2013. május 31.

Sós karamellás trüffel

Ma Csak a puffin blogján megláttam ezt a finomságot és nem volt mese, meg kellett csinálnom. Amíg Márkó déli szundiját nyomta (röpke 3 és fél órán át, hihi), én szorgosan kevergettem ezt a csodát, majd délután már formáztam, hempergettem és vacsora után faltuk. De még hogy! Férjúr szerint az eddigi legtutibb a trüffeljeim és bonbonjaim közül és mikor csinálok mééég?
Magát a sós karamellkrémet már ismertem, készítettem ilyen töltelékű bonbont, de valahogy a trüffel eszembe sem jutott róla. Nos, ez az étcsoki-sós karamell krém maga a mennyország. Ahogy a karamellkrém lágy, selymes puhasága ötvöződik az étcsokoládé érdes határozottságával, az egyszerűen fenomenális! Azt hiszem, igazi szerelem született és még rengetegszer fogom elkészíteni a következő hónapokban! Mert ezt mindenkinek meg kell kóstolnia!

Hozzávalók kb 25 darabhoz:
15 dkg cukor
2 dl tejszín
40 gramm vaj
20 dkg, magas kakaótartalmú étcsokoládé
1 csapott teáskanál fleur de sel (tengeri só)

A cukrot beleszórtam egy lábasba és alacsony lángon addig melegítettem, amíg meg nem olvadt és szép barnás színe nem lett (azaz karamellizálódott). Ezután hozzáadtam a tejszínt, amitől a folyós karamell bekeményedett, de újra addig melegítettem, amíg a kemény karamell el nem olvadt és a tejszínnel krémes karamellé nem változott.
Ekkor levettem a tűzről és a még forró karamellkrémbe belekevertem a vajat és a sót, végül az apróra tört étcsokoládét.
Addig kevergettem, míg az összes vaj és csokoládé el nem olvadt, és szép, fényes krém nem lett belőle. Miután kihűlt, a hűtőbe tettem és kb 4 órán át hagytam dermedni (persze a legjobb, ha másnap reggelig áll,m de én türelmetlen voltam és estére már a család elé szerettem volna tenni)
Szóval pár óra múlva már klasszul megkeményedett, úgyhogy kiskanállal a tenyerembe szedtem egy kis gombócot, szépen megformáztam (ha még lágyabb a krém, akkor a tenyerünket icipicit nedvesítsük meg vízzel és így könnyebben tudjuk formázni), majd kakaóporba forgattam és már tettem is a kis bonbonos kapszliba.
Vacsoráig még visszatoltam a hűtőbe a már kész trüffelgolyókat, majd eperrel és tejszínhabbal tálaltam!

Vigyázat életre szóló függőséget okoz!

Töltött tök

Tegnap egy egyszerű és eszméletlenül finom ebédet dobtam össze. Tényleg csak összedobtam, mert nem nagyon volt időm: eperbefőzési lázban égek.
Úgyhogy kevés hagyma, kevés darált hús, rá a paradicsomszósz, majd bele a kuszkusz és hadd főjön:-)
Aztán zsenge, picike tököt gyorsan kivájtam, megtöltöttem, tejföl-sajt rá és ment is a sütőbe.
Hmmm, isteni vacsora, mind a hat fél töltött tök elfogyott! :-)

Hozzávalók:
3 zsenge főzőtök
500 gramm darált hús
1 vöröshagyma kockára vágva
2 gerezd fokhagyma összevágva
1 üveg paradicsomszósz

bors
kapor
2 marék kuszkusz (nekem most gyöngy alakú volt otthon)
1 nagy doboz tejföl
15 dkg trappista sajt

Elsőként a tököket nagyon alaposan, kefével lesikáltam, majd félbevágtam, a magos részét kivájtam és kidobtam, végül kb fél centis héjat+tökhúst hagytam benne, a többi részt kikapargattam és félretettem. Kevés olajon a hagymát megfuttattam, majd hozzáadtam a darált húst és megpirítottam. Majd felöntöttem a paradicsomszósszal és hozzátettem a kikapart tökhúst, egy csokor apróra vágott kapor kíséretében. Végül hozzáadtam a kuszkuszt és fedő alatt kb negyed óra alatt puhára pároltam (közben azárt rá-ránéztem, nehogy leégjen és ha kellett kevés vizet még öntöttem hozzá.)
Ízlés szerint még lehet sózni, borsozni, nekem elég sós volt a paradicsomszósztól.
Végül a kivájt tökökbe töltöttem a húsos-kuszkuszos tölteléket, a tetejükre tejfölt kentem és reszelt sajttal meghintettem.
200 fokos sütőben kb 45 perc alatt készre sütöttem. Mivel a héját előtte alaposan lesikáltam és a sütőben puhára párolódott, így nyugodtan meg lehet ám enni és nagyon finom!


2013. május 30.

Afrikai harcsás-zöldspárgás rakott krumpli

Ez a rakott krumpli kicsit más, bár a krumpli és tojás megmaradt,a kolbászt lecseréltem sonkára, és a tetejére afrikai harcsa filét és tejszínes zöldspárgát tettem. A végeredmény olyan jó lett, hogy párom szerint ezentúl csak ilyen rakott krumplit csináljak. Nos, ez egy igazi kolbászrajongótól hatalmas dicséret! És bár tudom, a kolbászos verzióról úgysem tudna lemondani, de néha-néha bizony jól esik egy kevésbé gyomrot terhelő változat!

Hozzávalók 4 személyre:
6 közepes burgonya
2 fej vöröshagyma
6 db keményre főtt tojás
6 szelet füstölt, főtt sonka

bors
3 afrikai harcsafilé
250 gramm zöldspárga
4 dl tejszín
1 egész tojás
20 dkg reszelt trappista

A burgonyákat héjában megfőztem, megpucoltam, majd vékony karikákra vágtam. A vöröshagymát megpucoltam és szintén vékony karikákra vágtam. A főtt tojásra szintén a karikára vágás várt.
Majd egy tepsi aljára leraktam egy sor krumplit, erre jött a főtt tojás, amit sóztam, borsoztam és megszórtam a reszelt trappistával. Erre raktam a karikára vágott hagymát, majd jöttek a sonkaszeletek, végül az egészet lezártam a krumplikarikák másik felével.
Ennek a tetejére tettem a kisebb darabokra vágott harcsaszeleteket, majd megszórtam a 3-4 centis darabokra felvágott zöldspárgával. (előtte persze a zöldspárga aljából a fás részt letörtem, majd alaposan lemostam)
A tejszínt az egész, nyers tojással jól elkevertem, sóztam és meglocsoltam vele a harcsás rakott krumplit.
220 fokos sütőben kb 30 perc alatt készre sült.

