2013. január 31.

"A" csokoládétorta

Ezt a nevet nem én adtam ennek a csodának, hanem maga az alkotója, Gordon Ramsey. De tény, aki ezt megkóstolja, annak mostantól mindig ez lesz "A" csokoládétorta.
Legalábbis az étcsokoládé kedvelőinek. De gyanítom, tejcsokoládéból is el lehetne készíteni, csak akkor talán nem lenne ennyire ütős. Én, amikor először kóstoltam, úgy éreztem, a csokoládé-mennyországban járok. Úgyhogy igazán méltó felidézése ennek a receptnek. És hogy miért is írom a felidézést? Először augusztusban írtam róla, de a blogról titokzatos módon eltűnt a bejegyzés. De most, a boszikonyha első szülinapján megfelelő alkalmat láttam arra, hogy ismételjek.
Íme, a csokoládétorta!

Hozzávalók 21 centis tortaformához:
 a tésztához (ez három adagnyi tésztát fog kiadni, a maradék kétharmadot ketté szedve lefagyaszthatjuk és később felhasználhatjuk):
250 gramm szobahőmérsékletű vaj
180 gramm kristálycukor
4 rúd vanília (én kettőt használtam, mert ennyi volt itthon)
2 tojás felverve
500 gramm finomliszt
1/4 teáskanál só

1 tojássárga vízzel kikeverve

400 gramm étcsokoládé (nagyon jó minőségű, minimum 60 %-os kakaótartalmú legyen!!!)
150 ml tej
250 ml zsíros tejszín
2 tojás felverve

Először a tésztát készítettem el, azaz a vajat és a cukrot habverővel simára kevertem, majd hozzáadtam a vaníliarudak kikapart belsejét és a tojásokat egyenként, vigyázva, hogy a keveréstől nehogy kicsapódjon.
A keverőgépet a legkisebb fokozatra állítottam majd apránként hozzáadtam a lisztet és a sót is és óvatosan még addig kevertem, amíg morzsalékossá vált. Ekkor leállítottam a gépet, kivettem a tésztát és kézzel gyúrtam tovább.
Majd három részre választottam szét, két részt a fagyasztóba tettem ( 1 hónapig is eláll), a harmadik részt liszttel megszórt munkaasztalon akkorára nyújtottam, hogy ki tudjam vele bélelni a 21 centis tortaformámat. ( az oldalán kb 3-4 centis ráhagyás legyen!)
A tortaformába nyomkodtam a tésztát, 20 percre hűtőbe tettem (ettől a sütés közben sokkal roppanósabb, finomabb lesz a tészta) majd sütőpapírt fektettem rá, amire sütőbabot szórtam és  betoltam a 180 fokra előmelegített sütőbe. 10 perc múlva kivettem, leszedtem róla a babot és a sütőpapírt, a széleket egyenletesre igazítottam, az esetleges repedéseket a maradék tésztából kipótoltam.

(Huhhh, nem olyan bonyolult ám ez, csak kicsit bonyolult olvasni. De ha egyszer elkészítitek, meglátjátok, hogy sokkal gyorsabban megy elkészíteni, mint leírni:-)))

Szóval a tésztát ezután visszatoltam még 5 percre a sütőbe, majd újra kivettem és megkentem a vizes tojássárgás keverékkel.  A sütő hőmérsékletét 130 fokra vettem vissza és újabb 3 percig sütöttem.

Miközben a tészta először hűlt, majd sült, a csokoládét egy tálba tettem, majd a tejet és tejszínt egy lábasba öntve felforraltam és a külön tálban lévő aprított csokoládéhoz öntöttem. Egy kézi habverővel addig kevertem, amíg teljesen egyneművé vált. Aztán 2 tojást egy kis tálban felvertem és a csokoládéganache-hoz kevertem. (csomómentesre) Ramsey mester szerint itt érdemes az egész keveréket egy szitán átszűrni, hogy az esetleges tojásdarabkák (gondolom a fehérjében lévő csomókra gondolt) ne kerüljenek a ganache-ba, de én ezt nem tettem meg és nem volt gond a csokitorta állagával.
Közben a torta tésztája túl volt az utolsó 3 perces elősütésen, így kivettem egy alátétre és a csokoládékrémet ráöntöttem.
Betoltam a sütőbe és 25 percen át sütöttem (illetve, amíg a töltelék kezd megszilárdulni, szóval érdemes 20 perc után kukkolni)

Ezután lekapcsoltam a sütőt, de nem vettem még ki a tortát, hanem további 30 percig hagytam bent hűlni. Fél óra elteltével kivettem és teljesen kihűtöttem.
Reszelt étcsokoládéval és kandírozott narancshéjjal díszítettem.


2013. január 30.

Baconbe tekert pisztráng

Gaba, a Tarka Bárka blog írója ellátogatott a lillafüredi pisztrángtelepre, amiről írt is egy bejegyzést. Én pedig azonnal rákerestem a honlapjukra, amin volt pár igencsak ízletes, nyálcsorgató recept. Az egyik igencsak megtetszett és el is határoztam, hogy az első adandó alkalommal elkészítem. Nos, nem kellett sokáig várni, az alkalom jött, én pedig mentem. A halasomhoz. És ugye ismeritek a mondást:"Aki korán kel, aranyat lel", én megleltem az aranyamat hajnali 6-kor, csodálatos, friss pisztrángok kerültek a szatyromba és már battyogtam is haza elkészíteni ezt a különlegességet!
Az adagon nem kell megrökönyödni, nagy a család, így 6 szép pisztrángot készítettem, amit 6 felnőtt és 2 gyerek evett meg jóízűen! De természetesen a pisztrángok számától függően a hozzávalók is arányosak csökkenthetőek.

Hozzávalók 6 pisztránghoz:
2 evőkanál vaj felolvasztva
400 gramm tejföl
2 evőkanál mutár
2 evőkanál piros arany (én apósom saját készítésű, paprikából darált sós fűszerkészítményét használtam)
5 gerezd zúzott/reszelt fokhagyma
bors
majoranna
só ( csak ha szükséges, nekem apósom piros aranya bőven elég volt)

A fenti összetevőket alaposan elkevertem, majd a pisztrángokat kívül-belül vastagon bedörzsöltem a "páccal". Majd jó 2 órát hagytam állni (de 1 óra is elég). Ezután óvatosan baconszalonnába tekertem a halakat, egy tepsi aljára kevés olívaolajat kentem egy ecset segítségével és erre fektettem a bebugyolált pisztrángokat. Ami tejfölös szósz lecsöpögött a halról, azt szépen visszakentem a tetejére, vigyázva, hogy a bacon csíkok ne legyenek tejfölösek.
200 fokos sütőben kb 15-20 perc alatt megsütöttem.

