2014. december 14.

Fahéjas csillagok

Vettem egy sütőformát, amiben fahéjas csillagokat lehet készíteni, de jól be, illetve fel is sültem vele. A tészta nem sült át, a rajta lévő máz elfolyt, szóval totál kudarcba fulladt a próbálkozás, viszont ott várt egy csomó begyúrt tészta. Úgyhogy a jó kis hagyományos módszerrel kinyújtottam, kiszúrtam és láss csodát: a dolog tökéletesen működött.
Nos, így jár, aki le akarja spórolni a hagyományos módszert. A végén viszont az nevet, aki utoljára nevet: isteni fahéjas csillagokat tettem a család elé.
Recept innen, igen-igen, a híres bécsi Demel cukrászdáé :)

Hozzávalók kb 50 darabhoz:
500 gramm darált mandula
2 tojásfehérje (nem felverve!)
200 gramm porcukor (én a megadott 300-at nagyon soknak találtam)
2 teáskanál méz
2 teáskanál fahéj
porcukor a nyújtáshoz

mázhoz:
1 tojásfehérje
100 gramm porcukor

A hozzávalókat egy keverőtálba tettem és a robotgép dagasztókarjával összegyúrtam.
Majd kivettem a tálból és kézzel még átgyúrogattam, bár az egész massza borzasztóan ragadt.
Alaposan beporcukrozott munkaasztalon 1 centi vastagra nyújtottam úgy, hogy a massza tetejét is és az alját is folyamatosan porcukroztam (elég vicces meló, minden tiszta porcukor volt) Érdemes megpróbálni folpack közé tenni és úgy kinyújtani, sok helyen olvastam ezt a remek megoldást, de nekem épp elfogyott a folpackom)
Majd kis csillag formával kiszúrtam, és sütőpapírral bélelt sütőlemezre tettem őket szépen, egymás mellé.
Elkészítettem a mázat is: a tojásfehérjét a porcukorral egy kézi habverővel addig kevertem, amíg szép fényes, sűrű masszát nem kaptam. Figyelem, itt sem kell felverni a tojásfehérjét!
Majd ezt a sűrű mázat ecsettel felkentem mindegyik kis csillagra, elég macerás munka, de megéri.
Végül 150 fokra előmelegített sütőben kb 12-15 perc alatt készre sütöttem. Vigyázni kell, hogy a tetején lévő máz ne piruljon-sárguljon, hanem szép fehér maradjon.

Kihűlés után mentek a sütis dobozba, illetve pár darabot narancslekvárral ragasztottam össze (ezeknél kétféle nagyságú csillagkiszúrót használtam, hogy mutatósabb legyen)

2014. december 13.

Citromos kekszek

Tavaly karácsonykor láttam ezt a receptet Szofika blogján és elhatároztam, idén tutira elkészítem. Nos, van egy kis baj ezzel a sütivel: a 80 darabból 3 nap alatt egy morzsa sem maradt. Úgyhogy vagy el kell tenni olyan dobozba, ami karácsonyig atombiztosan záródik, vagy csak karácsony előtt 1-2 nappal szabad megsütni. Vaaaaagy sütni kell még egy adagot :)

Hozzávalók kb 80 darabhoz:
280 gramm liszt
130 gramm szobahőmérsékletű vaj
3 tojás sárgája
100 gramm cukor
csipet só
1 citrom reszelt héja
A mázhoz:
kb 150 gramm porcukor
1 kisebb citrom leve

A keksztészta hozzávalóit alaposan összegyúrtam (ha nagyon száraz lenne, 1-2 evőkanál hideg vizet hozzá lehet adni), majd folpackba csomagoltam és 1 órára a hűtőbe tettem.
Majd lisztezett munkaasztalon kb 3 mm vékonyra kinyújtottam és sütikiszúró formával kiszúrtam (nekem szív és virág alakú volt itthon, de Szofi holdacskái is nagyon édesek), így összesen 80 darab kekszem lett.
Sütőpapírra tettem őket (24 db fért rá egy tepsire) és 180 fokra előmelegített sütőben kb 10 perc alatt készre sütöttem. Érdemes nézegetni, az utolsó adagnál kicsit elkalandoztam és csak 12 perc után vettem ki, szép barna is lett. No de sebaj, ezt az adagot lelkiismeret-furdalás nélkül ette meg a család. (a többit meg kisebb lelkiismeret-furdalástól "gyötrődve" )

A már kisült kekszek tetejére elkészítettem a citromos mázat: a citrom levéhez annyi porcukrot szitáltam, amitől jó sűrű, de kenhető masszát kaptam. Ezt egy egyszerű ecsettel felkentem egyenként a már kihűlt citromos kekszekre, pár percet vártam, hogy a máz megdermedjen, majd mentek a kekszes dobozba :)

2014. december 6.

Mikulás-keksz

Tegnap sikerült összeszednem magam, és bár hangom még mindig rendkívül "mataharis", kekszet azért tudtam készíteni. Hiszen mit is tettünk volna ki este a Mikulásnak a pohár tej mellé???!!! :)
A pecsétet a Tchibo-nál rendeltem, a receptet pedig Szofinál néztem ki, de alapanyaghiány miatt kicsit átalakítottam.
Íme a végeredmény.

