Spárgás-baconos bulgur grillkolbásszal

Munka mellett bizony semmi idő főzni, ezt bizony be kell látni. Illetve lenne, de akkor ki puszilgatná össze a fiúkat, ahogy hazaérünk az oviból. Ki kergetőzne velük, ki csiklandozná őket, ki társasozna velük és még sorolhatnám napestig?
Szóval muszáj volt leredukálnom a konyhában töltött, munkanap utáni perceim számát. Így vettem fel a 30 perces ételeim listájára ezt a finomságot.

Hozzávalók 4 személyre:
300 gramm bulgur
6 dl víz
200 gramm zöldspárga
50 gramm baconszalonnacsík
1 teáskanál vaj
1 bio-leveskocka

12 bajor grillkolbász (én konkrétan a piacon, a hentesemnél szerzem be, de lehet kapni a nagyobb élelmiszer-üzletekben is)

A bulgurt és a vizet egy lábasba tettem, hozzádobtam a leveskockát és alacsony lángon, néha megkevergetve, kb 15 perc alatt készre főztem. (akkor van kész, ha az összes vizet felszívta)
Közben egy serpenyőben az apróra összevágott baconcsíkokat megpirítottam. Amíg a bacon pirult, a spárgák fás végeit letörtem (a zöldspárga két végét elkezdtem meghajlítani és ahol a spárga kettétört, ott  a csúcsos végét megtartottam, az alsó része viszont fás, ment a kukába), folyó víz alatt alaposan megmostam, majd kb 1 centis darabokra vágtam és a piruló baconhöz dobtam. Kb 5 perc alatt a spárga is megpuhult.
Ezt a baconos spárgát aztán a már kész bulgurhoz kevertem, diónyi vaj kíséretében, ami szépen a forró bulgurra olvadt.

A grillkolbászokat pedig grillserpenyőn, kb 7-8 perc alatt szép pirosra sütöttem.
Jó étvágyat hozzá!

Báránygerinc, juhtúrós puliszkával és zöldspárgával töltött rétessel

Megint sikerült listásat alkotnom.És hogy ez mit jelent? Férjem szerint azok az ételek, amik fantasztikusan sikerültek, felkerülnek a "Bármikor készíthető ételek" listájára és amikor én nem tudom, mit kéne főzni, ő csak bedob egy ételnevet erről a listáról.
Nos, a legnagyobb dícséret az volt, hogy "Ilyet még a legjobb éttermekben sem ennénk!" Úgyhogy lista és legjobb éttermet felülmúlás pipa :-)
De hogy ne csak magamat fényezzem: itt említem meg drága Era barátnőmet, az Életinfo blog íróját, akinek egyrészt a bárányt köszönhetem, másrészt a csodás zöldspárgás-sonkás rétese adta az ihletet az én puliszkás rétesemhez.

Hozzávalók a bárányhoz:
1 szép darab bárány gerinc csont nélkül (én még pár bordát is mellésütöttem ÍGY)
olaj
örölt bors
pár rozmaringlevél
szárított menta
3 gerezd zúzott fokhagyma
só

A réteshez:
1 csomag réteslap
1 bögre (2 dl) kukoricadara
3,5 bögre víz
só
200 gramm juhtúró
50 gramm kockabacon
250 gramm zöldspárga

Először a rétest készítettem el:
A csomagban 8 réteslap volt, így a fent megadott mennyiségből összesen 2 rétest tudtam készíteni, mindkét rétest 4-4 lapból állítottam össze.
Először megfőztem a puliszkát, azaz a bögre kukoricadarát a 3 és fél bögre vízzel felöntöttem és alacsony lángon, kb 10 perc alatt tejbegríz sűrűségűre főztem, majd elzártam alatta a gázt, sóztam és fedő alatt hagytam még készre puhulni.

Ezután egy serpenyőben megpirítottam a baconkockákat, majd egy tányérba szedve hagytam hűlni. A bacon zsírjában pedig a megtisztított zöldspárgákat (a fás végüket letörtem, majd alaposan megmostam őket) kicsit átpirítottam, mert igen vastagok voltak és féltem, hogy a rétesben nem fognak eléggé megpuhulni.
A réteslapokat egyenként megkentem olajjal és négyet egymásra raktam, majd következett a rétegzés:
a puliszka egynegyedét a rétes egyik szélére kentem, kb evőkanálnyi vastagságban. Majd rászórtam a juhtúró felét. Erre jött a spárga fele, amiket hosszában szépen ráfektettem a juhtúrós puliszkacsíkra, majd az egészet lezártam a puliszka második negyedével. Az egészet megszórtam a pirított baconkocka felével, majd a széleket behajtva óvatosan feltekertem a rétest.
A maradék alapanyagokkal ugyanígy jártam el a másik 4 réteslapon.
Majd a két rétest sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, megkentem a tetejét is olajjal és 4180 fokos sütőben addig sütöttem, amíg szép aranybarna színt nem kapott (ez nálam kb 20 perc volt.)

Majd hozzáláttam a báránygerincnek. Igazából a gerincet és a bordákat azért külön-külön sütöttem, meg a gerinchúst már a bordáktól szétválasztva kaptam, így báránygerinc-filéket süthettem ki, ami hatalmas élmény volt, ugyanis roséra sütve az egyik legfinomabb hús, amit valaha ettem.
Szóval a pácolást már előző este elvégeztem: olajat, sót, borsot, mentát, rozmaringot és zúzott fokhagymát összekevertem egy kis tálkában, majd ezzel kenegettem át a húsokat és letakarva várt másnapig a sorsára.
A bordákkal nem cicóztam, régi jól bevált receptem alapján készítettem.
A gerinc is alaposan bepácolódott, itt sem szórakoztam sokat, a hosszú gerinchúst (ami külsőre kb olyan, mint a sertésszűz), kb 3 ujjnyi darabokra vágtam, majd kevés olívaolajat tettem a serpenyőbe, felforrósítottam és a gerinchús minden oldalát kb 1-1 perc alatt átpirítottam. Majd hagytam pár percig pihenni a húst , közben a rétes is kész lett és már csak tálalnom kellett.
Az eredmény egy fantasztikusan finom, szaftos és omlós báránygerinc, szintén omlós és ízes borda és hozzá tökéletesen passzoló, juhtúrós puliszkával és zöldspárgával töltött, ropogós rétes lett.
Ha tehetitek, mindenképpen próbáljátok ki!

