Guacamole

A guacamole éveken át izgatott, valahogy mindig úgy alakult, hogy ha főzős műsorba botlottam, akkor biztosan szó esett a guacamoléról. 3 éve aztán nem bírtam tovább a noszogatást és elkészítettem. Sajnos nem néztem meg a receptet, csak amennyire a főzős műsorokból emlékeztem. Ennek eredményeképpen sikerült vásárolnom egy igencsak éretlen avokádót (ami egy fantasztikus mexikói zöldség/gyümölcs és a guacamole alapja), amit apróra vágtam, sóztam-borsoztam, megöntöztem citromlével és vártam a csodát. A csoda elmaradt, sőt! Az avokádó semmiféle maradandó nyomot nem hagyott.
Aztán pár hete, amikor fügevásár volt az Aldiban, egy hölgyike odajött hozzám - mintha rám lenne írva, hogy imádok főzni - és egy szép, sötétzöld avokádót szorongatott a kezében. Megszólított: "Kedveském, maga olyan fiatalnak látszik (haha, eltalálta néni,ez a jó kifejezés:-), nem tudja, mire jó ez az avokádó?"
Mondtam neki a guacamolét, de kértem, hogy nézzen utána, mert nekem az első próbálkozásom bizony kudarcba fulladt. És akkor elkezdett izgatni a guacamole, itthon utánajártam és megfogadtam, ha újra szép, érettnek tűnő avokádóba botlok, készítek újra guacamolét, de most bizony recept alapján.
És mit ad isten, minak csodaszép avokádók kacsingattak rám a Sparban, így vettem 1 szép sötétet, ami ráadásul puha is volt, így reménykedtem, hogy nem kell sokat érlelni, hogy igazán puha legyen.
Ugyanis az avokádó legfontosabb aranyszabálya, hogy puha legyen a húsa. Belül, a közepén egy szép nagy mag foglal helyet, körülötte pedig szép zöld hús, majd rajta a sötétzöld héj.
Amire érdemes odafigyelni vásárláskor: világoszöld héjú avokádót ne vegyünk, mert tuti éretlen. Nyomáspróbát végezzünk (ennél a gyümölcsnél muszáj, úgyhogy ha bárki ránk szól a boltban, vagy a zöldségesnél, nyugodtan oktassuk ki, hogy ennek a zöldségnek a megvételéhez ez egy elengedhetetlen momentum). Ha mégis kicsit keménynek találjuk avokádónkat, akkor pár nap alatta  konyhapulton hagyva biztosan megpuhul és kész lesz guacamoleként folytatni életét.

Ezt a receptet Stahl Juditnak köszönhetem, bár tudom, ez nem a legautentikusabb kence, de nagyon krémes, habos lesz és szerintem isteni!

Hozzávalók:
2 szép sötétzöld és puha avokádó
fél fej vöröshagyma apróra vágva
3 gerezd reszelt fokhagyma
1 zöldcitrom
1 dl tejszín
1 marék friss korianderzöld
1-2 zöld chilipaprika (ízléstől és csípősségbírástól függően)
1 nagy csipet só
bors




Az avokádót a közepénél kettévágtam hosszában, majd kivettem a magját. A belsejét egy kanállal kikotortam egy tálba (ha puha, akkor úgy lehet kikotorni, mint a vajat), majd sóztam, borsoztam, hozzáadtam a hagymát, fokhagymát, a lime lereszelt héját és a fele lime levét. (később, ha kell, a másik fél lime levét is hozzá álehet keverni). Beleszórtam még a maréknyi friss koriandert, és egy kevés chilipaprikát (nem szeretem csípősen, de azért hagyni akartam hagyományos csípősnek)
Botmixerrel kicsit megforgattam, majd hozzáadtam az 1 dl tejszínt és az egészet simára és habosra turmixoltam.
Pirítós kenyérre kenve vagy tortillachipssel mártogatva fantasztikus!
Téli napokon igazi mexikói hangulat varázsolható a lakásba, ha az egészet megfejeljük egy Coronita sörrel.

Jó étvágyat hozzá!