Lazackrém

A piacon lehet nálunk kapni fonatba rendezett füstölt-pácolt lazacot, ami kívül ugyan kicsit "kérges", belül viszont eszméletlenül finom, puha és omlós. Kaptam egy kis kóstolót és rögtön tudtam, hogy ezt a lazacot a Jóisten is krémnek teremtette. Gyorsan elszaladtam házi sajtkrémet venni, meg persze kellett újhagyma is és rohantam haza, hogy kipróbáljam.
Mit is mondjak: az eredmény annyira finom volt, hogy kb 10 perc alatt befalták a fiúk. Úgyhogy most mehetek újabb alapanyagért... :-)

Hozzávalók egy tálkányi krémhez (kb 20 deka)
10 dkg füstölt lazac
10 dkg (házi) krémsajt
2 gerezd fokhagyma
2 újhagyma
bors

A füstölt lazacot egy villával szétnyomkodtam, majd hozzáűadtam a krémsajtot és alapoisan elkevertem úgy, hogy a lazachús rostjaira málljon. Majd hozzáadtam a zúzott fokhagymát, a nagyon apróra vágott újhagymát és kevés fehérborsot. Ha nem elég sós, lehet hozzá csipet sót is adni, nekem pont elég volt benne a füstölt lazac sóssága.
Alaposan elkevertem, majd egy éjszakára a hűtőbe tettem. (jót tesz neki, ha pár órát összeérhet!)
Másnap reggel pirítós kenyérrel kínáltam.

Ajvár

Sok helyen olvastam ajvárról , aztán zakuszkáról, aztán megint ajvárról. Vajon a kettő ugyanaz? Vagy két teljesen különböző kence? Elkezdtem kutatni, sajnos sokra nem mentem vele. A Wikipédiában ezt találtam róla:

Az ajvár paprikából, padlizsánból és fokhagymából készített mártás, amit leginkább húsok mellé kínálnak, de salátát is ízesíthetnek vele. Az ajvár továbbá kiváló fűszerkeverék különféle pikáns mártások készítéséhez, levesek ízesítéséhez. Hideg mártásként majonézzel vagy tejföllel-kefirrel is össze szokták keverni sültek mellé. Túlnyomórészt a Balkánon népszerű, itt is leginkább Szerbiában. A paprikától függően lehet édes vagy csípős is. A Balkánon minden magára valamit is adó háziasszonynak megvan a saját ajvár-receptje, amelyről állítja, hogy a legjobb. Hatalmas mennyiségben készül, befőttesüvegekbe kerül.

Ellenben a zakuszka:
A zakuszka eredetileg Örményországból, vagy Grúziából származó, de Moldován keresztül Erdélybe került és ott igen népszerű, kenyérre kenhető zöldségkrém, mely felhasználható ételízesítésére és tésztaételekhez szószként is. Néhány változatát gombóccá összegyúrva készítik el. Erdélyben több fajta zakuszkát is készítenek. Eredetileg padlizsánnal készítik, de ezt babbal (paszullyal) és erdei gombákkal (főleg rókagombával vagy vargányával) is helyettesíthetik. Íze és formája hasonló a Magyarországon néha kapható adzsika ételízesítőhöz.
Összetevői változatosak. Az erdélyi alaprecept szerinti összetevők: zöldpaprika, paradicsompaprika (pritaminpaprika, gogosár-rom:, gogoșar), sűrített paradicsom, padlizsán, vöröshagyma, olaj, ételízesítők. Az említetteken kívül lehet répa, fokhagyma, hal, reszelt uborka, snidling, kapor, babérlevél, bors, káposzta.

Így nem gondolkodtam tovább a különbségeken, elkészítettem az én ajváromat.
Halkan hozzáteszem, tavaly készítettem zakuszkát is, és tényleg két különböző íz, bár gyanítom, ahány ház - annyi íz :-)

Hozzávalók:
2 kg padlizsán
1 kg kápia paprika
1 fej fokhagyma (nekem 10 gerezd volt benne)
só
olaj

