SAD XV. forduló: Gesztenyés piskóta

A SAD (Süss,Alkoss,Díszíts) 15. fordulóját ezúttal Gionetta, a Magyar ízek tárháza írója adta meg. Nagyon jó témát talált: "Jaj, de jó a habos sütemény" címmel, hiszen ebbe aztán rengeteg süti belefér, az ember lánykája jól kiélheti magát a konyhában.
Én ezt a sütit anyák napjára készítettem, ugyanis édesanyám él-hal a gesztenyepüréért. Amikor terhes volt velem, mindentől rosszul volt szegény, egyedül a gesztenyepürét bírta el a gyomra. A gesztenye iránt való rajongása pedig a mai napig él. Így kútfőből egy egszerű, de nagyszerű, és egyben ronda, de finom sütit készítettem neki. Elmondása szerint isteni lett, hatalmas tányérral evett és ha nem lett volna előtte két fogás, még repetát is kér.

Hozzávalók:
2 csomag fagyasztott gesztenyepüré
1 csomag vaníliapuding por
4 dl tej
6 evőkanál cukor
1 teáskanál rumaroma
1 csomag (24 darab) babapiskóta

díszítéshez:
tejszínhab
étcsokoládé

A tejet feltettem egy lábasban melegedni, közben a tejből egy pár evőkanálnyit összekevertem csomómentesre a pudingporral és a cukorral. Amikor a tej majdnem forrt, összeöntöttem a porból kikevert cukros masszával, visszahústam a tűzre és addig kevertem, amíg jól be nem sűrűsödött. Miután langyosra hűlt , a két csomag kiengedett gesztenyemasszát is belekevertem, méghozzá csomómentesre.
Elővettem egy téglalap alakú sütőformát  és az aljára babapiskótákat raktam (nekem 8 darab fért el)
Majd erre raktam a krém felét. Ismét babapiskóta következett, majd a krém másik fele. A tetejére helyeztem a maradék 8 babapiskótát és betoltam a hűtőbe hűlni - és szilárdulni.
Tálaláskor tejszínhabbal és reszelt étcsokoládéval díszítettem.

SAD XIV. forduló: Étcsokoládés-céklás muffin

Igen-igen, én is csatlakoztam ahhoz a több száz blogerhez a világon, akik elkészítik ezt a furcsaságot: cékla a sütiben. Igazából olyan, mint a répatorta-muffin, csak a répa helyett cékla került a tésztába, a mazsolát pedig lecseréltem étcsokoládé darabkákra. Ja, és szórtam bele némi holland kakaóport is, hogy ne riasszon el senkit a lila szín az evéstől.
És hogy milyen lett? Szerintem isteni, és akinek nem mondom, hogy céklás, szerintem észre sem veszi, mert annyira finom. Egy próbát mindenképpen megér, ráadásul ezzel is és a répatortával is észrevétlenül tudunk kevéske zöldséget juttatni a gyerkőceink szervezetébe anélkül, hogy végig kéne hallgatni a "nem kérek, nem szeretem" nyafogást :-)
És hogy a kellemeset összekössem a hasznossal, a SAD (Süss,Alkoss,Díszíts) 14. fordulójának témája végett - Linyah, a Konyhalál blog írója "face control"-t hirdetett és erre a fordulóra csak olyan sütit enged be, aminek arca van - az egyik muffin még egy mosolyt is dob felém:-) 

Hozzávalók 16 muffinhoz:
10 dkg rétesliszt
25 dkg reszelt cékla (a a legapróbb lukon reszelve)
15 dkg barna cukor
2 evőkanál holland kakaópor
15 dkg darált dió
1 teáskanál sütőpor
1 kávéskanál fahéj
csipet őrölt gyömbér
csipet őrölt szegfűszeg
csipet só
10 dkg apróra vágott étcsokoládé
1,5 dl olaj
2 egész tojás

Kb ugyanazt tudom elmondani, mint a répatorta-muffinnál. Azaz a száraz hozzávalókat (liszt, cukor, cékla, dió, kakaópor, sütőpor, fűszerek, só, étcsokoládé) egy nagy tálban összekevertem, majd hozzáöntöttem az olajat és a felvert tojásokat és addig kevertem kézi habverővel, amíg minden alaposan össze nem keveredett.
Ezután elővettem a muffin formát, mindegyikbe biggyesztettem 1-1 muffinpapírt és mindegyik muffinpapírba kanalaztam másfél evőkanál tésztát (kb a háromnegyedéig, mert a sütőben úgyis megkel), majd 180 fokos sütőben kb 20 perc alatt készre sütöttem.

