2012. július 31.

Vargányás rizottó risoni tésztából


Aki egy ideje olvassa a blogomat, az már tudja jól, hogy olasz étel mániás vagyok. Ráadásul a rizottó a mindenem, szinte minden héten van itthon valamilyen. És hogy ne unjuk annyira, néha variálgatom a rizst és helyette tésztát készítek. Erre az olaszok nagyon okosan kitalálták a risoni (vagy orzo) tésztát, ami szinte még krémesebbé válik a főzés, illetve a folyamatos masszírozgatás során, mint a rizottóhoz való rizs.



És hogy milyen rizottót is készítsek, azt általában a piaci kínálat , na meg persze a kedvem határozza meg. És most végre megjelent a piacon az öreg gombás néni, aki csodás vargányákat terített szét az asztalon. (volt neki rókagombája is még a hajnali 6-os nyitáskor, de "Hol van az már kedveském...") Nem volt neki sok, de azok gyönyörűek és illatosak. Nem bírtam ellenállni, pedig nem 2 fillérért osztogatta, de vettem egy szép nagy és egy kisebb darabot. Összesen 15 dekát nyomtak, gondoltam, pont jó lesz egy finom risonihoz.
És nem tévedtem, hiszen hiába, hogy már sok helyen ettem különleges rizottót, ilyen emlékezetes ízkombinációban csak nagyon kevés alkalommal volt részem. Aki teheti, borsos ára ellenére ne sajnáljon pár forintot legalább 1-2 szép vargányáért! Higgyétek el, maximálisan megéri és az élvezet százszorosan is behozza az árát.

Hozzávalók 4 személyre:
300 gramm risoni tészta
1 liter húsleves alaplé (én most csodás marhahúslevest készítettem, abból öntöttem fel a risonit) 2 evőkanál olívaolaj
30 gramm vaj
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1,5 dl száraz fehérbor
70 gramm vaj a pihentetéshez
12 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez
15 dkg friss vargánya gomba

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágom és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon, lassú tűzön kb negyed óra alatt puhára párolom (de semmiképpen nem pirítom).
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adom először az összevágott vargányát, kicsit összepárolom a hagymával, majd hozzáadom a risonit is,  amit nagy lángon szépen megkapatok, amíg a tésztaszemek kicsit pirulnak. (ez kb 2 perc)

Majd közepesre veszem a lángot, hozzáöntöm a fehérbort és hagyom, hogy a tészta magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott alaplevet merőkanalanként adagolom a tésztához, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergetem, masszírozom a tésztaszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.

Kb 20-25 perc alatt "al dente" lesz, ekkor elzárom alatta a gázt és hozzáadom a hideg 70 gramm vajat és a  parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagyom olvadni, majd alaposan összekeverem.

Felejthetetlen és összekeverhetetlen íz, nekem ez az új kedvencem!

2012. július 30.

Szatmár Beregi Szilvaút


Olyan hihetetlen szerencsében volt részünk, hogy eljutottunk az ország egyik olyan csücskébe, ahova csak úgy magunktól biztosan nem indultunk volna el. Nem azért, mintha baj lenne ezzel a vidékkel, de valahogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ezen részének nevezetességei kevésbé voltak ismertek számunkra. Ugyan a nyíregyházi állatkertet már tervezgettünk párszor, és talán még idén el is látogatunk oda, de ennél messzebb semmiképpen nem terveztünk kiruccanást.
Aztán az én drága , Hollandiában élő barátnőm, Kriszta - akivel immáron 22 éve töretlen a barátságunk - azt javasolta, hogy nyáron, amikor párjával, Gergővel hazajönnek nyaralni, akkor látogassunk el Gergő szülővárosába és környékére.
Mi igent mondtunk, főleg, mert be lett ígérve egy igazán jónak tűnő pálinkakóstoló is Gergő anyukájának pálinkafőzdéjében.

Aztán eljött a szombat és mi kettesben - gyerekek anyósom féltő szárnyai alatt -  nyakunkba vettük az M3-ast, faltuk a kilométereket, és végre letértünk az autópályáról. Nyíregyházától már csak 1 órányira volt Gulács, nemsokára Vásárosnamény utcáit róttuk, csodálkozva figyeltük az Atlantica vízi-vidámparkot (ahova egyszer vissza kell jönni a gyerekekkel, mert nem csak szimpla strand ez, itt fóka- és papagájshow, rengeteg csúszda és élményfürdő várja az ide látogatókat). Közel 3 órányi autókázás után megérkeztünk Gulácsra, ahol egy új és igen mutatós tornácos vendégház fogadott minket. Kriszta barátnőmék is befutottak a Tiszapartról, ahova a közel 35 fokos meleg elől menekültek, így el is foglalhattuk a házat.

Majd következett az első program, azaz a helyi méhész és pálinkafőző mester, Tibi méhészbemutatója. Elsőként egy kis állatbemutató és állatsimogatás volt az alapozás: volt itt kecske, erdőből befogadott őzike, mezőszélen talált vaddisznó, tyúk, liba, gyöngytyúk, pulyka, sok-sok befogadott kutyus, akiket előző gazdájuk kivert, megvert.
Már itt tudtuk, jó helyen járunk, hiszen egy szerető, kedves család engedett be saját otthonába, hogy megmutassa azt, amin mi ugyan tátjuk a szánkat és talán még vágyakozunk is nagyvárosiként az ilyen "romantikus" élet után, de nekik kőkemény, véres-verejtékes mindennapi tevékenység, amiből nincs kiszállás, hiszen szó szerint a mindennapi kenyerük múlik rajta!
A kert végébe érve kiértünk egy rétre, ahol egymás mellett sorakozott közel 60 kaptár, tele szorgos méhcsaláddal. Megtudtuk, hogy a méhek nem ám csak zümmögő idegesítő kis rovarok, akiktől félni kell, ha megcsíp, hanem egy hihetetlenül intelligens, szorgos, fáradtságot nem ismerő nép, akik szervezettebben élnek, mint a földön bármely társadalom.
Láttunk itt 1 napos kis "cérnaszál" petéket, láttunk tanulóbölcsőt (amin a kis méhecskék gyakorolhatják,  hogyan fognak királynőt nevelni), és láttunk heréket, akiket Tibi kedélyesen a szájába tett, mivel "úgysem csípnek..."
Voltak itt fiatal családok  és agresszívek, akiket jobb elkerülni. Megtudtuk azt is, hogy ha a méheknek nem felel meg a királynő, akkor megölik és nevelnek újat, számukra megfelelőbbet (mennyit tanulhatnánk tőlük, ugye? :-)

A több, mint 1 órán át tartó bemutató után megcsodálhattuk a végterméket is: jelenleg napraforgó és akácmézzel teli hordók álltak a tárolóban (amit annyira le kell zárni, hogy még egy aprócska rés se legyen, amin beférnek a méhek, hiszen a kemény emberi munkával kinyert mézet a szorgos zümmögők pár nap alatt vissza is hordanák a kaptárba:-)) Természetesen vásároltunk is a méhek aranyló csodájából, aminek íze sok-sok, már kipróbált mézet vert kenterbe! Legalábbis nálam...:-)

Tibi megmutatta saját aszalóházát is, elmagyarázta, hogyan is működik, és persze házi különlegességekről is mesélt: "Amikor a szilvából a magját kifordítjuk, helyébe diót teszünk, megaszaljuk és arra friss mézet csurgatunk, na az már valami:-)))"
Egy statisztika szerint a városi ember 5 évvel tovább él, mint a falusi, de Tibi szerint aki egyszer ilyen finomságot eszik, az biztosan nem cserélne azért az 5 évért sem egy városi emberrel. 
Megtudtuk azt is, hogy a híres, cukor nélkül, egész nap kevergetve készülő fekete, kemény szilvalekvár a "nemtudom" szilvából készül, aminek tényleg ez a neve: nemtudom szilva!

Innen átmentünk a pálinkafőzdébe, ahol egyrészt megtudhattuk, hogyan is lesz a fán lógó  gyümölcsből folyékony finomság, másrészt ki is próbálhattuk, meg is ízlelhettük a híres szilva- és almapálinkát, valamint különleges meggy- és körtepálinkát is.

Szolidan kipirulva és igen kedélyes hangulatban értünk vissza szálláshelyünkre, ami nem mellékesen jövőre már hivatalosan is csatlakozik a Szatmár-Bereg Szilvaút programjához és a fogadóház melletti telken helyi méhészeti és gyümölcsaszaló bemutató, valamint rézüstben történő szilvalekvár főzés és pálinkakóstoló várja az érdeklődőket.
Mi most gyorsan bementünk a házba, elővettük Gergő anyukájának zseniális alkotását (igen, alkotás volt az a javából ), egy fantasztikus malacsültet és gyorsan lecsillapítottuk korgó gyomrunk morgolódását.