Először a padlizsánokat toltam be héjastól a forró sütőbe és gyakori forgatás mellett addig sütöttem, amíg a héja meg nem feketedett.
Ezután a kápia paprikákkal tettem ugyanezt. Mindkettőhöz kb háromnegyed óra kellett. Aztán a padlizsánokat is és a paprikákat is még forrón letakartam alufóliával és a saját gőzükben hagytam kihűlni. Végül mindegyiket megpucoltam (kanállal óvatosan kikapargattam a héjukból, a paprikánál előtte óvatosan kiszedtem a magokat) és a sült zöldséghúsokat egy lábasba tettem a fokhagymagerezdekkel együtt, majd botmixerrel simára mixeltem. Aztán kevés olajjal (kb 2 evőkanál) összefőztem, sóztam, borsoztam és még forrón csírátlanított üvegekbe töltöttem.
Mindegyik üveg ajvár tetejét fél ujjnyi réteg olajjal "zártam le". Végül már csak a fedőt tekertem rá és ment a száraz dunsztba, takarók közé.

(a befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam Domestos-os vízben és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt)

Sprotni-krém

Imádjuk a halat, ez gondolom nem meglepő annak, aki rendszeresen olvassa a blogot. És ez a halimádat kiterjed a reggelikre is. A legnagyobb kedvenc a füstölt sprotni, amiből gondolkodás nélkül megeszünk 4-en 3-4 konzervet is, ezért muszáj volt kitalálnom egy kicsit gazdaságosabb megoldást. Így született a sprotnikrém.
Laktató és finom, letesztelve!

Hozzávalók:
2 konzerv füstölt sprotni
1 evőkanál kapribogyó apróra összevágva
1 kis fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
50 gramm puha vaj
só
bors
negyed citrom

A hagymákat megpucoltam, apró kockákra vágtam. A sprotnikat átszedtem egy tálba, hozzáadtam a vöröshagymát, fokhagymát, kapribogyót és a puha vajat és alaposan elkevertem. Majd ízlés szerint sóztam és borsoztam, meglocsoltam citromlével (ezt óvatosan, mindenki a saját ízlésének megfelelően állítsa be. A kapribogyó amúgy is ad egy alap savanyú ízt a krémnek) és már kész is volt. Pár pillanat múlva pedig már el is fogyott :-)
Próbáljátok ki, egészséges és finom reggeli!

Medvehagyma kence

Bizony, nem tévedés, ez egy új bejegyzés, ami nem azonos a medvehagyma pesto-s bejegyzéssel. Ez a medvehagyma levelek hosszabb távú tartósításáról szól anélkül, hogy a medvehagymán kívül másféle ízvilágot is bele kéne vinni (mint pl a pestonál a fenyőmag). Ez a kence erőteljes, csípős és persze medvehagyma ízű, hiszen semmi mást nem tartalmaz, mint medvehagymát, sót és olajat.
A tartóssága letesztelve, tavaly még ősszel is találtam a hűtőben elrejtve egy üveggel, amiről májusban elfeledkeztem - és semmi baja nem volt.
Felhasználhatósága igen sokrétű: én pirítósra kenem (gombás kenyér alá isteni), de ezzel szoktam húsokat is megkenni sütés előtt és tésztákra, rizottókba is remek alap lehet egy kis tejszínnel felturbózva. Itt is a csillagos ég a határ, ha felhasználásról van szó!

Hozzávalók 2 dl-es üveg megtöltéséhez:
4 csomag medvehagyma
só
olívaolaj

A medvehagyma leveleket - szárastól - alaposan megmostam, majd kisebb darabokra vágtam, sóztam, kb fél deci olívaolajat öntöttem rá és botmixerrel alaposan leturmixoltam. Ha túl száraz lenne a kence, lehet még hozzá olajat önteni és átturmixolni. A só mennyisége pedig ízléstől függ, én kb 2 csipetet szoktam bele tenni.
Amikor megtöltöm az üveget, a kence tetejére még pár milliméternyi olajat öntök, és így zárom le.
Remélem, még idejében tudtam tippet adni a hátralévő pár napban még talán szedhető medvehagyma tartósításához.

Tapenade

Hogy mi is az a tapenade? Egy dél-francia (egészen pontosan provence-i) olívabogyó pástétom, melyet sokféleképpen lehet ízesíteni.
A "tapeno" szó kapribogyót jelent, így már lehet is sejteni, hogy az olívabogyó mellett a kapribogyó is szerephez jut ebben az isteni krémben.
A hozzávalókat vagy mozsárban vagy botmixerrel érdemes összetörni, de vigyázzunk a botmixerrel, ne legyen teljesen pürés a krém, maradjanak benne darabkák is.
Pirítóson tálalva egyenesen mennyei eledel, pláne, ha akad még mellé egy pohár vörösbor...hmmmm.