Miután kisültek a muffinok (és a türelmesebbeknek még ki is hűltek),olvasztott fehércsokoládéval díszítettem.

SAD XIII. forduló: erdei gyümölcsös-mascarponés sütinyalóka

A SAD (Süss,Alkoss,Díszíts) 13. fordulójának témáját egyik kedvenc tortakészítőm, teller-cake adta: készítsünk sütinyalókát. Bármilyen forma, bármilyen ízesítés jöhet, lényeg, hogy nyalókaként díszelegjen a kezünkben, mielőtt jól befalnánk. Mert bizony a sütinyalóka egyik fő ismérve, hogy eszméletlenül finom! És sajnos nem túl hosszú életű! Főként, ha gyerekek közelében tesszük le.

Még a télen készítettem egy gyors és egyszerű sütinyalókát: ennek az alapja darált háztartási keksz volt és ugyanúgy készítettem el, mint a kókuszgolyó alapját: tejjel és vajjal.
Mostanra nagyobb terveim voltak, vásároltam Oreo kekszet, gondoltam, ezt ledarálom a mixeremmel, de sajnos Murphy közbeszólt: daráló tönkrement, így az Oreot csemetéim kapták, nekem meg maradt a darált háztartási keksz újra. De most nem akartam az unalmas alapot, ezért vettem mascarponét és előbányásztam a kamra mélyéről a nyári étcsokoládés erdei gyümölcs lekváromat és ezeket a finomságokat vetettem be az ügy érdekében. Egyébként, ha éppen van otthon piskóta vagy bármilyen más sütimaradék, azokból is kiválóan lehet a mascarpone és a lekvár segítségével sütinyalókákat készíteni!

Hozzávalók 25 sütinyalókához:
300 gramm darált háztartási keksz
3 evőkanál holland kakaópor
3 evőkanál porcukor
200 gramm mascarpone
3 evőkanál erdei gyümölcs lekvár (de bármilyen lekvár jó lesz!)
1 csipet só
pálcika (lehet hurkapálca, én pl sasliknyársat vágtam szét 3 részre)

díszítéshez:
200 gramm fehér csokoládé
100 gramm étcsokoládé
színes cukorgyöngyök
marcipán katica
liofilizált eper

A hozzávalókat alaposan összegyúrtam (kézzel ám, nem géppel). Majd 25 golyót formáztam belőle, mindegyikbe szúrtam 1-1 pálcikát, majd egy tányérra tettem a nyalókákat úgy, hogy a golyók egymás mellett sorakoztak a tányéron, a pálcikák pedig ég felé meredve emelkedtek ki belőlük. 1 órára a hűtőbe tettem, hogy alaposan megdermedjen, így a csoki is gyorsan rá fog keményedni és a pálcikáról sem csúsznak le könnyen a csokiba való mártogatás alatt.
1 óra múlva először a fehércsokoládét melegítettem fel annyira, hogy teljesen elolvadjon, majd a golyók felét (12 darabot) a fehércsokiba mártottam. Ezután a maradék fehércsokoládéhoz szórtam az étcsokoládét, ismét melegítettem, amíg az étcsoki is el nem olvadt és összekeverve a fehércsokival tejcsokivá nem változott. Ebben pedig megmártottam a maradék 13 golyót.
Mindegyikről óvatosan leütögettem a felesleges csokoládét, hogy ne folyjon rá a pálcára, majd megszórtam tetszőleges színes cukorral és egy hungarocell lapba szúrtam. Amikor mindegyikkel kész voltam, a sütinyalókákkal teletűzdelt hungarocell lapot betettem a hűtőbe és fél órán át hagytam, hogy a csoki és a díszek teljesen rádermedjenek.
(azért elárulom, a móka végére a fél konyha tele volt színes cukorgyöngyökkel és csokifoltokkal :-)))
Amikor megdermedtek, kis szalagokkal, celofán csomagolással díszítettem, hogy pár darab ajándékozható legyen!

