2012. szeptember 29.

Fügés-csokis brownie

Maradt még a múltkori aldis akcióból 4 darab szép fügém, amit féltve őrizgettem. Ma drága barátnőm, Anett látogatott meg, éppen szülinapja is van, gondoltam, ez tökéletes alkalom egy finom fügés finomság elkészítéséhez. Azt tudom, hogy Anett is és én is imádjuk a csokit, így egy fügés-csokis brownie mellett döntöttem.

Hozzávalók:
200 gramm étcsokoládé
200 gramm vaj
3 tojás
250 gramm cukor
1 teáskanál vaníliakovonat
110 gramm finomliszt
1 csipet só
1 kis üveg (125 grammos) ficoco vagy sima fügelekvár
4 érett füge

A csokoládét vízgőz fölött összeolvasztottam a vajjal, majd félretettem hűlni. Eközben egy másik tálban a tojásokat habosra kevertem (fehéredésig) a cukorral és a vaníliával. Amikor a csoki kihűlt (mert ugye nem akarunk csokis rántottát), hozzákevertem a tojásos masszát és alaposan összekevertem. Majd hozzáadtam a ficocot és elkevertem. És ezután belekevertem óvatosan a lisztet is,  amit szintén alaposan, csomómentesen elkavartam.
Sütőpapírral kibélelt tűzálló tálba öntöttem és 180 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem.
( 20 perc után a vékony karikára szeletelt fügekarikákat a brownie tetejére tettem, majd az egészet visszatoltam a sütőbe 10 percre)

Nem kell megijedni, kívül ugyan kérget kap, de belül ilyenkor még kicsit folyós. De kihűlés után az egész megszilárdul, a belseje ugyan puha marad, de semmiképpen nem folyós.

Jó étvágyat hozzá!

Sóban érlelt kacsamell

Imádom az érlelt húsokat, legyen az sonka, marhahús vagy akár kacsamell. Kacsamellhez először pár évvel ezelőtt volt szerencsém, amikor a piacon füstölt, sóban érlelt kacsamellet vettem és itthon megkóstolva a mennyben jártam! Eszméletlenül jó íze volt és kész. Nem is firtattam tovább az ügyet, amikor megkívántam és volt rá pénzem, lementem a piacra és vettem egy kis darabot. Mert persze - mondanom sem kell - nem volt túl olcsó mulatság.
Aztán nyáron láttam a tévében egy műsort, amiben azt mutatták be, hogyan is lehet gyorspáccal érlelt kacsamellet készíteni. Azonnal megfogadtam, hogy ha megint lesz a háznál kacsamell, én bizony elkészítem.
És így is lett:-)

Hozzávalók:
kb 50 dekás kacsamell
50 dkg durva szemű tengeri só
1 evőkanál cukor
1 evőkanál durvára tört bors
kevés kakukkfű

A kacsamellet alaposan megtisztítottam, levágtam róla a felesleges hájat és inakat, megmostam és papírral szárazra törölgettem. Egy tálkában összekevertem a sót, cukrot, borsot és kakukkfüvet, majd egy mély edény aljára kb 1 ujjnyit öntöttem a keverékből. Erre fektettem bőrével lefelé a kacsamellet és alaposan betakargattam a maradék sós keverékkel, ügyelve, hogy mindent beborítson a só.
Aztán 5 napra hűtőbe tettem, minden nap leöntöttem róla a keletkező folyadékot és minden nap raktam rá kevés sót, ha már elkezdett kilátszani a kacsahús. (a só ugyanis kiszívja a nedvességet a húsból, egyúttal tartósítja is azt.)
5 nap múlva letörölgettem róla a sót és felszeletelten fél mm-es szeletekre. Magában, salátaágyon, rizottóhoz, tésztaételekhez kiváló finomság!
Jó étvágyat hozzá!

2012. szeptember 28.

Zöldséges-húsos cannelloni

Az olasz ételek a kedvenceim közé tartoznak, főleg a tésztaételek. És mióta a cannellonira ráleltem jópár éve, azóta ez az egyik legfőbb kedvenc (a spagetti, a tagliatelle és a lasagne után. Ja, de ott a risoni, meg a pappardelle, najóóóóó, minden olasz tésztaételt imádok!)
És most valami nagyon finom, zöldséges-húsos finomságra vágytam, így vegyítettem a kedvenc bolognaimat a kedvenc zöldséges spagetti szószommal és íme az eredmény.


