Áfonyalekvár

Most vettem csak észre, hogy áfonyalekvárról még nem írtam bejegyzést, pedig már 3 éve főzök be. Uram kedvence a rántott máj és a baconbe tekert máj, amihez egyszerűen kihagyhatatlan az áfonyalekvár.(akárcsak bármilyen finom sült húshoz)
Persze legtutibb nyersen enni ezt a kis vitamin- és antioxidánsbombát, de télen igazán jól jön a nyári ízek üvegbe zárt csodája.
Íme, az én receptem 3 db 350 ml-es üveg áfonyához.

Hozzávalók:
1,5 kg áfonya megtisztítva, megmosva
1 citrom leve
200 gramm cukor
1 zacskó 3:1 dzsemfix extra

Az áfonyát először is alaposan megtisztítottam (volt rajta pár száracska és levélke), majd még alaposabban megmostam egy szűrőben, végül az összeset egy lábasba öntöttem. Elővettem a krumplinyomót és alaposan megnyomkodtam az áfonyaszemeket, hogy kiereszthessék a levüket. Ezután rálocsoltam a citromlét (ettől csodás, bordó marad a színe az üvegben is - majd következett a cukor és alágyújtottam. Kis lángon kb 30 percen át főztem, közben szorgosan kevergettem, mert nagyon szeretett volna elfutni. :-)

Végül egy kis tálkába kiszedtem kevés áfonyalét a készülő lekvárból, amibe kézi habverővel csomómentesre kevertem a dzsemfixet, végül hozzáöntöttem a lekvárhoz és 3-4 percen át forraltam.
Ezután a sütőben átforrósított (és ezzel csírátlanított) befőttes üvegekbe szedtem az áfonyalekvárt (mindegyiket csurig töltöttem) és fejjel lefelé, a tetejükre állítottam jó 5 percre. Ezután visszafordítottam őket, a vákuum a tetejüket behúzta és már mentek is a szekrénybe, hogy éjszaka szépen lassan kihűlve várhassák a telet, amikor kibontjuk őket.

Málnalekvár

Eddig igazán nem voltam oda a málnalekvárért, ezt a gyümölcsöt én inkább nyersen, bokorról letépkedve szerettem világ életemben. Aztán készítettem egy isteni csokoládés pilletortát ( a héten immáron a másodikat), amihez málnapürét készítettem, de túl sok volt a püré, így a maradékot cukorral felfőztem és üvegbe tettem. Hmmmm, mennyei málnalekvár lett a jutalmam, amit vajas kalácsra kenve tüntettünk el a gyerekekkel.
Így született a döntés, ebből még kell pár üveggel. Így vettem 2 kiló málnát és elkészítettem, még nagyikám módszerével, azaz lassan rotyogtatni, amíg be nem sűrűsödik.

Hozzávalók:
2 kg málna
350 gramm cukor (én nem szeretem édesen, de ezt mindenkinek saját ízlése szerint ajánlom)
1 csapott kávéskanál citromsav (ettől szép, élénk piros marad a színe)

A málnát átöblítettem (kis bogárkák eltüntetése céljából), majd egy lábasba tettem és ráöntöttem a cukrot és a citromsavat. A legalacsonyabb lángon gyöngyöztettem, közben gyakran megkavargattam, nehogy leégjen. Kb 1 órán át főztem, ekkor egy kiskanállal kiszedtem egy tányérra pár cseppet és amikor láttam, hogy elkezd dermedni, tudtam, hogy megfelelő állagú lett a lekvárom.
Csírátlanított üvegekbe töltöttem, majd fejre állítottam őket pár percre, hogy vákumozódjanak. Végül száraz dunsztban hűltek és várnak a további felhasználásra.

(A befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt)

Vörösborban sült meggy

Ezt a finomságot két nagy kedvencemnél is láttam, Gesztenye és Gabojsza konyhájában is elkészült, kisebb-nagyobb különbségekkel. Nem hagyhattam ki én sem, persze egy kis markásítással kiegészítve. Az eredmény, egy őrületes ízbomba: a meggy, mivel megsül, így állagra olyan lesz, mintha meg lenne aszalva, mégis sokkal élénkebb marad az íze. A vörösborban sülés igen jót tett neki, hihetetlenül finom, zamatossá vált, a rászórt és sülés közben rákaramellizálódott cukor pedig édes-keserűn vonja be. Én még tetéztem egy kis amaréna-sziruppal, így a vége egy igazi ízkavalkás lett!
Ha már nem tudtok mit kezdeni a sok meggyel, próbáljátok ki ezt, egészen biztosan függővé váltok. Nálam most sül a második adag :-)

Hozzávalók:
500 gramm kimagozott meggy
50 gramm cukor
1 dl testes vörösbor
1 teáskanál vanília kivonat / fél vaníliarúd
1 dl amaréna szirup

A kimagozott meggyet egy jénai tálba tettem, szépen, egyenletesen elrendeztem. Majd ráöntöttem a vörösbort, rácsepegtettem a vanília kivonatot és a végén egyenletesen rászórtam a cukrot, hogy mindenhova jusson.
Majd 180 fokra előmelegített sütőbe toltam és addig sütöttem, amíg majdnem az összes leve el nem párolgott (ez nekem másfél órát tartott, de muszáj ránézni, nehogy megégjen a cukor). Ezután kivettem a sütőből és ráöntöttem az amaréna szirupot, majd egy kanállal alaposan összekevertem. Végül üvegbe tettem és várja a további felhasználást. (de már nem sok van belőle, olyan jó kóstolgatni).
A mai adagomat, miután tele lesz a befőttesüveg, jól felöntöm jófajta rummal,így még zamatosabbá válik és sokáig eláll.

Befőztünk! - 1 éven át

Tavaly áprilisban Damásdi Eszter, az Eszter Befőz blog írója indított egy szuper kezdeményezést, miszerint 1 éven át, havi egy befőzést (vagy bármilyen tartósítási eljárást) készítsen minden jelentkező. A kezdeményezés a "Befőzünk" nevet kapta a Facebookon és bizony sok lelkes jelentkező akadt, aki vagy nosztalgiából, vagy szorgalomból, vagy kíváncsiságból kezdett el 1 évvel ezelőtt  fakanalat ragadni, hónapról hónapra. A feltétel mindössze annyi volt, hogy dokumentáljuk ezt a havi egy ténykedésünket fényképpel és recepttel. Saját blog megléte nem volt feltétel, akinek nem volt blogja, az a receptet tette közzé, a bloggal rendelkezők pedig a bejegyzés hivatkozását.
Naná, hogy muszáj volt azonnal bekapcsolódnom.

