Gyerekkorom nagy kedvencét, a vajkaramellát készítettem el ma, mivel nagyon szeretném, ha a fiaim is megkóstolhatnák azt az omlós, tejes ízű finomságot, ami engem akkoriban annyira elbűvölt. Tudom, ma már a selymes és nyúlós karamella az "igazi" , nekem mégis ez a porhanyós, szájban szétomlós fajta maradt a nosztalgia-kedvencem.És mivel közeledik a Mikulás, lesz is alkalom, hogy odaadjam a fiúknak. Remélem az utolsó kis morzsáig be fogják falni.
Hozzávalók kb 20 kockához:
350 gramm kristálycukor
40 gramm vaj
180 gramm tejszín
2 kocka fehércsokoládé
A kristálycukrot, a vajat és a tejszínt kimérem egy lábasba, majd alacsony lángon elkezdem melegíteni, amíg a cukor el nem olvad teljesen. Amikor ez megtörtént, magasabb lángra teszem és addig kavarom, amíg a massza el nem kezd kicsit barnulni , sűrűsödni, és kavarás közben meg nem látom az edény alját (vagy a massza keveréskor el nem válok az edény falától. Ekkor lezárom alatta a gázt, hozzáadom a csokit és kevergetem, amíg a csoki el nem olvad. Ekkor sütőpapírral kibélelt tálba öntöm, majd 10 perc hűlés után felszeletelem és további 1 órát hagyom hűlni.
(én okosan elfelejtettem felvágni még langyosan, így hidegen vágva jól szét is forgácsolódott, de szerencsére az élvezeti értékéből semmit nem veszített.)
Gasztroajándékként sütőpapírba csomagolva, majd celofánba téve lehet meglepni vele az édességrajongó családtagokat és ismerősöket.
Én erre a vajkaramellára voksolok!
VálaszTörlés