Baconos-zöldspárgás tészta kéksajttal megszórva

Végre, végre, végre!!! Megvettem az idei első zöld spárgámat. És már tudtam is, mi lesz belőle. Tésztaétel. Baconnal. Na meg sajttal. Be is néztem a hűtőbe, amiben ugyebár mindig lapul 3-4 féle sajt. Volt kecske, meg juh, meg trappista és parmezán is (az első kettő is sajt ám és nem bégető meg mekegő állatokat sanyargatok a hűtőmben :-D). De a legjobban egy dán kéksajt fogott meg: ez az, ez kell ma nekem.
Már láttam is neki az örömfőzésnek, mert ez bizony az! Csak dobálom a serpenyőbe egymás után, ami csak az eszembe jut és a vége mindig valami fenomenális. Mert nem mérek, nem agyalok, csak az érzés után megyek! IMÁDOM! Vééégre visszajött az ihlet! Köszönöm TAVASZ! :-D

Hozzávalók 4 személyre:
1 csomag (500 gramm) zöldspárga
2 evőkanál kockára vágott baconszalonna
csipet só
kb 2,5-3 dl tejszín
kéksajt
300 gramm tészta (én kagylótésztát használtam)

Mindenekelőtt megtisztítottam a spárgát: elkezdtem meghajlítani és ahol eltört, ott az alsó rész ment a kukába, a felső rész pedig a mosogatóba. Ahol ugyanis eltörik a spárga, ott az alsó rész már sajnos fás, így nem nagyon  érdemes kínlódni vele. Én a pikkelyeket nem szoktam leszedni róla, így a törés után már csak folyó víz alatt alaposan lemosom és kész is. Jelen esetben kb 2 centis darabkákra vágtam a használható szárrészeket.
Majd a baconszalonnát apró kockákra vágtam és egy serpenyőben megpirítottam.
Közben egy lábasban feltettem sós vizet forrni a tésztának.
Mikor a baconkockák megpirultak, hozzáadtam a spárgadarabokat és hagytam kb 5 percig puhulni-pirulni.
Közben a víz felforrt, a tésztát pedig a használati utasítás szerint pár perc alatt kifőztem.
A közben már szépen megpuhult spárgás-baconos alaphoz hozzáöntöttem a tejszínt és hagytam pár percen át besűrűsödni. Sóztam, borsoztam (sóval óvatosan, mert a bacon is sós), majd a már kifőtt tésztát beleszedtem a szószba - kevés tésztalével együtt, amitől a tészta fényesebb és a szósz sűrűbb lesz. Jól összekevertem, végül rámorzsoltam kéksajtot és már tálaltam is.

Meleg spárgás saláta

Tegnap friss pisztrángot vettem és úgy döntöttem, legjobban most egy finom spárgasaláta menne hozzá. Hú, de nagyon jó, hogy elkészítettem: isteni lett! AZ alap hideg jégsaláta-levél volt és erre került a meleg spárga, hmmmm. Na meg persze egy csomó más finomság is. Nézzétek csak:

Hozzávalók:
kb 3-400 gramm jégsaláta összevágva
5-6 levél medvehagyma
2 retek
2 paradicsom
2-3 szál újhagyma
500 gramm zöldspárga
1 nagy piros kaliforniai paprika (de lehet sárga és piros vegyesen is)

az öntethez:
1 evőkanál magos mustár
2 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál tökmagolaj
citromlé
só
bors

A jégsalátát összedaraboltam és egy nagy salátás tál aljára szórtam. Majd a medvehagyma leveleket alaposan átmostam, és vékony csíkokra vágtam. A retket és az újhagymákat felkarikáztam vékony szeletekre. Ezek is mentek a salátára. Végül a paradicsomokat kis kockákra vágtam és a salátára szórtam.
Aztán lazán megpucoltam a zöldspárgát: a szárát megfogtam és addig hajlítottam, amíg el nem pattant. Az alsó része fás, azt ki lehet dobni, a felső finom, használható. Végigtörögettem az összeset, majd folyó víz alatt alaposan lemostam (én már nem szoktam leszedni a kis pikkelyeit, ugyanolyan ehető és finom), majd kb 3-4 centis darabkákra vágtam. A kaliforniai paprikát szintén alaposan lemostam és nagyon vékony csíkokra szeleteltem.
Egy serpenyőben kevés olívaolajat melegítettem nagy lángon, először beledobtam a spárgát, sóztam és hagytam kicsit fonnyadni. Majd kb 1 perc után hozzáadtam a paprikát is és amíg az egész kicsit átpirult, egy kis tálkában elkészítettem a salátaöntetet.
A magos mustárt, az olívaolajat és a tökmagolajat összeöntöttem, hozzáadtam a citromlét, a sót és a borsot is (itt a mennyiség teljesen ízlés dolga) és alaposan összekevertem.
Majd a serpenyő alatt lezártam a gázt és a még meleg zöldségeket a hideg salátára öntöttem, valamint jól nyakon öntöttem a salátaöntettel. Két kanál segítségével alaposan összekevertem és már tálaltam is. Miután kiszedtem, kevés fehér krémsajtot reszeltem a tetejére. Jó étvágyat hozzá!

Fokhagymás-rozmaringos bárányborda spárgamártással

Gyönyörű báránybordához jutottam, látszott rajta, hogy még picike barikáé volt (kicsit fájt is a szívem), de aztán győzött a bárányimádatom. Először arra gondoltam, hogy valami szaftos szószban fogom szinte megfőzni, de aztán eszembe jutott nagyikám fokhagymás bárányoldalasa és már tudtam is, mitől fog ma este dögleni a légy a boszikonyhámban.
Nem tudtam eldönteni, férjúr vagy csibészek cuppogtatták, rágogatták a megmaradt csontokat nagyobb élvezettel, hátha még találnak rajta egy kis darabka omlós húst.
Annyira jól sikerült, hogy hétvégére ismétlést kért a család, tekintettel az egyik családtag ünneplésére - "Mert ezt Robinak is meg kell kóstolni" felkiáltással :-)
A legfantasztikusabb számomra az a harmónia volt, amit a fehérspárgából készített mártás, a szaftos és omlós bárány és a bárányra csepegtetett, intenzív fokhagymaszósz alkotott. Rég ettem már ennyire összeillő triót (persze a Gourmet Fesztivált leszámítva)
Úgyhogy, ha van rá lehetőségetek, készítsétek el ezt a mennyei finomságot, akár előételként, akár főételnek.

