2014. november 27.

Kolbászos-kagylós rizottó

Mindig töröm a fejem, milyen új rizottót készíthetnék. Ahogy nézegettem a blogomat, már majdnem 40 féle rizottót készítettem, nem is csoda, ha a gyerekek is ezt emlegetik, amikor kérdezem, mit ennének szívesen :)
Biztos vagyok benne, hogy még rengeteg variáció létezik, én most egy vagény, kolbászos, kagylós párossal próbálkoztam és naaaagyon bejött.
Ha hozzájuttok a vongole kagylóhoz, mindenképpen készítsétek el, nagyon izgalmas ízkombináció!

Hozzávalók 4 személyre
4 nagy marék rizottó rizs (kb 300 gramm)
1 liter zöldség alaplé (ha kevés lenne a főzés végére, lehet még kevés vízzel pótolni)
30 gramm vaj a sofrittohoz
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
egy jó arasznyi kolbász (én frissen töltött füstölt kolbászt használtam)
1 üveg vongole kagylóhús (pl Lidl-ben olasz napok keretében kapható)

bors

70 gramm vaj a pihentetéshez
5 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon serpenyőben kb 5 perc alatt puhára pároltam (de nem pirítottam). Ez a rizottó alapja, a sofritto. Hagytam az egészet kicsit összefőni, majd következtek a kockára vágott kolbászdarabkák, ami megpirítottam (és közben szépen kiengedte a szaftját, végül a rizs, amit a sofrittora szórtam.

Összesen kb 20 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt),  majd elzártam alatta a gázt és hozzáadtam a 70 gramm vajat és a kevés parmezánt, alaposan összekevertem. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni.
Ezután közepesre vettem a lángot, majd az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott zöldség alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó. Kb 10 perc után hozzáöntöttem a kagylóhúst azzal a sós lével együtt, amiben az üvegben állt és alaposan elkavartam.
Még egyszer megkevertem és már nem is maradt más hátra, mint tálalni és megenni.
Jó étvágyat hozzá.

2014. november 24.

Portugál pudingos kosár, azaz Pastéis de Belém

TV-ben botlottam bele egy műsorba, ahol egy hölgyike éppen Portugáliában próbálta felfedezni a helyi finomságokat, így tévedt egy sütödébe, ahol vaníliapudingos kosarakat, azaz a híres Pastéis de Belém-et készítették.
Hihetetlen guszta volt és a legjobb az volt a dologban, hogy utána el is készítette. a saját kis konyhájában. Én meg most elkészítettem a családnak és nektek. És isteni lett, mindenkinek ajánlom!

Hozzávalók 12 darabhoz:
1 csomag leveles tészta (az előre kinyújtott típus)
diónyi vaj felolvasztva egy tálkában

3 dl tej
1 dl tejszín
csipet só
100 gramm cukor
4 tojás sárgája
35 gramm liszt
0,5 dl tej ( a lisztet ebben kevertem csomómentesre)
1 teáskanál vaníliakivonat

Elsőként a leveles tésztát kicsomagoltam és kihajtottam, majd az olvasztott vajjal alaposan lekentem és szorosan feltekertem, majd ment a hűtőbe.

Aztán előmelegítettem a sütőt 200 fokra.

A tejet és a tejszínt a csipet sóval felforrósítottam (de nem forraltam), közben a tojássárgákat a cukorral, a fél deci tejjel és a liszttel kikevertem. Amikor a tejszínes tej forró lett, a lisztes-tojásos masszát a tűzről lehúzott forró tejhez kevertem egy kézi habverő segítségével és folyamatosan kevergetve visszahúztam az alacsony lángra. Addig kevergettem, amíg a krém besűrűsödött, hozzáadtam a vaníliakivonatot, ezzel is elkevertem, majd félretettem hűlni :)
Az összetekert leveles tésztát kivettem a hűtőből és 12 részre vágtam (először félbe, majd azt is félbe és ezeket a kisebb darabokat harmadoltam, így jött ki a 12 darab) Ezután a kis tekercseket beleállítottam a kivajazott muffinsütő-formák közepébe és az ujjaimmal óvatosan addig egyengettem, amíg a tészta kis kosárkát nem formázott (közben jól elvékonyodott). Aztán mindegyik kosárba háromnegyedik tettem a vaníliás krémből és betoltam a muffinsütőt a forró sütőbe. Kb 15 perc alatt készre sült, a teteje szépen megbarnult/megfeketedett (érdemes már a 12. perctől figyelgetni, nehogy teljesen megégjen). Nem kell tőle félni, ez a kesernyés-karamelles íz egészíti ki igazán a vaníliakrém édes ízét, és a tészta ropogóssága teszi keretbe ezt a fantasztikus portugál édességet.Fahéjas porcukorral az igazi ;)

2014. november 22.