Hozzávalók 50 db Mikulás kekszhez:
280 gramm liszt
1 zacskó (40 gramm) vaníliás pudingpor
150 gramm vaj
2 ek. étolaj
100 gr porcukor
1 ek. tejszín (30%-os)
2 tojás sárgája
2 ek darált mandula
1 narancs reszelt héja
2 evőkanál vaníliakivonat/1 zacskó vaníliás cukor
csipet fahéj
csipet só

Minden hozzávalót egy mély tálba öntöttem, majd két kis kezemmel alaposan összegyúrtam. Aztán kis gombócot formáltam belőle, alaposan becsomagoltam folpackba és 2 órára hűtőbe tettem.
2 óra elteltével a sütőt előmelegítettem 180 fokra, a tésztát kivettem és belisztezett munkaasztalra tettem, sodrófával kb 4 mm vékonyra kinyújtottam. Majd elővettem a sütipecsétet a kiszúróval és a kiszúró karikát is és a pecsét részét is belemártottam a lisztbe, majd leveregettem, hogy a tészta azért ne legyen tőle túl lisztes.
Ezután jött a trükk: a kiszúróval ugyebár kiszúrtam a tésztát, majd a kiszúró-formát a tésztán hagyva alaposan belenyomtam a lisztezett pecsétet, majd az egészet kiemeltem óvatosan és sütőpapírral bélelt sütőlapra tettem. Összesen 15 keksz fért rá egy lapra, miután tele lett a sütőlap, betoltam még 10 percre a hűtőbe és utána toltam be a 180 fokra előmelegített sütőbe. 10 perc alatt készre sült, érdemes figyelgetni, nehogy megégjen.



2014. november 27.

Kolbászos-kagylós rizottó

Mindig töröm a fejem, milyen új rizottót készíthetnék. Ahogy nézegettem a blogomat, már majdnem 40 féle rizottót készítettem, nem is csoda, ha a gyerekek is ezt emlegetik, amikor kérdezem, mit ennének szívesen :)
Biztos vagyok benne, hogy még rengeteg variáció létezik, én most egy vagény, kolbászos, kagylós párossal próbálkoztam és naaaagyon bejött.
Ha hozzájuttok a vongole kagylóhoz, mindenképpen készítsétek el, nagyon izgalmas ízkombináció!

Hozzávalók 4 személyre
4 nagy marék rizottó rizs (kb 300 gramm)
1 liter zöldség alaplé (ha kevés lenne a főzés végére, lehet még kevés vízzel pótolni)
30 gramm vaj a sofrittohoz
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
egy jó arasznyi kolbász (én frissen töltött füstölt kolbászt használtam)
1 üveg vongole kagylóhús (pl Lidl-ben olasz napok keretében kapható)

bors

70 gramm vaj a pihentetéshez
5 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon serpenyőben kb 5 perc alatt puhára pároltam (de nem pirítottam). Ez a rizottó alapja, a sofritto. Hagytam az egészet kicsit összefőni, majd következtek a kockára vágott kolbászdarabkák, ami megpirítottam (és közben szépen kiengedte a szaftját, végül a rizs, amit a sofrittora szórtam.

Összesen kb 20 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt),  majd elzártam alatta a gázt és hozzáadtam a 70 gramm vajat és a kevés parmezánt, alaposan összekevertem. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni.
Ezután közepesre vettem a lángot, majd az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott zöldség alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó. Kb 10 perc után hozzáöntöttem a kagylóhúst azzal a sós lével együtt, amiben az üvegben állt és alaposan elkavartam.
Még egyszer megkevertem és már nem is maradt más hátra, mint tálalni és megenni.
Jó étvágyat hozzá.

2014. november 24.

Portugál pudingos kosár, azaz Pastéis de Belém

TV-ben botlottam bele egy műsorba, ahol egy hölgyike éppen Portugáliában próbálta felfedezni a helyi finomságokat, így tévedt egy sütödébe, ahol vaníliapudingos kosarakat, azaz a híres Pastéis de Belém-et készítették.
Hihetetlen guszta volt és a legjobb az volt a dologban, hogy utána el is készítette. a saját kis konyhájában. Én meg most elkészítettem a családnak és nektek. És isteni lett, mindenkinek ajánlom!

Hozzávalók 12 darabhoz:
1 csomag leveles tészta (az előre kinyújtott típus)
diónyi vaj felolvasztva egy tálkában

3 dl tej
1 dl tejszín
csipet só
100 gramm cukor
4 tojás sárgája
35 gramm liszt
0,5 dl tej ( a lisztet ebben kevertem csomómentesre)
1 teáskanál vaníliakivonat

Elsőként a leveles tésztát kicsomagoltam és kihajtottam, majd az olvasztott vajjal alaposan lekentem és szorosan feltekertem, majd ment a hűtőbe.

Aztán előmelegítettem a sütőt 200 fokra.

