Zöldséges-gombás bulgurtorta

Egy főzős műsorban láttam a rizstortát, és ebből jött az ötlet: legyen inkább bulgurtorta. Hogy mi is ez a hihetetlen vonzódásom a bulgur iránt? Nos, állagra ugyanolyan, mint a rizs, sőőőőt, még egy kicsit masszívabb is. Viszont: 10-15 perc alatt elkészül. Úgyhogy ez minden dolgozó nő, vagy kisgyerekes anyuka álma. Legalábbis az enyém tutira. És ha még hozzádobálok pár kedvenc alapanyagot és betolom a sütőbe, na az meg aztán álmaim netovábbja: gyors és finom kb fél óra alatt.
Na, kellőképpen felizgattam a gyorsételekre vágyókat?

Hozzávalók:
500 gramm bulgur
1 liter víz
2 bio zöldségleves-kocka
20 dkg mozzarella sajt
1 salátacukkini
25 dkg gomba
10 dkg vaj
2 evőkanál zsemlemorzsa
5 dkg reszelt parmezán
+ diónyi vaj és evőkanálnyi morzsa az edény kikenéséhez

A bulgurt feltettem a vízzel és a leveskockákkal főni, fedő alatt, alacsony lángon kb 10-12 perc alatt az összes vizet beszívta. Ekkor hozzáadtam a 10 dkg vajat, amit addig kevergettem, amíg el nem olvadt.
Száraz, forró serpenyőben az apróra vágott gombát pár perc alatt megpirítottam, sóztam, borsoztam, majd a bulgurhoz kevertem. A salátacukkinit vékony csíkokra vágtam, a csíkokat is apróra összeszeleteltem és szintén a bulgurhoz kevertem. A mozzarellát lazán a bulgurhoz tépkedtem, majd az egészet alaposan összekevertem. Egy tűzálló, kerek jénai tálat kikentem kevés vajjal, majd megszórtam zsemlemorzsával és óvatosan addig rázogattam a tálat, amíg a morzsa mindenhol befedte. Ebbe öntöttem bele a zöldséges-sajtos bulgurt, majd a tetejét is alaposan megszórtam zsemlemorzsával, amitől  isteni ropogós lett! Kevés parmezánt még ráreszeltem és mehetett is a 200 fokos sütőbe. Itt addig sütöttem, amíg a teteje szép aranybarna nem lett.

Ki lehet próbálni rizzsel is, és persze olyan plusz hozzávalókat tehettek bele, amit csak szerettek. Fokhagyma, póréhagyma, bacon szalonna, kukorica...csupa-csupa finomság, ami csak még intenzívebbé teszi ezt a finom egytálételt. 

Szegfűgombás rizottó

Minap a piacon jártam és ismét ott volt a kedvenc gombaárusom. Szinte az egész asztalát szegfűgomba borította. Nem totojáztam, vettem 20 dekát és csodás rizottót készítettem belőle.
Ha tehetitek, próbáljátok ki, ez a gomba kifejezetten rizottóhoz termett, ha szabad ilyet mondanom. Csak arra kell vigyázni, hogy a gomba minden kieresztett levét elfője , kicsit még meg is pirulhat.
Nos, használjátok ki az őszt és az őszi erdő eme kincsét és készítsétek el Ti is!

Hozzávalók 4 személyre
4 nagy marék rizottó rizs (kb 300 gramm)
1 liter zöldség alaplé (ha kevés lenne a főzés végére, lehet még kevés vízzel pótolni)
20 dkg szegfűgomba
30 gramm vaj a sofrittohoz
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl száraz fehérbor

só
bors
70 gramm vaj a pihentetéshez
15 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon serpenyőben, lassú tűzön kb 10 perc alatt puhára pároltam (de semmiképpen nem pirítottam). 
Hozzáadtam a megtisztított szegfűgombát, amit addig pároltam/pirítottam, amíg az összes levét el nem főtte. Majd következett a rizs,  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a rizsszemek elkezdtek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Ezután közepesre vettem a lángot, hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a rizs magába szívja.
Az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott zöldség alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
Összesen kb 25 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt),  majd elzártam alatta a gázt és hozzáadtam a 70 gramm vajat és a parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni.
Tálalás előtt még alaposan átkevertem. 

Tejszínes csirkefalatok gombával és csirkemájjal

Valami különlegessel szerettem volna kényeztetni az Uramat, és mivel kedvence a csirkemáj, így az esti vacsora egyik alapanyaga már megvolt. De mivel én nem igazán erősítem a csirkemáj-rajongók táborát, így megtoldottam az alapanyagokat az én két kedvencemmel: a csirkecombbal és a gombával.
Hmmm, már csak valami krémes, lágy szaft kéne, ami összeköti az ízeket: legyen tejszín és egy kevés tejföl. Az egésznek pedig a póréhagyma adta az alapját. A sok finomság különleges házassága igazán remekre sikeredett.

Hozzávalók:
50 dkg csirkecomb filé (vagy lehet csirkemell filé is)
50 dkg csirkemáj
20 dkg csiperke gomba/erdei gomba (érdes tinoru, fenyőtinoru)
3 dl tejszín
1 dl tejföl
só
bors
kakukkfű
liszt
fél szál póréhagyma

A csirkehúst megmostam, majd apró kockákra vágtam és besóztam. Egy tálba kevés lisztet szórtam és a húskockákat lazán meghempergettem benne.
Egy serpenyőben olajat hevítettem és a lisztes húsdarabokat megpirítottam minden oldalról. Amíg a hús pirult, megtisztítottam és összevágtam a gombát, valamint a májat.
Egy másik serpenyőben szintén olajat hevítettem és beledobtam a májat, majd nagy lángon kb 6-7 percig pirítottam úgy, hogy közben egy fakanál segítségével folyamatosan forgattam. Amikor már láttam, hogy a véres lé nem folyik a májból, egy darabkát ízpróba alá vetettem, azaz kivettem és megkóstoltam. Vajpuha és omlós volt, ez a tökéletes állapot. Ha túlpirítjuk, már nem olyan finom krémes belül, így érdemes résen lenni. Nem sóztam meg, mert attól megkeményedik, simán csak elzártam alatta a gázt és félretettem.
Közben a csirkehusikák minden oldalon megpirultak, így hozzáadtam a gombát is és hagytam, hogy együtt piruljanak, illetve a gomba levet eresszen.
Sóztam, borsoztam, kevés szárított kakukkfűvel megszórtam. Amikor a gomba is jó lett (azaz megpuhult), a karikára vágott póréhagymát is hozzádobtam, de nem nagyon hagytam puhulni, bőven elég lesz neki az a pár perc, amíg a tejszínes szósszal együtt fő.
Ezután az egészet felöntöttem a tejszínnel és a tejföllel, majd hozzáadtam a májat, alaposan összekevertem és hagytam egyet rottyanni. 
Még egy utolsó kóstolás - ha kell, még lehet sózni - és már kész is volt a remekmű.
Én most árparizottóval tálaltam (amiről egy következő bejegyzésben fogok bővebben írni)

Tepsis tarja vargányamártással

Múlt héten készítettem ezt a finomságot, de csak most volt időm megírni a bejegyzést. Történt, hogy a lőrinci piacon jártam és kedvenc gombaárusaim között új arcot fedeztem fel. Előtte pedig rengeteg, vargányára hasonlító gomba. Rá is kérdeztem: "Ez ugye vargánya?" "Az bizony, méghozzá ízletes vargánya" hangzott az önérzetes válasz. Muszáj volt vennem 30 dekát, már éreztem is a számban az ízét. Csak azt nem tudtam, mi legyen belőle. Rizottót már készítettem, nem egyszer, finom vargányából. Férjem javasolta, legyen az amúgy is tervezett sült tarja mellé vargányamártás.
Így aztán egy fantasztikusan finom, selymes mártás készült, mind a tíz ujjunkat megnyaltuk utána.

Hozzávalók 4 személyre:
8, ujjnyi vastag szelet tarja
só
bors
rozmaring
mustár

a mártáshoz:
30 dkg vargánya
2 gerezd fokhagyma
1 dl fehérbor
só
bors
diónyi vaj
1 dl tejszín

A tarját alaposan megmostam (tele volt szilánkkal), majd egy tálkában 1 evőkanál mustárt kevés olajjal, sóval, borssal és rozmaringgal összekevertem (a fűszereket ízlés szerint használjuk) és ezzek a kencével vékonyan bekenegettem a szeleteket. Majd tepsibe tettem, letakartam alufóliával és 180 fokos sütőben 50 percen át pároltam.

Amíg a hús párolódott, elkészítettem a gombát. A vargányákat gombakefével alaposan megtisztítottam (nem szabad vízzel mosni, mert a vargánya nagyon megszívja magát) és fél centis szeletekre vágtam.
TIPP: ha nincs gombakefétek, vegyetek egy puha sörtéjű fogkefét, a célnak ez is megfelel
Egy serpenyőben megolvasztottam a diónyi vajat, rádobtam a felszeletelt gombát és hagytam, hogy kiengedje a levét. A vargányának nagyon finom, intenzív az íze, viszont hajlamos erőteljes fűszerek ízét felvenni, megszűnve ezzel vargánya ízűnek lenni, így óvatosan kell bánni a fűszerezéssel.
Amikor a levét elfőtte, ráöntöttem a fehérbort, majd sóztam, borsoztam, a fokhagymákat vékonyra szeletelve szintén hozzáadtam és hagytam együtt párolódni.
Amikor ezt a felöntölét is elfőtte, hozzáadtam a tejszínt és alaposan összekevertem. Vártam az első rottyanásig, majd lezártam alatta a gázt. Ha kell, még lehet sózni, borsozni, ízlés szerint.

A tarja közben megpuhult, így levéve róla a fóliát, 220 fokon még 20 percig sütöttem/pirítottam.
 Tálaláskor bulgurt kínáltam hozzá. A sült hús egyenesen mennyei volt a vargányával. Ha van rá lehetőségetek, mindenképpen próbáljátok ki!

Gombás guba

Ismét részt vettem a Blogkóstoló játékon, ahol a játék házigazdája, Kisildi a Rózsaszín limonádé blogot sorsolta ki nekem. A játék lényege, hogy a megadott blogról ki kell választani egy nekem tetsző receptet és elkészíteni azt, majd adott határidőn belül közzétenni a blogomon. Szeretem ezt a játékot, mert sok izgalmas, új blogot lehet így megismerni és új receptötleteket is lehet találni bőven.
Limon blogján rengeteg finomságot láttam, több recept között is hezitáltam (amiket később biztosan el fogok készíteni), végül egy számomra új, mégis nagyon egyszerű ételt választottam.
Ez egy sós guba, ami hasonlóan készül, mint az édes gubák (pl mákos guba), csak csupa sós alapanyagot adunk hozzá. A végeredmény pedig egy isteni ebéd, de akár reggelinek is el tudnám képzelni.
Limon sajttal és sonkával készítette ezt a sós gubát, én baconnal, gombával és sajttal. De természetesen azt teszünk bele, amit csak kedvünk tartja, itt is csak a képzelet szab határt, úgyhogy kedves háziasszonyok, ismét elő a fantáziával és tessék sós gubát készíteni.

Hozzávalók:
5 db szikkadt kifli (de ne legyen csontszáraz, 2-3 napos kifli tökéletes)
5 dl tej
1 tojás
1 fej vöröshagyma
200 gramm gomba
100 gramm kockázott baconszalonna
200 gramm reszelt sajt
só
bors
szerecsendió
diónyi vaj

Először elkészítettem a "tölteléket", azaz a kockabacontzsírjára sütöttem, majd rádobtam a kockára vágott vöröshagymát. végül a gombát. Kb 10 percet pirítottam, picit sóztam, borsoztam és elzártam alatta a lángot.

A kifliket ujjnyi karikákra vágtam. Elővettem egy jénai tálat, kivajaztam. Egy külön tálban a tejet összekevertem a tojással, a borssal, a szerecsendióval és a sóval, majd a kiflikarikákat egyenként megmártottam benne és a jénai tál aljára ebből a tejes kiflikarikából szorosan egymás mellé leraktam. Majd megszórtam kevés sajttal és a tetejére a tejbe mártott kiflikarikák másik felét tettem. A maradék tojásos tejjel meglocsoltam a rakott kiflit, végül az egészet alaposan megszórtam reszelt sajttal és 200 fokos sütőben addig sütöttem, amíg az egész guba meg nem emelkedett és a tetején a sajt szép pirosra nem sült.

Omlós sertésragu tinóruval és gomolyával

Az Őrülten jó ételek receptjei közt találtam ezt az ételt. Annyira gusztusos volt róla a kép, hogy azonnal megkívántam. Másnap reggel már ott toporogtam a hentesnél: "kérekszépenfélkilótarját". 70 deka lett belőle, mondtam, hogy maradjon, mert elfogy. És elfogyott. A gombát a mélyhűtőből szántam beletenni, érdes tinóru várja lefagyasztva sorsát. De ekkor ért az igazi ajándék: a gombász bácsinál hatalmas, tenyeremnél nagyobb tinóru várt rám. Fél kilós volt a drága, megvettem.
Aztán már csak a gomolya volt hátra, házi tejesemnél csodálatos juhgomolya várt rám.
Otthon másfél óra alatt összedobtam és életem egyik legfinomabb, legomlósabb, legszaftosabb sertésraguját sikerült összehoznom. Köszönet érte, kedves Csaba!

Hozzávalók:
70 dkg sertéstarja
2 evőkanál mustár (nekem most csak magos francia mustárom volt)
őrölt bors
25 dkg erdei gomba (nálam ez érdes tinóru volt)
15 dkg gomolya sajt
2 fej vöröshagyma
6 gerezd fokhagyma
olaj
rozmaring
só

A tarját kb 2*3 centis kockákra vágtam, majd bekentem mustárral, borsoztam, jól összekutyultam, hogy mindenhova jusson a fűszerekből és délutánig a hűtőbe tettem pácolódni.
Délután elővettem a húst, 2 evőkanál olajat felforrósítottam egy széles serpenyőben és a húsokat megpirítottam. Majd hozzáadtam a csíkokra vágott vöröshagymát és a szeletekre vágott fokhagymát és hagytam, hogy a hús által kieresztett saját levében főjön kicsit ez a hagymás egyveleg.
Végül hozzáadtam a vékony szeletekre vágott gombát, egy csapott evőkanál friss, apróra vágott rozmaringot, megsóztam a ragut és felöntöttem annyi vízzel, ami félig ellepi. Kis lángon, fedő alatt kb 50 percet pároltam, de közben folyamatosan nézegettem, ha elfőli a levét, tudjam pótolni.
Végül, amikor a hús megpuhult, hozzáadtam az összevágott gomolyát és hagytam, hogy beleolvadjon a szaftba. Bulgurral tálaltam.

Rókagombás rizottó

Rég hoztam már új rizottós receptet. Az az igazság, hogy szinte minden héten készítek, de mostanában ismétlős korszakomban vagyok: vagy gombás, vagy zöldspárgás, vagy kagylós, vagy rákos rizottót eszünk.
Viszont pénteken, a piacon kaptam csodaszép, friss rókagombát, és mivel azt mondják, ha nem lenne szarvasgomba, a rókagomba tölthetné be íz szempontjából a heléyt, nem hagyhattama ki a rizottóból.
Tényleg isteni, egy baj van csak vele (mármint a rókagombával): meglehetősen borsos ára van. (400 Ft/10 dkg). Így kénytelen voltam beréni fél kilóval, aminek az egyik feléből készült ez a rizottó.

Hozzávalók 4 személyre:
250 gramm rókagomba
4 nagy marék rizottó rizs (kb 300 gramm)
1 liter zöldség alaplé
30 gramm vaj a sofrittohoz
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl száraz fehérbor
50 gramm vaj a pihentetéshez
10 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon serpenyőben, lassú tűzön kb 10 perc alatt puhára pároltam (de semmiképpen nem pirítottam). 
Majd hozzáadtam a rókagombát és engedtem, hogy pár percig párolódjon, levet eresszen. Amikor elfőtte a levét, hozzáadtam a rizst,  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a rizsszemek elkezdtek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Majd közepesre vettem a lángot, hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a rizs magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott zöldség alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
Kb 20 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt), ekkor elzártam alatta a gázt és hozzáadtam az 50 gramm vajat és a kevés parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni.

Jó étvágyat hozzá!

Vargánya krémleves pirított kacsamájjal

Szintén Gourmet Fesztiválos élmény, amit próbáltam becsempészni az otthonunkba. Igaz, hízott libamáj helyett anyósoméktól kapott kacsamájat használtam, de igazából az élmény ugyanaz.
Vargányát nagy nehezen sikerült szereznem a Csarnokban, de megérte keresgélni, mert ez a leves mindent visz. Eszméletlen ízorgia, és igen, tudom, jó adag luxus is. De néhanapján kell egy kis habzsidőzsi, nem igaz? :-)
Szóval a leves olyan jó lett, hogy férjúr kérte, szülinapján legyen ismétlés. Nos, emélem rajtam nem fog múlni!

Hozzávalók:
15 dkg fiatal vargánya (az idősebb példányok sajna általában kukacosak)
1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 evőkanál olívaolaj
diónyi vaj
5 dl tejszín (magas zsírtartalmú
7 dl zöldség alaplé
só
bors

A vöröshagymát és fokhagymát apróra vágtam, a vargányát gombakefével megtisztítottam és vékonyra szeleteltem. Egy lábasban az olívaolajat és a vajat felhevítettem, majd megfuttattam rajta a hagymát és a fokhagymát. Erre dobtam a vargánya-szeleteket, sóztam, borsoztam és hagytam párolódni. Majd felöntöttem a zöldség alaplével és botmixerrel simára turmixoltam. Végül a tejszínnel besűrítettem, hagytam még egyet rottyanni és kész is lett a leves.
Amíg a leves még főtt, egy serpenyőt tűzforróra melegítettem, de nem tettem bele semmiféle zsiradékot. A kacsamájat kb  ujjnyi vastag szeletekre vágtam és mindkét oldalán 1-1 percig sütöttem. Majd egy tálra szedtem és hagytam hűlni.

Tálaláskor a mélytányér aljára tettem két szelet pirított májat, majd erre kanalaztam a vargányalevest.

Tejszínes kucsmagombás tagliatelle

Még mindig tombol a kucsmagomba szezon és én azt sem tudom, éppen mit is készítsek belőle. Na, nem azért, mert nincs ötletem, sőt. Ötlet az rengeteg van, de melyik is a legfinomabb? EZért is van az, hogy mostanában sok a kucsmagombás recept a blogon: ezt az ételt rengetegszer ki kell próbálni, mert az íze fantasztikus.
Szerencsére heti kétszer tudok a piacon friss gombához jutni, de gombászom már szólt, lassan vége lesz a szezonnak. Így nemsokára elkezdek bespájzolni, hogy nyáron is jusson a tányérra belőle. Addig pedig kiélvezem a friss gomba nagyszerűségét!
Most éppen tejszínes szósszal és tagliatelle tésztával: mennyei!

Hozzávalók 4 személyre:
400 gramm tagliatelle
50 gramm vaj
50 dkg kucsmagomba
só
bors
5 medvehagyma levél vékony csíkokra vágva
2 dl tejszín
5 dkg reszelt parmezán

Elsőként odatettem egy lábas vizet forrni.
Közben a vajat a serpenyőben felforrósítottam, majd beledobtam az alaposan megmosott, negyedekbe vágott kucsmagombát. Kb 2 percig pároltam, majd hozzáadtam a csíkokra vágott medvehagymát, sóztam, borsoztam és további 3 percig együtt pároltam. Közben a víz felforrt, én pedig beletettem a tésztát és 7 perc alatt al dentére főztem.
Ezalatt a gomba levet eresztett, jól megpárolódott, így felöntöttem a tejszínnel és még kb 5 percen át hagytam forrni, hogy kicsit besűrűsödjön. Miután a tészta elkészült, kevés főzőlével együtt átszedtem a kucsmagombás mártásba, alaposan összeforgattam, majd megszórtam a parmezánnal és újra összeforgattam.

Jó étvágyat hozzá!

Töltött kucsmagomba

A napokban készítettem kucsmagombát fehérboros-vajas mártással és akkor félretettem 20 nagyobb kalapot, hogy megtöltsem.
Sokáig nem kellett törnöm a fejem a tölteléken, ugyanis éppen töltött padlizsánt készítettem vacsorára, így abból merítettem ihletet. Végül egy finom, kicsit paradicsomos, húsos töltelék került a gombákba, tetejére pedig finom parmezánt reszeltem.
(Persze legjobban azt várom, hogy jövő héten végre megérkezzen az első zöldspárga és az kerüljön tejszínes szósszal a kucsmagombákba.)
Ha sikerül kucsmagombához jutnotok, mindenképpen próbáljátok ki, nagyon különleges finomság.

Hozzávalók:
20 kucsmagomba kalapja
fél fej vöröshagyma apróra vágva
1 gerezd fokhagyma apróra vágva
5 levél medvehagyma
15 dkg darált hús
5 evőkanál paradicsomszósz (én most Dolmio-t használtam)
20 gramm vaj
0,5 dl húsleves alaplé
0,5 dl fehérbor
reszelt parmezán

A kucsmagombák kalapját alaposan megmostam, megtisztogattam a kis redők közt is (amennyire tudtam), majd mindegyik kalapot félbe vágtam és egy tűzálló tálra tettem szépen sorban, egymás mellé.

Aztán nekiláttam a tölteléknek: kevés olajon megfuttattam a vöröshagymát és a fokhagymát, majd hozzáadtam  a darált húst és megpirítottam. Ezután hozzákevertem a paradicsomszószt és még kicsit sóztam, borsoztam. Pár percig összerottyantottam, végül, mikor lezártam alatta a gázt, beleszórtam az apróra összevágott medvehagymát is.
Ezután jött a sziszifuszi része: kávéskanállal mindegyik félkalap gombába tettem a töltelékből. Felöntöttem az egészet a húslevessel és a fehérborral, rávágtam vékony szeletekben 10 gramm vajat, majd 200 fokos sütőbe toltam 20 percre. A 20 perc letelte után ráreszeltem kevés parmezást és visszatoltam még 10 percre a forró sütőbe. Aztán a gombákat kiszedtem egy tálba, az alatta összegyűlt gombás-boros lét pedig kis lábasba öntöttem, felforraltam, végül 10 gramm hideg vajjal mártássá sűrítettem.
Tálaláskor a töltött gombafejeket a vajas mártással meglocsoltam.
Jó étvágyat hozzá.

Kucsmagomba fehérboros-vajas mártással (medvehagymás pirítóson)

Na, kérem szépen, ez egy s.o.s. recept. Nincs egy órája, hogy megettük ezt a csodát, de muszáj megosztanom veletek, mert annyira, de annyira isteni volt! A férjem szerint minden nap lehetne ez az előétel, aztán lehetne ez a reggeli, majd az ebéd, majd a vacsora.
A kucsmagomba régóta piszkálta a fantáziámat. Kisgyerekként ettem párszor, nagymamámnak köszönhetően, és emlékeztem rá, hogy az íze fenséges, ha jól van elkészítve.
Aztán egyre több gasztroblogon botlottam bele, főleg Gabojsza csodás receptjei adták meg a végső lökést: nekem kucsmagombát kell szereznem. Drága bloggerbarátnőm, Era - akivel forró dróton tartjuk a kispesti és a lőrinci friss piaci infókról a kapcsolatot - szólt, hogy lőrincen van kucsmagomba, így ma reggel felkaptam a villamosra és pár megállóval később már ott álltam dobogó szívvel, hogy ugye lesz ma is??? És lett! De még milyen gyönyörű. Vettem is fél kilót, aminek egy részét - a szebb kalapokkal rendelkezőeket - félretettem tölteni, de a többi gombának egészen más sorsot szántam.
Minap Gabojsza egy fantasztikusan kinéző vega lambredottót készített, amibe pacal helyett kucsmagombát tett. Ez adta az ötletet: én is valamiféle kenyérre rakom. Aztán a többi valahogy jött magától.
Kevés olívaolajon megpirítottam a rozsos-magvas kenyereket, majd vékonyan medvehagyma-pestot kentem rájuk. Erre jött a leheletvékony füstölt sonka darabka és végül a fenséges kucsmagomba fehérboros-vajas mártással. Atyavilág, ennél finomabbat nem is tudom, mikor ettem. Ha tehetitek, próbáljátok ki, mert ez maga a mennyország!

Hozzávalók kb 6 szelet pirítóshoz:
20 dkg kucsmagomba kalapja
1 dl száraz fehérbor
50 ml húsleves alaplé
70 gramm vaj

A gombák szárát óvatosan kicsavartam, majd a kalapokat nagyon alaposan megmostam. Majd a kisebbeket félbe, a nagyobbakat negyedbe vágtam.
40 gramm vajat serpenyőben felhevítettem, ebbe az olvadt, forró vajba öntöttem a gombákat és 1 percig hagytam forrni. Nagyon fontos, hogy a kucsmagombát maximum 10 percig főzzük, különben elveszíti mind az állagát, mind a benne rejlő értékes ásványi anyagokat, olajokat.
1 perc forrás után hozzáadtam a húsleves alaplét és további 1 percig forraltam, majd következett a fehérbor, amivel további 5 percig forraltam, majd elzártam alatta a gázt. Végül a maradék 30 gramm hideg vajat is hozzáadtam és alaposan elkevertem, amitől a mártás jól besűrűsödött.
A fent leírt módon, medvehagymás pirítósra halmoztam és lassan próbáltam kiélvezni minden egyes falatot!

Vargányás bulgur-rizottó

Ma valami nagyon gyorsat szerettem volna összedobni ebédre, de nem akartam sem a megszokott tejfölös tésztát (ez a gyerekeknél mindig nyerő), sem a szintén gyors rizottót (mivel az éppen 2 napja volt). De hiába kérdeztem kisebbikemet, ő csak azt mondta, "Anya, rizottót kérek!"
Szokás szerint kinyitottam a kamrát és szétnéztem. Az orrom előtt virított a bulgur, és már be is ugrott: bulgur-rizottó lesz. A bulgur tulajdonképpen búzatöret, azaz a hántolt búzaszemeket megpárolják, kiszárítják, majd tetszőleges nagyságúra összetörik. Van egészen finomra tört bulgur és majdnem egész szemű is. Kétszer annyi vízben kell megfőzni, mint a bulgur mennyisége (azaz 1 csésze bulgurhoz 2 csésze víz dukál). Ezzel a módszerrel amolyan "al dente" állagúra párolhatjuk a búzatöretet. Személy szerint én ezt imádom nagyon. Ha valaki mégis a puhább változatot szeretné, csak kicsivel több vizet kell hozzáadni.
A bulgur-rizottó pedig ugyanúgy készül, mint a sima rizottó, csak kevesebb kevergetéssel, így lényegesen lerövidül az elkészítési idő.

Hozzávalók:
2,5 dl bulgur (2és fél decis a bögrém, ezt szoktam teleönteni bulgurral)
5 dl húsleves alaplé
1 kis fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 evőkanál szárított vargányapehely
1 evőkanál vaj
1 evőkanál reszelt parmezán

Kevés olajon megfonnyasztottam a kockára vágott hagymát és fokhagymát, majd hozzáöntöttem a bulgurt és az alaplét, megszórtam a vargányapehellyel, alaposan elkevertem és fedővel letakarva, alaplángon kb 12 percig főztem. Akkor kész, ha az összes alaplét beszívja magába. Ekkor lezártam alatta a lángot, hozzáadtam a vajat és a parmezánt, összekevertem és hagytam még kb 5 percig fedő alatt puhulni.

Ennyi és nem több. Ugye, milyen egyszerű? És még milyen finom. Vargányapehely helyett használhatunk apróra vágott zöldségeket, csiperkét, amit közvetlenül a hagyma párolása után adjunk az ételhez, kicsit pirítsuk meg, amjd ezután jöhet a bulgur és az alaplé.
Kísérletezzetek kedvetek szerint, éppen olyan jól variálható, mint a rizottó!

Vargányás harcsaragu bulgurral

Imádtam az őszt, mert sikerült  - többek között - gyönyörű vargányákra is szert tennem. Amiknek egy részét persze megettük, de gondoltam a sivár télre is és fagyasztottam belőle. (a szárítással nem mertem kísérletezni, mivel nem hiszem, hogy a panellakásban jól szellőzött volna)
Jól jött most ez az adag vargánya, mivel az afrikai harcsafiléhez álmodtam finom vargányás mártást. Persze a végén az egészet jól összefőztem, és isteni vargányás hal lett a végeredmény. És hogy megint egy újabb körettel ismerkedjünk: bulgurt tettem a tányérra a szaftos halragu alá.
A bulgur nem más, mint búzatöret, ami más néven török rizsnek is neveznek. Mivel a készítése folyamán már előzőleg megpárolják, majd kiszárítják a búzaszemeket és ezután törik össze (és így kerül kereskedelmi forgalomba), így az elkészítésekor már nem kell sokáig főzni. Akár elég forró, sós vízzel leönteni és 10-12 perc alatt puha, ízletes köretet kapunk!

Hozzávalók:
2 szelet afrikai harcsa filé
1 nagy vargánya (nekem fagyasztott volt)
1 dl tejszín
só
bors
300 gramm bulgur
6 dl húsleves alaplé

A bulgurt egy lábasba tettem és felöntöttem a forrásban lévő húsleves alaplével, majd letakarva kb 12 percig hagytam állni, néha megkevertem.
A harcsafiléket kb 3*3 cm-es kockákra vágtam, kevés olívaolajon megpirítottam, majd hozzáadtam az összevágott vargányát, sóztam, borsoztam és együtt pirítottam tovább pár percig. Majd az egészet felöntöttem a tejszínnel, hagytam egyszer felrottyanni és lekapcsoltam alatta a gázt. Közben a bulgur is megpuhult, így már csak tálalni kellett!


Igazán egészséges és könnyű ebéd, próbáljátok ki bátran!

Juhtúróval töltött gomba

A tegnapi töltött cékla után maradt egy kevés juhtúró, és nagyon nem szerettem volna, ha megromlik. Ezért a legegyszerűbb és egyik legnagyobb kedvencem készült el kísérőként, a ma esti narancsos kacsa és zellersaláta mellé.

Ajánlom előételként is, vagy ahogy 15 éve én is fogyasztottam: borkorcsolyaként egy finom pohár bor mellé.

Hozzávalók:
10 közepes gomba
10 teáskanál juhtúró
10 kakukkfű-levélke
olívaolaj

A gombákból kiszedtem a törzsét, gombakefével megtisztítottam a piszoktól (akinek nincs gombakeféje, az nagyon kevés vízzel leöblítheti, de vigyázzunk, a gomba magába szívja a nedvességet és sütés közben összefonnyad, ha vizes!), majd  mindegyiket egymás mellé tettem egy tálcára és a törzse helyére 1-1 kanál juhtúrót halmoztam. A juhtúró-halmok közepét kakukkfűvel díszítettem, és a sütőbe tolás előtt kevés olívaolajjal locsoltam meg a gombákat.
Kb 20 perc alatt, forró sütőben aranybarnára pirult a juhtúró, a gomba pedig éppen eléggé megpuhult, de nem fonnyadt meg!
Pillanatok alatt elkészül és igazán különleges finomság!
Jó étvágyat hozzá!

Hortobágyi húsos-gombás palacsinta

Pénteken rengeteg csirkepörköltet készítettem, úgyhogy bőven maradt szombatra és vasárnapra is. De szombaton nagynénémékhez mentünk vacsorára, így a csirkepöri ott pihent a hűtőben vasárnapig. És hogy vigyek a vasárnapi ebédbe egy kis előkelő változatosságot, eszembe jutott egyik régi nagy kedvencem, a hortobágyi húsos palacsinta. Szerencsére minden hozzávaló volt a kamrában, így nem is gondolkodtam tovább, belevágtam.

Hozzávalók:

10 db palacsintához:
20 dkg rétesliszt
3 dl tej
2 dl szénsavas víz
2 tojás
1/2 dl olaj
csipet só

csirkepörkölthöz:
4 csirke felsőcomb kicsontozva, lebőrözve
1 fej vöröshagyma
pirospaprika
majoranna
petrezselyem
só, bors
tejföl
1 evőkanál finomliszt
20 dkg gomba
20 dkg trappista sajt

Először ugyebár a pörkölt készült el, azaz a vöröshagymát finomra vágtam, kevés olajon megpároltam, majd rászórtam a fűszereket (pirospaprika,majoranna, petrezselyem, bors), alaposan összekevertem és beleforgattam a csirkecombokat. Majd annyi vízzel öntöttem fel, amennyi éppen ellepi és ezután ízlés szerint megsóztam. Kb 1 órán át főztem, amíg a hús puha nem lett és szét nem omlik, ha beleszúrok egy villát.

Aztán következett a palacsinta: a hozzávalókat csomómentesen elkevertem, 1 órát állni hagytam (hogy a liszt megduzzadjon és a tészta teltebb legyen), majd palacsintasütőben kisütöttem. Pontosan 10 darab lett!
És most következett a töltelék elkészítése. A csirkecombokat egy tálra kiszedtem és késsel-villával apró darabkákra marcangoltam. A főzőlevét még kicsit sóztam és borsoztam, majd a lisztet és a tejfölt belekeverve csomómentes szószt készítettem. (ha sűrű lesz, vagy kevés, lehet még beletenni 1-2 dl vizet és tejfölt is, ügyelve, hogy a finom íz megmaradjon - azaz sózzuk, borsozzuk és ha színét veszti, kevés pirospaprikát is szórhatunk még rá!)
Ebből a tejfölös szószból szedtem 2-3 evőkanálnyit a szétmarcangolt húsokra, hogy a palacsintatésztába töltve ne legyenek olyan szárazak.

A töltelék

 Elővettem egy téglalap alakú jénait, amibe keresztben éppen elfér egy palacsinta. Kiszámoltam, hogy éppen 8 darab fog beleférni (ennek a gyerekek örültek a legjobban, mert a maradék két palacsintába Nutella került és jól befalták:-), úgyhogy a tölteléket is kb 8 részre osztottam a tálban.
Fogtam a palacsintát és megtöltöttem az első adag töltelékkel, majd beletettem a jénaiba. Ezt követte 7 finomságos társa.

A tetejére szórom a pirított gombát

Amikor a tűzálló tál megtelt, fogtam a megmosott és apró kockákra vágott gombát, egy serpenyőben kb 5 percig pirítottam, majd a palacsinták tetejére szórtam. Erre öntöttem  a tejfölös-pörköltes szószt és az egészet befedtem reszelt trappistával.
200 fokos sütőben addig sütöttem, amíg a tetején a sajt aranybarna nem lett.

Ha pörköltöt tervezel, érdemes kicsit többet készíteni és máris megvan a másnapi ebéd alapja is! Ami nem mellékesen isteni!

A sütőben...

Tejszínes, erdei gombás farfalle

Gombaszezon van, de nagyon! Bármikor is megyek a piacra, mindig belebotlok a gombába. Legyen az akár csodás csiperke, vagy friss laska, de főleg a fantasztikus erdei gombák. Azokból most egyenesen áradat van a gombás standokon. És persze jönnek a vevők dögivel, múltkor majdnem negyed órát toporogtam, mire sorra kerültem. Hiába, na, az erdei gombának nincs párja, sem illatban, sem ízben!
Minap vettem párat,ami pörköltként végezte. És olyan finom volt az íze, hogy úgy döntöttem, veszek még egy adagot, amiből hasonló, mégis más ételt fogok készíteni: tejszínes-gombás tésztát!
A felhasznált erdei finomságok ugyanazok voltak, azaz érdes tinóru, fenyőtinóru és őzláb gomba.

Hozzávalók:
60 dkg vegyes erdei gomba
3 gerezd fokhagyma
10 dkg apró kockára vágott bacon szalonna
olivaolaj
só
bors
2 tojás sárgája (a fehérje mehet a mélyhűtőbe, később Pavlova torta vagy habcsók készülhet belőle)
2 dl tejszín
5 dkg reszelt parmezán

Először is a tejszínt és a tojássárgákat összekevertem egy kis tálkában és félreraktam.
Ezután odatettem egy lábas vizet a tűzhelyre, hogy a tészta és a gombaszósz kb egyszerre legyen kész. Amikor a víz felforrt, beletettem a farfalle tésztát és a használati utasításban írtak szerint kifőztem.
Közben az erdei gombákat megpucoltam: a fenyőtinóruról lehúztam a felső réteget, az érdes tinórut és az őzláb gombát finoman letisztogattam egy kis kefével.
Aztán összevágtam kb 2*1 cm-es darabokra. Ezután egy serpenyőben 1 evőkanál olívaolajon megpirítottam a kockabacont, hozzáadtam a karikákra vágott fokhagymát és hagytam kicsit pirulni, de nem sokáig, nehogy megkeseredjen. Majd hozzáadtam a felszeletelt gombákat és óvatosan átkevergettem, majd sóztam, borsoztam és engedtem, hogy a gomba kifője a levét. Ezután kicsit pirítottam. Eközben a tészta készre főtt, így azonnal átszedtem a gombákkal teli serpenyőbe, kevés főzővizet is adva hozzá (kb 2-3 evőkanálnyit), majd alaposan átkevergettem. Kb 1 perc összefőzés után lezártam alatta a lángot és hozzáöntöttem a tejszínes-tojássárgájás keveréket. Folyamatos kevergetés közben a szósz a tészta forróságától besűrűsödött (vigyázzunk, amikor a tojásos keveréket a tésztára öntjük,már semmiképpen ne égjen alatta a láng, különben rántottás tésztát kapunk.)

Parmezánnal megszórva tálaltam!

Jó étvágyat hozzá!

Rizikés rizottó

Imádom az őszt (is), ilyenkor annyi finomsággal kényeztet minket a föld! Az erdei gombák elemükben érzik magukat és tömegével hozzák őket az erdőjáról a piacra. Én meg jól megveszem őket. Az elmúlt pár hétben olyan gombákhoz volt szerencsém, amikről előtte vagy nem is tudtam, vagy csak szárított/fagyasztott formában találkoztam velük. Megfordult a konyhámban vargánya, érdes tinóru, fenyőtinóru, őzlábgomba, szegfűgomba és most a rizike. A gombaárus néni azt mondta, az egyik legfinomabb erdei gombafajta. Roppanós, és ezt a roppanósságát még főzés alatt sem veszíti el! Lehet belőle pörköltet, levest, rántott rizikét és ecetes rizike salátát is készíteni, amolyan "bármire jó" gomba.
Mivel már hét elején tudtam, hogy a péntekem a rizottóról fog szólni (csak azt hittem, hogy a sóban pácolt kacsamellet teszem bele), így nem sokat gondolkodtam: a rizike egy része megy a rizottóba.
A másik része vasárnap reggel serpenyőben fog megsülni és pirítóskenyéren végzi. A harmadik része pedig megy a fagyasztóba és egyszer, valami finom hússzelet mellé készítem el ecetes gombasalátának.
De térjünk vissza a rizottóhoz!

Hozzávalók:
300 gramm Arborio (vagy bármilyen más rizotto) rizs
1 liter húsleves alaplé (kockából is lehet csinálni, ha sietünk)
2 evőkanál olívaolaj
30 gramm vaj
1 nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl száraz fehérbor
70 gramm vaj a pihentetéshez
15 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez
Kb 20 dkg rizike gomba

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágom és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon, lassú tűzön kb negyed óra alatt puhára párolom (de semmiképpen nem pirítom). Hozzáadom az összevágott rizike gombát (amit előzőleg hideg víz alatt tisztára mostam) és további 5 percig pirítom, együtt a hagymás alappal.
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adom a rizst,  amit nagy lángon szépen megkapatok, amíg a rizsszemek elkezdenek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Majd közepesre veszem a lángot, hozzáöntöm a fehérbort és hagyom, hogy a rizs magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott alaplevet merőkanalanként adagolom a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergetem, masszírozom a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
Kb 20-25 perc alatt "al dente" lesz a rizottó, ekkor elzárom alatta a gázt és hozzáadom a hideg(!!!) 70 gramm vajat és a  parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagyom olvadni, majd alaposan összekeverem.
Igazán különleges, roppanós gomba párosul a krémes rizottóval, érdemes kipróbálni!

A kép elején a narancssárga gomba a rizike!

