A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gasztroajándék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gasztroajándék. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. december 14.

Fahéjas csillagok

Vettem egy sütőformát, amiben fahéjas csillagokat lehet készíteni, de jól be, illetve fel is sültem vele. A tészta nem sült át, a rajta lévő máz elfolyt, szóval totál kudarcba fulladt a próbálkozás, viszont ott várt egy csomó begyúrt tészta. Úgyhogy a jó kis hagyományos módszerrel kinyújtottam, kiszúrtam és láss csodát: a dolog tökéletesen működött.
Nos, így jár, aki le akarja spórolni a hagyományos módszert. A végén viszont az nevet, aki utoljára nevet: isteni fahéjas csillagokat tettem a család elé.
Recept innen, igen-igen, a híres bécsi Demel cukrászdáé :)

Hozzávalók kb 50 darabhoz:
500 gramm darált mandula
2 tojásfehérje (nem felverve!)
200 gramm porcukor (én a megadott 300-at nagyon soknak találtam)
2 teáskanál méz
2 teáskanál fahéj
porcukor a nyújtáshoz

mázhoz:
1 tojásfehérje
100 gramm porcukor

A hozzávalókat egy keverőtálba tettem és a robotgép dagasztókarjával összegyúrtam.
Majd kivettem a tálból és kézzel még átgyúrogattam, bár az egész massza borzasztóan ragadt.
Alaposan beporcukrozott munkaasztalon 1 centi vastagra nyújtottam úgy, hogy a massza tetejét is és az alját is folyamatosan porcukroztam (elég vicces meló, minden tiszta porcukor volt) Érdemes megpróbálni folpack közé tenni és úgy kinyújtani, sok helyen olvastam ezt a remek megoldást, de nekem épp elfogyott a folpackom)
Majd kis csillag formával kiszúrtam, és sütőpapírral bélelt sütőlemezre tettem őket szépen, egymás mellé.
Elkészítettem a mázat is: a tojásfehérjét a porcukorral egy kézi habverővel addig kevertem, amíg szép fényes, sűrű masszát nem kaptam. Figyelem, itt sem kell felverni a tojásfehérjét!
Majd ezt a sűrű mázat ecsettel felkentem mindegyik kis csillagra, elég macerás munka, de megéri.
Végül 150 fokra előmelegített sütőben kb 12-15 perc alatt készre sütöttem. Vigyázni kell, hogy a tetején lévő máz ne piruljon-sárguljon, hanem szép fehér maradjon.

Kihűlés után mentek a sütis dobozba, illetve pár darabot narancslekvárral ragasztottam össze (ezeknél kétféle nagyságú csillagkiszúrót használtam, hogy mutatósabb legyen)

2014. december 13.

Citromos kekszek

Tavaly karácsonykor láttam ezt a receptet Szofika blogján és elhatároztam, idén tutira elkészítem. Nos, van egy kis baj ezzel a sütivel: a 80 darabból 3 nap alatt egy morzsa sem maradt. Úgyhogy vagy el kell tenni olyan dobozba, ami karácsonyig atombiztosan záródik, vagy csak karácsony előtt 1-2 nappal szabad megsütni. Vaaaaagy sütni kell még egy adagot :)

Hozzávalók kb 80 darabhoz:
280 gramm liszt
130 gramm szobahőmérsékletű vaj
3 tojás sárgája
100 gramm cukor
csipet só
1 citrom reszelt héja
A mázhoz:
kb 150 gramm porcukor
1 kisebb citrom leve

A keksztészta hozzávalóit alaposan összegyúrtam (ha nagyon száraz lenne, 1-2 evőkanál hideg vizet hozzá lehet adni), majd folpackba csomagoltam és 1 órára a hűtőbe tettem.
Majd lisztezett munkaasztalon kb 3 mm vékonyra kinyújtottam és sütikiszúró formával kiszúrtam (nekem szív és virág alakú volt itthon, de Szofi holdacskái is nagyon édesek), így összesen 80 darab kekszem lett.
Sütőpapírra tettem őket (24 db fért rá egy tepsire) és 180 fokra előmelegített sütőben kb 10 perc alatt készre sütöttem. Érdemes nézegetni, az utolsó adagnál kicsit elkalandoztam és csak 12 perc után vettem ki, szép barna is lett. No de sebaj, ezt az adagot lelkiismeret-furdalás nélkül ette meg a család. (a többit meg kisebb lelkiismeret-furdalástól "gyötrődve" )

A már kisült kekszek tetejére elkészítettem a citromos mázat: a citrom levéhez annyi porcukrot szitáltam, amitől jó sűrű, de kenhető masszát kaptam. Ezt egy egyszerű ecsettel felkentem egyenként a már kihűlt citromos kekszekre, pár percet vártam, hogy a máz megdermedjen, majd mentek a kekszes dobozba :)

2014. december 6.

Mikulás-keksz

Tegnap sikerült összeszednem magam, és bár hangom még mindig rendkívül "mataharis", kekszet azért tudtam készíteni. Hiszen mit is tettünk volna ki este a Mikulásnak a pohár tej mellé???!!! :)
A pecsétet a Tchibo-nál rendeltem, a receptet pedig Szofinál néztem ki, de alapanyaghiány miatt kicsit átalakítottam.
Íme a végeredmény.

Hozzávalók 50 db Mikulás kekszhez:
280 gramm liszt
1 zacskó (40 gramm) vaníliás pudingpor
150 gramm vaj
2 ek. étolaj
100 gr porcukor
1 ek. tejszín (30%-os)
2 tojás sárgája
2 ek darált mandula
1 narancs reszelt héja
2 evőkanál vaníliakivonat/1 zacskó vaníliás cukor
csipet fahéj
csipet só

Minden hozzávalót egy mély tálba öntöttem, majd két kis kezemmel alaposan összegyúrtam. Aztán kis gombócot formáltam belőle, alaposan becsomagoltam folpackba és 2 órára hűtőbe tettem.
2 óra elteltével a sütőt előmelegítettem 180 fokra, a tésztát kivettem és belisztezett munkaasztalra tettem, sodrófával kb 4 mm vékonyra kinyújtottam. Majd elővettem a sütipecsétet a kiszúróval és a kiszúró karikát is és a pecsét részét is belemártottam a lisztbe, majd leveregettem, hogy a tészta azért ne legyen tőle túl lisztes.
Ezután jött a trükk: a kiszúróval ugyebár kiszúrtam a tésztát, majd a kiszúró-formát a tésztán hagyva alaposan belenyomtam a lisztezett pecsétet, majd az egészet kiemeltem óvatosan és sütőpapírral bélelt sütőlapra tettem. Összesen 15 keksz fért rá egy lapra, miután tele lett a sütőlap, betoltam még 10 percre a hűtőbe és utána toltam be a 180 fokra előmelegített sütőbe. 10 perc alatt készre sült, érdemes figyelgetni, nehogy megégjen.



