2016. október 4.

Csokis-mentás brownie

Aki ismer, tudja, hogy a legnagyobb kedvencem az After Eight. Egyszerűen megőrülök a mentás
édességekért, főleg, ha az a menta étcsokoládéval párosul.
Amikor megláttam ezt a sütit az idei Segítsüti oldalán, tudtam, hogy ezt muszáj megsütnöm. Cseppet sem csalódtam, pont olyan, mint egy brownie: lágy és krémes, ugyanakkor az enyhe menta íz felidézi bennem a kedvenc édességet. Egyszóval azt hiszem megtaláltam a számomra tökéletes süteményt.

Hozzávalók:
200 gramm étcsokoládé
200 gramm vaj
3 közepes tojás
250 gramm cukor
125 gramm liszt
1/2 csapott kávéskanál sütőpor (ezt azért tettem bele, hogy kicsit könnyítsek a töménységen)
csipet só
30 csepp borsmenta olaj

díszítéshez 1/2 tábla fehér csokoládé

Az étcsokoládét a vajjal, vízgőz felett megolvasztottam, majd belecsepegtettem a borsmenta olajat és alaposan elkevertem.
A tojásokat a cukorral habosra vertem a robotgép segítségével, majd hozzáadtam a langyos vajas csokit és ezt is jól elkevertem. Majd kanalanként adagoltam hozzá a sütőporral és sóval elkevert lisztet és addig kevertem, amíg szép egynemű nem lett az egész massza.
Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam (nekem 25x30 cm-es volt itthon) és 30 percig sütöttem.
Amikor kivettem a sütőből, hagytam kicsit hűlni, majd egy kis tálkában megolvasztotam a fehércsokoládét, amit olvadt állapotban egy kis uzsonnás zacskó aljába kanalaztam, az egyik sarkán pici lukat vágtam és ebből kinyomva díszítettem az isteni brownie-t.

2016. szeptember 26.

Citrompite

Van egy blog, ahol mindig megtalálom a nekem való édességet. Ez Szofika blogja, nem titok, már
régóta odavagyok érte. Szofi valahogy mindig eltalálja az ízeket, arányokat és tudom, ha tőle választok, az mindig nyerő lesz!
Így volt ez most is, amikor megláttam egy nyereményjátékában a citrompitéjét. Mivel közeledett férjuram születésnapja és ő nem rajong a tortákért, el is határoztam, hogy ezt a citrompitét fogom neki megsütni. Bejött a terv, férjúr imádta, morzsa sem maradt belőle :)
Szofikám, ismét köszönöm a tippet!

Hozzávalók egy 23x23 cm-es szögletes, vagy 23 cm átmérőjű köralakú piteformához:
A tésztához:
250 gramm liszt
70 gramm porcukor
125 gramm vaj
2 tojás sárgája

A krémhez:
5 egész tojás
140 gramm cukor
150 ml habtejszín
2 citrom kifacsart leve és biocitrom esetében reszelt héja

A tészta hozzávalóit alaposan összegyúrtam, majd elfeleztem, az egyik felét tettem a fagyasztóba, a másik fele ment a hűtőbe 1 órára, hogy kihűlve könnyen nyújthatóvá váljék.
1 óra múlva a sütőt előmelegyítettem 160 fokra,  a lehűlt tésztát lisztezett felületen kinyújtottam és kibéleltem vele a sütőformát úgy, hogy legyen bőven pereme is. Visszatettem az egészet újabb fél órára a hűtőbe, így sokkal szebben fog sülni a tészta. Majd úgynevezett vakon sütést csináltam, azaz a hűtőből kivéve a tésztával bélelt piteformát,először villával megszurkáltam a tésztát, majd sütőpapírt tettem a tetejére, amire babot öntöttem és így sütöttem 10 percig, majd a babot és sütőpapírt levéve róla újabb 20 percig sütöttem.
A krém hozzávalóit robotgéppel összekevertem, majd a tésztára önötttem és további 20 percig sütöttem.
A tésztánál megmaradt 2 tojásfehérjét 1 evőkanál porcukorral keményre felvertem, majd a remegős citrompitét a sütőből kivéve, kanállal a tetejére halmoztam és újabb 10 percre visszatoltam a sütőbe.
A sütőből kivéve hagytam kihűlni, majd szép szeletekre vágva tálaltam.


2016. szeptember 20.

Zöldségkrém

Régóta itt van a tarsolyomban ez a recept, hiszen évek óta készítem nyáron ezt az isteni zöldségkrémet. Anyósomtól tanultam a receptet, igazi családi kincs.
Én legjobban pirítóson szeretem, de friss kenyéren vagy tésztával összekeverve is megállja a helyét.
Készítsétek el, és döntsétek el, nektek melyik a kedvenc.

