A boszikonyha első születésnapja

Pontosan ma van 1 éve, hogy elkezdtem írni a blogot. Akkoriban jópár ételem fotóját tettem fel a facebookra, és miután már többen is jelezték az ismerősök közül, hogy jó lenne mellé recept is, egy barátnőm felvetette az ötletet, hogy mi lenne, ha blogot írnék és így minden, általam készített finomságot fel tudnék tenni.  Miért is ne - gondoltam - saját szakácsfüzetet már úgyis vezettem, így legalább meglesz minden a neten is.

Persze soha nem gondoltam volna, hogy ennyire mélyen fogom belevetni magam a gasztronómiába. Ez csak amolyan hobbinak indult: felteszek mindent, amit szeretek és amit mi is eszünk napról napra. Aztán rájöttem, blogot írni nem feltétlenül csak szórakozás. Ez bizony felelősség is. Amíg csak ismerőseim olvasták, addig el sem gondolkodtam ezen. De amikor megjelent pár olyan olvasó, akikről nem tudtam, kicsodák, akkor kezdtem megérteni, hogy egy bloggal bizony üzenetet lehet közvetíteni. És mivel akkoriban már nagyon érett a családban egy életmódváltás, így kapóra jött, hogy tudatosan vegyek és egyek.
Ezután már egyre inkább az egészséges és természetes alapanyagok és az ebből készült ételek iránt kezdtem érdeklődni, persze nem mondom, hogy pár zsírosabb, "egészségtelen" fogás nem csúszott be. De a konyhám megtelt olyan dolgokkal, amikről az egészség-magazinok csupa jót írnak.

Elsőként a rizottóimat elmíteném, mivel felettébb rizottó-mániás vagyok. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ebben az évben 19 féle rizottót készítettem. És még mennyi ötlet van a fejemben! A következő 1 évben sem menekülhettek a rizottóim elől:-)

És persze ott voltak a fűszerek. Idén annyi, de annyi újdonság került a konyhámba és szerencsére igen aktívan használom is új barátaimat. Így egy majdnem hasonló ételből a fűszerek és szószok segítségével egy teljesen más, új ételt lehet alkotni. Csodálatos volt felfedezni, mi mihez illik, miből mit hoz ki egy-egy új fűszer. És persze jó volt az is, hogy pár ismeretlen csodát nektek is megmutathattam. Mára már elég szép mennyiségű és igen jó minőségű fűszer áll a rendelkezésemre, persze ez még csak a kezdet!

Aztán ott volt a tortamániám. Pár éve nagyon megszerettem a tortakészítést, a családnak, a barátoknak, ismerősöknek most már rendszeresen én készítem a tortákat a különböző alkalmakra.
Az elmúlt 1 évben ért a legnagyobb tortás kihívás: unokatesóm esküvőjére készítettem egy 100 szeletes tortát. Rettenetesen izgultam, 5 torta kellett, egy háromemeletes és két kísérőtorta. 3 napon át készítettem, végül hatalmas sikert aratott, nem sok morzsa maradt a hangyáknak:-)

Tortamániámhoz kapcsolódik a Facebookon található Édességrajongók Klubja, amihez fél éve csatlakoztam. Fantasztikus csapatot hozott itt össze Rubin S. Gaby, aki a klub háziasszonyaként igyekszik összegyűjteni minden olyan embert, aki szereti az édességet! Ebben a csoportban a legborúsabb napokon is találok valami ötletadó finomságot, úgyhogy, ha édességről van szó, a következő 30 évre van receptem bőven, szakácskönyveket nem kell lapozgatnom, elég benéznem az "édességesek" közé, máris ontják rám a lélegzetelállító kreálmányokat!

És ebben az 1 évben ért el a bonbon-láz is. Praliné Zsuzsinak és Bonbon Mániának köszönhetően - akik rengeteg türelemmel és kedvességgel válaszoltak minden egyes kérdésemre - felfedeztem ezt a csodás világot és sikerült pár igencsak izgalmas ízű bonbont és pralinét alkotnom. Voltam a Szamos Marcipán bonbon- és trüffelkészítő kurzusain is, életre szóló élmény volt. Ez a szenvedélyem már mindig megmarad és különleges alkalmakkor minden kedves ismerősöm számíthat pár szem finomságos bonbonra tőlem.