2013. december 15.

Gyömbéres-narancsos zabkeksz

Nemrég készítettem kandírozott gyömbért, amiből az elmúlt hetekben fogyott rendesen, de azért én elraktam egy üveggel, mert mindenképpen szerettem volna valami isteni gyömbéres sütit készíteni, amiben ezt a különlegességet is felhasználhatom. Nem is beszélve a kandírozás után megmaradt gyömbérszirupról, ami szintén belekerült a kekszbe. Az ihletet Móni Mikulás-keksze adta, a hozzávalókat meg jól kicserélgettem kandírozott narancsra és gyömbérre. Persze Móni szuper M&M-es kekszét is el fogom készíteni, de most jöjjön a gyömbéres finomság.
Elöljáróban a kekszről annyit, hogy a gyömbér és a narancshéj isteni karácsonyi ízt ad neki, de nem kell félni, nem érződik benne a gyömbér csípőssége. A zabpehelytől pedig finom, ropogóssá válik kihűlés után. Egyszóval igazi, esti mézes tejecske mellé ropogtatható finomságról van itt szó.

Hozzávalók kb 20 kekszhez:
160 gramm liszt
1 csapott teáskanál sütőpor
1/2 kávéskanál szódabikarbóna
1 kávéskanál só
90 gramm zabpehely
200 gramm vegyes tejcsokoládé és fehércsokoládé forgács
50 gramm kandírozott gyömbér apróra vágva
50 gramm kandírozott narancshéj apróra vágva
90 gramm fehér cukor
90 gramm barna cukor
1 evőkanál vaníliakivonat
1 db tojás
120 gramm olvasztott vaj
2 evőkanál gyömbérszirup

Az összes hozzávalót egy nagy tálba tettem és alaposan összegyúrtam, majd pingpong nagyságú golyókat gyúrtam belőlük.
Egy sütőtálcát leterítettem sütőpapírral és rátettem pár golyót, jó távol egymástól, ugyanis sütés közben a golyók teljesen szét fognak lapulni.
A sütőt előmelegítettem 180 fokra és kb 12-15 perc alatt készre sütöttem a kekszeket. Akkor jó, ha a széle már szép barna. Nem kell megijedni, a sütőből kivéve a kekszek még puhák lesznek belül, de a sütőpapíron hagyni kell kihűlni és ekkor szépen meg is fog szilárdulni. Jól záródó dobozban sokáig eláll.

2013. december 14.

Puncsrolád

Végigsöpört a gasztroblogokon a Finnországban élő Ildi puncsrolád receptje és most értettem meg, hogy miért. Mert ez a rolád nem a bolti, hanem a házilag készített, eredeti svéd finomság (még az IKEA-snál is jobb). Nagyon édes, nagyon marcipános, nagyon-nagyon finoooom! Ha már ettetek ilyet és újra akartok, akkor azért. Ha még sosem kóstoltátok, akkor azért. De ezt mindenképpen készítsétek el!

Hozzávalók kb 15 darabhoz:
150 gramm marcipán (ételfestékkel lehet mindenféle izgalmas színre festeni)
piskóta 2 tojásból
2 evőkanál kakaópor
1 evőkanál vanília kivonat / 2 teáskanál vaníliás cukor
2 evőkanál porcukor
50 gramm puha vaj
1 teáskanál rumaroma / 1 evőkanál rum
75 gramm étcsokoládé a  bevonáshoz

Elsőként megsütöttem a piskótát, azaz a két tojást két külön edénybe szétválasztottam. A sárgáját 2 evőkanál cukorral habosra kevertem, majd hozzáadtam 2 evőkanál lisztet, végül a kemény habbá vált fehérjét. Sütőpapírral bélelt tortaformában, 180 fokra előmelegített sütőben készre sütöttem, majd hagytam kihűlni.
Amikor kihűlt, egy mély edénybe összetépkedtem/morzsoltam kisebb-nagyobb darabokra és félretettem.

A puha vajat a porcukorral, a vaníliaaromával, a kakaóporral habosra kevertem, majd hozzáadtam a piskótából készült morzsát és a rumaromát és a két kezemmel jó alaposan összedolgoztam. 
Ebből a kakaós töltelékből vizes kézzel kb 2 centi vastag és 10 centi hosszú rudakat gyúrtam, majd 1-2 mm vastagságúra kinyújtott marcipánra tettem és bevontam vele.
Minden egyes marcipánnal bevont rudat 3 részre vágtam, majd pár órára a hűtőbe tettem összeérni.
(Ildi oldalán egyébként nagyon jó fázisfotókat találtok a rolád készítéséről)


Aztán temperáltam az étcsokoládét, azaz a kétharmadát megolvasztottam (de nem szabad forrónak lennie) és a maradék, apróra vágott egyharmadot az olvasztott csokiba tettem és addig kevergettem, amíg el nem olvadt teljesen. Ezután mindegyik kis rolád mindkét végét a csokoládéba mártottam, hagytam lefolyni a felesleges olvadt csokit és sütőpapírral bélelt tálcára tettem. Ha jól temperáltunk, a csokoládé pár percen belül meg is dermed. Ha nem, akkor a hűtőbe téve rásegíthetünk a csokidermesztésre.
Ezután 1éjszakán át hagytam összeérni az ízeket. Érdemes rá várni, mert másnap sokkal finomabb, de persze a türelmetlenebbek sem csalódnak, ha azonnal megkóstolják :-)

2013. december 13.

