Avokádós lime-os csirkeleves

Minap betévedtem a közelben lévő burgerezőbe, ahol megakadt a szemem egy igen érdekes, jól hangzó levesen: avokádós-lime-os csirkeleves.

Azonnal berendeltem és annyira ízlett, hogy muszáj volt otthon is elkészítenem. Nem igényel sok előkészítést és kb 40 perc alatt el is készül, ráadásul a nagy nyári melegben még hűsítőként is hat a langyos savanykás leves.

Hozzávalók:

30 dkg csirkemell filé

1,5 literzöldség alaplé (én bio leveskockából csináltam)

1 sárgarépa apróra vágva (ízlés szerint karika, vagy kockák)

1 fehérrépa (ízlés szerint karika, vagy kockák)

1 vöröshagyma

1 piros kaliforniai paprika

4 szál újhagyma

2 avokádó

1 lime

1 dl tejszín

fél csokor friss koriander

A csirkemellet apró kockákra vágtam, majd a hagymát megpucoltam és szintén apróra vágtam.

Egy lábasban, nagyon kevés olajon megfuttattam a hagymát, rádobtam a csirkemellet, majd felöntöttem a zöldséglevessel és felforraltam. Forrás után leszűrtem a habját, majd beledobtam az összevágott sárgarépát és fehérrépát is, borsot őröltem rá és kb 25 percen át főztem, amíg a csirke és a zöldségek meg nem puhultak.

Közben apró kockára vágtam a kaliforniai paprikát, vékonyan felkarikáztam az újhagymát és szintén kis kockákra vágtam az avokádót is.

Az utolsó kb 5 percre belezúdítottam a levesbe ezeket a friss zöldségeket is és hozzáöntöttem 1 dl tejszínt, majd hagytam a levest egyszer forrni és már le is zártam. A lényeg, hogy a paprika, az újhagyma ropogós maradjon és az avokádó se főjön szét! És ne féljetek, az avokádó (a mendemondákkal ellentétben) nem keseredik meg a hőtől, max már eleve keserű volt nyersen is!

A végén a lime levével ízesítettem (ezt mindenki saját ízlése szerint tegye bele, mi savanykásan szeretjük.)

Tálaláskor friss koriandert ajánlok hozzá, mennyei!

Marhahúsleves, ahogy én csinálom

Még mindig dívik a dátha, azaz jól meg vagyok fázva. Ezt enyhítendő kitaláltam, hogy ismét elkészítem a jó öreg marhahúslevest, ami anyukám - és a hentesem - szerint minden betegséget elmulaszt.
Tényleg gyógyleves (sokkal jobban vagyok már!), ráadásul jóval erőteljesebb, karakteresebb az íze, mint a csirkehúslevesé. Szárnyasok közül talán a galambnak és a fácánnak van ennyire karakteres íze!
Tehát elsétáltam a piacra, beszereztem levesbe való marhahúst, hagytam magam rábeszélni 2 csodás velőscsontra, aztán vettem leveszöldséget és otthon már neki is álltam.

Hozzávalók (ebből nekünk 2 napi levesünk lett):
80 dkg levesnek való hús (jöhet nyak, oldalas, rostélyos)
2 db velőscsont
3 darab sárgarépa
2 darab fehérrépa
1 kis darab karalábé
fél zeller
2 kis fej vöröshagyma
5 gerezd fokhagyma
8 db kisebb csiperke gomba
petrezselyem zöldje
só
7 szem egész bors
kb 2 centis gyömbérdarab meghámozva

A húst alaposan megmostam, lekapargáltam róla a csontszilánkokat, majd egy nagy lábasba tettem. A velős csontokat szintén jól megmostam, majd mindkét végüket alaposan besóztam (így a főzés során nem fő ki belőle a velő, isteni ízt ad a levesnek és pirítósra kenve mennyei!), de még nem tettem bele a levesbe, majd csak az utolsó 1 órában kerül bele, hogy nehogy eltűnjön belőle a velő.
Megpucoltam a zöldségeket, majd negyedekbe vágtam (de fel is lehet karikázni, sőt, egészben is lehet hagyni, ki hogy szereti.)
A vöröshagymát és a fokhagymát egészben tettem a lábasba, a gombákat úgyszintén. A gyömbérdarabot csak meghámoztam és úgy ment a levesbe.
Aztán felöntöttem  annyi vízzel, ami kb 3 ujjnyira ellepi, beledobtam anyukám húslevesének titkát, azaz 7 szem egész borsot, majd sóztam és takaréklángon (a lehető legalacsonyabbon) gyöngyöztettem 6 órán át.

A végeredmény egy igen erőteljes ízű marhahúsleves, amit 2 nap alatt mind el is fogyasztottunk!
A velőscsontból kirázott velőt még forrón pirítós kenyérre kentük, megsóztuk és azon melegében meg is ettük. Vigyázat, kihűlve megdermed és nagyon megfekszi a gyomrot!!!

Tárkonyos nyúlleves

Fiatalka nyúlhúst vettem és rögtön eszembe jutott az a csodás nyúlleves, amit Korminál és Ildinél is láttam a minap. És mivel a Blogkóstoló legújabb fordulóján Linda, a Konyhalál blog szerzője Ildi blogját sorsolta páromul - azaz tőle válogathatok kedvemre, amíg olyan finomságot nem találok, amit el is készítek - így más meg is volt a blogkóstolós ételem, a nyúlleves. Nem bántam meg, sőt! Eszméletlen finom lett, biztosan lesz belőle ismétlés!

