Fahéjas csillagok

Vettem egy sütőformát, amiben fahéjas csillagokat lehet készíteni, de jól be, illetve fel is sültem vele. A tészta nem sült át, a rajta lévő máz elfolyt, szóval totál kudarcba fulladt a próbálkozás, viszont ott várt egy csomó begyúrt tészta. Úgyhogy a jó kis hagyományos módszerrel kinyújtottam, kiszúrtam és láss csodát: a dolog tökéletesen működött.
Nos, így jár, aki le akarja spórolni a hagyományos módszert. A végén viszont az nevet, aki utoljára nevet: isteni fahéjas csillagokat tettem a család elé.
Recept innen, igen-igen, a híres bécsi Demel cukrászdáé :)

Hozzávalók kb 50 darabhoz:
500 gramm darált mandula
2 tojásfehérje (nem felverve!)
200 gramm porcukor (én a megadott 300-at nagyon soknak találtam)
2 teáskanál méz
2 teáskanál fahéj
porcukor a nyújtáshoz

mázhoz:
1 tojásfehérje
100 gramm porcukor

A hozzávalókat egy keverőtálba tettem és a robotgép dagasztókarjával összegyúrtam.
Majd kivettem a tálból és kézzel még átgyúrogattam, bár az egész massza borzasztóan ragadt.

Alaposan beporcukrozott munkaasztalon 1 centi vastagra nyújtottam úgy, hogy a massza tetejét is és az alját is folyamatosan porcukroztam (elég vicces meló, minden tiszta porcukor volt) Érdemes megpróbálni folpack közé tenni és úgy kinyújtani, sok helyen olvastam ezt a remek megoldást, de nekem épp elfogyott a folpackom)
Majd kis csillag formával kiszúrtam, és sütőpapírral bélelt sütőlemezre tettem őket szépen, egymás mellé.
Elkészítettem a mázat is: a tojásfehérjét a porcukorral egy kézi habverővel addig kevertem, amíg szép fényes, sűrű masszát nem kaptam. Figyelem, itt sem kell felverni a tojásfehérjét!
Majd ezt a sűrű mázat ecsettel felkentem mindegyik kis csillagra, elég macerás munka, de megéri.
Végül 150 fokra előmelegített sütőben kb 12-15 perc alatt készre sütöttem. Vigyázni kell, hogy a tetején lévő máz ne piruljon-sárguljon, hanem szép fehér maradjon.

Kihűlés után mentek a sütis dobozba, illetve pár darabot narancslekvárral ragasztottam össze (ezeknél kétféle nagyságú csillagkiszúrót használtam, hogy mutatósabb legyen)

Citromos kekszek

Tavaly karácsonykor láttam ezt a receptet Szofika blogján és elhatároztam, idén tutira elkészítem. Nos, van egy kis baj ezzel a sütivel: a 80 darabból 3 nap alatt egy morzsa sem maradt. Úgyhogy vagy el kell tenni olyan dobozba, ami karácsonyig atombiztosan záródik, vagy csak karácsony előtt 1-2 nappal szabad megsütni. Vaaaaagy sütni kell még egy adagot :)

Hozzávalók kb 80 darabhoz:
280 gramm liszt
130 gramm szobahőmérsékletű vaj
3 tojás sárgája
100 gramm cukor
csipet só
1 citrom reszelt héja

A mázhoz:
kb 150 gramm porcukor
1 kisebb citrom leve

A keksztészta hozzávalóit alaposan összegyúrtam (ha nagyon száraz lenne, 1-2 evőkanál hideg vizet hozzá lehet adni), majd folpackba csomagoltam és 1 órára a hűtőbe tettem.
Majd lisztezett munkaasztalon kb 3 mm vékonyra kinyújtottam és sütikiszúró formával kiszúrtam (nekem szív és virág alakú volt itthon, de Szofi holdacskái is nagyon édesek), így összesen 80 darab kekszem lett.
Sütőpapírra tettem őket (24 db fért rá egy tepsire) és 180 fokra előmelegített sütőben kb 10 perc alatt készre sütöttem. Érdemes nézegetni, az utolsó adagnál kicsit elkalandoztam és csak 12 perc után vettem ki, szép barna is lett. No de sebaj, ezt az adagot lelkiismeret-furdalás nélkül ette meg a család. (a többit meg kisebb lelkiismeret-furdalástól "gyötrődve" )