Köretként a már ismert zellersalátát tálaltam jégsaláta-tányérkában, annyi változtatással, hogy majonéz helyett most csak tejfölt és kapribogyót tettem a zellerhez. Nagyon jól illett a savanyúsága a pisztráng tejfölös ízéhez!

A boszikonyha első születésnapja

Pontosan ma van 1 éve, hogy elkezdtem írni a blogot. Akkoriban jópár ételem fotóját tettem fel a facebookra, és miután már többen is jelezték az ismerősök közül, hogy jó lenne mellé recept is, egy barátnőm felvetette az ötletet, hogy mi lenne, ha blogot írnék és így minden, általam készített finomságot fel tudnék tenni.  Miért is ne - gondoltam - saját szakácsfüzetet már úgyis vezettem, így legalább meglesz minden a neten is.

Persze soha nem gondoltam volna, hogy ennyire mélyen fogom belevetni magam a gasztronómiába. Ez csak amolyan hobbinak indult: felteszek mindent, amit szeretek és amit mi is eszünk napról napra. Aztán rájöttem, blogot írni nem feltétlenül csak szórakozás. Ez bizony felelősség is. Amíg csak ismerőseim olvasták, addig el sem gondolkodtam ezen. De amikor megjelent pár olyan olvasó, akikről nem tudtam, kicsodák, akkor kezdtem megérteni, hogy egy bloggal bizony üzenetet lehet közvetíteni. És mivel akkoriban már nagyon érett a családban egy életmódváltás, így kapóra jött, hogy tudatosan vegyek és egyek.
Ezután már egyre inkább az egészséges és természetes alapanyagok és az ebből készült ételek iránt kezdtem érdeklődni, persze nem mondom, hogy pár zsírosabb, "egészségtelen" fogás nem csúszott be. De a konyhám megtelt olyan dolgokkal, amikről az egészség-magazinok csupa jót írnak.

Elsőként a rizottóimat elmíteném, mivel felettébb rizottó-mániás vagyok. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ebben az évben 19 féle rizottót készítettem. És még mennyi ötlet van a fejemben! A következő 1 évben sem menekülhettek a rizottóim elől:-)

És persze ott voltak a fűszerek. Idén annyi, de annyi újdonság került a konyhámba és szerencsére igen aktívan használom is új barátaimat. Így egy majdnem hasonló ételből a fűszerek és szószok segítségével egy teljesen más, új ételt lehet alkotni. Csodálatos volt felfedezni, mi mihez illik, miből mit hoz ki egy-egy új fűszer. És persze jó volt az is, hogy pár ismeretlen csodát nektek is megmutathattam. Mára már elég szép mennyiségű és igen jó minőségű fűszer áll a rendelkezésemre, persze ez még csak a kezdet!

Aztán ott volt a tortamániám. Pár éve nagyon megszerettem a tortakészítést, a családnak, a barátoknak, ismerősöknek most már rendszeresen én készítem a tortákat a különböző alkalmakra.
Az elmúlt 1 évben ért a legnagyobb tortás kihívás: unokatesóm esküvőjére készítettem egy 100 szeletes tortát. Rettenetesen izgultam, 5 torta kellett, egy háromemeletes és két kísérőtorta. 3 napon át készítettem, végül hatalmas sikert aratott, nem sok morzsa maradt a hangyáknak:-)

Tortamániámhoz kapcsolódik a Facebookon található Édességrajongók Klubja, amihez fél éve csatlakoztam. Fantasztikus csapatot hozott itt össze Rubin S. Gaby, aki a klub háziasszonyaként igyekszik összegyűjteni minden olyan embert, aki szereti az édességet! Ebben a csoportban a legborúsabb napokon is találok valami ötletadó finomságot, úgyhogy, ha édességről van szó, a következő 30 évre van receptem bőven, szakácskönyveket nem kell lapozgatnom, elég benéznem az "édességesek" közé, máris ontják rám a lélegzetelállító kreálmányokat!

És ebben az 1 évben ért el a bonbon-láz is. Praliné Zsuzsinak és Bonbon Mániának köszönhetően - akik rengeteg türelemmel és kedvességgel válaszoltak minden egyes kérdésemre - felfedeztem ezt a csodás világot és sikerült pár igencsak izgalmas ízű bonbont és pralinét alkotnom. Voltam a Szamos Marcipán bonbon- és trüffelkészítő kurzusain is, életre szóló élmény volt. Ez a szenvedélyem már mindig megmarad és különleges alkalmakkor minden kedves ismerősöm számíthat pár szem finomságos bonbonra tőlem.

Tavasszal indult Damásdi Eszter befőzős projektje, amiről akkoriban elég sok újság is cikkezett. Ez a projekt arról szól, hogy bizony nem szabad elfelejtenünk, hogy régebben minden szezonális finomságot próbáltak ínségesebb időkre eltenni anyáink, nagyanyáink, akik akkoriban nem voltak olyan kiváltságos helyzetben, mint mi. Nekünk ma már elég csak bemenni egy üzletbe és lekvárok tömkelege vár ránk. Az már más kérdés, milyen minőségben. Így Eszter gondolt egyet és befőzésre buzdította a lányokat, asszonyokat! Én csatlakoztam, így 1 éven át minden hónapban legalább 1 finomságot kell készíteni, ami valamilyen tartósítási eljáráson esett át. Én először lekvárokkal kísérleteztem, majd jött pár különlegesség: pisztrángkaviár, olajos hal, rilette. Fantasztikus, hogy ennyi oldalát ismerhettem  meg a befőzésnek, tartósításnak!

Az 1 év alatt részt vettem különféle gasztroblogger játékokon is, a torta- és sütikészítési szenvedélyemet a SAD (Süss, Alkoss, Díszíts) fordulóin élhetem ki. Dizájnmenza szuper kezdeményezése, az "Egy doboz élete" is nagyon tetszett, főleg az a forduló, ahol E-kkel teli kedvenceinket kellett megalkotni csupa természetes anyagból. Azóta sokféle Mekis étel készül nálunk házilag és azt hiszem nem kell leírnom a különbséget! Az Enni határok nélkül elrepített egyik álomországomba, Izlandra, ahonnan több különleges ételt is elkészítettem. Volt saját kezdeményezésem, a Szakács Szerda is, amit egy darabig lelkesen csináltam, majd sajnos idő hiányában mára már igencsak elhanyagoltam. Pedig az ötlet jó, a rendelkezésemre álló szakácskönyveimből készítek minden héten 1-1 finomságot, amit lelkesen meg is osztok veletek. Talán idén újra visszahozom ezt a rovatot.

Év vége felé - A Tarka Bárka blognak köszönhetően - félelmetes hal- és tenger gyümölcsei - láz tört ki rajtam. Azóta is heti 3-4 alkalommal valamilyen tengeri finomság kerül az asztalunkra. És a család nagyon élvezi.Sőt, már követelik, ha 2 napig hanyagolom a vízben élők asztalra tételét. Úgyhogy nincs mese, a zsíros, cupákos húsok ideje lejárt - hozzáteszem, már nem is kívánjuk olyan gyakran, mint télvíz idején általában megszoktuk magunktól - jöhet a sok rák, kagyló, tintahal, polip és hal, hal, hal!!!