Hozzávalók:
180 gramm fekete olívabogyó
2 evőkanál kapribogyó
80 ml olívaolaj
1 szardellafilé
bors
1 gerezd fokhagyma

Az összetevőket alaposan összezúzzuk, esetleg pár csepp citromlével is ízesíthetjük, majd grillserpenyőben, kevés olívaolajon megpirított pirítóssal tálaljuk.

Ugye milyen egyszerű! Próbáljátok ki, aztán kérek beszámolót is! :-)

Csirkemáj pástétom

Ahogy telnek az évek, baráti körünk sajnos egyre ritkábban tud találkozni. Régen még hétről hétre együtt buliztunk, aztán napokig hívogattuk egymást, hogy kinél tart még a másnap. Aztán jöttek a gyerekek, na meg a mi szervezetünk sem fiatalodott és a bulik ritkultak. De az összejövetelek azért még maradtak és volt egy állandó szereplő is. Ez pedig a májpástétom. Drága szakács barátom, Ndy követte el évekkel ezelőtt azt a "hibát", hogy elkészítette nekünk, a siserehadnak! Nos, a mestermű osztatlan sikert aratott, azóta szegény Ndy minden évben, minden összejövetelre el kell, hogy készítse, mi meg szorgalmasan elpusztítjuk az egészet!
Idén is így történt a hagyományos karácsonyi találkozón és nekem, a szemfüles gasztrobloggernek sikerült megmentenie egy adagot (ráadásul másnap reggel olyan ügyes voltam, hogy le tudtam fényképezni, mielőtt családom rávetette volna magát, mint előző este). 1 órával később már se híre-se hamva nem volt.
És hogy miért szeretem? Mert nincs olyan nagyon májíze, már , ha értitek, mit is akarok ezzel mondani. Annyi májkrémhez és májpástétomhoz volt szerencsém, és mindegyiknek volt egy olyan "mindent elnyomó" íze. Ez más, ez selymes, ízletes, fűszeres, mégis lágy!
Egyszóval érdemes kipróbálni! Akár most, szilveszterkor, mellétéve jópár szelet kenyeret és pár vékony csík lilahagymát! És akkor már nem csak a pezsgőtől leszünk mámorosak!

Hozzávalók:
500 gramm csirkemáj
500 gramm margarin
3 apróra vágott paradicsom
3 apróra vágott paprika
3 apró kockára vágott vöröshagyma
fokhagyma (ízlés szerint pár gerezd)
só
bors
majoranna
vegeta

A margarint olvasszuk fel egy lábasban, majd tegyük bele az össze hozzávalót és fűszert. Nagyon alacsony lángon abáljuk kb 30 percig, majd hagyjuk kihűlni. Amikor langyos, botmixerrel pürésítsük  (ízlés szerint kevés tejföllel vagy tejszínnel még lágyíthatunk rajta) és tegyük a hűtőbe összeérni.

Próbáljátok ki és arassátok le a babérokat!

Fokhagymás-kakukkfüves kacsa rilette

A decemberi Good Food magazin tele van fantasztikus ételekkel, többek közt gasztroajándékokkal is. Köztük szerepelt ez a nagyon egyszerű, mégis igen elegáns étel, aminek elkészítésével keveset kell bajlódni, viszont nagyon sokáig, akár 2 hónapig is eláll. Már, ha addig még marad belőle! Hiszen olyan ízes és finom húspástétomról van szó, ami mindenkit dézsmálásra csábít.

A rilette nem más, mint szálaira szétszedett, majd zsírral és sóval tartósított húskrém. A hús efféle tartósítás már a 15. században is megtalálható volt, természetesen francia származású.

Elkészítése igen egyszerű, kell hozzá hús, kevés lé és sok háj (azaz zsír). Ebben az egyvelegben kell gyakorlatilag megabálni a húst. Ami lehet sertéshús (ez a leggyakoribb), de készíthetjük szárnyasokból (liba, kacsa), vagy nyúlból, sőt még lazacból is. És természetesen ízlés szerint lehet ízesíteni, fűszerezni is. (a rilette-ről Bűvös Szakácsnál részletes leírást is találhattok)
Én most a kacsa mellett döntöttem, sok fokhagymával és kakukkfűvel.


Pirítós kenyérre kenve biztos helye lesz előételként az ünnepi menünkben.