A már kisült kekszek tetejére elkészítettem a citromos mázat: a citrom levéhez annyi porcukrot szitáltam, amitől jó sűrű, de kenhető masszát kaptam. Ezt egy egyszerű ecsettel felkentem egyenként a már kihűlt citromos kekszekre, pár percet vártam, hogy a máz megdermedjen, majd mentek a kekszes dobozba :)

Mikulás-keksz

Tegnap sikerült összeszednem magam, és bár hangom még mindig rendkívül "mataharis", kekszet azért tudtam készíteni. Hiszen mit is tettünk volna ki este a Mikulásnak a pohár tej mellé???!!! :)
A pecsétet a Tchibo-nál rendeltem, a receptet pedig Szofinál néztem ki, de alapanyaghiány miatt kicsit átalakítottam.
Íme a végeredmény.

Hozzávalók 50 db Mikulás kekszhez:
280 gramm liszt
1 zacskó (40 gramm) vaníliás pudingpor
150 gramm vaj
2 ek. étolaj
100 gr porcukor
1 ek. tejszín (30%-os)
2 tojás sárgája
2 ek darált mandula
1 narancs reszelt héja
2 evőkanál vaníliakivonat/1 zacskó vaníliás cukor
csipet fahéj
csipet só

Minden hozzávalót egy mély tálba öntöttem, majd két kis kezemmel alaposan összegyúrtam. Aztán kis gombócot formáltam belőle, alaposan becsomagoltam folpackba és 2 órára hűtőbe tettem.
2 óra elteltével a sütőt előmelegítettem 180 fokra, a tésztát kivettem és belisztezett munkaasztalra tettem, sodrófával kb 4 mm vékonyra kinyújtottam. Majd elővettem a sütipecsétet a kiszúróval és a kiszúró karikát is és a pecsét részét is belemártottam a lisztbe, majd leveregettem, hogy a tészta azért ne legyen tőle túl lisztes.
Ezután jött a trükk: a kiszúróval ugyebár kiszúrtam a tésztát, majd a kiszúró-formát a tésztán hagyva alaposan belenyomtam a lisztezett pecsétet, majd az egészet kiemeltem óvatosan és sütőpapírral bélelt sütőlapra tettem. Összesen 15 keksz fért rá egy lapra, miután tele lett a sütőlap, betoltam még 10 percre a hűtőbe és utána toltam be a 180 fokra előmelegített sütőbe. 10 perc alatt készre sült, érdemes figyelgetni, nehogy megégjen.

Nigella csokis keksze

A Szakácsmustra játék újabb fordulójához érkezett: KisIldinél landolt a staféta, aki egyik nagy kedvencét, Nigella Lawsont adta meg választandó szakácsnak.
Nigellát nagyon szeretem én is, van is pár receptem tőle a blogon és vártam is, hogy készítehssek tőle. De sajnos valahogy elnéztem a határidőt, most kapcsoltam, hogy mindjárt itt a játék vége, így most egy nagyon gyors és persze finom csokis kekszet készítettem Nigellától. SZerencsém volt, mert a kalácssütésből maradt pár tojásfehérjém, így csak gyorsan összekevertem a hozzávalókat és már ment is a kalács után a sütőbe a keksz is.

Hozzávalók:
2 tojásfehérje
200 gramm mandulaliszt
30 gramm holland kakaópor (cukrozatlan)
175 gramm porcukor

A fehérjéket a mandulaliszttel, a kakaóporral és a porcukorral összekevertem, a fehérjéket nem vertem fel hozzá, csak simán összegyúrtam a többi hozzávalóval. Majd vizes kézzel diónyi kis gombócokat gyúrtam, kissé kilapítottam a tenyeremmel és sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 fokos sütőben kb 10 perc alatt készre sütöttem.
Ugye, milyen egyszerű?

Karamellel töltött extra csokis keksz

Gasztroblogger találkozóra készítettem ezt a nagyon csokis kekszet. Az ötletet innen vettem, eszméletlen gusztának találtam, ahogy a karamell kifolyik a sütiből. Én a Sparban találtam csokoládéval bevont karamellt hozzá, ami sütés alatt szépen meg is olvadt a keksz belsejében, de kihűlve újra nyúlsabb, keményebb lett. Szóval ezt a receptet még tuti továbbfejlesztem, mert jó lenne olyan karamellt beletenni, ami a keksz kihűlése után is kifolyna.
Minden esetre ez az apróság csak keveset változtatott a keksz élvezeti értékén, ráadásul a már kész, bolti karamellel jóval egyszerűbb az készítés, úgyhogy csak hajrá, bátran vágjatok bele.