Remélem sikerült jó tippet adni, akár gyerekek szülinapi zsúrjára, akár kedves ajándékként is megállja a helyét ez a finomság!

SAD XII. forduló: Káposztás rétes

A rétes nem csak újévi étel ám, hanem farsangkor is előszeretettel készítették a háziasszonyok. Szilveszterre már készítettem édes réteseket, de most eszembe jutott apósom szuper káposztás rétese, amit még én is megeszek. Pedig alapból nagyon nem szeretem. Talán, mert kiskoromban valamiért mindig édes káposztás rétest dugtam az orrom alá és az nekem nagyon nem jött be. Pedig a vörös párolt káposztát imádom balzsamecettel és mézzel megpárolni, szóval nem a képoszta és az édes íz kombinációjával van a baj. És ugye a rétes is alapjában véve egy édes étel, szóval nem tudom, mi okozza az ellenérzéseimet.
Apósom úgy készíti, hogy sós is, édes is, borsos is, szóval igazán különleges, és ez nekem bejön.
Úgyhogy gyorsan elkértem a receptet (rendkívül bonyolult :-), és mivel anyósom hozzáfűzte, hogy férjuram egyik nagy kedvence, így kaptam a farsangi időszak által kínált alkalmon és el is készítettem.
Egyúttal pont kapóra jött a SAD (Süss,Alkoss,Díszíts gasztrojáték) 12. fordulójára, amire Éva, a Takarékos Konyha blog írója a "Csavard fel" témát adta meg, azaz bármit készíthetünk, a lényeg, hogy fel legyen tekerve. Hát, nálam aztán tekeredik a rétes:-)

Hozzávalók 2 réteshez:
réteslap (rétesenként 3 lapot szoktam használni)
70 gramm vaj (nálam legalábbis ennyi ment el)

a töltelékhez:
fél fej káposzta
só
bors
cukor

A káposztát vékony csíkokra vágtam, majd pár evőkanál olajon megpároltam, miközben sóztam, borsoztam és 1 evőkanál cukrot is hozzáadtam. Itt persze mindenki úgy ízesíti, ahogy neki a legjobb, lehet édesebbre, sósabbra, de akár pikáns borsosra is készíteni a tölteléket.

Majd 70 gramm vajat felolvasztottam, az első réteslapot kiterítettem egy nedves konyharuhára, és alaposan megkentem az olvasztott vajjal. Erre tettem a következő lap rétestésztát, amit szintén megkentem a vajjal, majd következett az utolsó réteslap. A kikenésre azért van szükség, hogy a lapok ne ragadjanak össze sütés közben és jó ropogóssá váljanak. Nos, a réteslap egyik hosszú oldalára halmoztam a káposztás tölteléket, majd óvatosan feltekertem a rétest, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem és a feltekert réteseket is megkentem az olvasztott vajjal.
Forró sütőben kb 15-20 perc alatt aranybarnára pirult.

Jó étvágyat hozzá!

SAD XI. forduló: Narancsos csokoládé mousse

Bonbon Mánia felizgatott egy ma közzétett bejegyzésével: málnás csokimousse-al töltötte meg a bonbonokat!
Na, több sem kellett nekem - bonbonozás ugye legalább egy hétre pihi-státuszban - így pohárkrémet álmodtam. Hétvégén kaptam 1 tábla narancsos étcsokit, az pont tökéletes alapnak, aztán volt itthon még fél üveg házi narancslekvár, meg tejszínhab és persze az elmaradhatatlan Cointreau.
mit is kívánhat még magának az ember egy borongós, párás novemberi estén?

Gyors, egyszerű és isteni, mindenki próbálja ki!

És hogy két légy is legyen egy csapásra, szépen feldíszítettem a pohárkrémeket, amolyan karácsonyi stílusban és be is ugrott róla, hogy éppen most folyik a SAD (Süss, Alkoss, Díszíts) következő, azaz XI. fordulója, amit Trollanyu nagyon ötletesen a karácsonyi díszítés jegyében írt ki!
Íme az én karácsony ízű és külsejű narancsos-csokoládés pohárkrémem!