A tejet és a tejszínt a csipet sóval felforrósítottam (de nem forraltam), közben a tojássárgákat a cukorral, a fél deci tejjel és a liszttel kikevertem. Amikor a tejszínes tej forró lett, a lisztes-tojásos masszát a tűzről lehúzott forró tejhez kevertem egy kézi habverő segítségével és folyamatosan kevergetve visszahúztam az alacsony lángra. Addig kevergettem, amíg a krém besűrűsödött, hozzáadtam a vaníliakivonatot, ezzel is elkevertem, majd félretettem hűlni :)
Az összetekert leveles tésztát kivettem a hűtőből és 12 részre vágtam (először félbe, majd azt is félbe és ezeket a kisebb darabokat harmadoltam, így jött ki a 12 darab) Ezután a kis tekercseket beleállítottam a kivajazott muffinsütő-formák közepébe és az ujjaimmal óvatosan addig egyengettem, amíg a tészta kis kosárkát nem formázott (közben jól elvékonyodott). Aztán mindegyik kosárba háromnegyedik tettem a vaníliás krémből és betoltam a muffinsütőt a forró sütőbe. Kb 15 perc alatt készre sült, a teteje szépen megbarnult/megfeketedett (érdemes már a 12. perctől figyelgetni, nehogy teljesen megégjen). Nem kell tőle félni, ez a kesernyés-karamelles íz egészíti ki igazán a vaníliakrém édes ízét, és a tészta ropogóssága teszi keretbe ezt a fantasztikus portugál édességet.Fahéjas porcukorral az igazi ;)

2014. november 22.

Bébispenótos mangósaláta

Fokhagymás nyúlsültet készítettem és mivel bőven megtűzdeltem szalonnával, gondoltam a legjobb lenne köretnek egy egyszerű, könnyű saláta.
Mindenképpen szerettem volna bele valami édeskés ízt, így esett a választásom a mangóra. Került még bele erdei sonka - az édes ellensúlyozására, vagy inkább kihangsúlyozására - és cheddar sajt, ami pedig a  bébispenót kissé kesernyés ízét emelte ki, vagyis inkább finomította. Összességében egy nagyon ütős, egzotikus salátát sikerült összehozni, amit a fekete szezámmag és a tökmagolaj koronázott meg.

Hozzávalók:
150 gramm bébispenót
1 közepes és érett mangó
50 gramm cheddar sajt
1 csomag (100 gramm) erdei sonka
tökmagolaj
fekete szezámmag

A bébispenótot hideg vízzel leöblítettem, majd hagytam lecsepegni egy szűrőben. Közben a mangót meghámoztam, a belsejében található hatalmas magjáról levágtam a gyümölcshúst és apró kockákra vágtam. Egy mély tálba tettem a bébispenótot,erre halmoztam a mangókockákat. Majd a cheddar sajtot vágtam vékony csíkokra, szintén ment a spenótlevelekre. A végén az erdei sonkát csak rátépkedtem a "kompozícióra", az egészet meglocsoltam kevés tökmagolajjal és megszórtam fekete szezámmaggal.



2014. november 21.

Dolmades, azaz töltött szőlőlevél

Nyáron vettem az Ázsi Bt-ben szőlőlevelet (üvegben volt összetekerve és sós-citromos páclében eltéve), de eddig valahogy mindig halasztgattam az elkészítését. Aztán tegnap a tvben elcsíptem, hogyan is kell csinálni és rájöttem, egyáltalán nem nehéz megcsinálni. Aki már készített töltött káposztát, annak bizony ismerős lesz sok mozdulat.
Íme a recept.
Hozzávalók:
25 szőlőlevél + 4-5 a lábas kibéleléséhez (nekem egy üvegben kb 50 volt)
400 gramm darált marhahús
1 tojás
1 vöröshagyma apróra vágva
1 teáskanálnyi összevágott mentalevél
1 teáskanálnyi összevágott petrezselyem
2 evőkanál citromlé

bors
1 csésze (nekem 1,5 decis) nyers rizs
Kn 7 dl húsleves alaplé (én knorr levesalapból készítettem)

A darált húst a tojással a vöröshagymával, a rizzsel, a citromlével és a fűszerekkel alaposan összegyúrtam.
A szőlőleveleket óvatosan kitekertem, a kisebb illetve sérült levelekkel kibéleltem a lábast, hogy nehogy odakapjon főzés közben a töltött levél.
Majd vettem egy levelet, kiterítettem, a szárrészével felém. Egy evőkanálnyi húsgombócot az aljára tettem, majd először a bal, majd a jobb alsó levéldarabot hajtottam rá alulról. Ezután balról és jobbról is behajtottam az oldalsó részét a levélnek és az egészet elkezdtem feltekerni. Valahogy így:







A kész rudacskát a már kibélelt lábas aljára tettem - úgy, hogy a behajtott levél az aljára kerüljön - és már töltöttem is a következő levelet. A lábasba szépen egymás mellé, elég szorosan raktam le őket. A végén összesen 25 levelet tudtam megtölteni, ami 2 sorban fért el a lábasban. Amikor kész lettem, a töltött szőlőleveleket leöntöttem annyi alaplével, ami éppen ellepi. És, akárcsak a töltött káposztánál, itt is használtam az ősi praktikát: egy kistányérral lefedtem az egészet, hogy főlés közben ne jöjjenek fel a töltött levelek a tetejére. Majd rátettem még a fedőt is és alacsony lángon 1 órán át főztem.
Érdemes 1 óra múlva ellenőrizni az egyik töltött szőlőlevélben, hogy teljesen megfőtt -e a rizs, nekem az 1 óra tökéletesen elég volt.
Saját levével meglocsolva, tejföllel, de akár tzatzikivel tálalva is mennyei étel.

2014. november 6.