Hozzávalók kb 40 darabhoz:
226 gramm szobahőmérsékletű vaj
180 gramm fehér cukor
180 gramm barnacukor
2 nagy, szobahőmérsékletű tojás
2 teáskanál vaníliakivonat
270 gramm liszt
140 gramm holland kakaópor
2 teáskanál sütőpor
nagy csipet só
4 evőkanál tej
300 gramm étcsokoládé csepp, vagy apróra összevágott étcsokoládé
40 db csokoládéval bevont karamell (2 zacskó sparos "schokolade toffee")

A szobahőmérsékletű, puha vajat a kétféle cukorral - habverővel - habosra kevertem, majd egyenként hozzáadtam a tojásokat és a vanília kivonatot és egyenletesre kevertem.
Egy külön tálban összeszitáltam a száraz hozzávalókat - azaz a lisztet, a kakaóport, a sütőport és a sót, majd ezt a száraz egyveleget óvatosan a cukros-tojásos vajhoz kevertem (ettől jól összeállt az egész egy keményebb masszává. Utána beleöntöttem a tejet, hozzáadtam a csokicseppeket és kézzel alaposan összegyúrtam az egész masszát,. Ne féljünk, nem lesz túl száraz a keksz, viszont, ha több tejet adunk hozzá, ragacsos masszát kapunk, ami sütés után nagyon fog morzsolódni.
Ebből a masszából csippentettem ki egy kb pingponglabdányi gombócot, amit a tenyeremben először szétlapítottam, majd a közepre tettem a csokis karamellt és a kekszmasszát szépen köré simítgattam, majd elegyengetve gombócot formáztam belőle.
180 fokra előmelegített sütőbe tettem, és kb 13-15 perc alatt készre sütöttem. Vigyáztam, hogy kicsit távolabb tegyem egymástól a gombócokat, mivel sütés közben kissé szétlapulnak.

Gyömbéres-narancsos zabkeksz

Nemrég készítettem kandírozott gyömbért, amiből az elmúlt hetekben fogyott rendesen, de azért én elraktam egy üveggel, mert mindenképpen szerettem volna valami isteni gyömbéres sütit készíteni, amiben ezt a különlegességet is felhasználhatom. Nem is beszélve a kandírozás után megmaradt gyömbérszirupról, ami szintén belekerült a kekszbe. Az ihletet Móni Mikulás-keksze adta, a hozzávalókat meg jól kicserélgettem kandírozott narancsra és gyömbérre. Persze Móni szuper M&M-es kekszét is el fogom készíteni, de most jöjjön a gyömbéres finomság.
Elöljáróban a kekszről annyit, hogy a gyömbér és a narancshéj isteni karácsonyi ízt ad neki, de nem kell félni, nem érződik benne a gyömbér csípőssége. A zabpehelytől pedig finom, ropogóssá válik kihűlés után. Egyszóval igazi, esti mézes tejecske mellé ropogtatható finomságról van itt szó.

Hozzávalók kb 20 kekszhez:
160 gramm liszt
1 csapott teáskanál sütőpor
1/2 kávéskanál szódabikarbóna
1 kávéskanál só
90 gramm zabpehely
200 gramm vegyes tejcsokoládé és fehércsokoládé forgács
50 gramm kandírozott gyömbér apróra vágva
50 gramm kandírozott narancshéj apróra vágva
90 gramm fehér cukor
90 gramm barna cukor
1 evőkanál vaníliakivonat
1 db tojás
120 gramm olvasztott vaj
2 evőkanál gyömbérszirup

Az összes hozzávalót egy nagy tálba tettem és alaposan összegyúrtam, majd pingpong nagyságú golyókat gyúrtam belőlük.
Egy sütőtálcát leterítettem sütőpapírral és rátettem pár golyót, jó távol egymástól, ugyanis sütés közben a golyók teljesen szét fognak lapulni.
A sütőt előmelegítettem 180 fokra és kb 12-15 perc alatt készre sütöttem a kekszeket. Akkor jó, ha a széle már szép barna. Nem kell megijedni, a sütőből kivéve a kekszek még puhák lesznek belül, de a sütőpapíron hagyni kell kihűlni és ekkor szépen meg is fog szilárdulni. Jól záródó dobozban sokáig eláll.

