A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tésztaétel. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tésztaétel. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. július 2.

Tojásos tészta



Anyósom nagyszerű receptje ez, ő is családi szakácskönyvből örökölte. Nagyon egyszerű és isteni finom, nekem a tojásos nokedli jutott róla az eszembe, csak nem kell annyit kínlódni a nokedli szaggatásával.

Hozzávalók 4 személyre:
6 tojás
250 gramm száraz tészta
1 kis fej vöröshagyma
1 kisebb cukkini
1 kisebb padlizsán (elhagyható, de én imádom!)
kevés olaj

Elsőként megfőztem a tésztát, majd kiszedtem a vízből és kevés olajjal összekeverve (hogy ne tapadjon össze) félretettem.
A vöröshagymát megpucoltam, apróra vágtam, majd kevés olajon megfuttattam. Közben a cukkinit alaposan megmostam és szintén összevágtam vékonyka csíkokra és a hagymához dobtam. Ezután következett a padlizsán: meghámoztam, majd apró kockákra vágva ment a hagyma és a cukkini mellé a serpenyőbe. Amikor jól megpárolódtak-összefonnyadtak a zöldségek, 6 tojást felvertem (akár egy rántottához) és a zöldségekre öntöttem. És itt jön a csel: amikor a zöldséges tojás még nyálkás, nem állt össze teljesen, beleborítottam a főtt tésztát és addig kevergettem a forró serpenyőben, amíg az össze nem állt, a tojás meg nem szilárdult. Persze, aki szereti, hagyhatja kicsit szaftosabbra is.
Tálaláskor reszelt sajttal kínáltam, mellé téve kis tálkányi ecetes fejes salátát :-)


2014. április 17.

Baconos-zöldspárgás tészta kéksajttal megszórva

Végre, végre, végre!!! Megvettem az idei első zöld spárgámat. És már tudtam is, mi lesz belőle. Tésztaétel. Baconnal. Na meg sajttal. Be is néztem a hűtőbe, amiben ugyebár mindig lapul 3-4 féle sajt. Volt kecske, meg juh, meg trappista és parmezán is (az első kettő is sajt ám és nem bégető meg mekegő állatokat sanyargatok a hűtőmben :-D). De a legjobban egy dán kéksajt fogott meg: ez az, ez kell ma nekem.
Már láttam is neki az örömfőzésnek, mert ez bizony az! Csak dobálom a serpenyőbe egymás után, ami csak az eszembe jut és a vége mindig valami fenomenális. Mert nem mérek, nem agyalok, csak az érzés után megyek! IMÁDOM! Vééégre visszajött az ihlet! Köszönöm TAVASZ! :-D

Hozzávalók 4 személyre:
1 csomag (500 gramm) zöldspárga
2 evőkanál kockára vágott baconszalonna
csipet só
kb 2,5-3 dl tejszín
kéksajt
300 gramm tészta (én kagylótésztát használtam)

Mindenekelőtt megtisztítottam a spárgát: elkezdtem meghajlítani és ahol eltört, ott az alsó rész ment a kukába, a felső rész pedig a mosogatóba. Ahol ugyanis eltörik a spárga, ott az alsó rész már sajnos fás, így nem nagyon  érdemes kínlódni vele. Én a pikkelyeket nem szoktam leszedni róla, így a törés után már csak folyó víz alatt alaposan lemosom és kész is. Jelen esetben kb 2 centis darabkákra vágtam a használható szárrészeket.
Majd a baconszalonnát apró kockákra vágtam és egy serpenyőben megpirítottam.
Közben egy lábasban feltettem sós vizet forrni a tésztának.
Mikor a baconkockák megpirultak, hozzáadtam a spárgadarabokat és hagytam kb 5 percig puhulni-pirulni.
Közben a víz felforrt, a tésztát pedig a használati utasítás szerint pár perc alatt kifőztem.
A közben már szépen megpuhult spárgás-baconos alaphoz hozzáöntöttem a tejszínt és hagytam pár percen át besűrűsödni. Sóztam, borsoztam (sóval óvatosan, mert a bacon is sós), majd a már kifőtt tésztát beleszedtem a szószba - kevés tésztalével együtt, amitől a tészta fényesebb és a szósz sűrűbb lesz. Jól összekevertem, végül rámorzsoltam kéksajtot és már tálaltam is.






2013. augusztus 24.

Padlizsános lasagne

Imádom a padlizsánt, jöhet bármilyen ételben és bármilyen formában. Ezt a padlizsános lasagnét már milliószor készítettem, sőt, az egyik legnagyobb kedvencünk. Nem is értem, miért nem tettem eddig közzé. A megpuhult padlizsántól és a besameltől annyira, de annyira krémes, pontosan ezért imádom annyira.

Most éppen a nagyszülőknél töltött csodás, 1 hetes nyaralás alatt leptem meg vele a családot, ismét akkora sikert aratva, hogy még a sütőtál is ki lett kaparászva.
Nem mondom, a padlizsán nem a legkönnyebben emészthető étel, de néhanapján belefér egy kis habzsidőzsi, ugye?

Hozzávalók:
2 nagy padlizsán
olívaolaj
500 gramm darált hús
1 üveg Dolmio szósz
12 lasagne száraztészta lap
20 dkg reszelt trappista sajt

a besamelhez:
 fél liter tej
50 gramm vaj
2 evőkanál liszt
só
fehérbors
csipet reszelt szerecsendió

A padlizsánokat alaposan megmostam, levágtam a két végüket, majd apró kockákra vágtam (nem vágtam le a héjukat)
Olívaolajon addig pároltam-pirítottam, amíg teljesen meg nem puhult. Ekkor egy külön tálba átöntöttem, a serpenyőben pedig a darált hús pirításával folytattam. Amikor a hús megpirult, hozzáadtam a Dolmio szószt és negyed órát hagytam összefőni.
Majd következett a félretett padlizsán, ezt is a paradicsomos darált húshoz adtam, alaposan összekevertem és lezártam alatta a gázt.

