Dupla dinamit bonbon, avagy kétszer csíp a chili

Nagyon régóta izgat a chilis csokoládé. Egészen pontosan 6 évvel ezelőtt, amikor a Tortuga étteremben jártunk és megkóstoltam a chilis csoki parfét, no ott dőlt el a sorsa nálam a csokoládé ilyen furcsa ízesítésének: mégpedig hatalmas örömmel fogadtam!

Amikor idén elkezdtem bonbonozni, tudtam, hogy el fogom készíteni, de nem csak amolyan egyszerű chilius csokis bonbont akartam. Én valami ütőset, valami emlékezeteset! És pár napja, éjjel szó szerint megálmodtam. Ahogy beleharaptam, puha volt, mégis ropogott. Első érzésre édes, aztán egy kis csípős, majd megint édes és a végén robban a bomba: csípős édes íz marad a számban.
Felébredtem és elkezdtem gondolkodni, hogyan is lehetne ezt elkészíteni, hogy olyan legyen, mint álmomban. És egyszer csak beugrott: ropogós karamellt teszek a csokiganacheba. És nem csak a csokiganache-t ízesítem chilivel, hanem a karamellt is. Így a chili markáns, csípése kétszer üt! De mekkorát:-) Aki szereti az ilyen különlegességeket, próbálja ki mindenképpen, fantasztikus ízorgia!

Hozzávalók 15 db bonbonhoz:
100 gramm jó minőségű étcsokoládé
1 gramm porított kakaóvaj

a töltelékhez:
50 ml tejszín
100 gramm étcsokoládé
2 teáskanál chili lekvár (de ez függ a lekvár erősségétől)

karamellhez:
3 evőkanál cukor
2 teáskanál chili lekvár

Először elkészítettem a tölteléket, vagyis a töltelék egyik részét: a csokiganache-t. 50 ml tejszínt felmelegítettem, majd a forró tejszínbe tördeltem 100 gramm étcsokoládét és addig kevergettem, amíg a csoki teljesen el nem olvadt a tejszínben. Ezután hozzáadtam 2 teáskanál chililekvárt (persze közben folyamatosan kóstolgattam, nehogy túl csípős legyen.) Olyasmi hatást szerettem volna elérni, ami nem mar, majd csak a végén, amikor már a csokoládé édes-kesernyés íze elmúlik.

Ezután egy kis lábasban karamellt készítettem, azaz 3 evőkanál kristálycukrot felolvasztottam, majd ehhez is hozzáadtam 2 teáskanál chililekvárt (csak óvatosan, mert köpköd). Alaposan összekevertem, majd gyorsan szilikon lapra húztam karamell csíkokat egy kanállal. Nagyon gyorsan kell dolgozni, mert a karamell hamar megszilárdul. Amikor kemény lett, egy sodrófával apró darabokra törtem és a csokiganache-ba kevertem.

A csokihüvelyeket most kicsit másképp készítettem, mivel sikerült hozzájutnom végre porított kakaóvajhoz. Így a csokoládét először felmelegítettem 42 fokra, majd állandó kavarással visszahűtöttem 35 fokra, beleszórtam a porított kakaóvajat és további kevergetéssel 32 fokig hűtöttem. Ezután minden ment a régi kerékvágásban, azaz a szilikon bonbonformákat egy tiszta ecsettel kikentem az olvadt csokival és a hűtőbe tettem dermedni. Kb 10 perc után megnéztem, a csokihüvely tökéletesen megdermedt, és újra átkentem csokival, nehogy valahol túl vékony legyen és a formából kinyomva összetörjön.

Újabb pár perc dermedés, majd egy kiskanál segítségével beleszedtem a tölteléket.

Figyeljünk, hogy a töltelék semmiképpen ne érjen a hüvely fölé, legyen hely a talpnak is!

Ismét hűtőben pihentetés, majd 10 perc múlva (amikor a töltelék kicsit megdermedt), a maradék étcsokit mikróban felmelegítettem, majd jól összekevertem és kiskanállal óvatosan a töltelékekre csorgattam, az ecsettel a tetejét elegyengettem - azaz talpakat készítettem. Ismét hűtő, fél óra múlva pedig szépen kifordítottam a bonbonokat a szilikonformákból. A végén arany lüszterfestékkel fújtam le, hogy megkaphassa igazi elegáns külsejét. Hiszen különleges bonbonnak különleges külső jár!

Őrületes élmény az édes, a csípős, a lágy és a roppanós együtt, egy bonbonban!