Moszkauer

Drága Dina barátnőm követte el a merényletet azzal, hogy közzétette a blogján ezt a  receptet. Már 2 éve kinéztem egy szakácskönyvben, de mindig tolódott a dolog. Most viszont annyira belelkesedtem, hogy Dina receptjének a kétszeresét készítettem el, mivel a moszkauer jól záródó dobozban hetekig is eláll. Így karácsonyra ez már ki is van pipálva. Most már csak jól el kell rejtenem a család elől, mert mennyei. Köszönöm Dina :-)

Hozzávalók kb 20 darabhoz:
1 dl tejszín
50 gramm vaj
70 gramm barna cukor
100 gramm durvára tört dió
50 gramm apróra vágott kandírozott narancshéj(Dina tanácsa szerint a száraz darabokat érdemes beáztatni kicsit, hogy puha legyen)
30 gramm liszt
nagy csipet fahéj
az aljára:
10 dkg étcsokoládé
A tejszínt, a cukrot és a vajat egy lábasba tettem és alacsony lángon megmelegítettem folyamatos kevergetés mellett, de nem hagytam, hogy felforrjon. Ha néha már kezdene bugyogni a széle, gyorsan húzzuk le a tűzről, mert csak forrónak kell lennie és el kell benne olvadni az összes cukornak.
Amikor a cukor felolvadt, beleöntöttem a durvára tört diót (én mozsárban törtem meg), az apróra vágott kandírozott narancshéjat , a lisztet és a fahéjat, majd jó alaposan elkevertem. Egy puha masszát kaptam, amiből sütőpapírral borított tepsire, egymástól kb 5 centi távolságra diónyi halmokat tettem, amiket a kanállal kicsit szétnyomkodtam kb kör alakúra és vékonyra.
Majd 200 fokra előmelegített sütőben szép aranybarnára sütöttem pár perc alatt. Nagyon figyeljünk, mert hamar megég, tényleg csak pár percig süssük és folyamatosan figyeljük!

Amikor kivettem a sütőből, még puha volt, óvatosan lehúztam a sütőlemezről a sütőpapírral együtt a moszkauereket és hagytam kihűlni. A hűlés alatt szépen meg is merevedtek, így a mikróban megolvasztott étcsokoládéval egy ecset segítségével könnyedén meg tudtam kenni a hátukat. Pár percre a hűtőbe tettem dermedni, majd jól záródó dobozban mentek is a kamrába.

2013. december 11.

Csokis diós kuglóf

Egy eszméletlenül finom csokoládés-diós kuglófot hoztam nektek. A receptet egyszer már láttam a tévében, Harrer-Abosi Beatrix készítette az Édes kísértés című műsorában. Akkor nagyon megtetszett, mégis, csak most találtam rá újra Gesztenye segítségével a receptre és gyorsan el is készítettem.
A fantasztikus íz mellett még a recept mellett szól az is, hogy borzasztóan egyszerű elkészíteni, csak keverem, kavarom és már önthetem is a nagy vagy sok kicsi kuglófformába :-)

Hozzávalók 1 nagy vagy 16 mini kuglófhoz:
4 tojás
220 gramm cukor
100 gramm darált dió
100 gramm cukrozott kakaópor (eredetileg
50 gramm holland kakaópor (nekem elfogyott a cukrozott, azért helyettesítettem
120 gramm liszt
1 teáskanál sütőpor
2 dl tejföl
1 dl olaj

Kezdem azzal, hogy eredetileg 150 gramm cukrozott kakaópor van a receptben, de nekem elfogyott, így 100 gramm cukrozott és 50 gramm holland kakaópor került a tésztába. Nem tudom, milyen lett volna csak cukrozottal, így viszont jó csokis lett, az tuti :-)

Szóval a tojásokat a cukorral robotgépben jó habosra kevertem, egészen fehéredésig. Majd hozzáadtam a kakaóporokat, a lisztet, a darált diót és a sütőport és ezt is jól összekevertem. Végül beleöntöttem a  tejfölt és az olajat és alaposan kikevertem.
Aztán elővettem a szilikon minikuglóf formámat és megtöltöttem a tésztával.
180 fokos sütőben 30 perc alatt készre sültek (nagy kuglófformánál kb 50 perc kell hozzá)
Tálaláskor porcukorral hintettem és már ettük is.
Hogy ne száradjon ki (már, ami marad belőle), jól záródó dobozban tároljuk.



2013. december 2.

Konyakmeggy bonbon

Régi nagy álmom vált valóra múlt héten: sikerült saját, kézi készítésű konyakmeggy bonbont gyártanom. És nagyon finom lett, gondolom azt le sem kell írnom, hogy százszor finomabb, mint a bolti. És most már azt is megértem, miért olyan drága a kézműves konyakmeggy. Mert munka, az van vele. És persze izgalom, meg várakozás. De a végén igazi örömmámor, amikor szétvágva a bonbont, az alkoholos lé kifolyik belőle.
Az ihletet férjúr adta, neki ez a kedvenc édessége, pedig nem igazán csokirajongó. De ebből bármikor és bármennyit.
No, mondtam is neki, hogy ezt csak óvatosan, mert csak 20 darab készült és főleg Katalin-napra tartogattam anyósómnak és sógornőmnek. Ugye meg sem lepődtök azon, hogy férjúr türelmetlen volt és meg sem várta az oldódást, az őt baromira nem érdekli. Azon frissiben megevett hármat és csak nehezen tudtam vele megértetni, hogy a jó konyakmeggy bonbon olyan, mint a jó bor: idő kell neki.
Pár darabot azért mélyen eldugtam, így most szombaton volt szerencsénk megkóstolni az immáron kész bonbont. Igazi élmény!