Gyors átöltözés, majd irány az újabb program: tarpai kurucfesztivál .A tarpai kurucfesztiválnak már hagyománya van, ez volt sorban a 11. Éppen egy rockoperába csöppentünk (Ismét Vereckénél: Rákóczi ballada), ami rettenetesen meglepett, hiszen Tarpa viszonylag kis település, viszont az előadás  mini fővárosioperettesmusical-szagú volt. Még jobban meglepődtem, amikor kiderült, hogy a női főszereplő, aki végig lefátyolozva - és nem mellékesen csodásan - énekelt, nem más, mint Gubás Gabi!Az előadás végeztével körbejártuk a szokásos fagyi-pattikuki-édesség-árusokat (és nem lehetett otthagyni a kakasos nyalókát), majd visszatértünk Gulácsra és hajnalig szolid pálinkakóstolásba merültünk.

Vasárnap, reggeli után elindultunk a Szilva út jelentősebb állomásai felé.
Elsőként visszamentünk Tarpára, ahol megnéztük a Magyarországon eredeti állapotában megtalálható 2 szárazmalom egyikét. A másik szárazmalom Szarvason található, illetve 2 makettet még meg lehet nézni Szentendrén és Nyíregyházán is. A gondnok felettébb nagy lelkesedéssel magyarázta el a szárazmalom működését, majd kedélyesen elcsevegtünk az ukrán csempész cigarettákról (amit természetesen itt mindenki csak hírből ismer, senki nem vesz ám belőle;-)

Kisarnál megálltunk lefényképezni a Tiszát, itt még keskeny, és nagyon tiszta vízű, ráadásul itt található egy szabadstrand, ami homokos és a szélén sekély vízű, bóják jelzik a mélyebb vizet, így a kisgyerekek is pancsolhatnak.
Nagyarnál megálltunk, hogy mi is tiszteletünket tegyük a Petőfi fánál. Még ha nem is igaz a monda, mégis hatalmas dolog, hogy így rendben tartják azt a fát, ami többek között sok más itteni természeti szépséggel együtt megihlette Petőfi Sándort és megírta a Tiszánál című költeményét.



Következő állomásunk Móricz Zsigmond szülőháza volt Tiszacsécsén (itt még egy gyönyörű fa harangtornyot is megcsodáltunk), majd irány Milota, hol Nemzetközi Diófesztivált tartottak. Sajnos az előző napi buli hajnalig tartott, így vasárnap csak 1-2 árust találtunk ott, akik főleg fagylaltot, cukorkát és játékokat árultak. Pedig titkon reméltem, hogy finomabbnál finomabb, dióból készült csemegéket vásárolhatok.
Na, talán jövőre már szemfülesebbek leszünk és szombaton látogatunk ki, amikor még minden árus nagy lelkesedéssel kínálja portékáját.


Ekkorra a hőség tetőfokára hágott, így éppen kapóra jött a Tiszakóródnál mesterségesen létrehozott Bukó gát, ami a Tisza és a Túr összefolyásánál épült és a gátról lezúduló víz alatt hűsölhetünk kedvünkre, sőt, még dögönyözésben is részünk lehet, ha vállaljuk a ránk zúduló hideg víz erejét. (én kipróbáltam, és bátran mondom: fantasztikus élmény!)


Sajnos ekkorra már igencsak délután felé járt az idő és nekünk legkésőbb fél 5-kor indulnunk kellett vissza Budapestre, így elindultunk szálláshelyünk felé. Persze nem hagyhattuk ki a szatmárcsekei csónakos fejfás temetőt - benne Kölcsey síremlékével - majd ismét visszatértünk gulácsi házikónkba, összepakoltunk és búcsút intettünk ennek a csodákkal és élményekkel teli vidéknek!
Hazafelé már terveztük a következő látogatást az ország eme kevésbé ismert és érdemtelenül elhanyagolt részébe.
Aki teheti, semmiképpen ne hagyja ki akár az idei , akár a jövő nyári terveiből.

(ha további részletek is érdekelnek, kérdéseiddel keress a Facebook-on!)


2012. július 27.

Erdei gyümölcsös mascarpone torta

Drága barátnőm, Maja közelgő születésnapjára valami különlegeset szerettem volna csinálni. Az elmúlt hónapokban összekovácsolódtunk, segítettünk egymásnak, ahol csak tudtunk, egyszóval elindult egy barátság, amit én sokra, nagyon-nagyon sokra becsülök!
És mindenképpen szerettem volna ezt egy tortával jelezni felé, de nem tudtam, milyen is lenne a megfelelő!
Azt tudtam, hogy nagyon szereti a savanykás ízeket,a gyümölcsöket és a túl édes nem igazán tartozik a kedvencei közé. Ne legyen tömény és ne legyen csicsás, de mégis valami különleges!
És már meg is volt az ötlet: erdei gyümölcsös mascarpone torta. A díszítés meg csak úgy jött:-) Mert egyszerű, de mégis bonyolult. És kívánatos és gyönyörű.
Na és persze mennyei!

Íme a recept!
Hozzávalók:
a piskótához:
10 tojás
10 evőkanál liszt
10 evokanál cukor
2 evőkanál kakaó

a tetején lévő kosárkákhoz:
4 réteslap
olaj

a krémhez:
500 gramm mascarpone
500 ml habtejszín
6 evőkanál porcukor
1 tábla fehércsokoládé
szeder, málna és áfonya (20-20 dkg a szederből és áfonyából és kb 10 gramm a málnából)

1 üveg erdei gyümölcs lekvár (by Marka)

az étcsokis mázhoz:
200 gramm jó minőségű étcsokoládé
1 evőkanál olaj


Elsőként elkészítettem a kosárkákat, azaz elővettem a 6 darabos muffin-sütő formámat. A réteslapokat akkora kockákra vágtam, amik kényelmesen beleférnek a muffin formákba és minden formába 4-4, egyenként megolajozott lapot tettem egymásra úgy, hogy mindegyiket elcsúsztattam kicsit az alatta lévőhöz képest. Így kis kosárkákat alakítottam ki a formákban, amiket 180 fokos sütőben kb 10 perc alatt aranybarnára sütöttem. Amikor kihűltek, szépen kivettem a formákból és félretettem őket.
Aztán elkészítettem a piskótát, azaz a 10 tojás sárgáját kikevertem a 10 kanál cukorral egészen habosra, majd kabverővel keményre vertem a tojásfehérjét és óvatosan összeforgattam a sárgájával, közben rászitáltam a lisztet, óvatosan elkevertem és a végén rászitáltam a kakaóport, amit szintén nagyon óvatosan összekevertem a piskótatésztával. Tortaformába öntöttem és megsütöttem.

Amíg a piskóta sült, vízgőz felett megolvasztottam a fehércsokoládét (érdemes apró kockákra törni és lassan gyöngyöző víz felett felolvasztani, mert egyrészt gyorsabban megolvad, másrészt nem ég oda, ha takaréklángon gyöngyöző víz felett olvasztjuk)
Megvártam, amíg kihűl és a szobahőmérsékletű mascarponéval kikevertem. (ha a mascarpone hideg, akkor a csokikrém összeugrik benne és csomós lesz a krém, így érdemes a krém készítése előtt kb 1 órával kivenni a mascarponét a hűtőből)
Aztán az előző nap hűtőbe tett habtejszínt nagyon keményre vertem fel a porcukorral és összekevertem óvatosan a csokis mascarponekrémmel. Aki édesebben szereti, az tehet bele még porcukrot, de szerintem ez így teljesen jó volt.

És most jöttek a kosárkák (végre ők is szóhoz jutottak). Mindegyik kosárkába 1-1 evőkanál mascarponekrémet tettem, a tetejét tetszőlegesen díszítettem friss erdei gyümölcsökkel. Aztán hűtőbe tettem egy tányéron az egész kis kompániát.

A megmaradt mascarpone krémet betettem a hűtőbe dermedni, hogy töltéskor ne folyjon ki a tortalapok közül. Közben a piskóta megsült, kifordítottam a formából és rácson hagytam kihűlni, hogy nehogy beizzadjon, azaz bevizesedjen.
Amikor már kihűlt, 3 részre vágtam és az alsó részt rátettem egy tálcára, majd alaposan megkentem erdei gyümölcs lekvárral. Erre halmoztam a mascarponekrém kicsit kevesebb, mint felét, majd pár szem áfonyát potyogtattam rá és már jöhetett is rá a középső piskótalap. Erre is jött a lekvár (érdemes még az asztalon megkenni, ne csúszkáljon a mascarponekrémen), majd a mascarponekrém, amiből éppen csak pár kanállal hagytam, hogy az oldalát kicsit befedjem (amolyan rusztikus stílusban).  Potyogott ide is pár szem áfonya, majd lezártam az utolsó piskótalappal.
A tetejére leheletvékonyan kentem a mascarponekrémből, hogy a ráfolyatott csokit ne szívja majd be, de a krém többi része a torta oldalán kötött ki, amolyan laza mozdulatokkal felvíve!