Végül egy kis edényben felolvasztottam a vajat, hozzáadtam a lisztet és kézi habverővel csomómentesre kevertem, majd felöntöttem a tejjel és addig kevertem, amíg be nem sűrűsödött. Sóztam, borsoztam, szerecsendióval meghintettem és még egyszer átkavartam. Így lett egy szép adag besamel mártásom, ami a lasagne tetejére fog kerülni, és ettől még krémesebb lesz az íze.

Elővettem egy téglalap alakú jénait, aminek az aljára kevés szószt tettem, erre raktam 3 lap lasagne tésztát, majd ismét szósz és újra tésztalap következett, amíg végül el nem fogyott minden hozzávaló. Az utolsó réteg ismét szósz volt, amit vastagon beborítottam a besamel mártással, végül pedig a reszelt sajttal.
200 fokos sütőben kb 30 perc alatt szép aranybarnára sütöttem.

(ezt az ételt el lehet készíteni darált hús nélkül is, ekkor a 2 padlizsán helyett használjunk 4 padlizsánt)



2013. augusztus 13.

Török pide

Amikor megláttam ezt a finomságot Barbi konyháján, azonnal tudtam, hogy el kell készíteni. De múlt héten akkora volt a hőség, hogy egyszerűen képtelen voltam rávenni magam a tészta készítésére, majd sütésére.
Nem, nem tévedés és nem is elírás: nem pitéről van szó kérem szépen, hanem pidéről. Maga az alaptészta olyan, akár a pizza, feltétnek is bármit rá lehet pakolni. A fő különbség az alakjában van, csónakká kell formázni, ráadásul, hogy ne érezzük a tésztát olyan száraznak, érdemes víz helyett fele víz-fele tej kombinációt használni. A felcsavart szélekbe pedig kötelező sajtot tölteni, egyszerűen ellenállhatatlan lesz tőle!
És, hogy sütés után csodásan aranyló színe legyen, a kiálló tésztákat kenjük le tojással.
Az eredmény pedig magáért fog beszélni. Az én pasijaim legalább tízszer elmondták, hogy ez mennyire finom és készítsek holnap is ilyet! Rég kaptam már ennyi bókot :-)

Hozzávalók 8 pidéhez:
60 dkg liszt (lehet fele-fele tönköly-sima)
2 dl tej
1 dl víz
1 kávéskanál cukor
1/2 kocka friss élesztő
1 teáskanál só
1 dl olaj

húsos töltelékhez (4 pide):
500 gramm darált hús
1 üveg Dolmio szósz
1 nagy mozzarella golyó

csirkemájas töltelékhez (4 pide):
1 nagy fej vöröshagyma apróra vágva
1 gerezd fokhagyma
500 gramm csirkemáj
kakukkfű
só
bors
1 paradicsom apró kockára vágva
fél csokor petrezselyem

20 dkg reszelt trappista sajt

A lisztet keverőtálba tettem, közepére mélyedést nyomtam az öklömmel. Ebbe öntöttem a langyosra melegített tej és víz keverékét, amibe beleszórtam a cukrot, majd belemorzsoltam az élesztőt. 10 percig hagytam kelni, majd hozzáadtam a sót és az olajat is és tésztakeverővel 8 percen át dagasztottam. Ezután letakartam és meleg helyen hagytam 1 órán át a duplájára kelni. (nekem triplája lett, így a végeredmény egy hihetetlenül könnyű sült tészta lett!)

Amíg a tészta kelt, elkészítettem a kétféle tölteléket. Először a darált húst megpirítottam kevés olajon, hozzáadtam a Dolmio szószt és hagytam kb 10 percig összeforni. Lezártam alatta a gázt és hagytam kihűlni.
Következett a máj. A hagymákat megpucoltam, apróra kockáztam és kevés olajon megfuttattam. Majd hozzáadtam a vékony (ujjnyi) csíkokra összevágott (előzőleg alaposan megmosott) csirkemájat és 5 percen át nagy lángon pirítottam. Végül kakukkfűvel és borssal fűszereztem, majd hagytam kihűlni és hidegen sóztam (nehogy megkeményedjen)

Amikor a tészta megkelt, 8 egyenlő részre vágtam és mindegyik kis bucit ovális alakúra nyújtottam. Mindegyik hajócska oldalára vékony csíkban reszelt sajtot szórtam és óvatos mozdulatokkal feltekertem, de csak annyira, hogy középen maradjon egy "kényelmes fedélzet" a tésztahajón.

Nekem egyszerre 3 hajócska fért rá a sütőlapomra, így a tálcát befedtem sütőpapírral, és egymás mellé helyeztem a három tésztahajót. Első körben a májasat sütöttem: a csirkemájat beletöltöttem a pide közepébe, majd megszórtam az apró kockára vágott paradicsommal és az apróra vágott petrezselyemmel, végül meghintettem reszelt trappistával. Végül a szabadon maradt tésztaszéleket megkentem tojással.
Kb 30 percig sütöttem, amíg a szélek szépen meg nem pirultak.

A húsos pidéket is hasonlóan készítettem: középre jött a darált húsos töltelék, majd a tetejére tépkedtem a mozzarellából, megkentem a tésztaszéleket tojással és már ment is a sütőbe.

Bonyolultabb ám leírni (és végigolvasni), mint elkészíteni, ezért bátran ajánlom mindenkinek. És persze töltelékek terén itt is csak a fantázia szab határt!
Barbi drága, örök hálám ezért a finom receptért!


2013. június 17.