Hozzávalók:
500 gramm nyúlhús (ha lehet, csontosabb részekkel)
3 sárgarépa
2 fehérrépa
1 kis zellergumó
2 közepes krumpli
3 gerezd fokhagyma
1 fej vöröshagyma
liszt
só
bors
tárkony
2 dl tejszín
fél citrom leve

A nyúlhúst alaposan megmostam (volt rajta pár kósza szőr), majd kisebb darabokra vágtam (nekem két lábikó jutott bordástul, szóval kicsit széjjelebb szedtem az egészet), végül megforgattam a lisztben és félretettem.
A zöldségeket megpucoltam és a répákat karikára, a zellert és a krumplit apró kockára vágtam.
A vöröshagymát, fokhagymát megpucoltam, majd a vöröshagymát apró kockára vágtam. Kevés olajon a vöröshagymát megfuttattam, majd hozzáadtam a répákat, a fokhagymákat és a zellerkockát és hagytam kicsit megkaramellizálódni. Majd jöhetett a lisztbe forgatott nyúlhús, amit szintén kicsit átforgattam a zöldséges lábasban, így lett egy kis színe. Ezután az egészet felöntöttem annyi vízzel, ami ellepi, sóztam, borsoztam és fedő alatt 30 percig főztem, majd hozzáadtam a krumplit és a tárkonyt (ezt a fűszert csak a főzés vége felé szabad az ételhez adni, különben elillan az intenzív, jellegzetes tárkonyos íz) és újabb negyed órát hagytam csöndesen bugyogni, a legalacsonyabb lángon. Amikor a hús is és a krumpli is megpuhult, beleöntöttem a tejszínt, hozzáadtam a citromlevet (érdemes a hozzáadáskor folyamatosan kóstolgatni, mi pl savanykásan szeretjük, ezért kellett a fél citromnyi lé) és elzártam alatta a gázt. Ha a tejszínnel is hagyjuk felforrni, sajnos kicsapódik és nem lesz olyan selymes, krémes a leves.

Édesburgonya leves pikánsan

A piacon láttam meg az édesburgonyát, a nénike 700 forintért árulta kilóját. Sajnos idén anyósoméknál befuccsolt az édesburgonya termés, ezért nem tudtuk megkóstolni a sajátot. De most kaptam az alkalmon, végre elkészítem az édesburgonya levest, amiről már tavaly ősz óta álmodoztam. Nagyon finom lett, pikáns és sűrű, igazi téli leves. Méltó párja a gyömbéres sütőtök krémlevesemnek, mivel az édesburgonya ízében is nagyon hasonlít a sült tökre. Ha lesz rá alkalmatok mindenképpen próbáljátok ki. Én most Chili&Vanília receptjét vettem alapul.

Hozzávalók 6 személyre:
1 kg édesburgonya
1,2 liter zöldség alaplé
4 dl kókusztej
1 nagy vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
chilipaprika
3 centis friss gyömbér
1 kávéskanál őrölt kömény
1 teáskanál őrölt koriander
4 evőkanál olaj
só
bors
citromlé
tetejére friss korianderlevél

Az édesburgonyákat (nekem 2 félkilós darab volt) félbevágtam és tepsibe raktam, letakartam alufóliával és 180 fokos sütőben kb 45 perc alatt puhára sütöttem.
Majd egy kanállal kikapartam a puha húst a héjból és félretettem.
Egy lábasban az olajon megfuttattam az apróra vágott hagymát, fokhagymát, kevés chilit és karikákra vágott gyömbért és addig pároltam, amíg meg nem puhultak. Ekkor hozzáadtam a fűszereket, hagytam 1 percig pirulni és felöntöttem az alaplével. Ebbe a fűszeres alapba tettem a kikanalazott krumplit (én a gyömbérkarikákat kihalásztam) és botmixerrel simára pürésítettem. Ekkor hozzáöntöttem a kókusztejet, adtam még hozzá kevés sót és borsot, végül citromlével, apránként tettem kellemesen savanykássá. (az eredeti receptben itt kevés barna cukrot is lehet hozzáadni, én ezt kihagytam)
Tálaláskor friss korianderlevéllel meghintettem és így kínáltam.

Vaníliás kacsaleves rizstésztával

A vaníliakivonatomhoz vettem sok-sok vaníliarudat és maradt pár szál. Ezért előkaptam a Szakácsok könyvét, hogy valami vaníliás recept után nézzek, de legyen ám különleges, mégiscsak karácsony közeledik.
Borzasztóan meglepődtem és zavarba jöttem, amikor megláttam egy fura ételt, a vanílisá kacsalevest, de ugyanakkor a bennem rejlő kísérletező boszi azonnal lecsapott rá! Ezaaaaaz. Végigolvastam a  hozzávalókat és mivel igencsak vonzódom a távol keleti ételekhez, ezért szerencsére mindenem volt hozzá.
Nos, ez nem egy egyszerű alapanyagokból álló pikk-pakk leves. Viszont őrületesen izgalmas és eszméletlenül finom. A vanília nem úgy érződik benne, mint a sütikben, hanem kiemeli a kacsa ízét, és, miután lenyeltük a falatot, őrületes érzés lesz úrrá a szánkban. Nem vicc, engem megbabonázott ennek a fűszernek a sós ételben való részvétele, biztosan nem először használom ilyen formában.

Hozzávalók 4 személyre:
3 kacsacomb
2 közepes lilahagyma vékony karikákra vágva
1 teáskanál mogyoróolaj
5 szem szegfűbors összetörve
1 szem fekete kardamom
1 rúd (kb 6 centis) vanília, hosszában félbevágva
1 liter víz
2 centis gyömbérdarab megpucolva, vékony karikára vágva
4 gerezd fokhagyma, karikára vágva
4 evőkanál mirin (japán rizsbor)
3 evőkanál szójaszósz

100 gramm rizstészta (én 5 mm-est használtam)

3 újhagyma felszeletelve
1 kisebb sárgarépa vékony csíkokra szeletelve
chili, karikára vágva
szezámolaj