Tortát most nem toltam be a hűtőbe, mert ha a hideg mascarponekrémre öntöm az olvadt étcsokoládét, akkor az azonnal megdermed és nem tudom belenyomni a krémes-gyümölcsös kosárkákat, valamint nem ragadnak bele a rápotyogtatott erdei finomságok.
A kosárkákat kivettem a hűtőből és a torta közelébe készítettem a gyümölcsökkel együtt.
Az étcsokit vízgőz felett felolvasztottam, hozzákevertem az olajat (hogy szép fényes legyen a máz) és leöntöttem a torta tetejét.
Gyorsan dolgoztam, mert azért dermedt a csoki egy picit, úgyhogy rápakoltam a kosárkákat, majd megszórtam gyümölcsökkel, az oldalára is rakosgattam málnát és szedret.
Aztán ment a hűtőbe dermedni!

A férjem, amikor meglátta, nem akarta engedni, hogy átvigyem Maja barátnőmnek a tortát, mert ezt "muszáj" megenni, így megígértem neki, hogy hamarosan lesz ismétlés!
Barátnőm szemében a csillogás pedig mindent elárult!

Boldog születésnapot Maja!









2012. július 26.

Vaníliakrémes almás lángos - Egy Doboz élete játékra

 Az ötletet Dizájnmenza adta, amikor új játékot talált ki, "Egy doboz élete" címmel.
Dizájnmenza ötlete a lángos volt újragondolva, és halkan megjegyezte, hogy lehetne gyümölcsöket is használni és édes vonalon mozogni. Naná, hogy innentől kezdve csak erre koncentráltam. Bevallom, nekem a konyhai feladatok olyan szinten jelentenek kihívást, hogy egy-egy új étel kitalálásakor van, hogy pár éjszakát álmatlanul forgolódok, ötletelek és legszívesebben azon hajnalban pattannék is a tűzhelyhez.
A lángos projektben nem voltam biztos, gondoltam, húzom-halasztom és majd meglátjuk. De közben kaptam egy hatalmas kosár almát, aminek egy részéből almáspite lekvárt készítettem, de maradt még egy kevés, amit a gyerekeknek szántam chips helyett ropogtatnivalónak.
Amikor elkészültem az almalekvárommal, olyan finom, almáspitébe való töltelék lett, hogy el is határoztam, a lángosomat is ezzel készítem. De hogyan?
Elkezdtem gugli barátomat faggatni, "almás lángos", "édes lángos",  de nem igazán volt találat. Az édes lángosnál találtam a görög édességet, a Lukumadeszt, de az is sima tészta, rajta fahéjas-mézes szirup. Volt még sima lángos nutellával, meg porcukorral, de ez volt a legtöbb, amit a google ki tudott adni magából.
Aztán rátaláltam a krumplis lángosra és innentől beindult a fantáziám. A sok alma adta magát: reszelt-főtt krumpli helyett jöhet reszelt alma, a tetejére meg puding. Vagy...jut eszembe, hiszen az én kispesti lángososom olyan lángost készít, aminek még a nyers tészta közepére halmoz finomságokat, összenyomkodja és a belsejében a töltelékkel süti ki.
Kész is volt a terv, jöhetett a megvalósítás.

Hozzávalók 8 töltött fánkhoz:
tésztához:
3 dl langyos víz
25 gramm élesztő
2 kanál cukor
1 csipet só
fél kg liszt
1 meghámozott, kimagozott alma lereszelve
1 teáskanál őrölt fahéj
2 evőkanál olaj

töltelékhez:
1 zacskó pudingpor
fél liter tej
3-4 evőkanál cukor

tetejére porcukor

Mielőtt nekilátnék a lángosnak, elkészítem a pudingot, azaz fél liter tejet felforralok 4 evőkanál cukorral, egy kevés tejjel elkeverem a pudingport és a forró tejhez öntöm, majd addig főzöm, amíg be nem sűrűsödik.

Aztán jöhet a lángostészta:
Először is kimérem a lisztet és belekeverek 1 teáskanál fahéjat. A langyos vízbe beleteszem a cukrot és elkeverem, majd belemorzsálom az élesztőt, amit megkevergetek, hogy elolvadjon a vízben. Amikor ez megtörtént, hozzáöntöm a fahéjas lisztet és lazán összegyúrom, majd belekeverem a reszelt almát is és alaposan összegyúrom, hogy az alma mindenhova jusson a tésztában.
Következik 30 perc pihentetés, ezután a tésztát meglocsolom az olajjal és jól eloszlatom az alján és a tetején is, majd egy olajos sütőpapírra teszem a 8 kis gombócra osztott lángostésztát.
Mindegyiket szépen szétnyújtom kb kör alakúra, a közepére 1-2 evőkanál pudingot halmozok, majd az egyik végét ráhajtom a másikra (azaz egy félkör alakú lángost kapok), aminek a végeit alaposan összenyomkodom.
Ezután tűzforró, bő olajba dobom és aranysárgára sütöm.
Az olajból kivéve hagyom kicsit hűlni, majd porcukorral szórom a tetejét és már lehet is fogyasztani!

Jó étvágyat hozzá!



2012. július 24.

SAD 7. forduló: Feketeerdő-torta Zila stílusban


Ezt a tortát a SAD (Süss, Alkoss Díszíts) 7. fordulója ihlette, amit Katuci írt ki nagyon ötletesen. A téma: klasszikusok új ruhája, azaz régi, klasszikusnak számító sütiket kell megálmodni új köntösben, új ízekkel kombinálva.
Ráadásul lemaradásom volt tortanyereménnyel kapcsolatban és kedves nyertesemmel konzultálva a csokis-meggyes Zila tortára esett a választás, gondoltam összekötöm a kellemeset a hasznossal.
Így tehát létrejött a Feketeerdő torta, természetesen az én  - mostanság - kedvenc tortaformámban, a 8 szeletes Zila formában.

Hozzávalók:
a piskótához:
2 tojás
2 evőkanál liszt
2 evőkanál cukor
csipet só

a csokoládés krémhez:
500 ml habtejszín
200 gramm étcsokoládé (legalább 70 %-os)
2 evőkanál porcukor
2 csomag habfix

a meggyszószhoz:
kb 3-4 marok kimagozott meggy
3 evőkanál kristálycukor
1 csapott evőkanál vaníliás pudingpor
1 dl víz

a tejszínhabhoz:
220 ml tejszín
1 csomag habfix
1 evőkanál porcukor





Ismét elővettem a Zila formát és kikentem olajjal, hogy később könnyebben kijöjjön a torta a formából. (és így tényleg jobban kijött, sőt, még jobban, mint a vajjal való kikenés után)





A fém karikát rátettem egy tepsire, az aljára sütőpapírt tettem és 2 tojásból piskótát sütöttem (2 tojás fehérjét habbá vertem, majd 2 tojás sárgáját kikevertem 2 evőkanál cukorral. Ezeket összekevertem és 2 kanál lisztet szitáltam hozzá, majd csomómentesre elkevertem és ment a sütőbe 45 percre)

Amíg a piskóta a sütőben készült, addig feltettem egy lábasban vizet, erre rá egy fémtálkát, amibe apróra tördelve belepotyogtattam a 200 gramm, 86 %-os étcsokoládét, majd folyamatosan kevergetve hagytam, hogy  a csoki megolvadjon. Amikor teljesen felolvadtak a legapróbb darabkák is, levettem a vízgőzről és hagytam kicsit kihűlni (mivel nemsokára a habosra vert tejszínhez kelél adnom, ami a forró csokinak biztosan nem örülne).
Aztán az 500 ml tejszínt keményre vertem a 2 csomag habfixálóval és a 2 kanál porcukorral (édesebb szájúak növelhetik a cukoradagot), majd hozzácsorgattam a még folyós, ám már langyos étcsokit és alaposan összekevertem.

Miután a piskóta megsült, a fém karikát elmostam, beleillesztettem a szilikon formába és a finom étcsokikrémet belekotortam a tortaformába. A tetejét elegyengettem, párszor odaütögettem az alját a konyhapulthoz, hogy az esetleg bennragadt levegő kijöjjön belőle, majd a piskótával lezártam és betettem a hűtőbe 2 órára dermedni.

Dermedés után (és az olajozásnak köszönhetően) az egészet a piskótás aljára fordítottam és simán kicsúsztattam a Zila szilikonformából. A fém karikát körbevágtam belül késsel, így az is könnyen lejött a csokikrémes részről.