Tojásos nokedli

Legelslegeslegnagyobb kedvencem, nem is értem, miért nincs róla recept???
Igazából ezt érzésre szoktam csinálni, de múltkor kimértem, szóval most grammra pontos receptet kaptok, bár a hozzáadott folyadék mennyisége megint csak érzés. Mivel itthon a fiúk körében eddig nem volt kedvenc, így ritkán készítettem, de drága Maja barátnőm mindig ellátott, ha éppen készített a családjának, ezért nem szenvedtem őrjítő hiányt. Mivel Maja nokedlije tökéletes állagú számomra, így a tészta bekeverése előtt gyorsan felhívtam, hogy mi a trükk, mire annyit mondott csak barátosném, hogy "hagyd kicsit folyósabbra!"
Nos, így tettem és tényleg nagyon finom lett!

Íme a recept 4 személyre:
25 dkg liszt
2 egész tojás
só
víz

a kész nokedlihez:
5 felvert tojás

A lisztet egy hatalmas tál közepébe mértem, a közepébe mélyedést vájtam az öklömmel és ide ütöttem a két tojást, illetve a sót is ide szórtam, egy nagy csipettel. Majd egy fakanállal elkezdtem kevergetni, közben a másik kezemben már előre kikészített pohár víz várakozott, hogy lassan, apránként beleöntsem. Vigyázni kell vele, mert az elején cselesen úgy tűnik, mintha kevés lenne a víz, de a fakanállal erőteljesen keverve, egyre lágyabb lesz a  tésztánk.
Akkor jó, ha a fakanállal megemelve nyúlik legalább 10 centit és csak utána pottyan vissza a tálba.

Utána már egyszerű dolgom volt: vizet forraltam és nokedliszaggatón beleeresztettem a tésztadarabkákat a forrásban lévő vízbe, majd vártam 5 percet és kiszedtem egy tálba a már kész nokedlit. Én mindig zsírral szoktam tapadás-mentesíteni: megint volt a hűtőben kacsazsír, ezt kevertem bele a forró nokedlibe, amitől még finomabb lett a tészta.

A kész nokedlihez egy mély serpenyőt felforrósítottam, beleöntöttem a nokedlit, amjd, amikor már forró volt, a felvert tojásokat hozzáadtam és addig kevertem, amíg a tojás rántotta állagúra össze nem állt a nokedlin.

Szigorúan fejes salátával kell enni, finom ecetes-cukros lével leöntve a salátaleveleket!

2013. május 21.

Házi tortilla

Minap, a tv csatornák közt lelkesen kapcsolgatva megláttam egy szakácsot, aki hatalmas lendülettel csépelt egy tésztadarabot. Mint mondta, ilyen egyszerű tortillát készíteni. Csak folpack közé teszed a tésztagombócot, hatalmasat csapsz rá egy súlyyos serpenyővel és már ki is lapult a kis drága. Legfeljebb még pár sodrás a sodrófával és már kész is a leheletvékony tortilla.
Hmmmm, gondoltam, ezt nekem is ki kell próbálnom. Sok bonyodalom nem volt a recepttel sem, liszt, só és víz, na meg persze a kellő keménységre/lágyságra gyúrás és már csapkodtam is lelkesen a gombócokat...apósom és anyósom legnagyobb derültségére (ha eddig nem néztek bolondnak, akkor most már tuti!)

Hozzávalók:
25 dkg finomliszt (lehet fele-fele arányban kukoricaliszttel keverni)
1,5 dl víz
csipet só

A finomlisztbe beleszórtam a sót, majd szépen lassan hozzáadtam a vizet, miközben kézzel szorgalmasan próbáltam egyenletesre gyúrni a masszát. Hogy ne legyen minden lisztes, aztán később ragacsos-tésztás, egy mély műanyag edényben történt az összekeverés, majd, amikor már egyneműsödött a tortilla-alap, szépen kivettem a tésztát és az asztalon gyúrtam még jó 5 percig simára, selymesre. Nem szabad sem túl keménynek, sem túl lazának lenni, nekem kicsit keményebb lett az állaga, mint a pillecukornak, de azért ruganyos maradt.
Ezután elosztottam 20 kis golyóra (igen, én most picike, tenyérnyi tortillákat szerettem volna, amolyan falatkás darabokat :-) és elkezdtem a fent leírt ütögetős lapítást. Azaz egy folpack közé tettem a golyót (persze helyet hagyva a kinyújtásnak) és elővettem anyósom legnehezebbnek tűnő edényét (igen, Medgyesen műveltem ezt), majd egy határozott mozdulattal lesújtottam a lapító tésztacsomóra. Azonnal és szabályosan vette fel a kerek alakzatot, már csak picit kellett rásegítenem, hogy vékonyabb legyen.

Egy palacsintasütőt felforrósítottam szárazon (azaz mindenféle zsiradék nélkül) és kb fél-fél percig pirítottam-sütöttem a tortillácskám mindkét oldalát. Az eredmény egy nagyon finom tortilla lett, amit az esti grillezésnél félbehajtva, spárgasalátával és grillezett csirkecombbal megpakolva ettünk.
(az már csak az én bénaságom, hogy sem a spárgasalátát, sem a megpakolt tortillát nem sikerült lefényképezni. Na, de kinek jár az esze fényképezésen, amikor az orra előtt grillcsirke és sör van :-)

2013. május 17.

Tőkehalas pite tejszínes zöldspárgával és baconnal

Annyira vágytam valami halasra, na meg valami spárgásra is. Aztán tegnap este megláttam Mohánál egy csodás spárgás pitét, amire annyira ráizgultam, hogy ma reggel az első utam (persze az ovi után) a boltba vezetett, ahol beszereztem előre kinyújtott leveles tésztát és camembert, majd irány a piac zöldspárgáért.
A mélyhűtőben lapult 1 kiló tőkehal, pont tökéletes lesz pitéhez.
A többi már csak ihlet kérdése volt, dobáltam össze mindent, amit gondoltam. A végeredmény egy isteni halas-spárgás pite lett, ami pillanatok alatt elfogyott.