A kacsacombokat egy nagyon éles késsel "megnyúztam", azaz lefejtettem róla az összes hájat , és vele együtt a bőrt is. Majd mindhármat kettévágtam a hajlatoknál.
Egy vastagaljú lábas aljába öntöttem a mogyoróolajat és a kacsacombokat barnulásig pirítottam rajta, majd kiszedtem a combokat egy tálba. Az edény alján nekem nem maradt felesleges zsiradék (kb 1 evőkanálnyi volt), de ha nektek több lenne, azt mindenképpen öntsétek le, nem klell túl zsírosnak lenni a levesnek.
Szóval erre a visszamaradt zsiradékra tettem a karikára vágott lilahagymát, a mozsárban összetört borsot, az egészben hagyott kardamom-magot és a hosszában kettévágott vaníliarudat, majd addig kevergettem, amíg a lilahagyma nem karamellizálódott.
Ekkor felöntöttem  1 liter vízzel, hozzáadtam a fokhagyma- és gyömbérszeleteket és 2 csipet tengeri sót. Majd alacsony lángon 70 perc alatt puhára főztem a kacsahúst.
Amikor a kacsa már olyan puha volt, hogy le lehetett szedni a csontról, kiszedtem egy tálba, hagytam kicsit hűlni (közben a leves rotyogott tovább) és villával ügyesen szétmarcangoltam, majd az apró darabokra szedett húst visszatettem a levesbe és ízesítettem a szójaszósszal és a mirinnel. Még 10 percen át hagytam összefőni, végül lezártam alatta a gázt.
Egy lábasban vizet melegítettem (elég, ha forró, nem muszáj forrnia) , majd lezártam alatta a lángot és beletettem a rizstésztát. Negyed óra alatt megpuhult.

Tálaláskor a mélytányér aljába szedtem a rizstésztából, erre került a kacsahúsos leves, majd a tetejét megszórtam újhagymával, répával és chilivel. A tetejét a vaníliarúd darabjával és pár csepp szezámolajjal díszítettem.

Kapros lazacleves

Közeleg a karácsony és bár még javában tombol az ősz, valljuk be: 5 és fél hét múlva javában zengjük a Mennyből az angyalt. Ezzel a recepttel nem célom előrehozni az ünnepet (ráadásul szeretem kiélvezni a novemberi ősz kicsit szomorkás, esős napjait is), de ez a leves teljes jogú szereplője lehet majd a karácsonyi menünek. És mivel mindössze 30 perc alatt kész (mértem az időt az első krumpli hámozásától az utolsó mozdulatig, azaz a gáz lezárásáig), így igencsak közkedvelté is válhat.
Tudom, ott az a fránya lazac, ami drága, de higgyétek el, egy kisebb darabbal is fantasztikus lazaclevest lehet összerittyenteni. Szóval úgy kezdődött, hogy volt a hűtőben egy kb 200 grammos lazacdarabom (Lidlben akciósan 700 Ft volt), és arra gondoltam , készítek belőle egy finom hallevest. Na, de mégis milyen legyen? Körbenéztem a neten, a leggyakrabban a finn lazaclevest emlegetik. A TarkaBárka levesén megakadt a szemem (náluk az ünnepek közeledtével amúgy is érdemes szétnézni), de kicsit felturbóztam, így született az én ünnepi előételem.

Hozzávalók 4 személyre:
200 gramm lazacfilé
100 gramm füstölt lazac (elhagyható, nekem éppen volt itthon)
2 fej vöröshagyma
2 sárgarépa
1 fehérrépa
5 közepes krumpli (kb 300-400 gramm)
1 evőkanál olaj
diónyi vaj
1 csokor kapor
1 liter hal alaplé (én most ennek híján zöldség alaplét használtam)
2 dl  tejszín (a zsírosabbat válasszuk, ha lehet)

A zöldségeket megpucoltam, majd a krumplit kis kockákra, a répákat karikára vágtam. A hagymát is felkockáztam. Egy lábasban az olajon megolvasztottam a vajat (hogy ne égjen oda),  rádobtam a hagymát és hagytam kicsit fonnyadni. Majd következett az összevágott füstölt lazac, kicsit átkevergettem, hogy kifehéredjen, ezután dobtam a lábasba a krumplit, a sárgarépát és a fehérrépát. Felöntöttem az alaplével és kb 20 perc alatt puhára főztem (fedő alatt, alacsony lángon).
Amíg főtt az alap, a lazacot megpucoltam (mert volt ám bőre is) és összevágtam csinos kis kockákra.
Amikor a zöldségek megpuhultak, a levesbe tettem a lazacot is és úgy 5 percig főztem, hogy ugyan ne legyen nyers, de ne is főjön szét. A végén még hozzáadtam a szobahőmérsékletű tejszínt, hagytam összerottyanni (kb 1 perc) és már le is zártam alatta a gázt. A legvégén a kapor is ment a levesbe :-)
Egyszerű, de nagyszerű, nálunk biztosan ez lesz a szenteste egyik sztárja.

Gulyásleves

Gulyásleves, a magyarok nemzeti étele. Bárhova megyünk, külföldön a magyarokat a "gulas" szóval azonosítják. Miért is olyan magyar ez az étel? Talán azért, mert van benne minden, ami jó magyar földben megterem. Krumpli, sárgarépa, hagyma, zeller, az elmaradhatatlan pirospaprika. És persze egy jó magyar marha puha húsa.
Gyerekkoromban azt hiszem ez volt az első olyan étel, amiben segítettem nagyikámnak, így elég hamar meg is tanultam elkészíteni. (a másik nagy kedvenc a tésztagyúrás volt, azóta is készítek házi tésztát, ha időm engedi)
Úgyhogy ez most egy családi recept lesz, bár gyanítom, mindenhol így készítik.