Majd következett a meggyszósz, azaz a kimagozott meggyet egy lábasba tettem, ráöntöttem 3 evőkanál cukrot és hagytam, hogy bőséges levet eresszen. Majd kb 10 perc főzés után hozzátettem az evőkanál pudingport és hagytam, hogy kicsit sűrűbb, rubin-piros szirup legyen a léből. Ha túlságosan sűrű, lehet hozzáadni vizet (nekem kellett 1 decit). hiszen itt az a lényeg, hogy ne dermedhessen meg, a szeletekbe vágva kifolyjon a meggyszósz.
A szirupot aztán kanállal a kis lukakba töltöttem, majd a tetejét keményre vert tejszínhabbal és ezüst színű cukorgyöngyökkel díszítettem.
TIPP: Érdemes úgy díszíteni, hogy felvágáskor lássuk az elválasztó réteget,így a meggyszósz már csak az őt kóstoló édességimádónál fog a tányérra folyni:-)

Baconos rizottó camembert sajttal

Ismét egy rizottó recept, hisz tudjátok, nagy szerelmem ez az étel, és rengeteg féle variációja létezik. A határ tényleg csakis a fantázia! Én most egy különleges, lágysajtos receptet találtam ki.
A ropogósra sült bacon egyszer már kiválóan szerepelt nálam az olvadós, lágy camembert sajttal, amikor is oeufs en cocotte-ot készítettem. Akkor csodás ízkombinációt alkotott ez a páros, bár igaz, akkoriban kiegészítette az általam annyira kedvelt spárga is.
Most a spárgát sajnos hanyagolnom kell (bár 3 szálat találtam még a mélyhűtőben, amit ennél a fogásnál díszítésnek fogok használni), de a szalonna és a sajt kárpótol mindenért.

Lássuk akkor az elejétől, amit már annyiszor leírtam.

Hozzávalók 4 személyre:
300 gramm Arborio (vagy bármilyen más rizotto) rizs
1 liter húsleves alaplé (kockából is lehet csinálni, ha sietünk)
2 evőkanál olívaolaj
30 gramm vaj
1 nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl száraz fehérbor
70 gramm vaj a pihentetéshez
5 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez
4 vékony csík bacon szalonna  kb 2 centisre vágva és ropogósra pirítva
1 camembert vagy brie sajt


A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágom és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon, lassú tűzön kb negyed óra alatt puhára párolom (de semmiképpen nem pirítom).
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adom rizst,  amit nagy lángon szépen megkapatok, amíg a rizsszemek elkezdenek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Majd közepesre veszem a lángot, hozzáöntöm a fehérbort és hagyom, hogy a rizs magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott alaplevet merőkanalanként adagolom a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergetem, masszírozom a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
Kb 20-25 perc alatt "al dente" lesz a rizottó, ekkor elzárom alatta a gázt és hozzáadom a hideg(!!!) 70 gramm vajat és a kevés parmezánt. (azért kevesebb most a parmezán, mert nem akarom, hogy elnyomja a camembert sajt lágy ízét. Fedővel lefedve 3-4 percig hagyom olvadni, majd alaposan összekeverem. Ezután hozzáadom az apróra tépkedett camembert, újra összekeverem.
Tálaláskor megszórom a ropogósra sütött baconszalonnával (és jelen esetben hozzáteszem a 3 centisre vágott és a húsleves alaplében megpárolt zöldspárgát díszítésül.)

Jó étvágyat hozzá!


2012. július 23.

"Almáspite" lekvár

Megint egy őrületesen finom, izgalmas íz, amit azért illettem ilyen fantázianévvel, mert a fűszerezése pontosan olyan, mint az almás pitéé.
Nyilván nincs benne tészta, hiszen akkor nem sokáig állna el, viszont van benne bőven alma, és sok-sok finom fűszer.
És tényleg, a kész lekvárt megkóstolva abszolút az almás pite jutott az eszünkbe, olyannyira, hogy télen majd elég lesz a tésztára önteni, betolni a sütőbe és hipp-hopp, kész is lesz a pite:-)
Leginkább sütikhez, palacsintához fogom felhasználni, de kenyérre kenve is isteni lesz!

Hozzávalók:
2 kg meghámozott és kimagozott alma
1 egész citrom leve
2 darab egész fahéj
1 teáskanál vaníliakivonat
80 dkg cukor

Az almákat meghámoztam, kimagoztam és apró darabkákra vágtam, majd  leöntöttem a kristálycukorral és hagytam, hogy levet eresszen.
Amikor már volt leve, feltettem takaréklángon főzni, hozzáadtam a fahéjat és a vaníliát és kb 45 percen át forraltam, amíg a leve be nem sűrűsödött. Nem adtam hozzá dzsemfixet, mivel az alma tele van pektinnel, azaz sűrítőanyaggal, amihez igazán felesleges lenne még bármit is hozzátenni.

Aztán csírátlanított üvegekbe töltöttem (a befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam Domestos-os vízben és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt), fejre állítottam pár percre, és már ment is a puha takaró alá a dunsztba!



Sült marha oldalas


Az ötletet az adta, hogy rengeteg lett a marha húslevesben a husi. És ráadásul csodásan márványos volt a husi, látszott, hogy ha kisütném, nagyon szaftos lenne.

Hozzávalók:
1 szép nagy darab húsos marhaoldalas
2 kg aprószemű krumpli
3 fej lilahagyma
5 száűl újhagyma
10 gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
olaj

bors
rozmaring
1 dl vörösbor


Gondoltam egyet és - bár a leves maga több, mint 6 órán át főtt gyöngyözve - de ezt a nagy darab szaftos husikát én már 2 óra után kikaptam. Nem volt még teljesen átfőve, tehát pont ideális volt a tepsibe fektetéshez. Na, de hogy ne legyen olyan "szimpla", gyorsan pucoltam alá apró krumplit, lilahagymát, újhagymát, fokhagymát, amiket apróra vágtam és jól összekevertem a tepsiben, ráadásként 2 szép sárgarépát is kiloptam a levesből és ezeket is kockára vágta belekevertem a krumplis finomságba. Aztán alaposan meglocsoltam olajjal, sóztam, borsoztam, rozmaringgal megszórtam és újra átkevertem. 1 dl vizet és 1 dl vörösbort öntöttem alá, majd óvatosan ráhelyeztem a marhasültet. Az egészet letakartam fóliával és 1 órán át pároltam a sütőben 170 fokon, majd levettem a fóliát és 200 fokon még 1 órán át sütöttem. Közben a húst folyamatosan locsolgattam az alatta lévő zöldségek fantasztikus levével.
1 óra elteltével szép pirosas lett a husi, azt leemeltem és tányéron, fólia alatt pihentettem, közben maxra tekertem a sütőt és a zöldségeket is megpirítottam.

Így egy csodás marhahúsleves és egy még csodásabb, omlós és szaftos sült marhaoldalas került az asztalra, ropogós, ízes hagymás sült krumplival.

(fénykép nem készült, mivel olyan gyorsan megette a család. De mivel isteni volt, így biztosan lesz ismétlés, és akkor lesz kép is!)

2012. július 21.

Rigó Jancsi

Mostanában valahogy úgy alakult, hogy bármerre néztem, mindig Rigó Jancsiba botlottam. Ha gasztroblogokat olvasgattam, tuti felbukkant egy bejegyzés Jánosunkról. Ha lementem a piacra, tuti akciósan volt kitéve a cukrászdában. És ha a gyerekekkel betértünk a kedvenc fagyishoz, ott is rögtön szembetűnt ez a finomság. Ígyhát úgy véltem, a sors üzenni akar: "Marka, készíts Rigó Jancsit!"

És hát ki vagyok én, hogy szembeszálljak a sors akaratával, így bizony-bizony készítettem Rigó Jancsit. Emlékeztem, hogy pár hónapja Chili & Vanília honlapján találtam egy egyszerű, de nagyszerű receptet, ráadásul Tücsök és Bogár megadta a végső lökést.
A recept szerencsére ismerős, a krémet ugyanúgy kell készíteni, mint ahogy a Zila tortához csinálom. Piskótával pedig szerencsém volt, barátnőm kislányának készítettem szülinapi tortát és a piskótát így 2 tojással többre készítettem, majd kiszedtem belőle a nekem kellő tésztát egy külön tálba és kakaóval csokissá varázsoltam.

És hogy miért is akartam én ENNYIRE ezt a Rigó Jancsit? Gyerekkoromban fent laktunk a Budai Hegyekben, és viszonylag elérhető távolságban leledzett a híres Rigó Jancsi cukrászda, ahol szinte minden hétvégén ehettem egy Rigó Jancsit. Imádtam. Mit imádtam: majd'megőrültem érte. Függőségem örök szerelemmé alakult át, de sajnos már hosszú évek óta nem volt szerencsém az eredeti Rigó Jancsihoz.
Így gondoltam egyet, a sors is késztetett, és már nem volt megállás.