Hozzávalók:
1 csomag előre kinyújtott leveles tészta
250 gramm zöldspárga (de fehérrel is működik)
5 vékony csík bacon apró kockákra vágva
3 gerezd fokhagyma
fél szár póréhagyma
1 dl tejszín
1 kg tőkehal filé
kevés liszt
só
bors
2 kerek camembert sajt
kevés reszelt parmezán (kb 5 dkg)

A halat kiengedtem, majd kevés lisztben megforgattam és egy serpenyőben 3 evőkanál olajon megpirítottam 2-2 perc alatt mindkét oldalát. Majd félretettem hűlni.
A zöldspárgákat megtisztítottam, azaz lepattintottam a végüket (kb 1-2 centit az aljából), majd alaposan megmostam és 2 centis darabokra vágtam.
Egy másik serpenyőben  a baconkockákat elkezdtem pirítani, majd, amikor már színt kapott, hozzáadtam a kockára vágott fokhagymát és a felkarikázott póréhagymát, és pár percig együtt sütöttem, de vigyáztam, hogy a fokhagyma nehogy megégjen (attól kesernyés lehet az étel íze).
Ezután jött a spárga, majd sóztam, borsoztam és 2 percig összepároltam a hagymákkal és a baconnal. Végül felöntöttem a tejszínnel és hagytam összesűrűsödni ezt a spárgás mártást.

A leveles tésztát csak a végén, az étel összeállításánál vettem ki a  hűtőből. A saját, betekeréshez használt sütőpapírján hagytam. A széleitől kb 1 centire amolyan "leválasztó" vonalat húztam, azaz keretet adtam a tésztának, de vigyáztam, hogy ne vágjam át a nyers tésztát teljesen. Ez a művelet azért fontos, mert a közepére halmozott étel alatt így nem fog megemelkedni a tészta, csak a keret fog szépen felemelkedni és megpirulni.

Szóval ezután a kereten belülre raktam egymás mellé a vékony szeletekre vágott camembert sajtot, majd erre jött a kisütött hal, végül a tejszínes-spárgás mártás. Mindent szépen elosztottam, hogy mindenhova jusson.
Végül az egészre parmezán sajtot reszeltem (de csak keveset, hogy ne domináljon) és 200 fokra előmelegített sütőbe toltam kb 15-20 percre (gyakran nézegettem, nehogy a széle megégjen)

A fiúk úgy kapkodták szét a szeleteket, mintha még sosem ettek volna. Próbáljátok, ki isteni finomság!

2013. május 5.

Spenótos lasagne

Nagy kedvenc és persze nagy klasszikus ez az étel. Rengetegszer készítettem és persze sokféle receptet kipróbáltam. Végül nekem az egyik legegyszerűbb jött be, ezt osztom most meg veletek.

Nálunk a gyerekek valamiért imádják a spenótot, na persze nem a klasszikus főzeléket, de nem ám!!! Azt valamiért nagyon nem akarják, van a gyerekekben valami velük született gyűlölet a zöld ételek iránt. Nos, ez nálunk is él, de rájöttem, hogy ha van más szín is, akkor nincs baj egyik zöld étellel sem. Így aztán a spenót lett az egyik nagy kedvenc. És mivel a tészta a másik, így nem volt nehéz pár éve megcsinálni és megetetni a legkisebbekkel is ezt a finomságot.
Kevés tejszínnel szelídítve tényleg mennyei, próbáljátok ki, igazi zöldséges, tavaszi tésztaság ez.

Hozzávalók:
500 gramm spenót (én friss levélből készítettem, de a mélyhűtött is jó, ha darabos)
4 dl tejszín
só
bor
szerecsendió
12 lasagne lap
20 dkg reszelt sajt

A spenótleveleket alaposan megmostam és apróra összevágtam. Majd egy mélyebb serpenyőben elkezdtem fonnyasztani. Nem szabad megijedni, eleinte majd'kipotyog a serpenyőből a spenót, de nagyon hamar összeesik és akkor már tényleg kezelhető.
Szóval, miután az apróra összevágott levélkék megfonnyadtak, sóztam, borsoztam, kevés szerecsendiót reszeltem rá és felengedtem 2 dl tejszínnel. Ha nagyon "felveszi" a tejszínt, lehet még hozzáönteni, nekem ennyi elég volt. Kóstolgattam, kicsit még sóztam és borsoztam, picit még forraltam, de lényeg, hogy hagytam, hogy kicsit leveses maradjon. (ebben a lében fog megfőni a lasagne tészta)
Ezután elővettem egy tűzálló tálat, az aljára egy réteg tejszínes spenótot tettem, erre raktam 3 lasagne lapot (nekem pont ennyi fér el egymás mellett a tálban), majd ismét spenót és újra lasagne lap, míg az összes alapanyag el nem fogyott.
A tetejét tejszínes spenóttal zártam, végül a reszelt sajttal megszórtam és 200 fokos sütőben kb 25-30 perc alatt megsütöttem.

Remélem nektek is fog annyira ízleni, mint nekünk. Jó étvágyat hozzá!

2013. április 19.

Kókusztejes-currys rizstészta kacsahússal és zöldségekkel

Ismét zöldséges rizstésztát készítettem, de most egy nagyon finom kókusztejes-currys szósszal. Így az egész étel lágyabb, mégis erőteljesebb lett. a kókusztej lágyította, a chili és a gyömbér erőteljessé varázsolta. Annyira bejött a családnak, hogy az első elkészítés óta már háromszor is meg kellett csinálnom. Úgyhogy nincs kibúvó, csináljtáok meg ti is. Ez is egy 30 perces étel, akár munkából hazaérve, vagy hétvégén, egy gyors ebéd keretében is össze lehet dobni. Ismét figyeljünk arra, hogy mire összeállítjuk az ételt, minden hozzávalónk kéznél legyen és csak sorban dobáljuk a wokba. Valamint a wokedényben egyszerre csak egy adagot készítsünk, akkor lesznek a zöldségek friss-ropogósak, a tészta pedig nem egy ragacsos massza, hanem finom, szósszal bevont tészta.