Hozzávalók:
1 kg marhalapocka
50 dkg krumpli
2 nagy vöröshagyma
5-6 gerezd fokhagyma
3 sárgarépa
1 közepes zeller
zellerlevél
2 paradicsom félbe vágva
1 tv paprika, kimagozva és félbe vágva
2 evőkanál pirospaprika
1 teáskanál őrölt kömény
só
bors

A marhahúst megmostam, majd apróra felkockáztam. A vöröshagymát felkockáztam és kevés olajon megfuttattam. Majd hozzáadtam a vékonyra karikázott fokhagymát és hagytam kicsit pirulni az olajon, aztán megszórtam az őrölt köménnyel és a pirospaprikával. Gyorsan kavartam rajta egyet, nehogy a pirospaprika megégjen és keserűvé tegye a levest és már dobtam is erre a hagymás alapra a marhahúst. Alaposan összekevertem és alacsony lángon, fedő alatt kb 20 percig hagytam főni (ugyanis a hús levet ereszt és abban fődögél).
Ezalatt kb félujjnyi karikákra vágtam a sárgarépát és felkockáztam a zellert és a krumplit. Majd 20 perc elteltével a zöldségeket és a zellerlevelet is a húshoz adtam és felöntöttem annyi vízzel, ami éppen ellepi. Ezután sóztam, borsoztam és hagytam főni egészen addig, amíg a hús meg nem puhult (nekem ehhez majdnem 1 óra kellett.)
A végén én még kézzel tépett csipetkét is belefőztem, nekem úgy az igazi a gulyásleves.

(A csipetkéhez 1 egész tojást sózok, majd annyi lisztet adok hozzá apránként, amitől jó kemény tésztát kapok. Aztán már csak bele kell csipkedni a levesbe és hagyni, hogy pár perc alatt megfőjön.)

Frankfurti leves

Újabb blogkóstoló játék, ahol a háziasszony bloggerina, teller-cake szerencsekereke egy új blogot sorsolt nekem: Dinka kincseskamráját.
Nagyon tetszik a blog, kapásból vagy 4 étel került fel a "Megfőzendők" listámra, de most egy olyan levest választottam, amire már amúgy is fájt a fogam. Ez pedig a frankfurti leves. Érdekes, hogy ilyen levest még sosem készítettem, pedig régen nagy kedvencem volt, de valahogy feledésbe merült. Most Dinkának köszönhetően került az asztalunkra és nagy sikert aratott (többek között azért is, mert megtudtam, hogy ez férjem egyik kedvenc levese - nohát mi minden derül ki 10 év elteltével :-)

Hozzávalók:
1 kis fej kelkáposzta vékony csíkokra vágva
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
1 fehérrépa
1 burgonya
6 szál frankfurti virsli
1 kis pohár tejföl
1 evőkanál liszt
olaj
1 teáskanál pirospaprika
só
bors
majoránna

A vöröshagymát kevés olajon megfuttattam, majd a vékonyra vágott káposztát is hozzáadtam, felöntöttem 3 liter vízzel. Majd a karikára vágott répákat is beletettem és a kis kockákra vágott burgonya is a levesben landolt. Sóztam, borsoztam, majorannával fűszereztem és az egészet puhára főztem.
Majd egy külön kis lábasban rántást készítettem: 1 evőkanál lisztet kb 3 evőkanál olajon zsemleszínűre pirítottam, majd megszórtam pirospaprikával és felöntöttem kevés vízzel. Ehhez adtam a tejfölt és 2 merőkanál forró levest - hőkiegyenlítést végezve.
Majd ezzel a tejfölös rántással besűrítettem a levest. Végül hozzáadtam a felkarikázott virslit és még kb 10 percig hagytam főni.

Friss, ropogós kenyérrel tálaltam.

Tejfölös zöldbab leves

Anyósoméknál csodás méteres bab nőtt a kertben, amiből jutott nekem is egy adaggal. Könnyű dolgom volt, csak le kellett törni a végeit, aztán elvágtam 2-3 centis darabokra és már kész is. Nem volt főzeléknyi adag, így gondoltam, legjobb, ha levest készítek belőle. Finom, savanykás zöldbablevest.
Ezt a levest akár melegen, akár hidegen is fogyaszthatjuk. Mi most a nagy melegben hagytuk kihűlni és úgy ettük.

Hozzávalók:
30 dkg zöldbab 2-3 centis darabokra vágva
1 kis fej vöröshagyma
2 sárgarépa
1 fehérrépa
1 csokor petrezselyem
2 dl tejföl
1 liter zöldség alaplé

A zöldbabot kb 3 centis darabokra vágtam. A répákat először hosszában négybe vágtam, majd felszeleteltem, így igen apró darabkákat kaptam.
Kevés olajon (kb 1 evőkanál) megfuttattam a kockára vágott hagymát, majd rádobtam a babot és a répákat, kicsit átpirítottam, majd felöntöttem az alaplével, hozzáadtam a petrezselymet és puhulásig főztem. (ez nekem kb 30 perc volt).
A tejfölt 1 merőkanál forró levessel kikevertem, majd a leveshez adtam. Alaposan elkevertem és hagytam kihűlni.
Tálaláskor még meg lehet szórni petrezselyemmel, valamint ízlés szerint még tejföl is adható hozzá.

Sült paprika krémleves

Mostanában bloggertársaim a fő ihletet adók, valahogy ebben a nagy nyári melegben nem pörög úgy az agyam (és őszintén szólva most inkább a gyerekekkel vagyok, amíg tart a nyári szünet, mint a konyhában alkossak naphosszat :-)
Ezt a kémlevest egy nagyon kedves bloggertársam, Lilian blogjáról, a Zamat és illatról hoztam. Régóta nézegetem a receptjeit, nagyon kifinomult, ízletes ételeket készít, sok-sok receptje sorakozik az elkészítésre váró ételek listáján.
A nyáron elkapott a levesmánia, szinte nincs olyan nap, hogy ne készítenék valami folyékony első fogást. Amikor megláttam Lilian  sült paprika krémlevesét, azonnal éreztem a számban az ízét. A sült paprika amúgy is nagy kedvenc, mióta törökországi nyaralásom során minden nap sikerült ennem párat a svédasztalról, gondoltam, a belőle készült leves sem okozhat csalódást.
Meg kell mondjam, eddigi leveseim legfinomabbika lett, dupla mennyiséget készítettem, mégis pillanatok alatt elfogyott.
És akármennyire is ciki, el kell mesélnem: mindhárom fiú (bizony, még férjuram is) kinyalta a tányért! Persze én sem maradtam el a csínytevésben! És legközelebb már tripla adagot kell készítenem. És hogy mikor is lesz legközelebb? Hát már holnap!

