Az első bonbonom

Ez a bejegyzés nem a tökéletességről fog szólni, sőt! Életem első, egyedül készített bonbonjáról szól, ami ugyan nagyon finom lett és nem is olyan rossz elsőre, de rengeteg hibát vétettem készítés közben, ezért mindenképpen szeretném veletek megosztani, hogy ha valaki otthoni bonbonkészítésre adja a fejét, akkor ezeket a hibákat ne kövesse el.

Tavasszal jártam a Szamos Marcipán jól légkondicionált Csokoládéiskolájában, ahol fantasztikus bonbonokat készítettünk és azt hittük, ahogy hazaérünk, már profi bonbonkészítők leszünk. Teltek a hetek, jött a nyár, nem volt időm bonbonozni, majd beköszöntött az ősz.
Gondoltam, itt az ideje, belevágok, és a trüffel sikerei után jöhet a bonbon.
Kapóra jött, hogy kint jártam Hollandiában, ahol 1 euroért szuper szilikon bonbonformákhoz jutottam. Bár még a gránitlapom nem jött meg, ez természetesen nem állíthatott meg a bonbonkészítés rögös útján.

Nagyon nagy segítségemre volt Praliné Zsuzsi fantasztikus blogja, ahol részletesen leírja a bonbonkészítés, és a temperálás folyamatát. Innen jött az ötlet, hogy gránitlapon történő temperálás híján megpróbálom a beoltásos módszert!

Először is megcsináltam a tölteléket, hogy legyen ideje dermedni a hűtőben. Felforraltam 1 dl tejszínt és lezártam alatta a gázt. Majd beletördeltem 250 gramm tejcsokoládét, és addig kevergettem, amíg a csoki teljesen el nem olvadt benne. Ezután hozzáadtam 3 evőkanál mézet és ezt is alaposan elkevertem, majd ment az egész a hűtőbe dermedni.

Fogtam 200 gramm 60 %-os étcsokoládét és a háromnegyedét vízgőz felett egy tálban megolvasztottam. (maghőmérőn mérve 50 fokos lett) A maradék egynegyed részt nagyon apróra vágtam és apránként az ovadt csokihoz adtam, kevergettem, amíg el nem olvadt. Mire az összes aprított csoki elolvadt, a csokoládém 30,6 fokos lett, ami tökéletes hőmérséklet a bonbonkészítéshez. A kevergetés pedig elengedhetetlenül szükséges a temperáláshoz, azaz a csoki kristályszerkezetének megváltoztatásához, különben a dermedt csoki nem lesz roppanós és fényes, ráadásul pár nap múlva kifehéredik.
Ezután a szilikon bonbonformákat egy tiszta ecsettel kikentem az olvadt csokival és a hűtőbe tettem dermedni. Kb 10 perc után megnéztem, a csokihüvely tökéletesen megdermedt, de azért láttam hibákat, ezért  a vékonyabb részeket átkentem csokival. Újabb pár perc dermedés, majd a csokihüvelyekbe beletöltöttem egy habzsák segítségével a tölteléket. (ha nincs habzsák, egy iskanállal is óvatosan bele lehet szedni a tölteléket). Ismét hűtőben pihentetés, majd 10 perc múlva (amikor a töltelék ismét keményebb lett, a maradék étcsokit egy hajszárító segítségével felmelegítettem (azaz a tál oldalát melegítettem, de csak annyira, hogy az addig rádermedt étcsoki felolvadjon) majd jól összekevertem és a töltelékekre csorgattam, késsel az alját elegyengettem - azaz talpakat készítettem.
Ismét hűtő, fél óra múlva pedig szépen kifordítottam a bonbonokat a szilikonformákból.
Sajnos sokat hibáztam, ezért a fele bonbon eltört, de még így is nagyon finom, roppanós csokit kaptam, amit szépen összekanalaztam egy kis tálkába és a család nagy boldogan mind megette!




És a hibák és korrigálásuk a következő alkalommal:

1. a bonbonformát bátrabban kellett volna kikennem, azaz vastagabb csokiréteget lehetett volna ráfestenem. Legközelebb dupla réteget fogok belekenni, mivel a legtöbb bonbon akkor repedt szét, amikor megpróbáltam kinyomni a formából.
2. a töltelék folyósabb lett a kelleténél, ami ugyan nagyon finom, de első próbálkozásra elég macerás.
3. a töltelék sok bonbonhüvelyben több lett, mint kellett volna, így, amikor a talpat készítettem, a talp étcsokija nem a hüvely étcsokijával érintkezett, hanem a folyós töltelékkel. Így a bonbon nem záródott teljesen, lyuk lett az alján, amin - kifordítva a formából - a töltelék szép lassan csordogált kifele. Legközelebb elég a kevesebb töltelék, vagy masszívabb, kemény tölteléket kell használni.

Összességében szép, fényes és roppanós bonbonjaim lettek,isteni belsővel, de van még mit javulni!

Próbálgassátok, gyakoroljátok, megéri!