Rosinante – maga a stílus



forrás: rosinante.hu
Olyan szerencse ért, hogy párom meglepett névnapomra egy kis romantikus kiruccanással.
A helyszín nem volt meglepetés és újdonság sem, mivel már jópárszor jártunk a Szigetmonostor mellett található erdei kis fogadóban, amelynek varázslatos hangulata már az első alkalommal annyira megfogott, hogy mondtam is férjúrnak: „Ha ismét el akarnál venni feleségül, tuti itt lenne az esküvőnk!”

Nos, ha nem is ismételt esküvő, de egy csodás, pihenéssel és fantasztikus gasztronómiai élményekkel teli péntek délután, este és szombat reggel adatott meg nekünk.
Már az induláskor a vállunkra telepedhetett egy kisangyal, mert Pestről úgy jutottunk el Szentendréig, hogy sem dugó, sem lámpák nem álltak utunkba, úgy haladtunk a Rosinante felé, mint kés a puha vajban: simán, minden megakadás nélkül.
Kicsit több, mint 1 óra múlva már az ismerős erdei úton suhantunk és hamarosan megláttuk a parkolót. Rengeteg autó állt ott, de nem ijedtünk meg, tudtuk, hogy 5-ig csapatépítő tréning van, utána már csendesebb lesz az élet a kis erdei fogadóban. 

forrás: rosinante.hu
Bejelentkeztünk, megkaptuk a szobakulcsot, a 18-as saroklakosztályt kértük. És nem csalódtunk, egyszerű, mégis hihetetlenül hangulatos és otthonos, igazi stílusos szobában találtuk magunkat. A sarokban igazi „odaülős” kályha várt minket báránybundával leterítve. Kávé, tea, vízforraló odakészítve – gondolván a reggeli koffeinfüggőkre, de nem hiányozhattak a romantikus gyertyák sem. A fürdőszoba tiszta, benne nagy kád és persze zuhanyzó is. Törölközők és fürdőköpeny, aminek a szaunázásnál és jakuzzizásnál vettük jó hasznát. A terasz pedig csak hab volt a tortán: a kertben kirakott töklámpásokat csodálhattuk róla , miköben már javában ránk sötétedett.
A folyosón mindenhol könyvek, ha nem egy éjszakára jöttünk volna, biztosan kikölcsönzök párat, így csak fájó szívvel nézegettem ismerős kedvenceket és ismeretlen újdonságokat. Majd legközelebb J
6-ra beszéltük meg a recepción, hogy lemegyünk vacsorázni, de közben eszünkbe jutott, hogy először inkább welnesszeznénk, utána jöhet a vacsora egy finom borral kísérve. Természetesen nem jelentett gondot a dolog, szegény séfúr várhatott ránk, mire sikerült odaérnünk az étterembe.
A szaunát már az érkezésünkkor befűtötték, így igencsak jólesett kettesben végigfeküdni a forró padokon. A jeges merülőkád tényleg igazán lehűtött minket, aztán egy kis langyos élményzuhany, majd irány ki a kertbe, a jakuzziba. Jó fél órás kettesben töltött jakuzzizás után ismétlés: szauna, merülőkád és jakuzzi. 

Ha macska lennék, biztosan doromboltam volna, annyira jól éreztem magam. A wellnessz részleg tökéletesen felszerelt, hangulatos és tiszta, igazi felüdülés volt így péntek este. Plusz törölközők és köntösök vártak, hátha valaki elfelejtette lehozni a szobából.