Hozzávalók:
500 gramm bárányborda
1 evőkanál olívaolaj
6 gerezd fokhagyma
teáskanálnyi friss rozmaring
3 dl húsleves alaplé
1 evőkanál vaj

a spárgamártáshoz:
500 gramm fehérspárga
1 kis fej vöröshagyma
só
fehérbors

A spárgamártáshoz először megpucoltam egy zöldséghámozóval a fehér spárgákat - a csúcsait kihagyva - és a végeiből levágtam kb 1 centit. Majd egészen apróra vágtam.
A vöröshagymát megpucoltam, apróra vágtam és egy kis lábasban kevés olajon megfuttattam. Erre dobtam a fehérspárga-darabokat, majd sóztam, borsoztam és felöntöttem annyi vízzel, ami félig ellepi és fedő alatt puhára pároltam.
Amikor megpuhult, a vizet leöntöttem róla és botmixerrel pürésítettem. Végül 1 evőkanál hideg vajjal még sűrítettem-lágyítottam rajta kicsit.

A báránybordákat megmostam, minden második csontnál szétvágtam hosszában, majd egy serpenyőben 1 evőkanál olívaolajat melegítettem, és beletettem a bordákat. Mindkét oldalukat megpirítottam, ezután rádobtam az apróra vágott fokhagymát és a friss rozmaringot és felöntöttem az alaplével. Fedő alatt, alacsony lángon addig főztem, amíg az összes lé el nem párolódott (ez kb 30-40 perc volt)
Ezután a bordákat áttettem egy jénaiba és 220 fokos sütőben megpirítottam az akkor már puhára,omlósra párolódott finomságot.

A serpenyőben maradt fokhagymás-hússzaftos szószról a zsiradékot leszedtem, majd tálaláskor a fokhagymát a báránybordára tettem.

Afrikai harcsás-zöldspárgás rakott krumpli

Ez a rakott krumpli kicsit más, bár a krumpli és tojás megmaradt,a kolbászt lecseréltem sonkára, és a tetejére afrikai harcsa filét és tejszínes zöldspárgát tettem. A végeredmény olyan jó lett, hogy párom szerint ezentúl csak ilyen rakott krumplit csináljak. Nos, ez egy igazi kolbászrajongótól hatalmas dicséret! És bár tudom, a kolbászos verzióról úgysem tudna lemondani, de néha-néha bizony jól esik egy kevésbé gyomrot terhelő változat!

Hozzávalók 4 személyre:
6 közepes burgonya
2 fej vöröshagyma
6 db keményre főtt tojás
6 szelet füstölt, főtt sonka
só
bors
3 afrikai harcsafilé
250 gramm zöldspárga
4 dl tejszín
1 egész tojás
20 dkg reszelt trappista

A burgonyákat héjában megfőztem, megpucoltam, majd vékony karikákra vágtam. A vöröshagymát megpucoltam és szintén vékony karikákra vágtam. A főtt tojásra szintén a karikára vágás várt.
Majd egy tepsi aljára leraktam egy sor krumplit, erre jött a főtt tojás, amit sóztam, borsoztam és megszórtam a reszelt trappistával. Erre raktam a karikára vágott hagymát, majd jöttek a sonkaszeletek, végül az egészet lezártam a krumplikarikák másik felével.
Ennek a tetejére tettem a kisebb darabokra vágott harcsaszeleteket, majd megszórtam a 3-4 centis darabokra felvágott zöldspárgával. (előtte persze a zöldspárga aljából a fás részt letörtem, majd alaposan lemostam)
A tejszínt az egész, nyers tojással jól elkevertem, sóztam és meglocsoltam vele a harcsás rakott krumplit.
220 fokos sütőben kb 30 perc alatt készre sült.

Tejszínes fehérspárga füstölt sonka köntösben

Ha nagyon egyszerű és gyors és persze nagyszerű ételre vágytok, akkor mindenképpen próbáljátok ki ezt az ételt. Anyósoméknál voltunk és apósom szokás szerint isteni, sűrű halászlét készített. Én persze nem tudtam a tervet és vittem 2 nagy csomag fehér spárgát, hogy spárga-krémlevest készítek a családnak, de így minden tervemet át kellett írnom. Nem estem kétségbe, volt nálam füstölt sonka és már meg is volt a terv: ha zöldspárgával és baconnal működik, akkor fehér spárgával és sonkával is működnie kell. Ráadásul kapott egy lágy, krémes tejszínes öntetet, igen előkelő finomság született belőle.

Hozzávalók 4 személy részére:
20 szál fehér spárga
10 db füstölt erdei sonka
2 dl tejszín
1 tojás
só
fehérbors
parmezán sajt

A spárgákat zöldséghámozóval meghámoztam (a csúcsokat nem!), az aljukból kb 1 centit levágtam és lemostam.
Kettesével körbetekertem őket 1-1 füstölt sonkával és szépen egymás mellé fektettem egy tűzálló tálba. A tejszínt a tojással és egy-egy csipet sóval és fehér borssal alaposan összekevertem és nyakon öntöttem vele a spárgákat.
A tetejére kevés parmezánt reszeltem és kb 15 percre forró sütőbe toltam. Amikor szép aranybarna lett a tetején a sajt, kivettem és tálaltam.
Hatalmas volt a sikere, pedig kevés munkát feccöltem belé.

Zöldspárgás mascarponés rizottó

Jaj, tudom ám én, hogy van már spárgás rizottós receptem, de ez most más! Nagyon más. Először is nem fehér spárgából, hanem zöld spárgából készült. Ráadásul a végén a hideg vaj helyett mascarponét adtam hozzá, amitől eszméletlen finom, tejszínesen krémes állagot kaptam. Érdemes ezt is kipróbálni, mert a vajtól is finom lesz, de a krémsajt ad neki egyfajta plusz ízt, ami remekül megy a spárgához.

Hozzávalók 4 személyre:
300 gramm Arborio (vagy bármilyen más rizotto) rizs
1 liter húsleves alaplé (kockából is lehet csinálni, ha sietünk)
2 evőkanál olívaolaj
30 gramm vaj
1 nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
300 gramm zöldspárga
1,5 dl száraz fehérbor
2 evőkanál mascarpone a pihentetéshez
10 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez

A vöröshagymát, fokhagymát és pucolt zöldspárgát apróra vágtam  és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon, lassú tűzön kb negyed óra alatt puhára pároltam.
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adtam a rizst,  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a rizsszemek elkezdtek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Majd közepesre vettem a lángot, hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a rizs magába szívja. Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
Kb 20-25 perc alatt "al dente" lett a rizottó, ekkor elzártam alatta a gázt és hozzáadtam a mascarponét és a parmezánt. Fedővel lefedve 2 percig hagytam olvadni, majd alaposan összekevertem.