Hozzávalók 4 személyre:
10 kápia vagy kaliforniai paprika
50 gramm vaj
4 gerezd fokhagyma
1,2 l zöldség alaplé
bors
1 kávéskanál kakukkfű
csilipaprika (elhagyható)
5 evőkanál tejszín

Először is megsütöttem a paprikákat. A legjobb persze grillen lenne, de ennek híján egy alufóliával letakart fém tálcára tettem a paprikákat szépen egymás mellé, és forró sütőben, két-háromszor megfordítva sütés közben a paprikákat, kb 40 perc alatt megsütöttem őket. (Nem kell megijedni, ha a paprika kívülről kicsit megfeketedett, a héjától úgyis megszabadítjuk. )
És most következett a trükk: a paprikákat egy zacskóba dobáltam azon forrón, ahogy kikapkodtam a sütőből és a zacskót lezártam, majd hagytam, hogy a paprikák a saját gőzükben hűljenek ki. Ettől a héjuk nagyon könnyen lejött. Amikor már csak langyos volt, kinyitottam a zacskót és elkezdtem megpucolni a paprikákat. Még mielőtt a héjukat lehúztam volna, mindegyiket szétnyitottam és a kés életlen felével óvatosan kitoltam a húsról a magokat. Majd lehúztam a paprikahúst a héjról és már kész is volt. Az elsőnél még bénáztam, a második már egész jól ment, a harmadik paprikától már baromi gyorsan ment a magletolás-héjtalanítás.

Ezután a vajat megolvasztottam és az apróra vágott fokhagymát megfuttattam rajta, de vigyáztam, nehogy elkezdjen megpirulni, mert akkor bizony keserű lesz.
Erre dobtam a paprikahúst és kicsit átforgattam a fokhagymás olajban, majd felöntöttem a zöldség alaplével. Borsoztam, kakukkfűvel fűszereztem (és itt kerülhet bele a csili is, de én a gyerekek miatt kihagytam). Negyed órán át h

agytam forrni, aztán elővettem a botmixert és az egészet leturmixoltam. A forró levesből pár kanállal kiszedtem egy tálkába, hozzászedtem a 6 evőkanál tejszínt és összekavartam, majd ezt a langyos krémes mixet hozzáöntöttem a leveshez és botmixerrel habosra turmixoltam.
Tálaláskor mozzarella sajtot tettem a tálak aljára, erre szedtem a forró levest, amitől a sajt finoman nyúlós lett (ami nálunk hatalmas kedvenc)

A levest hidegen is lehet fogyasztani, ha visszajön a kánikula, azt a változatot is kipróbáljuk!
Lilian, nagyon köszönöm ezt a finomságot, még jópárszor el fogom készíteni!

Feketeszeder leves

Ebben a melegben nagyon kapósak a hideg levesek. Főleg, ha savanyúak is. A gyerekek ezévi legnagyobb slágere a feketeszeder, így már többször is készítettem belőle gyümölcslevest. Most végre meg is osztom veletek. Mi jó krémesen szeretjük, de ha hígabban szeretnétek, kevesebb pudingport tegyetek bele. Remélem még hozzájuttok a szederhez és elkészítitek ezt a finomságot!

Hozzávalók:
fél kiló feketeszeder
1 liter víz
1 csapott kávéskanál citromsav
2 púpos evőkanál pudingpor
5 dl tejszín
cukor (ízlés szerint
1 kávéskanál vaníliakivonat

A feketeszedret hideg vízzel alaposan leöblítettem, meghintettem 2-3 evőkanál cukorral, majd hagytam 1 órát állni, hogy levet eresszen. Felöntöttem a vízzel, hozzáadtam a citromsavat és feltettem főni. Nem hagytam sokáig, forrás után kb 5 percig főtt. Közben a tejszínt összekevertem egy kézi habverővel csomómentesre a pudingporral, majd a szedres leveshez adtam a vaníliakivonattal együtt és addig kevertem, amíg be nem sűrűsödött amolyan krémes állagúra. Megkóstoltam és még kicsit megcukroztam, majd hagytam kihűlni és a végén hűtőszekrényben hűtöttem le teljesen hideggé.

Aki nem szereti a magos gyümölcsöt, passzírozza át, de a rövid főzési időtől a gyümölcsök nagy része egészben marad, így isteni friss gyümölcslevest tehetünk az asztalra.

Ricet, avagy a szlovén árpaleves

Júliusban elutaztunk Szlovéniába, ahol megpróbáltunk felmászni a Júlia Alpok legmagasabb hegyére, a Triglavra. Első nap feljutottunk a csúcs alatt található pihenő- és menedékházba, a Triglavski Domba, ahol a kinti 5 fokos hideg után igen jól esett a Domban kapható forró, szlovén árpaleves, a ricet. Így természetes volt, hogy kikérdezem a szakácsot, mégis hogyan készítette.
Egy igen gazdag , sűrű levesről van szó: van benne répa, zeller, petrezselyem, füstölt sonka, bab és persze hántolt árpa. Sűrűségét az árpából kifőlő keményítőnek köszönheti, így nincs is szükség sűrítőanyagra a készítésekor.
Tudom, nem egy nyári könnyűség, de annyira jól esett most nosztalgiázni!
Hűvösebb napokon mindenképpen készítsétek el, igazán magyar gyomornak való egytálétel!

