Fő az egészség - citromos-joghurtos csirke kamuttal

És hogy miért is ez a címe ennek a  blogbejegyzésnek? Mert ez egy mozgalom. Egy egészség-mozgalom, amit még a SelectFood blog írója, Aliz hozott létre 2011-ben.
Én pedig a stafétát most Trollanyutól, a Troll a konyhámban általam fantasztikusnak tartott szakács- és írónőjétől, valamint Hajnitól és Zolitól, a Sarokkonyha blog örökké pörgő, sütő-főző íróitól kaptam meg.
A staféta lényege, hogy a gasztrobloggerek a "Fő az egészség" jegyében közzétett recepttel hívják fel a figyelmet arra, mennyire fontos is az egészséges étel és ezáltal az egészséges élet.

Sajnos idén különösen közelről volt "szerencsém" ezt megtapasztalni, mert egyszerre több rokonomnál és közeli barátnőmnél diagnosztizáltak rákot, valamint komoly szívbetegséget, így az új évet muszáj volt fogadalommal kezdenünk: sokkal egészségesebben élünk. Nemcsak magunk, hanem a család és a barátok miatt is: egyszerűen példát kell mutatnom!

Természetesen ez nem csak az étkezésünkre vonatkozott, hanem a sportra (ami napi szinten is nagyon fontos, és nem kell komoly, drasztikus lépés, elég, ha minden nap sétálunk 1 órát ) és a belső énünkre, azaz a lelkünkre is.
Az elmúlt hónapokban megtanultam, hogy nemcsak a testnek, de a léleknek is meg kell adni, ami neki jár. Jöttek a jól ismert szlogenek: "Az vagy, amit megeszel", "A test a lélek temploma", és még sorolhatnám azokat a naponta használt bölcsességeket, amik most igazán értelmet nyertek!

Szerencsére a saját házam táján nem kellett drasztikus változtatásokat bevezetni, mert már pár éve próbálok egészségesen főzni férjuramnak és a gyerkőcöknek. (aki követi a blogomat, az láthatja is a recepteket) A boltban és gyorséttermekben kapható, adalékanyagokkal és tartósítókkal dúsított ételeket már régóta próbálom házilag előállítani. Figyelek arra, hogy az alapanyagokat honnan szerzem be (általában anyósomék a fő forrás, de minden mást a termelői piacon veszek)

De most, vészhelyzetben - azon kívül, hogy a blogolvasóknak illik példát mutatni - a családnak is meg kellett mutatni, hogy lehet sokkal, de sokkal egészségesebb ételeket finoman, csábítóan elkészíteni és a "kolbászt szalonnával" párosítást is ki lehet ám váltani hasonlóan jó, mégis az egészségünknek többet adó ételekkel.
Meg kellett tanulni, hogy hogyan lehet bizonyos ételeket (szénhidrát, cukor, zsíros ételek, nehéz ételek, túlzott só és fűszerhasználat) elhagyni, illetve kiváltani. És ez volt a legnehezebb!
Ráadásul nálunk ez a változás nem lehetséges opció volt, hanem muszáj!
De szerencsére bevált és mostanra már büszkén mondhatom: a család  - eleinte kicsit kénytelen-kelletlen, később már lelkesen - velünk tartott és használják az általam összeállított, egészséges ételekből álló "Mini családi receptes könyvet".

Mindenkit buzdítok arra, hogy ne egy szörnyű betegség ébressze fel az "alvásból". Kezdjünk el idejében figyelni a testünk-lelkünk jelzéseire és adjuk meg neki azt, amire szüksége van! Előzzük meg a bajt, tartsuk tiszteletben azt a  csodát, amiben élhetünk! És ne legyen természetes, hogy 40 évesen gyomorfekéllyel küzdünk, 50 évesen fáj mindenünk, 60 évesen szívrohamot kapunk, végül az utolsó éveinket ágyhoz kötve, betegen töltjük, a végére várva!

ÉBRESZTŐ: Fő az egészség!

És, hogy  mivel is jár ez a staféta? Pár szabályt bizony be kell tartani:

1. Ha megkaptad a felkérést, tölts fel egy olyan ételt blogodra, vagy honlapodra -a mozgalom logójával együtt- amit egészséges, vagy a megszokottnál egészségesebb módon készítettél el. 

2. Az egyetlen kikötés a recepttel kapcsolatban az, hogy megfeleljen a "Fő az egészség!" mozgalom szempontjainak. 

3. A recept mellett tanácsokat adhatsz egészséges elkészítési módokról, vagy írhatsz alapanyagokról is. 

4. A felkérést 2-3 bloggernek add tovább, akiket erről értesítesz kommentben, vagy e-mailben.

Nos, én ezt a stafétát 3 olyan bloggernek szeretném átadni, akik az elmúlt hónapokban/években tettek azért, hogy felhívják a figyelmet az egészséges táplálkozásra. Csodálom fantasztikus finomságaikat, kezdeményezéseiket és ételcsodáikat és természetesen már ki is próbáltam jópár receptjüket. Így sok szeretettel ajánlom az ő blogjukat is bősz olvasásra.
Ezek a blogok pedig a Muskátli Büfé, az Életinfo és a Relaxotour.

És jöjjön a recept, ami egészséges és finom! (az ihletet Stahl Judit adta)

Hozzávalók 4 személyre:
1 kg csirkemell vagy csirkecomb
só
bors
20 gerezd fokhagyma
1 evőkanál oregano
2 dl fehérbor
1,5 dl olívaolaj
2 dl natúr joghurt
4 evőkanál citromlé
1 citrom reszelt héja

1 csésze kamut (ősi búzaféle, a közönséges búzához képest alacsonyabb a szénhidrát és élelmirost-tartalma, magasabb a fehérje -, zsír-, valamint az ásványianyag-tartalma. Mivel glikémiás indexe közepes (GI: 45), a kamutból készített termékek jól beilleszthetők a cukorbetegek, diétázók étrendjébe)
2 csésze víz
só

Először a sütőt bekapcsoltam 200 fokra, majd egy lábasba 1 csésze kamutot és 2 csésze vizet öntöttem, sóztam és lassú tűzön elkezdtem főzni. (kb 1 óra kell a teljes puhuláshoz, és közben érdemes rá-ránézegetni és ha kell, kevés vizet rátölteni.)

