Fokhagymás-kakukkfüves kacsa rilette

A decemberi Good Food magazin tele van fantasztikus ételekkel, többek közt gasztroajándékokkal is. Köztük szerepelt ez a nagyon egyszerű, mégis igen elegáns étel, aminek elkészítésével keveset kell bajlódni, viszont nagyon sokáig, akár 2 hónapig is eláll. Már, ha addig még marad belőle! Hiszen olyan ízes és finom húspástétomról van szó, ami mindenkit dézsmálásra csábít.

A rilette nem más, mint szálaira szétszedett, majd zsírral és sóval tartósított húskrém. A hús efféle tartósítás már a 15. században is megtalálható volt, természetesen francia származású.

Elkészítése igen egyszerű, kell hozzá hús, kevés lé és sok háj (azaz zsír). Ebben az egyvelegben kell gyakorlatilag megabálni a húst. Ami lehet sertéshús (ez a leggyakoribb), de készíthetjük szárnyasokból (liba, kacsa), vagy nyúlból, sőt még lazacból is. És természetesen ízlés szerint lehet ízesíteni, fűszerezni is. (a rilette-ről Bűvös Szakácsnál részletes leírást is találhattok)
Én most a kacsa mellett döntöttem, sok fokhagymával és kakukkfűvel.


Pirítós kenyérre kenve biztos helye lesz előételként az ünnepi menünkben.

Hozzávalók:
2 kacsacomb
1 fej vöröshagyma
10 gerezd fokhagyma
8 ág friss kakukkfű
só
bors
30 dkg kacsaháj
2 dl fehérbor

A kacsacombokat alaposan megmostam, sóztam , borsoztam, majd egy vastag aljú edénybe tettem. Köré szórtam a fokhagyma gerezdeket és a négybe vágott vöröshagymát. Majd ráhelyeztem a kakukkfűágakat, meglocsoltam 2 dl borral és annyi vízzel öntöttem fel, ami éppen ellepi. Ezután rátettem a hájat , felforraltam, majd a legalacsonyabb lángon pároltam kb másfél órán át.
Amikor a kacsahús már megpuhult,kiszedtem a combokat egy tálra, hagytam kihűlni, majd villával a húst szálaira szedtem. Ez egy kicsit pepecs munka, de nem vészes és higyjétek el, igazán megéri.

Majd hozzászedtem a fokhagymákat és annyi kakukkfű levelet, amit csak ki bírtam halászni a főzőléből és ezeket is összekevertem a hússal. A szálaira szedett hús először nagyon száraz volt, de a főzőléből hozzászedtem pár evőkanállal (jusson bele a felső zsírrétegből és az alatta lévő fűszeres főzőléből is) és elkezdtem összekeverni. Ezután már csak a felső réteg zsírból mertem aa húspéphez egészen addig, amíg egy pépes masszát nem kaptam a hússzálakból, de még a zsír nem vált külön a péptől. Majd sóztam és kis üvegekbe szedtem.  Mindegyik üveg húspástétom tetejére szedtem még 1-1 evőkanál zsírt, majd lezártam az üvegeket és ment a hűtőbe.
Pirítósra kenve, lilahagymával és narancszselével kiváló előétel, de magában, egy üveg bor mellett falatozva is remek finomság.

A kis üveget szép celofánba csomagolva, akár gasztroajándék is lehet belőle!