A receptet, trükköket és praktikákat Praliné Zsuzsinál olvastam és ezúton is köszönöm ismét a rengeteg segítséget, amit kaptam tőle! Ha az ő blogja nem lenne, az én bonbonjaim sem virítanának most így. Köszi Zsuzsi, egyszer meghálálom :-)

Hozzávalók 20 bonbonhoz:
20 darab konyakmeggy (ezt én nyáron már eltettem ITT, így most csak ki kellett bontani az üveget)
250 gramm fondant (én a DesszertMesternél vettem por alakban, amit kevés vízzel kellett feloldani)
300 gramm étcsokoládé temperálva
50 gramm étcsokoládé nagylukú reszelőn lereszelve

A konyakmeggyeket papírtörlőre szedtem és 5 órán át hagytam száradni. Ha nem szárítjuk meg, a nedves meggyről lecsúszik a fondanmáz, és nem vonja be rendesen, így nem lesz, ami feloldódjon finom alkoholos-cukros folyadékká a csokoládéban. Szóval érdemes ezt a lépést nem kihagyni, hanem türelmesen kivárni.
Ezután a fondantot elkészítettem a használati utasítás szerint, azaz a porhoz adtam a vizet, összekevertem és megmelegítettem. Lemerült az elem a hőmérőmben, ezért Zsuzsi tanácsát vettem alapul: amikor a fondant olyan állagú lett, mint a majonéz, lezártam alatta a gázt. A meggyszemeket szépen, egyenként megforgattam a fondantban, majd egy sütőpapírra tettem őket száradni. Itt érdemes odafigyelni arra, hogy a fondantot hagyjuk szépen lecsurogni (én egy mártóvillával emeltem ki a meggyszemet a fondanból), különben a sütőpapíron ott fog állni egy nagy fondant-tócsa, a közepén egy árva meggyszemmel. Ha a fondant elkezd megkeményedni az edényben, meg lehet kicsit melegíteni, amíg újra majonéz-állagú nem lesz.
A fondant baromi hamar megszáradt a meggyen, mire az összes meggyet végigmártogattam, az első pár szem már szépen megkeményedett. Ám én biztosra mentem és hagytam őket jó 1/2 órát pihenni.

Aztán csokitalpat készítettem, hogy a bonbonok alja tuti vastag legyen és ne szivárogjon ki az alkohol. Ehhez temperáltam a csokit, azaz 50 grammnyi étcsokoládé kétharmadát felmelegítettem, de vigyáztam, hogy ne legyen forró. Majd folyamatos kavargatás közben hozzáadtam a maradék egyharmadnyi, apróra vágott étcsokoládét és addig kavargattam, amíg a beleszórt csokidarabkák teljesen el nem olvadtak. Ezután a csokit egy kávéskanál segítségével kiméregettem, azaz kis, kb 1 centi átmérőjű "pöttyöket" tettem egy sütőpapírra, szépen egymás mellé (kb 5 centire egymástól). Ezekre a talpakra ültettem a fondantos meggyszemeket, de figyeltem, hogy egyszerre 5 szemnél többnek ne készítsek talpat, ugyanis a jól temperált csokoládé hamar szilárdul.
Szóval egyszerre 5 csokitalp, arra 5 szem meggy, majd újabb 5 talp és így tovább.
(Ha nem szilárdulna eléggé a csokitalp, be lehet kicsit csúsztatni a hűtőbe, de csak a már rajta ülő meggyszemekkel együtt.)

A pihentetés alatt lereszeltem az 50 gramm csokoládét és kis tálba tettem. A maradék étcsokoládét (kb 250 gramm) a fent leírt módon temperáltam és kezdődhetett a móka.

Mivel nekem nem volt meggyszáram, mint Zsuzsinak, így trükkhöz folyamodtam. A fondantos meggyszembe fogpiszkálót szúrtam óvatosan a közepéig (azaz a magig) és megmártottam az olvasztott csokoládéban úgy, hogy teljesen beborítsa a csokoládé. Majd hagytam a felesleges csokoládét lecsöpögni, végül a reszelt csokoládéban is megforgattam a talpát (ez is egyfajta biztonsági lépés, hogy esetleges repedezéseknél se tudjon kifolyni a belső).
EZután gyorsan letettem a sütőpapírral bélelt tálcára és kihúztam belőle a fogpiszkálót. A helyén maradt lukba a fogpiszkáló segítségével pár csepp csokit csepegtettem, így teljesen lezártam a fondantos meggyszemet. Végül, szintén fogpiszkló segítségével az olvadt csokival csigamintát rajzoltam a bonbonra. Itt mondjuk legközelebb várok kicsit, amíg a mártott csoki megszilárdul, mert így kissé összefolytak a csokirétegek, de ez legyen a legnagyobb baj, ugye?
A szilárdulásnál észrevettem pár szemet, ahol volt egy kis szivárgás, nos , ott a fogpiszkáló és az olvasztott csoki segítségét hívtam, így már biztonságban tettem el a bonbonokat egy dobozkába.

Nos, ezután már csak várni kellett 6 napot (szigorúan szobahőmérsékleten, mert a hűtőben a hideg késlelteti a fondant feloldódását), hogy a meggyben lévő alkohol feloldja a fondantot és a jól ismert, alkoholos likőr csordogáljon a meggyszemmel a szánkba.

Magozott változatot még nem készítettem, de hamarosan azt is ki fogom találni. Addig is hajrá, kedves bonbonkészítők és kezdők, lássatok neki, mert nem olyan bonyolult ám, mint ahogyan az hangzik :-)


2013. november 30.

Kandírozott gyömbér és gyömbérszirup

Már tavaly karácsonykor is szemezgettem Praliné Zsuzsi alkotásával, a kandírozott gyömbérrel, mert nagyon izgatta a fantáziámat. Aztán úgy alakult, hogy nem készítettem, de idén semmiképpen nem akartam kihagyni. Beugrottam a zöldségeshez tojásért és akkor megláttam a gyönyörű gyömbért és nem bírtam ellenállni, vettem 2 szép darabot. Pont elég is volt a Zsuzsi által megadott mennyiséghez, így már semmi sem állíthatott meg.
Az eredmény pedig számomra igen meggyőző és addiktív. Mire kiszáradt, az elkészített mennyiség kb fele el is fogyott, mert a gyerekek is, férjúr is és én is elég rendesen rájártunk. Aki szereti a csípős és az édes párosítását (mint pl a chilis csoki), az mindenképpen próbálja ki!