A csirkecombokat és mellet (én vegyesen csináltam) megmostam, letörölgettem papírtörlővel, majd sóztam, borsoztam és kicsit állni hagytam.
Amíg a hús kicsit pácolódott, én a 2 dl bort összekevertem egy edényben az oreganoval, egy másik edényben pedig a natúr joghurtot a citromlével és a citrom reszelt héjával.

Egy széles serpenyőben (amibe egymás mellé befér az össze csirkehús) 2 evőkanál olajat hevítettem, majd belefektettem a forró olajba a csirkehúst és mindkét oldalán 5-5 percig pirítottam. Ezután hozzáadtam a fokhagymagerezdeket és felöntöttem a serpenyőben sülő húsokat az oreganos borral, majd 5 percen át a legmagasabb lángon forraltam.
Ezután a serpenyőt letakartam alufóliával (ha a nyele műanyag, akkor azt is csavarjátok bele alufóliába) és betoltam a 200 fokra előmelegített sütőbe, ahol 45 percen át pároltam puhára. Majd kivettem a sütőből, a benne lévő húsokat átszedtem egy jénai tálba és a húsokat még visszatoltam a sütőbe kicsit pirulni (kb 15-20 percre).
A serpenyőben összegyűlt pecsenyelét a benne megfőtt fokhagymákkal együtt botmixerrel pürésítettem, és pár percen át rotyogtattam, hogy a serpenyő aljára lesült húsdarabok mind feloldódjanak és a mártás kicsit besűrűsödjön.
Végül felöntöttem a citromleves joghurttal, hagytam egyet rottyanni és már kész is volt a csodás joghurtos-citromos mártás.
Puhára főtt kamuttal, és sütőben 15 perc alatt megpárolt cukkinivel és sárgarépával tálaltam.

Rakott spárga

Nem titok, imádjuk a spárgát. Főleg a zöldspárgát. Ebben az egytálételben azonban van fehér és zöld spárga is vegyesen, csak hogy tobzódhassunk ebben a finom  zöldségben. A töltelékkel nem variáltam túl sokat: darált húst kevertem paradicsomszósszal, ment bele a fehér spárga, aztán az elmaradhatatlan kedvenc, a köles, aztán már csak össze kellett rakni egy tűzálló tálba és nemsokára ehettük is. Aki szereti a rakott finomságokat, próbálja ki mindenképpen, egy újabb lehetőség egyszerű egytálétel készítésére.

Hozzávalók:
1 kg zöldspárga
500 gramm fehérspárga
500 gramm darált hús (én csirkéből készítettem)
1 üveg paradicsomszósz (én Dolmio-t használtam)
2 nagy mozzarella golyó felszeletelve
2 marék köles

A zöldspárgák végéből 1-2 centit letörtem, majd alaposan megmostam és félretettem. A fehér spárgát zöldséghámozóval megpucoltam (a csúcsait nem kell), a szárvégből kb 2 centit levágtam és kb 2 centis darabokra vágtam.
A darált húst kevés olívaolajon zsírjára pirítottam, majd hozzáadtam a paradicsomszószt és a fehér spárgát. Kb negyed órát főztem össze, aztán hozzáöntöttem a megtisztított kölest, ráöntöttem 3 dl vizet és negyed óra alatt puhára főztem a kölest is.
Tűzálló tál aljára tettem szépen sorban a zöldspárga felét, majd következett a húsos-köleses töltelék, erre raktam az összevágott mozzarellát, végül a tetejét a zöldspárga másik felével zártam le.
200 fokos sütőben kb 30-40 perc alatt készre sütöttem.

Olasz csicseriborsó krémleves

Az inspirációt Stahl Judit adta, ő egy vagány, darabos levest csinált. Én meg gondoltam, kipróbálom krémlevesként. Hú, de nagyon bejött. Ha kevesebb vízzel engedem fel, akkor főzelék, ha több vizet adok hozzá, akkor leves. Ez ám a multikaja :-)

A csicseriborsó amúgy rendkívül egészséges, jót tesz az ereknek, a szívnek és csökkenti a koleszterinszintet is. Ráadásul finom az íze, így egy újabb kellemes-hasznos párosítás a tányéron.

Hozzávalók:
500 gramm csicseriborsó
1 konzerv kockázott paradicsom
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 sárgarépa
fél zellergumó
só
bors
kakukkfű
kolbász
1/2 dl fehérbor
1 és 1/2 liter zöldség alaplé

A csicseriborsót alapos átmosás után már előző este beáztattam (akinek konzerv van, annak elég a leves készítése előtt leszűrni).
Majd másnap leszűrtem és félretettem, amíg elkészítettem a leves alapját.

A vöröshagymát, fokhagymát, zellergumót és répát megpucoltam, majd mindent apró kockákra vágtam és kevés olajon kb negyed óra alatt puhára pároltam. Majd hozzáöntöttem a paradicsomkonzervet és a bort, sóztam, borsoztam és kakukkfűvel megszórtam. Hagytam felrottyanni, végül a csicseriborsót is hozzáadtam 1 liter zöldség alaplé kíséretében.
Fedő alatt kb fél óra alatt mindent puhára főztem és botmixerrel pürésítettem (kicsit darabosra hagytam, hadd örüljenek a gyerekek). Végül még belekockáztam pár szelet kolbászt, amivel még 10 percig együtt főztem a levest, végül tökmagolajjal és pirított hagymával tálaltam.
(igencsak feldobja az ízét, ha tálaláskor minden tényér levesbe 1 evőkanál mascarponét is szedünk)

Ha főzeléket szeretnénk készíteni, kevesebb alaplét kell hozzáadni és máris egy sűrű finomság fog a tányérban gőzölögni. Ekkor a kolbászkák elhagyhatóak, feltétként sült virslit lehet kínálni.