Nagymamám rengeteg lekvárt, savanyúságot és kompótot készített, amikor én még csak pici lányka voltam. De soha nem felejtem el azokat az estéket, amikor barackot vagy meggyet magoztunk közben nagyikám mesélt, én meg csodáltam, hogy amíg nekem egy meggymag alig akart kijönni, addig ő vagy tízet is megcsinált.
Aztán ott voltak a savanyúságai, hmmm, azóta is azokat az ízeket keresem mindenhol. És amit ő eltett az még évek múlva is finom volt. Mindig azt gondoltam, ez az egész egy nagy ördöngösség és én soha nem fogok tudni befőzni.
De Eszternek és a csoportnak hála az elmúlt 1 év megváltoztatta az életemet. Mostantól a befőzés egy jól működő praktika lesz nálam. Egyrészt büszke vagyok rá, hogy sikerült végigcsinálnom, másrészt annyi, de annyi érdekességet tanultam.
Mert voltak ugyebár az alap lekvárok, dzsemek, savanyúságok, kompótok és egyszer csak felbukkantak olyan furcsaságok, amikről előtt nem nagyon hallottam.

Áprilisban rögtön belecsöppentem a sűrűjébe, pitypangzselét és pitypang mézet készítettem.

Majd következett a május, fenyőrügyszirup, rebarbarás eperlekvár, akácvirág dzsem és szirup, marcipános eperlekvár és étcsokoládés feketecseresznye lekvár került a kamrám polcaira.

Júniusban chilis medvehagymás  rebarbara chutneyt készítettem, valamint egy igazi különlegesség: levendula szirup is üvegeimbe került.

Júliusban a sárgabaracké volt a főszerep (levendulás és barackpálinkás-marcipános változatban készült). De készítettem erdei gyümölcs lekvárt egy csipet étcsokoládéval, és almáspite lekvárral is próbálkoztam - nagy sikerrel.

Augusztusban feketeszeder lekvár, zakuszka és egy igazi kuriózum, dinnyehéj dulcsáca került a fazékba, majd később a dunsztba. Meg kell mondjam, hatalmas kedvenc lett a dinnyehéj dulcsáca, idén biztosan hatalmas adagot kell készítenem.

A szeptembert egy csokoládés fügelekvárral, azaz a ficocoval nyitottam. Isteni lett, de sajnos pár hónappal később megerjedt, így az utolsó üveg féltve őrzött ficocomat már nem tudtuk megenni. Ez volt az egész befőzős projekt egyetlen kudarca.
Kecskecsöcsű szőlőből fantasztikus szőlőzselét készítettem, sült húsok, máj mellé kiváló kiegészítő volt.

Októberben vaníliás fügelekvár készült a konyhámban, idén jó szolgálatot tett, amikor a Gasztroblogger találkozóra fügelekváros kekszeket készítettem.
Valamint elárasztott a birsalma is: készült birsalmás hagymalekvár, birsalma-pite lekvár és natúr birsalma lekvár. Utóbbinak örülhettek nagyobbik csibészem cspoprttársai az oviban :-)

Novemberben céklazselét tettem el, valamikor a tél folyamán ettük meg, bár eredetileg bonbonba szerettem volna tenni. Sebaj, idén újra készítek, hátha a bonbon is meglesz belőle!

A téli hónapok a citrusokról szóltak, így decemberben sikerült egy csodás és igen mutatós lekvárt, gránátalmás narancslekvárt készítenem.

Januárban fahéjas narancslekvárt készítettem, ugyanis vettem 12 kiló kezeletlen narancsot, így a héjával együtt csodásan kesernyés narancslekvár született. A téli narancsos kekszeim mellé eszméletlenül passzolt, ismétlésért kiált!

Februárban kicsit lelkesedésemet vesztve - és ugyebár alapanyagok terén sem volt bőség zavara - egy ízletes lilahagyma lekvárt dobtam össze. Kár, hogy csak kevés lett, mert sült húsok mellé pillanatok alatt el is fogyott!

A március barbecue szószt termett, egy szaftos, omlós marha oldalasra kentem és mit ne mondjak: az íze egyszerűen zseniális. Büszkén mondhatom, leköröztem ám a boltit is!

Áprilisban pedig egy medvehagyma kencével zártam, ami akár hónapokig is eláll, ha megfelelően le van "zárva" a teteje olívaolajjal.

Amit sajnálok, hogy van pár lekvárom, aminek a receptje nem került fel a blogra (igen, tudom, a saját lustaságomnak köszönhetően). Ilyen volt az áfonyalekvár, a meggylekvár, a paradicsomszósz és a sós citrom. De sebaj, lesz mit megírnom idén :-)

És hogy személy szerint melyik volt a legnagyobb kedvenc? Huhh, egyszerre három jutott eszembe: étcsokis feketecseresznye, narancs és füge. Ezek biztosan ismétlésre várnak! Ja, de még ott az eper, meg a szeder, és persze a barack és a .... :-) A sort lehetetlen befejezni!

És idén újra itt a kihívás, nagy szerencsémre Eszter újra indít egy évet. Idén  - Eszter szavait idézve - "12 hónap, fejenként havi egy eltevés újra. Idén témák köré rendeződünk és staféta is lesz: minden hónapban egy adott gyümölcs illetve zöldség lesz feldobva, és abból készítjük a befőzést és stafétaszerűen átadjuk a téma-felvetést másnak. Mindenki e-szerint VAGY a gyümölcs, vagy a zöldség (vagy együtt a kettő, persze) felhasználásával készült lekvárt/savanyút/befőttet/szárítmányt/stb készítené el"

Kalandra fel és ha kedvet kaptatok, CSATLAKOZZATOK!!! 

Barbecue szósz

Úgy döntöttem, kicsit feldobom a sült marha oldalast és nem döntöttem rosszul. A választásom egy nagy klasszikusra esett, méghozzá a tipikus amerikai barbecue szószra. Egy időben csak a boltokban láttam, aztán rájöttem, hogy menni fog ez nekem itthon is. És milyen igazam lett: férjuram órákon át dicsérte a szószt - és persze a marhaoldalast is.
Lássuk hát a receptet.