Hozzávalók:
205 gramm gyömbér megtisztítva
370 gramm cukor
30 gramm golden szirup/ akácméz
5 dl víz
csipet só
cukor a beforgatáshoz 

A gyömbért megpucoltam, lemértem, majd vékony szeletekre vágtam. Egy kis lábasba tettem és felöntöttem annyi vízzel, ami ellepi. Majd forrástól számítva 10 percen át alacsony lángon hagytam gyöngyözve forrni. 10 perc múlva leöntöttem róla a vizet és újabb adag vízzel öntöttem fel, hasonlóan eljárva, mint először. Harmadszor is megismételtem a forralós-leöntős folyamatot, végül felöntöttem a gyömbért 5 dl vízzel, hozzáadtam a cukrot, a mézet és a csipet sót és kb másfél órán át főztem, amíg a gyömbér nem lett opálosan áttetsző és puha.
Még forrón egy kis szűrővel kiszedtem abba a mély tálba, amiben 5 evőkanál kristálycukrot szórtam, majd óvatosan, a tálat rázogatva addig forgattam a cukorban a gyömbérszeleteket, amíg az összeset be nem vonta. Ezután egy sütőpapírral kibélelt tepsibe szórtam és 1 napon át szárítottam. (ha nem szárad ki teljesen, érdemes még ráhúzni 1 napot).
Befőttesüvegbe zártam, szobahőmérsékleten hónapokig eláll.
A hátramaradt gyömbérszirupot kis üvegcsékbe szedtem, egy részük karácsonyi ajándékként végzi, a maradékot tea ízesítésére fogom használni.



2013. november 27.

Csokoládé szalámi

Gyermekkorom kedvence ez, bár nagyikám tett még bele mazsolát, meg zselés cukrot, meg diót is, szóval amolyan mindent bele szalámi lett. De én most lusta voltam elbattyogni a boltba, viszont a többi hozzávalóm megvolt, így nekiestem a csokiszaláminak. Főleg, mert csajbuliba készültem, ahol egyikünk sem veti meg a jófajta édességet. És bizony nem csalódtam magunkban, az egyik felét itthon falta fel a férfinép, a másik felét a buliban mi,  csajok.
Ha becsomagoljuk selyempapírba és átkötjük csinos masnival, még karácsonyi ajándékként is megállja a helyét. De tessék figyelni, az ajándék kibontásakor már legyen kéznél kés és tányér, mivel úgysem bírja ki az ajándékozott, hogy ne kóstolja meg .-)

Hozzávalók:
250 gramm háztartási keksz, apró darabokra törve
250 gramm darált keksz (én készen daráltat használtam)
250 gramm margarin
180 gramm cukor (nekem ennyi bőven elég volt, mert a keksz is édes)
50 gramm kakaópor (a cukrozatlan)
1,5 dl tej

A margarint, a cukrot és a kakaóport egy lábasba tettem és alacsony lángon addig főztem, amíg a  margarin és a cukor elolvadt. Közben folyamatosan kevergettem, hogy a kakaópor is egyenletesen elkeveredjen.
Majd az egészet hagytam kicsit hűlni, aztán hozzáadtam a darált kekszet és az összetört kekszet is (itt lehet még beletenni kevés tört diót, aszalt gyümölcsöket, zselét, amit csak szeretnénk)
Alaposan összekevertem, majd egy asztalra kiterített folpackra kanalaztam a massza felét, elegyengettem kb rúd alakóra és a folpackal ügyesen feltekertem. A másik felével is ugyanígy tettem és 1 éjszakára a hűtőbe raktam pihenni, dermedni a szalámikat.
Másnap kicsomagoltam a folpackból és a munkalapra szórt porcukorban megforgattam, majd szeleteltem a csokiszalámit.
Ilyen egyszerű, mégis nagyszerű édesség ez, remélem kedvet kaptatok hozzá és kipróbáljátok.

2013. november 26.

Vaníliakivonat

Nagyon szeretem a vanília ízét az édességekben, de sajnos az igazi vaníliarúd és a vaníliakivonat is aranyárban van. Hacsak az ember lánya nem születik szemfülesnek. De mielőtt belevágnék a közepébe, lássunk egy kis vanília-történetet.
A vanília egy orchideaféle még félérett állapotban leszüretelt termése, amit hőkezelés és szárítás után még hónapokig tárolnak, mielőtt értékesítik. A zöld termésből ezalatt ráncos, fekete, mégis viszonylag magas nedvességtartalmú fűszer válik.
A hossza változik, általában 8-10 centi hosszú és hosszában kettévágva találhatóak benne a kis magok, amik csodás aromát biztosítanak az édességeknek (itt jegyzem meg halkan, hogy egyre több menő étterem szakácsai használják sós ételekhez is)
A kettévágott vaníliarudat alkoholban áztatva kapjuk a vanília-kivonatot, melynek alkoholtartalma sütés-főzés közben elpárolog, de vaníliás íze igen intenzíven érezhető. 1 teáskanállal már ki lehet váltani egy fél vaníliarudat. A vaníliás cukor előállítása is igen egyszerű: a vaníliarudat egészben, vagy a már kikapart, "elhasznált" rudat tesszük por- vagy kristálycukorba, amitől a cukornak finom, vaníliás íze lesz.

Nos, én most egy akciónak köszönhetően nagyon jó áron jutottam vaníliarúdhoz, méghozzá madagaszkári bourbon vaníliához és gondoltam, a karácsony közeledtével kiváló ajándék lehet sütni-főzni szerető barátaimnak, ha készítek házi vaníliakivonatot. Már 3 nap után olyan intenzív volt az illata, hogy az egész család szagolgatta nagy lelkesen. Érdemes elkészíteni, mivel az előállítása olcsóbb, mintha készen vennénk  (és itt most nehogy összekeverjük a kivonatot a mesterséges aromával, aminek nem sok köze van az igazi vaníliához).
Ráadásul nem is kell ipari mennyiség, egy-egy 50 ml-es üvegcse tartalma jó ideig elég a sütéshez.