Hozzávalók:
200 g füstölt sonka
300 g hántolt árpa (gersli)
2 liter húsleves alaplé (lehet kockából is)
1 gerezd fokhagyma
1 babérlevél
1 evőkanál apróra vágott petrezselyem
1 evőkanál apróra vágott zellerlevél
1 apróra vágott hagyma
2 karikára vágott sárgarépa
2 karikára vágott fehérrépa
1 evőkanál apró kockára vágott zeller
1 konzerv bab
egy csipet bors
1 csapott teáskanál pirospaprika

Kevés olajon  megpirítottam az apróra vágott vöröshagymát, majd hozzáadtam a felkockázott füstölt sonkát és kicsit megpirítottam. Ezután hozzászórtam a pirospaprikát és a borsot, összekevertem a hagymás hússal és már borítottam is rá az előzőleg 3 vízben is alaposan átmosott hántolt árpát. Felöntöttem a 2 liter húslevessel, beledobtam a babérlevelet és az összevágott petrezselymet és zellerlevelet, majd 60 percen át főztem. Ezután beletettem a fokhagymát, a felkarikázott sárga- és fehérrépát, a zellert és 30 percig főztem, amíg a zöldségek meg nem puhultak. Végül hozzáadtam a konzerv babot (a leve nélkül), hagytam még kb 10 percig összerottyanni - addigra a levének már jó sűrűnek kell lennie - végül lezártam alatta a gázt és tálaltam.

Vargánya krémleves pirított kacsamájjal

Szintén Gourmet Fesztiválos élmény, amit próbáltam becsempészni az otthonunkba. Igaz, hízott libamáj helyett anyósoméktól kapott kacsamájat használtam, de igazából az élmény ugyanaz.
Vargányát nagy nehezen sikerült szereznem a Csarnokban, de megérte keresgélni, mert ez a leves mindent visz. Eszméletlen ízorgia, és igen, tudom, jó adag luxus is. De néhanapján kell egy kis habzsidőzsi, nem igaz? :-)
Szóval a leves olyan jó lett, hogy férjúr kérte, szülinapján legyen ismétlés. Nos, emélem rajtam nem fog múlni!

Hozzávalók:
15 dkg fiatal vargánya (az idősebb példányok sajna általában kukacosak)
1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 evőkanál olívaolaj
diónyi vaj
5 dl tejszín (magas zsírtartalmú
7 dl zöldség alaplé
só
bors

A vöröshagymát és fokhagymát apróra vágtam, a vargányát gombakefével megtisztítottam és vékonyra szeleteltem. Egy lábasban az olívaolajat és a vajat felhevítettem, majd megfuttattam rajta a hagymát és a fokhagymát. Erre dobtam a vargánya-szeleteket, sóztam, borsoztam és hagytam párolódni. Majd felöntöttem a zöldség alaplével és botmixerrel simára turmixoltam. Végül a tejszínnel besűrítettem, hagytam még egyet rottyanni és kész is lett a leves.
Amíg a leves még főtt, egy serpenyőt tűzforróra melegítettem, de nem tettem bele semmiféle zsiradékot. A kacsamájat kb  ujjnyi vastag szeletekre vágtam és mindkét oldalán 1-1 percig sütöttem. Majd egy tálra szedtem és hagytam hűlni.

Tálaláskor a mélytányér aljára tettem két szelet pirított májat, majd erre kanalaztam a vargányalevest.

Kefíres sóskaleves

Anyósomtól kaptam egy hatalmas adagot, amit máskor persze finom sült hús mellé készítenék el sóskamártásnak. De ebben a kánikulában nem akartam húst sütni, sőt, még a tűzhelyet sem akartam hosszabb időre beüzemelni, így járt az agyam, mit is kéne, mit is kéne.
Megvan, lesz belőle jó hideg leves. Kinyitottam a hűtőt, de csak epres joghurt meg kefír volt benne. Egy pillanatig elidőztem az epres sóskaleves gondolatán, de el is hessegettem, maradt a frissítő kefír és a savanyú sóska.
Hmmm, ez már jó kis kiindulás - gondoltam. Így készült egy finom, hűs, savanykás frissítő, amit még párszor biztosan el fogok készíteni ebben a kánikulában.

Hozzávalók:
500 gramm sóska megpucolva (szárát én ki szoktam tépni)
300 ml kefír
200 ml tejszín
70 gramm porcukor
csipet só

A sóskaleveleket alaposan megmostam, majd egy lábasban megpároltam (azaz megvártam, míg megpuhul, összeesik.) Ezután elzártam alatta a lángot és hozzáöntöttem a hideg kefírt és a tejszínt, sóztam és cukroztam, majd egy botmixerrel simára turmixoltam. (lehet kicsit utó-cukrozni, ha túl savanyú, és kevés citromlével lehet még savanyítani, ha túl édes lett) Akit zavarnak az esetleges rostok, szűrje át nyugodtan, mi alaposan behűtve, kevés tejszínnel meglocsolva fogyasztottuk.

Tejszínes cseresznyeleves

Ebben a forróságban a jó hideg leveseket részesítem előnyben. A sort nálam a savanykás gyümölcslevesek vezetik, de persze egy jó hideg uborkaleves, vagy egy gazpacho sem kutya ám.
Viszont tegnap anyósoméknál rengeteg cseresznyét szedtünk, amiből egy kb 8-10 kilós adag landolt a konyhámban. És elkezdtem feldolgozni. Elsőként jó hideg, krémes, tejszínes cseresznyeleves készült belőle.