Hozzávalók:
0,5 dl tejszín
6 db pillecukor
10 dkg jó minőségű étcsokoládé (én narancsos, 64 %-osat használtam)
1 kávéskanál vaníliakivonat
1 evőkanál Cointreau
2 evőkanál házi narancslekvár
2 dl tejszín habbá verve




A 0,5 dl tejszínt felforraltam, majd beletettem a pillecukrot és olvadásig kevergettem. Aztán jöhetett az étcsoki, a vaníliakivonat, a narancslekvár és a narancslikőr. Alaposan összekevertem és megvártam, hogy kihűljön.
Közben a 2 dl, jól lehűtött tejszínt kemény habbá vertem és a kihűlt csokikrémmel óvatosan összeforgattam.
Poharakba szedtem, sima tejszínhabbal, csokireszelékkel, narancsdarabokkal, cukrozott mogyoródarabkákkal és cukorgyönggyel díszítettem!

Kellemes kanalazgatást kívánok!

SAD X. forduló: Házi krémes

A Süss, Alkoss, Díszíts következő fordulójának témáját Flóra, az Ízek és Élmények gasztroblog írója határozta meg. A téma pedig nem más, mint a bennünk rejlő cukrász, azaz alkossuk meg otthon cukrászdai kedvencünket! Első hallásra egyszerű, mégis kihívás olyan süteményeket elkészíteni, amelyeket a cukrászdákban imádunk, itthon pedig még sosem készítettünk.
Igen, tudom, találhattam volna ennél sokkal izgalmasabb süteményt is, de aki ismer, tudja, hogy szinte minden héten levándorolok a Kispesti Piacon található cukrászdához, hogy a fantasztkus házi krémesükkel megpakolva térjek haza! Ennek a krémesnek nincs párja, a tésztája ropogós, a krémje pedig nem az a "tisztahab" krém, hanem selymes, lágy, mégis kemény.

Nos, én ezt a süteményt próbáltam ízhűen elkészíteni, íme a végeredmény!
(a receptet innen vettem, szerintem zseniális)

Hozzávalók:
leveles tészta

1 liter tej
6 tojás fehérje
5 dkg cukor
6 tojás sárgája
15 dkg cukor
1 zacskó vaníliás cukor
15 dkg liszt

Elsőként elővettem egy tepsit, amiben a tésztákat fogom kisütni. A tésztákat (ha már előre kinyújtott) a tepsi méretére vágtam és a sütőpapírral kibélelt tepsiben egyenként megsütöttem. (Ha mi nyújtjuk, akkor 3 akkora téglalapnyi tésztára nyújtjuk, ami elfér a tepsiben: Itt is mindhárom lapot külön-külön sütjük aranyszínűre.)

A 6 tojás sárgáját 15 dkg cukorral és a vaníliás cukorral elektromos habverővel fehéredésig kevertem, majd hozzáadtam a lisztet és immáron kézi habverőre váltva csomómentesen elkevertem. A liter tejet felforraltam, majd amikor forrni kezdett, lehúztam a tűzről és lassan, folyamatos keverés közben a tojássárgájához adtam, majd az egészet visszatettem a tűzre és sűrűsödésig kevertem (azaz házi pudingot készítettem)

Ezután a tojásfehérjék következtek: vízgőz felett egy tálban 5 dkg cukorral kemény habbá vertem, és hogy a kemény állaga meglegyen, 10 percen át vertem folyamatosan (különben cukros rántota lesz a vége), ezalatt a fehérje "megfőtt", mégis kemény hab maradt.

Amikor kész lett, a kemény habot óvatosan a pudingba forgattam, majd hagytam kihűlni.
Ezután jött a neheze, az összerakás. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy türelmetlen voltam. Mert bár a krém elég kemény lett, mégis kicsit folyósabb a kelleténél, mivel a pudingot még pár percig főzni kellett volna, hogy még keményebb legyen! (legközelebb így teszek:-) Viszont az íze!!! Az isteni lett!
Egy tálcára tettem a 3 megsült leveles tészta lap egyikét, majd ráhalmoztam a krém felét és egyenletesen elkentem. A másik lapot az asztalon raktam tele krémmel és ott is simítgattam el, mert ha ráteszem a krém tetejére és azon kezdem el a következő réteg krémet simítgatni, akkor elcsúsznak a lapok, a krém pedig kijön oldalt. Egyszóval 2 lapot kentem meg krémmel és az egyik krémmel teli lapot a másik tetejére tettem nagyon óvatosan, egy hosszú késsel alányúlva, nehogy a  lap eltörjön. Azt hiszem, legközelebb, ha keményebb lesz a krémem, inkább az alsó réteg tetejére rakom a második réteg krémet, vállalva, hogy az alsó réteg krém kicsit kinyomódik. Az én mostani technikámmal nagy bűvészmutatvány volt felvarázsolni a felső réteget:-))).