Hozzávalók:
100 gramm paradicsompüré (boltban konzervben kapható, nekem szerencsére van házi:-)
1 csipet füstsó
2 teáskanál fehérborecet
4 teáskanál barnacukor
2 gerezd zúzott fokhagyma
1 fej fehérhagyma apróra vágva
worchestershire szósz
só
bors
chili

A hagymát és a fokhagymát apróra vágtam, majd 1 evőkanál olívaolajon feltettem párolódni. Amikor már jó puha lett, rászórtam a cukrot és hagytam, hogy rákaramellizálódjon. Ettől egy sűrű hagymás masszát kaptam, amit fehérborecettel és paradicsompürével lazítottam fel. Sóztam, borsoztam és 1 csipet füstsót is hozzátettem a füstös íz végett. Szárított chilit is tettem hozzá, hogy pikánsan csípős legyen, de nem vittem túlzásba, mert nem szeretem a sárkány-hatást (tűzokádás)
Majd addig főztem, amíg a szósz be nem sűrűsödött, végül worcestershire szósszal még ízesítettem.

A barbecue szósz fantasztikusan finom, ha húsokat grillezés előtt jól megkenünk vele és hagyjuk rásülni. De a fiaim szerint ez magában is finom (egy egész tálkával ettek meg a sült marhaoldalas mellé:-)

Remélem sikerült a bolti szószt kiváltanom nálatok is erre a pikáns finomságra.

Lilahagyma lekvár

Még mindig tart a befőzős kihívás, egészen májusig, akkor telik le ugyanis az 1 év, amit bevállaltunk. Minden hónapban készítünk legalább egy finomságot és azt közzétesszük a befőzős csapat facebook oldalán.
Mivel már alig van hátra 1-2 hónap, mostanra már kicsit lelkesedését vesztett lett a csapat, így én is. A tél sem kedvez a lekvárkészítésnek, az idénygyümölcsök és zöldségek nem teremnek olyan bőséggel, mint nyáron. Viszont sült húsokat meg éppen ilyenkor eszik az ember leánya, legalábbis a zsírosabb-szaftosabb fajtát, amihez bizony jól tud jönni egy kiváló lilahagyma-lekvár.
Rengeteg recept kering a neten, próbáltam mindenki tapasztalatát belevinni az én kis lekvárkámba és bátran mondhatom, remekül sikerült.

Hozzávalók:
1 kg lilahagyma
40 dkg barnacukor
csipet só
5 evőkanál balzsamecet
2 dl fehérbor
1 rúd fahéj
2-3 darab szegfűszeg

A lilahagymát kevés olajon éppen csak megfonnyasztottam, majd hozzáadtam a cukrot, a sót, a balzsamecetet, a fehérbort és a fűszereket. A legalacsonyabb lángon főztem kb másfél órán át, amíg a hagymalekvár teljesen be nem sűrűsödött.
Ezután csírátlanított üvegekben mehetett is a szárazdunsztba.
(a befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt)

Sült húsok mellé kiváló, de sajnos magában kóstolgatva is annyira finom, hogy vigyázzunk, maradjon mit eltenni :-)

Fahéjas narancslekvár

Vettem egy nagyobb mennyiségű kezeletlen héjú tarocco narancsot, és egy részét narancslekvárként képzeltem el. A tarocco egy szicíliai, félvér fajta, éppen ezért a lekvárom is szép, sötét-naracs színű lett. Tettem bele narancshéjat is bőven, és sikerült is elkészítenem életem egyik legfinomabb narancslekvárját. Biztos, ami biztos alapon főztem bele egy fahéjat is és bátran mondhatom, csak jót tett a narancsnak ez a kis fűszeres íz!
Aki édes narancslekvárra vágyik, az ne is olvassa tovább, mert az enyém kicsit kesernyés (de csak annyira, amennyire egy narancslekvárnak illik) és minimális cukrot tartalmaz.

Hozzávalók:
3 kg narancs (nekem 16 db volt)
6 narancs héja gyufaszál vékonyságúra vágva
2 dl víz
300 gramm cukor
1 fahéj

A narancsok közül 6 szépet lemostam és zöldséghámozóval vékony héjdarabokat forgácsoltam róla. Ezeket gyufaszál vékonyságúra vágtam, majd 2 dl vízben feloldottam 200 gramm cukrot és ebben a szirupban főztem a narancshéjat kb 40 percig. Amíg a narancshéj főtt, én a többi narancsot "kibeleztem". Sok helyen olvastam már, hogy narancslekvár készítésnél meg kell szabadulni minden héjtól, még a narancshúst körbevevő vékony hártyától is, mivel az nagyon megkeseríti a lekvárt. Így kifundáltam egy módot, ahogy a legkevesebb munkával a legtöbb narancshúshoz és léhez juthatok anélkül, hogy a keserű belső héja is belekerülne. A módszer igen egyszerű: a narancsot keresztben kettévágom, majd egy kanál segítségével óvatosan kikaparom a húst - és vele együtt a narancslét is - így gyakorlatilag semmi fehér és keserű nem kerül bele a lekvárba, csak amennyit én szeretnék. Az a keserűség pedig bőven elég, ami a cukorszirupban fővő narancshéjból kijön. Ez adja meg igazán a lekvár zamatát.
Szóval, miután mind a 16 narancsot kikapargattam , hozzáadtam a már 40 perce fővő cukorszirupos narancshéjhoz és rászórtam még 100 gramm cukrot, a fahéjat, valamint egy fél citrom levét is belefacsartam, mivel így megőrzi a lekvár a gyönyörű, narancsvörös színét.

Kb 2 órán át főztem alacsony lángon, egészen addig, amíg a lekvár állaga elég zselés nem lett. Hozzáteszem, ehhez a lekvár kb fele el is főtt. És hogy hogyan is tudom ellenőrizni, hogy elég jó lesz az állaga? Egy kistányérra szedjünk egy keveset és ha pár perc múlva "megzselésedik", akkor jó. Ha folyós marad, akkor lehet tovább főzni még 10 percig, majd újabb próba. De már a kevergetés közben is érezni ám, ahogy a lekvár egyre sűrűbb és sűrűbb. Szóval tévedni nem lehet. Ha mégis bizonytalanság gyötör, inkább tegyél bele Dzsemfixet, abból nagy baj nem lehet!
Szerencsére nekem jó sűrű lett, meg is töltöttem vele két 370 ml-es üveget és még a desszerthez is maradt belőle.
Érdemes házilag készíteni, sokkal intenzívebb, sokkal narancsosabb, mint bármilyen bolti narancslekvár!

Gránátalmás narancs lekvár

Tegnap megláttam egy csodás fotót, Ági tette közzé, fantasztikus nyári színekkel pompázott a  grapfruit lekvár gránátalmával. Azonnal kedvet kaptam, volt is itthon gránátalma, de mivel nem szeretjük annyira a grapefruitot, így narancs mellett döntöttem.
Mivel holnap narancsos túrós rétest készítek, gondoltam egy merészet és úgy döntöttem, ezt a lekvárt fogom a túrós rétegre kenni, mielőtt feltekerem a rétest.
Így a mostani adagom nagyon kicsi, de jövőre nagyobb mennyiségben is elkészítem, ugyanis az íze igencsak rabul ejtett.
Ági, köszönöm a receptet!