Íme, a recept, ami visszavarázsolt gyerekkorom gondtalan és önfeledt, varázslatos világába!
(Szerelmem szerint ez jobb, mintha cukrászdában vettük volna:-) Na, de ő elfogult ugyebár:-)

Hozzávalók:
a piskótához:
2 tojás
2 evőkanál cukor
2 evőkanál liszt
1 evőkanál kakaópor

a krémhez:
800 ml habtejszín hidegre hűtve (legjobb egész éjszakára hűtőbe tenni)
3 evőkanál porcukor
200 gramm nagyon jó minőségű étcsokoládé

A tetején lévő mázhoz:
100 gramm étcsokoládé
1 evőkanál olaj

Igen, tudom, kicsit bonyolultan hangzik, de higgyétek el, nem az! Csak vágjatok bele és meg fogtok lepődni, mennyire gyorsan kész:-)

Először is elkészítettem a piskótát, szétválasztottam a tojások sárgáját és fehérjét. A sárgáját habosra kevertem a cukorral, a fehérjét keményre vertem, majud óvatosan összekevertem a habot a sárgájával és rászitáltam lassan a lisztet. A végén hozzáadtam a kakaóport is. Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem.
200 fokos sütőben kb 20 percig sütöttem, de folyamatosan ellenőriztem. Amikor kész lett, gyorsan levettem az aljáról a sütőpapírt, majd hagytam kihűlni. Miután kihűlt, egy éles késsel kettévágtam, így két igen lapos piskótatésztát kaptam. Az egyiket (a felső felét) 12 egyenlő kockára vágtam és egy külön tálcára tettem, szorosan egymás mellé (mintha szét sem vágtam volna).
Majd elkészítettem a tetejére a csokimázat: vízgőz felett 100 gramm étcsokoládét megoilvasztottam, hozzákevertem 1 evőkanál olajat, majd a kockákra vágott piskótára csorgattam és szépen, egyenletesen elsimítottam. Ezután kb 10 percre hűtőbe tettem, éppen csak annyira, hogy elkezdjen dermedni a csokimáz, de még ne szilárduljon meg. Forró vízbe mártott késsel a kockákat szétvágtam és visszatettem a hűtőbe, hogya  csokimáz teljesen megdermedjen a tetején.

Majd következett a krém. Vízgőz felett megolvasztottam a 2 tábla étcsokit és langyosra (de még folyósra) hűtöttem. A 800 ml habtejszínt  kőkeményre vertem, majd óvatosan belecsorgattam a langyosra hűlt csokoládét és alaposan összekevertem. Aki nem bízik a habtejszínben, keverhet bele habfixálót vagy zselét, de én nem tettem, mert emlékeimben egy könnyű, habos krém él:-)
Szóval ezt a habot (így is kőkemény lett) szépen elegyengettem az egészben hagyott piskótán, majd a hűtőből kivett csokimázas kockákat elrendezgettem rajta. Aztán kicsit hűtőbe tettem, hogy dermedjen a hab, amjd kb 20 perc múlva kivettem és forró késsel a felső csokimázas tetőkockák szerint az egész sütit helyes kockákra szeleteltem.
Nekem összesen 12 kiadós kocka Rigó Jancsi sikerült a fenti mennyiségből!

Jó sütögetést!

Erdei gyümölcs lekvár egy csipet étcsokoládéval bolondítva

Az ötletet Kamrapolc erdei gyümölcs lekvárja adta, és mert a piacon a kedvenc gyümölcsösömnél volt málna, szeder és áfonya is. Eredetileg áfonya lekvárt akartam készíteni (és készítettem is 6 szép üveggel, hogy ne kelljen folyton lesni az Ikea isteni áfonyalekvár-akcióit), de mellé gondoltam, jó lesz megint valami különleges. És persze nem is én lennék, ha nem bolondítanám meg valamivel. Jelen esetben az imádott étcsokival (ami kiváló minőségű 80 %-os kakaótartalmú csokoládé)

És a mennyiségek:
25 dkg áfonya
25 dkg szeder
25 dkg málna
30 dkg kristálycukor 
5 dkg étcsokoládé
1 kávéskanál citromsav
Fél zacskó 3:1 Dszemfix Extra

A gyümölcsöket megmostam, majd lábasba tettem, ahol (vicces módon) krumplitörővel kicsit összetörtem őket, leöntöttem a cukorral,hozzáadtam a citromsavat, alaposan összekevertem, majd alágyújtottam.
(Vannak, akik szeretik pár órát/vagy akár egy éjszakát is a gyümölcsöt a cukorban állni. Én azonnal főztem, de egyszer kipróbálom egész éjszakás állás után is, hogy mennyire lesz más az íze.)
Szóval kb fél órán át főztem, forraltam, majd hozzáadtam a Dzsemfix extrát és még 3 percig forraltam. Amikor lekapcsolatm alatta a lángot, akkor beletördeltem a csokoládétz, hagytam 1 percet, hogy olvadjon, lazán átkevertem és már ment is a csírátlanított üvegekbe.

2 darab 375 ml-es üveg lett vele tele és egy bébiételes üveg fele is ezzel a finomsággal telt meg, de 1 nap alatt el is fogyott:-)

2012. július 19.

Tökfőzelék

Január óta írom a blogot, de csak most vettem észre, hogy még egyszer sem volt főzelék a blogra feltett ételek között. Pedig gyakran készítek. Akkor miért? Talán túl póriasnak találtam? Vagy túl könnyűnek? Pedig imádom a főzelékeket!
Lehet az tök, káposzta, saláta, krumpli, bab, lencse, bármi!
De ilyenkor, amikor szezonja van, imádom a zsenge tökből, saját magam által készített ( és nem előre lereszelten megvett) tökfőzeléket.

Lássuk is a receptet!

Hozzávalók:
1 szép nagy, lehetőleg zsengének tűnő tök
1 doboz tejföl
2 evőkanál étkezési keményítő
só, bors
kapor (reeengeteg kapor!)
pirospaprika
vöröshagyma
fokhagyma
olaj

Nekem jó dolgom van, hiszen anyósom ellát engem minden földi jóval. Szó szerint. Többek között hatalmas, zsenge és isteni tökkel. Most is kaptam tőle egy szép nagy darabot, a végén kb másfél kilónyi reszelt tök lett az eredmény.
Na, de ne rohanjunk előre, van még dolgunk bőven azzal a tökkel!
Először is szépen félbevágtam, majd keresztben is félbevágtam, mert olyan nagy volt.
Aztán egy evőkanállal kivájtam a magos belsejét, és kívülről meghámoztam. Majd egy erős, masszív, nagylukú reszelőn lereszeltem (ez jó fél órás meló volt, közben néha a kezemet is elreszelgettem, de nem volt vészes:-)
Aztán egy vöröshagymát és 2 gerezd fokhagymát összevágtam apróra és kevés olajon megpároltam. Aztán hozzáadtam a lereszelt tököt és alaposan megsóztam. Közepes lángon kezdtem főzni, közben gyakran megkevergettem, hogy a tök egyenletesen puhuljon. Amikor kezdett megpuhulni, hozzáadtam egy csomó apróra vágott kaprot és egészen puhára főztem. Miközben főtt, 1 kis pohár tejfölt összekevertem 1 kanál pirospaprikával és 2 evőkanál étkezési keméynítőt feloldottam kevés hideg vízben. Elsőként a feloldott étkezési keményítőt adtam a főzelékhez, majd a paprikás tejfölt is belekevertem és még kb 10 percig főztem, hogy összeérjenek az ízek.

Csülkös körömpörkölttel tálaltam, mert szerintem a tökfőzelékhez a legfinomabb feltét a pörkölt (lehet sertéscomb, marhahús, vagy csirkepöri is).

Jó étvágyat hozzá!

Barack minden mennyiségben

Nagymamám baracklekvárjának az ízét sosem felejtem. Ő türelmes asszony volt, szépen lehántotta a gyümölcs héját, kimagozta, és nem érdekelte, hogy mennyi  időbe is telik és mennyire égeti szét a kezét. Emlékszem, kisgyerekként gyakran segítettem neki magozni, ültünk a TV előtt, közben én nézhettem az esti mesét és segítettem. Aztán arra is emlékszem, ahogy finom barackillatra aludtam el, mert édes nagyikám késő éjszakába nyúlóan főzte a lekvárt, hogy ne nappal kelljen az óriási hőségben.
Idén úgy döntöttem, az én gyerekeim is megismerik ezt a fantasztikus érzést, amikor a lakást betölti az édeskés barackillat és másnap már ehetik is a frissen készült baracklekváros kenyeret, aminél nincs is jobb a világon!

Elsőként levendulás baracklekvárt készítettem, az ötletet és ihletet Limara receptje és Maci a málnásban adta!