Bébispenótos mangósaláta

Fokhagymás nyúlsültet készítettem és mivel bőven megtűzdeltem szalonnával, gondoltam a legjobb lenne köretnek egy egyszerű, könnyű saláta.
Mindenképpen szerettem volna bele valami édeskés ízt, így esett a választásom a mangóra. Került még bele erdei sonka - az édes ellensúlyozására, vagy inkább kihangsúlyozására - és cheddar sajt, ami pedig a  bébispenót kissé kesernyés ízét emelte ki, vagyis inkább finomította. Összességében egy nagyon ütős, egzotikus salátát sikerült összehozni, amit a fekete szezámmag és a tökmagolaj koronázott meg.

Hozzávalók:
150 gramm bébispenót
1 közepes és érett mangó
50 gramm cheddar sajt
1 csomag (100 gramm) erdei sonka
tökmagolaj
fekete szezámmag

A bébispenótot hideg vízzel leöblítettem, majd hagytam lecsepegni egy szűrőben. Közben a mangót meghámoztam, a belsejében található hatalmas magjáról levágtam a gyümölcshúst és apró kockákra vágtam. Egy mély tálba tettem a bébispenótot,erre halmoztam a mangókockákat. Majd a cheddar sajtot vágtam vékony csíkokra, szintén ment a spenótlevelekre. A végén az erdei sonkát csak rátépkedtem a "kompozícióra", az egészet meglocsoltam kevés tökmagolajjal és megszórtam fekete szezámmaggal.



2014. november 21.

Dolmades, azaz töltött szőlőlevél

Nyáron vettem az Ázsi Bt-ben szőlőlevelet (üvegben volt összetekerve és sós-citromos páclében eltéve), de eddig valahogy mindig halasztgattam az elkészítését. Aztán tegnap a tvben elcsíptem, hogyan is kell csinálni és rájöttem, egyáltalán nem nehéz megcsinálni. Aki már készített töltött káposztát, annak bizony ismerős lesz sok mozdulat.
Íme a recept.
Hozzávalók:
25 szőlőlevél + 4-5 a lábas kibéleléséhez (nekem egy üvegben kb 50 volt)
400 gramm darált marhahús
1 tojás
1 vöröshagyma apróra vágva
1 teáskanálnyi összevágott mentalevél
1 teáskanálnyi összevágott petrezselyem
2 evőkanál citromlé

bors
1 csésze (nekem 1,5 decis) nyers rizs
Kn 7 dl húsleves alaplé (én knorr levesalapból készítettem)

A darált húst a tojással a vöröshagymával, a rizzsel, a citromlével és a fűszerekkel alaposan összegyúrtam.
A szőlőleveleket óvatosan kitekertem, a kisebb illetve sérült levelekkel kibéleltem a lábast, hogy nehogy odakapjon főzés közben a töltött levél.
Majd vettem egy levelet, kiterítettem, a szárrészével felém. Egy evőkanálnyi húsgombócot az aljára tettem, majd először a bal, majd a jobb alsó levéldarabot hajtottam rá alulról. Ezután balról és jobbról is behajtottam az oldalsó részét a levélnek és az egészet elkezdtem feltekerni. Valahogy így:







A kész rudacskát a már kibélelt lábas aljára tettem - úgy, hogy a behajtott levél az aljára kerüljön - és már töltöttem is a következő levelet. A lábasba szépen egymás mellé, elég szorosan raktam le őket. A végén összesen 25 levelet tudtam megtölteni, ami 2 sorban fért el a lábasban. Amikor kész lettem, a töltött szőlőleveleket leöntöttem annyi alaplével, ami éppen ellepi. És, akárcsak a töltött káposztánál, itt is használtam az ősi praktikát: egy kistányérral lefedtem az egészet, hogy főlés közben ne jöjjenek fel a töltött levelek a tetejére. Majd rátettem még a fedőt is és alacsony lángon 1 órán át főztem.
Érdemes 1 óra múlva ellenőrizni az egyik töltött szőlőlevélben, hogy teljesen megfőtt -e a rizs, nekem az 1 óra tökéletesen elég volt.
Saját levével meglocsolva, tejföllel, de akár tzatzikivel tálalva is mennyei étel.