Hozzávalók:
1 dl jó minőségű vodka
1 vaníliarúd

A vaníliát hosszában kettévágom és magokkal együtt a vodkába teszem, majd 2-3 héten át sötét helyen hagyom ázni, hetente egyszer összerázom. Mielőtt csinos üvegekbe adagolom ajándék gyanánt, leszűröm, majd az üvegcsékbe is csúsztatok 1-1 kisebb darabot a vaníliarúdból. (nekem még csak pár napja ázik, de 3 hét után sötét, borostyánszínű kivonat lesz az üvegben)
A megmaradt (el nem ajándékozott) otthoni készlet folyamatosan feltölthető mind vodkával, mind vaníliarúddal, így egy soha el nem fogyó vanília kivonatot kapunk. (Kb fél év után érdemes a régi vaníliarudakat újra cserélni. A régieket pedig ki lehet szárítani és cukorba csúsztatni)

Voila, kész is az ajándék, nem bonyolult, ráadásul a konyhatündér ismerősök igazán fogják értékelni.
Természetesen az adagot arányosan lehet növelni is. Én karácsonyra 1 liter vodka és 10 rúd vanília segítségével készítek kivonatot.

2013. november 24.

Gevuld speculaas, azaz holland mandulás töltött keksz


Megint kint voltam Hollandiában pár napot, most babalátogatóban. Drága Kriszta barátnőm pedig mindig tudja, milyen édességet kell az orrom alá dugnia, amitől teljesen elalélok. Most is így történt. Ő elment vásárolni, én vigyáztam a kis hercegre, Hunorra, aztán Kriszta befutott és odaadott egy gevulde speculaas feliratú zacskót. Persze azonnal kibontottuk és nekiestünk, hmmm. Omlós, mandulás, édes, mennyei! De tényleg, az egyik legfinomabb sütemény, amit valaha kóstoltam. 
Most, a tél közeledtével eszembe jutott, hogy fűszeres íze kiválóan menne a havas, hideg esték forró teájához. És persze karácsonykor is csodás befejezése lehet a szentesti vacsorának. Íme, a holland finomság, a mandulás töltött keksz!
(recept innen) 

Hozzávalók (26 centis tortaformához):
a töltelékhez:
500 gramm mandulapaszta ( 250 gramm őrölt mandula+250 gramm cukor+2 tojás) 

    vagy
500 gramm 54 %-os (azaz nagyon magas mandulatartalmú) marcipán
1 teáskanál finomra reszelt citrom vagy narancs reszelt héja
2 teáskanál friss citrom vagy narancslével
1 teáskanál vanília kivonat
1 teáskanál mandula kivonat

a tésztához:
300 gramm liszt
2 ½ teáskanál őrölt fahéj
1 ½ teáskanál őrölt gyömbér
¼ teáskanál frissen reszelt szerecsendió
½ kávéskanál só
½ teáskanál sütőpor
250 gramm sótlan vaj, szobahőmérsékleten
200 gramm barna cukor
1 evőkanál méz
1 nagy tojás
50 ml tejszín

a sütéshez:
kevés liszt a nyújtáshoz
1 tojás sárgája
1 evőkanál víz
csipet só
¼ csésze szeletelt mandula

A tölteléket készítettem el először. Bevallom, én nem bajlódtam mandulapaszta készítésével, hanem az Aldiban vett, 54%-os marcipánt használtam, amihez hozzáadtam a tojást és a többi hozzávalót (reszelt citromhéj, vanília, mandulakivonat, citromlé. Alaposan összekevertem és 1 éjszakára a hűtőbe tettem „érni”. 

Nem muszáj ám teljes éjszakára, elég 1-2 óra is, de minél tovább érik, annál finomabb lesz.
Majd másnap következett a tészta.
A száraz hozzávalókat (liszt, fahéj, gyömbér, őrölt szerecsendió, só, sütőpor, cukor) egy tálban összekevertem. Majd a robotgép táljába beletettem a  vajat, a tejszínt, a mézet és a tojást és felvertem. Ezután hozzáadtam a száraz hozzávalókat is és addig kevertem, amíg egyneművé össze nem állt.(kicsit lágy lesz, de nem kell megijedni)
Majd a tésztát két részre osztottam, - az egyik legyen kicsit nagyobb a másiknál - , majd mindkét részt folpackba csomagolva a hűtőbe tettem 1 órára.

Majd előmelegítettem a sütőt 180 fokra és sütőpapírral kibéleltem egy 26 centis tortaformát.
A tésztát kivettem a hűtőből és lisztezett felületen kör alakúra nyújtottam.  A nagyobbikat óvatosan átemeltem a formába és a széleit is szépen a forma széléhez nyomkodtam. Az a jó, ha a szélén kb 3-4 cm magas. Majd beletöltöttem a mandulás tölteléket. és elsimítottam egyenletesen. Végül ráhelyeztem a kisebbik tésztát és óvatosan eligazgattam, a széleket két ujjam közé csippentve összenyomkodtam. A tetejét lekentem tojással, mandulával díszítettem. 35 perc alatt készre sütöttem.


TIPP: Szeletelés előtt mindenképpen várjátok meg, amíg kihűl (én nem tettem, fene a türelmetlen lelkemet :-), különben a melegen még kicsit lágy töltelék sajnos elkezd kifolyni. Pár órás pihentetés után már csodás szeleteket vághatunk.

(A fényképekhez én 14 centis sütőtálat használtam, amibe a fent megadott mennyiség felét használtam egy süti elkészítéséhez.)

2013. október 21.

Marcipános-konyakmeggyes bonbon

Június közepén eltettem pár üveg konyakmeggyet - előre is gondolva a karácsonyra. Hiszen a belőle készített konyakmeggy bonbonok kiváló ajándékok lesznek a család minden tagja számára. Na, meg a barátoknak...na meg az ismerősöknek....főleg, ha olvassák ezt a  bejegyzést... :-)

Szóval most jött el az idő, hogy ki mertem bontani a legkisebb üveget. Hmmm, nagyon finom, kellemesen alkoholos konyakmeggyek lapultak benne.
Mivel már hónapok óta nem bonbonoztam, nem akartam rögtön a mélyvízbe ugrani, így egy biztonságosabb és könnyebb megoldást választottam: marcipános konyakmeggyet készítettem.
A bonbon közepére fél szem meggyet tettem, amit körbevett a konyakmeggy levével összekevert marcipán, és ezt az egész finomságot roppanós étcsokoládé vonta be.