Hozzávalók:
A töltelékhez:
1 fej karfiol
1 közepes cukkini
1 fej vöröshagyma
4 szál újhagyma
3 gerezd fokhagyma
25 dkg darált hús
500 gramm paradicsomszósz (én most bolti Dolmio szószt használtam)
10 dkg reszelt mozzarella

A besameles szószhoz:
50 gramm vaj
50 gramm liszt
3 dl tej
1 tojássárgája
1 dl tejföl
5 dkg reszelt trappista sajt

cannelloni tészta

a tetejére 15 dkg reszelt trappista sajt

A karfiolt rózsáira szedtem és sós vízben megfőztem. Közben a hagymákat és a cukkinit apró kockákra vágtam és egy forró serpenyőben, kevés olajon megpirítottam, majd hozzáadtam a villával pépesre nyomkodott karfiolt. Egy külön serpenyőben a darált húst is alaposan megpirítottam és összeöntöttem a zöldséges keverékkel. Kicsit összerottyantottam és felöntöttem a Dolmio szósszal. Kb negyed órán át rotyogott a paradicsomos finomság, majd lezártam alatta a gáz és a mozzarella sajtot is beleszórtam. Jól elkavartam és az egészet hagytam kicsit hűlni. (amikor először töltöttem cannellonit, bizony forró töltelékkel kezdtem neki, jól meg is égettem magam!)
A cannellonikat kiskanállal és az ujjaim segítségével megtöltöttem, egy jénai tál aljára szedtem pár kanállal a paradicsomos töltelékből, erre fektettem egymás mellé a már megtöltött tésztahengereket és amikor a tál tele letta szép kis töltött cannellonikkal, az egészet leöntöttem a besameles szósszal.

A besamelhez először a vajat megolvasztottam és a liszttel amolyan rántást készítettem, majd, amikor a liszt már aranybarnás színt kapott, a forró tejjel felöntöttem és folyamatos keverés közben besűrítettem. Sóval, borssal ízesítettem, langyosra hűtöttem, hozzákevertem a tojássárgát, a tejfölt, a sajtot és a tésztára öntöttem.

Az egészet reszelt trappista sajttal borítottam és kb 40 percig sütöttem 200 fokos sütőben.

Jó étvágyat kívánok!

Torták 3. rész

 Esküvői torta csokis-kókuszos, kávé-karamellás és epres ízesítéssel
  Esküvői torta csokis-kókuszos, kávé-karamellás és epres ízesítéssel


 Csokitorta szülinapra
 Roletti torta
 Tigris torta csokisan
 Túró Rudi torta
 Csillagász torta étcsokoládé ganache-al
 Csupacsoki torta
 Hello Kitty csokis-meggyes ízesítéssel
 MAC kamion a Verdákból
 Mascarponés túrótorta
Túró Rudi torta roppanós csokirétegekkel












 Scooby-doo csokitorta
Csokis kókuszos menyasszonyi torta
 Zila torta dulce de leche krémmel
 Zila torta: sztracciatellás-meggyes
 Mascarponés erdei gyümölcs torta
 Pavlova torta szederrel
Tejszínhabos étcsokoládétorta szederkrémmel és erdei gyümölcsökkel

2012. szeptember 27.

Szőlőzselé


A piacon járva rengeteg féle szőlővel találkoztam a minap, gyakorlatilag hetek óta rengeteg a szőlő. De aszemem megakadt egy különös formájú, sötét színű csodán: a kecskecsöcsű szőlőn. Gyorsan kértem egy kóstolószemet (persze Márkó is kért egy szemet, "kéjekénisz" felkiáltással és már le is szedett egy szép fürt szőlőt, amit elkezdett lelkesen tömködni a szájába!

Szerencsém volt, olyan finom, édes szőlőbe botlottam, hogy nem okozott gondot kirángatni kis csibészem kezéből kifizetés céljából, de ha már veszek, legyen dőzsi, kértem 2 kilót.
Ebből a nagy része a két fiam telhetetlen bendőjében landolt, de maradt pár fürt, ami elkezdett aszalódni. Gy már persze nem tetszett a gyerekeknek, a húsa már töppedtebb volt, a héja jobban érződött, nem gyerekkedvenc ebben a formában.
De mi is legyen belőle.
Mivel a Befőzős csoportban még nem nagyon volt szeptember havi befőzésem (na jó, a kaviár, meg a ficoco ott van ugyan, de én valami különlegeset szerettem volna), így nem is gondolkodtam tovább: szőlőzselét készítek, ami remek kiegészítője a sült húsoknak.