Hozzávalók:
2 kg magozott sárgabarack
1 kg kristálycukor
1 csomag 3:1 dzsemfix extra
1 kávéskanál citromsav
2 dl levendulaszirup

Megvettem a piacon a viszonylag apró szemű sárgabarackot, majd alaposan megmostam, kiválogattam az ütődötteket, aztán kimagoztam, lemértem és a kóstolgatást követően 2 kilogrammnyit a lábasba tettem. Nem bajlódtam a héjával, hiszen manapság az embernek "semmire sincs ideje" (pedig mennyivel jobb volt esténként barackot magozva beszélgetni, majd megnézni az esti mesét, aztán irány az ágy!).
Szóval fogtam a botmixert és alaposan leturmixoltam a barackot, hogy ne maradjon benne nagyobb darab, vagy zavaró héj. Majd hozzáöntöttem a kristálycukrot és a citromsavat és fél órán át főztem. Amikor már jól összeforrt, beleöntöttem 2 dl levendulaszirupot és a Dzsemfixet, majd főztem még 3 percig.
Közben az üvegeket a szokásos módon csírátlanítottam (A befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam Domestos-os vízben és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt)

A kész lekvárt üvegekbe töltöttem, fejtetőre állítottam, most pedig puha pokrócok melegében, száraz dunsztban várnak a kihűlésre.
Ebből az adagból 3x500 ml-es és 2x375 ml-es üvegek lettek tele. És még egy kevés kóstoló is maradt.

A másik nagy kedvencem (ami 18 év felettieknek szól), a  barackpálinkás-marcipános baracklekvár.
Ezt saját kútfőből vettem (bár biztosan már mások is megcsinálták, minden esetre vicces a története, mivel egyik este elszunyókáltam és azt álmodtam, hogy a lekvárba pálinkát és marcipánt tettem és isteni lett) Szóval muszáj volt kipróbálnom. mivel marcipános eperlekvárban már van tapasztalatom, így - gondoltam - rossz dolog nem sülhet (azaz főhet) ki belőle.

Hozzávalók:
1 kg magozott sárgabarack
1/2 kg kristálycukor
1/2 csomag 3:1 dzsemfix extra
1/2 kávéskanál citromsav
2 cl barackpálinka
10 dkg reszelt marcipán (aki kevésbé édesen akarja, annak elég 5 dkg is)


Most 1 kg barackot vettem alapul, megmostam, kimagoztam és ment is a lábasba.
Aztán fogtam itt is a botmixert és alaposan leturmixoltam a barackot, hogy ne maradjon benne nagyobb darab, vagy zavaró héj. Majd hozzáöntöttem a kristálycukrot és a citromsavat és fél órán át főztem. Amikor már jól összeforrt, beleöntöttem a pálinkát, a reszelt marcipánt és a Dzsemfixet, majd főztem még 3 percig.
Közben az üvegeket a szokásos módon csírátlanítottam (A befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam Domestos-os vízben és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt)

A kész lekvárt üvegekbe töltöttem, fejtetőre állítottam, most pedig puha pokrócok melegében, száraz dunsztban várnak a kihűlésre.
Ebből az adagból 1x500 ml-es és 2x375 ml-es üvegek lettek tele. Természetesen itt is maradt (most egy kicsit több) kóstoló.

Idén ez volt az én nagy barackbefőzésem, remélem sikerült ötletet és kedvet adnom Nektek is!

2012. július 17.

Kenhető kecskekrémsajt

A múltkor készített kecskekrémsajt teljesen elvarázsolt. Természetesen nem csak engem, hiszen ez természetes, hanem mindenkit, aki csak kóstolta.(és ez valóban így van, mindenki csak dicsérte és kért még és kért még és kért még...
Mivel az állaga krémes volt, de mégis keményebb annál, hogy kenhető legyen, így addig-addig izgatta a fantáziámat a dolog, amíg ma neki nem veselkedtem egy sokkal krémesebb változatnak is.
Nos, nem sokat teketóriáztam, kedvenc tejesemnél vettem erre a célra 2 liter kecsketejet és 1 liter natúr, élőflórás joghurtot.
Itthon a tejet jól felforraltam , majd , amikor már forrt, hozzáöntöttem a joghurtot és (biztos, ami biztos alapon) 1 evőkanál ecetet is.
Kb 10 percig hagytam állni, hiszen a joghurt miatt sokkal kevésbé állt össze, viszont pontosan ez volt a cél.

Ismét textilpelenkába öntöttem az egészet  és hagytam, hogy a savó kifolyjon belőle. Nem erőltettem a teljes kicsöpögést, lazábbra hagytam az állagát, mjd szétbontottam és nekiestem egy evőkanállal. Addig masszíroztam, amíg nagyon finom, lágy, darabkáktól mentes krémsajtot kaptam. Ebbe kevertem sót és apróra vágott (lehet zúzott is) fokhagymát, ezt is alaposan összekevertem, majd kis tálkákba szedtem és a tetejét megszórtam oreganóval.
Most a hűtőben pihen, az első kóstoláson már átesett és bátran mondhatom, bármilyen kenhető krémsajt méltó ellenfele lenne, ha maradna belőle. De azt hiszem, ebből pár nap múlva már csak egy szép emlék marad!

Lenti bundáskenyere

Ezt a receptet egy nagyon jó barátunknak, Leventének köszönhetem, aki sajnos már nem lehet köztünk, viszont tőle tanultam a fortélyt, amivel az amúgy talán unalmasnak tűnő bundás kenyeret maximálisan fel lehet dobni. És ahogy a reklám is mondja: az élmény megfizethetetlen.
Természetesen nem én lennék, ha kicsit nem markásítottam volna!:-)

Hozzávalók 2 személyre:
4 nagy szelet kenyér (legjobb, ha már legalább 3 napos, kicsit szikkadt, de a frissből is szuper)
2 tojás
fél dl tej

bors
tejföl
reszelt sajt
apróra vágott lilahagyma
pár gerezd fokhagyma
olaj

A tojásokat felverem, hozzáöntöm a tejet, sózom, borsozom és újra felverem, amíg a tej teljesen elegyedik a tojásokkal.
Egy magasabb falú serpenyőben olajat melegítek (annyit, ami kb félig fogja ellepni a beletett kenyeret), majd a felvert tojásba belemártom a szeleteket és hagyom kicsit ázni, de csak nagyon kicsit, ne legyen "szottyos" a kenyér. Majd a forró olajba beleteszem és szépen kisütöm előbb az egyik, majd a másik oldalát is.

És itt jön a hüpp-hüpp Markatrükk:-)
A kész kenyérre rádörzsölgetem a fokhagymát, majd még forrón beborítom sajttal, ami szépen ráolvad. Ha már megolvadt, rákanalazom a tejfölt és alaposan megszórom lilahagymával!
Mennyei, mennyei és újra csak mennyei!

Jó étvágyat hozzá!

2012. július 16.

Saslik, ahogy én szeretem

Régi nagy kedvencemet osztom meg veletek. Zseniálisnak tartom a saslikot, mivel pillanatok alatt elkészül, nagyon változatosan variálható és isteni, könnyű ebéd vagy vacsora. Ráadásul jó előre el lehet készíteni, és készre sütéséhez sem kell sok idő.

Megvallom őszintén, kiskoromban azt hittem, a saslik a sas húsából van, így amikor néha, nagy ritkán étteremben valamelyik szülőm ezt rendelte és kínálgatott, hát nem sok gusztusom volt kipróbálni. Később persze megváltozott a véleményem, amikor főiskola körül egy kerti parti alkalmával a házigazda előhozott egy csomó guszta nyársat és közölte, hogy ma saslikot eszünk. Azért biztos, ami biztos, rákérdeztem, hogy mi is "sasol" azon a pálcikán, de megnyugtattak, hogy csirkehús, aminek a sashoz elég kevés köze van.

A saslik amúgy "tűzön sütött valami"-t jelent, és nyilván ebben is van a dolog lényege: nyílt tűzön érdemes elkészíteni, bár panellakók örömére én már tepsiben is csináltam és jelentem: semmivel sem rosszabb, mint tűzön pörkölődött társa, bár nyilván kevésbé füstös ízű!
Gourmandok most felszisszennek, na de szisszenjenek csak, hiszen nyilván még sosem élvezhették a panel-lét örömeit és a panelkonyhatündérek és panelkonyhaboszorkányok találékonyságának előnyeit.

Csapjunk is a lecsóba, illetve a saslikba.

Hozzávalók az én ízlésem szerint:
Fél kg csirkemell filé
30 dkg húsos baconszalonna
1 kisebb cukkini
3 közepes fej vöröshagyma
6-8 darab gomba

A csirkemell filét kb 2*2 cm-es kockákra vágom és előző este alaposan befűszerezem ízlés szerint (én fokhagymás pirospaprikás fűszerszószt készítettem: 2 evőkanál olajhoz tettem 1 teáskanál pirospaprikát, 1 teáskanál zúzott fokhagymát és sok-sok sót, na meg borsot)

Másnap a gombát, a hagymát, a cukkinit és a abcont is ízléses darabkákra vágom (kb akkorákra, mint a csirkemell darabokat) és elkezdem egy bambusz pálcikára felhúzni: csirkemell, hagyma, bacon, gomba, cukkini)
Amikor a rúd tele lesz, folytatom a következővel, amíg az alapanyagok el nem fogynak.
Természetesen lehet variálni, aki pl nem szereti a hagymát, annak ki lehet hagyni és lehet helyettesíteni pl padlizsánnal vagy koktélparadicsommal.
A variáció végtelen, az élvezet sajnos rövid.