Majd következett az est fénypontja: a vacsora.
Volt már szerencsénk megkóstolni a mesterszakács , Gál Zsolt főztjét, hiszen rendszeres látogatói voltunk az elmúlt pár évben a Gourmet Fesztiváloknak és persze párszor már a Rosinantéban is elköltöttünk egy-egy ebédet. Sosem csalódtunk a főztjében, igazi élményszámba mennek a kreációi.
forrás: rosinante.hu
Most éppen az őszi menühöz volt szerencsénk, ami azt jelenti, hogy mindig az éppen aktuális, szezonális alapanyagokhoz igazítják a menüt, így az ember fia és lánya a lehető legegészségesebb és legfinomabb különlegességeket kóstolhatja végig, már ha bírja. Ugyanis az adagok igen bőségesek, legalábbis mi a végén már csak szuszogtunk, bár azt igen elégedetten tettük.
Az étterem rendkívül hangulatos, a fények nem zavaróak, minden asztalon szolid gyertyafény. AZ étlap számomra tökéletes: a választék nem zavarba ejtően sok, minden fogásnál 3-4 féle étel közül lehet választani, de ez bőven elég, hiszen egyrészt mindenki ízlésének próbál megfelelni, ráadásul minden frissen készül!
Előételnek füstölt hízott kacsamájat választottunk, valamint egy sárgaborsó ragulevest kaviárlencsével és füstölt malachússal. Mindkettő remek választásnak bizonyult és itt kell megemlítenem fantasztikus pincérünket, aki rendkívüli kedvessége és mosolygóssága mellett minden ételről tudott bővebb felvilágosítást is nyújtani. Igen megnyugtató érzés volt, hogy végre ezen a helyen nem csak a szakács tudja, mi is kerül a tányérunkba. A pincérünk pedig olyan lelkesen tudott beszélni a fogásokról, hogy az embernek már előre is összefutott a szájában a nyál. Nem tagadom, az előétel- és desszertválasztás neki köszönhető.
Főételnek mindketten a konfitált vaddisznó mellett döntöttünk, és itt kell megemlítenem, hogy életem egyik legfinomabb – ha nem a legfinomabb – derelyéjét kóstolhattam: vargányával töltve és a tészta megpirítva. Hmmmm, egyszerűen mennyei volt, a hús omlós, a rajta és körülötte lévő vörösboros mártás egészen selymesen egyenlítette ki a vadhús ízét. A már említett friss vargányás derelye pedig mindent vitt!
Végül – záróakkordként – párom szilvahabos túrós lepényt kért forró vaníliával, én pedig egy újragondolt, zserbó-gesztenyemousse tortát háromcsokoládés öntettel. A zserbó zseniális volt, ha becsuktam a szememet, nagymamám konyhájában találtam magam 5 évesen, amikor is nagyikám felvágta a zserbót, én meg elloptam egy-egy kockát és élvezettel majszoltam. Nos, köszönöm ezt az élményt!
forrás: rosinante.hu
Párom édessége nem kevésbé volt meggyőző, sőt, a forró vanília receptjéért azt hiszem, ölni is képes lennék! 
Végül egy könnyű borral zártuk az estét, ami tökéletes befejezése volt egy ilyen királyi lakomának.
Másnap – egy hatalmas alvást követően – büféreggeli várt minket. És egy saját szakács, aki elkészítette nekünk az egyik legfinomabb zöldséges-gombás rántottát, amit valaha ettem. Látványkonyha volt a javából, közben kedélyesen elbeszélgettünk a tegnap esti gasztronómiai élményekről és kaptunk pár jó tanácsot, legközelebb még mit is kéne megkóstolnunk.
Frissen készített péksütemények, zöldségek, gyümölcsök,joghurtok, házi lekvárok, felvágottak, sajtok bő választéka. Hal , tojás, sült szalonna, virsli…itt aztán minden volt, mi szem-szájnak ingere.
Frissen facsart narancslével és egy isteni Hausbrandt kávéval öblítettük le az ízletes napindító reggelit.

Végül fájó szívvel ugyan, de összepakoltunk és leadtuk a szobánk kulcsát a recepción.
Természetesen nem távozhattunk üres kézzel: útlevelet is kaptunk, amit a Stílusos Vidéki Szállodákban töltött éjszakák után tudunk mindig érvényesíteni. Fel van adva a lecke, irány az ország valamennyi stílusos kis „mennyországa” és ha csak feleolyan jó lesz, mint itt, a Rosinantéban, már megérte belekóstolni a Stílusos Vidéki Életbe. (http://stilusosvidekiszallodak.hu/)
Aki pedig részletesebben is szeretne megismerkedni a Rosinantéval, nézzen körbe a honlapjukon, ahol rengeteg program közül lehet válogatni. (vasárnapi programok, főzőtanfolyamok, vagy csak egy szombati ebéd elköltése)
Mi pedig decemberben a gyerkőcökkel fogunk visszatérni az Adventi Gyereknapra, ahova előzetes regisztráció után várnak mindenkit szeretettel az ingyenes programokra.



2014. november 2.

Muszaka másképp

Csináltam már muszakát, tudjátok, azt az olajban tocsogós fajtát, ami ugyan isteni - ez vitathatatlan - de utána még 2 napig kivan az ember, annyira tömény.
Most elcsíptem a tvben Mautner Zsófit, sajna a muszaka-készítés végére sikerült csak becsatlakoznom, de azért megpróbáltam reprodukálni és így egy sokkal egészségesebb, kevésbé zsíros verziót tettem tegnap este a család elé.
A sült krumpli helyett vízben előfőzött krumpli, az olajban kisült padlizsánszeletek helyett pedig sütőben grillezett padlizsánok a főszereplői ennek a muszakának, fogadjátok szeretettel.

Hozzávalók:
500 gramm darált hús (én pulykát választottam)
1 üveg Dolmio (vagy bármilyen más paradicsomszósz) szósz
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma

2 nagy padlizsán, kb ujjnyi vastag szeletekre vágva

bors
kevés olívaolaj

500 gramm krumpli


10 gramm vaj
2 csapott evőkanál liszt

bors
őrölt szerecsendió
1 tojás sárgája
2 evőkanál ricotta (elhagyható)
2 evőkanál reszelt parmezán

A krumplit feltettem héjában főni és forrás után 10 perccel le is zártam alatta a gázt, hideg vízbe merítettem és hagytam kihűlni. Majd megpucoltam és vékony karikákra vágtam.
Egy kerek, mély jénai tálat kevés olívaolajjal kikentem és ebbe raktam le a krumplikarikák felét.

Amíg a krumpli főtt, a megpucolt és kockára vágott vöröshagymát kevés olajon elkezdtem megpirítani, hozzáadtam a fokhagymát, végül a darált húst is és hagytam, hogy elfője a levét és megpiruljon. Majd hozzáöntöttem a Dolmio szószt és negyed órán át főztem össze a húst a paradicsomos mártással.