2013. május 29.

Tejfölös eper

2 hete Erika, az Életinfo blog írója juttatta eszembe gyerekkorom eme fantasztikus édességét, majd ma Ági, a Muskátli Büfé "üzemeltetője" is megkísértett, így már nem maradt más választásom, elkészítettem a tejfölös epret.
Édesanyám próbálta velem így megetetni az epret, ha nagyon savanykás volt és a kicsi Marka húzta rá a száját. Nos, akkor jött a cukros tejföl és már nem is volt gond az eperrel: bármekkora adagot is tettek elém, én mindet befaltam.
Félelmetesen egyszerű és persze eszméletlenül nagyszerű! Nem idegenkedni, tessék szépen kipróbálni. Aki meg már evett ilyet még a "mascarpone-korszak" előtt, az nosztalgiázzon :-)

Hozzávalók:
eper
tejföl
porcukor

Az epret megmostam és apróra vágtam (általában négybe vagy hatba). A tejfölt ízlés szerinti porcukorral kikevertem, majd egy pohárba rétegeztem az eperrel. És voilà, már kész is a finomság. Igazi, hűsítő finomsággá pedig 1-2 órás hűtőben tartózkodás után válik.


Rebarbara kompót

Tavaly készítettem rebarbara chutneyt és hatalmas sikere volt sült húsok mellé. (persze idén is lesz, de a befőzős kihívás miatt muszáj volt egy új rebarbarás dolgot kitalálnom)
Szóval, tavaly voltam Fran Warde főzőbemutatóján, ahol is Fran egy isteni rebarbarát készített a sült sertésszűz mellé. Igazából csak betette a tepsibe a sülő hús mellé és egy fanyar köretet kaptunk, amit én már akkor elképzeltem, bár kicsit cukrosabb változatban itthon, a saját asztalomon. Tavaly nem csináltam meg, de idén végre a tettek mezejére léptem.
Ma a piacon vettem 10 szár rebarbarát (nem mertem többet, mert nem tudtam, milyen lesz az eredmény, de most már tudom, holnap ismét irány a piac, tetemes mennyiségű rebarbara-beszerzés a cél)
Szóval a rebarbarát elkészítettem cukorsziruppal, vagyis inkább citromos-cukros lével és mennyei lett. Nemsokára betolom a sütőbe a sertésszűzet és kipróbálom sült hús mellé is, de magában fantasztikus, az már tuti!

Hozzávalók 2 db 2,5 decis üveghez:
10 szál rebarbara
5 dl víz
15 dkg cukor
1 citrom leve

A rebarbara szárakat megpucoltam, azaz éppen, csak lehúztam a száráról a nagyon fás részeket (de nem hámoztam, meg ilyenek, csak lazán, hiszen kicsit átfőzöm és akkor a fásabb részek is megpuhulnak) és megmostam. Majd kb 4-5 centis darabokra vágtam.
Egy lábasban 5 deci vizet melegítettem (annyit, ami a két üvegbe kell, nehogy véletlenül kevesebb legyen a lé:-), beleraktam a cukrot, belefacsartam a citromot és felforraltam. A forrásban lévő szirupba dobtam a rebarbara szárakat és 2-3 percig főztem, vigyázva, hogy ne főjenek szét teljesen (a vékonyabbak sajnos így is szétfőttek, de sebaj, legközelebb ügyesen kihalászom őket már hamarabb)
Majd a rebarbarákat az üvegekbe szedtem és felöntöttem a tetejéig a sziruppal.
Miután kihűltek, hűtőbe tettem őket, mert hidegen szerintem még finomabb lesz!

Eperbefőtt

Mint gondolom, sokan tudjátok, idén is folytatódik a befőzős kihívás, amin tavaly részt vettem. Idén is csatlakoztam, bár most nem lehet akármivel nevezni, minden hónapban egy megadott zöldséget és egy megadott gyümölcsöt kell bármilyen tartósítási eljárással elkészíteni.
A május az eperé és a rebarbaráé volt, és mivel tavaly már sokféleképpen tettem el őket, így idén törtem kicsit a fejem, aztán férjuram segített megtalálni a választ. Történt ugyanis, hogy annyira ízlett neki a ricottás-epres pitém, főleg a hűtőben tárolt hideg változata, hogy így sóhajtott: "Bárcsak 1 hónap múlva, a nagy kánikulában is lenne friss eper."
És már pörgött is az agyam, hiszen lehet. Még ha nem is friss, de egész szemes és majdnem olyan finom, mint a friss. Cukorszirupban tartósítom és nyáron csak előkapom a szemeket, rápakolom a ricottára és mehet is a sütőbe.
Így történt, hogy ma eperbefőttet készítettem.

Hozzávalók 4 db 750 ml-es üveghez:
1,5 kg szép, közepes szemű eper
6 dl víz
50 dkg cukor
1 citrom leve
(esetleg na-benzoát, ha féltek, hogy megromlik)

Kicsumáztam és megmostam a hibátlan eperszemeket, majd teleraktam velük az üvegeket, kicsit belenyomkodva, de vigyázva, hogy ne törjön. Majd az egyik üveget csurig öntöttem vízzel, amit rögtön ki is öntöttem belőle egy mérőedénybe, ami 2 dl-t mutatott. Ezzel mértem le, hogy később mennyi szirupra lesz szükségem. Mivel 4 üvegem lett tele eperrel, így 4,2 deci, azaz 8 deci szirup kellett, amihez egy edénybe 6 dl vizet öntöttem, hozzá fél kg cukrot és 1 citrom levét. Felforraltam, közben kevergettem, hogy a cukor minél hamarabb olvadjon el benne, végül pár percig még forraltam, hogy kicsit sűrűbb legyen. Végül mindegyik üveget feltöltöttem a cukorsziruppal és lezártam. Most száraz dunsztban hűlnek, remélem kitartanak :-)

(a befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt)

Utóélet:
2013.06.27
1 hónapja tettem el és ma nem bírtam magammal, kibontottam egy üveggel. Nos, az tény, hogy az eperszemek összementek, de nagyon finom az ízük és a belsejük még mindig kemény állagú, a külseje kicsit megpuhult. Gondolom, ahogy telnek a hónapok, egyre jobban át fog puhulni, de nekem nagyon bejött. És a leve szuper eperszörp, imádták a gyerekek!