Hozzávalók:
2 kacsacomb
1 fej vöröshagyma
10 gerezd fokhagyma
8 ág friss kakukkfű
só
bors
30 dkg kacsaháj
2 dl fehérbor

A kacsacombokat alaposan megmostam, sóztam , borsoztam, majd egy vastag aljú edénybe tettem. Köré szórtam a fokhagyma gerezdeket és a négybe vágott vöröshagymát. Majd ráhelyeztem a kakukkfűágakat, meglocsoltam 2 dl borral és annyi vízzel öntöttem fel, ami éppen ellepi. Ezután rátettem a hájat , felforraltam, majd a legalacsonyabb lángon pároltam kb másfél órán át.
Amikor a kacsahús már megpuhult,kiszedtem a combokat egy tálra, hagytam kihűlni, majd villával a húst szálaira szedtem. Ez egy kicsit pepecs munka, de nem vészes és higyjétek el, igazán megéri.

Majd hozzászedtem a fokhagymákat és annyi kakukkfű levelet, amit csak ki bírtam halászni a főzőléből és ezeket is összekevertem a hússal. A szálaira szedett hús először nagyon száraz volt, de a főzőléből hozzászedtem pár evőkanállal (jusson bele a felső zsírrétegből és az alatta lévő fűszeres főzőléből is) és elkezdtem összekeverni. Ezután már csak a felső réteg zsírból mertem aa húspéphez egészen addig, amíg egy pépes masszát nem kaptam a hússzálakból, de még a zsír nem vált külön a péptől. Majd sóztam és kis üvegekbe szedtem.  Mindegyik üveg húspástétom tetejére szedtem még 1-1 evőkanál zsírt, majd lezártam az üvegeket és ment a hűtőbe.
Pirítósra kenve, lilahagymával és narancszselével kiváló előétel, de magában, egy üveg bor mellett falatozva is remek finomság.

A kis üveget szép celofánba csomagolva, akár gasztroajándék is lehet belőle!

Padlizsánkrém

És ha már a guacamole révén a kencéknél tartunk, egyszerűen muszáj megosztanom életem legzseniálisabb padlizsánkrémjét. Próbálkoztam már sokfélével, de anyósom padlizsánkrémje nekem a legjobb! Amikor először kóstoltam, gyorsan el is kértem a receptet és csináltam is egy nagy adaggal! Most még akad pár szép padlizsán a piacon, úgyhogy tessék lesétálni és elkészíteni ezt a hihetetlenül selymes, krémes, finom és persze egészséges finomságot. Esténként, egy jó film mellé, pirítóson tálalva kihagyhatatlan.


Hozzávalók:
5 közepes padlizsán
1 vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
só
fehérbors
1 evőkanál citromlé
csipet cukor
1 dl olívaolaj
majonéz

A padlizsánokat sütőben megsütöm, majd lehúzom a héját és a puha belsejét egy edénybe teszem. Ebbe az edénybe rakom még a kockára vágott vöröshagymát és a 3 gerezd zúzott fokhagymát, majd botmixerrel pépesre zúzom. Ezután már csak az ízesítés következik. (És hogy a krém ne barnuljon meg, érdemes fakanalat használni a keveréshez.)
Szóval sózom, borsozom ízlés szerint, persze közben egyfolytában kóstolom. A látvány kedvéért érdemes fehérborsot használni, de persze a fekete is megteszi. Hozzákeverem az evőkanál citromlét is, ha esetleg túl savanyú lesz, egy csipet cukorral ellensúlyozom a savanyú ízt.
És most következik a hüpp-hüpp barbatrükk!
Fogom az olajat és miközben folyamatosan keverem a padlizsánkrémet kézi habverővel (a barnulás elkerülése miatt érdemes szilikonosat használni, bár én most fémmel készítettem és a képen látható az eredmény: csöppet sem barnult a krém), az olajat vékony sugárban hozzáöntöm, de egyfolytában kevergetem a krémet, mintha házi majonézt készítenék. Az olaj így szépen besűríti és olyan krémes lesz, hogy csak na:-)
Ha el szeretném tenni hosszabb hetekre, akkor csírátlanított üvegekbe töltöm (a befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam Domestos-os vízben és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt),a tetejére annyi olajat öntök, ami ellepi és lezárom jó szorosan. (ezután még nedves dunsztba is tehetjük, de nálam a szeptemberben eltett padlizsánkrém még karácsonykor is jó volt, utána meg már el is fogyott a készlet)

Ha a krémet nem akarjuk eltenni, hanem azonnali fogyasztásra ítéltük, akkor ízlés szerint még majonézzel turbózhatjuk.