Ezalatt a padlizsánszeleteket egy sütőpapírral bélelt sütőtálcára tettem úgy, hogy a sütőpapírt meglocsoltam kevés olajjal, megsóztam és erre raktam rá a szeleteket, majd a padlizsánok tetejére is folyattam kevés olajat és erre is ment egy kevés só, majd bors. (én nem szoktam előre besózni a padlizsánt, úgy tapasztaltam, hogy semmivel sem lesz keserűbb, ha nem sózom az elején, viszont a szaftosságából veszít!)
Negyed óra alatt meggrilleztem a forró sütőben.
Ezután már csak a besamelszósz volt hátra: evőkanálnyi vajat megolvasztottam, hozzáadtam két csapott evőkanál lisztet, majd folyamatos, kézi habverővel történő keverés közben felengedtem az egészet kb 3-4 dl tejjel és hagytam, hogy besűrűsödjön. Amikor elérte a krémes állagot, sóztam, borsoztam, reszeltem rá csipetnyi szerecsendiót, végül elzártam alatta a gázt. Hagytam picit hűlni, majd hozzáadtam 1 tojás sárgáját, két evőkanál ricottát és 2 evőkanál reszelt parmezánt és alaposan elkevertem.

Nos, már csak az összerakás volt hátra:
a jénai alján már ott figyelt a krumplikarikák fele, erre raktam a padlizsánkarikák felét, majd ráöntöttem a paradicsomszószos darált húst. Ezt befedtem a maradék krumplival, végül a maradék padlizsánszeletekkel zártam a sort. Az egészet lefedtem a besamel szósszal és ment a 200 fokos sütőbe 30 percre.
Az ízek összesültek, a muszaka pedig végre nem olyan nyomasztó, hanem könnyedebb és intenzívebb ízű egytálétel lett. Próbáljátok ki ti is!

2014. október 26.

Áfonyás-gorgonzolás rizottó

A nagy szerelmek nem múlnak el, nálam is készül szinte minden héten valami finom rizottó, csak időm nincs közzétenni a blogon. De most kihasználom, hogy a gyerkőcökkel itthon vagyok betegszabin és végre próbálom kicsit behozni a lemaradásokat. Nemrég készítettem egy igen különleges, mondhatni pikáns rizottót, ami első hangzásra kicsit fura lehet, de aki figyelemmel követi a rizottóimat, tudhatja, hogy a narancsos rizottónak is hatalmas sikere volt. Így bíztam benne, hogy az áfonyással sem lesz másképp.
És kérem szépen, itt ne arra gondoljatok, hogy a rizottót elvittem édes vonalra, mert éppen csak annyi áfonyalekvár van benne, ami feltétlenül szükséges a gorgonzola  ízének kiemelésére.

Hozzávalók 4 személyre
4 nagy marék rizottó rizs (kb 300 gramm)
1 liter zöldség alaplé (ha kevés lenne a főzés végére, lehet még kevés vízzel pótolni)
30 gramm vaj a sofrittohoz
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 evőkanál apróra vágott baconkocka
2 evőkanál áfonyalekvár
gorgonzola

bors

70 gramm vaj a pihentetéshez
5 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon serpenyőben, lassú tűzön kb 10 perc alatt puhára pároltam (de nem pirítottam). Ez a rizottó alapja, a sofritto. Hagytam az egészet kicsit összefőni, majd következett a baconkocka, ami kicsit megpirult, végül a rizs, amit a sofrittora szórtam.

Ezután közepesre vettem a lángot, majd az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott zöldség alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.

Összesen kb 20 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt),  majd elzártam alatta a gázt és hozzáadtam a 70 gramm vajat és a kevés parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni.Végül belekevertem az áfonyát is.
Tálaláskor a rizottó tetejére csipkedtem a gorgonzolából , ami szépen beleolvadt az áfonyás rizottóba. A sajt mennyisége ízlésfüggő, szerintem mindenki kísérletezze ki magának :) A végén még meg lehet koronázni a rizottót kevéske áfonyalekvárral is :)

2014. október 23.

Avokádó-lazac tatár

Alexa Christie-nél láttam ezt a receptet, aki ugyan a blogja szerint nem mesterszakács, de már nem először választok tőle finomságot, olyan gusztusosak az ételei.
Ezt a finomságot pedig nem tudtam nem elkészíteni, hiszen csupa-csupa kedvencből áll: avokádó, lazac, kapor, eszméletlen összhangban egymással.

Hozzávalók (én egy 18 centis tortaformában készítettem):
2 avokádó
citrom
3 gerezd fokhagyma
fél csokor petrezselyem

bors

1 adag lazactatár

125 gramm Philadelphia sajt
kapor

Elsőként az avokádós réteget készítettem el: az avokádót félbevágtam, majd óvatosan, egy evőkanál segítségével kikanalaztam az avokádó húsát a héjból, majd apró kockára vágtam. Meglocsoltam kevés citromlével, sóztam, borsoztam, hozzáadtam a petrezselyemlevelet és a zúzott fokhagymát és alaposan összekevertem.
EZt az avokádós keveréket halmoztam a tortaforma aljába.
Majd következett a lazactatár, amit elkészítés után szintén a tortaformába halmoztam, az avokádó tetejére.
Végül az egészet a kapros Philadelphia sajttal zártam és már kész is volt a csoda. A lecsatolható tortaforma szélét óvatosan leszedtem és szép szeleteket vágva tálaltam. Pirítóskenyérrel az igazi!



2014. október 21.