Hozzávalók egy kb 400 grammos tejfölösdoboznyi adaghoz:
2 közepes fej vöröshagyma
1 sonkahagyma/lilahagyma
1 gerezd fokhagyma
1 kisebb padlizsán
1 közepes cukkini
3 szép nagy paprika (én most 1 kápiát, 1 kaliforniait és 1 tvpaprikát használtam)
4 nagyobb, húsos paradicsom
olívaolaj

bors
kakukkfű

Hagymákat megpucoltam, apró kockákra vágtam. Cukkinit alaposan megmostam, majd felcsíkoztam és ezt is apró kockákra vágtam. A fokhagymát felkarikáztam. Padlizsán héját levágtam, felszeleteltem, majd apró kockákra vágtam. Paprikát, paradicsomot megmostam, paprikát kicsumáztam, majd mindent szintén apró kockákra vágtam.

Kb 3 evőkanál olívaolajat egy mélyebb serpenyőbe (lehet wokedény is) tettem, beleszórtam a hagymát és hagytam, hogy kicsit piruljon. Majd hozzáadtam a padlizsánkockákat és addig pirítottam, amíg a padlizsán szinte olvadóssá lágyult. Ezután következett a cukkini, kicsit átpirítottam ezt is,majd sóztam, borsoztam és hozzáadtam a fokhagymát, paprikát és paradicsomot is. A paradicsom elkezdte kiereszteni a levét (ha nincs elég leve, érdemes fél-1 deci vizet hozzáönteni, hogy meg tudjanak a zöldségek párolódni.)
Rászórtam a friss kakukkfüvet, letakartam fedővel és pár percenként átkeverve hagytam összefőni.Kb 15-20 perc alatt kész is volt.
A zöldségkrém akkor jó szerintem, ha a zöldségek elkezdenek kicsit pépesedni, mégis mindegyiknek megmarad egy kicsit az állaga, mégsem ropogós.
Anyósom ilyenkor még kevés cukrot is hozzá szokott tenni, hogy még édesebb legyen, esetleg alternatív megoldásként lehet bele kevés ketchupot tenni, de én így szeretem, natúran, sóval és borssal.
Ha hosszabb időre szeretnénk eltenni, a tárolóedényt teleszedve, a tetejére 1 ujjnyi olívaolajat kell önteni, majd fedővel szorosan lezárni. Így a krém jópár hétre kitart, hűtőben tárolva. (simán kamrában még nem próbáltam, lehet, hogy ott is elállna, mint a zakuszka vagy a padlizsánkrém)

Kedvencem a sárgarépás-tökmagos teljes kiőrlésű kenyérből készült pirítós, rajta házi vaj és a mennyei zöldségkrém.
Igazi ragyogás az őszben, ugye?

2016. augusztus 9.

Rántotta császárgombával és vargányával


A sárospataki piacon járva néha igazi kincsekre bukkan az ember lánya, főleg, ha van egy boszikonyhája, amiben bármilyen különlegességet kotyvaszthat.

Nos, egy szép esős csütörtök és péntek után a szombat csodás gombákkal várt rám. Elsőként a rengeteg vargánya tűnt fel, vettem is belőle fél kilót. Aztán megláttam egy narancssárga kalapú gombát – életemben nem láttam még ilyet, rá is kérdeztem gyorsan. „Há’úrigomba ez, kedveském! Vagy más néven császárgomba, mert ezt régen csak a császárok és urak engedhették meg maguknak” – világosított fel az árus.

Kértem 2 adagot, ami kb 8 szép gombát jelentett. Otthon aztán rávetettem magam a netre és láss csodát, ezt találtam a császárgombáról.

„Igen jóízű, közkedvelt gomba, már a rómaiak is nagyra becsülték íze miatt. Nyersen is fogyasztható (pl salátának) Elkészítve az ételeknek aranysárga színt ad.”
Hmmm, nekem több sem kellett, kitaláltam, hogy finom, friss házi tyúktojással fogom elkészíteni.

Hozzávalók 4 személyre:
6-8 császárgomba
1 marék szárított vargánya
1 gerezd fokhagyma

bors
10 tojás

A vargányát egy puha sörtéjű fogkefével szárazon áttisztogattam, majd vékony szeletekre vágva, újságpapírra fektetve a napra raktam száradni. (kb 6-8 óra alatt teljesen ki is szárad és vagy szeletekben, vagy megőrölve, jól zárható üvegben tárolom. Később a szeleteket forró vízben áztatás után felhasználom, vagy őrölt formáját sóval, őrölt borssal, fokhagyma-granulátummal keverve kiváló fűszersó válik belőle.)