A harmadik lapot még a sütire rakás előtt az asztalon egyforma kis téglalapocskákra vágtam és így tettem a süti tetejére. Később, a krémes felszeletelésekor könnyebb lesz kivágni a szeleteket, ráadásul a tetején lévő tészta sem fog darabokra törni.
Amikor kész lett, a tetejét porcukorral szórtam és már vágtam is az első szeletet az én éhes-édesszájú fiaimnak:-)

Jó étvágyat hozzá!

SAD 9. forduló: gyümölcspöttyös csokoládétorta

Praliné Zsuzsi írta ki a SAD IX. fordulójának legújabb témáját: "A pöttyös és a csíkos a divat"
Éppen kapóra jött, hogy Férjuram most ünnepli a 36. születésnapját, így gondoltam összekötöm a kellemeset a hasznossal. És mivel Párom imádja a gyümölcsöt, így már meg is volt, hogy a pöttyös divatirányzatot fogom követni a tortámmal.
Így született meg a gyümölcspöttyös csokoládétorta.
Az alapjául Gordon Ramsey csokoládétortája szolgált, amire vastag réteg szederlekvár került amolyan takaróként, majd tejszínhabbal és  rengeteg nyári gyümölccsel díszítettem (kifejezetten erre az alkalomra fagyasztottam le még bő 1 hónapja szedret és áfonyát, málnát pedig kaptam a piacon)

Hozzávalók:
a tésztához:
250 gramm vaj
180 gramm kristálycukor
4 rúd vanília
2 tojás felverve
500 gramm finomliszt
negyed teáskanál só

a krémhez:
egyharmad adag tészta
1 tojássárgája kevés vízzel kikeverve
400 gramm fekete csokoládé (min. 60 %-os)
150 ml tej
250 ml zsíros tejszín
2 tojás felverve

a díszítéshez:
kb 300 gramm szederlekvár (vagy bármilyen piros gyümölcs lekvárja)
500 ml habtejszín
2 evőkanál porcukor
szeder, málna, áfonya

Először a tésztát készítettem el, azaz a vajat és a cukrot kikevertem, majd a vaníliarudak kikapart magját hozzáadtam a cukros masszához és összekevertem. Aztán egyenként hozzáadtam a tojásokat és szintén jól elkevertem.
A lisztet és a sót összekevertem és kis adagokban a tojásos krémhez adagoltam, közben kevertem. Amikor morzsaszerű lett az állaga, szépen átgyúrtam puszta kézzel, 3 részre osztottam, 2 részt lefagyasztottam későbbi csokitortákhoz.