2014. november 6.

Rosinante – maga a stílus



forrás: rosinante.hu
Olyan szerencse ért, hogy párom meglepett névnapomra egy kis romantikus kiruccanással.
A helyszín nem volt meglepetés és újdonság sem, mivel már jópárszor jártunk a Szigetmonostor mellett található erdei kis fogadóban, amelynek varázslatos hangulata már az első alkalommal annyira megfogott, hogy mondtam is férjúrnak: „Ha ismét el akarnál venni feleségül, tuti itt lenne az esküvőnk!”

Nos, ha nem is ismételt esküvő, de egy csodás, pihenéssel és fantasztikus gasztronómiai élményekkel teli péntek délután, este és szombat reggel adatott meg nekünk.
Már az induláskor a vállunkra telepedhetett egy kisangyal, mert Pestről úgy jutottunk el Szentendréig, hogy sem dugó, sem lámpák nem álltak utunkba, úgy haladtunk a Rosinante felé, mint kés a puha vajban: simán, minden megakadás nélkül.
Kicsit több, mint 1 óra múlva már az ismerős erdei úton suhantunk és hamarosan megláttuk a parkolót. Rengeteg autó állt ott, de nem ijedtünk meg, tudtuk, hogy 5-ig csapatépítő tréning van, utána már csendesebb lesz az élet a kis erdei fogadóban. 

forrás: rosinante.hu
Bejelentkeztünk, megkaptuk a szobakulcsot, a 18-as saroklakosztályt kértük. És nem csalódtunk, egyszerű, mégis hihetetlenül hangulatos és otthonos, igazi stílusos szobában találtuk magunkat. A sarokban igazi „odaülős” kályha várt minket báránybundával leterítve. Kávé, tea, vízforraló odakészítve – gondolván a reggeli koffeinfüggőkre, de nem hiányozhattak a romantikus gyertyák sem. A fürdőszoba tiszta, benne nagy kád és persze zuhanyzó is. Törölközők és fürdőköpeny, aminek a szaunázásnál és jakuzzizásnál vettük jó hasznát. A terasz pedig csak hab volt a tortán: a kertben kirakott töklámpásokat csodálhattuk róla , miköben már javában ránk sötétedett.
A folyosón mindenhol könyvek, ha nem egy éjszakára jöttünk volna, biztosan kikölcsönzök párat, így csak fájó szívvel nézegettem ismerős kedvenceket és ismeretlen újdonságokat. Majd legközelebb J
6-ra beszéltük meg a recepción, hogy lemegyünk vacsorázni, de közben eszünkbe jutott, hogy először inkább welnesszeznénk, utána jöhet a vacsora egy finom borral kísérve. Természetesen nem jelentett gondot a dolog, szegény séfúr várhatott ránk, mire sikerült odaérnünk az étterembe.
A szaunát már az érkezésünkkor befűtötték, így igencsak jólesett kettesben végigfeküdni a forró padokon. A jeges merülőkád tényleg igazán lehűtött minket, aztán egy kis langyos élményzuhany, majd irány ki a kertbe, a jakuzziba. Jó fél órás kettesben töltött jakuzzizás után ismétlés: szauna, merülőkád és jakuzzi. 

Ha macska lennék, biztosan doromboltam volna, annyira jól éreztem magam. A wellnessz részleg tökéletesen felszerelt, hangulatos és tiszta, igazi felüdülés volt így péntek este. Plusz törölközők és köntösök vártak, hátha valaki elfelejtette lehozni a szobából.