Jó étvágyat hozzá!

Guacamole

A guacamole éveken át izgatott, valahogy mindig úgy alakult, hogy ha főzős műsorba botlottam, akkor biztosan szó esett a guacamoléról. 3 éve aztán nem bírtam tovább a noszogatást és elkészítettem. Sajnos nem néztem meg a receptet, csak amennyire a főzős műsorokból emlékeztem. Ennek eredményeképpen sikerült vásárolnom egy igencsak éretlen avokádót (ami egy fantasztikus mexikói zöldség/gyümölcs és a guacamole alapja), amit apróra vágtam, sóztam-borsoztam, megöntöztem citromlével és vártam a csodát. A csoda elmaradt, sőt! Az avokádó semmiféle maradandó nyomot nem hagyott.
Aztán pár hete, amikor fügevásár volt az Aldiban, egy hölgyike odajött hozzám - mintha rám lenne írva, hogy imádok főzni - és egy szép, sötétzöld avokádót szorongatott a kezében. Megszólított: "Kedveském, maga olyan fiatalnak látszik (haha, eltalálta néni,ez a jó kifejezés:-), nem tudja, mire jó ez az avokádó?"
Mondtam neki a guacamolét, de kértem, hogy nézzen utána, mert nekem az első próbálkozásom bizony kudarcba fulladt. És akkor elkezdett izgatni a guacamole, itthon utánajártam és megfogadtam, ha újra szép, érettnek tűnő avokádóba botlok, készítek újra guacamolét, de most bizony recept alapján.
És mit ad isten, minak csodaszép avokádók kacsingattak rám a Sparban, így vettem 1 szép sötétet, ami ráadásul puha is volt, így reménykedtem, hogy nem kell sokat érlelni, hogy igazán puha legyen.
Ugyanis az avokádó legfontosabb aranyszabálya, hogy puha legyen a húsa. Belül, a közepén egy szép nagy mag foglal helyet, körülötte pedig szép zöld hús, majd rajta a sötétzöld héj.
Amire érdemes odafigyelni vásárláskor: világoszöld héjú avokádót ne vegyünk, mert tuti éretlen. Nyomáspróbát végezzünk (ennél a gyümölcsnél muszáj, úgyhogy ha bárki ránk szól a boltban, vagy a zöldségesnél, nyugodtan oktassuk ki, hogy ennek a zöldségnek a megvételéhez ez egy elengedhetetlen momentum). Ha mégis kicsit keménynek találjuk avokádónkat, akkor pár nap alatta  konyhapulton hagyva biztosan megpuhul és kész lesz guacamoleként folytatni életét.

Ezt a receptet Stahl Juditnak köszönhetem, bár tudom, ez nem a legautentikusabb kence, de nagyon krémes, habos lesz és szerintem isteni!

Hozzávalók:
2 szép sötétzöld és puha avokádó
fél fej vöröshagyma apróra vágva
3 gerezd reszelt fokhagyma
1 zöldcitrom
1 dl tejszín
1 marék friss korianderzöld
1-2 zöld chilipaprika (ízléstől és csípősségbírástól függően)
1 nagy csipet só
bors




Az avokádót a közepénél kettévágtam hosszában, majd kivettem a magját. A belsejét egy kanállal kikotortam egy tálba (ha puha, akkor úgy lehet kikotorni, mint a vajat), majd sóztam, borsoztam, hozzáadtam a hagymát, fokhagymát, a lime lereszelt héját és a fele lime levét. (később, ha kell, a másik fél lime levét is hozzá álehet keverni). Beleszórtam még a maréknyi friss koriandert, és egy kevés chilipaprikát (nem szeretem csípősen, de azért hagyni akartam hagyományos csípősnek)
Botmixerrel kicsit megforgattam, majd hozzáadtam az 1 dl tejszínt és az egészet simára és habosra turmixoltam.
Pirítós kenyérre kenve vagy tortillachipssel mártogatva fantasztikus!
Téli napokon igazi mexikói hangulat varázsolható a lakásba, ha az egészet megfejeljük egy Coronita sörrel.

Jó étvágyat hozzá!