Sóskafőzelék

Hétvégén anyósoméknál voltunk, a kertjük dugig tömve sóskával. Nosza, kaptam is tőle egy hatalmas zacskóval, amiből 4 adag finomságot is készíthetek. Persze 4 különböző finomságot tervezek, ebből az egyik a sóskafőzelék.
Bevallom, én gyerekkorom óta utáltam a sóskát - és a spenótot is - aztán pár éve anyósom a sült kacsához sóskamártást készített. Nem akartam megkóstolni, élénken élt bennem a menzás, lisztcsomós förmedvény, aminek az ízét most inkább nem is ecsetelem.
De anyósom csak erősködött, hogy egyetlen kicsi kanállal próbáljam meg, ha nem ízlik, akkor nem erőlteti tovább. És milyen igaza lett: eszméletlenül finom sóskamártást csinált, egyszerűen nem bírtam abbahagyni, csak ettem és ettem. Ő meg nevetett. Mert csodát csinált. Mi másnak is nevezhetném, ha az ember olyat főz, amit a másik utál, de aztán ezt a  főztöt úgy megszereti a másik, hogy igazi szerelem válik belőle?!
Én azóta minden évben készítek sóskamártást és sóskafőzeléket bőséggel. És valamiért ez az egy "utálom, ami zöld" kivétel a fiúknál is. Talán, mert édes. Talán, mert Mama receptje. A lényeg, hogy nagyon bejövős.

Hozzávalók:
1 kg sóskalevél megpucolva (ami azt jelenti, hogy a szára ki van tépve középről)
csipet só
3-4 evőkanál cukor
2 evőkanál liszt
1 dl tej

A sóskaleveleket megpucoltam és alaposan megmostam. Majd egy nagy lábasba gyömöszöltem, egy csipet sóval megszórtam és alacsony lángon hagytam összefonnyadni - közben persze szorgalmasan átkevergettem.
Közben a tejben csomómentesen elkevertem a lisztet és amikor a sóskalevelek már teljesen összefonnyadtak és a levüket is elfőtték, felöntöttem a lisztes tejjel, majd addig kevergettem, amíg be nem sűrűsödött. Végül ízlés szerint cukorral ízesítettem. Nagyon finom, savanykás főzelék lett a végeredmény, amit tükörtojással tálaltam.

Jó étvágyat hozzá!

Ratatouille másként

A ratatouille (ejtsd: rátátúj) nem más, mint egy francia zöldséges egytálétel, azaz francia lecsó. Van benne hagyma, cukkini, padlizsán, paradicsom és paprika és isteni! Hozzáteszem, az eredeti francia étel kicsit bonyolultabban készül, mint az enyém, külön-külön meg kell pirítani egy serpenyőben a hozzávalókat, végül összeforgatni, kicsit még együtt rotyogtatni, esetleg kevés időre sütőbe tolni. Nos, én meglehetősen leegyszerűsítettem a dolgot, egyszerre ment minden a sütőbe.

Azzal indult a napom, hogy én ezt megcsinálom. De tekintve a három hihetetlenül telhetetlen férfigyomrot, gondoltam jól felturbózom. Ezért hát kinyitottam a kamrát, majd a hűtőt és megalkottam az én zöldséges egytálételemet. Az alap persze maradt, nem tértem el a hagyományos recepttől, de a hozzáadott plusz alapanyagok igazán fantasztikus magaslatokba emelték a ratatouille-t.

Hozzávalók 4 személyre:
1 fej vöröshagyma
1 szál póréhagyma
4 gerezd fokhagyma
3 közepes cukkini
2 nagy padlizsán
3 közepes burgonya
3 paradicsom
1 kaliforniai paprika
250 gramm bacon szalonna felkockázva
1 camembert sajt
20 dkg reszelt trappista
olívaolaj
só
bors

Minden zöldséget megmostam, majd kb 3*3 centis kockákra vágtam a cukkinit és a padlizsánt. A vöröshagymát felkarikáztam, a póréhagymát is. A fokhagymagerezdeket négyrét vágtam, a paradicsomokat először négybe vágtam, majd minden szeletet még félbe. A kaliforniai paprika is kockákra vágva várt sorsára. A burgonyát meghámoztam és picike kockákra vágtam, mert több idő kell neki a megsüléshez, így kisebb darabként kb ugyanakkor lesz kész, mint nagyobb kockányi cukkini és padlizsán társai.
Minden zöldséget egy nagy, tapadásmentes tepsibe tettem, rászórtam a kockabacont, az apróra összevágott camembert sajtot, végül meglocsoltam olívaolajjal, sóztam, borsoztam és két kezemmel mindent alaposan összekevertem.
200 fokra előmelegített sütőben kb 30 percig sütöttem,  majd kihúztam a tepsit, megszórtam a reszelt trappistával és újabb 10-15 percre visszatoltam (amíg a trappista szépen be nem olvadt a zöldségek közé.

10 perc alatt befalta a siserehad és kérdőn néztek rám: "Nincs több?"

Medvehagyma kence

Bizony, nem tévedés, ez egy új bejegyzés, ami nem azonos a medvehagyma pesto-s bejegyzéssel. Ez a medvehagyma levelek hosszabb távú tartósításáról szól anélkül, hogy a medvehagymán kívül másféle ízvilágot is bele kéne vinni (mint pl a pestonál a fenyőmag). Ez a kence erőteljes, csípős és persze medvehagyma ízű, hiszen semmi mást nem tartalmaz, mint medvehagymát, sót és olajat.
A tartóssága letesztelve, tavaly még ősszel is találtam a hűtőben elrejtve egy üveggel, amiről májusban elfeledkeztem - és semmi baja nem volt.
Felhasználhatósága igen sokrétű: én pirítósra kenem (gombás kenyér alá isteni), de ezzel szoktam húsokat is megkenni sütés előtt és tésztákra, rizottókba is remek alap lehet egy kis tejszínnel felturbózva. Itt is a csillagos ég a határ, ha felhasználásról van szó!

Hozzávalók 2 dl-es üveg megtöltéséhez:
4 csomag medvehagyma
só
olívaolaj

A medvehagyma leveleket - szárastól - alaposan megmostam, majd kisebb darabokra vágtam, sóztam, kb fél deci olívaolajat öntöttem rá és botmixerrel alaposan leturmixoltam. Ha túl száraz lenne a kence, lehet még hozzá olajat önteni és átturmixolni. A só mennyisége pedig ízléstől függ, én kb 2 csipetet szoktam bele tenni.
Amikor megtöltöm az üveget, a kence tetejére még pár milliméternyi olajat öntök, és így zárom le.
Remélem, még idejében tudtam tippet adni a hátralévő pár napban még talán szedhető medvehagyma tartósításához.