Hozzávalók 1 adaghoz:
150 gramm rizstészta
1 tojás
1 marék vékonyra vágott cukkini
1 marék kis kockára vágott sárgarépa
1 evőkanál csíkokra vágott bambuszrügy
3 evőkanál apróra vágott, olajon megpirított kacsahús (én mellet használtam)
2 fokhagyma apróra vágva
1 levél medvehagyma vékony csíkokra vágva
szezámmag
szezámmagolaj


a szószhoz:
1 evőkanál olívaolaj
1 teáskanál curry
1 nagy csipet őrölt fahéj
4 vékony szelet friss gyömbér
chili (ízlés szerint)
1 dl húsleves alaplé
2 dl kókusztej

Nos, mint már fentebb is írtam, mindennek kéznél kell lennie. Így először elkészítettem a kókusztejes szószt. Az olívaolajon megfuttattam a curryt, fahéjat és a friss gyömbért és chilit, majd felöntöttem az alaplével és hagytam kicsit forrni. Végül hozzáadtam a kókusztejet és pár percig együtt forraltam az egészet, majd fedővel letakartam és felhasználásig állni hagytam. Felhasználás előtt a gyömbérszeleteket kivettem a szószból. Majd összevágtam a zöldségeket, valamint a tésztát beáztattam tűzforró vízbe kb 10 percre (azért 6-7 perc után érdemes már kóstolgatni, nehogy túlázzon), majd kiszedtem egy tálba.
Közben a wokedényt odatettem a tűzre, 1 evőkanál olajat hevítettem benne, majd megpirítottam benne a kacsahúst. Ezután egy papírtörlővel kitisztítottam a wokot és ismét kevés olajat hevítettem benne, beleeresztettem a tojást és vadul elkezdtem kavargatni. Amikor a tojás megszilárdult (értsd: rántotta állaga lett), rázúdítottam a zöldségeket, kb 20 másodpercig pirítottam, majd jött a tészta, amivel átforgattam (kb 5 másodperc) és már le is vettem alatta a lángot takarékra. E fenti currys kókusztejes szósszal ízesítettem, majd jól összeforgattam és már öntöttem is a tálba! Pirított szezámmaggal díszítettem. Jó étvágyat hozzá!

2013. április 16.

Tejszínes kucsmagombás tagliatelle

Még mindig tombol a kucsmagomba szezon és én azt sem tudom, éppen mit is készítsek belőle. Na, nem azért, mert nincs ötletem, sőt. Ötlet az rengeteg van, de melyik is a legfinomabb? EZért is van az, hogy mostanában sok a kucsmagombás recept a blogon: ezt az ételt rengetegszer ki kell próbálni, mert az íze fantasztikus.
Szerencsére heti kétszer tudok a piacon friss gombához jutni, de gombászom már szólt, lassan vége lesz a szezonnak. Így nemsokára elkezdek bespájzolni, hogy nyáron is jusson a tányérra belőle. Addig pedig kiélvezem a friss gomba nagyszerűségét!
Most éppen tejszínes szósszal és tagliatelle tésztával: mennyei!

Hozzávalók 4 személyre:
400 gramm tagliatelle
50 gramm vaj
50 dkg kucsmagomba
só
bors
5 medvehagyma levél vékony csíkokra vágva
2 dl tejszín
5 dkg reszelt parmezán

Elsőként odatettem egy lábas vizet forrni.
Közben a vajat a serpenyőben felforrósítottam, majd beledobtam az alaposan megmosott, negyedekbe vágott kucsmagombát. Kb 2 percig pároltam, majd hozzáadtam a csíkokra vágott medvehagymát, sóztam, borsoztam és további 3 percig együtt pároltam. Közben a víz felforrt, én pedig beletettem a tésztát és 7 perc alatt al dentére főztem.
Ezalatt a gomba levet eresztett, jól megpárolódott, így felöntöttem a tejszínnel és még kb 5 percen át hagytam forrni, hogy kicsit besűrűsödjön. Miután a tészta elkészült, kevés főzőlével együtt átszedtem a kucsmagombás mártásba, alaposan összeforgattam, majd megszórtam a parmezánnal és újra összeforgattam.

Jó étvágyat hozzá!

2013. április 12.

Tőkehalas-cukkinis lasagne

El sem tudom mondani, hányszor adott ihletet a Tarka Bárka. Aki még nem ismerné ezt a blogot,az most nagyon gyorsan kattintson IDE, mert őket muszáj ismerni mindenkinek, aki szereti a halat és a tenger gyümölcseit.
Gaba, a blog egyik szerzője minap lasagnét készített cspósügérrel és póréhagymával, gondoltam, ezt a párosítást (mármint hal-lasagne) nekem is ki kell próbálnom.
Volt a mélyhűtőben alaszkai tőkehal és a kamrában cukkini, így már meg is volt a vacsora ötlete. A kivitelezés pedig rendkívül egyszerű volt (leírni nehezebb:-)))

Hozzávalók:
500 gramm tőkehal
1 közepes cukkini
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
40 gramm vaj
2 evőkanál olívaolaj
0,5 dl fehérbor
2 dl húsleves alaplé
5 dl tejszín
só
bors
currypor
1 evőkanál étkezési keményítő
20 dkg reszelt mozzarella
12 lasagne lap (az én tűzálló tálamba 3 lap fér és 4 réteget raktam le)

Mindenek előtt a halat kifiléztem, azaz a gerincét - a mellette elhelyezkedő szálkákkal együtt - egy éles késsel kivágtam, majd a halhúst 3*3 centis darabokra vágtam.
A vajat a kevés olívaolajjal megolvasztottam, majd az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát beletettem és megfonnyasztottam. Hozzáadtam a curryt és kicsit "megpirítottam" a hagymás olajon. Majd felöntöttem a fehérborral és hagytam kicsit gyöngyözve forrni. Ezután beleöntöttem a húsleves alaplét, belekevertem az étkezési keményítőt (amit előtte kevés hideg vízzel csomómentesen feloldottam) és ismét forraltam kicsit. Végül következett a tejszín , ezzel is jól összefőztem. Ezután beletettem a szószba az apró kockákra vágott halat és lezártam alatta a gázt.
A cukkinit nagyon alaposan megmostam és zöldséghámozóval vékony csíkokra vágtam.