Tejszínes fehérspárga füstölt sonka köntösben

Ha nagyon egyszerű és gyors és persze nagyszerű ételre vágytok, akkor mindenképpen próbáljátok ki ezt az ételt. Anyósoméknál voltunk és apósom szokás szerint isteni, sűrű halászlét készített. Én persze nem tudtam a tervet és vittem 2 nagy csomag fehér spárgát, hogy spárga-krémlevest készítek a családnak, de így minden tervemet át kellett írnom. Nem estem kétségbe, volt nálam füstölt sonka és már meg is volt a terv: ha zöldspárgával és baconnal működik, akkor fehér spárgával és sonkával is működnie kell. Ráadásul kapott egy lágy, krémes tejszínes öntetet, igen előkelő finomság született belőle.

Hozzávalók 4 személy részére:
20 szál fehér spárga
10 db füstölt erdei sonka
2 dl tejszín
1 tojás

fehérbors
parmezán sajt

A spárgákat zöldséghámozóval meghámoztam (a csúcsokat nem!), az aljukból kb 1 centit levágtam és lemostam.
Kettesével körbetekertem őket 1-1 füstölt sonkával és szépen egymás mellé fektettem egy tűzálló tálba. A tejszínt a tojással és egy-egy csipet sóval és fehér borssal alaposan összekevertem és nyakon öntöttem vele a spárgákat.
A tetejére kevés parmezánt reszeltem és kb 15 percre forró sütőbe toltam. Amikor szép aranybarna lett a tetején a sajt, kivettem és tálaltam.
Hatalmas volt a sikere, pedig kevés munkát feccöltem belé.


2013. május 28.

Ricottás-epres pite

Múltkor elkapott a gépszíj, amikor elkészítettem a tőkehalas pitét. Annyira megtetszett a készítés módja és egyszerűsége, hogy gondoltam, édességet is csinálok ilyen keretes tésztával. A választásom természetesen a számomra legkedvesebb idénygyümölcsre, az eperre esett. Ismét egy nagyon egyszerű, kb 30 perc alatt elkészíthető recept, éppen csak egy kis keverés, aztán egy kis kavarás, pár eperdobálás, sütőbe tolás és már kész is. A vendégek felőle meg csak a "Hmmmm" meg a "Húúúú" :-) Naggggyon bejövős!

Hozzávalók:
1 csomag előre kinyújtott leveles tészta
250 gramm ricotta túró
2 evőkanál mascarpone (de a tejföl is megteszi ám!)
3-4 evőkanál porcukor (ezt ízlés szerint adjátok hozzá)
25 darab eper

Először is előmelegítettem a sütőt 200 fokra.
Majd egy tálkában összekevertem a ricottát a mascarponéval és a porcukorral.
Az epreket (kb 25 darabot) megmostam és mindegyiket félbe vágtam.
A leveles tésztát csak a végén, az étel összeállításánál vettem ki a  hűtőből. A saját, betekeréshez használt sütőpapírján hagytam. A széleitől kb 1 centire amolyan "leválasztó" vonalat húztam, azaz keretet adtam a tésztának, de vigyáztam, hogy ne vágjam át a nyers tésztát teljesen. Ez a művelet azért fontos, mert a közepére halmozott étel alatt így nem fog megemelkedni a tészta, csak a keret fog szépen felemelkedni és megpirulni.
Szóval, a kereten belül a tésztára halmoztam a ricottás krémet, majd rápakoltam szépen a félbevágott epreket, és már toltam is a sütőbe. 15-20 perc alatt kész lett, a szélei szép aranybarnává váltak és felemelkedtek.
Magában fogyasztva a legfinomabb, de ha nem elég édes, kevés porcukorral is megszórhatjuk.


2013. május 27.

Csalánleves

Ezt a levest már nagyon régóta terveztem. Egészen pontosan tavaly óta. Aztán valahogy kimaradt. Idén, amikor szokásos őrilis végi feltöltődésünket töltöttük a Bodrog partján, megint megláttam a sok csalánt, de még mindig bátortalan voltam.
De anyósoméknál már nem vártam tovább: sógoromat rávettem, hogy induljunk csalánszedésre. Találtunk is jó sokat, a felső, zsenge részét szedtük, illetve Robi szedte én meg tartottam neki a tálat. Hehe, jó kis konyhatündér vagyok, mi? Jól összecsípetek másokat, hogy aztán finomat főzzek!
Nos, az eredmény kárpótolta Robit az égő kezekért (mert persze annyi eszünk nem volt, hogy kesztyűt vigyünk:-), nagyon finom, frissítő ízű tavaszi levest készítettem.
Mivel anyósoméknál a net iszonyú lassú, így meg sem próbáltam receptet vadászni, a medvehagyma-levesem alapján készítettem ezt a finomságot.

Nem szabad ám megijedni a csalántól, mert nem csak gyom-, hanem gyógynövény is: vértisztító hatása mellett magas a vas- és ásványi anyag tartalma, úgyhogy Hölgyeim és Uraim, kesztyűt fel és irány a közeli mező! Figyeljünk a növény tisztaságára, nem érdemes forgalmas út, poros szántóföld vagy kutyasétáltató ösvények mellől szedni!

Hozzávalók:
kb fél liter térfogatnyi zsenge csalánlevél (mi csak a tetején lévő zsenge hajtásokat csipkedtük le)
1 apróra vágott vöröshagyma
2 gerezd zúzott fokhagyma
1 liter húsleves alaplé (előző esti vacsorából maradt is éppen)
3 dl tejszín

bors

A csalánleveleket alaposan megmostam (gumikesztyűben érdemes, különben pár napig még sajognak az ujjak), majd félretettem.
Kevés olajon megfuttattam a vöröshagymát, majd rádobtam a zúzott fokhagymát és a csalánleveleket is és hagytam megfonnyadni. Majd felöntöttem a húslevessel és hagytam még kicsit forrni, végül botmixerrel az egészet alaposan leturmixoltam. Az utolsó finomításokat még sóval-borssal végeztem, végül felöntöttem a tejszínnel és hagytam még egyszer összerottyanni.

Én most nagyon kíváncsi voltam a tiszta ízére, így nem készítettem semmilyen levesbetétet, de baconchipssel vagy reszelt sajttal tudom elképzelni ezt a különleges levest.

Ugye kipróbáljátok?