Hozzávalók:
60 dkg szőlő (én most kecskecsöcsű pirosszőlőt használtam)
30 dkg cukor
1 kávéskanál citromsav
fél zacskó 2:1 Dzsemfix extra

A szőlőt krumplinyomóval kicsit összenyomtam, hogy levet eresszen, majd hozzáadtam a cukrot és a citromsavat és kb fél órán át főztem, hogy a szőlő húsa jól megpuhuljon. Aztán átpréseltem szűrőn és a préselt levet felforraltam, majd hozzáadtam a Dzsemfixet, még kb 2-3 percig hagytam forrni. Utána csírátlanított üvegekbe töltöttem (a befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam Domestos-os vízben és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt), fejre állítottam pár percre, és már ment is a puha takaró alá a dunsztba!

Nekem nagyon kellemesen savanykás, mégis édes összhatású zselém lett, bár aki édesebben szereti, adhat hozzá több cukrot is!

2012. szeptember 26.

Fügés piskóta habcsókkal és fügeszósszal

Le sem tudnám tagadni, hogy egyrészt nagy fügerajongó vagyok, másrészt, hogy itt a fügeszezon.
Régebben ilyenkor mindig Horvátországban töltöttük az ősz ezen részét, így rengeteg fügét tudtunk szedni, aztán persze jól megenni. Annyira mézédesek voltak, hogy szó szerint ragadt tőle a szánk, de nagyon! A húsa lédús volt, a héja papírvékony, szóval igazi, érett déligyümölcs.
Ezzel szemben itthon sajnos ritkán botlik az ember olyan igazi fügébe, még akkor sem, ha saját fügefával rendelkezünk. A piaci ismét egy rosszabb kategória, hiszen leszedik hamarabb, mert az éppen megérett füge már nagyon gyorsan megromlik, talán el sem tudná szegény árus adni. Na, és a bolti a legrosszabb: napokig utazik, aztán raktározzák, osztják és mire a vásárlóhoz kerül, talán már egy hete is leszedték. A héja vastag, a leve nem annyira dús és a ragacsosan édestől meg már olyan messze van, mint a származási országától.
De egy igaz fügerajongó be kell, hogy érje ezzel a kevéske élvezettel is, így én sem voltam rest a minap kilószámra venni az akciós fügét.
És hogy ne csak a lekvár , meg a kecskesajtos verzió legyen, gondoltam elkészítem a kedvenc gyümölcsös piskótámat fügével is.
Ezt a receptet egy trevölcsenölös műsorban láttam, hölgyike gyorsan eldarálta a helyi specialitás receptjét, én meg gyorsan leírtam és másnap el is készítettem valami idénygyümölccsel. Finom volt, egyszerű és gyors, így azóta minden évben megcsinálom párszor, amikor gyümölcstúltengés van a konyhámban és valami édes sütire vágyunk!

Hozzávalók:
250 ml tejszín
2 tojássárgája
1 bögre (nekem 2 dl-es) liszt
1 bögre cukor
1 teáskanál sütőpor
csipet só
idénygyümölcs - jelenleg füge- dögivel
2 tojásfehérje
porcukor





Elsőként a fügéket megmostam, levágtam a szárukat és négyrét vágtam a szépséges piroshúsú finomságokat. Majd egy tűzálló tál aljára raktam a negyedeket, szorosan egymás mellé, és mivel ez a fajta füge nem a legédesebb, meglocsoltam pár kanál mézzel, majd betoltam 200 fokos sütőbe kb negyed órára. Ezalatt a füge kicsit megereszkedett és kiengedte levét, amit leöntöttem róla és összegyűjtöttem egy kis tálkába.
Aztán a tejszínt a cukorral, a liszttel, a tojássárgával és a sütőporral csomómentesre kevertem és a fügékre öntöttem, majd ment vissza az immáron 180 fokosra visszavett sütőbe kb fél órára. (azért nézegettem ám, nehogy megégjen.)
Amikor már alakult, gyorsan felvertem a tojásfehérjét porcukorral és a majdnem kész fügés piskótára halmoztam,kanállal kis csúcsokat paskolva a habba, majd 10 percre visszatoltam a sütőbe. Ezalatt szép barnára és ropogósra sült, amolyan mini pavlova tortaként a piskótám tetején.
Az előzőleg összegyűjtött fügelét összekevertem kevés mézzel (ízlés szerint, de ha valaki nem szereti édesen, a mézet elhagyhatja, hiszen magán a sütőbe tolt fügén is volt méz).
Tálaláskor a kiszedett szelet habos tetejére csorgattam a fügeszószt.