Néró - blogkóstolóra

Megint blogot kóstoltam, számomra eddig ismeretlen,a Sütéssel próbálkozom blogot kaptam. Körbenéztem és azonnal találtam pár ígéretes receptet. Végül a néró mellett döntöttem, mivel egyrészt még sosem készítettem, másrészt, mert régen imádtam, de már egy ideje nem ettem. Igaz, régen első helyen a csokikrémmel töltött változat állt, de a lekváros rögtön a nyomában száguldozott. És tudtam, hogy a családban is nagy sikert arat, ráadásul, ha jól sikerül, még karácsonyi kínálósütinek is kiváló lesz.
És sikerült. Igaz, nem úgy, hogyan én azt akartam, illetve ahogyan az meg volt írva.

A blogon lévő receptet szóról szóra követve ugyanis egy igen lágy tésztát kaptam, amit még habzsákból ugyan kinyomtam és be is toltam a sütőbe, de a sütőből egy összefolyt, egybefüggő lapként húztam ki. Szerencsére a bekevert adag felét nyomtam csak ki, a másik felét először kinyomtam, majd a tálcát a kinyomott sütivel betoltam a hűtőbe (ahogyan azt később cukrász és blogger barátnőim aktívan helyeseltek is, ugyanis a vajas sütiknek sütés előtt jót tesz egy kis "merevség"). Ez már egy fokkal jobban sikerült, de még így is eléggé összefolyt.
Itt kértem telefonos, illetve netes segítséget és a fent említett barátnőkkel megfejtettük, hogy a tojással van a baj. Merthogy a receptben egész tojás szerepel, viszont a néróba csak a sárgája kell.
Nem hagyott nyugodni a dolog, fél adagot bekevertem csak sárgájával (no és persze az arányokon is módosítottam kicsit), és máris szépséges kekszecskék gurultak ki a sütőmből.
Szóval íme egy isteni néró, remélem nincs harag a módosításokért :-)

Hozzávalók kb 40 darabhoz:
20 dkg puha margarin
18 dkg cukor
4 tojás sárgája
1/2 vaníliarúd kikapart magja
1/2 citrom reszelt héja
30 dkg liszt

baracklekvár
20 gramm étcsokoládé

A puha margarint a porcukorral habosra kevertem, majd egyenként hozzáadtam a tojássárgákat és addig kevertem, amíg sima, selymes krémet nem kaptam. Akkor hozzáadtam a vaníliamagokat és a citrom reszelt héját , majd a lisztet is finoman hozzáadagoltam. Egy viszonylag lágy (tehát nem gyúrható, de mégis masszív) tésztát kaptam, amit habzsákba töltöttem és megpróbáltam egyforma, kb 3 centi átmérőjű kis halmokat kinyomni belőle (több-kevesebb sikerrel).
Ezután ment pihenni negyed órára a hűtőbe, közben a sütőt előmelegítettem 180 fokra. Majd a kis néró-korongokat kb 10 perc alatt készre sütöttem. Vigyázzunk, ha az alaj már elkezd pirulni, készen is van, ki lehet kapni.

Amikor kicsit hűltek, 1-1 teáskanál baracklekvárral összeragasztottam őket, majd szorosan egymás mellé tettem egy alufóliára.
Kis zacskóba tettem 20 gramm étcsokit összetörve, betoltam a mikróba olvadásig, majd a zacskó végéből éppen , csak egy hangyagondolatnyit lecsippentve, szépen becsíkoztam a nérókat.

Dobozban tárolva puha, omlós marad....már, ha marad :-)

Csupacsoki keksz

Ezt a kekszet először a Gasztroblogger találkozón kóstoltam, Colors in the Kitchen keze munkáját dícsérte. Első kóstolásra beleszerettem, ennél csokisabb kekszet még sosem ettem. Az íze mennyei volt, érezhető a minőség és a CSOKI!
Márpedig egy vérbeli csokirajongót pontosan ezzel a kekszel lehet levenni a lábáról, a sok finom csokival. És az külön jól esett, hogy nem az a szájszárítós, morzsolódós száraz keksz volt, hanem omlós és puha.
Amikor megláttam a receptet, tudtam, hogy nekem találták ki. És amikor megtudtam, hogy az ovis anyák napi ünnepségre lehet sütögetni, azonnal beugrott ez a csokicsoda.
Nos, azt hiszem sikere volt, mert ma az utolsó morzsáig elfogyott és többen is kérték a receptet. Úgyhogy ez mostantól örök bónuszsüti marad :-)

Hozzávalók (nekem 50 darab lett belőle):

280 gramm étcsokoládé (mindenképpen jó minőségű, min. 60 % kakótartalmú legyen!)