VKF 57. forduló:Csőben sült flamand spárga, bazsalikomos palacsintaköntösben

Spárga, spárga, spárga, imádatom egyik legnagyobb tárgya. Tudja ezt rólam sok ismerősöm is, így meg sem lepődtem, amikor az egyik kedves ismerős ajánlotta a flamand spárgát. Utánanéztem és úgy döntöttem, Mautner Zsófi hiteles beszámolóját és receptjét fogom használni.
A Chili és Vanília oldalon elég részletes történetet találtok a flamandokról és az ő spárgaőrületükről, és persze ott virít a hagyományos recept is, amit természetesen nem hagyhattam markásítás nélkül.
Így született ez a palacsintaköntösbe tekert, csőben sült változat, ami csodás egytálétel és igazán ünnepi fogás is!
Az már csak a véletlenek csodás egybeesése, hogy Colors in the Kitchen blogja kapta a legendás - Mautner Zsófi által elindított - Vigyázz, Kész, Főzz! legújabb fordulójának témaválasztását, ami nem más, mint a palacsinta. Így ezt az ételt szeretettel ajánlom a VKF-re is!

Hozzávalók:
10 bazsalikomos palacsinta (a palacsintát én ÍGY készítem, de most a tésztába szórtam apróra összevágott friss bazsalikomlevelet is)
30 szál zöldspárga (nekem ez pont egy 500 grammos csomag volt)
só
bors
méz
reszelt sajt (én most cheddart használtam)

a flamand  szószhoz:
6 kemény tojás
75 gramm olvasztott vaj
3 evőkanál citromlé
só
bors
szerecsendió
fél csokor petrezselyem

Elsőként bekevertem a palacsintatésztát az apróra vágott bazsalikom levelekkel (de más zöldfűszer is jó lesz bele, csak friss legyen!) és hagytam kicsit állni. Majd a spárgákat megpucoltam (a száruk aljából levágtam kb 2 centit, azaz a fás részt, majd alaposan megmostam) és egy jénai tálra fektettem, meglocsoltam kevés olívaolajjal, sóztam, borsoztam és egy evőkanál mézet rácsorgattam, majd az egészet alaposan összeforgattam, hogy minden spárgára jusson mindenből. 200 fokosra előmelegített sütőbe toltam 12 percre, majd kivettem és hagytam kihűlni.
Aztán kisütöttem a palacsintákat és elkészítettem a flamand szószt is. A tojásokat megfőztem és nagyon apróra vágtam, majd egy tálba téve, hozzáöntöttem az olvasztott vajat és a citromlevet, sóztam, borsoztam, meghintettem egy csipet frissen reszelt szerecsendióval (de az őrölt is ugyanolyan jó) és egy villával jól kikevertem.
Ezután már csak össze kellett állítani az egészet: fogtam egy palacsintát, a közepére tettem 3 szál spárgát, ráhalmoztam egy kanál tojásos szószt és a képen látható módon feltekertem (azaz először a palacsinta egyik felét áthajtottam a tojásos spárgákon, majd két oldal is behajtottam és így tekertem fel, mintegy kis batyut készítve.

Mindegyik palacsintát megtöltöttem és egy tűzálló tálban szépen egymás mellé rakosgattam, végül reszelt sajttal megszórtam és 200 fokra előmelegített sütőbe toltam kb 10 percre (amíg a sajt megolvadt rajta.)

Nagyon finom, tartalmas egytálétel, bátran ajánlom mindenkinek!

Baconbe tekert sült spárga

Rendkívül bonyolult ételt hoztam nektek, előkészítéssel együtt max 30 perc. Az előkészítés is 1-2 perc, a sütés alatt lehet lábat lógatni, aztán persze pillanatok alatt eltűnik az egész a tányérról, úgyhogy ezt az ételt nevezhetnénk akár szemfényvesztő spárgának is. Mindenesetre nálunk nagy kedvenc, mert keveredik a sós és az édes, a ropogós és a puha.
Mennyei párosítás és a vendégek elismerését kivívó előétel. Pedig ha tudnák, mennyire egyszerű.

Hozzávalók 4 csomagocskához:
12 db zöldspárga
4 csík baconszalonna
kevés méz (elhagyható, de én szeretem)

A zöldspárgák végeiből kb 1-2 centit (a fásabb részt) letörtem, majd hideg víz alatt alaposan megmostam és 3 darabot beletekertem egy baconcsíkba. A betekert spárga-csomagokat jénai tálba tettem és betoltam a 200 fokos sütőbe 15 percre. A negyed óra leteltével kihúztam, a kilógó spárgavégeket és fejeket meglocsoltam kevés mézzel és visszatoltam 5 percre a forró sütőbe.

Próbáljátok ki, igazán izgalmas finomság!

Rakott spárga

Nem titok, imádjuk a spárgát. Főleg a zöldspárgát. Ebben az egytálételben azonban van fehér és zöld spárga is vegyesen, csak hogy tobzódhassunk ebben a finom  zöldségben. A töltelékkel nem variáltam túl sokat: darált húst kevertem paradicsomszósszal, ment bele a fehér spárga, aztán az elmaradhatatlan kedvenc, a köles, aztán már csak össze kellett rakni egy tűzálló tálba és nemsokára ehettük is. Aki szereti a rakott finomságokat, próbálja ki mindenképpen, egy újabb lehetőség egyszerű egytálétel készítésére.

Hozzávalók:
1 kg zöldspárga
500 gramm fehérspárga
500 gramm darált hús (én csirkéből készítettem)
1 üveg paradicsomszósz (én Dolmio-t használtam)
2 nagy mozzarella golyó felszeletelve
2 marék köles

A zöldspárgák végéből 1-2 centit letörtem, majd alaposan megmostam és félretettem. A fehér spárgát zöldséghámozóval megpucoltam (a csúcsait nem kell), a szárvégből kb 2 centit levágtam és kb 2 centis darabokra vágtam.
A darált húst kevés olívaolajon zsírjára pirítottam, majd hozzáadtam a paradicsomszószt és a fehér spárgát. Kb negyed órát főztem össze, aztán hozzáöntöttem a megtisztított kölest, ráöntöttem 3 dl vizet és negyed óra alatt puhára főztem a kölest is.
Tűzálló tál aljára tettem szépen sorban a zöldspárga felét, majd következett a húsos-köleses töltelék, erre raktam az összevágott mozzarellát, végül a tetejét a zöldspárga másik felével zártam le.
200 fokos sütőben kb 30-40 perc alatt készre sütöttem.