A császárgomba kalapját óvatosan megmostam, de vigyáztam, hogy minél kevesebb víz érje, mert megszívja magát és ezt is felszeleteltem. Kevés olajat felforrósítottam, majd hozzáadtam a felszeletelt császárgombát és hagytam, hogy elfője a kiengedett levét. Közben a vargányát forró vízbe áztattam, majd 10 perc áztatás után kivettem a vízből papírtörlőre és egészen apróra összevágtam.  Amikor a császárgomba elfőtte a levét, hozzáadtam a vargányát is és a vékony karikákra vágott fokhagymát, majd sóztam, borsoztam és alaposan átpirítottam. Kaptam egy klassz gombaalapot, amivel elég sok mindent lehetne ezután tenni. Pl rizottóhoz hozzáadni a főzés utolsó 10 percében. Vagy tejszínnel dúsítani és tésztát főzni hozzá, majd parmezánnal bőven megszórva alaposan összeforgatni. Vagy, mint jelen esetben – tojásrántottába tenni.

A tojásokat feltörtem, sóztam és jól felvertem, majd a gombaalaphoz adtam és pár perc alatt készre sütöttem. Tálaláskor meg lehet szórni kevés sajttal, ropogós-friss zöld erőspaprikával, vagy piros fűszerpaprikával, de én azt javaslom, együk csak magában, hogy a fantasztikus gombák íze kellően érvényesülhessen.

2016. február 2.

Záróra

Sziasztok!
Már egy ideje szenvedek a bloggal. Egészen pontosan jó ideje szenvedek vele, az elmúlt 1 évben szinte nem is volt új bejegyzésem (hiszen időm kb nulla). És mostanra érzem azt, hogy elfáradtam én is, a blog is és a blog fészbúk oldala is. Nincs baj, jól vagyok, de egy picikét most bezárom a boltot. Talán egyszer még ki is nyitom :) Addig is tudtok kutakodni a blogon és a fészbúkos oldalamon egyaránt! Köszönöm az eddigi követéseket, remélem néha tudtam tenni az asztalotokra valami finomat :)
Szép estét, Marka

2015. november 3.

Cideres-almás kacsamell



Végre-végre itt vagyok és vadiúj receptet hoztam.
Az alapja kacsamell, ami eredetileg rosé kacsamellnek indult, de a konyha ördögének útjai – Istenéhez hasonlóan – kifürkészhetetlenek, úgyhogy muszáj volt valamit kitalálnom, ha az a kacsamell nem olyan lett, amilyet akartam.
Szóval eszembe jutott, hogy Mautner Zsófi valami hasonlót ügyeskedett csirkecombbal, így belevágtam én is és a siker nem maradt el. Íme a recept, 4 személyre.

Hozzávalók:
2 pár kisebb kacsamell bőröstől
2 szép alma
kakukkfű
bors
kb 1,5 dl cider (almabor)
1 dl tejszín (de tényleg tejszín, állati és min. 30% zsírtartalmú)
bulgur köretnek

Nos, kezdjük az elején. A kacsamell párokat szépen szétvágtam, így kaptam 4 szép kis kacsamell filét, persze bőre rajta. A bőrt óvatosan bevagdostam egy éles késsel úgy, hogy a hús alatta nehogy sérüljön, mert akkor sütés közben nagyon kiszárad, mivel a finom hús leve mind kicsorog.
Ezután egy széles serpenyőt felforrósítottam (nem kell bele semmilyen zsiradék, nemsokára lesz belőle bőven), majd a kacsamelleket a bőrös felükkel ráhelyeztem – persze sercegett, mint a fene, sült a finom kacsazsír kifelé. A kacsamelleket sóztam, borsoztam annak rendje-módja szerint.
Aki szereti a kacsazsírt, az ilyenkor vegyen elő egy tálkát és a serpenyőt időnként megdöntve kanalazza ki az alján összegyűlő zsírt, majd sózza és fűszerezze és hagyja szépen megdermedni. Hűtőben sokáig eláll és csak rá kell kenni a puha kenyérkére.
No, de térjünk vissza kis barátaink mellehúsához: amíg a kacsa jó 10 percen át sült a bőrös felével, addig az almákat megmostam, majd félbe, ismét félbe és ismét félbe, azaz 8 szép szeletre vágtam.
A kacsamelleket megfordítottam és a másik felükön is sütöttem közepes lángon, immáron lefedve egy fedővel, úgy kb 6-7 percig.
Majd, miután letelt a 6-7 perc (na jó, legyen mondjuk 7), kiszedtem egy deszkára őket és letakartam lazán alufóliával, hogy ne hűljenek ki nagyon és legyen idejük a rostoknak a kacsa levét magukba szívni.
Közben a hátramaradt zsírban (ha nagyon sok, öntsük le) megforgattam az almákat, majd meglocsoltam a ciderrel és hagytam, hogy elfője a nagy részét.
Ekkor jött a Barbatrükk. A kacsamelleket szépen felvágtam kb fél centis szeletekre és az egészet visszaömlesztettem az almák mellé, majd megkóstolva úgy ítéltem, egy kevés só még elkelne.
Ezután adtam hozzá a tejszínt, hagytam összeforrni és már le is zártam alatta a lángot, mert készen lett az isteni, cideres-almás kacsamell.
Köretnek bulgurt készítettem hozzá.