Hozzávalók 30 darabhoz:
200 gramm jó minőségű étcsokoládé

a töltelékhez:
100 gramm marcipán
3-4 evőkanál konyakmeggy-lé
15 kimagozott konyakmeggy, félbevágva (azaz összesen 30 db fél meggyszem)

Először elkészítettem a tölteléket, azaz a marcipán masszához hozzáadtam a konyakmeggy levét és villával addig nyomkodtam-kevergettem, amíg lágy, egynemű masszát nem kaptam. A meggylét ízlés szerint lehet növelni vagy csökkenteni is.

A csokihüvelyek elkészítése ugyanúgy történt, mint az eddigi bonbonoknál, azaz fogtam az étcsokoládét és a háromnegyedét vízgőz felett egy tálban megolvasztottam. A maradék egynegyed részt nagyon apróra vágtam és apránként az olvadt csokihoz adtam, kevergettem, amíg el nem olvadt. Mire az összes aprított csoki elolvadt, a csokoládém 32 fokos lett, ami tökéletes hőmérséklet a bonbonkészítéshez. A kevergetés pedig elengedhetetlenül szükséges a temperáláshoz, azaz a csoki kristályszerkezetének megváltoztatásához, különben a dermedt csoki nem lesz roppanós és fényes, ráadásul pár nap múlva kifehéredik. Ezután a szilikon bonbonformákat egy tiszta ecsettel kikentem az olvadt csokival és a hűtőbe tettem dermedni. Kb 10 perc után megnéztem, a csokihüvely tökéletesen megdermedt, és újra átkentem csokival, nehogy valahol túl vékony legyen és a formából kinyomva összetörjön.

Újabb pár perc dermedés, majd a csokihüvelyekbe először fél-fél szem konyakmeggyet helyeztem, majd a maradék üres helyre betöltöttem egy kiskanál segítségével a marcipános tölteléket.
Figyeljünk, hogy a töltelék semmiképpen ne érjen a hüvely fölé, legyen hely a talpnak is!
Ismét hűtőben pihentetés, majd 10 perc múlva (amikor a töltelék kicsit megdermedt), a maradék étcsokit mikróban felmelegítettem, majd jól összekevertem és kiskanállal óvatosan a töltelékekre csorgattam, az ecsettel a tetejét elegyengettem - azaz talpakat készítettem. Ismét hűtő, fél óra múlva pedig szépen kifordítottam a bonbonokat a szilikonformákból.

2013. május 10.

Csupacsoki keksz

Ezt a kekszet először a Gasztroblogger találkozón kóstoltam, Colors in the Kitchen keze munkáját dícsérte. Első kóstolásra beleszerettem, ennél csokisabb kekszet még sosem ettem. Az íze mennyei volt, érezhető a minőség és a CSOKI!
Márpedig egy vérbeli csokirajongót pontosan ezzel a kekszel lehet levenni a lábáról, a sok finom csokival. És az külön jól esett, hogy nem az a szájszárítós, morzsolódós száraz keksz volt, hanem omlós és puha.
Amikor megláttam a receptet, tudtam, hogy nekem találták ki. És amikor megtudtam, hogy az ovis anyák napi ünnepségre lehet sütögetni, azonnal beugrott ez a csokicsoda.
Nos, azt hiszem sikere volt, mert ma az utolsó morzsáig elfogyott és többen is kérték a receptet. Úgyhogy ez mostantól örök bónuszsüti marad :-)

Hozzávalók (nekem 50 darab lett belőle):
280 gramm étcsokoládé (mindenképpen jó minőségű, min. 60 % kakótartalmú legyen!)
70 gramm puha vaj
225 gramm nádcukor
4 szobahőmérsékletű tojás
1/2 vanília kikapart magjai (vagy 1 zacskó vaníliás cukor)
100 gramm finomliszt
1/4 teáskanál sütőpor
2 csapott evőkanál kakaó
2 csipetnyi só
150 gramm étcsokoládé apró kockákra vágva (vagy süthető csokicsepp)

A vajat és a tojásokat 1 órával a készítés előtt kivettem a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűek legyenek. Ez azért fontos, mert később a megolvasztott csokoládét a hűtő-hideg alapanyagok gyorsan dermesztenék és a sütőpapírra kanalazáskor elég nehéz dolgunk lenne.

A csokoládét egy tálban (mikróban vagy vízgőz felett) megolvasztottam, de vigyáztam, hogy ne legyen túl forró, majd félretettem hűlni.
Ezután robotgépbe tettem a vajat a cukorral és a vaníliamagokkal (lehet használni vaníliás cukrot is) és habosra kevertem. Majd egyenként hozzáadtam a tojásokat és szintén kikevertem. EZután következett a már langyosra hűlt, folyós, olvasztott étcsokoládé. Majd beleszórtam a keverőtálba a sütőporral összekevert lisztet is, végül óvatosan belekanalaztam a kakaóport és ezt már fakanállal forgattam bele, vigyázva, hogy a kakaó ne szálljon szanaszét.
Végül az apróra vágott étcsoki kockákat is hozzáadtam, elkevertem.
Előre kikészítettem 4, a sütőtálcámmal megegyező méretű sütőpapírt és kiskanállal szedtem rá a kekszhalmokat, amiket kanállal még kicsit megformáztam kör alakúra. Azért fontos szinte egyszerre kiszedni az összes alapanyagot, mert a benne lévő felolvasztott étcsokoládé elég hamar elkezd megdermedni, később már sokkal nehezebben formázható (és persze szedhető).
TIPP: Vigyázzunk, hogy a kis körök sütés közben kicsit szétfolynak, így úgy érdemes egymás mellé tenni, hogy legyen helyük "nőni".

180 fokos sütőben 12-13 percig sütöttem őket ( azért a 10. perctől már nézegettem). Nem kell megijedni, amikor kivesszük, még kicsit puha a tetejük, ha megnyomjuk, de szépen össze fog állni és eszméletlen finom, omlós csupacsoki süti lesz belőle!

2013. március 29.