Miután minden nyárts kész, grillen, vagy grillsütőn, vagy grillserpenyőn vagy csak egyszerűen egy tepsiben egymás mellé fektetve a sütő mélyén megsütöm. A sütőben tepsiben lapuló saslikokat is érdemes forgatni és az alul összegyűlt zöldséges húsos lével szorgalmasan locsolgatni!
1-2 nyársat a vége felé meg lehet szórni kevés sajttal, ami ráolvad, így még jobban fokozza az ízélményt!

Szerintem paradicsomsalátával isteni, de bármilyen köret jól megy hozzá!

Itt a nyár, kerti partik kötelező étele, tessék kipróbálni!:-)

2012. július 12.

Bodzakrém-leves

A Gourmet Fesztivál csodája
Pár héttel ezelőtt ellátogattam a Budai Gourmet Fesztiválra, ahol a Rosinante étterem standjánál egy csodával találkoztam. Ez a csoda nem volt más, mint a bodza krémleves. Selymes volt és üdítő, nem tolakodó, mégis maradandó az ízhatás!
Elhatároztam, hogy mindenképpen megszerzem a receptet. Már ott a Fesztiválon is kérdeztem a "mestert", Gál Zsoltot, hogy hogyan is készíti ezt a csodát és nagyvonalakban el is mondta, de nagyon akartam ezt a receptet! És íme, megszánt az ég, a múlt héten a Rosinante fogadó blogján megjelent a RECEPT!

Így én neki is vágtam és elkészítettem az én verziómat (kicsit változtatnom kellett, mivel már nincs bodzavirág és a fűszerekkel is kicsit másképpen bántam)

Hozzávalók:
2 dl gyömbéres bodzaszirup (amit a Rosinante Fogadó szokásos vasárnapi minivásárán vettem)
1 kg alma
5 evőkanál cukor
5 dl tejszín

fahéj
kardamom
vaníliakivonat
4 evőkanál étkezési keményítő
2 dl olivaolaj
1 lime leve és héja

Az 1 kg almát megpucoltam és kockákra vágtam, majd felöntöttem annyi vízzel, ami ellepi, hozzáöntöttem 2 dl bodzaszirupot és kb 20 percen át főztem, amíg az alma meg nem puhult. Közben beletettem egy egész fahéjat, és teafőző gömbben kevés kardamom magot. Majd hozzáadtam 1 kávéskanál vanília kivonatot és csipet sót is. Amikor az alma már puha volt,kivettem a fűszereket és botmixerrel simára turmixoltam. Mivel savanykásnak éreztem, 5 evőkanál cukrot tettem még bele és hagytam, hogy felolvadjon. AZ étkezési keményítőt hideg vízben feloldottam és a tejszínnel együtt a levesbe kevertem. Aztán szitán átszűrtem az egészet, hozzáöntöttem az olivaolajat és az egészet újra összeturmixoltam.
A hűtőben 1 éjszakát állt, a végeredmény egy selymes, finom, hűsítő különlegesség lett, amit kevés lime levével és reszelt héjával díszítve tálaltam.

Tökéletes levesnek és édességnek is ebben a forróságban!




2012. július 9.

Ham and eggs, avagy Marka hemendeksze

Nagy klasszikust osztok meg veletek, nyilván mindenki csinált már, de azért közzéteszem az én hemendekszemet, hátha valaki pont ilyet nem készített még:-)))

Hozzávalók 2 nagyon éhes személyre:
8 egész tojás
2 újhagyma
8 szelet csirkemell sonka
2 szelet baconszalonna
10 dkg trappista sajt


A baconszeleteket vékony csíkokra vágom és egy serpenyőben kevés olajon megpirítom, majd kiszedem kistányérra. Aztán a szalonna zsírjában a sonkaszeleteket elkezdem pirítani,rászórom egyenletesen a félretett baconszalonnát és amíg még nem pirul, ráütöm az egész tojásokat, vigyázva, hogy a sárgája egyiknek se folyjon szét. Aztán gyorsan beleszórom a még nyers fehérjébe az apróra felkarikázott újhagyma szeleteket és hagyom, hogy a tojások megsüljenek (ezalatt az alatta lévő sonka is teljesen megsül).Amikor már majdnem kész, megszórom reszelt trappistával és megvárom, hogy ráolvadjon, majd lezárom a gázt és forrón tálalom!

Jó étvágyat hozzá!

2012. július 7.

Hideg kovászosuborka krémleves



Ezt a receptet kedvenc gasztrobloggerem, Gabojsza ajánlotta a minap Facebookos oldalán, és én annyira beleszerettem, hogy úgy döntöttem, mindenképpen elkészítem. Egyrészt, mert ebben a hőségben remek hűsítő, másrészt, mert alig van vele munka.

A RECEPT és az érdem Gabojszáé, az elkészítés és kóstolás élvezete az enyém:-)))


Hozzávalók:
1 üveg kovászos uborka
egy nagy doboz tejföl
feta sajt
esetleg kapor
2 gerezd fokhagyma

A koviubi levét 3 apróra vágott uborkával, 2 gerezd fokhagymával és a tejföllel összeturmixoltam, kaporral ízesítettem, majd tálaláskor apróra vágott fetasajttal és kovászos uborkával díszítettem.

Jó étvágyat hozzá!

2012. július 5.

Kecskekrémsajt




Évek óta izgat a sajtkészítés, de valahogy mindig féltem tőle. És mindig találtam valakit , aki otthon készíti és kényelmesebbnek tűnt megvenni tőle, mint magam nekilátni ennek a rendkívül kényes feladatnak. Igen, ma már mindenhol belebotlik az ember a házi sajt receptjébe és mindenhol azt írják, hogy pikk-pakk megvan, de azért érdemes vele kicsit törődni.






Nem vagyok egy nagy sajtszakértő, ezért nem is kezdek bele mindenféle sajtkészítési módszerekbe, arra ott van a gugli. Én inkább a saját tapasztalataimat szeretném megosztani veletek, jelen esetben a kecskekrémsajttal kapcsolatban. Mivel elindultam a sajtkészítés hosszú és rögös útján, ezért  biztos vagyok benne, hogy lesz még itt félkemény, gomolya típusú, tehéntej alapú, és mindenféle ízesítésű sajt, de egy biztos:
Végtelen örömmel tölt el, hogy életem első sajtja az egyik legnagyobb kedvencem, a kecskesajt krémes változata.
A végeredmény pedig olyan jó lett (és ez nem csak az én véleményem), hogy akár árulni is lehetne:-)
Nos, nekem bőven elég, ha minden héten jut 1-1 ilyen kis guriga az asztalomra.

És akkor most lássuk a receptet!

Hozzávalók:
1,5 liter kecsketej (4,2 %-os)
1 kis dobozos élőflórás joghurt
1 evőkanál ecet
2 evőkanál tejszín
fél fej apróra vágott lilahagyma

oregano

Először is elsétáltam a piacra a tejesemhez és vettem másfél liter forralatlan, nyers kecsketejet. (sajtkészítésnél  minimum 3,6 %-os tej legyen a sajt  alapja)
AZtán otthon jól felforraltam, majd, amikor már forrt, lehúztam a gázról és beletettem egy doboz (2 decis) élőflórás joghurtot. A sajtkészítés tana szerint erre el kellett volna kezdenie besűrűsödni, de nem igazán történt semmi még 10 perccel később sem, csak néhány kis csomócska úszkált a tejben. Ezért meggyorsítottam a folyamatot 1 evőkanál ecettel, amjd alaposan elkevertem a még forró tejben. Na, ez a noszogatás hatott a tejecskére, azonnal összeállt, körülötte átlátszó savó folydogált.
Erre már én is beindultam, rohantam egy vadiúj textilpelenkával, amit egy lábas fölé tettem és szépen átöntöttem ár a savós "trutyit". Aztán elkezdtem csavarni a textilt, kisebb batyut formázva ezzel a fennmaradó sajt körül. Ugyanis a savó elkezdett kifolyni, a sajt meg jól bennmaradt. Amikor már úgy gondoltam, hogy a savó nagy része távozott, széthajtottam egy mélytányér fölött a textilt és ekkor jött az ízesítés: sóztam bőséggel - de közben egyfolytában kóstoltam, nehogy túl sós legyen - és a finomra aprított lilahagymát  is belekevertem. Majd a krémesség kedvéért 2 evőkanál tejszínt is kevertem hozzá. A keverést egy evőkanállal végeztem, közben figyeltem, hogy az összeállt sajtdarabkákat szétnyomkodjam, passzírozzam, simogassam. Aztán újra összetekertem kis batyuvá a textilt és tekergettem, hogy hadd folyjon ki a felesleges savó és tejszín. Majd megint szétbontottam, újra masszírozás, keverés, és újra batyu. Ezt a folyamatot kb6-szor csináltam meg, a végére nagyon finom, selymes, sima, krémes állagot kaptam. Ekkor két szufléformát vékonyan megkentem olajjal, abba folpackot tettem (az olaj azért kell, hogy a folpack az oldalára ragadjon) és az aljára oreganot szórtam. Ebbe kanalaztam a krémsajtot és a tetejét elegyengettem, majd oreganoval szórtam azt is. Éjszakára hűtőbe tettem, másnapra isteni, kenhető, de mégis masszív krémsajtot kaptam.
A két szufléforma pont tele is lett a sajttal. (persze nem bírtuk ki még a készítés után azonnal is megkóstolni. Mit is mondhatnék: az íze igazán fenomenális!