Lazacsteak rozmaringos újburgonyával és mézes-borsos zöldspárgával

Három nagy kedvenc egy tányéron, ez aztán a fantasztikus vacsora.
Maradt a múltkori lazacból 4 szép szelet, amit lefagyasztottam és most itt volt az ideje, hogy megegyük. Szerencsére az állagán nem rontott a fagyasztás, eszméletlenül szaftos steaket sikerült varázsolni belőle. Ráadásul semmi ördöngösség nincs benne, bárki belevághat.
Ééééés végre-valahára megjelent az igazi, finom magyar spárga is a piacon, hatalmas adagot adtak 500 forintért, nem is bírtam ellenállni neki. Mellette ott figyelt az újburgonya, mondtam is a néninek, tessék még kimérni nekem 1 kilót.
Itthon aztán pikk-pakk összedobtam a vacsorának valót.

Hozzávalók 4 személyre:
4 szelet lazacfilé

1 kg újburgonya
só
bors
rozmaring
olívaolaj

500 gramm zöldspárga
só
bors
olívaolaj
2 evőkanál virágméz

Először egy kefével megsikáltam az újburgonyákat (felesleges pucolni, hiszen még olyan zsenge a haja) , majd egy papírtörlőn kicsit megszárogattam, meglocsoltam olajjal, sóztam, borsoztam és megszórtam friss rozmaringgal, végül két kezemmel nagyon alaposan összeforgattam és 200 fokos sütőben kb 30-40 perc alatt szép ropogós aranybarnára sütöttem.
Amíg a krumpli sült, a spárgák szárának végéből kb 2 centit levágtam, folyó víz alatt alaposan megmostam, meglocsoltam kevés olajjal, sóztam, borsoztam és összeforgattam, hogy mindenhova jusson belőle. Végül egy jénai tálra terítettem és 2 evőkanál mézet óvatosan keresztbe-kasul csorgattam rá. Amikor a krumpli megsült, 15 percre betoltam a spárgát is a sütőbe.
Ez a 15 perc pedig pont elég volt arra, hogy előkészítsem és kisüssem a lazacot.
Először is kicsit szárazra törölgettem a szeleteket, majd sóztam-borsoztam és 10 percig állni hagytam.
Végül egy serpenyőben kevés olajat hevítettem és először 2 percen át sütöttem a lazacok egyik oldalát (amíg a lazac sötét színe el nem kezd a hús feléig rózsaszínné válni), majd megfordítottam és újabb 2 percig sütöttem a másik oldalát.

TIPP: A sütés természetesen függ a hús vastagságától és a hőfokától is. Ha pl a hűtőből kapom ki, akkor nehezebben fog átmelegedni, lehet, hogy kell neki 3 perc is mindkét oldalára, hogy átsülhessen. Vékonyabb szeleteknél pedig elég a másfél perc is. Én mindig azt figyelem, hogy a hús hogyan válik szép rózsaszínűvé. Amikor a másik oldalára fordítás után már mindenhol ilyen szép színt kap, már szedem is ki a serpenyőből, mert nem szeretném kiszárítani az amúgy igen szaftos lazacszeletet.

A jó időzítésnek köszönhetően együtt tálalhattam a lazacsteaket a sült spárgával és az újburgonyával. Eszméletlen finom a szaftos lazac a ropogós-rozmaringos újburgonyával és a mézes-sós roppanós spárgával. Hollandi mártással, vagy tejfölös-petrezselymes-majonézes szósszal lehet még finomabbá tenni!

Balzsamecetes epersaláta kecskesajttal

Annyira vágytam valami jó kis gyümölcssalátára. De most valahogy nem a klasszikusat szerettem volna, hanem valami formabontót. És akkor beugrott, hogy tavaly egyszer kipróbáltuk a házi kecskesajtomat eperrel és valami isteni volt. Már meg is volt az ötlet, az alapot egy apróra vágott jégsaláta adta, a többit meg csak "összedobáltam" :-)

Hozzávalók 2 személyre:
1 kisebb jégsaláta (2 nagyonn levelét tegyük félre)
20 szem eper
kb 12 dkg apró kockákra vágott kecskesajt (a linken tehéntejből készült, de én most kecsketejet használtam)
balzsamecet

A jégsalátát apróra vágtam, az epreket negyedeltem, a kecskesajtot is apró kockákra vágtam. Majd az egészet kézzel összekevertem. Tálaláskor egy  nagyobb jégsaláta levélbe szedtem a salátát és a tetejét megöntöztem balzsamecettel.
Ennyi az egész, de varázslatos finomságot lehet az az asztalra tenni pár perc alatt!
Ugye kipróbáljátok?

Édeskömény leves gravlaxal

Annyi finom zöldség van a piacon, amik nem csak sültek mellé jók köretnek, vagy salátába valóak, hanem bizony isteni levest is lehet készíteni belőlük. Ilyen az édeskömény is. Ugyan nagyon finom nyersen salátákba, vagy puhára sütve köretként, de nagyon izgatott, hogy milyen lenne levesnek.
Nagyon kellemes, kicsit ánizsos-édeskés az íze, de a gravlaxal tökéletesen ellensúlyoztam, így egy igen különleges levest tehettem a család elé. És bizony elfogyott az utolsó cseppig:-)

Hozzávalók:
1 édeskömény gumó
1 közepes fej vöröshagyma
1 evőkanál olaj
só
fehérbors
1 liter zöldségalaplé
2 dl tejszín

A vöröshagymát megpucoltam és apró kockára vágtam. Kevés olajon megpároltam, majd hozzáadtam az édesköményt és hagytam kicsit párolódni. Majd pár perc után felöntöttem az egészet a zöldségalaplével és 20 percen át főztem, amíg az édeskömény meg nem puhult. Ezután botmixerrel leturmixoltam (én kicsit darabosra hagytam, de lehet egészen simára is), felöntöttem tejszínnel és még ízlés szerint sóztam, borsoztam. Majd hagytam felrottyanni.
 Tálaláskor gravlaxal (azaz érlelt lazacszeletekkel) kínáltam.