Jó étvágyat hozzá!


TIPP: ha finom, édes fügénk van, akkor a gyümölcs elősütését, mézzel való leöntését és karamellizálását nyugodtan kihagyhatjuk, egyből a nyers gyümölcsre öntsük a tésztát és mehet a sütőbe.

Szakács Szerda: Spenótos karaj, avagy firenzei sertésborda

Ennek az ételnek története van! Régi, nosztalgikus, számomra mindig kedves. Mindig a régi idők jutnak róla eszembe, amikor még egy másik életet éltem.
Egyszer volt, hol nem volt...Volt úgy, hogy első  (ma már ex)férjjel kisvárosban éldegéltem (én, a pösti lyány!) és drága, 22 éve legeslegjobb barátosnémat, Krisztát és akkori párját minden hétvégén vendégül láttuk. Mert szerettem őket, mert jó volt velük tölteni az egész hétvégét, mert már akkor is imádtam főzni és mert ők imádtak enni!
Barátosném párja péntekenként rámcsörgött: "Mi lesz a mai vacsora?"
"Spenótos karaj" - hangzott a szokásos meghívás.
"1 óra múlva ott leszünk" - jött a lelkes válasz.
És bár a szombati menü mindig más, és más volt, a pénteki vacsora az elmaradhatatlan spenótos karaj volt! Ezt imádtuk! Ez jelentette az összetartozást, az állandóságot, a barátság szorosságának biztonságát.
Teltek az évek, a pasik cserélődtek, de két dolog megmaradt: a barátságunk Krisztával (tutti bébi, ha éppen olvasod ezt a bejegyzést:-)) és a spenótos karaj szeretete!

És hogy miért a Szakács Szerdán teszem közzé? Mert kedvenc szakácskönyvem F. Nagy Angéla: A család szakácskönyve című könyvében fedeztem fel immáron 11 éve, firenzei sertésborda néven.

Hozzávalók 4 személyre:
A húshoz:
8 szép szelet karaj
liszt

bors

A spenóthoz:
1 kg spenót

bors
szerecsendió

A besameles szószhoz:
50 gramm vaj
50 gramm liszt
3 dl tej
1 tojássárgája
1 dl tejföl
5 dkg reszelt trappista sajt

A tetejére:
10 dkg trappista sajt

A karajszeleteket kiklopfolom, de csak óvatosan, nem kell nagyon vékonyra. Aztán sózom, borsozom, lisztben megforgatom, majd kevés olajon, forró serpenyőben megpirítom mindkét oldalát (kb 2-2 perc)
A serpenyőben maradt húslében a szárától megpucolt és alaposan lemosott spenótleveleket megpárolom (aki jobban szereti, a leveleket össze is vághatja apróra - én így is, úgy is szoktam csinálni), sózom, borsozom, kevés szerecsendióval ízesítem és egy tűzálló tál aljára halmozom, majd egyenletesen elosztom. Erre fektetem a hússzeleteket, amiknek a pihenés alatt kifolyt húslevét is ráöntöm a szeletekre.
Majd következik a besamel mártás: a vajat megolvasztom és a liszttel amolyan rántást készítek, majd, amikor a liszt már aranybarnás színt kap, a forró tejjel felöntöm és folyamatos keverés közben besűrítem. Sóval, borssal ízesítem, langyosra hűtöm, hozzákeverem a tojássárgát, a tejfölt, a sajtot és a spenótos karajszeletekre öntöm.
A tetejét alaposan beborítom reszelt sajttal és 200 fokos sütőben kb 45 percig sütöm, vagy amíg a sajt a tetején meg nem pirul.
Krumplipürével vagy rizzsel szoktam tálalni!
Jó étvágyat hozzá!

2012. szeptember 25.

