Mikulás-keksz

Tegnap sikerült összeszednem magam, és bár hangom még mindig rendkívül "mataharis", kekszet azért tudtam készíteni. Hiszen mit is tettünk volna ki este a Mikulásnak a pohár tej mellé???!!! :)
A pecsétet a Tchibo-nál rendeltem, a receptet pedig Szofinál néztem ki, de alapanyaghiány miatt kicsit átalakítottam.
Íme a végeredmény.

Hozzávalók 50 db Mikulás kekszhez:
280 gramm liszt
1 zacskó (40 gramm) vaníliás pudingpor
150 gramm vaj
2 ek. étolaj
100 gr porcukor
1 ek. tejszín (30%-os)
2 tojás sárgája
2 ek darált mandula
1 narancs reszelt héja
2 evőkanál vaníliakivonat/1 zacskó vaníliás cukor
csipet fahéj
csipet só

Minden hozzávalót egy mély tálba öntöttem, majd két kis kezemmel alaposan összegyúrtam. Aztán kis gombócot formáltam belőle, alaposan becsomagoltam folpackba és 2 órára hűtőbe tettem.
2 óra elteltével a sütőt előmelegítettem 180 fokra, a tésztát kivettem és belisztezett munkaasztalra tettem, sodrófával kb 4 mm vékonyra kinyújtottam. Majd elővettem a sütipecsétet a kiszúróval és a kiszúró karikát is és a pecsét részét is belemártottam a lisztbe, majd leveregettem, hogy a tészta azért ne legyen tőle túl lisztes.
Ezután jött a trükk: a kiszúróval ugyebár kiszúrtam a tésztát, majd a kiszúró-formát a tésztán hagyva alaposan belenyomtam a lisztezett pecsétet, majd az egészet kiemeltem óvatosan és sütőpapírral bélelt sütőlapra tettem. Összesen 15 keksz fért rá egy lapra, miután tele lett a sütőlap, betoltam még 10 percre a hűtőbe és utána toltam be a 180 fokra előmelegített sütőbe. 10 perc alatt készre sült, érdemes figyelgetni, nehogy megégjen.

Omlós vajkaramella

Gyerekkorom nagy kedvencét, a vajkaramellát készítettem el ma, mivel nagyon szeretném, ha a fiaim is megkóstolhatnák azt az omlós, tejes ízű finomságot, ami engem akkoriban annyira elbűvölt. Tudom, ma már a selymes és nyúlós karamella az "igazi" , nekem mégis ez a porhanyós, szájban szétomlós fajta maradt a nosztalgia-kedvencem.
És mivel közeledik a Mikulás, lesz is alkalom, hogy odaadjam a fiúknak. Remélem az utolsó kis morzsáig be fogják falni.

Hozzávalók kb 20 kockához:
350 gramm kristálycukor
40 gramm vaj
180 gramm tejszín
2 kocka fehércsokoládé

A kristálycukrot, a vajat és a tejszínt kimérem egy lábasba, majd alacsony lángon elkezdem melegíteni, amíg a cukor el nem olvad teljesen. Amikor ez megtörtént, magasabb lángra teszem és addig kavarom, amíg a massza el nem kezd kicsit barnulni , sűrűsödni, és kavarás közben meg nem látom az edény alját (vagy a massza keveréskor el nem válok az edény falától. Ekkor lezárom alatta a gázt, hozzáadom a csokit és kevergetem, amíg a csoki el nem olvad. Ekkor sütőpapírral kibélelt tálba öntöm, majd 10 perc hűlés után felszeletelem és további 1 órát hagyom hűlni.
(én okosan elfelejtettem felvágni még langyosan, így hidegen vágva jól szét is forgácsolódott, de szerencsére az élvezeti értékéből semmit nem veszített.)

Gasztroajándékként sütőpapírba csomagolva, majd celofánba téve lehet meglepni vele az édességrajongó családtagokat és ismerősöket. 