Amilyen rövidke a recept, olyan gyorsan el is készül, próbáljátok ki, mert nagyon finom!

Kókusztejes-currys rizstészta kacsahússal és zöldségekkel

Ismét zöldséges rizstésztát készítettem, de most egy nagyon finom kókusztejes-currys szósszal. Így az egész étel lágyabb, mégis erőteljesebb lett. a kókusztej lágyította, a chili és a gyömbér erőteljessé varázsolta. Annyira bejött a családnak, hogy az első elkészítés óta már háromszor is meg kellett csinálnom. Úgyhogy nincs kibúvó, csináljtáok meg ti is. Ez is egy 30 perces étel, akár munkából hazaérve, vagy hétvégén, egy gyors ebéd keretében is össze lehet dobni. Ismét figyeljünk arra, hogy mire összeállítjuk az ételt, minden hozzávalónk kéznél legyen és csak sorban dobáljuk a wokba. Valamint a wokedényben egyszerre csak egy adagot készítsünk, akkor lesznek a zöldségek friss-ropogósak, a tészta pedig nem egy ragacsos massza, hanem finom, szósszal bevont tészta.

Hozzávalók 1 adaghoz:
150 gramm rizstészta
1 tojás
1 marék vékonyra vágott cukkini
1 marék kis kockára vágott sárgarépa
1 evőkanál csíkokra vágott bambuszrügy
3 evőkanál apróra vágott, olajon megpirított kacsahús (én mellet használtam)
2 fokhagyma apróra vágva
1 levél medvehagyma vékony csíkokra vágva
szezámmag
szezámmagolaj


a szószhoz:
1 evőkanál olívaolaj
1 teáskanál curry
1 nagy csipet őrölt fahéj
4 vékony szelet friss gyömbér
chili (ízlés szerint)
1 dl húsleves alaplé
2 dl kókusztej

Nos, mint már fentebb is írtam, mindennek kéznél kell lennie. Így először elkészítettem a kókusztejes szószt. Az olívaolajon megfuttattam a curryt, fahéjat és a friss gyömbért és chilit, majd felöntöttem az alaplével és hagytam kicsit forrni. Végül hozzáadtam a kókusztejet és pár percig együtt forraltam az egészet, majd fedővel letakartam és felhasználásig állni hagytam. Felhasználás előtt a gyömbérszeleteket kivettem a szószból. Majd összevágtam a zöldségeket, valamint a tésztát beáztattam tűzforró vízbe kb 10 percre (azért 6-7 perc után érdemes már kóstolgatni, nehogy túlázzon), majd kiszedtem egy tálba.
Közben a wokedényt odatettem a tűzre, 1 evőkanál olajat hevítettem benne, majd megpirítottam benne a kacsahúst. Ezután egy papírtörlővel kitisztítottam a wokot és ismét kevés olajat hevítettem benne, beleeresztettem a tojást és vadul elkezdtem kavargatni. Amikor a tojás megszilárdult (értsd: rántotta állaga lett), rázúdítottam a zöldségeket, kb 20 másodpercig pirítottam, majd jött a tészta, amivel átforgattam (kb 5 másodperc) és már le is vettem alatta a lángot takarékra. E fenti currys kókusztejes szósszal ízesítettem, majd jól összeforgattam és már öntöttem is a tálba! Pirított szezámmaggal díszítettem. Jó étvágyat hozzá!

Póréhagyma krémleves töltött kucsmagombával

Itt a tavasz, én pedig valami igazi tavaszi levesre vágytam. Legyen szép színes, legyenek benne a tavasz finomságai. Így jutottam arra az elhatározásra, hogy a levelsbe betétként nem a megszokott sajt vagy kruton kerül, hanem medvehagymás-sonkás mascarponéval töltött kucsmagomba.
Mit is mondhatnék, remek választásnak bizonyult, fantasztikusan összeillett a póréhagyma krémes állaga a kucsmagombával. Próbáljátok ki, nem fogtok benne csalódni!

Hozzávalók:
a leveshez:
2 szál póréhagyma
1 liter zöldség alaplé
1 dl tejszín
fehérbors

a töltött kucsmagombához:
12 nagy kucsmagomba félbevágva
120 gramm mascarpone
2 szelet füstölt sonka
5 levél medvehagyma
a kucsmagomba szára összevágva, 10 dkg vajon megpárolva
só
bors
parmezán sajt

Először a póréhagymákat megmostam, a felső, sérült réteget lehúztam róla, majd karikára vágtam. Kevés olívaolajon 20 perc alatt megfonnyasztottam, borsoztam, majd felöntöttem a zöldséglevessel és 10 percig főztem. Majd botmixerrel leturmixoltam, hozzáadtam a tejszínt, hagytam egyszer összerottyanni és már kész is lett a levesem.

A gombák szárát kiszedtem és apróra vágtam, majd 10 dkg vajon megpároltam. A gombák kalapját nagyon alaposan megmostam, félbevágtam és egy tűzálló tálra tettem.
A kihűlt gombaszárakhoz adtam a mascarponét, a vékony csíkokra vágott medvehagymát és a kockára vágott füstölt sonkát, majd alaposan összekevertem. Utána még ízlés szerint sóztam és borsoztam (de óvatosan a sóval, mert sülés közben koncentrálódik az íze)
Végül a tölteléket a gombakalapokba töltöttem, az egészet megszórtam kevés reszelt parmezánnal és 10 perc alatt 200 fokosra előmelegített sütőben meg is sütöttem.

A töltött kucsmagomba magában, előételként is kiváló, de remek kiegészítője volt a póréhagyma levesnek.

Medvehagymás csirkecomb kukoricapehely-bundában brokkoli fasírttal

Ez egy fantasztikusan finom, ropogós bundába bújtatott sült csirkecomb, amit bátran ajánlok azoknak, akik rántott húsra éheznek, de nem akarnak olajban sütni, viszont valami nagyon ropogósat szeretnének!
Ragasztóanyagnak pedig medvehagyma-krémet választottam, ami fantasztikusan kiegészíti ezt a különleges sült-rántott húst.
Jójó, a hús már megvan, de mi legyen a köret. Szinte elfeledkeztem a  hűtőmben lapuló brokkoliról, de szerencsére férjem rákérdezett, így gondoltam egy merészet és fasírtot készítettem belőle!
A család ezt az ételt is megszavazta a "bármikor készíthetem" listára.