Lazacsteak rozmaringos újburgonyával és mézes-borsos zöldspárgával

Három nagy kedvenc egy tányéron, ez aztán a fantasztikus vacsora.
Maradt a múltkori lazacból 4 szép szelet, amit lefagyasztottam és most itt volt az ideje, hogy megegyük. Szerencsére az állagán nem rontott a fagyasztás, eszméletlenül szaftos steaket sikerült varázsolni belőle. Ráadásul semmi ördöngösség nincs benne, bárki belevághat.
Ééééés végre-valahára megjelent az igazi, finom magyar spárga is a piacon, hatalmas adagot adtak 500 forintért, nem is bírtam ellenállni neki. Mellette ott figyelt az újburgonya, mondtam is a néninek, tessék még kimérni nekem 1 kilót.
Itthon aztán pikk-pakk összedobtam a vacsorának valót.

Hozzávalók 4 személyre:
4 szelet lazacfilé

1 kg újburgonya
só
bors
rozmaring
olívaolaj

500 gramm zöldspárga
só
bors
olívaolaj
2 evőkanál virágméz

Először egy kefével megsikáltam az újburgonyákat (felesleges pucolni, hiszen még olyan zsenge a haja) , majd egy papírtörlőn kicsit megszárogattam, meglocsoltam olajjal, sóztam, borsoztam és megszórtam friss rozmaringgal, végül két kezemmel nagyon alaposan összeforgattam és 200 fokos sütőben kb 30-40 perc alatt szép ropogós aranybarnára sütöttem.
Amíg a krumpli sült, a spárgák szárának végéből kb 2 centit levágtam, folyó víz alatt alaposan megmostam, meglocsoltam kevés olajjal, sóztam, borsoztam és összeforgattam, hogy mindenhova jusson belőle. Végül egy jénai tálra terítettem és 2 evőkanál mézet óvatosan keresztbe-kasul csorgattam rá. Amikor a krumpli megsült, 15 percre betoltam a spárgát is a sütőbe.
Ez a 15 perc pedig pont elég volt arra, hogy előkészítsem és kisüssem a lazacot.
Először is kicsit szárazra törölgettem a szeleteket, majd sóztam-borsoztam és 10 percig állni hagytam.
Végül egy serpenyőben kevés olajat hevítettem és először 2 percen át sütöttem a lazacok egyik oldalát (amíg a lazac sötét színe el nem kezd a hús feléig rózsaszínné válni), majd megfordítottam és újabb 2 percig sütöttem a másik oldalát.

TIPP: A sütés természetesen függ a hús vastagságától és a hőfokától is. Ha pl a hűtőből kapom ki, akkor nehezebben fog átmelegedni, lehet, hogy kell neki 3 perc is mindkét oldalára, hogy átsülhessen. Vékonyabb szeleteknél pedig elég a másfél perc is. Én mindig azt figyelem, hogy a hús hogyan válik szép rózsaszínűvé. Amikor a másik oldalára fordítás után már mindenhol ilyen szép színt kap, már szedem is ki a serpenyőből, mert nem szeretném kiszárítani az amúgy igen szaftos lazacszeletet.

A jó időzítésnek köszönhetően együtt tálalhattam a lazacsteaket a sült spárgával és az újburgonyával. Eszméletlen finom a szaftos lazac a ropogós-rozmaringos újburgonyával és a mézes-sós roppanós spárgával. Hollandi mártással, vagy tejfölös-petrezselymes-majonézes szósszal lehet még finomabbá tenni!

Paprikás harcsa kapormártással

Imádok mindenféle halat, de az tény, hogy az édesvízi halak közül a harcsa a legnagyobb kedvencem. Méghozzá a jó öreg magyar szürkeharcsa. Párszor el szoktunk látogatni a Bodrog-partra, ahol bizony elég szép harcsákhoz is hozzá lehet jutni, ha az ember elég türelmes.
Még egy tavaszi horgászhétvégéből maradt a mélyhűtőben 4 szelet harcsa, amire az elmúlt hónapok alatt annyi mindent rápakoltam, hogy teljesen a feledés homályába merült. Most, hogy végre kiürítettem a mélyhűtő nagy részét, szuper kincsek kerültek elő a mélyéről, mint például ez a csodás 4 szelet halacska. Nem sokat gondolkodtam, a mára tervezett hekket elhalasztottam a jövő hétre és a mai vacsorának rántott harcsát terveztem.
Mivel tegnap még sikerült lecsapnom egy szép csomag - csöppet már kókadozó, ráncoska, de sütésre tökéletes - zöld spárgára, így a köret is megvolt. De kéne valami finom szósz. Hétvégén otthon voltunk Medgyesen, és kaptam anyósomtól rengeteg friss kaprot (a 2 nagy tök mellé), amiből bőven jut kapormártásnak és a tökfőzelékbe is.

A harcsát igen egyszerűen készítettem: hajnalban kicsit lemostam róla a mélyhűtőben keletkezett nyálkát, aztán alaposan besóztam (halat nem lehet elsózni:-))), hadd álljon egész nap. Majd vacsora előtt kb fél órával a liszt-pirospaprika duóba forgattam és olajban aranybarnára sütöttem. (igen, tudom, vétek ilyen hőségben sütni, de a másik megoldás a sütő lett volna, ami a spárga miatt így is 20 percet üzemelt és 40 fokot teremtett az amúgy is forró főzőhelységben. Nem igazán erőltettem volna további fél óra halsütögetést, pedig tudom, úgy sokkal egészségesebb!

A spárgát megsütöttem a szokásos módon (azaz annak rendje és módja szerint megvettem, felhasználásig pohár vízbe állítottam (a víz csak kb 1 centiig érjen fel), aztán a sütés előtt levágtam kb 1-2 centit az aljából, finoman levagdostam oldalt a pikkelyeit és kicsit átmostam. Egy tálkába öntöttem kb 1 dl extra szűz olívaolajat, ízlés szerint sót és borsot -éééés ráadásnak 1 teáskanál mézet, majd alaposan összekevertem. A spárgákat egészben hagytam - van, aki szereti kis darabokra összevágni - egy alufóliával bélelt jénai tálba tettem és alaposan megöntöztem az olajos öntettel. Kézzel még jól összeforgattam, hogy minden spárgára jusson  mindenből, aztán forró, 220 fokos sütőbe toltam 20 percre. Fantasztikusan finom, édeskés, mégis friss, roppanós köretet kaptam), majd hagytam kihűlni, mert most minden étel jobban esik langyosan.