2013. május 23.

Rántott bodzavirág

Még mindig rengeteg bodzavirág kacsintgat ránk úton-útfélen, így érdemes pár szép tányérral (virágtányérral) szedni és bizony-bizony, nem tévedés: kirántani! Figyeljünk, hogy tiszta helyről szedjük a bodzavirágot, és ha nem muszáj ne rázzuk ki belőle a virágport. A megbűvó kis bogarakat óvatosan próbáljuk róla lepöckölni (a rázástól csak még jobban fognak kapaszkodni és az igazi finom ízt adó virágpornak is annyi!)

Az ötlet még nagymamámtól ered, röpke 30 évvel ezelőtt, kiskoromban nagyikám gyakran csinált bodzavirágzáskor palacsintatésztába mártogatott, majd forró olajban kisütött bodzavirágot. Majd megszórta porcukorral, én meg jól befaltam. Emlékeim szerint mennyei eledel ez, de persze kiskoromból sok minden rémlik mennyeinek, ami később nem is volt annyira az. Így nagyon megörültem, amikor TücsökBogár oldalán megláttam ezt a finomságot. Mivel az ő blogjáról már sok mindent készítettem, tudtam, hogy bízhatok a receptjeiben, így az alábbi finom tésztába mártottam a friss bodzatányérokat.
És vigyázat, vaníliafagyival és porcukorral tényleg addiktív!

Hozzávalók:
10 bodzavirág (legyen teljesen kivirágozva)
20 dkg liszt
2 tojás
3 dl tej
30 gramm olvasztott vaj
2 teáskanál sütőpor
1 teáskanál cukor


A bodzavirágokat leszedtem, a bogarakat kipöcköltem belőle, majd gyorsan összekevertem a tésztának valókat. Egy palacsintatészta-állagú krémet kaptam, amibe belemártogattam a virágokat, majd a száránál fogva beletettem a forró olajba. A bodzatányér szára ekkor még felfele állt, de amikor a tészta kezdett szépen aranybarnává alakulni, a vastag szárrészeket ollóval levagdostam (igen, közben az alsó része alatt ott sercegett a forró olaj), majd egy lapát segítségével szépen megfordítgattam a virágokat. Mikor a másik fele is átsült, papírtörlővel kibélelt tálcára szedtem, hagytam kicsit hűlni (na meg az olajat lecsepegni), majd átszedtem egy tálalótálcára és meghintettem porcukorral.
Tálaláskor tányérra szedtem egy-egy rántott virágot és vanília fagylalttal kínáltam.
Akkora sikere volt, hogy másnap dupla adaggal kellett megismételni a fenti mutatványt!

2013. május 22.

Bodzaszörp hígan és sűrűn

Hétvégén 2 nagy zacskó bodzavirágot tudtam szedni vidéken, utaktól és szennyeződéstől teljesen elzárt területen. Nagyon megörültem, mert bár bodzaügyben évek óta anyósomra támaszkodom (konkrétan évről évre ő készíti el a család bodzaszörp készletét), idén úgy döntöttem, én is készítek itthon sajátot.
Elkértem a családi receptet és már neki is álltam.
Készült egy sűrű, hígítandó változat, ami hónapokig is eláll és egy azonnal fogyasztható, hűtőben akár 1 hétig is eltartható szörp.

Nem szeretnék bodzaügyben okoskodni, de leírom, amit anyósom már közel 2 évtizede tapasztal a bodzakészítéssel kapcsolatban.
- érdemes nagyon tiszta helyről beszerezni a virágot, mert a lemosással a lényeg, azaz a virágpor veszik el, amitől olyan aromás és illatos lesz a szörp.
- a bogaras darabokkal inkább ne is vacakoljunk, mert a bogarak lerázása közben értékes virágport veszítünk.
- a zöld szárat felesleges levágni, nem keseríti meg sem a híg, sem a sűrű szörpöt.
- áztatni minimum 1 egész napot, de inkább 2-3 napot érdemes. Ha belecsúszunk a 4- napba, még az sem gond, de figyeljünk, nehogy az áztatólé megbuggyanjon.
- áztatáskor lehet a lé szobahőmérsékleten is, de nem árt, ha találunk neki egy hűvösebb sarkot. A sűrű szörp hónapokig eláll a kamrában (volt olyan üveg, amit csak ősszel bontottunk meg és semmi baja sem volt), de a híg szörpöt érdemes hűtőben tartani és 1 héten belül elfogyasztani.
- a kinyomkodott virágokat sajnos már nem tudjuk második áztatásra felhasználni, így ki kell dobni.

Nos, az okoskodás után lépjünk a tettek mezejére. Elsőként a sűrű, hónapokig elálló, hígítandó változatot írom le Nektek.
Meg kell jegyeznem, mi nem az édes változatot isszuk, sokkal jobban kedveljük a felhígítva kicsit savanykás bodzaszörpöt. Így aki édeset szeretne, az természetesen több cukrot tegyen bele és kóstolgassa a végeredményt vízzel felöntve.
Én hígításnak az 1:6-hoz arányt javaslom az alábbi receptnél.

Sűrű, hígítandó bodzaszörp
Hozzávalók:
5 literes üveg vagy lábas
5 liter térfogatnyi bodzavirág

Majd a 24 óra után leszűrt bodzaléhez literenként:
2 citrom kifacsart leve
10 gramm citromsav
60 dkg cukor

Az 5 literes befőttes üvegemet teletömködtem bodzavirággal, majd felöntöttem hideg vízzel. Nekem 4 liter víz fért bele, ezt letakartam és hagytam 36 órán át állni és ázni.
Majd egy nagy szűrőn át leszűrtem a levet egy lábasba, nekem így 3,2 liter bodzalét sikerült kinyernem, pedig alaposan kinyomkodtam a virágokat.
Ehhez, a fenti arányokat tartva adtam 6 és fél citrom kifacsart levét, 32 gramm citromsavat és 2 kg cukrot. (anyósom hidegen teszi el, azaz ezután addig keveri a hideg bodzalét, amíg a cukor el nem olvad, majd üvegbe tölti, kevés nátrium-benzoátot szór a tetejére és jó szorosan lezárja az üveget). Én most a forró eltevés mellett döntöttem, hogy kikerüljem a Na-benzoátot.
A bodzalét a hozzávalókkal felforraltam és kevergettem, hogy a cukor felolvadjon benne. Majd üvegekbe szűrtem és pokróc alatt, száraz dunsztban várják, hogy szép lassan kihűljenek.
Nekem a fent leírt mennyiségből összesen 4,8 liter tiszta szörpön lett, ami hatszoros hígítással bizony 29 liter finom, iható szörpöt jelent. Azt hiszem, a nyári melegben jó szolgálatot tesz majd ez a különlegesség. Terveim közt szerepel a szódával, jégkockával és mentalevéllel történő hűsítő tömeggyártása, ha beköszönt a 35 fokos panelnyár:-).