Fügés finomságok: FICOCO

Megint a Facebookon lévő Befőzős csoportnak köszönhetem a szerencsémet: valaki volt olyan édesdrága, hogy szólt, htévégén az Aldiban 300 Ft-ért lehet majd fél kiló csodás lila fügét venni.
Nem is kellett több nekem, már lapozgattam is az Aldi oldalát és lám: szombat,vasárnap akció.
Így szombat reggel 9-kor felkerekedtünk 2 gyerekkel és Férjúrral és elgurultunk a pár utcányira lévő Aldihoz. Amikor beléptünk, előttünk pont egy idős házaspár kanyarodott a pénztárak felé, bevásárlókocsijukban 6 doboz füge. Mosolyogtunk, ők is imádhatják ezt a csemegét:-)
Aztán fél perccel később már nem mosolyogtunk annyira, kiderült, hogy ők vitték el az utolsó 6 doboz fügét. Gyors eladókeresés, kérdés, hogy hoznak -e még ki a raktárból, hiszen még csak szombat reggel van és hol van még a vasárnap este, ameddig ugyebár az akció tart...
De morcos eladó csak annyit vetett oda: "Nincs több, elfogyott"
Huhhh, ez durva, gondoltuk, de szerencsére eszembe jutott, hogy van még egy Aldi a közelben, úgyhogy átszáguldottunk. Itt már nem bíztuk a véletlenre, Férjúr parkolóba kanyarodott, én kiugrottam a még szinte mozgó kocsiból és berohantam a boltba. Már csak 2 dobozzal volt, így gyorsan felkaptam és elindultam visszafele, ahol már Párom tolta a bevásárlókocsit a két gyerekkel.
Erre elém ugrott egy néni, hogy neki ez kell és adjam ide, mert beteg a gyereke...stb.
Gondoltam, atyaég, mindjárt ölre megyünk 1 kiló fügéért:-) AZtán szóltunk az eladónak, hogy esetleg van -e még a raktárban? Nos, 2 perc múlva már hoztak is 3 kartonnal, úgyhogy bőség zavara és 4 kilónyi füge összeszedése és kifizetése után nagy boldogan tértünk haza.
Majdnem 1 kiló gyakorlatilag még aznap elfogyott, a gyerekek úgy tömték magukba, mintha még sosem ettek volna - nemhogy fügét, de - semmit.
Aztán 10 darabból a múltkori kecskesajtos fügés kosárkákat kérte a család, Így kicsit kevesebb, mint 3 kilóval vágtam neki a fügelekvárnak.
És, mint ahogy már tudhatjátok, nem értem be a sima fügelekvárral, kellett bele egy kis csavar.
Szerencsére emlékeztem még egy amerikából kapott finomságra, a Ficocora, ami fügéből és kakaóból áll, a neve is ezért ficoco (figs and cocoa).
Gyorsan rákerestem a neten és találtam is jó sok amerikai receptet, így kicsit elegyítettem és ez alapján készítettem el az én ficocomat.

Hozzávalók:
3 kg füge
1 citrom leve
1 teáskanál vaníliakivonat
80 dkg cukor (ez a füge édességétől is függ)
3 púpozott evőkanál holland kakaópor

A fügéket alaposan megmostam, a szárakat levágtam és 8 részbe vágtam össze. Majd az egészet egy nagy lábasba tettem, leöntöttem a cukorral és kb 1 órán át állni hagytam, majd nagyon kis lángon elkezdtem főzni. Hozzáadtam a citromlét, összekevertem, hagytam kicsit bugyogni, majd a vaníliakivonat következett.
Ezután 3 órán át főztem, rotyogtattam a legalacsonyabb hőfokon, fedővel letakarva, mert elkezdett bugyogni és köpködni. Kb negyed óránként megkevertem, a vége felé még gyakrabban. Közben kóstolgattam, hogy kell -e még hozzá cukor, de szerencsére nekem nagyon sok érett fügém volt, így elég édesnek találtam a kész lekvárhoz. Aztán következett a botmixer, leturmixoltam a már amúgy is igen puha héjat is, aztán gyors próba: kistányérra cseppentettem a lekvárból és már dermedt is, azaz lehet üvegbe tenni.
Csírátlanított üvegbe töltöttem 1 üvegnyit, a többi lekvárhoz pedig hozzáadtam 3 evőkanál kakaóport, alaposan összekevertem, újabb kóstoláspróba és ha elég csokis, akkor a maradék is mehet az üvegbe. Nekem tökéletesen csokis-fügés lett, így 5 üveget meg is töltöttem vele, plusz maradt még egy kevés a másnapi reggelihez. A gyerekek persze szinte mind befalták, alig tudtam elrejteni egy keveset a fényképhez:-)

Próbáljátok ki, mert nemcsak kenyéren finom, hanem sok-sok édességet lehet ficocoból készíteni. Néhány tippet ITT találtok. Jó ficocozást:-)

2012. szeptember 21.