Mézes-gyömbéres forró csokoládé

Ha beköszönt a tél, én majd' megveszek egy jó forró csokiért. Talán azért, mert elég fázós vagyok és szeretem, ahogy a forró ital átmelegíti a vért az ereimben. De lehet, hogy azért, mert kislánykoromban nagyikám fantasztikusan finom, sűrű forró csokoládét tudott főzni és téli estéken bebújtam a számomra akkor hatalmas fotelbe, ami ki volt bélelve birkabundával, úgyhogy szinte elvesztem benne. Nagypapám felkapcsolta a kisvillanyt, aminek a fénye szolidan megvilágította a karácsonyfa üvegdíszeit. Kezembe kaptam a forró csokit és hallgattam nagypapám meséit a csillagokról és a hóról és úgy éreztem, ennél kerekebb már nem is lehetne a világ!
Most, hogy vannak csibészkéim, szeretném, ha nekik is lenne "kerekvilág" érzésük, így fogtam magam és tegnap este készítettem nekik egy finom forró csokoládét. Az ablakban világított a hóember és a kiscsillag, ők betakaróztak anya b undás plédjével és a kezükbe kapták az egyik legfinomabb téli italt, ami csak létezik a világon. Legalábbis a számomra...és talán most már az ő számukra is!

Hozzávalók 2 nagy bögre forró csokihoz:
2 dl tej
2 dl tejszín
1 teáskanál reszelt gyömbér
100 gramm jó minőségű étcsokoládé
1 evőkanál méz
2 pillecukor "szeletekre" vágva

A tejet és a tejszínt felmelegítettem, majd belereszeltem a gyömbért és hagytam kb 20 percet ázni a forró tejben. Amíg a gyömbér ázott, vízgőz felett felolvasztottam a csokoládét. Majd leszűrtem a gyömbért, alaposan ki is nyomkodtam és a tejszínes tejet újra felmelegítettem. Beleöntöttem az olvadt csokoládét és kb 5 percig még kevergetve főztem. A végén lezártam alatta a gázt, hozzáadtam 1 evőkanál mézet, alaposan összekevertem és csészékbe kanalaztam. A tetejére pillecukrot szórtam, ami finoman olvadozott a forró csokoládéban.

Sütinyalóka, avagy cake pops

Nagy divatja van manapság a kékpopsznak, ahogyan a sütinyalókát illik hívni a modern konyhatündéreknek:-) Nekem valahogy szimpatikusabb a sütinyalóka, ennek olyan "gondtalangyerekkor" és "mostazonnalbefalom" hangulata van. A cake pops meg egy minimál dizájnos konyhában finoman harapdálható édesség. De mindenki hívja csak úgy, ahogy akarja, a lényeg, hogy ismét egy szuper találmány a gyerekeknek azért, hogy még véletlenül se unják meg a jó öreg piskótát.
A sütinyalókát a legtöbbször előre kisütött piskótából készítik (van is egy szuper aszalt gyümölcsös-likőrös karácsonyi süti receptem, ami kiváló alapanyag lehet) , de én most a könnyebb végéről fogtam meg a dolgot, hiszen a mai rohanó világban kell egy "B" terv is, ha az "A" terv kivitelezése hosszadalmas, bonyolult, nyűgös: egyszóval képtelenség elkészíteni.
És, hogy minden szorgalmas anyukának legyen ideje akár karácsonyra, akár az 5 nap múlva a nyakunkon lévő Mikulásra elkészíteni, gyorsan meg is osztom veletek ennek a finomságnak a receptjét.
A süti alapötletét a fiaim kedvenc kókuszgolyójának alapja adta, ezt ízesítettem aztán kedvem szerint.

Hozzávalók 25 darab sütinyalókához:
30 dkg darált keksz
10 dkg porcukor
2 evőkanál kakaópor
3 evőkanál  házi baracklekvár
annyi tej, amennyitől még kemény, de jól formázható lesz a massza

díszítéshez:
étcsokoládé (de lehet tej-, vagy fehércsokoládét is használni)
tört mogyoró
tört pisztácia
cukorgyöngy
színes szórócukor
ezüst szórócukor

A hozzávalókat összekevertem és jó alaposan összegyúrtam, amíg jól formázható masszát nem kaptam.
TIPP: baracklekvár és tej hozzáadása helyett önthetünk hozzá meggybefőtt levét, vagy frissen facsart narancslét és a masszába lehet még aszalt vagy kandírozott gyümölcsöket tenni. De elkészíthetjük a fenti masszát is csak simán és hozzászórunk kókuszreszeléket, darált diót, csokidarabkákat. Felnőtt verzióhoz adhatunk kevés likőrt is, nagyon pikáns lesz tőle a sütinyalókánk. Egyszóval rengeteg variációja létezik ennek az egyszerű kekszes alapnak, ismét csak a fantázia szab határt.