2015. április 7.

Csupacsokis-epres muffin



Kriszta barátnőm látogatott meg Hollandiából és valami nagyon-nagyon csokis finomsággal akartam meglepni. Szofika csokis muffinjára esett a  választásom, egészen apró változtatással és bögréről grammra átszámolással. Szofikám, ismét bebizonyosodott, hogy a sütijeid nálam bizony viszik a pálmát, szóval köszi :)

Hozzávalók 24 db muffinhoz:
330 gramm liszt
1 teáskanál szódabikarbóna
csipet só
100 gramm holland kakaópor
2 tojás
250 gramm barnacukor
400 gramm görög joghurt
1 evőkanál vaníliakivonat
125 ml étolaj
200 gramm apróra tört étcsokoládé (70 %-os)
8-10 szem eper apróra vágva

A lisztet, szódabikarbónát, kakaóport, csipet sót egy tálba kimértem és óvatosan összekevertem, félretettem. Majd a 2 tojást kikevertem robotgéppel a cukorral, hozzáadtam a joghurtot, elkevertem. Ezután következtek a száraz hozzávalók (liszt, bikarbóna, kakaópor, só keveréke), nagyon óvatosan belekevertem a tojásos-joghurtos masszába, végül az olajat adtam hozzá és addig hagytam dolgozni a robotgépet, amíg egynemű tésztát nem kaptam. Ezután már egy sima fakanállal forgattam bele az apróra tört étcsokoládét.
Muffinformát félig szedtem a tésztával, majd mindegyiket megszórtam a kisebb darabkákra vágott eperrel. Végül 180 fokra előmelegített sütőbe toltam és 20 perc alatt készre sütöttem.
Vigyázat, naaaaagyon csokis!

2015. március 18.

Avokádós-csokis brownie

Szofika, a Szofika a konyhában kiváló bloggerinája egyszer egy nagyon klassz oldalt ajánlott nekem, csupa-csupa avokádós recepttel. Már akkor kinéztem ezt a csodás csokis-avokádós brownie-t, de mégis csak most készítettem el. Nagy kár volt ennyit várni, az eredmény isteni. Természetesen az avokádó íze itt sem érezhető, viszont nagyon finom, krémes lesz tőle a brownie. Legyetek merészek és próbáljátok ki nyugodtan!
Forrás: innen.

Hozzávalók:
3 dl avokádópüré (kb 2 nagy és jó puha avokádó kell hozzá)
225 gramm étcsokoládé felolvasztva
180 gramm cukor (én barna cukort használtam)
2 tojás
1 teáskanál vaníliakivonat
130 gramm liszt
3 evőkanál kakaópor
1/2 teáskanál sütőpor
2 csipet só
3 evőkanál avokádóolaj (én ennek hiányában sima napraforgóolajat használtam)
115 gramm apróra tört étcsokoládé


A sütőt előmelegítettem 180 fokra

Elsőként a 225 gramm étcsokoládét összetörtem és mikróban felolvasztottam, de vigyáztam, nehogy forró legyen és kikristályosodjon.
Majd az avokádópürét és a langyos olvasztott csokit egy mély keverőtálba tettem és habverővel a legalacsaonyabb fokozaton, óvatosan összekevertem. Hozzáadtam a cukort és ezt is eldolgoztam, majd következtek egyenként a tojások és a vaníliakivonat. Alaposan összekevertem. Egy külön tálban összekevertem a lisztet, a kakaóport, a sütöport és a sót és ezt már egy fakanál segítségével, óvatosan a krémbe forgattam. Ezután következett az olaj, végül az apróra tört csokoládédarabok, amiket szintén óvatosan összeforgattam.

Egy 25*35 cm-es tepsit kibéleltem sütőpapírral és a tésztát beleegyengettem. Majd az előmelegített sütőben kb 25-30 perc alatt készre sütöttem.

Én vaníliafagylalttal tálaltam, de az eredeti receptben leírt krémmel is isteni lehet. Ehhez 1 puha avokádót pürésre kell nyomni villával és összekeverni 2 és fél csésze porcukorral, valamint 1/4 teáskanál vaníliakivonattal. Ha a brownie kihűlt, ezzel az avokádókrémmel is be lehet vonni.
Jó kísérletezgetést :)




2015. március 14.