Hozzávalók 1 szuflétálkányi mennyiséghez:
1 narancs
2 evőkanál gránátalma magja
2 evőkanál cukor
pár csepp citromlé (hogy megőrizze a színét, de gyanítom, enélkül is ragyogna)

A narancsot félbevágtam és kiskanállal kivájtam a belsejét úgy, hogy a hús kijöjjön, de a kesernyés hártyák bent maradjanak. Majd  hozzáadtam a cukrot és a gránátalma magokat és kb negyed órán át főztem, hogy a gránátalma is megpuhulhasson. Nem kell félni a magoktól, a végtermékben egyáltalán nem hatnak zavaróan. Negyed óra alatt úgy besűrűsödött, hogy nem is adtam hozzá zselésítőt, de ha nagyobb mennyiségből készítem majd, gyanítom, bele kell tennem pár kanál 3:1 Dzsemfixet is.
Tálkába töltöttem és visszafogott kóstolgatás után (nagyon nehéz megállni, hogy ne együk meg az egészet) várja sorsát holnapig.

Céklazselé

Az ötlet onnan indult, hogy készítettem céklachipset amit avokádó krémmel rétegeztem és eszméletlen finom volt. Aztán jött a bonbonőrületem, amikor is - sok édes töltelék mellett - a libamájat beleszuszakoltam egy bonbonba és az is isteni volt. És gondoltam, milyen jó lenne az édes céklát és a savanykás-csípős guacamolét is kipróbálni bonbonban. Ezért úgy döntöttem, a legjobb út a megvalósításhoz, ha készítek céklazselét.
És lőn: a céklazselé már elkészült. Most már csak a bonbon hiányzik:-) De ami késik, az ugyebár nem múlik!

Hozzávalók:
5 hosszúkás cékla
fél citrom leve
6 evőkanál cukor
2 evőkanál 3:1 Dzsemfix

A céklákat megpucoltam, apró kockákra vágtam és egy edényben annyi vízzel, ami ellepi, feltettem főni. Amikor már megpuhult, botmixerrel pürésítettem, majd hozzáadtam a cukrot, a citromlét és még 20 percig főztem. AZtán már csak a Dzsemfixet kellett beletennem, még kb 5 percig forraltam és csírátlanított üvegekben mehetett is a szárazdunsztba.
((a befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt)

Az íze nagyon finom, savanykás-édeskés, így a bonbon kísérlet után sült húsok mellé fogom kínálni, akárcsak az áfonyalekvárt.

A fenti mennyiség nekem egy 500 ml-es üveg megtöltésére volt elég.

Birsalma a köbön

Fahéjas-vaníliás birsalmás pite lekvár

Szó szerint. Ugyanis háromféle birsalmás variációt készítettem. Történt ugyanis, hogy hétvégén anyósoméknál megláttam egy csomó birsalmát és rákérdeztem:"Ugye nem baj, ha viszek belőle?" Nem volt baj. Így elhoztam szerény 3 kilót, nem akartam sokat bíbelődni itthon. Egyrészt, mert apósom mindig engeteg birsalmasajtot készít és őszintén szólva sosem voltam oda annyira érte, hogy magam is készítsek, másrészt, mert még sosem ettem birsalmalekvárt, és el nem tudtam képzelni, mennyire lehet más, mint a birsalmasajt!
Nos, kérem szépen, jelentem más! De mennyire, hogy más! Sokkal, de sokkal finomabb!
Elkezdtem főzni annak rendje és módja szerint, de ahogy folyamatosan kóstolgattam, jött ám az ihlet. Így született 3 féle birsalma lekvár: birsalmás hagymalekvár (borssal és chilivel), birsalma-pite lekvár (fahéjjal és vaníliával) és egy hagyományos birsalmalekvár natúr kiadásban.

Hozzávalók:
3 kg birsalma
kb 1 kg cukor

4 fej vöröshagyma
3 evőkanál cukor
csipet só
bors
chili

fahéj
vaníliakivonat


Nos, én mindháromféle lekvárt egyszerre készítettem el, illetve egészen pontosan a birsalma főzés különböző fázisaiban jött az ihlet! Így leírom elejétől a végéig a befőzést, mindenki hámozza ki a maga kis kedvencét, vagy készítsétek el mind a hármat!:-)
Először is száraz ruhával letörölgettem a szöszöket az almáról, majd hideg víz alatt még alaposan átmostam. Aztán 4 részbe vágtam, középen kivágtam a magházat, majd héjastól felaprítottam (a megbarnult, ütődött részeket gondosan kivágtam!) és az egészet egy lábasba tettem.
Felöntöttem annyi vízzel, ami éppen csak ellepi, és majdnem 1 órán át főztem, amíg olyan puha nem lett, hogy már a kevergetéstől is szétmállott. Ekkor lemertem róla egy kevés főzővizet (a fiúk imádják meginni az ilyen friss gyümölcsös leveket) beleöntöttem 500 gramm cukrot és ráfacsartam 1 citrom levét, majd elkezdtem kavargatni. Az almadarabok szépen szétestek kisebb darabkákra és ahogy megkóstoltam, az jutott eszembe, hogy ez a savanykás íz milyen jól menne egy rozé kacsamellhez!

Így született az első lekvár:

Birsalmás hagymalekvár tarkaborssal és chilivel.

Nosza, már kattogott is az agyam: jól jönne bele egy kis karamellizált hagyma is, meg bors és persze jöjjön chili, éppen csak annyi, hogy kicsit érezzük az erejét. De az uralkodó íz mégis a birs maradjon.

Nem paprikás krumpli, hanem birsalmás hagymalekvár:-)

Kiszedtem egy külön edénybe egy adaggal a birsből ( a többi halkan, a legalacsonyabb lángon rotyogott tovább) és krumplinyomóval egy kicsit összenyomkodtam, mégse legyen olyan nagy darabkás. A hagymákat először félbe, majd félkarikára vágtam és egy kis edényben a 3 evőkanál cukorral megszórva elkezdtem karamellizálni.Amikor már szépen megpuhult, hozzáadtam egy csipet sót, majd borsot és chilit ízlés szerint. Ezután hozzáöntöttem a különszedett, kis adag birsalmalekvárt és kicsit összefőztem. Csírátlanított üvegbe töltöttem (pont egy 370 ml-es üveg lett tele vele:-), fejre állítottam pár percre, aztán ment a szárazdunsztba, a puha takaró alá.