Majd következett az est fénypontja: a vacsora.
Volt már szerencsénk megkóstolni a mesterszakács , Gál Zsolt főztjét, hiszen rendszeres látogatói voltunk az elmúlt pár évben a Gourmet Fesztiváloknak és persze párszor már a Rosinantéban is elköltöttünk egy-egy ebédet. Sosem csalódtunk a főztjében, igazi élményszámba mennek a kreációi.
forrás: rosinante.hu
Most éppen az őszi menühöz volt szerencsénk, ami azt jelenti, hogy mindig az éppen aktuális, szezonális alapanyagokhoz igazítják a menüt, így az ember fia és lánya a lehető legegészségesebb és legfinomabb különlegességeket kóstolhatja végig, már ha bírja. Ugyanis az adagok igen bőségesek, legalábbis mi a végén már csak szuszogtunk, bár azt igen elégedetten tettük.
Az étterem rendkívül hangulatos, a fények nem zavaróak, minden asztalon szolid gyertyafény. AZ étlap számomra tökéletes: a választék nem zavarba ejtően sok, minden fogásnál 3-4 féle étel közül lehet választani, de ez bőven elég, hiszen egyrészt mindenki ízlésének próbál megfelelni, ráadásul minden frissen készül!
Előételnek füstölt hízott kacsamájat választottunk, valamint egy sárgaborsó ragulevest kaviárlencsével és füstölt malachússal. Mindkettő remek választásnak bizonyult és itt kell megemlítenem fantasztikus pincérünket, aki rendkívüli kedvessége és mosolygóssága mellett minden ételről tudott bővebb felvilágosítást is nyújtani. Igen megnyugtató érzés volt, hogy végre ezen a helyen nem csak a szakács tudja, mi is kerül a tányérunkba. A pincérünk pedig olyan lelkesen tudott beszélni a fogásokról, hogy az embernek már előre is összefutott a szájában a nyál. Nem tagadom, az előétel- és desszertválasztás neki köszönhető.
Főételnek mindketten a konfitált vaddisznó mellett döntöttünk, és itt kell megemlítenem, hogy életem egyik legfinomabb – ha nem a legfinomabb – derelyéjét kóstolhattam: vargányával töltve és a tészta megpirítva. Hmmmm, egyszerűen mennyei volt, a hús omlós, a rajta és körülötte lévő vörösboros mártás egészen selymesen egyenlítette ki a vadhús ízét. A már említett friss vargányás derelye pedig mindent vitt!
Végül – záróakkordként – párom szilvahabos túrós lepényt kért forró vaníliával, én pedig egy újragondolt, zserbó-gesztenyemousse tortát háromcsokoládés öntettel. A zserbó zseniális volt, ha becsuktam a szememet, nagymamám konyhájában találtam magam 5 évesen, amikor is nagyikám felvágta a zserbót, én meg elloptam egy-egy kockát és élvezettel majszoltam. Nos, köszönöm ezt az élményt!
forrás: rosinante.hu
Párom édessége nem kevésbé volt meggyőző, sőt, a forró vanília receptjéért azt hiszem, ölni is képes lennék! 
Végül egy könnyű borral zártuk az estét, ami tökéletes befejezése volt egy ilyen királyi lakomának.
Másnap – egy hatalmas alvást követően – büféreggeli várt minket. És egy saját szakács, aki elkészítette nekünk az egyik legfinomabb zöldséges-gombás rántottát, amit valaha ettem. Látványkonyha volt a javából, közben kedélyesen elbeszélgettünk a tegnap esti gasztronómiai élményekről és kaptunk pár jó tanácsot, legközelebb még mit is kéne megkóstolnunk.
Frissen készített péksütemények, zöldségek, gyümölcsök,joghurtok, házi lekvárok, felvágottak, sajtok bő választéka. Hal , tojás, sült szalonna, virsli…itt aztán minden volt, mi szem-szájnak ingere.
Frissen facsart narancslével és egy isteni Hausbrandt kávéval öblítettük le az ízletes napindító reggelit.

Végül fájó szívvel ugyan, de összepakoltunk és leadtuk a szobánk kulcsát a recepción.
Természetesen nem távozhattunk üres kézzel: útlevelet is kaptunk, amit a Stílusos Vidéki Szállodákban töltött éjszakák után tudunk mindig érvényesíteni. Fel van adva a lecke, irány az ország valamennyi stílusos kis „mennyországa” és ha csak feleolyan jó lesz, mint itt, a Rosinantéban, már megérte belekóstolni a Stílusos Vidéki Életbe. (http://stilusosvidekiszallodak.hu/)
Aki pedig részletesebben is szeretne megismerkedni a Rosinantéval, nézzen körbe a honlapjukon, ahol rengeteg program közül lehet válogatni. (vasárnapi programok, főzőtanfolyamok, vagy csak egy szombati ebéd elköltése)
Mi pedig decemberben a gyerkőcökkel fogunk visszatérni az Adventi Gyereknapra, ahova előzetes regisztráció után várnak mindenkit szeretettel az ingyenes programokra.