A kapormártást pedig igen egyszerűen dobtam össze:
Kevés olajon megfuttattam az igen apróra vágott kaprot. Közben egy külön tálkában összekevertem 4 dl tejfölt, 2 evőkanál majonézt, csipet sót, 2 gerezd nagyon apróra vágott fokhagymát és 1 teáskanál cukrot. Majd hozzákanalaztam a megfonnyasztott kaprot, összekevertem és már kész is az egyszerű hideg kapormártás.

Akinek van kedve főzni és meleg mártást enni, annak szól ez a recept (Anyósomtól tanultam, isteni!)
1 csomag kaprot kell apróra vágni, kevés olajon megfuttatni, majd megszórni 1 púpos evőkanál liszttel és berántani. Amikor a liszt már kap egy kis színt (azaz zsemleszínű lesz), fel kell önteni hideg tejjel és csomómentesre elkeverni. Ha túlságosan sűrű lesz, kevés tejet lehet hozzá még önteni.
Aki dúsabban szeretné, az először az olajon futtasson meg 1 fej apróra vágott hagymát és erre tegye a kaprot.

Jó étvágyat hozzá!

Sült kacsacomb hercegnő burgonyával

Tegnap anyósoméktól kapott kacsacombot találtam a mélyhűtőben (amikor a kacsamájat kerestem), úgyhogy kivettem és kiengedtem. Úgy döntöttem finom sült kacsacombot készítek, mert már úgyis régen ettünk. Volt itthon még friss zöld spárga, na meg krumpli és már össze is állt a menü: kacsacomb, sült spárga, hercegnő burgonya és az elmaradhatatlan hollandi mártás.

Hozzávalók a sült kacsacombhoz:
4 kacsacomb
16 gerezd fokhagyma
só, bors
majoranna

A kiengedés után beirdaltam a bőrét, de vigyáztam, hogy ne nagyon érjek húst, ha lehet, csak a bőrét vagdossam be. (na, ez több-kevesebb sikerrel össze is jött). Aztán besóztam, megborsoztam és éles késsel lukakat hasítottam a húsába. A lukakba pedig 1-1 fokhagyma gerezdet nyomkodtam, combonként 3-4 darabot. Majd majorannával fűszereztem és lefektettem őket egy tepsibe, alájuk öntöttem kb fél deci vizet és szorosan letakartam a tepsit alufóliával. Aztán 140 fokos sütőben sütöttem (vagy inkább pároltam) kb másfél órán át, majd levettem róla a fóliát és 220 fokon pirítottam tovább a bőrét, miközben a saját zsírjával folyamatosan locsolgattam!
Természetesen a kisült zsírt eltettem üvegben a hűtőbe, isteni lesz kenyérre kenve!

Hozzávalók a hercegnő burgonyához:
fél kiló burgonya
100 gramm vaj
2 tojás sárgája (a fehérjét le lehet fagyasztani)
só, bors, szerecsendió

A krumplit megpucoltam, összevágtam apró kockákra, majd sós vízben puhára főztem. Amikor kész lett, leöntöttem róla a vizet és hozzákevertem a vajat, miközben krumplinyomóval simára törtem. Amikor kihűlt, hozzákevertem a tojások sárgáját, majd habzsákba töltöttem a krumplikrémet és csinos kis kupacokat nyomtam egy sütőpapírral kibélelt tepsibe. 220 fokos sütőben kb 30 percig sütöttem, de az utolsó 10 percben már nagyon figyeltem, meg ne égjen a teteje!

Végül elkészítettem a spárgát és a hollandi mártást és tálaltam!

Jó étvágyat hozzá!

Borjú bécsi tepsis burgonyával és hollandi mártásos sült zöldspárgával

Ha most lenne egy kamera a képernyőn, azt látnátok, hogy ülök a széken és elégedetten, földöntúlian mosolygok, mintha egy hatalmas, egész estés, orgazmus hátán orgazmusos hancúron lennék túl!
Nem túlzás: az ízlelőbimbóim megkapták a magukét, találkozhattak a sült zöld spárga és a hollandi mártás fantasztikus párosával, ami minden eddigi gasztronómiai élményt felülírt. BELESZERETTEM a spárgába, menthetetlenül!
Na, ettem én már spárgát előtte is, és kóstoltam már hollandi mártást is párszor, de valahogy ezt most nagyon eltaláltam! Éljen-éljen Marka, a szerénységéről híres séf:-)

Nem is tudom, hol kezdjem, mert a zöld spárga készítése is egy fejezet, aztán ott a borjú bécsi, ami (majdnem) tökéletesre sikerült, ahogy a nagykönyvben - avagy Bűvös szakácsnál - le van írva! És a hollandi mártás, hmmmm, sima, krémes, savanykás, isteni!
Vaaaagy a tepsis krumpli, amit saját kis mozsaramban tört zöldfűszerekkel kentem be, mondanom sem kell, hihetetlenül jó lett!

Na, akkor jöjjön először a spárga. Először is a legfontosabb: ez a fogás önálló előételként is megállja a helyét, tessék csak kipróbálni!
De kezdjük csak az elején: annak rendje és módja szerint megvettem, felhasználásig pohár vízbe állítottam (a víz csak kb 1 centiig érjen fel), aztán a sütés előtt levágtam kb 1-2 centit az aljából, finoman levagdostam oldalt a pikkelyeit és kicsit átmostam. Egy tálkába öntöttem kb 1 dl extra szűz olívaolajat, ízlés szerint sót és borsot -éééés ráadásnak 1 teáskanál mézet, majd alaposan összekevertem. A spárgákat egészben hagytam - van, aki szereti kis darabokra összevágni - egy alufóliával bélelt jénai tálba tettem és alaposan megöntöztem az olajos öntettel. Kézzel még jól összeforgattam, hogy minden spárgára jusson  mindenből, aztán forró, 220 fokos sütőbe toltam 20 percre. Fantasztikusan finom, édeskés, mégis friss, roppanós köretet kaptam!
És hogy fokozzam az élvezeteket, elkészítettem a hollandi mártást! Senki ne idegenkedjen tőle, nem olyan bonyolult, mint ahogyan az elsőre hangzik!
Először is 200 gramm vajat felmelegítettem, de vigyáztam, nehogy felforrjon, éppen csak legyen jó forró és váljon szét a tisztított vaj (ami átlátszó) az írótól (ami az aljára fog leülni és fehér színű).  Aztán leszedtem egy kiskanállal a tetejéről a keletkezett habot, majd leöntöttem a tisztított vajat egy külön kis tálba.
Aztán vettem egy kis lábast, az aljába öntöttem kb 2 deci vizet és feltettem alacsony lángra, hogy éppen csak gyöngyözzön. Aztán vettem egy akkora tálkát, ami kényelmesen ráfér a lábasra (azaz tökéletes a vízgőz feletti főzéshez) és beleütöttem 3 tojás sárgáját. A fehérjét lefagyasztottam, jövő héten jó lesz pl egy epres madártejhez! A tojássárgákhoz hozzáöntöttem 3 evőkanál vizet (minden sárgájára jut 1 evőkanállal) és habverővel (a kézi fajtával:-)) elkezdtem a vízgőz felett habosra verni. Közben elkezdett szépen besűrűsödni, úgyhogy a végén egy szép sima és sűrű tojáshab-krémet kaptam. Ehhez kezdtem el hozzácsorgatni a tisztított vajat és mintha majonézt készítenék (csak azt éppen olajjal kell csinálni), elkezdtem alaposan összekeverni a tojásos krémmel. A tisztított vaj jó felét hozzáöntöttem (természetesen apránként és kis sugárban csorgatva), a végeredmény egy szép fényes mártás lett, amihez hozzákevertem egy fél citrom levét is, így lett tökéletes a végeredmény.
(a hollandi mártást a tálalásig érdemes vízgőz felett melegen tartani és időnként átkeverni, hogy megőrizze selymes állagát.)