Köretek terén is jelentős változás állt be: a szokásos fehérrizs, tészta, burgonya hármason kívül (amiket szintén jól lehet variálni) belépett a képbe a rizstészta, a barnarizs, a vadrizs, a ragacsos rizs, a köles, az árpa (gersli), a hajdina, a kuszkusz, a bulgur, és persze hatalmas mennyiségű, ropogós zöldség.

Sajtkészítéssel is próbálkoztam, azóta a család már csak az én finom, kenhető kecskesajtomat szereti, és a gomolyám is igen nagy sikereket ért el. A variációk száma végtelen, a sajt pedig igazi házi és finomságos! De még mennyire! Ha tehetitek, szánjatok rá időt, zongorázni lehet a különbséget a saját készítésű és a bolti közt!

És ne feledkezzek el az 1 év alatt megismert rengeteg gasztrobloggerről, akik segítettek, inspiráltak, noszogattak (ha éppen elszállt az ihlet), bíztattak és rengeteg jó tanácsot adtak!
Nem szeretnék mindenkit felsorolni, hiszen mindenki magára ismer, aki az elmúlt 1 évben mellettem volt! Köszönet Nektek a sok segítségért!

És Nektek, drága Olvasók, köszönöm, hogy napról napra, hétről hétre követtek. Az elmúlt 1 év alatt több, mint 400 olvasóm lett, akik a Facebookon követik a boszikonyhát. 1 év alatt 38.000 alkalommal nyitottátok meg a blogot. A legnépszerűbb bejegyzés a házi fondantkészítés lett, de ott sorakozik mögötte a házi kacsatepertő és a sült marha oldalas is (nesze neked egészséges életmód:-)))
Igen szép eredményt ért el a malacsült és a rosé kacsamell is, de sajnos halétel egy sem jutott be a legjobb 10 közé. Remélem 1 év múlva már jelentősen változik ez a statisztika is!

1 év....voltak hullámhegyek és hullámvölgyek is. Egyben biztos vagyok: olyan sok pozitív visszajelzést kaptam tőletek, ami miatt nemcsak érdemes, hanem muszáj is folytatnom!

Boldog Születésnapot Marka Boszikonyhája!

(a képen életem legfinomabb csokoládétortája, Gordon Ramsey receptje alapján. A recept egyszer már fent volt a blogon, de titokzatos módon eltűnt, így ígérem, pótolom nemsokára az elmaradást!)

A csokoládétorta

2013. január 28.

Narancsos camembertes rizottó

Senkit se ijesszen el a narancs szó a rizottó mellett, annyira fantasztikusan pikáns ízt ad az amúgy is mennyei rizottónak, hogy mostantól sokszor fogok ehhez a kis cselhez folyamodni más feltétek mellé is. Például garnélás rizottóhoz egyenesen fantasztikus lehet, de ki fogom próbálni simán, csak naranccsal, esetleg avokádós-narancsos rizottóként. Hmmm, már zsong is a fejemben a sok ötlet.
És hogy honnan is jött ez a narancsos rizottó? A héten sikerült nagyobb mennyiségű kezeletlen narancshoz jutni és arra gondoltam, mi lenne, ha a rizottóba kerülő fehérbor helyett ezt facsarnám. (persze az ötletet elősegítette, hogy elfogyott itthon a fehérbor, viszont mindenképpen rizottót szerettem volna vacsorára) Kellemesen fanyar, félvér narancsom volt, ráadásul a héját is nyugodt szívvel használtam fel.
Nem macerás, bár annak tűnik, ínyenceknek pedig kötelező!!!

Hozzávalók:
300 gramm Arborio, Carnaroli vagy Vialone Nano  rizs
2 narancs leve és húsa
fél narancs gyufaszálnyira vágott héja
1 liter zöldségleves alaplé
2 evőkanál olívaolaj
30 gramm vaj
1 nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
70 gramm vaj a pihentetéshez
5 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez
1 egész camembert sajt

Először is "kivégeztem" a narancsokat. Azaz mindkettőt lemostam, majd félbe vágtam és egy kanál segítségével kikapartam egy tálkába a levét és némi gyümölcshúst. Majd az egyik fél narancshéjból kikapartam a fehér részt, mert az keserű és a maradék narancssárga héjat gyufaszál vékonyságúra szeleteltem és félretettem.


A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, hozzáadtam az apróra vágott narancshéjat és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon, lassú tűzön kb 10 perc alatt puhára pároltam (de semmiképpen nem pirítottam).
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adtam a rizst,  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a rizsszemek elkezdtek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Majd közepesre vettem a lángot, hozzáöntöttem a narancslét és narancshúst és hagytam, hogy a rizs magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott  zöldség alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
Kb 20 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt), ekkor elzártam alatta a gázt és hozzáadtam a 70 gramm vajat és a kevés parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni, végül, a fedőt levéve a rizottóról, hozzáadtam a kockára vágott camembert sajtot is, alaposan összekevertem és tálaltam.

2013. január 25.

Kacsahúsleves

Előre bocsátom, ez egy igazi gezemice-leves lett, volt kacsaaprólékom (fej, láb, nyak,szárny, farhát) és az előző napi kacsamell csontja, valamint 1 kisebb pecsenye kacsamáj is, így igazán tartalmasra sikerült az én egyszerű kacsalevesem. Úgyhogy aki valami szabványos kacsaleves-receptre számít, az bizony most csalódni fog. Amit találtam, beletettem és bizony jól tettem, mert isteni finom, ízes levesem lett!
Sosem voltam igazán "kacsás", de anyósoméknak köszönhetően megszerettem, sőt, ma már szinte hetente kerül ilyen, vagy olyan formában kacsa az asztalra.
Most éppen leves formájában.
Egy időben mindig bújtam a szakácskönyveket, hogy megtaláljam a tökéletes húsleves receptjét. Aztán rájöttem, hogy a legfinomabb húslevest akkor tudom elkészíteni, ha mindent beleteszek, amit csak belekívánok. Ez a kacsaleves is így járt most, úgyhogy ne csodálkozzatok egyik hozzávalón sem:-)))

Hozzávalók:
kacsaaprólék (nálam a fent felsoroltak, de bármilyen kacsahús jó!)
4 sárgarépa
2 fehérrépa
1 kis zellergumó
2 kis krumpli
5 gerezd fokhagyma
3 kis fej vöröshagyma
negyed kelkáposzta
2 marék zöldborsó
10 csiperke gomba

7 szem bors
zellerlevél
szerecsendió virág (elhagyható)

A recept rendkívül egyszerű. A húsokat, csontokat alaposan lemostam, megtisztítottam a pihéktől...stb! (halkan teszem hozzá, a kacsa nyelvét is belefőztem, majd kb 1 óra főlés után kiszedtem, kicsit megpirítottam és úgy ettem meg! Aki most húzza a száját, egyszer próbálja ki, mert leírhatatlanul finom!)
A zöldségeket megpucoltam és kisebb darabokra vágva egy lábasba tettem a húsokkal együtt. Felöntöttem annyi vízzel, ami bőven ellepi (legalább 3-4 ujjnyira), majd sóztam, tettem bele 7 szem borsot (a családi hagyomány szerint), pár szárított zellerlevelet és 2 szerecsendió virágot, majd gyöngyözve főztem kb 2 és fél órán át.
Csodásan aranysárga színe és igen zamatos íze lett!