Mennyei diótorta

Megláttam és beleszerettem. Ez az a torta, amit azonnal el kell készíteni. Két, általam nagyra becsült és nagyon kedvelt bloggerina is elkészítette. Először Györgyusz ITT, majd követte Zsuzsi ITT, végül nálam landolt a recept, amiben semmit nem változtattam - és milyen jól tettem.
A család teljesen el volt ájulva, egyhangúan megszavazták, hogy húsvétkor ugyanez a verzió legyen az asztalon, krémje kevéske tojáslikőrrel megbolondítva. Nos, rajtam nem fog múlni:-) De lássuk ezt a valóban MENNYEI diótortát.

Hozzávalók:
a piskótához:
5 tojásfehérje
2 csepp citrom
12 dkg barna cukor
25 dkg darált dió 

a krémhez:
5 tojássárgája
1,5 dl tejszín
4 dkg barna cukor
1 evőkanál vaníliás pudingpor
5 dkg fehér csokoládé
20 dkg vaj

Grillázs:
20 dkg cukor
5 dkg tisztított dió

A piskótához a tojásfehérjéket a 2 csepp citromlével keményre vertem, majd hozzáadtam a cukort, végül a darált diót egy fakanál segítségével óvatosan belekevertem.
Egy 23 centis tortaformát kibéleltem sütőpapírral, beleöntöttem a masszát és 170 fokos sütőben 30 perc alatt készre sütöttem.
A sütőből kivéve hagytam kicsit hűlni, majd először a kapcsos sütőforma szélét szedtem le róla, később az alját is leszedtem, de a sütőpapírt már csak akkor, amikor teljesen kihűlt. Nagyon óvatosan kell a tésztával bánni, mert borzasztóan törékeny. Én Zsuzsi tanácsára betettem a kész  és már kihűlt piskótát 2 órára a hűtőbe. Így könnyebben félbe tudtam vágni.

Amíg a tészta hűlt, előkészítettem a krémet: a tojássárgákat a tejszínnel, a cukorral és a pudingporral csomómentesen elkevertem, majd vízgőz felett kb 12 perc alatt, folyamatos kevergetés mellett besűrítettem. A sűrű krémet levettem a vízgőz fölül és beletördeltem a csokoládét, majd addig kevergettem, amíg az össze csokidarabka el nem olvadt. Majd - még a langyos krémbe - apránként beledolgoztam a szobahőmérsékletű vajat, végül a krémet is a hűtőbe tettem, hogy kicsit dermedjen.

A piskótát félbevágtam, a krém felével megkentem, majd rátettem a piskóta másik felét (kicsit töredezett, de szépen eligazgattam) és a maradék krémmel bevontam az egészet.

A grillázshoz először is kikentem olajjal egy kis tepsit. Majd egy kislábosban a cukrot hagytam megolvadni, karamellizálódni (érdemes a legalacsonyabb lángon, néha meglötyögtetve, nehogy odaégjen), majd, amikor már teljesen elolvadt és szép barna színe lett, belepotyogtattam a diódarabokat, kicsit megkevertem és már öntöttem is ki a kiolajozott tepsire. Nagyon gyorsan és óvatosan dolgozzunk vele, mivel egyrészt a karamell iszonyú gyorsan dermed, másrészt rettenetesen forró.
Hagytam kihűlni, majd egy mély műanyag tálba tördeltem és egy klopfolóval apróra zúztam.
Ezzel a diógrillázzsal szórtam meg a tortát úgy, hoyg a fele grillázst félretettem a tálaláshoz.
(Mivel a grillázs nedvesség hatására megpuhul).
A tortát 3 órán át hagytam a hűtőben összeérni, de legfinomabb állítólag másnap. Nos, ezt sosem fogom megtudni, mert az utolsó morzsa is elfogyott belőle :)
A maradék grillázzsal megszórva tálaltam.



2015. február 11.

VAníliás-csokis pittyputty

Nem nagyon tudtam, milyen nevet adjak ennek a finomságnak. Nagyon hasonlít a somlóira, mégsem az, mivel a maradékhasznosítás jegyében készítettem el. Történt, hogy rajtam maradt pár süti, aminek a tésztája kiszáradt és kidobni semmiképpen nem akartam, viszont megenni már nem annyira volt jó magában.
Ezért kiötlöttem az alábbi receptet:

Hozzávalók:
1 adag megmaradt tészta (akár piskóta, akár kalács)

1 adag vaníliakrém:
5 dl tej
1 zacskó vaníliapuding por
5 evőkanál cukor
250 gramm mascarpone

1 adag csokoládékrém:
200 gramm cukor
3 dl víz
200 gramm étcsokoládé

tört mogyoró/mandula/dió
aszalt vörösáfonya
tejszínhab a tálaláshoz

A vaníliakrémhez a pudingot megfőztem a pudingporon található utasítás szerint, majd még melegen belekevertem a mascarponét és hagytam kicsit hűlni.
Közben elkészítettem a csokikrémet: a vizet és a cukrot összefőztem, azaz hagytam felforrni és forrás után még jó 5 percig kavargattam, így egy cukorszirupot kaptam, majd lezártam alatta a gázt. Ehhez a forró sziruphoz adtam az összetört étcsokoládét és addig kavargattam, amíg teljesen el nem olvadt, majd ezt is hagytam kicsit hűlni.

