Kagylós spagetti

Egyik legkedvesebb városom az olaszországi Velence, amikor csak lehetőségem van rá, ellátogatok oda. A legutóbbi látogatáskor egy csatornaparti étteremben ültünk be, illetve ki, mert akkora szerencsénk volt, hogy kint is találtunk egy szabad asztalt. Így, miközben gyönyörködtünk a csodás városka állandó nyüzsgésében, közben még jól is laktunk. És hogy mivel? Az egyik legfantasztikusabb és legegyszerűbb étellel, amit valaha ettem. A pincér elmondása szerint ez eredeti velencei étel (bár szerintem a velenceiek szerint minden tengeri étel az ő találmányuk:-))), én már találkoztam vele más tartományokban is. Minden esetre én hiszek a pincérnek, így kedvenc városomból következik a kedvenc ételem: kagylós spagetti.
A kagyló sajnos nem az eredeti vongole, hanem sárga vongole, de az íze így is isteni volt!
Ehhez az ételhez mindenképpen szerezzetek be héjas kagylót, hiszen különleges ízét a fehérbor, a fokhagyma és a kinyíló kagylók belsejéből kifolyó tengeri íz adja meg!

Hozzávalók:
1 kg vongole kagyló
400 gramm spagetti
3 gerezd fokhagyma
olívaolaj
1 csokor petrezselyem
1,5 dl száraz fehérbor
diónyi vaj

Ennél az ételnél fontos az időzítés, ezért próbálom olyan sorrendben leírni, ahogy készítettem.
Szóval elsőként feltettem a spagettivizet forrni. Aztán apróra vágtam a fokhagymát és a petrezselyem szárát. A leveleit csak hanyagul vágtam nagyobbra és félretettem.
Amikor a víz felforrt, beletettem a spagettit és a dobozán lévő utasítás szerint 7 percig főztem. Ezalatt egy nagy serpenyőt elkezdtem felmelegíteni, majd, amikor már tűzforró volt, belelöttyintettem kb 4 evőkanálnyi olívaolajat, ebbe szórtam a fokhagymát és a petrezselyemszárat, majd, amikor már színt kapott, beleöntöttem a kagylót, felöntöttem a fehérborral és 5 percig főztem. Közben a spagetti 7 perce letelt, lezártam alatta a lángot és hagytam további 5 percig állni. Ezalatt a kagylók szépen kinyíltak (ami nem azt gyorsan kikapkodtam és kidobtam). Majd az "al dentére" főtt spagettit átszedtem a serpenyőbe a kagylók mellé az összevágott petrezselyemlevéllel és 2 evőkanál olívaolajjal együtt és alaposan összeforgattam. Végül kevés vajjal selymesítettem a mártást.

Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a művemről, pár percre újra Velencében éreztem magam!