SAD XII. forduló: Káposztás rétes

A rétes nem csak újévi étel ám, hanem farsangkor is előszeretettel készítették a háziasszonyok. Szilveszterre már készítettem édes réteseket, de most eszembe jutott apósom szuper káposztás rétese, amit még én is megeszek. Pedig alapból nagyon nem szeretem. Talán, mert kiskoromban valamiért mindig édes káposztás rétest dugtam az orrom alá és az nekem nagyon nem jött be. Pedig a vörös párolt káposztát imádom balzsamecettel és mézzel megpárolni, szóval nem a képoszta és az édes íz kombinációjával van a baj. És ugye a rétes is alapjában véve egy édes étel, szóval nem tudom, mi okozza az ellenérzéseimet.
Apósom úgy készíti, hogy sós is, édes is, borsos is, szóval igazán különleges, és ez nekem bejön.
Úgyhogy gyorsan elkértem a receptet (rendkívül bonyolult :-), és mivel anyósom hozzáfűzte, hogy férjuram egyik nagy kedvence, így kaptam a farsangi időszak által kínált alkalmon és el is készítettem.
Egyúttal pont kapóra jött a SAD (Süss,Alkoss,Díszíts gasztrojáték) 12. fordulójára, amire Éva, a Takarékos Konyha blog írója a "Csavard fel" témát adta meg, azaz bármit készíthetünk, a lényeg, hogy fel legyen tekerve. Hát, nálam aztán tekeredik a rétes:-)

Hozzávalók 2 réteshez:
réteslap (rétesenként 3 lapot szoktam használni)
70 gramm vaj (nálam legalábbis ennyi ment el)

a töltelékhez:
fél fej káposzta

bors
cukor

A káposztát vékony csíkokra vágtam, majd pár evőkanál olajon megpároltam, miközben sóztam, borsoztam és 1 evőkanál cukrot is hozzáadtam. Itt persze mindenki úgy ízesíti, ahogy neki a legjobb, lehet édesebbre, sósabbra, de akár pikáns borsosra is készíteni a tölteléket.

Majd 70 gramm vajat felolvasztottam, az első réteslapot kiterítettem egy nedves konyharuhára, és alaposan megkentem az olvasztott vajjal. Erre tettem a következő lap rétestésztát, amit szintén megkentem a vajjal, majd következett az utolsó réteslap. A kikenésre azért van szükség, hogy a lapok ne ragadjanak össze sütés közben és jó ropogóssá váljanak. Nos, a réteslap egyik hosszú oldalára halmoztam a káposztás tölteléket, majd óvatosan feltekertem a rétest, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem és a feltekert réteseket is megkentem az olvasztott vajjal.
Forró sütőben kb 15-20 perc alatt aranybarnára pirult.


Jó étvágyat hozzá!

2013. január 24.

Narancsos trüffelkrém torta

Drága barátnőm, Gabi szülinapja közeledett. Egyik este csörgött a telefon, élete párja hívott, meglepetéspartit szervez Gabinak. Én persze bevállaltam a tortát. Tudván, hogy Gabi nincs oda az édes tortákért, gondoltam, egy étcsokoládés trüffelkrém naranccsal megbolondítva csak jó lehet! És az is lett. De még milyen jó! Csak az a baj, hogy éppen édességmegvonó kúrán vagyok, de azért egy vékony szeletet engedélyeztem magamnak! Mert ezt kár lett volna kihagyni! Egy biztos, a szülinapomra tuti ilyen  tortát csinálok, szerelem lett első kóstolásra!

Hozzávalók 23 centis tortaformához:
a piskótához:
10 tojás fehérje és sárgája
10 evőkanál liszt
10 evőkanál cukor

a krémhez:
700 gramm étcsokoládé (én 70 %-osat használtam)
900 ml tejszín

1 üveg narancslekvár (én sajátot használtam, ami kesernyés-fanyar ízű)


A trüffel krémet előző este készítettem el, mivel meg kell dermednie és másnap ezt a dermedt krémet jól ki kell habosítani! Szóval a tejszínt felforraltam, majd lezártam alatta a tüzet és beleraktam a csokoládét. Egy kézi habverővel addig kevertem, amíg tökéletesen sima krémet nem kaptam. Éjszakára hűtőbe tettem dermedni.

Másnap reggel a piskótát készítettem el. Az az igazság, hogy 10 tojásból a 26 centisembe szoktam készíteni piskótát, de most jó magas tésztát szerettem volna, hogy ne csak 3 , hanem 4 rétegű legyen!
10 tojás fehérjét habbá vertem, de nem túl keményre, különben a sütőben megemelkedik, aztán, amikor kiveszem, össze is fog esni és a belseje homorú lesz. Szóval olyan közepesen keményre vertem, raktam bele egy csipet sót is. A 10 db sárgáját pedig 10 evőkanál cukorral fehéredésig kevertem, majd hozzákevertem 10 evőkanál lisztet és az egészet összeforgattam a fehérjével. Aki szeretné, tehet bele teáskanálnyi sütőport is, én nem szoktam.
Sütőben 1 órán át sütöttem kb 180 fokon, az első 20 percben békén hagytam, aztán megkukkolgattam, nehogy megégjen. Kb 45 perc elteltével tűpróbának vetettem alá és ha a tűn még tészta marad, tovább sütöm. Ha a teteje kezdene barnulgatni, ráteszek sütőpapírt, hogy nehogy megégjen, és így sütöm tovább.


Szóval a piskóta kész lett és kihűlt. Ezután 4 szép, egyenlő részre vágtam. A trüffelkrémet kivettem a hűtőből és gépi habverővel alaposan felhabosítottam. Először alacsony fokozaton, majd egyre gyorsabbra kapcsoltam, végül a maximum fokozaton vertem (volna)  kb 1 percig. De sajnos a leghabosabb verzió előtt a gép meghalt. 12 éve volt velem jóban-rosszban és most feladta!