Édes napok a Budai Várban

A tavalyi évnek megfelelően idén is megrendezték a Budai Várban a Csokoládé és Édesség Fesztivált.
Felettébb örültem neki, főleg, mert csütörtöktől vasárnapig tart, így gondoltam egy merészet és péntekre kivettem nagyfiút az oviból. Biztosan neki is tetszeni fog, ha a nyár óta hőn áhított - szerinte sárkányokkal teli - Budai Várban sétálhat és közben csokit majszolhat. A kicsi meg bárhol elvan, csak mehessen, legyen "széta" és "coki". Én pedig két legyet ütök egy csapásra: elviszem őket a Várba, közben pedig szájat tátva gyönyörködhetek az édesség-csodákban.
Így reggel 9 után pár perccel már ki is léptünk az ajtón és irány a villamos. Határ úton gyors jegykezelés, büszke nagyfiú kallernak mutogatja, aki morcosan bólint. Aztán metróval irány a Deák tér. Már az eleje is hangulatosan indult, a Deák téren 2 fiú hegedült, rögtön nagyobb kedvvel vágtattunk át a Hotel Meridián előtt parkoló 16-os buszhoz, ami egészen a Várba is felvisz, majd leereszkedik a Moszkva térre.

Kb negyed óra múlva már ki is szálltunk a Dísz téren és a Sándor Palota előtt elhaladva , a Szent György utcai Várkapunál vettük meg a belépőt (2000 Ft a felnőttjegy, és kaptunk mellé 2 tábla Tibi étcsokoládét ünnepi kiadásban). Majd innen léptünk be a csodák világába és jobbra vettük az irányt. Igen nagy szerencsémre szinte azonnal rátaláltam a Zöld Dióra (előtte mosolyogva üdvözöltem magamban a Zila Cukrászda standját és a sok-sok Zila tortaformát, de mivel szinte a szomszédjában lakunk, így itt nem időztem), ahol mi mást is kínálhattak a lányok, mint csodás, fekete zöld diót. Az íze, mint nagymamám réges-régi zölddiója, így nem volt nehéz rábeszélniük, hogy ha most három üveggel veszek, akciós áron juthatok hozzá:-) Tovább sétálva csokoládés és banános sört kínálgattak, de valahogy nem volt merszem venni belőle.Sajnos a Csokis Gyermekkozmetikumok még zárva volt, pedig nagyon érdekelt volna!
Csodás, marcipánból készült édességek mellett haladtunk el a Királyi Marcipán Desszertek jóvoltából, majd következett 2 csibészem álma: Cukorka Sweetfabrik. Na, itt aztán volt bámulni- és kóstolni való (ezt már a Budai Gourmet-n sem hagyták ki), gyerkőceim azonnal kiválasztottak egy muskotályos és egy csokis-barackos ízűt, amivel aztán jó félórára el is foglalták magukat.


No, de nem állunk meg nyalókázni, lehet közben sétálni is. Gyerekek lázasan nyalták a cukrot, anya lázasan nézte a csodás csokoládékölteményeket ChokoMe standján. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere: gyümölcsös és pisztáciás, mandulás és mogyorós, ét, tej és fehércsokoládé. A csokoládék úgy voltak felrakva a falra, mintha csak édes festmények lennének egy szobában.Rendkívül gusztusos, csalogató és kreatív megoldás.


Innen  az utunk nem is vezethetett másfele, mint a Kinder standjához, mivel egy óriási Kindertojás keltette fel fiaim érdeklődését. A Kinder nagyon ötletesen építette fel standját, először gyerekcsalogatóként egy faházikó, benne számítógépes játék és persze kindercsoki a kézbe. Aztán egy gyerekfoglalkoztató, ceruzákkal, zsírkrétával, sok-sok színes papírral és az elmaradhatatlan színezővel. És amikor már a szülő végre el tudja cipelni a gyereket, jön a vásárlós stand, itt is gyorsan kinder csokoládé a kézbe nyom, majd "nem kértek Kinder Tojást is?" kérdést már inkább anyukához intézik mosolyogva. Az én nagyobbikam persze elintézte az én kínos "Nem, köszönöm." válaszomat azzal, hogy máris rávágta: "Azt nem, inkább kérünk még 2 kindercsokit" És ki is állna ellen egy 4 és egy 2 éves könyörgő tekintetének: összesen 10 kis kindercsokival a kezünkben távoztunk:-) Köszönjük, Kinder!