Hozzávalók 4 személyre:
8 csirke felsőcomb kicsontozva, bőr nélkül
medvehagymás pesto
natúr kukoricapehely

hozzávalók kb 25 kis fasírthoz:
1 nagy brokkoli
3 evőkanál zsemlemorzsa
tej
vöröshagyma
2 evőkanál reszelt trappista

Elsőként a combokat megmostam, kifiléztem és leszedtem a bőrét. Majd besóztam és felhasználásig hűtőbe tettem. Majd feltettem egy lábasban vizet forrni, és amikor már lobogva forrt, beleraktam a rózsáira szedett brokkolit és kb 10 percig forraltam. Ezalatt a brokkoli már kezdett megpuhulni, de a szára még kicsit keményebb maradt. Ekkor egy szűrő segítségével kivettem a brokkolit a vízből, egy villával nagyjából összetörtem, de hagytam benne nagyobb (1 centis) darabokat is.
A zsemlemorzsát annyi tejjel kevertem össze, hogy sűrű tejbegríz állaga legyen, majd alaposan összekevertem a brokkolival. Hozzáadtam még 1 apróra vágott vöröshagymát és 2 evőkanál reszelt sajtot is, majd kicsit még sóztam, jól összekevertem és pingponglabda nagyságú golyókat formáztam belőle.
Sütéskor ezeket a golyókat két tenyerem közé véve kicsit összenyomkodtam és pár evőkanál olívaolajon aranybarnára pirítottam mindkét oldalát.
A húsokat - kivéve a hűtőből - 2 evőkanál olívaolajon egy széles serpenyőben elősütöttem (azaz mindkét oldalukat aranybarnára pirítottam kb 2-2 perc alatt). Ezután mindkét oldalukon vékonyan megkentem a medvehagyma pestoval, majd natúr kukoricapehelybe forgattam és sütőpapírral kibélelt tepsibe tettem és 220 fokos sütőben még 30 percig sütöttem.

Baconos lazacfilé csicsókarösztivel

Minap annyira bejött a burgonyaköntösben sült lazacszelet, hogy úgy gondoltam, ezt bizony muszáj lesz baconnel is kipróbálni. SZerencsére lapult még a mélyhűtőben pár szép lazacfilé és anyósoméktól is megkaptam az utolsó darab csicsókákat, így nem is volt kérdés, a lazac mellé csicsókaröszti jár.
Nagyon gyors és egyszerű étel, ajánlom mindenkinek, ráadásul mind a lazac, mind a csicsóka nagyon egészséges étel. Egyébként csicsókát még mindig lehet piacon kapni, talán még a héten elérhető lesz, úgyhogy nincs kifogás, irány a piac és tessék felkutatni az utolsó csicsókákat!

Hozzávalók
a baconos lazachoz:
4 szelet kb 125 grammos lazacfilé
4-6 szelet vékony baconszalonna-csík
bors

a csicsókarösztihez:
500 gramm csicsóka
1 evőkanál liszt
1 tojás
10 dkg reszelt sajt
só
bors
chili

A lazacfiléket megmostam, majd papírtörlővel leitattam róluk a nedvességet. Borsoztam, majd mindegyiket betekertem baconszalonnába és a hűtőbe tettem pihenni.
Közben a csicsókát a nagylukú reszelőn lereszeltem, hozzáadtam a lisztet, a tojást, a reszelt sajtot, a chilit és a borsot, majd sóztam és alaposan összekevertem. Egy széles serpenyőben 1-2 evőkanál olajat melegítettem, hozzáadtam 50 gramm vajat és amikor a vaj is elolvadt, az egész csicsókás masszát a serpenyőbe kotortam és alaposan szétterítettem, megnyomogattam. Kb 7-8 percig pirítottam az egyik oldalát, majd egy tányért fektettem a tetejére, ráfordítottam a félig sült rösztit és óvatosan a még meg nem sült felével visszacsúsztattam a serpenyőbe. (azaz megforgattam)
Ezalatt egy másik serpenyőt szárazon (azaz olaj vagy bármilyen más zsiradék hozzáadása nélkül) felhevítettem és amíg a röszti másik fele sült, a baconos lazacfilék mindkét oldalát 3-3 percig pirítottam. A baconból elég zsiradék fog kisülni ahhoz, hogy kellően megpirulhasson. Mire a lazac elkészült, a röszti is ropogósra sült, így egyszerre tálalhattam őket!
Jó étvágyat hozzá!

Vargányás bulgur-rizottó

Ma valami nagyon gyorsat szerettem volna összedobni ebédre, de nem akartam sem a megszokott tejfölös tésztát (ez a gyerekeknél mindig nyerő), sem a szintén gyors rizottót (mivel az éppen 2 napja volt). De hiába kérdeztem kisebbikemet, ő csak azt mondta, "Anya, rizottót kérek!"
Szokás szerint kinyitottam a kamrát és szétnéztem. Az orrom előtt virított a bulgur, és már be is ugrott: bulgur-rizottó lesz. A bulgur tulajdonképpen búzatöret, azaz a hántolt búzaszemeket megpárolják, kiszárítják, majd tetszőleges nagyságúra összetörik. Van egészen finomra tört bulgur és majdnem egész szemű is. Kétszer annyi vízben kell megfőzni, mint a bulgur mennyisége (azaz 1 csésze bulgurhoz 2 csésze víz dukál). Ezzel a módszerrel amolyan "al dente" állagúra párolhatjuk a búzatöretet. Személy szerint én ezt imádom nagyon. Ha valaki mégis a puhább változatot szeretné, csak kicsivel több vizet kell hozzáadni.
A bulgur-rizottó pedig ugyanúgy készül, mint a sima rizottó, csak kevesebb kevergetéssel, így lényegesen lerövidül az elkészítési idő.