Csúsztatott palacsinta

Úgy indult a történet, hogy ebédszünetben kolléganőkkel arról beszélgettünk, milyen édességeket szoktunk csinálni hétvégére. És ekkor ajánlotta kolléganőm a csúsztatott palacsintát. Nagyon megtetszett az ötlet, mert rakott palacsintát már csináltam, de a csúsztatottról halvány fogalmam sem volt. Azt sem tudtam idáig, hogy van különbség a rakott és a csúsztatott palacsinta közt. De van, méghozzá nem is kevés. A rakott palacsintához ugyanis elég a sima, hétköznapi palacsintatésztát elkészíteni, kisütni, majd mindenféle finom töltelékkel megtölteni, szépen egymásra pakolni és szeletelni.
A csúsztatott palacsinta ellenben egy vajas, sűrű tészta, amibe a tojások fehérjét kemény habbá verve kell bekeverni és csak az egyik oldalát kell kisütni, majd egymásra csúsztatva, töltögetve alakul ki a "palacsintatorta".
De lássuk csak, hogyan is készült nálam ez a finomság.(a tészta-receptet Tücsitől, a TücsökBogár blog szerzőjétől lestem el és bátran mondhatom, isteni!)

Hozzávalók:
5 db tojás
100 gramm porcukor
100 gramm szobahőmérsékletű vaj
300 gramm liszt
6 dl tej

olaj a sütéshez (de csak az első palacsinta alá!)


Először a tojásokat szétválasztottam, a sárgájához hozzáadtam a cukrot és habosra kevertem, majd hozzáadtam a vajat és ezzel is habosra kevertem. Majd következett a liszt, csomómentesre elkevertem, végül szépen lassan hozzáadtam a tejet és addig kevertem, amíg a tészta teljesen sima nem lett. Nem kell megijedni, egy elég sűrű tésztát kapunk.
Aztán felvertem a tojások fehérjét kemény habbá és egy fakanál segítségével óvatosan beleforgattam a tésztába.
Palacsintasütőben 1 evőkanál olajat felforrósítottam, majd 1 merőkanálnyi tésztát belemertem, óvatosan szétfolyattam és hagytam, hogy az alja megsüljön. De a szokásos megfordítós mozdulat helyett a palacsintát a sült felével átcsúsztattam egy tálcára. A másik fele sem maradt nyers, nem kell tőle félni, csak éppen nincs aranybarnára sülve, így a tölteléket jobban magába szívja.
Az első palacsintát én kakaóval szórtam vékonyan. Majd kisütöttem a második palacsintát is (vigyázzunk, nehogy megfordítsuk rutinból), rácsúsztattam az első, kakaós palacsintára, és ezt darált mogyoróval szórtam meg. A harmadik rétegre baracklekvár került, aztán kezdtem elölről: kakaó, mogyoró, baracklekvár.
Nekem a fenti mennyiségből 14 palacsinta lett, hozzáteszem, nekem elég nagy palacsintasütőm van.
Az utolsó palacsintát is csak fele oldalán sütöttem meg, de most nem a sült felével csúsztattam, hanem megfordítva, a sületlen felével borítottam be a töltött rétegeket.
Miután langyosra hűlt, porcukorral szórva tálaltam.

2014. október 20.

Töltött őzláb gomba

Rengeteg az őzlábgomba az erdőben, így a piacra is jut bőven belőle. Ma kaptam is 6 szép kalapot, de nem igazán volt kedvem nekilátni rántani, így körbenéztem a neten és ráleltem Fűszeres Eszter csodás receptjére. Azt hiszem, mostantól ez az első számú őzláb-kedvencünk.

Itt jegyzem meg halkan, hogy az őzláb gombából érdemes télire is eltenni, de nem ám akárhogy. Megfogadtam a gombaszedő néni tanácsát, bepaníroztam és zacskóba óvatosan betéve gyorsan lefagyasztottam. Pár héttel később gondoltam, kipróbálom. És láss csodát, tűzforró olajba téve a még mélyhűtött (nem kieresztett) gombát, ugyanolyan finom rántott őzláb került a tányérunkra, mintha frissen készítettem volna)

De térjünk csak vissza a töltött verzióhoz, íme a hozzávalók:
(nem tudok pontos mennyiségeket írni, a lent olvasható az én szép 3 kalap gombámhoz kellett, mert ez bizony függ a gombafejek nagyságától. Úgyhogy egyet ajánlhatok: tessék szépen kóstolgatni a tölteléket, tuti finom lesz.)
3  (kb 15 centi kalap-átmérőjű) őzlábgomba
evőkanálnyi vaj megolvasztva
3 zsályalevél apróra vágva
2 evőkanál apró kockára vágott húsos bacon
1 evőkanál apróra vágott szárított paradicsom
2 evőkanál sűrű tejszín
1 evőkanál reszelt parmezán

Az őzlábakat megtisztítottam (azaz a tetejéről kézzel lesöprögettem a felesleges gombahéjat, majd óvatosan a tenyeremre fordítottam, lemezkékkel lefelé és kettőt-hármat rácsaptam, hogy a lemezkék közül is kipotyogjon a nem odavaló lakó. Majd a gombákat lemezkéikkel felfelé egy sütőlemezre fektettem és az olvasztott vajjal mindegyiket meglocsoltam.
A tölteléknek való zsályát, bacont, szárított paradicsomot, tejszínt és reszelt parmezánt összekevertem, majd mindegyik gombakalapba simítottam a töltelékből. 200 fokra előmelegített sütőbe toltam kb 10 percre és már kész is volt.