Azonnal egy bizarr standba botlottunk: mangalicafej virított a sok csoki közt. Ez volt Chocolitza, azaz mangalicatöpörtyűvel töltött csokoládé, amit mindenképpen ki kell próbálni! Nagyon fura az íze, elsőre szinte majdnem kiköptem, de maradt valami fenomenális utóíz, így kértem még egy kis kóstolót. Nos, a végeredmény különös, mégis megkapó, ha szabad ezt a kifejezést egy töpörtyűs csokira használnom. Persze annyira nem volt megkapó, hogy vegyek is belőle, hiszen majd itthon megpróbálom én is legyártani, az egyrészt izgibb, másrészt költségkímélőbb is, bár kétségkívül benne van a pakliban, hogy feleolyan finom lesz, mint Chocolitza-éknál.

Rövid pihenő a Mátyás kútnál, majd mentünk tovább rendületlenül. Már messziről kiszúrtam Raj Rachel híres flódniját és nagy flódni-rajongóként fura is lett volna, ha nem veszek egyet kóstolóba. Ugyan becsomagoltattam, mondván, majd itthon kóstolom meg az én drága Urammal, de aztán gyorsan kibontottam és muszáj volt belekóstolni. Nos, kérem szépen, készítettem én már karácsonyra flódnit, de ez! DE EZ!!!!! Vegyétek és vigyétek, majd otthon, csendes magányban élvezzétek! Mert ez tényleg maga az ízek orgiája, a csoda!

Átkelve a házak alatt, azonnal Stelázsi kötött le a csodás lekvárjaival, majd Szántó Tibort pillantottam meg szinte ismerősként, hiszen a Rosinane Fogadóban már volt hozzá szerencsém a Kézműves Finomságok Vásárán. Most is fantasztikus finomságok sorakoztak a pultján, ő is kötelező látogatnivaló!


Sugar!-nál őrületes cukorkák és nyalókák mellett még őrületesebb színkavalkáddal vártak a macaronok! Alattuk csábító sütik, de mi inkább a visszatérés mellett döntöttünk, mert tele voltunk már így is a sok kóstolóval. Ha tudtuk volna, még mi minden vár ránk! (itt súgom halkan: szigorúan tilos jóllakva kimenni, annyi a kóstoló!)
Mellettük közvetlenül a Rákóczi Delikát kapott helyet, nagyon ötletesen saját csokikészítő miniműhellyel készültek. Gyerkőcök azonnal kedvet kaptak, én meg azonnal láttam lelki szemeim előtt a nyakig csokis fiúkat, úgyhogy gyorsan tereltem őket tovább.

A gyulai Cadeau Bonbon Manufaktúra következett, itt már nagyon kész voltam: alig várom, hogy Párom meghozza az én kis gránitlapomat és belekezdjek újra a bonbonkészítésbe. A fügés-libamájas szakácssapka bonbonjuk kötelező, a többit elég csak simán szorgalomból megkóstolni:-)
 Természetesen kint volt a Harrer Chocolat is, vajon kinek mutassam be őket? Szerintem már mindenki ismeri a finomságokat, de tessék szépen odasétálni és vásárolni! Én ugyan most kihagytam, mert egyrészt a gyermekek felettébb türelmetlenek lettek Gombóc Artúr életnagyságú mása láttán, másrészt a Budai Gourmet-en már volt hozzájuk szerencsém és most olyan dolgokat szerettem volna próbálni, amit még nem kóstoltam. A sarokban bújt meg szolídan a méltán híres Gyulai Pálinka Manufaktúrára is, bár itt inkább férfiemberek nézelődtek.
És igen, jött Gombóc Artúr, és a gyerekeim legnagyobb döbbenetére egyszer csak lekapta a felsőtestét és egy madárlábú fiatalember vad vízivásba fogott. Fiúk pityergős szájjal kérdezték: hova lett Gombóc Artúr, szerencsére a Szerencsi csoki, vagy ahogy itt ki volt írva: SIXI Szerencsi Demeter Xocai egyik hostess hölgye a döbbent fiúk kezébe nyomott 1-1 műanyag pohárkát, tele gyermekkorom imádott zizijével. Nos, az ötlet bevált, mehettünk tovább. ELnosztalgiáztam az Aperol-t látva, milyen jó is volt Velence hangulatos terein Paerol Spritzet iszogatni, de hogyan is nézne ki, hogy én tolom az Aperolt, amíg a fiúk ziziznek?:-)Rövid kilátásnézegetés, ámuldozás, "nézd anya, ott egy hajó" felkiáltások következtek, végül tovább indultunk.