De ott volt még a maradék kb kétharmadnyi lekvár, és mivel savanykásnak éreztem, tettem bele még kb 200 gramm cukrot. Ekkor jött a következő ötlet:

Fahéjas-vaníliás birsalma-pite lekvár.

Mivel a rotyogó lekvárom még mindig darabkás volt, de már édesebb, így beugrott, hogy júliusban már készítettem "almáspite lekvárt",aminek hasonló volt az állaga és az édessége, már csak 1 kávéskanál vaníliakivonat és 1 csipet fahéj hiányzott a boldogsághoz. Nosza, megint kiszedtem a rotyogó lekvárból egy adagot, tettem bele vaníliát és fahéjat, alaposan átkevergettem, vigyázva, hogy ebben is maradjanak még birsalma-darabok. Majd csírátlanított üvegbe töltöttem (pont egy 500 ml-es üveg lett tele vele:-), fejre állítottam pár percre, aztán ment a szárazdunsztba, a puha takaró alá.

Ekkor már csak a kezdő adag kicsit több, mint egyharmada maradt az edényben, úgy gondoltam, itt nem változtatok, így született a:

Hagyományos birsalmalekvár 

Hagyományos birsalma lekvár

Beletettem a maradék kb 250 gramm cukrot, felfőztem és botmixerrel lepépesítettem. Csírátlanított üvegekbe töltöttem (egy 370 ml-es és egy 500 ml-es üveg lett tele vele:-), fejre állítottam pár percre, aztán ment a szárazdunsztba, a puha takaró alá.

Remélem meghoztam a kedvet a birsalma újabb elkészítési módjához, azaz a lekvárkészítéshez!:-)

Vaníliás fügelekvár

Újabb fügés finomságot készítettem, bár ez igen egyszerű volt. Nem cifráztam, gondoltam, jó lesz a hagyományos is, de a végén mégiscsak tettem bele egy kis vaníliát, ez nagyon kellemes ízt ad neki, mégsem veszi el a fügés jellegét.

Hozzávalók:
2 kg füge
50 dkg cukor
1 teáskanál vaníliakivonat

A fügéket nagyon alaposan megmostam, a szárukat levágtam és 8 részre összekockáztam, majd egy lábasban feltettem a cukorral főzni. Jó két órán át főztem, amíg a héja teljesen meg nem puhult, aztán botmixerrel összeturmixoltam és jött a dermedéspróba: kistányérra kiskanállal cseppentettem egy keveset a lekvárból, ami pillanatok alatt meg is dermedt. Ebből tudtam, hogy kész a leki. Hozzáadtam a vaníliakivonatot, jól összekevertem és csírátlanított üvegekbe töltöttem. Ezután mehetett a dunsztba, a pihe-puha pokróc alá:-)
Próbáljátok ki, palacsintába, sütibe isteni! De magában is remek nassolnivaló!

Szőlőzselé

A piacon járva rengeteg féle szőlővel találkoztam a minap, gyakorlatilag hetek óta rengeteg a szőlő. De aszemem megakadt egy különös formájú, sötét színű csodán: a kecskecsöcsű szőlőn. Gyorsan kértem egy kóstolószemet (persze Márkó is kért egy szemet, "kéjekénisz" felkiáltással és már le is szedett egy szép fürt szőlőt, amit elkezdett lelkesen tömködni a szájába!

Szerencsém volt, olyan finom, édes szőlőbe botlottam, hogy nem okozott gondot kirángatni kis csibészem kezéből kifizetés céljából, de ha már veszek, legyen dőzsi, kértem 2 kilót.
Ebből a nagy része a két fiam telhetetlen bendőjében landolt, de maradt pár fürt, ami elkezdett aszalódni. Gy már persze nem tetszett a gyerekeknek, a húsa már töppedtebb volt, a héja jobban érződött, nem gyerekkedvenc ebben a formában.
De mi is legyen belőle.

Mivel a Befőzős csoportban még nem nagyon volt szeptember havi befőzésem (na jó, a kaviár, meg a ficoco ott van ugyan, de én valami különlegeset szerettem volna), így nem is gondolkodtam tovább: szőlőzselét készítek, ami remek kiegészítője a sült húsoknak.

Hozzávalók:
60 dkg szőlő (én most kecskecsöcsű pirosszőlőt használtam)
30 dkg cukor
1 kávéskanál citromsav
fél zacskó 2:1 Dzsemfix extra

A szőlőt krumplinyomóval kicsit összenyomtam, hogy levet eresszen, majd hozzáadtam a cukrot és a citromsavat és kb fél órán át főztem, hogy a szőlő húsa jól megpuhuljon. Aztán átpréseltem szűrőn és a préselt levet felforraltam, majd hozzáadtam a Dzsemfixet, még kb 2-3 percig hagytam forrni. Utána csírátlanított üvegekbe töltöttem (a befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam Domestos-os vízben és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt), fejre állítottam pár percre, és már ment is a puha takaró alá a dunsztba!

Nekem nagyon kellemesen savanykás, mégis édes összhatású zselém lett, bár aki édesebben szereti, adhat hozzá több cukrot is!

Fügés finomságok: FICOCO

Megint a Facebookon lévő Befőzős csoportnak köszönhetem a szerencsémet: valaki volt olyan édesdrága, hogy szólt, htévégén az Aldiban 300 Ft-ért lehet majd fél kiló csodás lila fügét venni.
Nem is kellett több nekem, már lapozgattam is az Aldi oldalát és lám: szombat,vasárnap akció.
Így szombat reggel 9-kor felkerekedtünk 2 gyerekkel és Férjúrral és elgurultunk a pár utcányira lévő Aldihoz. Amikor beléptünk, előttünk pont egy idős házaspár kanyarodott a pénztárak felé, bevásárlókocsijukban 6 doboz füge. Mosolyogtunk, ők is imádhatják ezt a csemegét:-)
Aztán fél perccel később már nem mosolyogtunk annyira, kiderült, hogy ők vitték el az utolsó 6 doboz fügét. Gyors eladókeresés, kérdés, hogy hoznak -e még ki a raktárból, hiszen még csak szombat reggel van és hol van még a vasárnap este, ameddig ugyebár az akció tart...
De morcos eladó csak annyit vetett oda: "Nincs több, elfogyott"
Huhhh, ez durva, gondoltuk, de szerencsére eszembe jutott, hogy van még egy Aldi a közelben, úgyhogy átszáguldottunk. Itt már nem bíztuk a véletlenre, Férjúr parkolóba kanyarodott, én kiugrottam a még szinte mozgó kocsiból és berohantam a boltba. Már csak 2 dobozzal volt, így gyorsan felkaptam és elindultam visszafele, ahol már Párom tolta a bevásárlókocsit a két gyerekkel.
Erre elém ugrott egy néni, hogy neki ez kell és adjam ide, mert beteg a gyereke...stb.
Gondoltam, atyaég, mindjárt ölre megyünk 1 kiló fügéért:-) AZtán szóltunk az eladónak, hogy esetleg van -e még a raktárban? Nos, 2 perc múlva már hoztak is 3 kartonnal, úgyhogy bőség zavara és 4 kilónyi füge összeszedése és kifizetése után nagy boldogan tértünk haza.
Majdnem 1 kiló gyakorlatilag még aznap elfogyott, a gyerekek úgy tömték magukba, mintha még sosem ettek volna - nemhogy fügét, de - semmit.
Aztán 10 darabból a múltkori kecskesajtos fügés kosárkákat kérte a család, Így kicsit kevesebb, mint 3 kilóval vágtam neki a fügelekvárnak.
És, mint ahogy már tudhatjátok, nem értem be a sima fügelekvárral, kellett bele egy kis csavar.
Szerencsére emlékeztem még egy amerikából kapott finomságra, a Ficocora, ami fügéből és kakaóból áll, a neve is ezért ficoco (figs and cocoa).
Gyorsan rákerestem a neten és találtam is jó sok amerikai receptet, így kicsit elegyítettem és ez alapján készítettem el az én ficocomat.