Hozzávalók:
fél kiló cseresznye
1 liter víz
1 csapott kávéskanál citromsav
2 evőkanál pudingpor
5 dl tejszín
cukor (ízlés szerint
1 kávéskanál vaníliakivonat

A cseresznyéket alaposan megmostam, majd kimagoztam, meghintettem 2-3 evőkanál cukorral, majd hagytam 1 órát állni, hogy levet eresszen. Felöntöttem a vízzel, hozzáadtam a citromsavat és feltettem főni. Nem hagytam sokáig, forrás után kb 10 percig főtt. Közben a tejszínt összekevertem egy kézi habverővel csomómentesre a pudingporral, majd a cseresznyés leveshez adtam a vaníliakivonattal együtt és addig kevertem, amíg be nem sűrűsödött amolyan krémes állagúra. Megkóstoltam és még kicsit megcukroztam, majd hagytam kihűlni és a végén hűtőszekrényben hűtöttem le teljesen hideggé.
Vaníliafagyival tálalva még különlegesebbé tehetjük! (főleg, ha gyermekeink nem eszik meg az erre szánt jéghideg nyalánkságot :-)

Csalánleves

Ezt a levest már nagyon régóta terveztem. Egészen pontosan tavaly óta. Aztán valahogy kimaradt. Idén, amikor szokásos őrilis végi feltöltődésünket töltöttük a Bodrog partján, megint megláttam a sok csalánt, de még mindig bátortalan voltam.
De anyósoméknál már nem vártam tovább: sógoromat rávettem, hogy induljunk csalánszedésre. Találtunk is jó sokat, a felső, zsenge részét szedtük, illetve Robi szedte én meg tartottam neki a tálat. Hehe, jó kis konyhatündér vagyok, mi? Jól összecsípetek másokat, hogy aztán finomat főzzek!
Nos, az eredmény kárpótolta Robit az égő kezekért (mert persze annyi eszünk nem volt, hogy kesztyűt vigyünk:-), nagyon finom, frissítő ízű tavaszi levest készítettem.
Mivel anyósoméknál a net iszonyú lassú, így meg sem próbáltam receptet vadászni, a medvehagyma-levesem alapján készítettem ezt a finomságot.

Nem szabad ám megijedni a csalántól, mert nem csak gyom-, hanem gyógynövény is: vértisztító hatása mellett magas a vas- és ásványi anyag tartalma, úgyhogy Hölgyeim és Uraim, kesztyűt fel és irány a közeli mező! Figyeljünk a növény tisztaságára, nem érdemes forgalmas út, poros szántóföld vagy kutyasétáltató ösvények mellől szedni!

Hozzávalók:
kb fél liter térfogatnyi zsenge csalánlevél (mi csak a tetején lévő zsenge hajtásokat csipkedtük le)
1 apróra vágott vöröshagyma
2 gerezd zúzott fokhagyma
1 liter húsleves alaplé (előző esti vacsorából maradt is éppen)
3 dl tejszín
só
bors

A csalánleveleket alaposan megmostam (gumikesztyűben érdemes, különben pár napig még sajognak az ujjak), majd félretettem.
Kevés olajon megfuttattam a vöröshagymát, majd rádobtam a zúzott fokhagymát és a csalánleveleket is és hagytam megfonnyadni. Majd felöntöttem a húslevessel és hagytam még kicsit forrni, végül botmixerrel az egészet alaposan leturmixoltam. Az utolsó finomításokat még sóval-borssal végeztem, végül felöntöttem a tejszínnel és hagytam még egyszer összerottyanni.

Én most nagyon kíváncsi voltam a tiszta ízére, így nem készítettem semmilyen levesbetétet, de baconchipssel vagy reszelt sajttal tudom elképzelni ezt a különleges levest.

Ugye kipróbáljátok?

Rebarbarás eper-krémleves

Nálam a május három főszereplőről szól a konyhában: eper, rebarbara és spárga. A többi csak kíséret és körítés, hogy ebből a három fantasztikus alapanyagból kihozhassam a legjobbat. Mellékesen jegyzem meg, hogy egész évben ezek a legnagyobb kedvencek, egész télen a májusról álmodoztam. Az eper isteni, akár édesen, akár savanykásan készítem. A spárga fantasztikus, mert ropogós, mégis lágy és szereti, ha megbolondítom édessel vagy csípőssel. A rebarbara pedig savanykásan kiváló húsok mellé köretnek, de édességként is megállja a helyét.
Nos, ekkora bevezető után már nem is nagyon tudok mit mondani: ma a piacon gyönyörű magyar epret és rebarbarát vettem, amiből olyan finom, krémes levest készítettem, hogy nem tudom, előétel vagy desszert legyen belőle? Minden esetre egy tányérral már elnyalakodtam! Most pedig a hűtőben lapul, hogy mire a fiúk hazaérnek délután, hidegen hűtsék a melegben felhevült férfinépet. (persze ma sajnos jól beborult, de azért jól fog esni így is, ebben biztos vagyok!)

Érdemes mélyhűtőbe tenni pár zacskó eper-rebarbara (megtisztított, összevágott) kombót, hogy a nyári nagy melegben is el lehessen készíteni ezt a finomságot!

Hozzávalók:
500 gramm eper megtisztítva, megmosva
2 rebarbaraszár
5 dl víz
100 gramm cukor (ízlés szerint lehet bele többet is tenni)
negyed citrom leve
3 dl tejszín
4-5 mentalevél

Az epreket megmostam és egy edénybe tettem. A rebarbara szárakat megtisztítottam (azaz a külső, fás részt lehúztam vékonyan) , és összevágtam kb 2 centis darabokra, majd ment az eper mellé a lábasba. Rászórtam a cukrot és ráfacsartam a negyed citrom levét (ez azért is fontos, mert a citromlé segít megtartani a szép piros színt) és alaposan összekevertem. Majd felöntöttem fél liter vízzel és feltetttem kb 15 percre főni. A negyed óra letelte után beledobtam a mentaleveleket is és botmixerrel az egészet alaposan leturmixoltam. Végül felöntöttem a tejszínnel, hagytam felrottyanni és lezártam alatta a gázt. Amikor kihűlt, betettem a hűtőbe.
Tálaláskor friss eperrel kínáltam (de lehet rá még mentalevelet szórni, illetve tejszínhabbal felturbózni)
Jó étvágyat hozzá!