Egyharmad részt tésztát liszttel enyhén megszórt deszkán kinyújtottam és egy 21 centis, sütőpapírral bélelt tortaformába tettem úgy, hogy egy keveset ráhagytam a szélére is (és rá is nyomkodtam). A maradék tésztát félretettem, hiszen Ramsey mester azt javasolta, hogy tegyük félre későbbre az esetleges lukak befoltozására. És igaza lett,sütés után lett pár lukacska, amit pótolni kellett a megmaradt tészta alappal.
Szóval megszurkáltam villával a tészta alját, beborítottam alufóliával, arra ment  súlynak bab és irány a 180 fokra előmelegített sütő 10 percre.
10 perc után leszedtem a tetejéről az alufóliát (és persze a babot), kicsit levágtam a szélekből, pótoltam a réseknél és tovább sütöttem 5 percig. Ezalatt elkezdett színt kapni, szóval gyorsan megkentem a tetejét a vízzel kikevert tojássárgájával, mérsékeltem a hőt 130 fokra és még 3 percig sütöttem.
Közben a csokoládét egy tálba törtem. A tejet és a tejszínt összeöntöttem és felforraltam, majd a forró folyadékkal nyakon öntöttem a csokoládét és addig kevergettem, amíg minden kis kocka el nem olvadt teljesen. Egy újabb tálban felvertem a tojásokat és a csokis szószt ráöntöttem, majd gyors mozdulatokkal elkevertem. Ramsey mester szerint ekkor érdemes a csokikrémet egy finom szövésű szitán átszűrni, hogy teljesen finom, csomómentes legyen, de én ezt a fázist kihagytam (és így is nagyon finom lett a torta.
Szóval ezt a krémet a szépen megpirult tésztára öntöttem és az egészet visszatoltam a 180 fokos sütőbe 25 percre. Ekkorra a töltelék teteje megszilárdult, de a belseje még kocsonyás volt. A sütőt kikapcsoltam és a tortát még ott hagytam melegedni 30 percig. Majd, a sütőből kivéve hagytam kihűlni. Ezután a tetejére kentem kb 300 gramm szederlekvárt. Aztán felvertem a tejszínhabot a porcukorral és a szederlekváros csokitorta tetejére halmoztam. Ezután már csak a díszítés maradt hátra: habzsákból habpöttyöket nyomtam a torta szélére, majd gyümölcsökkel tetszés szerint díszítettem ezt a mennyei finomságot!

SAD 8. forduló: Pavlova torta feketeszederrel

Ismét egy SAD, azaz "Süss, Alkoss, Díszíts!", aminek házigazdája most a Reformkori Konyha lelkes írója, Petra. Mivel itt a nyár és a gyümölcsszezon, így Petra egy igen kedves és hálás témát eszelt ki, díszítsünk gyümölccsel. Ez aztán a jó kis téma, gondoltam. És már tudtam is, mit fogok készíteni.
Már sokszor szemeztem ezzel a finomsággal, hiszen gyerekkorom óta szeretem a felvert cukros tojásfehérjét. A pillecukor pedig a kedvencem és a Pavlova alapja nem áll nagyon messze a pillecukorhoz készíthető ragacsos masszától.
Már csak el  kellett jönnie az időnek, amikor feleslegessé válik pár tojásfehérje és van hozzá finom, friss idénygyümölcs.
Nos, végre eljött az én időm, ma 3 tojássárgájára volt szükségem a carbonara szószhoz, így 3 fehérje ott árválkodott egy kis tálkában és akkor beugrott a Pavlova. (főleg, mert ma vettem mézédes feketeszedret, ami tökéletes kiegészítője lehet ennek az édes csodának)

Hozzávalók:

3 tojásfehérje
1/2 evőkanál almaecet
200 gramm porcukor
1 evőkanál étkezési keményítő
1 teáskanál vaníliakivonat
1 csipet só

Díszítéshez:
200 ml habtejszín
1 evőkanál porcukor
idénygyümölcsök, gyümölcsszósz

A tojásfehérjéket 1 csipet sóval felverem félkeményre, majd hozzáöntöm a vaníliakivonatot és az ecetet és tovább verem, amíg kemény nem lesz. Majd a porcukor és keményítő keverékét evőkanalanként hozzáadom, minden hozzáadott kanál után várva kb 20 másodpercet, hogy a habverő egyenletesen elkeverje a porcukrot. Amikor az utolsó kanál cukrot is hozzáadom a kemény habhoz, még hagyom fél percig pörögni a habverőt, majd leállítom.

A habnak ekkorra így kell kinéznie (fényes és kemény):

Majd előveszek egy nagy tepsit, arra sütőpapírt vagy szilikon sütőlapot teszek és egy képzeletbeli kör alakra ráhalmozom a fehérjét, figyelve, hogy a közepén legyen egy kis mélyedés, a szélein pedig csúcsokat alakítok ki, hogy a végén úgy nézzen ki, mint egy korona.

A tortát 140 fokos sütőbe tolom és 70-80 percen át szárítom. Majd a sütőt kikapcsolva még kb fél órán át hagyom kihűlni, majd felvert tejszínhabbal (vagy mascarpone krémmel) és idénygyümölcsökkel, gyümölcsszósszal díszítem.