Híg bodzaszörp
Hozzávalók:
5 liter víz
12-15 bodzavirág
70 dkg cukor
2 citrom karikára vágva
35 gramm citromsav

A hozzávalókat egy nagy lábasba tettem és 2 napig érleltem (minimum 24 órát állnia kell, de 3 nap után már mindenképpen érdemes leszűrni), majd leszűrtem és 2 literes palackokba töltve a hűtőbe tettem. Nekem összesen 12 liter azonnal fogyasztható szörpöm lett, amit 1 hét alatt bőven elkortyolgatunk!

Remélem tudtam segíteni és még időben tudtok szedni pár bodzavirágot!

2013. május 21.

Házi tortilla

Minap, a tv csatornák közt lelkesen kapcsolgatva megláttam egy szakácsot, aki hatalmas lendülettel csépelt egy tésztadarabot. Mint mondta, ilyen egyszerű tortillát készíteni. Csak folpack közé teszed a tésztagombócot, hatalmasat csapsz rá egy súlyyos serpenyővel és már ki is lapult a kis drága. Legfeljebb még pár sodrás a sodrófával és már kész is a leheletvékony tortilla.
Hmmmm, gondoltam, ezt nekem is ki kell próbálnom. Sok bonyodalom nem volt a recepttel sem, liszt, só és víz, na meg persze a kellő keménységre/lágyságra gyúrás és már csapkodtam is lelkesen a gombócokat...apósom és anyósom legnagyobb derültségére (ha eddig nem néztek bolondnak, akkor most már tuti!)

Hozzávalók:
25 dkg finomliszt (lehet fele-fele arányban kukoricaliszttel keverni)
1,5 dl víz
csipet só

A finomlisztbe beleszórtam a sót, majd szépen lassan hozzáadtam a vizet, miközben kézzel szorgalmasan próbáltam egyenletesre gyúrni a masszát. Hogy ne legyen minden lisztes, aztán később ragacsos-tésztás, egy mély műanyag edényben történt az összekeverés, majd, amikor már egyneműsödött a tortilla-alap, szépen kivettem a tésztát és az asztalon gyúrtam még jó 5 percig simára, selymesre. Nem szabad sem túl keménynek, sem túl lazának lenni, nekem kicsit keményebb lett az állaga, mint a pillecukornak, de azért ruganyos maradt.
Ezután elosztottam 20 kis golyóra (igen, én most picike, tenyérnyi tortillákat szerettem volna, amolyan falatkás darabokat :-) és elkezdtem a fent leírt ütögetős lapítást. Azaz egy folpack közé tettem a golyót (persze helyet hagyva a kinyújtásnak) és elővettem anyósom legnehezebbnek tűnő edényét (igen, Medgyesen műveltem ezt), majd egy határozott mozdulattal lesújtottam a lapító tésztacsomóra. Azonnal és szabályosan vette fel a kerek alakzatot, már csak picit kellett rásegítenem, hogy vékonyabb legyen.

Egy palacsintasütőt felforrósítottam szárazon (azaz mindenféle zsiradék nélkül) és kb fél-fél percig pirítottam-sütöttem a tortillácskám mindkét oldalát. Az eredmény egy nagyon finom tortilla lett, amit az esti grillezésnél félbehajtva, spárgasalátával és grillezett csirkecombbal megpakolva ettünk.
(az már csak az én bénaságom, hogy sem a spárgasalátát, sem a megpakolt tortillát nem sikerült lefényképezni. Na, de kinek jár az esze fényképezésen, amikor az orra előtt grillcsirke és sör van :-)

2013. május 17.

Tőkehalas pite tejszínes zöldspárgával és baconnal

Annyira vágytam valami halasra, na meg valami spárgásra is. Aztán tegnap este megláttam Mohánál egy csodás spárgás pitét, amire annyira ráizgultam, hogy ma reggel az első utam (persze az ovi után) a boltba vezetett, ahol beszereztem előre kinyújtott leveles tésztát és camembert, majd irány a piac zöldspárgáért.
A mélyhűtőben lapult 1 kiló tőkehal, pont tökéletes lesz pitéhez.
A többi már csak ihlet kérdése volt, dobáltam össze mindent, amit gondoltam. A végeredmény egy isteni halas-spárgás pite lett, ami pillanatok alatt elfogyott.

Hozzávalók:
1 csomag előre kinyújtott leveles tészta
250 gramm zöldspárga (de fehérrel is működik)
5 vékony csík bacon apró kockákra vágva
3 gerezd fokhagyma
fél szár póréhagyma
1 dl tejszín
1 kg tőkehal filé
kevés liszt

bors
2 kerek camembert sajt
kevés reszelt parmezán (kb 5 dkg)

A halat kiengedtem, majd kevés lisztben megforgattam és egy serpenyőben 3 evőkanál olajon megpirítottam 2-2 perc alatt mindkét oldalát. Majd félretettem hűlni.
A zöldspárgákat megtisztítottam, azaz lepattintottam a végüket (kb 1-2 centit az aljából), majd alaposan megmostam és 2 centis darabokra vágtam.
Egy másik serpenyőben  a baconkockákat elkezdtem pirítani, majd, amikor már színt kapott, hozzáadtam a kockára vágott fokhagymát és a felkarikázott póréhagymát, és pár percig együtt sütöttem, de vigyáztam, hogy a fokhagyma nehogy megégjen (attól kesernyés lehet az étel íze).
Ezután jött a spárga, majd sóztam, borsoztam és 2 percig összepároltam a hagymákkal és a baconnal. Végül felöntöttem a tejszínnel és hagytam összesűrűsödni ezt a spárgás mártást.

A leveles tésztát csak a végén, az étel összeállításánál vettem ki a  hűtőből. A saját, betekeréshez használt sütőpapírján hagytam. A széleitől kb 1 centire amolyan "leválasztó" vonalat húztam, azaz keretet adtam a tésztának, de vigyáztam, hogy ne vágjam át a nyers tésztát teljesen. Ez a művelet azért fontos, mert a közepére halmozott étel alatt így nem fog megemelkedni a tészta, csak a keret fog szépen felemelkedni és megpirulni.