Visszatérve a tortára: a krém így is szuper lett. A piskóta első lapját letettem egy szép tálcára és rákentem a narancslekvár egyharmadát, majd beborítottam a krém egynegyedével. Ezután jött a következő piskóta, amire ismét narancslekvár egyharmada és trüffelkrém egynegyede került. Jött a harmadik piskóta, ezt az utolsó harmad lekvárral fedtem és a trüffelkrém harmadik negyedével. Végül, az utolsó piskótalapot és a torta oldalát a maradék krémmel borítottam.
Díszítésül a torta tetejére körbe vékonyra szelt narancs-szeleteket tettem és fehércsokoládé-forgáccsal alaposan megszórtam!

Remélem kedvet kaptatok hozzá. Ha a leírásban valami  nem érthető, írjatok bátran a megjegyzéshez!

Narancsos túrókrém

Ha már készítettem egy adag narancslekvárt és maradt is bőven nyalakodni való, akkor muszáj hozzá kitalálni valami finomságos édességet. Mi is legyen, mi is legyen? Rég nem ettünk túrókrémet, úgyhogy már szaladtam is a boltba túróért meg mascarponéért. Ennél csodásabb kombinációt már régen alkottam! És egyszerű, annyira, de annyira egyszerű! Pár perc kotyvasztás, kavargatás, kóstolgatás, és már kész is a desszert. Csak semmi fakszni, lényeg az egyszerűség, de nagyszerűség!

Hozzávalók 2 pohárhoz:
250 gramm túró
250 gramm mascarpone
8 evőkanál porcukor
narancslekvár

A túrót villával alaposan összetörtem, majd hozzákevertem a mascarponét és a porcukrot és habosra kevertem egy kézi habverővel. Majd 2 teáskanál narancslekvárt lazán elkavartam benne, hogy látszódjanak a fehér és narancssárga csíkok, majd 2 pohárba óvatosan belekanalaztam a narancsos krémet a feléig, erre tettem 2-2 teáskanállal a narancslekvárból, majd a tetejére rászedtem a maradék narancsos-mascarponés túrókrémet.

Fogyasztásig hűtőbe tettem, vacsora után 5 percig sem tartottak a pohárkrémek!


Fahéjas narancslekvár

Vettem egy nagyobb mennyiségű kezeletlen héjú tarocco narancsot, és egy részét narancslekvárként képzeltem el. A tarocco egy szicíliai, félvér fajta, éppen ezért a lekvárom is szép, sötét-naracs színű lett. Tettem bele narancshéjat is bőven, és sikerült is elkészítenem életem egyik legfinomabb narancslekvárját. Biztos, ami biztos alapon főztem bele egy fahéjat is és bátran mondhatom, csak jót tett a narancsnak ez a kis fűszeres íz!
Aki édes narancslekvárra vágyik, az ne is olvassa tovább, mert az enyém kicsit kesernyés (de csak annyira, amennyire egy narancslekvárnak illik) és minimális cukrot tartalmaz.

Hozzávalók:
3 kg narancs (nekem 16 db volt)
6 narancs héja gyufaszál vékonyságúra vágva
2 dl víz
300 gramm cukor
1 fahéj

A narancsok közül 6 szépet lemostam és zöldséghámozóval vékony héjdarabokat forgácsoltam róla. Ezeket gyufaszál vékonyságúra vágtam, majd 2 dl vízben feloldottam 200 gramm cukrot és ebben a szirupban főztem a narancshéjat kb 40 percig. Amíg a narancshéj főtt, én a többi narancsot "kibeleztem". Sok helyen olvastam már, hogy narancslekvár készítésnél meg kell szabadulni minden héjtól, még a narancshúst körbevevő vékony hártyától is, mivel az nagyon megkeseríti a lekvárt. Így kifundáltam egy módot, ahogy a legkevesebb munkával a legtöbb narancshúshoz és léhez juthatok anélkül, hogy a keserű belső héja is belekerülne. A módszer igen egyszerű: a narancsot keresztben kettévágom, majd egy kanál segítségével óvatosan kikaparom a húst - és vele együtt a narancslét is - így gyakorlatilag semmi fehér és keserű nem kerül bele a lekvárba, csak amennyit én szeretnék. Az a keserűség pedig bőven elég, ami a cukorszirupban fővő narancshéjból kijön. Ez adja meg igazán a lekvár zamatát.
Szóval, miután mind a 16 narancsot kikapargattam , hozzáadtam a már 40 perce fővő cukorszirupos narancshéjhoz és rászórtam még 100 gramm cukrot, a fahéjat, valamint egy fél citrom levét is belefacsartam, mivel így megőrzi a lekvár a gyönyörű, narancsvörös színét.

Kb 2 órán át főztem alacsony lángon, egészen addig, amíg a lekvár állaga elég zselés nem lett. Hozzáteszem, ehhez a lekvár kb fele el is főtt. És hogy hogyan is tudom ellenőrizni, hogy elég jó lesz az állaga? Egy kistányérra szedjünk egy keveset és ha pár perc múlva "megzselésedik", akkor jó. Ha folyós marad, akkor lehet tovább főzni még 10 percig, majd újabb próba. De már a kevergetés közben is érezni ám, ahogy a lekvár egyre sűrűbb és sűrűbb. Szóval tévedni nem lehet. Ha mégis bizonytalanság gyötör, inkább tegyél bele Dzsemfixet, abból nagy baj nem lehet!
Szerencsére nekem jó sűrű lett, meg is töltöttem vele két 370 ml-es üveget és még a desszerthez is maradt belőle.
Érdemes házilag készíteni, sokkal intenzívebb, sokkal narancsosabb, mint bármilyen bolti narancslekvár!

2013. január 23.

Zellersaláta

Tegnap szkájpoltam Kriszta barátnőmmel, aki Hollandiában él a szerelmével. Szeretek vele beszélni, mert sokszor terelődik a beszéd az ételekre és mindig van az én drága barátnőmnek pár jó ötlete. Amikor kint voltam náluk Venloban, egy tök egyszerű sült csirkeszárnyat bolondított meg mártogatós szárzellerrel. Most pedig éppen egy zellersalátáról regélt ódákat! Meg is hozta a kedvem hozzá, ráadásul tudtam, hogy anyósomtól kapott két hatalmas kacsamell várakozik a hűtőben, ehhez pedig tökéletes lesz a zeller.
És persze jött megint a sors: Mautner Zsófi pont tegnap osztotta meg a facebookon a joghurtos-citrusos zellersalátája receptjét, a TV Paprikán pedig a két falánk olasz csodás szardellás-fokhagymás salátaöntetet készítettek. Úgyhogy vegyítettem a látottakat-hallottakat, jött az elmaradhatatlan "markásítás" és kész is lett a kétféle zellersaláta. Az egyik egy majonézes-mustáros, a másik szardellás fokhagymás. Mindkettő fantasztikus ízvilágú, mégis, az egyik kicsit édeskés-savanykás, a másik erős és sós! Próbáljátok ki, valamelyik biztosan nagy kedvenc lesz!