2014. október 17.

Charlotte torta

Nos, azt hiszem, idén már nem fogom megdönteni az éves bejegyzéseim számát, ebben az évben igencsak lemaradtam. Persze ez köszönhető annak, hoögy visszaálltam a mókuskerékbe és bizony annyira kell teperni, hogy hasra ne essek benne, hogy a blogra jut a legkevesebb időm. Pedig azért születnek ám finomságok, mégha nem is a rohanós hétköznapokon.
De hétvégenként mindig kinyit a Boszikonyha és sikerül néha kreálnom valami igazán izgalmasat és újat.
Szóval ne izguljatok (már aki izgult értem egyáltalán :)), megvagyok, csak hajtás-pajtás van, és persze most az eddigieknél is nagyobb kincset ér a gyerkőcökkel töltött idő. De nem felejtettem el sem a blogot, sem titeket, így mindig hozok valami izgalmasat, finomat, kötelező megcsinálni-kategóriásat!
Múlt hétvégén például kisebb családi összejövetel volt, sógorom hozta el hozzánk tündéri barátnőjét, akit muszáj volt ugyanolyan fantasztikus dologgal várni, mint amilyen ő maga.
Gyorsan körbenéztem a neten, ekkor jött szembe barátnőm, Era Charlotte-tortája és már villant is a fény: EZ lesz az! Igaz, Era isteni banános-karamellás verziót gyártott, én úgy döntöttem, első charlotte tortámat epresre csinálom. Így született egy hihetetlenül finom, krémes édes-savanykás finomság, amit még biztosan el fogok készíteni sokféle töltelékkel.

Hozzávalók:
1 piskótatekercs (lehet házilag is sütni, nekem most idő hiányában bolti volt)
1 üveg (2,6 dl) házi eperlekvár
500 gramm mascarpone
3 púpos evőkanál porcukor
1 evőkanál vaníliakivonat/ fél vanília kikapart magja
200 ml állati tejszín (hűtőben alaposan behűtve)
(tetszés szerint 1 zacskó habfix - én most nem használtam)
20 szem mélyhűtött eper, vagy eperbefőtt félbevágva

A piskótatekercset óvatosan kitekertem, majd megtöltöttem az eperlekvárral, feltekertem és már ment is a hűtőbe kicsit dermedni, hogy később majd szépen fel lehessen szeletelni.
Amíg a lekváros piskóta pihent, addig elkészítettem a krémet: a mascarponét összekevertem a porcukorral és a vaníliával, majd a tejszínhabot felvertem keményre és nagyon  óvatosan összeforgattam a mascarponéval. Végül óvatosan belekevertem a félbe vágott eperszemeet is és voila, a krém már készen is állt.
Elővettem a piskótatekercset és óvatosan kb ujjnyi szeletekre vágtam. Majd elővettem egy mély tálat (nálam ez a salátástál), kibéleltem folpack-al, és ügyesen kiraktam a piskótatekercs-szeletekkel úgy, hogy teljesen beborítsa a tálat. (nyugodtan lehet ám nyomkodni, tömködni finoman, ne maradjon rés sehol!)
A piskótatekercsekből hagytam pár szeletet a tetejére is, és még így is maradt 3 szeletke, aminek a fiúk felettébb örültek és azon nyomban be is faltak :)
Szóval a tál kibélelve várta a krémet, így bele is öntöttem az egészet és szépen elsimítottam, majd lezártam a tetejét a maradék piskótaszeletekkel. Végül a kilógó folpackot ráhajtottam a tetejére és már ment is a hűtőbe egy éjszakára.
Másnap a folpackot szépen lehajtogattam a tetejéről (ami nemsokára az alja lett), rátettem a tál tetejére egy tálcát és az egészet átfordítottam a tálcára, majd a felső folpackot is szépen lehámoztam a tortáról.
Ment vissza a hűtőbe, egészen a vacsora végéig, ajmikor is kitűnően szeletelhető, csodásan krémes, finom szeleteket helyezhettem mindenki tányérjára.
Remélem ti is kipróbáljátok,  nagyon egyszerű és nagyon finom, ráadásul különleges, így biztosan minden vendégnek eláll a szava, ha ezzel fogadjátok.


2014. szeptember 30.

Szedres/áfonyás smoothie

Bizony-bizony, nálam még mindig ég a smoothie-láz, csak éppen nincs időm posztolgatni.
Ma reggel viszont egy olyan finom, csupaegészség-smoothie-t sikerült
összehoznom, ami az első kóstolás után az egész család kedvence lett. Természetesen az aktuális kedvencből, szederből készült.

Hozzávalók:
300 gramm szeder / áfonya
2 dl görög joghurt
2 evőkanál juharszirup (vagy méz)
1 banán
1 evőkanál lenmagőrlemény
1 evőkanál chia-mag

A hozzávalókat beletettem a turmixba, majd 1 percen át  turmixoltam, végül poharakba töltöttem és már ittuk is a vitaminbombát.
Szép reggelt, szép napot, ezzel az isteni smoothie-val :)


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...