70 gramm puha vaj

225 gramm nádcukor

4 szobahőmérsékletű tojás

1/2 vanília kikapart magjai (vagy 1 zacskó vaníliás cukor)

100 gramm finomliszt

1/4 teáskanál sütőpor

2 csapott evőkanál kakaó

2 csipetnyi só

150 gramm étcsokoládé apró kockákra vágva (vagy süthető csokicsepp)

A vajat és a tojásokat 1 órával a készítés előtt kivettem a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűek legyenek. Ez azért fontos, mert később a megolvasztott csokoládét a hűtő-hideg alapanyagok gyorsan dermesztenék és a sütőpapírra kanalazáskor elég nehéz dolgunk lenne.

A csokoládét egy tálban (mikróban vagy vízgőz felett) megolvasztottam, de vigyáztam, hogy ne legyen túl forró, majd félretettem hűlni.

Ezután robotgépbe tettem a vajat a cukorral és a vaníliamagokkal (lehet használni vaníliás cukrot is) és habosra kevertem. Majd egyenként hozzáadtam a tojásokat és szintén kikevertem. EZután következett a már langyosra hűlt, folyós, olvasztott étcsokoládé. Majd beleszórtam a keverőtálba a sütőporral összekevert lisztet is, végül óvatosan belekanalaztam a kakaóport és ezt már fakanállal forgattam bele, vigyázva, hogy a kakaó ne szálljon szanaszét.

Végül az apróra vágott étcsoki kockákat is hozzáadtam, elkevertem.

Előre kikészítettem 4, a sütőtálcámmal megegyező méretű sütőpapírt és kiskanállal szedtem rá a kekszhalmokat, amiket kanállal még kicsit megformáztam kör alakúra. Azért fontos szinte egyszerre kiszedni az összes alapanyagot, mert a benne lévő felolvasztott étcsokoládé elég hamar elkezd megdermedni, később már sokkal nehezebben formázható (és persze szedhető).

TIPP: Vigyázzunk, hogy a kis körök sütés közben kicsit szétfolynak, így úgy érdemes egymás mellé tenni, hogy legyen helyük "nőni".

180 fokos sütőben 12-13 percig sütöttem őket ( azért a 10. perctől már nézegettem). Nem kell megijedni, amikor kivesszük, még kicsit puha a tetejük, ha megnyomjuk, de szépen össze fog állni és eszméletlen finom, omlós csupacsoki süti lesz belőle!

Fügés töltött keksz

Montenegro nálam hatalmas álom volt, egyszer lejutni oda. Teljesen elvarázsoltak a fekete hegyek és a tengerpart kontrasztja. És 2006-ban össze is jött, itt voltunk a párommal nyaralni, ami életem egyik legcsodálatosabb nyaralása volt, hiszen itt kérte meg a kezem. A következő évben itt töltöttük a nászutunkat, igaz, elég sportosra sikerült, hiszen nekivágtunk Montenegro legmagasabb hegyének, megnéztük Európa egyik legmélyebb kanyonját, de a végén persze volt időnk a tengerparton is süttetni a hasunkat!
Itt ettünk olyan isteni fügés töltött kekszet, amit azóta is keresgéltem mindenhol. Egy kicsit sós jellegű tésztában lapult a sűrű fügelekvár, és az egész kis töltött kekszecske olyan omlós volt, hogy csak úgy szétmállott az ember szájában. Persze Horvátországban találtam hasonlót, de ugyanazt az ízt azóta sem éreztem. Egészen mostanáig.

Ezen a hétvégén az egyik fügelekvárom a kezembe került és beugrott: kéne nekem egy ilyen montenegroi fügés keksz. Gyorsan fellapoztam Michel Roux Tésztavarázsát és a paté sablée tészta személyében már meg is volt az a sós-édes keksz, ami nekem kellett. A fügelekvár meg ugyebár adott volt, úgyhogy nekiláttam és röpke 30 perc múlva már ott illatoztak a kekszek az asztalon.

Hozzávalók kb 25 kekszhez:
25 dkg simaliszt
15 dkg puha vaj kockákra vágva
1 nagy csipet só
1 csipet sukor
1 tojás
1 evőkanál hideg tej

kenéshez:
1 tojássárga
1 evőkanál tej

töltelékhez:
fügelekvár (vagy bármilyen más lekvár is jó bele,de nem árt, ha sűrű lekvárral dolgozunk)

A lisztet, a sót és a cukrot összekevertem, a közepébe mélyedést nyomtam az öklömmel, majd ebbe tettem a kockára vágott vajat és a tojást és a két kezemmel elkezdtem összedolgozni, mígy a tészta morzsás állagú nem lett. Ekkor hozzáöntöttem az 1 evőkanál hideg tejet és eldolgoztam. Majd 4-5 magamtól eltoló gyúró mozdulattal simává gyúrtam a tésztát. (ha ekkor nem kerül felhasználásra, érdemes folpackba csomagolni és felhasználásig hűtőbe tenni)
A tésztát 2-3 mm vastagságúra nyújtottam és a fánkszaggatómmal köröket szaggattam belőle. Majd mindegyik kör közepére tettem 1-1 teáskanállal a sűrű fügelekváromból. Majd egy ecset segítségével mindegyik tésztakör szélét megkentem a tojássárga és tej keverékével és a kör egyik felét ráhajtottam a másikra. A kezemmel alaposan összenyomkodtam a széleit és sütőpapírral kibélelt sütőtálcára tettem.

180 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt aranybarnára sütöttem. Még ropogósabb eredményt érhetünk el, ha a sütit közvetlenül sütés előtt 20-30 percre betoljuk a hűtőbe és onnan tesszük az előmelegített sütőbe. Én nem bírtam magammal és azonnal megsütöttem, de a következő adag már a hűtőből ment a sütőbe. Mindkettő finom lett, egy morzsa sem maradt belőle!

Barackos-kókuszos puszedli

Miután elkészítettem Michel Roux zseniális omlós kekszét, maradt 2 tojásfehérjém, amivel hirtelen nem tudtam, mihez kezdjek. Mármint van sok bevált tojásfehérjés receptem, de most valami újat akartam készíteni. Fellapoztam az Édességek aranykönyvét és az első pár oldal után egyszercsak elém bukkant ez a kókuszos puszedli recept. A kép csodás volt róla, gondoltam: ez az!!! És már bele is vágtam.

Hozzávalók 24 darabhoz:
215 gramm kókuszreszelék
200 gramm cukor
135 gramm apróra vágott aszalt sárgabarack
75 gramm fehér liszt
4 tojásfehérje
1 teáskanál vanília kivonat

Egy tálban, vízgőz felett a tojásfehérjét, a cukrot és a vaníliát jól összekevertem és addig kavargattam, amíg a cukor teljesen el nem olvadt. Majd levéve a tálat a vízgőzről, hozzáadtam a lisztet, elkevertem, majd jöhetett a kókuszreszelék és az aszalt barack is. Jól összekevertem és ment is a hűtőbe fél órára.
Majd előmelegítettem a sütőt 170 fokra, aztán kibéleltem egy nagy tepsit sütőpapírral majd a masszát gondolatban kétfelé választottam és az egyik feléből 12 kis halmot tettem a tepsire, viszonylag távol egymástól, mert sütés közben kicsit szétfolyik. A maradék ment vissza a hűtőbe.
Aztán az első adagot kb 20 percig sütöttem, amíg a teteje szép aranybarna nem lett. Hagytam kicsit a tepsiben hűlni, majd sütőpapírostul kiemeltem, leszedtem a sütőpapírt és rácson hűtöttem ki teljesen a puszedlit. Ezután a massza másik felét is kisütöttem a fent leírt módon.

Nagyon finom, ragacsos puszedli lett a végeredmény. Sárgabarack helyett kandírozott narancshéjjal, aszalt vörösáfonyával vagy aszalt meggyel is isteni lehet!

