Sóskafőzelék

Hétvégén anyósoméknál voltunk, a kertjük dugig tömve sóskával. Nosza, kaptam is tőle egy hatalmas zacskóval, amiből 4 adag finomságot is készíthetek. Persze 4 különböző finomságot tervezek, ebből az egyik a sóskafőzelék.
Bevallom, én gyerekkorom óta utáltam a sóskát - és a spenótot is - aztán pár éve anyósom a sült kacsához sóskamártást készített. Nem akartam megkóstolni, élénken élt bennem a menzás, lisztcsomós förmedvény, aminek az ízét most inkább nem is ecsetelem.
De anyósom csak erősködött, hogy egyetlen kicsi kanállal próbáljam meg, ha nem ízlik, akkor nem erőlteti tovább. És milyen igaza lett: eszméletlenül finom sóskamártást csinált, egyszerűen nem bírtam abbahagyni, csak ettem és ettem. Ő meg nevetett. Mert csodát csinált. Mi másnak is nevezhetném, ha az ember olyat főz, amit a másik utál, de aztán ezt a  főztöt úgy megszereti a másik, hogy igazi szerelem válik belőle?!
Én azóta minden évben készítek sóskamártást és sóskafőzeléket bőséggel. És valamiért ez az egy "utálom, ami zöld" kivétel a fiúknál is. Talán, mert édes. Talán, mert Mama receptje. A lényeg, hogy nagyon bejövős.

Hozzávalók:
1 kg sóskalevél megpucolva (ami azt jelenti, hogy a szára ki van tépve középről)
csipet só
3-4 evőkanál cukor
2 evőkanál liszt
1 dl tej

A sóskaleveleket megpucoltam és alaposan megmostam. Majd egy nagy lábasba gyömöszöltem, egy csipet sóval megszórtam és alacsony lángon hagytam összefonnyadni - közben persze szorgalmasan átkevergettem.
Közben a tejben csomómentesen elkevertem a lisztet és amikor a sóskalevelek már teljesen összefonnyadtak és a levüket is elfőtték, felöntöttem a lisztes tejjel, majd addig kevergettem, amíg be nem sűrűsödött. Végül ízlés szerint cukorral ízesítettem. Nagyon finom, savanykás főzelék lett a végeredmény, amit tükörtojással tálaltam.

Jó étvágyat hozzá!