Hozzávalók:
a majonézes-mustároshoz:
Majonézes-mustáros zellersaláta
1 közepes zellergumó (nekem akkora volt, mint a 2 öklöm egymás mellé rakva)
2 szál újhagyma apróra vágva
majonéz
tejföl
magos mustár
fél citrom leve

bors

a szardellás-fokhagymáshoz:
1 kis zellergumó (nekem akkora volt, mint az egyik öklöm)
4 szardella-filé
2 gerezd fokhagyma
5-6 levél friss bazsalikom
olívaolaj

A zellergumókat megpucoltam, majd nagylukú reszelőn lereszeltem. Először a majonézes- mustárosat készítettem el. A reszelt zellerhez hozzáadtam 1 púpos evőkanál tejfölt, 3 evőkanál majonézt, 1 teáskanál magos mustárt, az apróra vágott újhagymát, fél citrom levét és ízlés szerint sóztam, borsoztam. Alaposan összekevertem és még igazítottam kevés majonézzel az ízén.

Szardellás-fokhagymás öntettel
A szardellás-fokhagymáshoz a szardellákat és a fokhagymát a bazsalikom és pár evőkanál olívaolaj társaságában egy mozsárba tettem és alaposan összezúztam, egészen krémessé. Ha nem elég híg, lehet még hozzátenni kevés olívaolajat. Ezt az öntetet locsoltam a reszelt zellerre és alaposan elkevertem, hogy minden zellercsíkot bevonjon a csodás fokhagymás-szardellás íz!

Remélem Ti is kedvet kaptatok hozzá, akár magában, akár húsok mellé kiváló és egészséges saláta!

Juhtúróval töltött gomba

A tegnapi töltött cékla után maradt egy kevés juhtúró, és nagyon nem szerettem volna, ha megromlik. Ezért a legegyszerűbb és egyik legnagyobb kedvencem készült el kísérőként, a ma esti narancsos kacsa és zellersaláta mellé.

Ajánlom előételként is, vagy ahogy 15 éve én is fogyasztottam: borkorcsolyaként egy finom pohár bor mellé.

Hozzávalók:
10 közepes gomba
10 teáskanál juhtúró
10 kakukkfű-levélke
olívaolaj

A gombákból kiszedtem a törzsét, gombakefével megtisztítottam a piszoktól (akinek nincs gombakeféje, az nagyon kevés vízzel leöblítheti, de vigyázzunk, a gomba magába szívja a nedvességet és sütés közben összefonnyad, ha vizes!), majd  mindegyiket egymás mellé tettem egy tálcára és a törzse helyére 1-1 kanál juhtúrót halmoztam. A juhtúró-halmok közepét kakukkfűvel díszítettem, és a sütőbe tolás előtt kevés olívaolajjal locsoltam meg a gombákat.
Kb 20 perc alatt, forró sütőben aranybarnára pirult a juhtúró, a gomba pedig éppen eléggé megpuhult, de nem fonnyadt meg!
Pillanatok alatt elkészül és igazán különleges finomság!
Jó étvágyat hozzá!

Juhtúróval töltött cékla


Múlt héten vettem brindza juhtúrót, gondoltam, gombát töltök vele. És mintha a sors is mellettem lenne, pont aznap tette közzé blogján Gabojsza egy fantasztikusan kinéző, juhtúróval töltött cékla receptjét. Jött is a belső hang: nekem ezt meg kell csinálnom!!!


A juhtúró ugyebár már megvolt, céklát pedig tegnap sikerült beszereznem (aranyos kis kerek céklák, pont egy adagnyiak), így elkészítettem ezt az elsőre kicsit talán furán hangzó, mégis valami eszméletlenül finom előételt!
A cékla édessége és a juhtúró sóssága tökéletesen kiegészítik egymást, igazi ízbomba a tányéron!

Hozzávalók 4 személyre:
4 kerek cékla (én a kisebbeket részesítettem előnyben)
juhtúró, minden céklába 1-1 teáskanálnyi
friss kakukkfű

A céklákat alaposan megmostam, majd héjastól beletettem egy lábasba és annyi sós vízzel, ami ellepi, puhára főztem. Majd a héját lepucoltam róla, nekem szinte egyben lejött az egész, pár helyen kellett csak késsel kicsit megkapirgálni. Ezután a cékla alját egyenesre vágtam, hogy megálljon, a tetejéről levágtam egy kis részt, hogy a belsejét jól ki tudjam vájni. Majd a keletkezett lukba töltöttem a juhtúrót úgy, hogy kicsit még be is fedje a cékla tetejét. A juhtúrós töltelék közepébe szúrtam egy kis kakukkfüvet, majd forró sütőben kb 10 perc alatt addig sütöttem, amíg a sajt aranybarnára nem pirult.
A család imádta, örök hálám Gabojszának (ismét), hogy ilyen remek recepttel örvendeztetett meg minket!

2013. január 22.

Krumplileves házi kolbásszal

Egy igazi farsangi ételt készítettem, azaz egészen pontosan a farsang végéhez kötődő levest hoztam nektek! 2013.02.13 idén hamvazó szerda, azaz a Nagyböjt kezdete. Ilyenkor igazán húshagyó étel lehet a krumplileves, aminek én most kevésbé böjti változatát készítettem el - kolbásszal. De természetesen a hús kihagyásával máris böjti étel kerekedik ebből a finom levesből!
Nagyon jó ízt ad neki a kakukkfű és a babérlevél, de nyugodtan lehet kísérletezni a fűszerezés terén is! 

Hozzávalók:
2 gerezd fokhagyma felkarikázva
2 sárgarépa felkarikázva
6 közepes burgonya felkarikázva

4 evőkanál tejföl
1 csapott evőkanál liszt
kakukkfű
babérlevél

bors
másfél liter zöldség alaplé
10-15 karika kolbász

Egy lábasban kevés olívaolajon megfuttattam a fokhagymát, majd hozzáadtam a répát és kicsit átpirítottam. Majd összekevertem a liszttel és felöntöttem a zöldség alaplével. Hozzáadtam a krumplit, a kakukkfüvet és 1 babérlevelet, majd addig főztem, amíg a krumpli meg nem puhult. Amikor már csak pár perc volt a teljes puhulásig, beletettem a kolbászkarikákat is és még kb 5 percig együtt főztem. A végén hozzáadtam a tejfölt (a hideg tejfölt egy kis tálkában csomómentesre kevertem egy kevés forró levessel), alaposan összekevertem és már kész is volt a krumplileves.
Jó étvágyat hozzá!