Hozzávalók:
3 kg füge
1 citrom leve
1 teáskanál vaníliakivonat
80 dkg cukor (ez a füge édességétől is függ)
3 púpozott evőkanál holland kakaópor

A fügéket alaposan megmostam, a szárakat levágtam és 8 részbe vágtam össze. Majd az egészet egy nagy lábasba tettem, leöntöttem a cukorral és kb 1 órán át állni hagytam, majd nagyon kis lángon elkezdtem főzni. Hozzáadtam a citromlét, összekevertem, hagytam kicsit bugyogni, majd a vaníliakivonat következett.
Ezután 3 órán át főztem, rotyogtattam a legalacsonyabb hőfokon, fedővel letakarva, mert elkezdett bugyogni és köpködni. Kb negyed óránként megkevertem, a vége felé még gyakrabban. Közben kóstolgattam, hogy kell -e még hozzá cukor, de szerencsére nekem nagyon sok érett fügém volt, így elég édesnek találtam a kész lekvárhoz. Aztán következett a botmixer, leturmixoltam a már amúgy is igen puha héjat is, aztán gyors próba: kistányérra cseppentettem a lekvárból és már dermedt is, azaz lehet üvegbe tenni.
Csírátlanított üvegbe töltöttem 1 üvegnyit, a többi lekvárhoz pedig hozzáadtam 3 evőkanál kakaóport, alaposan összekevertem, újabb kóstoláspróba és ha elég csokis, akkor a maradék is mehet az üvegbe. Nekem tökéletesen csokis-fügés lett, így 5 üveget meg is töltöttem vele, plusz maradt még egy kevés a másnapi reggelihez. A gyerekek persze szinte mind befalták, alig tudtam elrejteni egy keveset a fényképhez:-)

Próbáljátok ki, mert nemcsak kenyéren finom, hanem sok-sok édességet lehet ficocoból készíteni. Néhány tippet ITT találtok. Jó ficocozást:-)

Dinnyehéj dulcsáca

Ezt a különlegességet megint a Facebookos "Befőzünk" csoportnak köszönhetem, hiszen az immáron 191-re bővölt tagok közül jópáran igazi különleges csemegéket osztanak meg, hogy mi, kezdő befőzők tanulhassunk, okulhassunk és csodálkozhassunk.
Ezt a receptet egy az egyben Ilditől vettem, az ő román eredetű édességét készítettem el, hűen követve receptjét.

A recept két dolog miatt is különleges: egyrészt mert egy isteni gyümölcs eddig nem túl nagy becsben tartott - gyakorlatilag hulladék - rtészéből készül, másrészt sem befőtt, sem lekvár kategória. Inkább egy igazi édesség, amit egyenként eszegetve kell kiélvezni!
Az íze fantasztikus, édes, ragacsos, de egy lehelletnyit mégis savanykás a hozzáadott citrom miatt. Egyszóval ez az édességrajongók újabb kedvencévé válhat (már, ha az az édességrajongó ráveszi magát és elkészíti).
És hogy mennyire tetszik másnak is? A férjem - aki igazán nem édességrajongó - felajánlotta, hogy a következő dinnye héját megpucolja, csak készítsek még dulcsácát! Ennél többet, azt hiszem, nem is kell mondanom!

Hozzávalók:
1 szép nagy dinnye héja
ecet (nekem 10 %-os volt otthon)
víz
cukor
vaníliakivonat
citrom

Egy szép nagy dinnye héját vékonyan meghámoztam (kevés piros részt hagytam rajta belül) és kb 2*1 cm-es kockákra vágtam. Nem mértem, mekkora volt a dinnye, a megpucolt, összevágott héj 1,5 kg volt. Ezt felöntöttem 3 liter vízzel , beleöntöttem 2 dl ecetet és 2 órán át főztem. Majd, amikor már átlátszóak lettek a dinnyehéjak, hideg víz alatt alaposan "kimostam", majd kinyomkodtam, aztán újra átmostam és újra alaposan kinyomkodtam.
Egy edényben várakoztak, amíg elkészítettem a következő fázis alapelemét, a cukorszirupot.
Lemérve a megfőzött dinnyehéjat, 970 grammot mutatott a mérleg, így 1 kilónyi héjra számoltam a cukorszirup hozzávalót.
Azaz 1 kg cukrot felfőztem 500 ml vízzel.
(mindig a dinnyehéj tömegének megfelelő cukrot főzzünk fel feleannyi mennyiségű vízzel)
Amikor a cukor felolvadt a vízben, a dinnyehéjakat leöntöttem vele, majd hozzáadtam egy teáskanál vaníliakivonatot és 1 citrom levét és reszelt héját. Ezzel a sziruppal másfél órán át főztem, ezalatt a dinnyehéjak még átlátszóbbak és nagyon finom édesek lettek.

Csírátlanított üvegekbe töltöttem (a befőttesüvegeket kb 120 fokos sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt), fejre állítottam pár percre, és már ment is a puha takaró alá a dunsztba!

Zakuszka

Zakuszka-őrület van a neten, hiszen itt a padlizsán, paradicsom és paprika szezon. És mivel van olyan szerencsénk és ezek a csodás zöldségek együtt érnek, így természetesen van is rá megfelelő recept. Ez pedig nem más, mint a csodás erdélyi finomság, a zakuszka.