Egy mély, tűzálló tálba először a tejszínes halas szószból szedtem, erre raktam rá a lasagne lapokat, majd ismét egy kis szósz, és egy sor vékony cukkini csík következett. Ezt megszórtam kevés sajttal, aztán jött megint egy sor tészta.  Erre ismét szósz került, majd cukkini és megint sajt. Összesen 4 réteget tettem a tálba, a tetejét pedig megszórtam a maradék reszelt sajttal.
200 fokos sütőben 30 perc alatt készre sütöttem.

2013. április 11.

Paradicsomos-olivás csiga és táska

Nemrég Gasztroblogger találkozó volt Nagykovácsiban, amire mindenki készült valami finomsággal. Én fügés kekszeket csináltam, de gondoltam, valami sós ropogtatnivaló is jól fog jönni. Mivel nem készültem különösebben, abból kellett dolgoznom, amit a konyhában/kamrában/hűtőben találtam.
Ez pedig nagyon egyszerű volt: leveles tészta (az nálam mindig van talonban), paradicsompüré (apósom keze munkája: vöröshagyma, paradicsom, zeller és fokhagyma összefőzve, lepasszírozva), fekete olívabogyó és mozzarella sajt.

Ennyi kellett a boldogsághoz és bizony olyan finomra sikerült, hogy a család ismétlést akart. EZért elkészítettem a vastagabban megkent, több töltelékkel megrakott változatát is, táska formában.

Hozzávalók:
1 csomag előre kinyújtott leveles tészta
paradicsompüré (vagy a kedvenc paradicsomszószod)
fekete olívabogyó
mozzarella sajt lereszelve vagy apróra tépve

A leveles tésztát kicsomagoltam, majd az egészet egy ecset segítségével lekentem paradicsomszósszal. Erre raktam vékony karikákra vágott olívabogyót (ízlés szerint) és megszórtam reszelt mozzarella sajttal. Majd az egészet hosszában félbe vágtam, mindkét részt a hosszú felénél fogva feltekertem és kb ujjnyi vastag szeleteket vágtam mindkét tészta-rúdból. Majd sütőpapírra fektettem a csigákat és 200 fokos sütőben kb 15 perc alatt megsütöttem.
Egyszerű és finom vendégváró falatkák!

2013. április 10.

Mini húsgolyós carbonara tagliatelle

Minap készítettem finom, kívül ropogós, belül szaftos, omlós húsgolyókat, mennyei kókuszleves ölelésében és annyira ízlett a húsgolyó, hogy muszáj volt újra elkészítenem, de most valami egészen más ételként végezte. Méghozzá tésztaételként. És csöppet sem bántam meg ezt a párosítást, három nagy kedvenc egyesült itt , kérem szépen. Először is ott volt a húsgolyó, ami nálam mostanában a nr.1. húsgolyó. Aztán persze ott volt a tagliatelle, ami a spagetti mellett fej, fel mellett halad a legkedvesebb tésztáim versenyén. És a carbonara szósz, amit előszeretettel használok, ha kicsit selymesebbé, lágyabbá, tejszínesebbé szeretném varázsolni a tésztaszószt.
Ők együtt pedig legújabb kedvencemmé álltak össze egy este erejéig, bár gyanítom, elég sokszor el kell majd készítenem!

Hozzávalók 4 személyre:
a 25 apró húsgolyóhoz:
500 gramm darált hús (én pulykát vettem)
100 gramm zsemlemorzsa
1 közepes fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
só
bors
tej
olívaolaj

400 gramm tagliatelle tészta

2 evőkanál kockabacon
3 tojás sárgája
1 dl tejszín


1 evőkanál olívaolajon megfuttattam a finomra vágott hagymát és fokhagymát, majd a darált húshoz adtam. Sóztam, borsoztam, majd egy külön tálkában a zsemlemorzsához annyi tejet adtam, hogy tészta állagú masszát kapjak. Ezt is a darált húshoz adtam és nagyon alaposan összegyúrtam, hogy minden hozzávaló jól elegyedjen. Ha jól eltaláljuk a tej arányát a morzsához, akkor nem is kell tojást adni a húsmasszához. A masszából 25 apró golyócskát formáztam.


Majd feltettem egy lábasban vizet forrni, ezalatt a húsgolyókat egy serpenyőben, kevés olajon szépen megpirítottam minden oldalukon és kitettem egy tányérra. Majd ugyanebben a serpenyőben (persze kimostam, eltöröltem a húsgolyók sütése után) zsírjára pirítottam a kockabacont. Közben a tészta is al dente lett, így a bacon mellé visszatettem a húsgolyókat, rászedtem a forró tésztát kevés főzőlével együtt és szépen, alaposan és óvatosan átforgattam a tésztát, hogy mindenhova jusson a baconból és a húsgolyóból. Amikor minden jól elegyedett és átforrósodott, lehúztam a tűzről és hozzáöntöttem az előzőleg kis tálkában összekevert tojássárga és tejszín egyvelegét és addig kevergettem a tésztával együtt, amíg be nem sűrűsödött. Nem szabad visszahúzni a tűzre, mert akkor a tojást összekapja a hő és rántottás tészta lesz a vacsoránk. A szósz besűrűsödéséhez bőven elég a tészta hője.
Ha mindent jól csináltunk, selymes és nagyon finom carbonara szószos, húsgombócos tagliatelle lesz a jutalmunk!
Jó étvágyat hozzá!

2013. március 17.

