2013. január 10.

Sült rizottó - suppli al telefono, azaz 300. bejegyzés a blogon

Annyira örülök neki, hogy a 300. bejegyzésem pont egy rizottós étel. Hiszen ez az egyik nagy szerelem. Aki az elejétől követi a blogot, az tudhatja, hogy nem telik el úgy hónap, hogy ne készítenék legalább egy rizottót. Szerencsére a rizottók variációinak száma végtelen, úgyhogy ritkán van, hogy kétszer ugyanazt ennénk. Persze vannak nagy kedvencek, amik ismétlésért kiáltanak, de többségében próbálok mindig újabb recepteket kitalálni, hogy ne válhasson unalmassá ez a krémes finomság.

Velencében, egy baccaroban találkoztam először ezzel a rizsgolyóval és amikor megkérdeztem, hogy miből készítették, a kedves felszolgáló pincér csak annyit mondott, "Risotto!" Itthon aztán rákerestem és meg is találtam a receptet, de valahogy sose maradt annyi rizottó, hogy másnap elkészítsem ezt az ételt.
Az olaszok ugyanis nem kifejezetten frissen készítik, ugyanis náluk a rizottó maradékát másnap megenni szentségtörés, hanem a maradékot gyúrják össze gombóccá , bepanírozzák és kisütik.
Közben persze mindenféle finomságot is belegyúrnak, de a legfontosabb összetevő a gombóc közepén található mozzarella-sajt darabka, ami a sütés során belül megolvad és amikor felvágjuk, úgy nyúlik és tekeredik, mint a telefonzsinór. Innen is kapta olasz nevét: suppli al telefono, azaz telefonzsinór.
Nos, nekem volt itthon az előző napi töltött kalmárból rizottóm, a Rialto piacon beszerzett szárított paradicsomból is akadt és persze lapult a hűtőben egy kis mozzarella is (ez sajnos nem bivalytejből, de így is nagyon finom volt)

Hozzávalók:
1 adag "másnapos" rizottó (mivel a lényeg, hogy a rizottó másnapra kicsit megszottyosodik, így, ha valaki csak ezt az ételt akarja elkészíteni és nem maradékfelhasználás a cél, érdemes reggel egy adag rizottót megfőzni, majd délutánig állni hagyni és akkor kisütni)
pár szelet szárított paradicsom
mozzarella sajt
zsemlemorzsa
olaj a sütéshez
A rizottóba belekevertem a csíkokra vágott szárított paradicsomot, volt még kevés felaprított póréhagymám (tényleg csak 1 evőkanálnyi), ezt is hozzátettem és kézzel alaposan összegyúrtam.
A mozzarellát kis kockákra vágtam, majd egy púpos evőkanálnyi rizottót a kezemben gombóccá formáltam, az egyik ujjammal benyomtam a közepét, beleraktam a mozzarella darabot, amjd lezártam a gombócot. Végül zsemlemorzsába forgattam és egy tányérra tettem, ahol bevárta a többi társát. Miután az össze rizottót gombóccá formáztam és bepaníroztam, felforrósítottam az olajat és kisütöttem benne a gombócokat.
Vékonyra vágott jégsaláta, vörös- és fehérkáposzta, valamint kevés majonéz keverékével tálaltam.

A férjem szerint ez jobb, mint a rizottó, de legalábbis zseniális és mostantól mindig csináljak több rizottót, másnap pedig süssünk rizottó-gombócokat.
Rajtam nem fog múlni! :-)


2 megjegyzés:

  1. Kreativitás! Mindig azt mondom, hogy a főzés alkotás! Szép volt, Művésznő!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, de ezt már feltalálták ám előttem az olaszok. Én csak újra alkottam :-))) ÉS bátran mondhatom: fantasztikusan finom!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...