"A zakuszka eredetileg Örményországból, vagy Grúziából származó, de Moldován keresztül Erdélybe került és ott igen népszerű, kenyérre kenhető zöldségkrém, mely felhasználható ételízesítésére és tésztaételekhez szószként is. Néhány változatát gombóccá összegyúrva készítik el. Erdélyben több fajta zakuszkát is készítenek. Eredetileg padlizsánnal készítik, de ezt babbal (paszullyal) és erdei gombákkal (főleg rókagombával vagy vargányával) is helyettesíthetik. Íze és formája hasonló a Magyarországon néha kapható adzsika szószéhoz" (Wikipedia)


Egyik fantasztikus gasztrobloggerünk, az általam csodált MandulaSarok szerzője volt olyan kedves és megosztotta velünk édesanyja autentikus receptjét, ami alapján el tudtam készíteni az  ÉN zakuszkámat is.
Igen, bizony, ezen az ételen mindenki alakít kicsit a saját ízlése szerint, így én is ezt tettem.

Hozzávalók:
6 padlizsán
2 szép pritaminpaprika
2 tv paprika
1 kg hámozott paradicsom
4 vöröshagyma
6 fej fokhagyma
300 ml olaj
só, bors, cukor
babérlevél

A padlizsánokat és a paprikákat megmostam, majd sütőbe tettem és megsütöttem.  Óvatosan megpucoltam úgy, hogy kettévágtam és a belsejéből kanállal kikapartam a puhára sült finomságokat.
Ezt félretettem, és 1 kilónyi paradicsomot megszabadítottam a héjától, majd összekockáztam és 1 teáskanál só és 1 teáskanál cukor kíséretében kb fél órán át főztem, majd botmixerrel pépesítettem.

Ezután következtek a sírásra kényszerítő hagymák: 4 fejet megpucoltam, összevágtam és másfél deci olajban 20 percen át főztem, ezután hozzáadtam a zúzott fokhagymákat és botmixerrel ezt is pürésítettem. A hagymapüréhez hozzáadtam a kikotort paprikát, a paradicsompépet és összerottyantottam, majd az első forrás után a kikapart és apróra összenyomkodott padlizsánt is beleöntöttem. 2 evőkanál sóval, 1 evőkanál borssal és 2 babérlevéllel ízesítettem. Alacsony lángon 1 órán át főztem, gyakran kevergettem, ezalatt szépen besűrűsödött és fényesen csillogó lett a teteje.

Csírátlanított üvegekbe töltöttem (a befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam Domestos-os vízben és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt), fejre állítottam pár percre, és már ment is a puha takaró alá a dunsztba!

Maradt egy kis tálkával, de még tegnap este el is fogyott. A férjem szerint egy igazi csemege!
Aki szereti a padlizsánt, annak kötelező!

Hagyományos feketeszeder lekvár

Igen, bizony, jól látjátok, végre hagyományos.
Most nem bonyolítottam, nem szépítgettem, nem "izgalmasítottam" és még csak nem is "markásítottam":-)))
A piacon van egy néni, aki kizárólag szedret és málnát árul. A sárga málnánál majdnem elcsábíultam, de aztán a cél felé fordítottam napbarnított orcámat és a hatalmas, fényes feketeszeder szemekre koncentráltam.
"3 kilót kérek!"- mondtam, és magamban már számoltam is, hogy fél kiló elmegy a Pavlova tortára (amit a SAD legújabb fordulójára készítek, mivel a téma: Díszíts gyümölccsel!), fél kilót eleszegetünk és marad 2 kiló, amiből finom szederlekvár készül.
A Befőzős csoportomban mindenféle csalogató szederlekvár recept kacsintgatott rám, de most nem hagytam magam. Mivel mézédes és szaftos, csodálatos gyümölcsöt kaptam, így nem volt kérdés, hogy ebben a zamatos finomságban most semmi helye holmi vaníliának, meg fahéjnak. Más gyümölcsnek meg pláne nem! És nem döntöttem rosszul, hiszen olyan ízes, szinte fűszeresnek érezhető zamat áramlott ki a szederszemekből már főzés közben, hogy egy részét muszáj volt kis tálkába szednem és elkóstolgatnom.

Nos, hazaérve fél kilót különtette a tortára, majd a gyerekekkel nekiláttunk kicsit csipegetni.
Szégyen, nem szégyen: a végére a 2 és fél kilóból 1,2 kg maradt:-)Ezzel azt hiszem elég jól érzékeltetem, milyen fantasztikus is volt a szeder.

Szóval ott álltam a konyhában, kicsit több, mint 1 kiló gyümölccsel és nekikezdtem.

Hozzávalók:
1,2 kg feketeszeder
fél citrom leve
300 gramm cukor
1 csomag 2:1 dzsemfix extra






A szedreket finoman, óvatosan megmostam, majd lábasba tettem. Ráöntöttem a cukrot és ráfacsartam a citromlevet, majd elkezdtem összefőzni. Hogy jobban eressze a levét, egy krumplinyomóval jól megnyomkodtam a gyümölcsöket, ettől fantasztikus, szinte fekete levet eresztett.
Kb fél órán át főztem, majd hozzáadtam a dzsemfixet, amivel még 3 percen át forraltam.
A kész szederlekvárt csírátlanított üvegekbe töltöttem (a befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam Domestos-os vízben és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt), fejre állítottam pár percre, és már ment is a puha takaró alá a dunsztba!

"Almáspite" lekvár

Megint egy őrületesen finom, izgalmas íz, amit azért illettem ilyen fantázianévvel, mert a fűszerezése pontosan olyan, mint az almás pitéé.
Nyilván nincs benne tészta, hiszen akkor nem sokáig állna el, viszont van benne bőven alma, és sok-sok finom fűszer.
És tényleg, a kész lekvárt megkóstolva abszolút az almás pite jutott az eszünkbe, olyannyira, hogy télen majd elég lesz a tésztára önteni, betolni a sütőbe és hipp-hopp, kész is lesz a pite:-)
Leginkább sütikhez, palacsintához fogom felhasználni, de kenyérre kenve is isteni lesz!

Hozzávalók:
2 kg meghámozott és kimagozott alma
1 egész citrom leve
2 darab egész fahéj
1 teáskanál vaníliakivonat
80 dkg cukor

Az almákat meghámoztam, kimagoztam és apró darabkákra vágtam, majd  leöntöttem a kristálycukorral és hagytam, hogy levet eresszen.
Amikor már volt leve, feltettem takaréklángon főzni, hozzáadtam a fahéjat és a vaníliát és kb 45 percen át forraltam, amíg a leve be nem sűrűsödött. Nem adtam hozzá dzsemfixet, mivel az alma tele van pektinnel, azaz sűrítőanyaggal, amihez igazán felesleges lenne még bármit is hozzátenni.