Olasz csicseriborsó krémleves

Az inspirációt Stahl Judit adta, ő egy vagány, darabos levest csinált. Én meg gondoltam, kipróbálom krémlevesként. Hú, de nagyon bejött. Ha kevesebb vízzel engedem fel, akkor főzelék, ha több vizet adok hozzá, akkor leves. Ez ám a multikaja :-)

A csicseriborsó amúgy rendkívül egészséges, jót tesz az ereknek, a szívnek és csökkenti a koleszterinszintet is. Ráadásul finom az íze, így egy újabb kellemes-hasznos párosítás a tányéron.

Hozzávalók:
500 gramm csicseriborsó
1 konzerv kockázott paradicsom
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 sárgarépa
fél zellergumó
só
bors
kakukkfű
kolbász
1/2 dl fehérbor
1 és 1/2 liter zöldség alaplé

A csicseriborsót alapos átmosás után már előző este beáztattam (akinek konzerv van, annak elég a leves készítése előtt leszűrni).
Majd másnap leszűrtem és félretettem, amíg elkészítettem a leves alapját.

A vöröshagymát, fokhagymát, zellergumót és répát megpucoltam, majd mindent apró kockákra vágtam és kevés olajon kb negyed óra alatt puhára pároltam. Majd hozzáöntöttem a paradicsomkonzervet és a bort, sóztam, borsoztam és kakukkfűvel megszórtam. Hagytam felrottyanni, végül a csicseriborsót is hozzáadtam 1 liter zöldség alaplé kíséretében.
Fedő alatt kb fél óra alatt mindent puhára főztem és botmixerrel pürésítettem (kicsit darabosra hagytam, hadd örüljenek a gyerekek). Végül még belekockáztam pár szelet kolbászt, amivel még 10 percig együtt főztem a levest, végül tökmagolajjal és pirított hagymával tálaltam.
(igencsak feldobja az ízét, ha tálaláskor minden tényér levesbe 1 evőkanál mascarponét is szedünk)

Ha főzeléket szeretnénk készíteni, kevesebb alaplét kell hozzáadni és máris egy sűrű finomság fog a tányérban gőzölögni. Ekkor a kolbászkák elhagyhatóak, feltétként sült virslit lehet kínálni.

Édeskömény leves gravlaxal

Annyi finom zöldség van a piacon, amik nem csak sültek mellé jók köretnek, vagy salátába valóak, hanem bizony isteni levest is lehet készíteni belőlük. Ilyen az édeskömény is. Ugyan nagyon finom nyersen salátákba, vagy puhára sütve köretként, de nagyon izgatott, hogy milyen lenne levesnek.
Nagyon kellemes, kicsit ánizsos-édeskés az íze, de a gravlaxal tökéletesen ellensúlyoztam, így egy igen különleges levest tehettem a család elé. És bizony elfogyott az utolsó cseppig:-)

Hozzávalók:
1 édeskömény gumó
1 közepes fej vöröshagyma
1 evőkanál olaj
só
fehérbors
1 liter zöldségalaplé
2 dl tejszín

A vöröshagymát megpucoltam és apró kockára vágtam. Kevés olajon megpároltam, majd hozzáadtam az édesköményt és hagytam kicsit párolódni. Majd pár perc után felöntöttem az egészet a zöldségalaplével és 20 percen át főztem, amíg az édeskömény meg nem puhult. Ezután botmixerrel leturmixoltam (én kicsit darabosra hagytam, de lehet egészen simára is), felöntöttem tejszínnel és még ízlés szerint sóztam, borsoztam. Majd hagytam felrottyanni.
 Tálaláskor gravlaxal (azaz érlelt lazacszeletekkel) kínáltam.

Amilyen rövidke a recept, olyan gyorsan el is készül, próbáljátok ki, mert nagyon finom!

Póréhagyma krémleves töltött kucsmagombával

Itt a tavasz, én pedig valami igazi tavaszi levesre vágytam. Legyen szép színes, legyenek benne a tavasz finomságai. Így jutottam arra az elhatározásra, hogy a levelsbe betétként nem a megszokott sajt vagy kruton kerül, hanem medvehagymás-sonkás mascarponéval töltött kucsmagomba.
Mit is mondhatnék, remek választásnak bizonyult, fantasztikusan összeillett a póréhagyma krémes állaga a kucsmagombával. Próbáljátok ki, nem fogtok benne csalódni!

Hozzávalók:
a leveshez:
2 szál póréhagyma
1 liter zöldség alaplé
1 dl tejszín
fehérbors

a töltött kucsmagombához:
12 nagy kucsmagomba félbevágva
120 gramm mascarpone
2 szelet füstölt sonka
5 levél medvehagyma
a kucsmagomba szára összevágva, 10 dkg vajon megpárolva
só
bors
parmezán sajt

Először a póréhagymákat megmostam, a felső, sérült réteget lehúztam róla, majd karikára vágtam. Kevés olívaolajon 20 perc alatt megfonnyasztottam, borsoztam, majd felöntöttem a zöldséglevessel és 10 percig főztem. Majd botmixerrel leturmixoltam, hozzáadtam a tejszínt, hagytam egyszer összerottyanni és már kész is lett a levesem.

A gombák szárát kiszedtem és apróra vágtam, majd 10 dkg vajon megpároltam. A gombák kalapját nagyon alaposan megmostam, félbevágtam és egy tűzálló tálra tettem.
A kihűlt gombaszárakhoz adtam a mascarponét, a vékony csíkokra vágott medvehagymát és a kockára vágott füstölt sonkát, majd alaposan összekevertem. Utána még ízlés szerint sóztam és borsoztam (de óvatosan a sóval, mert sülés közben koncentrálódik az íze)
Végül a tölteléket a gombakalapokba töltöttem, az egészet megszórtam kevés reszelt parmezánnal és 10 perc alatt 200 fokosra előmelegített sütőben meg is sütöttem.

A töltött kucsmagomba magában, előételként is kiváló, de remek kiegészítője volt a póréhagyma levesnek.