Erdei gomba pörkölt

A piacon járva ismét találkoztam a gombás nénimmel, akinél most rizike, érdes tinóru és fenyőtinóru volt kitéve, így mindháromból vettem. Gondoltam, lesz belőle gomba krémleves, rizikés rizottó, vasárnap reggel serpenyőben sült gomba pirítóssal és persze készítek egy kevés erdei gombás vajkrémet is.
És, hogy miért is nem jutott eszembe a gombapörkölt? Mert a múlt héten már készítettem érdes tinóru, fenyőtinóru és őzlábgomba keverékéből. És akkor beugrott, hogy ezt még nem is osztottam meg veletek!
Úgyhogy tessék parancsolni, most itt az erdei gomba szezonja (sajnos már csak pár napig, mert nemsokára itt a fagy és az sajnos véget vet a habzsidőzsinek), menjünk a piacra, szerezzünk be bármilyen finom erdei gombát (elég egyféle is) és irány a konyha!

Hozzávalók 2 személyre:
50 dkg erdei gomba (nekem érdes tinóru, fenyőtinóru és őzlábgomba volt a konyhában)
1 vöröshagyma
1 evőkanál liszt
200 ml tejföl
olaj
bors
só
kakukkfű
pirospaprika

Az erdei gombákat megtisztítottam ( az érdes tinórut és az őzlábgombát csak finoman letörölgettem egy száraz szivaccsal, a fenyőtinórunak lehúztam a héját), a vöröshagymát apró kockákra vágtam.
 A vöröshagymát kevés olajon megdinszteltem, majd hozzáadtam a gombákat és hagytam, hogy megpárolódjanak. Ezután sóztam (ettől még kieresztett egy kevés levet) borsoztam, pirospaprikával és kakukkfűvel fűszereztem. A tejfölbe csomómentesen elkevertem a lisztet, majd ezt is a gombához adtam. Hagytam felrottyanni és már kész is volt az isteni erdei gombapörkölt. Én tésztával tálaltam, de nokedli, tarhonya vagy akár rizs is jól megy hozzá!

Gombakrémleves

Most, hogy beköszöntött az ősz, és a 20 fok alatti "hideg", én egyre jobban kívánom a leveseket. Pedig nagyon nem voltam leveses, de vagy a korral jár, vagy a főzési mániámmal, minden esetre szinte minden napra jut valami finom folyékony étel is az asztalra.
Nagy kedvencem a gomba és már sokféle gombalevest ettem, a menzás löttytől az osztrák hütték krémlevesén át, nagymamám erdei gombákból összerakott leveséig, de valamiért mindig a krémleves volt számomra a legfinomabb.
Az én legkedvesebb gombalevesem receptjét most megosztom veletek, remélem sok családnak okozok ezzel kellemes perceket!
Jaaa, és tessék kihasználni, hogy itt a gombaszezon és minél többféle gombából elkészíteni.
Én most az egyszerűség kedvéért csiperkét, azaz champignon gombát használtam.

Hozzávalók:
1 közepes vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
50 gramm vaj
500 gramm csiperke gomba/érdes tinoru/fenyőtinoru
1/2 liter zöldség alaplé
1/2 liter tejszín
só
bors
petrezselyem

A csiperkegombát (6 darabot kivéve, amit később a leveshez fogok megpirítani) megtisztítom a földtől, majd apróra vágom és egy tálba rakom. A vöröshagymát és a fokhagymát apróra vágom, majd a megolvasztott vajon megpárolom a vöröshagymát, később hozzáadom a fokhagymát is. Ezután az összeaprított gombát a hagymára öntöm, alaposan összekeverem, sózom, borsozom és kicsit összepirítom. Majd felöntöm fél liter zöldség alaplével és negyed órán át főzöm. Ezután botmixerrel krémesre pépesítem és felöntöm fél liter tejszínnel. Ha kell, még sózom és megszórom apróra vágott friss petrezselyemmel. Hagyom még egyszer felforrni, majd lezárom alatta a gázt.

A félretett 6 darab gombát vékony szeletekre vágom és tűzforró serpenyőben aranybarnára pirítom.
Tálaláskor a levest a pirított gombával díszítem és ízlés szerint petrezselyemmel is megszórom.

Jó étvágyat hozzá!

Szarvasgombás rizottó

Hétvégén barátnő-látogatóban jártam Hollandiában. És persze muszáj ilyenkor elmenni egy helyi nagy bevásárlóközpontba, ahol mindenféle különlegességhez juthat az ember. Így sikerült szert tennem egy kis üvegben 2 csodás kis szarvasgombára.
Azonnal meg is volt az ötlet, mi mással is párosíthatnám ezt a fantasztikus fűszert, mint rizottóval. (Na, jó, a héten még tervezek szarvasgombás pisztrángot is, és persze lenne még pár ötletem, de az első mindenképpen a rizottó volt)
Így nem sokat gondolkodtam, nem is akartam mással párosítani, ne legyen semmi más a tányéromon, csak a krémes, mennyei rizottó bianco és a szarvasgomba.

Hozzávalók 4 személyre:
300 gramm Arborio (vagy bármilyen más rizotto) rizs
1 liter húsleves alaplé (kockából is lehet csinálni, ha sietünk)
2 evőkanál olívaolaj
30 gramm vaj
1 nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl száraz fehérbor
70 gramm vaj a pihentetéshez
10 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez
egy diónyi nagyságú szarvasgomba kb fele lereszelve, a rizottó bianco tetejére szórva.

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágom és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon, lassú tűzön kb negyed óra alatt puhára párolom (de semmiképpen nem pirítom).
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adom rizst,  amit nagy lángon szépen megkapatok, amíg a rizsszemek elkezdenek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Majd közepesre veszem a lángot, hozzáöntöm a fehérbort és hagyom, hogy a rizs magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott alaplevet merőkanalanként adagolom a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergetem, masszírozom a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
Kb 20-25 perc alatt "al dente" lesz a rizottó, ekkor elzárom alatta a gázt és hozzáadom a hideg(!!!) 70 gramm vajat és a  parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagyom olvadni, majd alaposan összekeverem.
Tálaláskor a lereszelt szarvasgombával bátran megszórom. Az íze felejthetetlen:-)

Jó étvágyat hozzá!