Nos,a  spárga kész, a hollandi mártás kész, jöhet a krumpli.
Vettem 1 kilónyi szép krumplit és feltettem főni, forrás után 10 percen át főztem, majd lezártam a gázt és megpucoltam a krumplit. Aztán egy jénai tálba beleaprítottam, apró kis kockákra vágtam a félig főtt burgonyát.
Aztán vettem a mozsaram, beletettem 8 levél bazsalikomot, 3  levél csíkra vágott medvehagymát, egy kevés rozmaringot, sót, 2 egész borsot és olívaolajat. Majd elkezdtem összemorzsolni, pépesíteni.
Majd ezt az isteni pépet rákentem a krumplikra, meglocsoltam még kevés olajjal, aztán aláöntöttem kb fél deci vizet és betoltam a sütőbe. Kb 30 percig pirítottam, nagyon-nagyon finom fűszeres krumpli lett az eredmény.

És végül jöjjön a bécsi szelet borjúcombból. A fáma szerint akkor jó egy bécsi szelet, ha puha, omlós, a panírja nincs rátapadva, hanem levegős és aranylóan sárga.
Nos, nekem az aranysárga kivételével tökéletesen sikerült:-) Az aranysárga is a kapkodás miatt lett elszúrva, kicsit odapirítottam mindkét oldalát, de az élvezeti értékéből ez semmit nem vont le szerencsére.
Szóval vettem fél kiló borjúcombot, felvágtam 3 centis szeletekre, majd pillangóvágással - amit a fenti Bűvös szakácsra mutató hivatkozáson részletesen bemutat a mester - kettévágtam és bősz klopfolásba kezdtem. Bevallom őszintén, ha lapos dologgal kell klopfolni, hogy ne legyen szétgyepálva a husi, akkor én mindig az öklömet használom. Egyrészt az nem tüskés és nem szaggatja ízekre a rostokat, másrészt sokkal jobban érzem a húst! Szóval kiklopfoltam az öklömmel a szeleteket, aztán egy serpenyőben vajat olvasztottam, a hússzeleteket bepaníroztam a szokásos módon (liszt, tojás, zsemlemorzsa), aztán szépen kisütöttem a husikat a vajban. Érdemes odafigyelni a hőfokra, én itt rontottam el a dolgot, na, de annyira siettem, hogy először nem törődtem vele, aztán már megtörtént a baj.

Tálaláskor a hússzeletek elé halmoztam a spárgát, rá a hollandi mártást, a krumplit külön tálból lehetett mellé falatozni.
Egyetlen baja volt, hogy túl kevés volt és hamar elfogyott.
Nem baj, a család egyöntetű kívánságára holnap ismétlés, de baconba tekert szűzérmével és dupla adag sült spárgával:-)

Tavaszi rizotto spárgával és medvehagymával

Igen, igen, igen, már megint rizottó! Nem tehetek róla, ezt az ételt egyszerűen nem lehet megunni (eztsohasohanemlehetmegunni:-))) - dúdolhatják sokan a cirka 30 éve fülünkbe mászott és ott is ragadt reklámnótát.
A spárgaszezon elején naná, hogy meg kell csinálnom eme fejedelmi olasz étel spárgás változatát is. (nyugi, a közeledő eperszezon idején nem lesz epres rizottó:-)))
Mivel már túl vagyok a mai vacsorán, elárulom: eszméletlen finom, krémes, édeskésen roppanós lett az eredmény, mindenki csinálja meg, mondhatnám: kötelező tavasszal elkészíteni ezt az étel!

Először is megcsinálom a jó öreg risotto bianco-t, azaz az alaprizottót, de zellergumó helyett a már ITT leírt módon megpucolom a fehér spárgát, majd kb 2 centis darabokra vágva teszem bele:

Íme a recept (melynek atyja Jamie Oliver) 4 személyre:
250 gramm Arborio (vagy bármilyen más rizotto) rizs
1 liter húsleves alaplé (kockából is lehet csinálni, ha sietünk)
2 evőkanál olívaolaj
30 gramm vaj
1 nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 csomag (500 gramm) fehér spárga
1,5 dl száraz fehérbor
70 gramm vaj a pihentetéshez
12 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez
kb 10 levél medvehagyma apróra vágva.


A vöröshagymát, fokhagymát és pucolt spárgát apróra vágom (a rügyeket, azaz a spárga csúcsait félreteszem) és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon, lassú tűzön kb negyed óra alatt puhára párolom (de semmiképpen nem pirítom).
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adom rizst,  amit nagy lángon szépen megkapatok, amíg a rizsszemek elkezdenek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Majd közepesre veszem a lángot, hozzáöntöm a fehérbort és hagyom, hogy a rizs magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott alaplevet merőkanalanként adagolom a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergetem, masszírozom a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó. Kb 10 perc után (azaz a főzés félidejénél) hozzáteszem a rügyeket is, hogy azok roppanósak maradjanak, mégis kicsit megfőjenek a rizottó krémes levében.
Kb 20-25 perc alatt "al dente" lesz a rizottó, ekkor elzárom alatta a gázt és hozzáadom a hideg(!!!) 70 gramm vajat és a parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagyom olvadni, majd alaposan összekeverem.


Tálaláskor megszórom az apróra vágott medvehagymával és már fogyasztható is.


Jó étvágyat hozzá!