 Stühmer, Szamos Marcipán és persze a Szamos a híres, üvegfalú Csokoládiskolájával (hihi, én is voltam már náluk 2 tanfolyamon is) ismerősként üdvözöltek. Rengeteg nézelődő próbálta így, add hock jelleggel elsajátítani a bonbonkészítés fortélyait, de persze ez szinte lehetetlen. Nem baj, a helyszínen befizetve 10 % kedvezményt adnak a tanfolyam árából, jó a marketing, az egyszer biztos!

Ami számomra csalódás volt, azok a Szamos macaronjai. Mondjuk én csak a külcsínyt néztem, a belbecs megmaradt másoknak (és előre is bocsi, ha az mennyei), de ilyen csúnyácska, aránytalan, összeesett macaronokat még életemben nem láttam. Ok, hogy Szamos, meg ok, hogy híres, na, de kérem szépen, a csúcsról lehet ám a legnagyobbat bukni. És ha az ember ezt a hanyagságot látja, nem biztos, hogy a Szamosnál vesz macaront, főleg egy ilyen fesztiválon, ahol minden harmadik stand tömve van macaronnal.

A következő negyed óra a Kockás rudijai, a Villa Bagatelle péksütijei, a Milka csokidrazséi és a Smile Palacsinta csokis, vaníliás, barackos és epres finomságai közt telt. Bátran mondhatom: pukkadásig ettük magunkat, hála az én telhetetlen és ellenállhatatlan gyermekeimnek. Minden standon kikönyörögték, hogy "anya,még kérek egy kicsit!" , én meg pirulva kérdeztem, hogy szabad? És persze szabad volt. A kedvességüket plusz finomságok vásárlásával honoráltam, mégsem akarok annyira pofátlan lenni! (TIPP: a Kockásnál a 6 darabos túrórudi csomag 300 forint volt, szerintem nagyon megéri és rendes, rudi méretű finomságok ám!)


 Ezután továbbgurultunk a CinnamonRoll felé (dupla akkora macaronok, mint a Szamosnál, khmmmm...) és ekkor tágra nyílt a szemem: hatalmas, csodálatos, csábító sonkák lógtak az egyik stand plafonjáról a nézelődő orra alá. Mellette házi kenyerek és szendvicsek: házi, 3 évig érlelt sonkával és őrjítő kolbásszal megrakva. Egy tányér egy ezres, igazán semmiség a látogatónak, aki már az édestől megcsömörlött és most esdekelve könyörög valami sósért.


 Ezt a kört most kihagytuk, és robogtunk tova Bonbonetti felé. Itt aztán újra kóstoló-kánaán várt: dunakavics, franciadrazsé, csokikóstolók. És persze ötletesen gyereksarok almával, papírkoronával és rajzolni valóval, miközben a megfáradt szülők egy jót kávéznak. De az én gyerkőceim visszavágytak a Kinderhez rajzolni, így megpihentünk 10 perc erejéig. Majd újabb csokilejmolás (most 6 kindercsoki landolt a kezünkben) és irány a kijárat.


 Kifelé menet még megcsodáltuk  Chococo édes kiskocsiját.
Aztán dobbpergést hallottunk, gyorsan odasiettünk: éppen elcsíptük a Sándor Palota előtti őrségváltást. Fura volt budapestiként rácsodálkozni erre az eseményre, de bevallom, életem 35 éve alatt még egyszer sem láttam ezt a turistacsalogató látványosságot.

 Ekkor már majdnem 1 óra volt, ideje volt valami "rendeset" is enni, így bementünk az önkiszolgáló Bisztróba, ahol igen barátságos áron, 1250 forintért ettünk pulykaragulevest és rakott zöldbabot. A fiúk éhesek voltak, így hamar elfogyott a két fogás és már sétáltunk is tovább a Mátyás templomhoz és a Halászbástyához. Fiúk már csak néztek ki a fejükből, így éppen kapóra jött a 16-os busz, ami levitt minket a Moszkva térre. 2-es és 3-as metróval majd a villamossal délután 2-kor már itthon is voltunk, és azt hiszem 2 óra 5 perckor már aludtak is a fiúk!


 Én pedig megörökítettem a mai nap "termését" :-)

Természetesen rengeteg kiállító mellett csak simán elsétáltunk, volt, akinél éppen csak körbenéztem, volt, akit talán észre sem vettem. Egy szó, mint száz: fantasztikus élményben volt részünk és bátran ajánlom mindenkinek, látogassatok ki vasárnap estig a Budai Várba, az Édes Napokra!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...