Ezután egy széles, mélyebb tál aljára szórtam a piskóta felét, erre locsoltam a fele vaníliakrémet és a fele csokikrémet, majd az egészet megszórtam alaposan tört mogyoróval és mandulával és aszalt vörösáfonyát is szórtam rá. Majd következett a következő réteg piskóta, amit beborítottam először a maradék vaníliakrémmel, majd rácsorgattam a maradék csokikrémet (a  csokikrémből 4 evőkanálnyit kiszedtem egy tálkába és félretettem tálaláshoz) és megszórtam tört mogyoróval.
Ment a hűtőbe egy éjszakára (de aki nem bírja, szerintem 2-3 óra múlva már szedheti), majd másnap, tálaláskor tejszínhabbal és csokikrémmel díszítettem.




2015. február 2.

Croque monsieur

Aki látta az Egyszerűen bonyolult című filmet, talán emlékszik a jelenetre, amikor Meryl Streep -az elvált nő - meghívja Steve Martint - az új udvarlót - egy vacsorára és croque monsieur-t (ejtsd: krok möszijő) készít, aminek az est folyamán beérkező volt férj (Alec Baldwin) örül a legjobban, hiszen házaséveik romantikus idejére emlékezteti.
Nos, annyira izgatott a dolog, hogy utánanéztem a neten és kiderült, ez a finomság nem más, mint egy nagyon vagány, francia melegszendvics.

Hozzávalók 4 szendvicshez:
8 szelet fehérkenyér
sűrű besamel mártás
8 szelet sonka (de mindenképpen jobb minőségű, pl prágai)
12 szelet Gruyere sajt (vagy ennek híján pl edami vagy cheddar)
vaj

a besamelhez:
3 dl tej
50 gramm vaj
2 evőkanál liszt

fehérbors
csipet reszelt szerecsendió
1 kávéskanál dijoni mustár

Először elkészítettem a jó sűrű besamelt. Egy kis edényben felolvasztottam a vajat, hozzáadtam a lisztet és kézi habverővel csomómentesre kevertem, majd felöntöttem a tejjel és addig kevertem, amíg be nem sűrűsödött. Sóztam, borsoztam, szerecsendióval meghintettem, mustárt hozzáadtam és alaposan elkevertem.

Majd mindegyik kenyér egyik felét megvajaztam. Majd 4 kenyeret a megvajazott oldalával lefelé (!!!) a sütőtepsi aljára tettem. (ettől lesz jó ropogós a kenyér alja) Majd mind a 4, sütőtepsiben lévő kenyérre vékonyan kentem a basamelből, hogy a kenyér beszívhassa kicsit a krémet. Ezután raktam rá egy szelet sajtot, majd következett két szelet sonka és ismét egy szelet sajt. Lezárásképpen a fedőkenyeret (aminek ugyebár az egyik oldala már meg van vajazva) a másik oldalán bekentem a besamellel vékonyan és a besameles oldalával lefelé rátettem a sajtos-sonkás kenyérszeletre. A tetejére még raktam egy szelet sajtot.
Az egyszerűség kedvéért az alábbi lesz a sorrend a szendvicsben: vaj-kenyér-besamel-sajt-sonka-sonka-sajt-besamel-kenyér-vaj-sajt.
180 fokos sütőben addig pirítottam, amíg a kenyér széle ropogós, a sajt pedig szépen olvadós-aranybarna nem lett.

2015. január 30.

Avokádós banánkenyér

Olyan receptet hoztam nektek, amit egyszer mindenkinek el kell készítenie, annyira isteni. Én most kenyérsütő formában csináltam, de legközelebb tuti kipróbálom muffinként is.
Szofi készítette el, nekem meg volt otthon pár érettebb banán és egy jó puha avokádó és mivel imádom az avokádót és végre kipróbálhatom édességben is, így csöppet sem haboztam: nekivágtam.
Az eredmény egy isteni, szaftos-ragacsos süti, amiben egyáltalán nem érezni az avokádó ízét, sőt, még krémesebbé teszi a süteményt.
Aki viszont idegenkedik az avokádótól, az a sima csokis banánkenyér receptjét megtalálja Dina barátnőm vagy Lili barátnőm oldalán.