Szóval ezután a kereten belülre raktam egymás mellé a vékony szeletekre vágott camembert sajtot, majd erre jött a kisütött hal, végül a tejszínes-spárgás mártás. Mindent szépen elosztottam, hogy mindenhova jusson.
Végül az egészre parmezán sajtot reszeltem (de csak keveset, hogy ne domináljon) és 200 fokra előmelegített sütőbe toltam kb 15-20 percre (gyakran nézegettem, nehogy a széle megégjen)

A fiúk úgy kapkodták szét a szeleteket, mintha még sosem ettek volna. Próbáljátok, ki isteni finomság!

Kukoricás lepény

Ezt a  receptet Trollanyunál láttam, aki Gordon Ramsay receptjét készítette el. Trollanyunak fantasztikus receptjei vannak, így nem is volt kérdés, hogy ez a lepény isteni lesz.
Azt az évet juttatta eszembe, amikor a McDonald's árult mini kukoricás lepényeket (ennek már legalább 12 éve) és én teljesen bele voltam bolondulva, folyton mentem mini lepénykéket venni.
Reméltem, hogy ez is olyan lesz és nem csalódtam, sőt. Ez sokkal, de sokkal finomabb lett!

Hozzávalók 12 (kb 8 centi átmérőjű) lepénykéhez:
20 dkg liszt
1 teáskanál sütőpor
2 tojás
10 evőkanál tej
5 db újhagyma apróra vágva
1 evőkanál durvára vágott petrezsemelylevél
2 konzerv kukorica lecsöpögtetve
2 evőkanál olívaolaj
bors
5 dkg reszelt parmezán
kevés olaj a sütéshez

A tojást a tejjel és az olívaolajjal elkevertem, sóztam (nyugodtan lehet picivel több sót a szokásosnál, mert a kukorica édes) és borsoztam, majd hozzáadtam a sütőporral összeszitált lisztet és csomómentesre kavartam. Amolyan nokedli-állaga lesz, nem kell tőle megijedni. Beleöntöttem a konzerv kukoricákat, az apróra vágott újhagymát és a petrezselymet, valamint a reszelt parmezánt és alaposan összedolgoztam.
Egy széles serpenyőben 3 evőkanál olajat felhevítettem, majd evőkanállal kis kupacokat szedtem a forró olajba és lelapogattam, kör alakúra formáztam. Mindkét felét aranybarnára sütöttem.
Tálaláskor 3 púpos evőkanál tejfölt kikevertem 1 teáskanál citromlével, sóztam, borsoztam és kevés petrezselyemlevelet is adtam hozzá.
Ezzel a tejfölös szósszal fogyasztottuk ezt az isteni kukoricás lepényt! 
 

2013. május 16.

Fő az egészség - citromos-joghurtos csirke kamuttal

És hogy miért is ez a címe ennek a  blogbejegyzésnek? Mert ez egy mozgalom. Egy egészség-mozgalom, amit még a SelectFood blog írója, Aliz hozott létre 2011-ben.
Én pedig a stafétát most Trollanyutól, a Troll a konyhámban általam fantasztikusnak tartott szakács- és írónőjétől, valamint Hajnitól és Zolitól, a Sarokkonyha blog örökké pörgő, sütő-főző íróitól kaptam meg.
A staféta lényege, hogy a gasztrobloggerek a "Fő az egészség" jegyében közzétett recepttel hívják fel a figyelmet arra, mennyire fontos is az egészséges étel és ezáltal az egészséges élet.

Sajnos idén különösen közelről volt "szerencsém" ezt megtapasztalni, mert egyszerre több rokonomnál és közeli barátnőmnél diagnosztizáltak rákot, valamint komoly szívbetegséget, így az új évet muszáj volt fogadalommal kezdenünk: sokkal egészségesebben élünk. Nemcsak magunk, hanem a család és a barátok miatt is: egyszerűen példát kell mutatnom!

Természetesen ez nem csak az étkezésünkre vonatkozott, hanem a sportra (ami napi szinten is nagyon fontos, és nem kell komoly, drasztikus lépés, elég, ha minden nap sétálunk 1 órát ) és a belső énünkre, azaz a lelkünkre is.
Az elmúlt hónapokban megtanultam, hogy nemcsak a testnek, de a léleknek is meg kell adni, ami neki jár. Jöttek a jól ismert szlogenek: "Az vagy, amit megeszel", "A test a lélek temploma", és még sorolhatnám azokat a naponta használt bölcsességeket, amik most igazán értelmet nyertek!

Szerencsére a saját házam táján nem kellett drasztikus változtatásokat bevezetni, mert már pár éve próbálok egészségesen főzni férjuramnak és a gyerkőcöknek. (aki követi a blogomat, az láthatja is a recepteket) A boltban és gyorséttermekben kapható, adalékanyagokkal és tartósítókkal dúsított ételeket már régóta próbálom házilag előállítani. Figyelek arra, hogy az alapanyagokat honnan szerzem be (általában anyósomék a fő forrás, de minden mást a termelői piacon veszek)

De most, vészhelyzetben - azon kívül, hogy a blogolvasóknak illik példát mutatni - a családnak is meg kellett mutatni, hogy lehet sokkal, de sokkal egészségesebb ételeket finoman, csábítóan elkészíteni és a "kolbászt szalonnával" párosítást is ki lehet ám váltani hasonlóan jó, mégis az egészségünknek többet adó ételekkel.
Meg kellett tanulni, hogy hogyan lehet bizonyos ételeket (szénhidrát, cukor, zsíros ételek, nehéz ételek, túlzott só és fűszerhasználat) elhagyni, illetve kiváltani. És ez volt a legnehezebb!
Ráadásul nálunk ez a változás nem lehetséges opció volt, hanem muszáj!
De szerencsére bevált és mostanra már büszkén mondhatom: a család  - eleinte kicsit kénytelen-kelletlen, később már lelkesen - velünk tartott és használják az általam összeállított, egészséges ételekből álló "Mini családi receptes könyvet".

Mindenkit buzdítok arra, hogy ne egy szörnyű betegség ébressze fel az "alvásból". Kezdjünk el idejében figyelni a testünk-lelkünk jelzéseire és adjuk meg neki azt, amire szüksége van! Előzzük meg a bajt, tartsuk tiszteletben azt a  csodát, amiben élhetünk! És ne legyen természetes, hogy 40 évesen gyomorfekéllyel küzdünk, 50 évesen fáj mindenünk, 60 évesen szívrohamot kapunk, végül az utolsó éveinket ágyhoz kötve, betegen töltjük, a végére várva!