Spárga krémleves

Itt a spárgaszezon, ma be is jártam a piacot, feltérképeztem a terepet. Rengeteg helyen volt fehér spárga és elvétve találtam zöldet is.
A spárgáról már sokan, sok helyen leírták az okosságokat (én legjobban a Bűvös Szakács által összefoglaltakat szeretem), jómagam az alábbiakat követem spárga vásárlásakor: akár fehér, akár zöld a színe, fontos, hogy legyen szép fényes. Ha már fakó, az az első jele annak, hogy öreg, fás darabbal lesz dolgunk. Ha már kicsit meg is fonnyadt, gyorsan forduljunk meg és keressünk másik árust!

Fehér spárgáról alkotott véleményem:
Írják az okos magazinok a töréstesztet. (azaz megfogod a spárga két végét - de tényleg a legeslegvégét - és elkezded hajlítani, amíg valahol el nem törik. Az alsó része mehet a kukába, mert fás. A felső, vékonyabb rész friss, azt lehet felhasználni) Nos, ez a tanács remek lehet milliomosoknak, mesterszakácsoknak, de semmiképpen sem piacra járó háziasszonyoknak. Elég ritkán találunk ugyanis friss spárgát, ami az alján törik el, és így csak 2-3 centi megy a kukába. A gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy a spárgák jó fele része fás, így én azt a trükköt használom, miszerint az aljából levágok 2-3 centit, a többit pedig alaposan meghámozom, amíg a fás külső rész el nem tűnik róla. Ezt mindenképpen érdemes betartani, ugyanis a fás rész nemcsak zavaró az étkezésben, hanem rettenetesen keserű ízt is ad a spárgának illetve az abból készült - elvileg - mennyei eledelnek.
Szóval én arra figyelek, hogy frissen nézzen ki, ne legyen fonnyadt, repedezett, aztán itthon jól megpucolom (krumplihámozóval vagy jó éles késsel) és már lehet is használni. A fehér spárga általában 12-15 perc főzési időt igényel enyhén cukros vízben - hogy az esetleges keserű ízt semlegesítse - , ezt érdemes betartani, hogy ne legyen "rágós" a zöldség. Ha továbbfőzzük, akkor viszont egy eléggé trutyis állagú szörnyűség lesz belőle, egyszóval a spárga odafigyelést és törődést igényel, de ha ezt megkapja, akkor fantasztikus ízzel fogja meghálálni.
Ha másnap akarjuk felhasználni, állítsuk kevés vízbe, vagy tekerjük nedves rongyba és tegyük a hűtőbe. 2 napnál tovább nem érdemes tárolni, sokat veszít élvezeti értékéből - és nedvességéből.

Zöld spárgáról alkotott véleményem: 
A zöld spárgával kicsit egyszerűbb dolgunk van, nem fásodik annyira, így a pucolásával sem kell annyit bajlódni. Elég, ha a szélén lévő un. pikkelyeket leszedjük, az aljából levágunk 1 centit és már készíthetjük is. A zöld spárgát elég 5-7 percig főzni, sokkal puhább, mint fehér társa.
Fantasztikus sült spárgát lehet belőle készíteni (amit a héten el is készítek, így számíthattok majd a receptre is!)

Ma a piacon 3 féle spárgát vettem 3 féle áron: 2 fehéret 500 és 800 Ft-ért, és 1 zöldet 500 forintért.
A zöld fantasztikusan friss és tényleg nem fás, szóval pénteken csodás sült spárga lesz belőle baconbe (vagy pármai sonkába) tekerve, borjú bécsi mellé - esetleg finom hollandi mártással megbolondítva.  (ezt még megtervezem addig)

A fehérek közül  a 800 forintos friss volt (megjegyzem, az őstermelőknél vettem), a töréstesztre jól reagált, azaz az aljából viszonylag kevés tört le és frissen kóstolva sem volt elkeserítően keserű. Nos, gyorsan be is tekertem vizes ruhába és irány a hűtő: ők a holnapi rizottóm főszereplői lesznek.

Az 500 forintos iszonyatosan fás volt és mivel a piacon nem nagyon engedik, hogy tapogassam, törögessem, így jól megjártam vele. Nos, ilyenkor mondom azt, hogy nem ám elkeseredni! Ha nagyon fás spárgába botlunk, csináljunk belőle levest!





Hozzávalók 4 személyre:
1 csomag spárga (kb 500 gramm)
1 fej vöröshagyma
20 gramm vaj
1 evőkanál liszt
7 dl húsleves alaplé
5 dl tejszín
só, bors

Ennek tudatában fogtam a spárgáimat és bőszen tisztítani kezdtem: először is mindegyiknek a végéből levágtam kb 2 centit, majd éles késsel akkurátusan meghámoztam, hogy semmilyen fás rész ne maradjon rajta. Aztán a megpucolt spárga aljából próbakóstolást végeztem, ha keserűnek éreztem, visszavágtam addig, amíg végre eltűnt a keserű íz. Szerencsére a kb 20 szál spárgából csak 2 volt ilyen keserű, a többinek csak a fás részével küzdöttem keményen.
Mikor megpucoltam (természetesen a csinos kis rügyalakú végeihez hozzá sem nyúltam - azok frissek, puhák, zamatosak), összevágtam kb 3 centis darabokra. Majd megpucoltam és apróra vágtam 1 fej vöröshagymát és kb 20 gramm olvasztott vajon elkezdtem megfonnyasztani. Amikor a hagyma már üvegesre párolódott, hozzáadtam a spárgadarabokat és 5 percen át pirítottam, de vigyáztam, hogy ténylegesen ne piruljon, ne karamellizálódjon.
Majd felöntöttem 7 dl húsleves alaplével és 15 percig főztem. Amikor a spárga már puha volt, elővettem a botmixert és alaposan krémesre "daráltam" a hagymás spárgadarabokat.
Majd 1 evőkanál lisztet csomómentesen kikevertem 5 dl tejszínnel és ezt is a leveshez adtam. Utána még egyszer felforraltam és maga a spárgaleves már kész is volt.

És hogy ne legyen olyan unalmas (bár egy spárgaleves egyáltalán nem unalmas még magában sem), kb 5 centi szélesre vágott baconszalonna csíkokat megpirítottam  - azaz baconchipset készítettem - , majd 8 darab garnélarákot először kevés sós vízben pár percig előfőztem, alaposan megpucoltam és kb 2 centis darabokra vágtam. Ezt követően  vajat olvasztottam egy kisebb serpenyőben, és a vajban megforgatva megpirítottam a garnéla-darabokat.

A levest a pirított garnélával és a baconchipsszel tálaltam!
Próbálja ki mindenki, mert az élmény fenomenális volt!