SAD 7. forduló: Feketeerdő-torta Zila stílusban

Ezt a tortát a SAD (Süss, Alkoss Díszíts) 7. fordulója ihlette, amit Katuci írt ki nagyon ötletesen. A téma: klasszikusok új ruhája, azaz régi, klasszikusnak számító sütiket kell megálmodni új köntösben, új ízekkel kombinálva.
Ráadásul lemaradásom volt tortanyereménnyel kapcsolatban és kedves nyertesemmel konzultálva a csokis-meggyes Zila tortára esett a választás, gondoltam összekötöm a kellemeset a hasznossal.
Így tehát létrejött a Feketeerdő torta, természetesen az én  - mostanság - kedvenc tortaformámban, a 8 szeletes Zila formában.

Hozzávalók:
a piskótához:
2 tojás
2 evőkanál liszt
2 evőkanál cukor
csipet só

a csokoládés krémhez:
500 ml habtejszín
200 gramm étcsokoládé (legalább 70 %-os)
2 evőkanál porcukor
2 csomag habfix

a meggyszószhoz:
kb 3-4 marok kimagozott meggy
3 evőkanál kristálycukor
1 csapott evőkanál vaníliás pudingpor
1 dl víz

a tejszínhabhoz:
220 ml tejszín
1 csomag habfix
1 evőkanál porcukor

Ismét elővettem a Zila formát és kikentem olajjal, hogy később könnyebben kijöjjön a torta a formából. (és így tényleg jobban kijött, sőt, még jobban, mint a vajjal való kikenés után)





A fém karikát rátettem egy tepsire, az aljára sütőpapírt tettem és 2 tojásból piskótát sütöttem (2 tojás fehérjét habbá vertem, majd 2 tojás sárgáját kikevertem 2 evőkanál cukorral. Ezeket összekevertem és 2 kanál lisztet szitáltam hozzá, majd csomómentesre elkevertem és ment a sütőbe 45 percre)

Amíg a piskóta a sütőben készült, addig feltettem egy lábasban vizet, erre rá egy fémtálkát, amibe apróra tördelve belepotyogtattam a 200 gramm, 86 %-os étcsokoládét, majd folyamatosan kevergetve hagytam, hogy  a csoki megolvadjon. Amikor teljesen felolvadtak a legapróbb darabkák is, levettem a vízgőzről és hagytam kicsit kihűlni (mivel nemsokára a habosra vert tejszínhez kelél adnom, ami a forró csokinak biztosan nem örülne).
Aztán az 500 ml tejszínt keményre vertem a 2 csomag habfixálóval és a 2 kanál porcukorral (édesebb szájúak növelhetik a cukoradagot), majd hozzácsorgattam a még folyós, ám már langyos étcsokit és alaposan összekevertem.

Miután a piskóta megsült, a fém karikát elmostam, beleillesztettem a szilikon formába és a finom étcsokikrémet belekotortam a tortaformába. A tetejét elegyengettem, párszor odaütögettem az alját a konyhapulthoz, hogy az esetleg bennragadt levegő kijöjjön belőle, majd a piskótával lezártam és betettem a hűtőbe 2 órára dermedni.

Dermedés után (és az olajozásnak köszönhetően) az egészet a piskótás aljára fordítottam és simán kicsúsztattam a Zila szilikonformából. A fém karikát körbevágtam belül késsel, így az is könnyen lejött a csokikrémes részről.

Majd következett a meggyszósz, azaz a kimagozott meggyet egy lábasba tettem, ráöntöttem 3 evőkanál cukrot és hagytam, hogy bőséges levet eresszen. Majd kb 10 perc főzés után hozzátettem az evőkanál pudingport és hagytam, hogy kicsit sűrűbb, rubin-piros szirup legyen a léből. Ha túlságosan sűrű, lehet hozzáadni vizet (nekem kellett 1 decit). hiszen itt az a lényeg, hogy ne dermedhessen meg, a szeletekbe vágva kifolyjon a meggyszósz.
A szirupot aztán kanállal a kis lukakba töltöttem, majd a tetejét keményre vert tejszínhabbal és ezüst színű cukorgyöngyökkel díszítettem.
TIPP: Érdemes úgy díszíteni, hogy felvágáskor lássuk az elválasztó réteget,így a meggyszósz már csak az őt kóstoló édességimádónál fog a tányérra folyni:-)