Drukkoltam is, hogy valami igazán izgalmasat kapjak és szerencsére nem csalódtam, Trollanyu (aki Norvégiában él és csodásabbnál csodásabb ételeket készít) Izlandot választotta számomra. Nagyon megörültem, mert párommal már évek óta szemezgetünk Izlanddal - és remélem nemsokára már ott is megkóstolhatom az itt megfőzötteket - ráadásul egy igazi kihívás, hiszen az izlandi konyha nem igazán ismert Magyarországon.
Bőszen keresgéltem gugli barátom segítségével, így találtam rá Jo blogjára. Jo igazi, tősgyökeres izlandi, Reykjavikban él és a blogján csupa autentikus izalndi finomság receptjét osztja meg a nagyközönséggel. Napokon át olvasgattam a bejegyzéseit, szépen lassan körvonalazódott előttem az izlandi emberek főzési kultúrája.
Egy biztos: fő táplálékaikat a tenger adja, és máris megértettem, miért nem terjedt el pl országunkban az izlandi főzőtudomány. Olyan különlegességeket esznek, amik nálunk szinte egyáltalán, vagy csak nagyon drágán kaphatóak.
Nemzeti ételeik közé tartozik (amiket úgy érzem, inkább a turisták borzongatására találtak ki:-) a 6 hónapig rothasztott cápahús (hákarl), a pácolt koshere (hrútspungur), a töltött halgyomor (kútmagar), a főzött-pirított juhfej (svi) vagy a slátur, ami a levágott birka fel nem használt részeiből készített egyveleg, amit a birka gyomrába töltenek vissza és megfőznek (gyanítom, ez amolyan disznósajt-féle lehet)
Ezen kívül előszeretettel esznek bálna- és fókahúst, bálnazsírt és hódfajdot, ami a karácsonyi asztal elmaradhatatlan eledele.
Mivel én nem tudtam választani a sok-sok finomság közül csak egyet, így úgy döntöttem, egy teljes ebédet fogok elkészíteni: levessel, főétellel és valami finom édességgel. Ez pedig nem más, mint a Kjötsúpa, Fishkibollur és Kleinur, azaz bárányleves, halgombóc és fánk
Mindhárom ételt úgy választottam, hogy az igazi izlandi specialitás legyen, mégis egy magyar ember számára is elérhető alapanyagokkal.
Desszertként, azaz harmadik fogásként következzen a:
CSAVART FÁNK - Kleinur
A desszertek közt válogatva megállapítottam, hogy desszertalapnak szívesen használják a saját joghurtjukat, a skyrt, amit tejből és joghurtkultúrából állítanak elő. Ezt az alapot aztán ízesítik gyümölccsel, csokoládéval, de még creme brulee-szerű, úgynevezett skyr brulee-t is készítenek belőle.
Szeretik a pudingokat, ezeket is változatosan variálják. Sokféle sütijük van, gondolom igencsak jól jön a hideg időben az édesség, ami kicsit feldobja a téli rosszkedvet.
Én most egy fánkféleséget választottam, a Kleinur-t:
Hozzávalók:
1 kg liszt
150 g vaj
250 g cukor
3 tojás
4 tk sütőpor
2 teáskanál szódabikarbóna
3 teáskanál őrölt kardamom
néhány csepp vanília kivonattal
250 ml író (író helyett használhatunk joghurt és víz 2/3-1/3 keverékét)
Először összekeverjük a száraz hozzávalókat, majd a vajat, a tojást, az írót és a vaníliakivonatot. Ezután jól összedolgozzuk a hozzávalókat, könnyű tésztát készítünk, de vigyázzunk, nem szabad sokáig gyúrni, mert akkor a tészta kemény lesz. A kész tésztát addig nyújtjuk, amíg 2-3 mm vékony nem lesz, és kb 2-3 centi széles csíkokra vágjuk. Ezt követően kb 5 cm hosszú rombuszokra vágjuk a csíkokat, mindegyik kis rombusz közepén egy bevágást ejtünk. A bevágáson áthúzzuk a rombusz egyik végét, mintegy csavarva egyet a tésztán (képen jól látszik a folyamat). Felforrósítjuk az olajat (legjobb a repceolaj vagy kókuszolaj) és kisütjük a kis fánkokat. Az izlandiak egyébként birkafaggyúban sütik a Kleinurt, amitől jellegzetes, faggyús ízt kap. Nekünk most tökéletesen megfelel az olaj is!
Nos, remélem el tudtalak vinni Titeket, kedves Olvasók, Izland titokzatos, furcsa, mégis hihetetlenül megkapó világába és így már kicsit közelebb kerültetek ehhez a jégbe zárt országhoz.
Svona! Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése