Kocsonya

A kocsonya szilveszterkor családi hagyomány. Anyósom és apósom fantasztikusan finomat szokott készíteni, jó fokhagymásan és tele mindenféle malacsággal:-) (és tényleg nagyon tele, kocsonya éppen csak kísérőnek van benne, de a főszerep a finomságoké)
Idén elhatároztam, hogy én is megcsinálom és büszkén mondhatom: már langyos állapotában is kocsonyás lett, szóval nem kellett aggódnom, hogy megfelelő lesz -e az állaga.
Egyetlen hibát ott követtem el, hogy a konyhaablak alatt hagytam hűlni, közben elmentünk vendégségbe és én elfelejtettem leszedni a tetejéről a zsíros részt. Így a látványt kicsit rontják a foltocskák, de az élvezeti értékéből így sem veszített semmi!

Hozzávalók 4 adaghoz:
2 sertésköröm hosszában félbevágva
4 sertésfül
2 sertésfarok
1 közepes darabka bőr
3 fej fokhagyma
4 kisebb répa
1,5 l víz
só
5 szem bors
3 szem borókabogyó
1/2 teáskanál egész kömény
2 főtt tojás
0,5 dl száraz fehérbor

Mindenek előtt tisztázni szeretném, nálunk miből is áll a kocsonya: rengeteg husi (vagyis inkább bőrke, köröm és fül) és kevés kocsonya. A fenti mennyiség nekem 4 levesestálba volt elég, de aki több kocsonyával és kevesebb hússal szereti, az szétoszthatja akár 6 tálba is, mert lé az maradt bőven.

Szóval először alaposan megtisztítottam a körmöket, a fület, a farkat és a bőrt és egy vastag aljú lábasba tettem. Erre jött a megpucolt répa és a 3 fej fokhagyma, aminek a megtisztításával csak a legminimálisabban bajlódtam, azaz éppen csak szétszedtem gerezdekre, és a feleslegesen, kézzel könnyel lehúzható héjjat dobtam ki, de nem pucolgattam, mivel a leves úgyis le lesz szűrve.
A fokhagymagerezdek is mentek a lábasba, majd jöhetett a bors, a borókabogyó, a kömény és a só.
Én alaposan megsóztam, hiszen a kocsonyának - szerintem a fokhagyma és a só adja meg a savát-borsát.

Ezután felöntöttem az egészet annyi vízzel, ami 1 ujjnyira ellepi a húsokat és a zöldséget (ez nekem másfél liter volt) , felforraltam, leszedtem a habját és a legalacsonyabb lángon főztem 5 órán át. Közben óránként kisétáltam és a keletkező habot leszedjem, amiből óráról órára egyre kevesebb keletkezett, a végén már semmi. Nagyon fontos, hogy a leves ne forrjon, mert attól zavaros lesz a kocsonya, hanem csendesen fortyogjon magában. Az utolsó 1 órában már fedő nélkül főztem, így a lé veszített a mennyiségéből, de ez a veszteség nem volt jelentős, ráadásul a bekocsonyásodásban is szerepe van, így nem pótoltam. 5 óra múlva a köröm már olyan puha volt, hogy a csontok maguktól fordultak ki belőle, így elzártam a gázt és egy nagy tálra halásztam a levesben lévő dolgokat.
Kicsit vártam, hogy hűljön, majd a csontokat kiszedtem a körömből (vigyázva, hogy a félbevágott köröm-formát megtartsa) és a farokból. A füleket és a bőrt apróbb darabokra vágtam, a répákat hosszában kettévágtam.
A kocsonyafőzés alatt párhuzamosan elkészített 2 főtt tojást is hosszában ketté vágtam, majd elővettem a 4 mélytányért (nekem tál formájúak, így tökéletes kocsonyatárolásra).

Mindegyik tányér aljára raktam 1-1 félbevágott, kicsontozott körmöt, 1-1 összevágott fület, bőrkét, farokhúst, azaz elosztottam a finomságokat 4 egyenlő részre. Majd mindegyik tálba került 1-1 répa és a végén a félbe vágott főtt tojás.
Majd következett a barba trükk. A lábasban megmaradt ragacsos levet sűrű szűrőn átöntöttem, majd hozzákevertem fél dl bort (ettől is tisztább, szebb színe lesz és jó ízt is ad neki) és mindengyik tálat felöntöttem a kocsonyalével úgy, hogy ellepje a húsokat. (nagyjából)
Ezután hűvös helyre tettem (a nyitott ablak alá) és itt jön az a rész, hogy amikor kicsit hűl, a tetejére kiülő zsíros réteget még könnyen, a kocsonyafelszín megsértése nélkül le lehet szedni. Ez persze nálam elmaradt, így amikor hazaértünk, a már tökéletesen megkocsonyásodott ételt betettem a hűtőbe további dermedés céljából.

Ma reggel pedig ott várt rám a csoda: fantasztikusan ízes, általam annyira szeretett "malacságokkal" teli tálat kanalazgathattam. A többi kocsonya remélem kitart még 2 napig, de ha nem, akkor a mélyhűtőből előhúzok még egy adag alapanyagot:-)