Tejszínes bébispenótos pappardelle

Az Aldiban járva szép, friss bébispenótbe botlottam és a világon az egyik legegyszerűbb tésztás ételt álmodtam meg belőle. Alig kell hozzá valami és pillanatok alatt kész. Igazából amíg a tésztára várunk - hogy al dente legyen - már meg is van a szósz. A bébispenótot éppen, csak meg kell párolni, a szárait felesleges leszedni, hiszen annyira zsenge, hogy meg lehet enni.
Nem is kell hozzá semmi, csak só meg bors (és persze kevés fokhagyma) és már kész is a gyors ebéd.

Hozzávalók 2 személyre:
100 gramm bébispenót
250 gramm pappardelle tészta
1,5 dl tejszín
só
bors
fokhagyma
reszelt parmezán

Egy lábasban feltettem a vizet forrni, addig a bébispenótot megmostam és egy kis lábasban megpároltam (ami víz rajta maradt a mosáskor, pont elég volt a pároláshoz, ami kb 2 perc alatt be is következett) A megpárolt bébispenótból kinyomkodtam a felesleges folyadékot és egy tányérra szedtem.
Közben egy serpenyőbe öntöttem a tejszínt és felforraltam, majd hozzáadtam a bébispenótot, amit sóztam , borsoztam és rászórtam 2 apróra vágott fokhagymát. Alaposan összekevertem és hagytam összeforrni. Eközben a víz már felforrt és beletettem a tésztát, amit a zacskón lévő utasítás szerint 7 percig főztem. Ekkor elérte az al dente állapotot, így átszedtem a már összeforralt tejszínes spenóthoz, kevés főzővíz kíséretében. Alaposan megforgattam a tésztát a szószban, majd támyérokba szedtem és a tetejét reszelt parmezánnal szórtam meg.
Gyors, egyszerű és nagyon finom étel, próbáljátok ki Ti is!



2013. március 5.

Zöldséges rizstészta

Teljesen rákattantam a rizstésztákra. Legyen az vékony, legyen vastag, vagy akár rizslap formájában: jöhet, jöhet, jöhet!!!
És ha még jó sok zöldség is van mellette, akkor egyszerűen nem tudok neki ellenállni. És persze jól jön a tavaszi test-nagytakarítás idején is egy ilyen zöldséges, friss, ropogós ebéd.
Próbáljátok ki, higgyétek el, nem bonyolult beszerezni a hozzávalókat. Elég felkeresni egy jó ázsiai boltot és már kezdhetjük is a sütés-főzést.
Persze az sem ártott a "tudományomnak", hogy ellátogattam a Pad-thai wokbárba, ahol a látványkonyha előnyeit kihasználva próbáltam ellesni pár trükköt és praktikát.
Az első, hogy minden legyen kéznél, amikor elkezdem készíteni a zöldséges tésztát, hiszen a wokedényben csak pár perc kell az étel elkészítéséhez.  (nem sütik/párolják túl a zöldségeket, az a  legjobb az egészben, hogy minden jó roppanós marad).
A másik, hogy teljes lángon szóljon a főzés, nem amolyan kis óvatos duhajkodás ez!
A harmadik: mindig csak egy adag készüljön egyszerre a wokban!
És az utolsó: a tésztát nem kell főzni, elég forró vízben állni hagyni kb 10 percig és már kész is. Én - biztos, ami biztos alapon - 7 perc után már kóstolgatom, mert utálom a szétfőtt tésztát.
Nos, kalandra fel!
Természetesen már most előre leszögezem: ez nem ázsiai étel, legalábbis nem a szó megszokott értelmében. Ez egy Marka-féle, ázsiai alapanyagokat is felhasználó finomság.

Hozzávalók 1 adaghoz:
150 gramm rizstészta
1 marék vékonyra vágott cukkini
1 marék kis kockára vágott kaliforniai paprika
1 evőkanál csíkokra vágott bambuszrügy
2 fokhagyma apróra vágva
1 kávéskanál reszelt gyömbér
1 tojás
szezámmag
szezámmagolaj
szójaszósz
halszósz

Nos, mint már fentebb is írtam, mindennek kéznél kell lennie. Így először összevágtam a zöldségeket, valamint a tésztát beáztattam tűzforró vízbe kb 10 percre (a fent leírtakat azért tartom), majd kiszedtem egy tálba.
Közben a wokedényt odatettem a tűzre, olajat hevítettem benne, majd beleeresztettem a tojást és vadul elkezdtem kavargatni. Amikor a tojás megszilárdult (értsd: rántotta állaga lett), rázúdítottam a zöldségeket, kb 20 másodpercig pirítottam, majd jött a tészta, amivel átforgattam (kb 5 másodperc) és már le is vettem alatta a lángot takarékra. Szójaszósszal és halszósszal ízesítettem (ez tényleg ízlés szerinti dolog),szezámolajat is tettem rá, majd jól összeforgattam és már öntöttem is a tálra! Szezámmaggal díszítettem, mert imádom!
Elejétől (zöldségpucolás) a végéig nem volt több 25 percnél, úgyhogy igazi gyors étel, a munkából hazaérő háziasszony igazi jóbarátja!

2013. március 1.

Kagylós spagetti

Egyik legkedvesebb városom az olaszországi Velence, amikor csak lehetőségem van rá, ellátogatok oda. A legutóbbi látogatáskor egy csatornaparti étteremben ültünk be, illetve ki, mert akkora szerencsénk volt, hogy kint is találtunk egy szabad asztalt. Így, miközben gyönyörködtünk a csodás városka állandó nyüzsgésében, közben még jól is laktunk. És hogy mivel? Az egyik legfantasztikusabb és legegyszerűbb étellel, amit valaha ettem. A pincér elmondása szerint ez eredeti velencei étel (bár szerintem a velenceiek szerint minden tengeri étel az ő találmányuk:-))), én már találkoztam vele más tartományokban is. Minden esetre én hiszek a pincérnek, így kedvenc városomból következik a kedvenc ételem: kagylós spagetti.
A kagyló sajnos nem az eredeti vongole, hanem sárga vongole, de az íze így is isteni volt!
Ehhez az ételhez mindenképpen szerezzetek be héjas kagylót, hiszen különleges ízét a fehérbor, a fokhagyma és a kinyíló kagylók belsejéből kifolyó tengeri íz adja meg!

Hozzávalók:
1 kg vongole kagyló
400 gramm spagetti
3 gerezd fokhagyma
olívaolaj
1 csokor petrezselyem
1,5 dl száraz fehérbor
diónyi vaj

Ennél az ételnél fontos az időzítés, ezért próbálom olyan sorrendben leírni, ahogy készítettem.
Szóval elsőként feltettem a spagettivizet forrni. Aztán apróra vágtam a fokhagymát és a petrezselyem szárát. A leveleit csak hanyagul vágtam nagyobbra és félretettem.
Amikor a víz felforrt, beletettem a spagettit és a dobozán lévő utasítás szerint 7 percig főztem. Ezalatt egy nagy serpenyőt elkezdtem felmelegíteni, majd, amikor már tűzforró volt, belelöttyintettem kb 4 evőkanálnyi olívaolajat, ebbe szórtam a fokhagymát és a petrezselyemszárat, majd, amikor már színt kapott, beleöntöttem a kagylót, felöntöttem a fehérborral és 5 percig főztem. Közben a spagetti 7 perce letelt, lezártam alatta a lángot és hagytam további 5 percig állni. Ezalatt a kagylók szépen kinyíltak (ami nem azt gyorsan kikapkodtam és kidobtam). Majd az "al dentére" főtt spagettit átszedtem a serpenyőbe a kagylók mellé az összevágott petrezselyemlevéllel és 2 evőkanál olívaolajjal együtt és alaposan összeforgattam. Végül kevés vajjal selymesítettem a mártást.

Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a művemről, pár percre újra Velencében éreztem magam!


2013. február 26.

Lazacos és füstölt sonkás tésztarózsa

Ezt a csodaszép rózsatekercset Erikánál láttam, az Életinfo oldalon. Annyira megtetszett, hogy szombat reggel kényelmes és lusta konyhatündér módjára el is caplattam a boltba és vettem kész, kinyújtott leveles tésztát, hogy még azzal se kelljen bajlódni. 2 gyerek mellett ugyebár nem mindegy az a negyed óra, amit a kinyújtással töltenék szombat délelőtt.
Volt itthon erdei sonka és füstölt lazac is, meg még 1 nagyon szép salátacukkini, úgyhogy meg is volt a töltelék.
Elővettem a muffinsütő formámat (bár Erika tippje is tökéletes muffinsütő híján: a rózsákat alual meg kell tűzni fogpiszkálóval, így sütés közben nem csúsznak szét) és már tekertem is az én kis rózsáimat.

Hozzávalók 12 rózsához:
2 csomag levelestészta
füstölt erdei sonka
füstölt lazac
salátacukkini

A leveles tésztát kicsomagoltam és mivel már előre ki volt nyújtva, nekem csak annyi dolgom volt vele, hogy a sonkával megegyező szélességűre vágtam. Majd mindegyik csíkra tettem egy-egy szelet sonkát, erre a salátacukkiniből zöldséghámozóval levágott vékony csík cukkinit. Majd szépen feltekertem és a muffinforma közepére raktam.

200 fokos sütőben kb 12 perc alatt megsütöttem.
A lazacos tekercsekkel ugyanígy jártam el: a tésztacsíkokra halmoztam a lazacdarabokat, erre jött a cukkini és már ment is a sütőbe.
Lehet még halmozni az élvezeteket pl avokádókrémmel, megszórni a tekercset sajttal, vagy bármi olyat tenni bele, ami a család kedvence! Nagyon finom és rendkívül mutatós finomság!





2013. február 14.

Avokádós pisztáciás spagetti

Minap Dizájnmenza receptjére kaptam fel a fejem: avokádókrémes spagettit készített sós mogyoróval.
Annyira meghozta a kedvemet, hogy neki is estem a konyhában lévő, már igencsak érett avokádóimnak. Készítettem belőle egyszerű guacamolét, majd az egyik fele pirítós kenyéren kötött ki, finom garnélával megszórva, a másik fele pedig pisztáciával megbolondítva spagettire került!
A gyerekek imádták mindkettőt, pedig igencsak furcsa ízvilág ez még egy felnőtt számára is! De íme egy zöld étel, ami akár a gyerekek kedvence is lehet!
Köszönet az ihletért, Bea! :-)

Hozzávalók 4 személyre:
500 gramm spagetti
2 érett avokádó
1 zöld chilipaprika
3 gerezd fokhagyma
1 lime leve
0,5 dl tejszín
só
bors
20 darab hámozott pisztácia + 5 darab a díszítéshez
olívaolaj
4 csík baconszalonna
5 dkg reszelt parmezán

Egy nagy lábasban feltettem a vizet forrni, amibe később belekerült a spagetti is. Amíg a víz melegedett, megpucoltam az avokádókat (nekem annyira érettek voltak, hogy csak egyszerűen körbe-körbe le lehetett tekerni a héját), a fokhagymát, a chilipaprikát kimagoztam és apróra vágtam, majd az egészet beletettem a turmixba, hozzáadtam a pisztáciát, meglocsoltam a lime levével, ráöntöttem a tejszínt, sóztam, borsoztam és leturmixoltam.
Közben egy serpenyőben a z apró kockákra vágott szalonnát megpirítottam kevés olívaolajon, majd az időközben készre főtt spagettit egy kevés főzővíz kíséretében hozzáadtam és alaposan összekevertem. Lezártam alatta a gázt, majd a baconos tésztára öntöttem a pisztáciás avokádókrémet és ezt is összekevertem.
Tálaláskor kevés apróra tört pisztáciával és reszelt parmezánnal szórtam meg.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...