Paradicsomos rákragu kölessel

Férjuram húgáék jöttek hozzánk vendégségbe, így valami különleges tengeri finomságot szerettem volna készíteni, mivel úgy tudtam, azt szeretik! Két dolog közt hezitáltam: rák vagy kagyló! Végül a rák nyert, mindenki legnagyobb "örömére". Kiderült ugyanis, hogy sógornőm párja nem szereti (persze ezt már csak a tálalás pillanatában mondták), így a legeslegnagyobb dicséretnek vettem, hogy Jani a tányérján lévő egész adagot megette, majd közölte velem, hogy ez bizony finom volt:-)
Hmmmm, így kell egy "rákotnemszerető" embert rákrajongóvá tenni! Vagy legalábbis egy picit megkedveltetni vele ezt a csemegét...

Hozzávalók:
500 gramm garnélarák megtisztítva
1 konzerv hámozott paradicsom
friss bazsalikomlevél

bors
1 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál vaj
2 gerezd fokhagyma

A garnélarákokat megszabadítottam a páncéljuktól, alaposan lemostam és kis darabokra vágtam. Majd egy serpenyőben 1 evőkanál olívaolajat és egy evőkanál vajat olvasztottam fel. A 2 gerezd fokhagymát apróra vágtam és nagyon gyorsan megfuttattam az olajban, de nem engedtem, hogy megégjen, mert szinte azonnal rá is dobtam a garnélarákokat. Addig kevergettem és pirítgattam, amíg a rákok rózsaszínűvé nem váltak, majd sóztam, borsoztam és ráöntöttem az apró kockákra vágott hámozott paradicsommot. Mellédobáltam pár friss bazsalikomlevelet összetépkedve és kb 10 percig rotyogtattam, hogy az ízek összefőjenek.
Kölest készítettem mellé, ami rendkívül egészséges, lúgosító hatású gabona, melynek igen magas az ásványianyag tartalma. A kölest először is kiválogattam, mert pár szemen rajta maradt a héja, majd vízzel átmostam. 1 csésze köleshez kb másfélszeres vizet adtam, kicsit sóztam, majd takaréklángon puhára pároltam.
A köles és a rákragu kiváló társai voltak egymásnak, így egy igen egsézséges és finom vacsorában volt részünk!

Próbáljátok ki ti is, jó étvágyat hozzá!

2013. január 21.

Kókusztejes ragacsos rizs ananásszal

Minap a Padthai wokbárban jártam. A bár zseniálisan van kitalálva - talán nem véletlen, hogy a mellette lévő kínai gyorsétterem totál üresen kongott, míg itt állandóan jöttek a vendégek. Nos, itt te magad választhatod ki, hogy milyen alaphoz milyen feltétet és milyen szószt adjanak. És utána a látványkonyhának köszönhetően végig is nézheted, ahogy pár perc alatt elkészítik az általad kreált ázsiai finomságot.
Itt történt, hogy édességként kókuszos ragacsos rizst választottam. És miután megettem a kacsahúsos, bambuszos rizstésztámat, belekóstoltam ebbe a számomra ismeretlen nassolnivalóba.
Fogalmam sincs, mennyire autentikus, de nekem eszméletlenül bejött. Még másnap is a számban éreztem az ízét és amikor hétvégén ismét az Ázsia Bt sorait róttam, és megláttam a ragacsos rizst, nem is tétováztam. Kókusztej volt itthon (nagy kedvencünk a brazil mokeka - zöldséges hal, aminek az egyik alapanyaga a kókusztej, így az mindig van itthon - és igen, nemsokára receptet is teszek fel erről a halról is), már csak mangó kellett. De mangó csak nagyon zöld és nagyon kemény volt, nem akartam elrontani egy éretlen gyümölccsel ezt az új kedvencet. Így az ananász mellett döntöttem, ami amúgy is volt itthon, mivel szerencsére egy édes darabot sikerült vennem.


Itthon aztán feltúrtam a netet egy épkézláb receptért. Hááát, mit is mondjak, vagy 10 féle elkészítési módot találtam (órákon át párolás, vízben főzés, majd kevés kókusztejjel nyakonöntés...stb), így egy egyszerű - és persze markásított - változatot választottam, amibe nem is kell olyan sok cukor. 
Így szombat este már ázott is a ragacsos rizs a vízben, vasárnapra pedig kész volt az ázsiai édesség!

Hozzávalók:
300 gramm ragacsos rizs
100 gramm cukor
500 ml kókusztej
csipet só
ananász/mangó

A rizst előző este beáztattam vízbe, majd másnap leöblítettem és egy vastag aljú lábasban feltettem főni a kókusztejjel, a cukorral és a sóval. Kb 30 perc alatt készre főtt. Ne ijedjetek meg, a rizs össze fog állni, mégis szemes marad, de semmiképpen nem pergős. Aztán pohárba tettem egy keveset a rizsből, erre jött pár szeletke ananász, majd újból rizs és a sort az ananász zárta. Hűtőbe tettem és hidegen fogyasztottuk, de akinek jobban tetszik melegen, próbálja ki úgy is! Az ízhatás hasonló a gyümölcsrizséhez, mégis, a kókusztejben való főzés és a rizs "ragacsossága" egészen más állagot és ízt ad ennek az egyszerű finomságnak! Már alig várom, hogy érett mangóval is kipróbáljam!

Jó étvágyat hozzá!

2013. január 18.

Zeller krémleves

Anyi krémlevest készítettem már, de a zeller kimaradt. Enni persze már ettem és finomnak is találtam, de valahogy a konyhámig már nem jutott el ez az étel.
De tegnap vettem a piacon egy szép nagy zellert és nem is volt kérdés: levesként végzi!
A feltétet nem bonyolítottam, simán megszórtam sajttal. Pedig lehetne zellerchips, de barátnőm ötletét is kipróbálom legközelebb: vajas galuskát ajánlott! De most nem volt sok időm, maradt a sajt és a reszelő:-)
A család úgy lapátolta be, mintha kötelező lenne, majd hatalmas szemekkel néztek rám: nincs több? Nem, sajnos csak  ennyi volt! De ígérem, nemsokára újra lesz, vajas galuskával.

Hozzávalók:
1 szép nagy zeller

bors
1 liter zöldség alaplé
fél liter főzőtejszín

A zellert kockákra vágtam, majd zöldésg alaplében kb 20 perc alatt puhára főztem. Botmixerrel pürésítettem és felöntöttem a fél liter tejszínnel, majd kicsit sóztam és borsoztam. Hagytam felforrni, és tálaláskor reszelt sajttal szórtam meg!
Nagyon gyors, egyszerű leves, nem is kell túlbonyolítani, mert így finom!
Jó étvágyat hozzá!

2013. január 17.