Hozzávalók (1 csésze=250 ml) :
1 csésze sima liszt
3/4 csésze finomszemű zabpehely
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál szódabikarbóna
1 teáskanál fahéj
csipet só

1 érett, puha avokádó
2 érett banán
60 ml étolaj
1 csésze cukor (én nádcukrot használtam)
2 közepes tojás
fél narancs reszelt héja
1/3 csésze joghurt

1/2 csésze dió, durvára törve
50 gramm étcsokoládé apróra törve


Elsőként a sütőt előmelegítettem 175 fokra. Majd az avokádót és az olajat egy botmixerrel krémesre mixeltem, aztán hozzáadtam a banánokat is és azt is krémesítettem. Ezután kézi habverővel hozzákevertem egyenként a tojásokat, a nádcukrot, a joghurtot és belereszeltem a fél narancs héját.
A száraz hozzávalókat (liszt, zabpehely, sütőpor, szódabikarbóna, fahéj, só) egy külön edényben összekevertem és a fenti masszához adtam. A diót és a csokoládét a végén adtam hozzá és alaposan összekevertem.
Majd egy kenyérformába (de lehet őzgerinc is) sütőpapírt tettem, a masszát beleöntöttem és az előmelegített sütőben 1 óra alatt készre sütöttem. Tűpróbával ellenőriztem, de a tészta még sült állapotában sem fog teljesen összeállni, kicsit még akkor is ragacsos marad.

2015. január 25.

Marhapofa ragu mártogatóssal

Hosszas utánajárás után végre sikerült marhapofát szereznem, és mivel már hosszú hetek óta vártam rá, mire a kezembe vettem, már tudtam is, mi fog belőle készülni. Egy szaftos ízbomba, amit tésztával fogok letakarni, megsütöm és az isteni szaftot azzal mártogatom.
És a etrv be is jött, de még hogy. Csak most sajnálom igazán, hogy nem tudok egy-egy jól sikerült ételemből mindenkinek kóstolót küldeni. Mert ezt egyszer MUSZÁJ mindenkinek megkóstolni. Téééényleg varázslatos és mennyei és nem lehet belőle eleget enni J

Hozzávalók 4 személyre:
60 dkg marhapofa lehártyázva, megtisztítva
2 vékony szelet zsírszalonna
2 közepes fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
3 kisebb sárgarépa
1 érett paradicsom
1 dl vörösbor
bors
rozmaring
pirospaprika
őrölt kömény
200 gramm apróbb csiperke megmosva és félbe vágva
előre kinyújtott pizzatészta (akinek van kedve, gyúrhat is J

A marhapofát kockákra vágtam. Majd a vöröshagymát és a fokhagymát megpucoltam és apróra vágtam. Ezután a két szelet zsírszalonnát és felcsíkoztam és apró kockákra vágtam. A paradicsomot és a sárgarépát nagyon apróra vágtam össze.
Egy széles, de nem túl magas falú serpenyőben zsírjára sütöttem a szalonnát, majd hozzáadtam a vöröshagymát és közepes lángon üvegesre pároltam. Itt következett a paradicsomkocka és a sárgarépakocka, ezt is kicsit hagytam pirulni. Ezután rádobtam a fokhagymát és átforgattam, majd hozzáadtam a húst is. A lángot feljebb vettem és a húskockákat minden oldaláról megpirítottam.

Közben persze a hús elkezdett levet engedni. Borssal, őrölt köménnyel és rozmaringgal fűszereztem és hozzáadtam 1 teáskanál pirospaprikát a színe kedvéért. Sózni még nem sóztam, hagytam, hogy kicsit rotyogjon a saját levében.
1 dl vörösbort adtam hozzá, csipet sóval ízesítettem, összekevertem, majd fedő alatt hagytam 1 órát puhulni.  (ha kell, vizet is adhatunk hozzá, de még fog belőle kifőni saját leve is, így én meg szoktamvárni, hogy elteljen az 1 óra és utána állítom be a folyadék mennyiségét.)

Ezután adtam hozzá még sót (ízlés szerint), majd következett a félbe vágott gomba és újabb 1 órán át puhult a ragu. (ha kell, pótoljuk a folyadékot, de figyeljünk, hogy ne lepje el teljesen a ragut a folyadék, akkor tud majd jó sűrű, szaftos lenni.
Újabb óra elteltével ellenőriztem (kóstolással) a hús puhaságát és sósságát, majd következett a végjáték: fél óra további párolás után a marhapofa ragu omlós és sűrű szaftos szószos csodaként nézett rám a serpenyőből.
Lezártam alatta a gázt, hagytam kihűlni és most jön a türelemjáték: 1 éjszakára a hűtőbe tettem, hogy még jobban összeérjenek az ízek. Higgyétek el, így lesz az igazán tuti, sokkal durvább ízbomba lesz, mintha frissen ettétek volna.
Másnap a ragut átszedtem egy tűzálló tálba és a pizzatésztával leborítottam, majd a széléről lelógó és levágott tésztadarabokkal díszítettem, végül lekentem a tésztát egy felvert tojással. 180 fokra melegített sütőben kb 40 perc alatt szép aranybarnára sütöttem.
Tálaláskor mindenkinek vágtam egy darabot a tésztából, majd mellé szedtem az isetni, sűrű, omlós-illatos marharaguból.