Hozzávalók:
2,5 dl bulgur (2és fél decis a bögrém, ezt szoktam teleönteni bulgurral)
5 dl húsleves alaplé
1 kis fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 evőkanál szárított vargányapehely
1 evőkanál vaj
1 evőkanál reszelt parmezán

Kevés olajon megfonnyasztottam a kockára vágott hagymát és fokhagymát, majd hozzáöntöttem a bulgurt és az alaplét, megszórtam a vargányapehellyel, alaposan elkevertem és fedővel letakarva, alaplángon kb 12 percig főztem. Akkor kész, ha az összes alaplét beszívja magába. Ekkor lezártam alatta a lángot, hozzáadtam a vajat és a parmezánt, összekevertem és hagytam még kb 5 percig fedő alatt puhulni.

Ennyi és nem több. Ugye, milyen egyszerű? És még milyen finom. Vargányapehely helyett használhatunk apróra vágott zöldségeket, csiperkét, amit közvetlenül a hagyma párolása után adjunk az ételhez, kicsit pirítsuk meg, amjd ezután jöhet a bulgur és az alaplé.
Kísérletezzetek kedvetek szerint, éppen olyan jól variálható, mint a rizottó!

Lazac ropogós burgonyaköntösben, póréhagyma mártással.

Hmm, megint egy hangzatos név, és ez most tényleg egy kicsit bonyolult ételt takar, de tényleg csak kicsit bonyolult ám.
Gordon Ramsey "Mennyei halételek" című könyvében találtam ezt a receptet, és nem csalódtam benne! Életemben nem ettem ennyire finom lazacot: szaftos, omlós, ízes, egyszóval mennyei!
Ha nem akartok kínlódni a burgonyaköntössel, akkor szerintem próbáljátok ki anélkül, sima sült krumpli körettel. A lényeg úgyis a finom, "medium" lazacsteak-en van! És azt bizony semmi sem bírja beárnyékolni!

Hozzávalók:
4 db 150 grammos lazacszelet
2-3 nagy,  hosszú burgonya
100 gramm vaj
2 evőkanál olívaolaj

A póréhagyma mártáshoz:
2 póréhagyma nagyon apróra vágva
2 evőkanál olvasztott vaj
1/2 teáskanál currypor
4 evőkanál száraz fehérbor
200 ml tejszín
só
bors

A lazacszeleteket sóztam, borsoztam, majd félretettem. A burgonyákat meghámoztam, majd éles késsel szinte papírvékony szeleteket vágtam belőle (ezt akár zöldséghámozóval is elvégezhetjük). Érdemes olyan szeleteket vágni, amik szinte beborítják a lazacot. Nekem egy lazacfilé szelethez 2-3 vékony burgonya kellett, hogy bele tudjam tekerni.
Miután a burgonyaszeletek megvoltak, egy serpenyőben felolvasztottam a 100 gramm vajat, amihez 2 evőkanál olívaolajat is adtam, hogy ne égjen meg könnyen. Majd közepes lángon mindegyik burgonyaszeletet megmártottam a forró vajban és kb 2 percig sütöttem, de vigyáztam, nehogy színt kapjon. Éppen, csak meg kell puhulnia a vajban. Majd a vajból kivéve hagytam kicsit hűlni, ezután pedig körben rátekertem a lazacszeletre 2-3 burgonyacsíkot úgy, hogy teljesen körbe legyen véve a hal.
Majd betettem a hűtőbe 1 órára a csomagocskákat. Mielőtt letelt volna az 1 óra, kivettem és megkentem olvasztott vajjal mindegyik csomagocskát, majd visszatettem még pár percre, hogy rádermedjen a burgonyacsíkokra a vaj.

Ezalatt az 1 óra alatt elkészítettem a póréhagyma mártást. Egy lábasban felmelegítettem 2 evőkanál vajat és alacsony lángon megpároltam benne az apróra vágott póréhagymát. Amikor a hagyma már puhává vált, hozzáadtam a curryt és alaposan elkevertem. Majd jöhetett a 4 evőkanál bor, amivel 2 percen át tovább főztem a hagymát.
Végül sóztam, borsoztam, beleöntöttem a tejszínt és kb 5 percen át gyöngyöztettem, amíg a mártás be nem sűrűsödött.

Ezután már csak a lazacszeletek voltak hátra: kivettem a csomagokat a hűtőből, majd egy nagy, tapadásmentes serpenyőt felhevítettem. Amikor elég forró volt, beletettem a lazaccsomagokat és mindkét oldalát 3-3 percig sütöttem, amíg a krumpli aranybarna színűvé nem vált. Majd papírtörlőre szedtem, ez felitatta a felesleges zsiradékot.
 Tálaláskor a póréhagyma mártásra halmoztam a lazac-csomagot.

Jó étvágyat hozzá!

Gravlax

Nagyon szeretem Gordon Ramsey "Mennyei halételek" című szakácskönyvét. Gyakran lapozgatom, közben álmodozom arról, hogy egyszer majd az összes benne lévő ételt elkészítem. Addig is próbálok olyanokat választani, aminek az alapanyagához könnyen hozzáférek. Ilyen például a lazac.  A halasomnál csodaszép, friss lazacfilét kaptam, nem volt kérdés, hogy az egyik feléből a régen áhított gravlaxot fogom készíteni. Ez egy sóban pácolt lazacszeletet eredményez, amivel igen gazdaságosan ki lehet váltani a boltban vásárolt és felettébb drága füstölt lazac filét. Ízre szinte ugyanolyan, de csak szinte, hiszen házilag érlelni sokkal finomabb, és ha az ember lányának van otthon füstsója, vagy füstaromája, akkor a füstölt ízhatás is igen könnyen elérhető!
Tudom, nem olcsó mulatság egy lazacfilé, de ha sikerül hozzájutnotok friss szelethez, próbáljátok ki a gravlaxot, nem fogtok csalódni!

Hozzávalók:
500 gramm friss lazacfilé
40 gramm nagyszemű só (kevés füstsót lehet bele keverni)
12 gramm kristálycukor
1 evőkanál durvára őrölt feketebors


A lazacfilét megszabadítottam a bőrétől, vigyázva, hogy a húson lévő barna réteg a lazacfilén maradjon, és kihúzkodtam belőle a szálkákat (én egy felesleges szemöldökcsipeszt használok hozzá). Majd egy tálkában összekevertem a sót,a cukrot és a borsot (és lehet még hozzá friss kaporlevelet is keverni),  és alaposan a lazacba dörzsöltem, minden oldalról. Majd egy akkora tálba, amiben kényelmesen elfér, elfektettem a lazacfilét, szorosan letakartam frissentartó fóliával, majd rátettem egy tálat, ami elfedi a halat és az egész tetejére egy súlyt  helyeztem.