Aztán csírátlanított üvegekbe töltöttem (a befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam Domestos-os vízben és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt), fejre állítottam pár percre, és már ment is a puha takaró alá a dunsztba!

Erdei gyümölcs lekvár egy csipet étcsokoládéval bolondítva

Az ötletet Kamrapolc erdei gyümölcs lekvárja adta, és mert a piacon a kedvenc gyümölcsösömnél volt málna, szeder és áfonya is. Eredetileg áfonya lekvárt akartam készíteni (és készítettem is 6 szép üveggel, hogy ne kelljen folyton lesni az Ikea isteni áfonyalekvár-akcióit), de mellé gondoltam, jó lesz megint valami különleges. És persze nem is én lennék, ha nem bolondítanám meg valamivel. Jelen esetben az imádott étcsokival (ami kiváló minőségű 80 %-os kakaótartalmú csokoládé)

És a mennyiségek:
25 dkg áfonya
25 dkg szeder
25 dkg málna
30 dkg kristálycukor 
5 dkg étcsokoládé
1 kávéskanál citromsav
Fél zacskó 3:1 Dszemfix Extra

A gyümölcsöket megmostam, majd lábasba tettem, ahol (vicces módon) krumplitörővel kicsit összetörtem őket, leöntöttem a cukorral,hozzáadtam a citromsavat, alaposan összekevertem, majd alágyújtottam.
(Vannak, akik szeretik pár órát/vagy akár egy éjszakát is a gyümölcsöt a cukorban állni. Én azonnal főztem, de egyszer kipróbálom egész éjszakás állás után is, hogy mennyire lesz más az íze.)
Szóval kb fél órán át főztem, forraltam, majd hozzáadtam a Dzsemfix extrát és még 3 percig forraltam. Amikor lekapcsolatm alatta a lángot, akkor beletördeltem a csokoládétz, hagytam 1 percet, hogy olvadjon, lazán átkevertem és már ment is a csírátlanított üvegekbe.

2 darab 375 ml-es üveg lett vele tele és egy bébiételes üveg fele is ezzel a finomsággal telt meg, de 1 nap alatt el is fogyott:-)

Barack minden mennyiségben

Nagymamám baracklekvárjának az ízét sosem felejtem. Ő türelmes asszony volt, szépen lehántotta a gyümölcs héját, kimagozta, és nem érdekelte, hogy mennyi  időbe is telik és mennyire égeti szét a kezét. Emlékszem, kisgyerekként gyakran segítettem neki magozni, ültünk a TV előtt, közben én nézhettem az esti mesét és segítettem. Aztán arra is emlékszem, ahogy finom barackillatra aludtam el, mert édes nagyikám késő éjszakába nyúlóan főzte a lekvárt, hogy ne nappal kelljen az óriási hőségben.
Idén úgy döntöttem, az én gyerekeim is megismerik ezt a fantasztikus érzést, amikor a lakást betölti az édeskés barackillat és másnap már ehetik is a frissen készült baracklekváros kenyeret, aminél nincs is jobb a világon!

Elsőként levendulás baracklekvárt készítettem, az ötletet és ihletet Limara receptje és Maci a málnásban adta!

Hozzávalók:
2 kg magozott sárgabarack
1 kg kristálycukor
1 csomag 3:1 dzsemfix extra
1 kávéskanál citromsav
2 dl levendulaszirup

Megvettem a piacon a viszonylag apró szemű sárgabarackot, majd alaposan megmostam, kiválogattam az ütődötteket, aztán kimagoztam, lemértem és a kóstolgatást követően 2 kilogrammnyit a lábasba tettem. Nem bajlódtam a héjával, hiszen manapság az embernek "semmire sincs ideje" (pedig mennyivel jobb volt esténként barackot magozva beszélgetni, majd megnézni az esti mesét, aztán irány az ágy!).
Szóval fogtam a botmixert és alaposan leturmixoltam a barackot, hogy ne maradjon benne nagyobb darab, vagy zavaró héj. Majd hozzáöntöttem a kristálycukrot és a citromsavat és fél órán át főztem. Amikor már jól összeforrt, beleöntöttem 2 dl levendulaszirupot és a Dzsemfixet, majd főztem még 3 percig.
Közben az üvegeket a szokásos módon csírátlanítottam (A befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam Domestos-os vízben és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt)

A kész lekvárt üvegekbe töltöttem, fejtetőre állítottam, most pedig puha pokrócok melegében, száraz dunsztban várnak a kihűlésre.
Ebből az adagból 3x500 ml-es és 2x375 ml-es üvegek lettek tele. És még egy kevés kóstoló is maradt.

A másik nagy kedvencem (ami 18 év felettieknek szól), a  barackpálinkás-marcipános baracklekvár.
Ezt saját kútfőből vettem (bár biztosan már mások is megcsinálták, minden esetre vicces a története, mivel egyik este elszunyókáltam és azt álmodtam, hogy a lekvárba pálinkát és marcipánt tettem és isteni lett) Szóval muszáj volt kipróbálnom. mivel marcipános eperlekvárban már van tapasztalatom, így - gondoltam - rossz dolog nem sülhet (azaz főhet) ki belőle.

Hozzávalók:
1 kg magozott sárgabarack
1/2 kg kristálycukor
1/2 csomag 3:1 dzsemfix extra
1/2 kávéskanál citromsav
2 cl barackpálinka
10 dkg reszelt marcipán (aki kevésbé édesen akarja, annak elég 5 dkg is)


Most 1 kg barackot vettem alapul, megmostam, kimagoztam és ment is a lábasba.
Aztán fogtam itt is a botmixert és alaposan leturmixoltam a barackot, hogy ne maradjon benne nagyobb darab, vagy zavaró héj. Majd hozzáöntöttem a kristálycukrot és a citromsavat és fél órán át főztem. Amikor már jól összeforrt, beleöntöttem a pálinkát, a reszelt marcipánt és a Dzsemfixet, majd főztem még 3 percig.
Közben az üvegeket a szokásos módon csírátlanítottam (A befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam Domestos-os vízben és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt)

A kész lekvárt üvegekbe töltöttem, fejtetőre állítottam, most pedig puha pokrócok melegében, száraz dunsztban várnak a kihűlésre.
Ebből az adagból 1x500 ml-es és 2x375 ml-es üvegek lettek tele. Természetesen itt is maradt (most egy kicsit több) kóstoló.

Idén ez volt az én nagy barackbefőzésem, remélem sikerült ötletet és kedvet adnom Nektek is!