2015. január 18.

Citromkrémes torta

Szofikánál láttam ezt a csodás, citromkrémes meztelen tortát, ami annyira megtetszett, hogy ma el is készítettem, ez a vasárnapi ebédünk éke.
Ha előre dolgozunk vele, akkor pedig nem is olyan bonyolult, mint amilyennek elsőre hangzik.

Hozzávalók 21 centis tortához:
A piskótához:
5 tojásfehérje
100 gr liszt
100 gr cukor
csipet só
1 tk. sütőpor
A krémhez:
500 gr mascarpone
5 ek. porcukor
1 citrom reszelt héja
lemon curd (aminek az elkészítését ITT találjátok)

Kezdem azzal, hogy jól kifelejtettem a sütőport a piskótából, mert a gyerekek ott nyüzsögtek körülöttem :Anya mit segíthetek...stb :) De még így is nagyon finom lett a tésztája - legközelebb azért odafigyelek :)

Szóval előző nap elkészítettem a lemon curd-öt. Így ma már csak annyi dolgom volt, hogy a piskótákat és a mascarponét csináljam. 
Először is a piskótákhoz felvertem a tojásfehérjét félkeményre, majd hozzáadtam a cukrot és addig vertem, amíg a hab teljesen kemény nem lett.
Majd következett a sütőporos liszt (vagy a sütőpor nélküli - hihi), és ezt már óvatosan, egy fakanállal forgattam a habba. Majd 3 sütőpapírra 3, egyenként 21 centis kört rajzoltam és a tésztát 3 felé osztva, mindegyik kört megtöltöttem, elegyengettem tésztával, majd egyenként ki is sütöttem. Nagyon gyorsan, kb 10 perc alatt kész van 1-1 piskótalap, én 180 fokos sütőben sütöttem.

Majd óvatosan, egy kés segítségével leválasztottam a sütőpapírról és hagytam kihűlni.

Amíg a piskótalapok hűltek, a mascarponét kikevertem a porcukorral és a reszelt citromhéjjal, majd összeállítottam a tortát. Mivel nekem a mascarpone keményebb volt, mint a lemon curd, így először a mascarpone-krémet kentem a lapokra (szintén 3 felé osztva, majd erre kentem a lemon curdből. 
Ezután már csak egymásra pakoltam a lapokat, a tetejét kicsit "márványoztam" azaz egy kiskanállal a lemon curd-öt belekavargattam körkörösen az alatta lévő mascarponéba, majd megszórtam reszelt citromhéjjal és már kész is a remekmű. 
Akár azonnal is lehet tálalni, de hűtőben is pihenhet, amíg jól be nem faljuk.
(A narancssárgás citromhéj senkit ne tévesszen meg, nem narancsot reszeltem rá, hanem sikerült végre
Meyer citromot vásárolni, ami egy kicsit narancsosabb ízhatású és színű citromféle.)

2015. január 10.

Rakott bejgli

Gondolom mindnyájan voltunk már úgy, hogy megmaradt karácsony után a bejgli. Hát én most így jártam, ráadásul 3 fél rúdnyi is megmaradt, és kicsit ki is száradt. És hogy ne kelljen leerőltetni a torkunkon, kicsit felturbóztam és máris született egy vadiúj , szaftos édesség, amit nem csak bejglivel, de akár kicsit szikkadt kaláccsal is el tudok képzelni.
A recept nagyon egyszerű, a hátszegi rakott palacsinta adta az alapötletet.

Hozzávalók:
maradék bejglik vegyesen

az öntethez:
10 dkg porcukor
2,5 dl tejföl
2 dl tejszín
2 tojássárgája
1 csomag vaníliás cukor
a tetején lévő habhoz:
2 tojásfehérje
10 dkg porcukor
Először a bejglit vékony (kb fél centis) szeletekre vágtam, majd egy tűzálló tál aljába tettem az első réteget . (nekem 2 rétegnyi bejgli jött össze). 
Ezután következett az öntet: egy tálban összekevertem a hozzávalókat, majd az öntet felével szépen, egyenletesen leöntöttem a tálban lévő bejgliszeleteket.
Ezután rárakosgattam a maradék bejgliszeleteket és az öntet másik felével nyakon öntöttem az egészet úgy, hogy az öntet mindenhol beborítsa a bejglit.

Majd felvertem kemény habbá a fehérjéket, hozzáadtam a cukrot és tovább vertem, míg a hab fényessé nem vált. Ezt a habot halmoztam a bejglire, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb 25 perc alatt készre sütöttem. 20 perc után érdemes ránézegetni, nehogy megégjen a hab.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...