Szezámmagos pirított haltej réparösztivel

Hú, megint egy izgalmas cím, szerencsére ezt talán ki lehet mondani, csak elég hosszú! Viszont egy olyan finom ételt takar, amit legszívesebben minden héten ennék. De a haltej nagy kincs ám, a halasok sem osztogatják csak úgy! Sőt, még pénzért sem mindig! Általában, ha haltejet akarok venni (főleg halászléhez, ugye), akkor mindig hozzáteszik, hogy csak ikrával. Így most nagyon megörültem, amikor rengeteg haltej és pár kósza ikra állt a halasnál egy tálban. Rögtön lecsaptam rá: "ugye lehet venni tejet ikra nélkül is?" célravezető kérdéssel.
A vége az lett, hogy fél kilónyi haltejjel caplattam haza a piacról, és agyalhattam, hogy egészen pontosan hogyan is készítsem el. Végül semmi fakszni, semmi bonyolítás, hogy minél jobban érvényesülhessen az íze. És hogy milyen is a pirított haltej? Ugyanolyan krémes, lágy és finom, mint a rántott velő! Szóval, aki velőrajongó, az mostatól vadásszon a haltejre is!

Hozzávalók:
500 gramm haltej (az enyém szerintem harcsáé volt, mert olyan hosszúra és nagyra nőtt)

bors
pankómorzsa
szezámmag
kevés olaj a sütéshez

a réparösztihez:
2 sárgarépa megpucolva és nagylukú reszelőn lereszelve
1 tojás

bors
turbolya
1 kanál finomliszt

A lereszelt répát összekevertem a fűszerekkel és 1 kanál finomliszttel, majd hozzáadtam az egész tojást és alaposan elkevertem. Kevés olajat melegítettem egy serpenyőben és kis halmokat tettem bele, amiket egy kanál hátával szétlapítgattam kis "körökké". Mindkét oldalukat kb 2-2 percig pirítottam.
A tejet közvetlenül a pirítás előtt sóztam, borsoztam, majd megforgattam a szezámmaggal elkevert pankómorzsában és kevés olívaolajon  mindkét oldalát megpirítottam.
A krémes haltej mellé tökéletes választásnak bizonyult a kicsit ropogós, édeskés réparöszti.
Jó étvágyat hozzá!

2013. január 15.

Grillezett domolykó zöldségágyon

Ősszel Sárazsadányban "nyaraltunk", szokásos horgászparadicsomunkban. Imádom a helyet, mivel a horgászház kb 30 méterre van a Bodrogtól, mindösszesen egy kerítés és rövidke erdő tisztással választ el minket a horgászat élményétől. A házat amúgy is erdő veszi körül, a falu feljebb van, így a béke és nyugalom szigete ez!
Ilyenkor 10 napig megszűnik a TV, az internet, a rádió, (nekem még a telefon is), azaz minden! Csak a család, a víz, a halak, a bográcsozás és a hihetetlen nyugalom, ami körülvesz minket!
Ebben az álomban szoktunk mi horgászni lelkesen és bizony eddig mindig nagyon szép eredménnyel. Ezen a kései nyaraláson (majdnem azt írtam, hogy idén, de hiszen ez már a múlt év), sikerült kifognom egy elég méretes domolykót. Még sosem fogtam ilyen halat. Párom is csak annyit tudott róla, hogy a pontyfélékhez tartozik, de fogalmunk sem volt, hogy szálkás -e (mármint jobban, vagy kevésbé, mint a ponty), milyen az íze, hogyan kell a legjobban kihozni az ízét. Leginkább attól féltem, hogy a nem megfelelő elkészítéssel esetleg kiszárítom a húsát és egy száraz halat kell nyelnünk sok majonézzel, hogy élvezhető legyen.
Nos, nem így lett! A domolykót lefagyasztottuk és a tegnapi napig bizony a mélyhűtőben fagyoskodott szegény.

Utána néztem a neten, összesen egyetlen receptet találtam domolykóra, az is parázs fölötti sütést ajánl, vagy alufóliában parázs közé rakást.
Mivel a panelban ez elég körülményes, gondoltam, a grillserpenyőmben jól megsütöm, abból baj nem lehet. És , hogy ne száradhasson ki még véletlenül sem, egy kis szalonnát sütöttem alá. Nem ártottam vele, az biztos, az én Férjuram még 1 óra múlva is azt szajkózta, hogy "Ez mennyire finom volt!" , meg hogy "Legközelebb is foghatnál domolykót!" - mintha ez rajtam múlna :-)))
Az már csak hab volt a tortán, hogy a hasában rengeteg ikra lapult, amit szintén kisütöttem!

Hozzávalók:
1 szép, méretes domolykó (az enyém kb 30 centis volt)
1 csík zsírszalonna (az enyémben volt kevés hús is)

fokhagyma ízlés szerint (én 3 gerezdet használtam)
citrom
2 közepes sárgarépa
1 közepes cukkini
fél póréhagyma

A domolykót  - mivel féltem, hogy nagyon szálkás lesz - 1,5 mm-enként beirdaltam, sóztam és fokhagyma-nyomón átpasszírozott fokhagymával bedörzsöltem, majd pár órára a hűtőbe tettem. Halsütés előtt a zöldségeket megpucoltam, vékony csíkokra vágtam, a póréhagymát felkarikáztam, majd - amíg a domolykó sült a grillserpenyőben -  kevés olívaolajon egy sima serpenyőben éppen csak megpirítottam, végül kevés sóval megszórtam és tányérra szedtem a ropogós zöldségeket.
Egy grillserpenyőben a zsírszalonnát kisütöttem és ebbe a zsírba tettem bele a domolykót, amit közvetlenül a sütés előtt meglocsoltam egy fél citrom levével. Érdekes, hogy a savanykás íz egyáltalán nem érződött rajta, viszont valami isteni, szaftos lett a hal húsa. Hogy ez a só-fokhagyma-citrom triónak, vagy a domolykó jellegének köszönhető, azt nem tudom, de legközelebb is mindent ugyanígy csinálok, és bőszen reménykedem, hogy az eredmény is ilyen mennyei lesz!
A halat mindkét oldalán kb 5-5 percig sütöttem, majd a zöldségágyra tettem. A végén még kisütöttem a halak ikráját is, ezzel mintegy megkoronázva az amúgy is fejedelmi vacsorát!
Ha lehetőségetek van rá és hozzájuttok domolykóhoz, mindenképpen készítsétek el ezt a receptet, de szerintem pontyból vagy kárászból is ugyanilyen vacsorát alkothattok!


Helyesbítés: azóta egy névtelen olvasóm volt olyan kedves és felvilágosított, hogy a képeken nem domolykó, hanem jászkeszeg látható. Én hiszek neki, hiszen domolykót eddig én még nem fogtam és a hal kifogásakor férjem sem volt benne biztos, mindössze a falu régi öreg halásza tudta megerősíteni a tényt, hogy a fenti hal domolykó. Mégis, az olvasó szava szent (az öreg halász pedig nem tévedhetetlen), így a békesség kedvéért annyit igazítanék a recepten, hogy akár domolykóval akár keszeggel is elkészíthető. És tény, hogy akármi is volt ez a hal, az íze isteni lett sütés után :-)
Kedves Névtelen! Köszönöm a hasznos információt :-)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...