2014. november 2.

Muszaka másképp

Csináltam már muszakát, tudjátok, azt az olajban tocsogós fajtát, ami ugyan isteni - ez vitathatatlan - de utána még 2 napig kivan az ember, annyira tömény.
Most elcsíptem a tvben Mautner Zsófit, sajna a muszaka-készítés végére sikerült csak becsatlakoznom, de azért megpróbáltam reprodukálni és így egy sokkal egészségesebb, kevésbé zsíros verziót tettem tegnap este a család elé.
A sült krumpli helyett vízben előfőzött krumpli, az olajban kisült padlizsánszeletek helyett pedig sütőben grillezett padlizsánok a főszereplői ennek a muszakának, fogadjátok szeretettel.

Hozzávalók:
500 gramm darált hús (én pulykát választottam)
1 üveg Dolmio (vagy bármilyen más paradicsomszósz) szósz
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma

2 nagy padlizsán, kb ujjnyi vastag szeletekre vágva

bors
kevés olívaolaj

500 gramm krumpli


10 gramm vaj
2 csapott evőkanál liszt

bors
őrölt szerecsendió
1 tojás sárgája
2 evőkanál ricotta (elhagyható)
2 evőkanál reszelt parmezán

A krumplit feltettem héjában főni és forrás után 10 perccel le is zártam alatta a gázt, hideg vízbe merítettem és hagytam kihűlni. Majd megpucoltam és vékony karikákra vágtam.
Egy kerek, mély jénai tálat kevés olívaolajjal kikentem és ebbe raktam le a krumplikarikák felét.

Amíg a krumpli főtt, a megpucolt és kockára vágott vöröshagymát kevés olajon elkezdtem megpirítani, hozzáadtam a fokhagymát, végül a darált húst is és hagytam, hogy elfője a levét és megpiruljon. Majd hozzáöntöttem a Dolmio szószt és negyed órán át főztem össze a húst a paradicsomos mártással.

Ezalatt a padlizsánszeleteket egy sütőpapírral bélelt sütőtálcára tettem úgy, hogy a sütőpapírt meglocsoltam kevés olajjal, megsóztam és erre raktam rá a szeleteket, majd a padlizsánok tetejére is folyattam kevés olajat és erre is ment egy kevés só, majd bors. (én nem szoktam előre besózni a padlizsánt, úgy tapasztaltam, hogy semmivel sem lesz keserűbb, ha nem sózom az elején, viszont a szaftosságából veszít!)
Negyed óra alatt meggrilleztem a forró sütőben.
Ezután már csak a besamelszósz volt hátra: evőkanálnyi vajat megolvasztottam, hozzáadtam két csapott evőkanál lisztet, majd folyamatos, kézi habverővel történő keverés közben felengedtem az egészet kb 3-4 dl tejjel és hagytam, hogy besűrűsödjön. Amikor elérte a krémes állagot, sóztam, borsoztam, reszeltem rá csipetnyi szerecsendiót, végül elzártam alatta a gázt. Hagytam picit hűlni, majd hozzáadtam 1 tojás sárgáját, két evőkanál ricottát és 2 evőkanál reszelt parmezánt és alaposan elkevertem.

Nos, már csak az összerakás volt hátra:
a jénai alján már ott figyelt a krumplikarikák fele, erre raktam a padlizsánkarikák felét, majd ráöntöttem a paradicsomszószos darált húst. Ezt befedtem a maradék krumplival, végül a maradék padlizsánszeletekkel zártam a sort. Az egészet lefedtem a besamel szósszal és ment a 200 fokos sütőbe 30 percre.
Az ízek összesültek, a muszaka pedig végre nem olyan nyomasztó, hanem könnyedebb és intenzívebb ízű egytálétel lett. Próbáljátok ki ti is!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...