24 órán át hűtőben érleltem (vannak, akik 48, 72 órára esküsznek, de már 24 óra alatt is bepácolódik a hal), majd lepakoltam róla a súlyt, leöntöttem róla az összegyűlt sós levet, hideg víz alatt alaposan lemostam, végül papírtörlővel szárazra töröltem.
Ezután éles késsel vékonyan felszeleteltem és már tálaltam is.
Akár pirítóson, akár salátákhoz, vagy csak magában ízlelgetve is csodálatos finomság!
Hűtőben jópár napig eltartható, természetesen lezárt edényben.

Édesköményes rizottó

Csodaszép édesköményt vettem a piacon és gondoltam, most nem hús vagy hal mellé készítem el, hanem legnagyobb kedvencemet, a rizottót fogom dúsítani vele. És nem bántam meg a döntést, férjuram teljesen odavolt tőle, hogy ez mennyire finom és máskor is készítsek ilyet! A gyerekek pedig csak falták és falták és folyton mondogatták, hogy "Anya, ez nagyon finom!"
Nem is húzom az időt, következzen a legújabb rizottó-szerelem receptje!

Hozzávalók:
1 édeskömény gumó
1 kávéskanál őrölt kömény
1 kis fej hagyma
1 evőkanál olívaolaj

4 nagy marék rizottó rizs
1 liter húsleves alaplé
30 gramm vaj a sofrittohoz
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl száraz fehérbor
50 gramm vaj a pihentetéshez
10 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez


Először az édesköményt csináltam meg, a hagymát apróra vágtam és az olívaolajon puhára pároltam. Majd az apró kockákra vágott édesköményt hozzáadtam, csipet sóval és 1-2 tekerés borssal, no meg az őrölt köménnyel fűszereztem és a legalacsonyabb lángon, fedő alatt hagytam párolódni kb 15 percet. Azért folyamatosan nézegettem, nehogy leégjen. (Ha nagyon nincs alatta már semmi folyadék, akkor érdemes 1-2 kanálnyi vizet ráönteni és így párolni tovább) Amikor eltelt a negyed óra, lezártam alatta a gázt és félretettem.

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon, lassú tűzön kb 10 perc alatt puhára pároltam (de nem pirítottam).
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adtam a rizst,  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a rizsszemek elkezdtek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Majd közepesre vettem a lángot, hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a rizs magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott húsleves alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
10 perc rizottófőzés után hozzáadtam a már megpárolt édesköményt és ezzel együtt folytattam a rizottó főzését, így az édeskömény a rizottó alaplével együtt fog teljesen megpárolódni.
Kb 20 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt), ekkor elzártam alatta a gázt és hozzáadtam az 50 gramm vajat és a kevés parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni, végül, a fedőt levéve a rizottóról, alaposan összekevertem.

Aki merészebb, próbálja ki ricottával vagy friss kecskesajttal megszórva, így is nagyon ütős és finom rizottót kapunk!

Avokádós mangó sushi

Nemrég vettem ragacsos rizst az Ázsia Bt-ben és kipróbáltam az ananászos ragacsos rizst, amit a Padthai wokbárban ettem. Isteni lett és én menthetetlenül beleszeretettem a ragacsos rizsbe. Ez egy nagyon magas keményítőtartalmű rizsfajta, és nem lehet pergősre főzni. Ázsiában nagyon közkedvelt, hiszen gondoljunk csak bele, mennyivel könnyebb pálcikával ragacsos rizst, mint pergős rizst enni.
Ilyen ragacsos rizst használnak a sushihoz is, amivel én már jó ideje szemezek. De mivel az igazi sushi készítésébe még nem mertem belevágni, gondoltam, először egy könnyű, gyümölcsös sushit készítek, amolyan édességet. Az eredmény nagyon dekoratív és igen finom lett!
Semmi ördöngösség nincs benne (kivéve, hogy be kell hozzá szerezni a ragacsos rizst, mert normál rizzsel nem működik), fázisfotókkal is illusztráltam a bejegyzést, hogy mindenkinek sikerüljön ez a különlegesség.

Hozzávalók 2 tekercshez (amiből kb 16 sushiszelet lesz):
300 gramm ragacsos rizs
400 ml kókusztej
1 dl tejszín
3-4 evőkanál cukor
1 avokádó
1 érett mangó

A ragacsos rizst a főzés előtt minimum 1 órán át áztattam vízben, majd a vizet leöntve róla, ráöntötem a kókusztejet és a tejszínt, hozzáadtam a cukrot és kb 30 perc alatt nagyon alacsony lángon puhára és jó sűrűre főztem (fedő alatt!).

Ezután megvártam, amíg langyos lesz, közben egy frissentartó fólia darabot levágtam és az asztalra tettem. Erre a téglalap alakú folpackra halmoztam a ragacsos rizst, szintén téglalap alakban kb akkorára, hogy, ha a közepére rakok egy sor avokádót, akkor feltekerve a rizs mindenhol befedje a zöld finomságot.

Ezután először a rizs egyik oldalát, majd a másik oldalát is felhajtottam és szorosan becsomagoltam a fóliába. Majd pár órára hűtőbe tettem. Amikor teljesen kihűlt és megkeményedett, kicsomagoltam a fóliából, a tetejére mangószeleteket fektettem, majd csinos kis sushi-szeleteket vágtam belőle.
Igazán egyszerű, mégis nagyon különleges édesség ez, próbáljátok ki, nem fogtok csalódni!

Ha pedig valakinek nincs kedve bajlódni a hajtogatással, töltögetéssel, akkor pohárba is el lehet készíteni ezt az édességet. A pohár aljára halmoztam apró kockákra vágott mangót, majd erre jött egy réteg ragacsos rizs. Ezt követte az apró kockákra vágott avokádó, ismét egy réteg rizs és a tetejét apró kockákra vágott mangóval szórtam meg!