ÉBRESZTŐ: Fő az egészség!

És, hogy  mivel is jár ez a staféta? Pár szabályt bizony be kell tartani:

1. Ha megkaptad a felkérést, tölts fel egy olyan ételt blogodra, vagy honlapodra -a mozgalom logójával együtt- amit egészséges, vagy a megszokottnál egészségesebb módon készítettél el. 

2. Az egyetlen kikötés a recepttel kapcsolatban az, hogy megfeleljen a "Fő az egészség!" mozgalom szempontjainak. 

3. A recept mellett tanácsokat adhatsz egészséges elkészítési módokról, vagy írhatsz alapanyagokról is. 

4. A felkérést 2-3 bloggernek add tovább, akiket erről értesítesz kommentben, vagy e-mailben.

Nos, én ezt a stafétát 3 olyan bloggernek szeretném átadni, akik az elmúlt hónapokban/években tettek azért, hogy felhívják a figyelmet az egészséges táplálkozásra. Csodálom fantasztikus finomságaikat, kezdeményezéseiket és ételcsodáikat és természetesen már ki is próbáltam jópár receptjüket. Így sok szeretettel ajánlom az ő blogjukat is bősz olvasásra.
Ezek a blogok pedig a Muskátli Büfé, az Életinfo és a Relaxotour.

És jöjjön a recept, ami egészséges és finom! (az ihletet Stahl Judit adta)

Hozzávalók 4 személyre:
1 kg csirkemell vagy csirkecomb

bors
20 gerezd fokhagyma
1 evőkanál oregano
2 dl fehérbor
1,5 dl olívaolaj
2 dl natúr joghurt
4 evőkanál citromlé
1 citrom reszelt héja

1 csésze kamut (ősi búzaféle, a közönséges búzához képest alacsonyabb a szénhidrát és élelmirost-tartalma, magasabb a fehérje -, zsír-, valamint az ásványianyag-tartalma. Mivel glikémiás indexe közepes (GI: 45), a kamutból készített termékek jól beilleszthetők a cukorbetegek, diétázók étrendjébe)
2 csésze víz


Először a sütőt bekapcsoltam 200 fokra, majd egy lábasba 1 csésze kamutot és 2 csésze vizet öntöttem, sóztam és lassú tűzön elkezdtem főzni. (kb 1 óra kell a teljes puhuláshoz, és közben érdemes rá-ránézegetni és ha kell, kevés vizet rátölteni.)

A csirkecombokat és mellet (én vegyesen csináltam) megmostam, letörölgettem papírtörlővel, majd sóztam, borsoztam és kicsit állni hagytam.
Amíg a hús kicsit pácolódott, én a 2 dl bort összekevertem egy edényben az oreganoval, egy másik edényben pedig a natúr joghurtot a citromlével és a citrom reszelt héjával.

Egy széles serpenyőben (amibe egymás mellé befér az össze csirkehús) 2 evőkanál olajat hevítettem, majd belefektettem a forró olajba a csirkehúst és mindkét oldalán 5-5 percig pirítottam. Ezután hozzáadtam a fokhagymagerezdeket és felöntöttem a serpenyőben sülő húsokat az oreganos borral, majd 5 percen át a legmagasabb lángon forraltam.
Ezután a serpenyőt letakartam alufóliával (ha a nyele műanyag, akkor azt is csavarjátok bele alufóliába) és betoltam a 200 fokra előmelegített sütőbe, ahol 45 percen át pároltam puhára. Majd kivettem a sütőből, a benne lévő húsokat átszedtem egy jénai tálba és a húsokat még visszatoltam a sütőbe kicsit pirulni (kb 15-20 percre).
A serpenyőben összegyűlt pecsenyelét a benne megfőtt fokhagymákkal együtt botmixerrel pürésítettem, és pár percen át rotyogtattam, hogy a serpenyő aljára lesült húsdarabok mind feloldódjanak és a mártás kicsit besűrűsödjön.
Végül felöntöttem a citromleves joghurttal, hagytam egyet rottyanni és már kész is volt a csodás joghurtos-citromos mártás.
Puhára főtt kamuttal, és sütőben 15 perc alatt megpárolt cukkinivel és sárgarépával tálaltam.

2013. május 15.

Epres-rebarbarás mascarponekrémes táska

Itt a rebarbara szezon és természet anyánk olyan okosan találta ki, hogy ezzel egy időben terem az eper is. E két finomság egyesítése pedig isteni csodákat eredményez, legyen szó lekvárról, chutneyról, süteményről, pohárkrémről vagy egy finom epres-rebarbarás táskáról.
A rebarbara csodaszép növény, hatalmas levelei vannak, mégis, mi csak a szárát, azaz nyelét fogyasztjuk. Levele igen mérgező, így nem ajánlatos próbálkozni vele. Gyökere pedig hashajtó hatású (viszont a gyökeréből készült főzet a szőke hajat hamvasítja), így ez a rész is használhatatlan a konyhatündérek és boszorkák számára.

Nyelének színe a mélybordótól a zöldig változó, íze pedig savanykás. Annyira, hogy édességként való elkészítésekor ajánlatos előtte kevés cukorral megszórni és kb 1 órát állni hagyni. Ettől megszelídül a savanyú íz és élvezhetőbb a süteményekben, krémekben...stb. A belőle kifolyó cukros-savanykás lé pedig vízzel felengedve isteni rebarbarás szörpöt eredményez.
Hűtőben csak pár napig áll el, mivel hamar elveszíti nedvességtartalmát, de mélyhűtőben kiválóan eltartható, természetesen pucolás után.

A rebarbara pucolása igen egyszerű: a végeiből 1-1 centit levágunk, majd lehántjuk a külső héját vékonyan. Akkor jó a rebarbara, ha alatta nedves, ebből tudhatjuk, hogy igazán friss.
Ezután már csak igény szerint daraboljuk és már készülhet is belőle édesség vagy akár húsok mellé köret.
Ezúttal a rebarbarát eperrel és mascarponekrémmel párosítottam és mindezt leveles tésztába csomagoltam. Hmmmm, fantasztikusan finom és egyszerű, próbáljátok ki ti is!

