Afrikai harcsafilé tejszínes-kagylós citrommártással

Imádom a halakat, és csak most vettem észre, hogy hiába eszünk minden héten legalább kétszer halat vagy tengeri herkentyűket, mégis nagyon kevés a halas bejegyzésem. Ezen bizony változtatni kell!
Valószínű az a baj, hogy amikor kész, gyakorlatilag pillanatok alatt behabzsoljuk, így nem marad használható darabka a fényképezéshez. Na, de ez mától másképp lesz. Mivel közeleg a karácsony, amikor a magya ember többsége valamilyen halat próbál készíteni, én is megsokszorozom a halételeim számát itt, a blogon.

Minap, kedvenc halasomnál friss, filézett afrikai harcsát lehetett kapni, így nem tétováztam kértem is egy szép darabot belőle. Mindenképpen roston akartam megsütni (bár rántva is isteni), és egy kagylós mártásnál méltóbbat el sem tudtam volna képzelni a harcsa mellé.
Gyorsan körbenéztem a hűtőben,: kapribogyó van, szardella van, citrom van, tejszín van. Nagy baj már nem lehet.

Hozzávalók:
1 szép darab afrikai harcsafilé
2 marék kagylóhús
3 teáskanál kapribogyó
1 citrom leve
só
bors
kakukkfű
2 dl tejszín
1 dl fehérbor

Elsőként kb 2 órával a készítés előtt a harcsa húsát kb 3-4 ujjnyi szeletekre vágtam, sóztam, borsoztam és alaposan meglocsoltam citromlével.

Majd, amikor nekiláttam a vacsora készítésének, a feketekagyló mélyhűtött húsát kieresztettem meleg víz alatt (nem bízom a mélyhűtött kagylókban, mindig benne hagyják a szakállát), megpucoltam: azaz mindegyikből kihúzgáltam azt a sötét, szőrszerű valamit, amivel amúgy a kagyló a sziklákba kapaszkodik a tengerben, hogy az áramlatok el ne sodorják.

Ezután kevés olívaolajon megpirítottam a harcsaszeleteket, mindkét oldalukon kb 3-3 percig és félretettem őket egy tálra.

A serpenyőben maradt halszaftra még öntöttem egy kevés olajat és beletettem 3 szelet szardellafilét alaposan összeaprítva, majd ezt az ízbombát követte a 2 marék kagyló. Pár percig kavargattam, pároltam, meglocsoltam pár csepp citromlével, végül hozzáadtam a fehérbort és így pároltam további 5 percig. Majd hozzáadtam a kapribogyót is, 1 evőkanál vaj kíséretében. Amíg a vaj elolvadt, a kapribogyóból is kijöhettek a savanykás ízek. Már csak a tejszín volt hátra, ami a vajtól kellően besűrűsödött. A végén még megkóstoltam, nehogy sótlan legyen (így, ha kell, még meg lehet kicsit sózni, illetve citromlét is lehet hozzá adni)
Az utolsó 1 percben ebbe a szószba tettem vissza a halszeleteket, majd risotto biancoval tálaltam.

Kiváló és különleges halétel, ami a karácsonyi vacsora főételeként is megállja a helyét.
Hölgyeim és Uraim, cseréljük le a karácsonykor unalomig evett rántott pontyot és bátran próbáljunk ki karácsonyra más halételeket is!