Narancsos-mandulás keksz csokidarabkákkal

Ezt a receptet Alexának, a Nem vagyok mesterszakács bloggerének köszönhetem, aki volt olyan merész és közzétette ezt az isteni kekszet, és eme tettével bűnbe vitte sok-sok gasztroblogger társát. Mint például engem. Én meg persze fertőzök tovább, remélhetőleg titeket!
És mivel itt a karácsony és keksz-ellenességem ellenére rákaptam a kekszekre (na, ez aztán a mondat!), muszáj volt ezt is elkészítenem. És amiben csoki van és narancs van és mandula is van, az már bizony rossz nem lehet!
Akinek meg nem ízlik, küldje csak a maradékot a címemre:-)

Hozzávalók 25 darabhoz:
150 gramm finomliszt
100 gramm puha vaj
160 gramm nádcukor
1 narancs reszelt héja (én még 1 marék kandírozott narancshéjat is tettem bele)
3/4 teáskanál só
3/4 teáskanál sütőpor
1 csipet szódabikarbóna
1 tojás
80 gramm mandulareszelék
160 gramm étcsokoládé durvára vágva

Egy az egyben követtem Alexa útmutatásait, azaz a vajat robotgépben habosra vertem, majd hozzáadtam a narancshéjat, a cukrot és a sót és alacsony fokozaton jól összekevertem. Majd hozzáadtam a tojást is és 3 percen át kevertem, hogy teljesen egynemű vajas masszát kapjak. Utána hozzáadtam a lisztet, a mandulát, a tört csokit, a sütőport és a szódabikarbónát és további 2 percen át kevertem.

Az eredeti recept szerint rúd alakot formázunk belőle, folpackba csomagoljuk és megy a hűtőbe 2 órára, majd mélyhűtőbe fél órára. Ezután szépen fel lehet szeletelni, mint egy felvágottat és a karikákat kisütjük.
De nekem nem volt ennyi időm, úgyhogy a tálból kiszedve egy mély tálkába tettem, letakartam és hűtőbe tettem 1 órára. Utána pedig Michel Roux egyszerű formázási útmutatóját követve egy nagy csipet tésztát kicsippentettem a masszából, golyót formáztam belőle és az ujjammal kör alakúra lapogattam. 
Majd sütőpapírra tettem és 180 fokos sütőben 12 percig sütöttem. A sütőből kivéve még kicsit puha lesz az állaga, de nem kell megijedni (a sütőbe visszatolni pedig tilos!), ugyanis ahogy kihűl, meg is keményedik a megfelelő szilárdságúra. Csak türelem és ez most bizony isteni kekszet terem!

Ismét egy finom keksz, amit karácsonykor, a fa körül ülve majszolhat az egész család!

Mandulás-narancsos omlós keksz

Hétfőn csörgött a telefonom, drága barátnőm hívott, hogy készítek -e valamilyen finom, édes kekszet, amiben van mandula, meg narancs, meg fahéj, meg vanília.
Ugyan tervezni nem terveztem, mert egyáltalán nem vagyunk kekszesek (legalábbis eddig azt hittem), de rávágtam, hogy ok, megcsinálom.
És ma el is jött a nap, végre kezdek kimászni a dáthából, így nekiestem Michel Roux Tésztavarázs című könyvének. Gyorsan rá is találtam egy egyszerű alaptészta receptre, a páte sablée-re. Erről Michel Roux egyszerűen csak ennyit ír: "...úgy olvad el a szánkban, mint semelyik más tésztaféle"

Több sem kellett nekem, körbenéztem a konyhámban, és mivel volt a kamrában minden hozzávalóból így máris nekikezdtem. Végre gondoltam, kipróbálhatom a hétvégi karácsonyi vásárban beszerzett tonkababot is. A tonkabab egy fűszerféle, hatóanyaga gyakorlatilag ugyanaz, mint a fahéjé. Ízben, illatban a fahéjat, vaníliát, szegfűszeget és keserű mandulát idézi egyszerre!!!
És aki egyszer megkóstolja, nagy valószínűséggel függő lesz, mivel csodás aromát kölcsönöz az édességeknek! (Chili&Vaníliánál részletesebb tonkabab-bemutatót is találtok)