Hozzávalók:
1 rebarbaraszár
(+1 evőkanál nádcukor a "szelídítéshez")
15 szem eper
3 evőkanál mascarpone
2 evőkanál porcukor
1 csomag kinyújtott leveles tészta
1 tojás felverve (a tészta lekenéséhez)

A rebarbaraszárat megpucoltam, majd fél centis darabokra vágtam. Egy mélytányérba tettem és meghintettem 1 evőkanál nádcukorral, majd 1 órán át hagytam pihenni.
Az epret megpucoltam, megmostam és összevágtam kis darabokra (általában négy felé).
A mascarponét elkevertem a porcukorral, majd elővettem a leveles tésztát is kiterítettem.
A képen látható módon 4 egyenlő részre vágtam, majd mind a 4 téglalapot képzeletben elfeleztem, az egyik felének közepére halmoztam 1-1- evőkanál mascarponét, erre szedtem a lecsöpögtetett epret és rebarbarát. A levelestészta másik felét bemetszettem 3 helyen , hogy sülés közben szépen kinyíljon, majd ezt a felet ráhajtottam az alsó, gyümölcsös-mascarponévalt töltött téglalapra. A téglalapok széleit még a ráhajtás előtt megkentem felvert tojással, hogy sütés közben összeragadjon és oldalt ne tudjon kifolyni a krém és a lé. Ráadásul még egy villával össze is nyomtam, hogy biztos legyen az az összeragadás.
Aztán a táska tetejét is lekentem felvert tojással és 180 fokos sütőben aranybarnára sütöttem. (kb 15-18 perc alatt)

Zöldspárgás mascarponés rizottó

Jaj, tudom ám én, hogy van már spárgás rizottós receptem, de ez most más! Nagyon más. Először is nem fehér spárgából, hanem zöld spárgából készült. Ráadásul a végén a hideg vaj helyett mascarponét adtam hozzá, amitől eszméletlen finom, tejszínesen krémes állagot kaptam. Érdemes ezt is kipróbálni, mert a vajtól is finom lesz, de a krémsajt ad neki egyfajta plusz ízt, ami remekül megy a spárgához.

Hozzávalók 4 személyre:
300 gramm Arborio (vagy bármilyen más rizotto) rizs
1 liter húsleves alaplé (kockából is lehet csinálni, ha sietünk)
2 evőkanál olívaolaj
30 gramm vaj
1 nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
300 gramm zöldspárga
1,5 dl száraz fehérbor
2 evőkanál mascarpone a pihentetéshez
10 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez

A vöröshagymát, fokhagymát és pucolt zöldspárgát apróra vágtam  és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon, lassú tűzön kb negyed óra alatt puhára pároltam.
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adtam a rizst,  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a rizsszemek elkezdtek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Majd közepesre vettem a lángot, hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a rizs magába szívja. Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
Kb 20-25 perc alatt "al dente" lett a rizottó, ekkor elzártam alatta a gázt és hozzáadtam a mascarponét és a parmezánt. Fedővel lefedve 2 percig hagytam olvadni, majd alaposan összekevertem.


VKF 57. forduló:Csőben sült flamand spárga, bazsalikomos palacsintaköntösben

Spárga, spárga, spárga, imádatom egyik legnagyobb tárgya. Tudja ezt rólam sok ismerősöm is, így meg sem lepődtem, amikor az egyik kedves ismerős ajánlotta a flamand spárgát. Utánanéztem és úgy döntöttem, Mautner Zsófi hiteles beszámolóját és receptjét fogom használni.
A Chili és Vanília oldalon elég részletes történetet találtok a flamandokról és az ő spárgaőrületükről, és persze ott virít a hagyományos recept is, amit természetesen nem hagyhattam markásítás nélkül.
Így született ez a palacsintaköntösbe tekert, csőben sült változat, ami csodás egytálétel és igazán ünnepi fogás is!
Az már csak a véletlenek csodás egybeesése, hogy Colors in the Kitchen blogja kapta a legendás - Mautner Zsófi által elindított - Vigyázz, Kész, Főzz! legújabb fordulójának témaválasztását, ami nem más, mint a palacsinta. Így ezt az ételt szeretettel ajánlom a VKF-re is!

Hozzávalók:
10 bazsalikomos palacsinta (a palacsintát én ÍGY készítem, de most a tésztába szórtam apróra összevágott friss bazsalikomlevelet is)
30 szál zöldspárga (nekem ez pont egy 500 grammos csomag volt)

bors
méz
reszelt sajt (én most cheddart használtam)

a flamand  szószhoz:
6 kemény tojás
75 gramm olvasztott vaj
3 evőkanál citromlé

bors
szerecsendió
fél csokor petrezselyem

Elsőként bekevertem a palacsintatésztát az apróra vágott bazsalikom levelekkel (de más zöldfűszer is jó lesz bele, csak friss legyen!) és hagytam kicsit állni. Majd a spárgákat megpucoltam (a száruk aljából levágtam kb 2 centit, azaz a fás részt, majd alaposan megmostam) és egy jénai tálra fektettem, meglocsoltam kevés olívaolajjal, sóztam, borsoztam és egy evőkanál mézet rácsorgattam, majd az egészet alaposan összeforgattam, hogy minden spárgára jusson mindenből. 200 fokosra előmelegített sütőbe toltam 12 percre, majd kivettem és hagytam kihűlni.
Aztán kisütöttem a palacsintákat és elkészítettem a flamand szószt is. A tojásokat megfőztem és nagyon apróra vágtam, majd egy tálba téve, hozzáöntöttem az olvasztott vajat és a citromlevet, sóztam, borsoztam, meghintettem egy csipet frissen reszelt szerecsendióval (de az őrölt is ugyanolyan jó) és egy villával jól kikevertem.
Ezután már csak össze kellett állítani az egészet: fogtam egy palacsintát, a közepére tettem 3 szál spárgát, ráhalmoztam egy kanál tojásos szószt és a képen látható módon feltekertem (azaz először a palacsinta egyik felét áthajtottam a tojásos spárgákon, majd két oldal is behajtottam és így tekertem fel, mintegy kis batyut készítve.


Mindegyik palacsintát megtöltöttem és egy tűzálló tálban szépen egymás mellé rakosgattam, végül reszelt sajttal megszórtam és 200 fokra előmelegített sütőbe toltam kb 10 percre (amíg a sajt megolvadt rajta.)

Nagyon finom, tartalmas egytálétel, bátran ajánlom mindenkinek!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...