Miután kész lett a massza, előkészítettem a hurkapálcikákból összevágott nyalóka-pálcikákat, valamint egy darab hungarocellt, amibe a pálcikákat fogom szúrni, hogy a gömb formájú kekszmassza ne nyomódjon meg egyik oldalon sem, illetve később a csokiburok is egyenletes legyen.

25 csinos golyócskát formáztam, mindegyikbe beleszúrtam egy-egy pálcikát és beleszurkáltam egymás mellé a hungarocellbe, majd a hűtőbe tettem kb fél órára keményedni. Azután étcsokoládét temperáltam, vagyis 200 gramm étcsokoládé kétharmadát összetörtem és a mikróban 40-46 fok közé melegítettem, közben fél percenként megkevertem, amíg az összes csoki el nem olvadt. Ezután a maradék egyharmad, apróra vágott csokoládét apránként hozzáadtam és addig kevertem, amíg az egész el nem olvadt (ekkor 31 fokosra hűlt vissza a csoki).
A már kicsit megkeményedett kekszgolyókat ebben a temperált csokoládéban forgattam meg és tetszés szerint díszítettem mogyoróval, pisztáciával és mindenféle cukrokkal. Visszatettem a hűtőbe még kb 20 percre, majd pralinékapszlikkal díszítettem és a család elé tettem. Osztatlan sikere volt!

Celofánba csomagolva, dísszalaggal megkötve csodás ajándék lehet minden aprónak és nagynak is!

Csokoládé nyalóka

Az ötlet nem az enyém, megint Praliné Zsuzsi vett rá egy kis csokiszobrászkodásra. Nagyon-nagyon egyszerű és nagyon-nagyon finom. A gyerekek kb 1 perc alatt bemajszolták, imádták, hogy finom és színes és anya csinálta. (A nagyobbik fiam múltkor, amikor az egyik kis barátnője rákérdezett, hogy Ti szoktatok "xy" márkájú csokit venni?, csak annyit válaszolt: "Nálunk Anya csinálja a csokit, nem kell vennünk":-)
Úgyhogy ha más nem, egy ilyen elismerésért már érdemes összecsokizni a fél konyhát, majd elégedetten nyugtázni a kis csibészek nyakig csokis pofiját!

Egyébként celofánba csomagolva kiváló Mikulás-ajándék, de persze egy átlagos hétköznapon is értékelik a gyerekek. És a felnőttekről még nem is beszéltem.

Hozzávalók:
100 gramm ét/tej/fehércsokoládé
tetszés szerinti dekoráció (színes cukrok, apróra tölt magvak, aszalt/liofilizált gyümölcsök ...stb)

A csokoládét temperáltam, azaz a kétharmadát összetörtem és mikrohullámú sütőben alacsony fokozaton, kb 30 másodpercenként megkeverve 40-46 fok közé melegítettem, majd az apróra vágott maradék egyharmad részét a csokoládénak apránként elkevertem a már megolvasztott csokiban, egészen addig, amíg az összes csoki el nem olvadt (ekkorra az étcsokoládé 32 fokos, a tej- és fehércsokoládé 28 fokos lett) Egy sütőpapírt kiterítve kb 6-7 centis csokikorongokat kentem szét egy kanál hátulja segítségével, majd három részbe vágott hurkapálcikákat dugtam a közepükbe, végül megszórtam tetszés szerinti díszítéssel. Hűtőbe tettem és kb negyed óra múlva már húzhattam is le a megdermedt csokikorongokat a sütőpapírról.