Házi tojáslikőr

Nagy szerencse, hogy a gasztrobloggerek közt elindult egy játék: mindenki elmeséli képekkel, receptekkel,hogy mi is kerül húsvétkor náluk az asztalra. Kizárólag ennek köszönhetem az ötletet, hogy tojáslikőrt készítsek. Minek is készítenék, amikor a hűtőmben lapul a jó sűrű Advocaat?!
Nos, Barbi (a Barbi konyhája blog írója) keresztülhúzta a húsvéti terveimet és a fonott kalács, rahátos kalács, répatorta és sárga túró mellé még beszuszakoltam ezt a húsvéti itókát.
Barbi receptjét használtam, nem változtattam semmin és jól tettem, mert egy selymes, éppen jó sűrűségű, finoman alkoholos finomságot kaptam, és most már biztosan ezzel fogunk koccintani az ünnepi asztalnál. (aztán persze majd előkerülhet a jó öreg házipálinka is)

Hozzávalók:
3 dl tej
2 csomag vaníliás cukor
2,5 dl tejszín
6 tojás sárgája
25 dkg cukor
2 dl vodka

A tejet a vaníliás cukorral felforraltam, majd lehúztam a tűzről. Egy tálkában a tojások sárgáját a cukorral és a tejszínnel alaposan elkevertem, majd lassan a forró tejhez csorgattam folyamatos keverés mellett.
Ezután az egészet visszahúztam a tűzre, és a legalacsonyabb lángon, folyamatos kevergetés mellett főztem még kb 6-7 percig, amíg kicsit be nem sűrűsödött (akár a madártejnél).
Ezután hagytam kihűlni, majd átszűrtem, hogy véletlenül se maradjanak benne darabkák és hozzáadtam a vodkát. Alaposan elkevertem és már át is öntöttem üvegekbe.
Nekem kb 8,5 dl tojáslikőröm lett, persze pár kortyocska eltűnt készítéskor, hiszen muszáj kóstolni! :-)
A végeredmény pedig életem egyik legfinomabb tojáslikőrje! Ment is a hűtőbe, ahol a hőkezelés és az alkoholtartalom miatt pár hétig eláll, de nálunk szeritem a húsvét hétfőt sem éri meg :-)

Barbi, ezer köszönet érte!




2013. február 27.

SAD XIII. forduló: erdei gyümölcsös-mascarponés sütinyalóka

A SAD (Süss,Alkoss,Díszíts) 13. fordulójának témáját egyik kedvenc tortakészítőm, teller-cake adta: készítsünk sütinyalókát. Bármilyen forma, bármilyen ízesítés jöhet, lényeg, hogy nyalókaként díszelegjen a kezünkben, mielőtt jól befalnánk. Mert bizony a sütinyalóka egyik fő ismérve, hogy eszméletlenül finom! És sajnos nem túl hosszú életű! Főként, ha gyerekek közelében tesszük le.

Még a télen készítettem egy gyors és egyszerű sütinyalókát: ennek az alapja darált háztartási keksz volt és ugyanúgy készítettem el, mint a kókuszgolyó alapját: tejjel és vajjal.
Mostanra nagyobb terveim voltak, vásároltam Oreo kekszet, gondoltam, ezt ledarálom a mixeremmel, de sajnos Murphy közbeszólt: daráló tönkrement, így az Oreot csemetéim kapták, nekem meg maradt a darált háztartási keksz újra. De most nem akartam az unalmas alapot, ezért vettem mascarponét és előbányásztam a kamra mélyéről a nyári étcsokoládés erdei gyümölcs lekváromat és ezeket a finomságokat vetettem be az ügy érdekében. Egyébként, ha éppen van otthon piskóta vagy bármilyen más sütimaradék, azokból is kiválóan lehet a mascarpone és a lekvár segítségével sütinyalókákat készíteni!

Hozzávalók 25 sütinyalókához:
300 gramm darált háztartási keksz
3 evőkanál holland kakaópor
3 evőkanál porcukor
200 gramm mascarpone
3 evőkanál erdei gyümölcs lekvár (de bármilyen lekvár jó lesz!)
1 csipet só
pálcika (lehet hurkapálca, én pl sasliknyársat vágtam szét 3 részre)

díszítéshez:
200 gramm fehér csokoládé
100 gramm étcsokoládé
színes cukorgyöngyök
marcipán katica
liofilizált eper

A hozzávalókat alaposan összegyúrtam (kézzel ám, nem géppel). Majd 25 golyót formáztam belőle, mindegyikbe szúrtam 1-1 pálcikát, majd egy tányérra tettem a nyalókákat úgy, hogy a golyók egymás mellett sorakoztak a tányéron, a pálcikák pedig ég felé meredve emelkedtek ki belőlük. 1 órára a hűtőbe tettem, hogy alaposan megdermedjen, így a csoki is gyorsan rá fog keményedni és a pálcikáról sem csúsznak le könnyen a csokiba való mártogatás alatt.
1 óra múlva először a fehércsokoládét melegítettem fel annyira, hogy teljesen elolvadjon, majd a golyók felét (12 darabot) a fehércsokiba mártottam. Ezután a maradék fehércsokoládéhoz szórtam az étcsokoládét, ismét melegítettem, amíg az étcsoki is el nem olvadt és összekeverve a fehércsokival tejcsokivá nem változott. Ebben pedig megmártottam a maradék 13 golyót.
Mindegyikről óvatosan leütögettem a felesleges csokoládét, hogy ne folyjon rá a pálcára, majd megszórtam tetszőleges színes cukorral és egy hungarocell lapba szúrtam. Amikor mindegyikkel kész voltam, a sütinyalókákkal teletűzdelt hungarocell lapot betettem a hűtőbe és fél órán át hagytam, hogy a csoki és a díszek teljesen rádermedjenek.
(azért elárulom, a móka végére a fél konyha tele volt színes cukorgyöngyökkel és csokifoltokkal :-)))
Amikor megdermedtek, kis szalagokkal, celofán csomagolással díszítettem, hogy pár darab ajándékozható legyen!

Remélem sikerült jó tippet adni, akár gyerekek szülinapi zsúrjára, akár kedves ajándékként is megállja a helyét ez a finomság!



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...