Aki kipróbálja, annak jó szórakozást, aki olvassa, annak meg jó nyálcsorgatást kívánok!:-)))

FONTOS TIPP!
A megmaradt savót nehogy kidobjátok. Íme egy kis ismertető gyógyító hatásáról:

Mi a tejsavó?

A tejsavó nem más, mint a tejtermékek gyártása után visszamaradó, kiválóan hasznosítható anyag. Már a régi görögök és rómaiak is ismerték, és használták gyógyításra és szépítőszernek. Egyiptomban Kleopátra csodaszere volt. A tejsavót tartotta bőre és szépsége elixirjének. A tejsavó belülről táplálja a szépségét. A tejsavót, mint gyógyitalt, száz évvel ezelőtt Svájcban és Ausztriában használták a szanatóriumokban. Nagy jelentőséget tulajdonítottak a gyógyerejének, és ivókúraszerűen alkalmazták. Az elmúlt időkben azonban csak a tejipar hulladékává vált, pedig a benne található értékes aminosavak és ásványok a szervezetünkre jótékony hatással vannak. Holott hozzátartozik a mai egészséges táplákozáshoz.

A tejsavó lehet édes és savanyú. Az édes tejsavó a sajtkészítés mellékterméke, amikor a tejbe enzimes oltóanyagot tesznek. A savanyú akkor keletkezik, amikor a lágy sajtokat készítik, és az erjedésben résztvevő baktériumok hatására jön létre. Savanykás íze kellemes, hűsítő, frissítő hatású. Üdítő italok feldúsítására is használják.

Mire jó a tejsavó?
  • emésztési problémákra /székrekedés, puffadás, gyulladások/
  • máj, epebetegségek
  • anyagcsere-betegségek: magas vérnyomás, vérzsírok, köszvény, hízás
  • bőrpanaszok
  • allergiák, immungyengeség
  • ízületi betegségek, gyulladások
  • diéták kiegészítője, testsúly szintentartás
  • méregtelenítés, regerenálódás
A tejsavó is igen kiváló szépítőszer és stabilizálja a bőr savak elleni természetes védőrétegét. A tejben és a tejsavóban található tejsav fertőtleníti a bőrt, és fürdés után sokáig kellemes közérzetet biztosít.

Kényeztessük magunkat, készítsünk tejsavós fürdőt, hiszen már Kleopátra is ismerte a hatását, az Ő fürdővize is így készült.

Hozzávalók: 1 l tejsavó vagy 10 evőkanál tejsavó por, kamillatea, 1 evőkanál mandulaolaj,

Alkalmanként 20-30 perces fürdőt vegyünk, és a bőrünk szép bársonyos lesz. Letisztulnak az elhalt hámsejtek. Arcunkat is megmoshatjuk tejsavóban, szép üde és bársonyos lesz az arcunk tőle, nem irritálja a bőrt.

Ha száraz a bőrünk, akkor heti 2-3 alkalommal készítsünk fürdőt.



2012. július 4.

Jeges kávé

Mostanában Maja barátnőmmel rászoktunk arra, hogy finom jegyes kávéval ajándékozzuk meg magunkat ebben a nagy melegben. Maja isteni jeges kávét készít, mindig jól esik felugrani hozzá egy hűsítő finomságra, (arról már nem is beszélve, hogy a gyerekek addig lefoglalják egymást, mi anyukák pedig pár percre fellélegezhetünk) de gondoltam: nem lóghatok nála minden nap. Én is készítek ilyet, és most már reggelente nem forró, hanem jeges kávéval indul a nap!
Az elkészítéséhez nem kell túl sok minden, pillanatok alatt megvan és fantasztikus felfrissülést okoz.

Hozzávalók: vaníliafagylalt
kávé
jégkocka
tej
tejszínhab

Ha van rá keret, érdemes jó minőségű (Carte D'Or, Augusto, Spar Natur Pur) vanília fagyit venni és a tejszínhabbal se spóroljunk. Na, és persze a legjobb, legízletesebb a főzött kávéból készülő jeges finomság, de természetesen pénztárcakímélő neszkávé változattal is finom.

Lefőztem egy adag kávét, egy szép hosszú poharat félig raktam jégkockával, erre szedtem egy (vagy két;-) gombóc vaníliafagyit, majd ráöntöttem a frissen lefőtt kávét. Jól összekevertem az egészet, öntöttem hozzá még kevés tejet, megint jól megkavartam, majd jó sok tejszínhabbal díszítettem.

Tuti nyári befutó, édességnek sem akármilyen. Nálunk a család kedvence lett, próbáljátok ki és hűsöljetek!

Baconos-cukkinis tagliatelle

Ezt a  receptet egy gasztroblogger társamnak köszönhetem, illetve ő adta az alapötletet, amit persze markásítottam.

Mint már nyilván tudjátok, olasz konyha őrült vagyok, ráadásul imádom a tésztákat is, így a tagliatelle az egyik nagy kedvencem. Sőt, talán ezt a tésztafajtát szeretem a legjobban (na meg a mostanság felfedezett orzot/risonit, amiből isteni krémes "orzottót" lehet készíteni.)
Nemrég pedig akkora szerencsém volt, hogy a Lidl-ben olasz napok voltak, így elég jó minőségű tagliatelle tésztához jutottam (majdnem olyan jó, mint amit Olaszországból hoztam "házi tészta" elnevezéssel)
A különböző tésztafajtákról már volt szó az egyik bejegyzésemben, akit érdekel, érdemes visszaolvasni.

Nos, a tésztafajta már megvan, most már csak ki kell találni, mivel is készítsem el, ami  hamar megvan, nem igényel túl sok sütés-főzést ebben a nagy hőségben és persze egészséges és finom.
Maradt itthon hétvégéről egy szép nap cukkini, így, amikor az egyik gasztroblogon cukkinis tagliatelléről olvastam, egyértelmű volt, hogy ez lesz az én receptem.

Hozzávalók 4 személyre:
250 gramm tagliatelle száraztészta
1 szép cukkini
5-6 vékony szelet bacon szalonna vagy kockabacon
3 gerezd fokhagyma
3 szelet apró kockákra vágott sonka
3 szép szál újhagyma
2 dl tejszín
4 tojás sárgája (a fehérjét érdemes lefagyasztani - akár 6 hónapig is eláll -  és később felhasználni madártejhez, pavlovához, fehér piskótához, habcsókhoz)
só, bors
bazsalikom
5 dkg parmezán sajt

Mindenek előtt felteszek egy lábasban sós vizet a tésztának, majd amikor elkezd forrni, beledobom a száraztésztát és a használati utasításnak megfelelően elkészítem.

A baconszalonnát vékony csíkokra vágom és megpirítom kevés olajon, majd a sonkakockákkal is ugyanezt teszem. Mindkét pirított húst félreteszem, majd a gyufaszálnyi csíkokra aprított cukkinit is megpirítom és külön tányérra teszem.
Az újhagymát is vékony karikákra vágom, a zöld karikákból keveset félreteszek díszítésre.

Kevés olívaolajon megfuttatom az újhagyma-karikákat és az apróra vágott fokhagymát, majd hozzáöntöm a már előzőleg megpirított szalonnát, sonkát és cukkinit. Összeforgatom és még picikét pirítom, de vigyázok, nehogy odaégjen!

Egy kis tálkában a 4 tojássárgáját összekeverem a 2 dl tejszínnel és félreteszem. Majd, a már kész tésztát beleforgatom a cukkinis-baconos egyvelegbe és lezárom alatta a gázt. Ekkor ráöntöm a tejszínes-tojássárgájás egyveleget és gyorsan összekeverem, hogy a szósz besűrűsödhessen.
A végén reszelt parmezánnal tálalom!

Jó étvágyat hozzá!



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...