Hozzávalók kb 50 db aprósütihez:
250 gramm liszt
200 gramm enyhén puha vaj, kis kockákra vágva
100 gramm átszitált porcukor
2 tojássárgája
egy negyednyi tonkabab lereszelve (elhagyható)
fél narancs reszelt héja

csipet só

a keksz tetejére:
narancslekvár
szeletelt mandula

A lisztet kiöntöttem a munkaasztalra és a közepébe lukat fúrtam a kezemmel. Ebbe került a vaj, a porcukor a narancshéj, a reszelt tonkabab és a só, amit összekevertem, majd következett a 2 tojássárga és ezt is összedolgoztam a vajas-cukros masszával. Majd apránként elkezdtem a lisztet is a széléről belegyúrni úgy, hogy a végén egy sima, puha masszát kaptam.
A mester javaslata szerint a tenyeremmel 3-4szer elnyújtottam magamtóla  tésztát, majd cipóformát kialakítva, folpackba csomagolva a hűtőbe tettem kicsit pihenni és összeállni.
Kb fél óra múlva elővettem a tésztát és apró golyókat formáztam belőle a tenyeremben, majd szétnyomkodtam őket úgy, hogy kb 5-6 centis körök legyenek, közepükön mélyedéssel. Sütőpapírral leterített tálcára tettem őket, vigyázva, hogy azért maradjon hely köztük, sütés közben ne folyjanak össze. Majd mindegyik tésztakorong közepére kávéskanálnyi narancslekvárt és pár szeletelt mandulát tettem.
170 fokra előmelegített sütőben kb 8-10 percig sütöttem őket, az utolsó 1 percben kicsit magasabbra vettem a hőfokot, hogy szép aranybarna színt kapjanak.
A sütőből kivéve rácson hagytam kihűlni, majd tálcára tettem.

Marcipános keksz

Legrégibb barátnőm, Kriszta már jó ideje Hollandiában él, én pedig minden évben meglátogatom. És már mondhatni hagyományossá vált nálunk a holland édességek bevásárlása, amit aztán én Magyarországra hazahozva vígan befalok a gyerkőcök és férjuram társaságában. Arra már rájöttem, hogy a hollandok imádják a cukros és marcipános ételeket, így nem is lepett meg, amikor Kriszta izgatottan küldött egy mailt, benne egy holland finomság képével. Nemrég ették egy étteremben és annyira finom volt, hogy meg kellett osztania velem. A recept pedig egyszerű volt: 2 szelet Speculoos keksz között egy réteg marcipán.
Hmmm, gondoltam, ezt nekem is el kell készítenem. Szerencsére maradt még az októberi holland bevásárlásomból 1 zacskó Speculoos (ez egy fűszeres, nagyon finom keksz) és az Aldiban hétvégén vettem egy zacskó 54 %-os mandulatartalmű marcipánt is, ami tökéletesnek tűnt ehhez az édességhez. Természetesen kicsit "markásítottam" és mire írom ezt a bejegyzést, már egy aprócska morzsa sem maradt belőle.

Hozzávalók 2 szelethez:
4 db speculoos keksz (Lidl-ben és Aldiban most karácsonyi fűszeres kekszként árulják)
100 gramm jó minőségű marcipán (az Aldiban most 200 gramm 500 forintba kerül)
30 gramm olvasztott étcsoki
1 teáskanál sózatlan, tört pisztácia
2 kávéskanál narancslekvár

A kekszeket azokon az oldalukon, ahol érintkezni fognak a marcipánnal, megkentem nagyon kevés narancslekvárral (éppen csak az íze kedvéért), majd közé tettem a méretre vágott marcipándarabot és kicsit összenyomkodtam, hogy alaposan összeragadjanak. Ezután hagytam kicsit állni, közben felmelegítettem a csokoládét, hogy teljesen elolvadjon. AZtán fejjel lefelé az olvadt csokiba mártottam a süti egyik kekszes felét és ebbe az olvadt csokiba szórtam a tört pisztáciát. Majd pár órát hagytam a hűtőben állni, közben a keksz megpuhult, a lekvárt beszívta, a csoki pedig megdermedt.
Nagyon édes, és fantasztikusan finom, egyszerű süti! AKár karácsonyra is elkészíthető már pár nappal a fogyasztás előtt, mert minél puhább a keksz, annál finomabb a süti!

A marcipánt meg lehet bolondítani aszalt gyümölcsökkel, vagy akár pár csepp pálinkával, narancslikőrrel. Ilyen esetben a marcipánmasszába gyúrjuk bele az alkoholt/aszalt gyümölcsöt/kandírozott darabkákat...stb, majd formázzuk téglalapra és tegyük hűtőbe, hogy kicsit megszilárdulhasson.

Ismét biztatlak Titeket, kísérletezzetek, mert csak a fantázia szab határt!