Tavasszal indult Damásdi Eszter befőzős projektje, amiről akkoriban elég sok újság is cikkezett. Ez a projekt arról szól, hogy bizony nem szabad elfelejtenünk, hogy régebben minden szezonális finomságot próbáltak ínségesebb időkre eltenni anyáink, nagyanyáink, akik akkoriban nem voltak olyan kiváltságos helyzetben, mint mi. Nekünk ma már elég csak bemenni egy üzletbe és lekvárok tömkelege vár ránk. Az már más kérdés, milyen minőségben. Így Eszter gondolt egyet és befőzésre buzdította a lányokat, asszonyokat! Én csatlakoztam, így 1 éven át minden hónapban legalább 1 finomságot kell készíteni, ami valamilyen tartósítási eljáráson esett át. Én először lekvárokkal kísérleteztem, majd jött pár különlegesség: pisztrángkaviár, olajos hal, rilette. Fantasztikus, hogy ennyi oldalát ismerhettem  meg a befőzésnek, tartósításnak!

Az 1 év alatt részt vettem különféle gasztroblogger játékokon is, a torta- és sütikészítési szenvedélyemet a SAD (Süss, Alkoss, Díszíts) fordulóin élhetem ki. Dizájnmenza szuper kezdeményezése, az "Egy doboz élete" is nagyon tetszett, főleg az a forduló, ahol E-kkel teli kedvenceinket kellett megalkotni csupa természetes anyagból. Azóta sokféle Mekis étel készül nálunk házilag és azt hiszem nem kell leírnom a különbséget! Az Enni határok nélkül elrepített egyik álomországomba, Izlandra, ahonnan több különleges ételt is elkészítettem. Volt saját kezdeményezésem, a Szakács Szerda is, amit egy darabig lelkesen csináltam, majd sajnos idő hiányában mára már igencsak elhanyagoltam. Pedig az ötlet jó, a rendelkezésemre álló szakácskönyveimből készítek minden héten 1-1 finomságot, amit lelkesen meg is osztok veletek. Talán idén újra visszahozom ezt a rovatot.

Év vége felé - A Tarka Bárka blognak köszönhetően - félelmetes hal- és tenger gyümölcsei - láz tört ki rajtam. Azóta is heti 3-4 alkalommal valamilyen tengeri finomság kerül az asztalunkra. És a család nagyon élvezi.Sőt, már követelik, ha 2 napig hanyagolom a vízben élők asztalra tételét. Úgyhogy nincs mese, a zsíros, cupákos húsok ideje lejárt - hozzáteszem, már nem is kívánjuk olyan gyakran, mint télvíz idején általában megszoktuk magunktól - jöhet a sok rák, kagyló, tintahal, polip és hal, hal, hal!!!

Köretek terén is jelentős változás állt be: a szokásos fehérrizs, tészta, burgonya hármason kívül (amiket szintén jól lehet variálni) belépett a képbe a rizstészta, a barnarizs, a vadrizs, a ragacsos rizs, a köles, az árpa (gersli), a hajdina, a kuszkusz, a bulgur, és persze hatalmas mennyiségű, ropogós zöldség.

Sajtkészítéssel is próbálkoztam, azóta a család már csak az én finom, kenhető kecskesajtomat szereti, és a gomolyám is igen nagy sikereket ért el. A variációk száma végtelen, a sajt pedig igazi házi és finomságos! De még mennyire! Ha tehetitek, szánjatok rá időt, zongorázni lehet a különbséget a saját készítésű és a bolti közt!

És ne feledkezzek el az 1 év alatt megismert rengeteg gasztrobloggerről, akik segítettek, inspiráltak, noszogattak (ha éppen elszállt az ihlet), bíztattak és rengeteg jó tanácsot adtak!
Nem szeretnék mindenkit felsorolni, hiszen mindenki magára ismer, aki az elmúlt 1 évben mellettem volt! Köszönet Nektek a sok segítségért!

És Nektek, drága Olvasók, köszönöm, hogy napról napra, hétről hétre követtek. Az elmúlt 1 év alatt több, mint 400 olvasóm lett, akik a Facebookon követik a boszikonyhát. 1 év alatt 38.000 alkalommal nyitottátok meg a blogot. A legnépszerűbb bejegyzés a házi fondantkészítés lett, de ott sorakozik mögötte a házi kacsatepertő és a sült marha oldalas is (nesze neked egészséges életmód:-)))
Igen szép eredményt ért el a malacsült és a rosé kacsamell is, de sajnos halétel egy sem jutott be a legjobb 10 közé. Remélem 1 év múlva már jelentősen változik ez a statisztika is!

1 év....voltak hullámhegyek és hullámvölgyek is. Egyben biztos vagyok: olyan sok pozitív visszajelzést kaptam tőletek, ami miatt nemcsak érdemes, hanem muszáj is folytatnom!

Boldog Születésnapot Marka Boszikonyhája!

(a képen életem legfinomabb csokoládétortája, Gordon Ramsey receptje alapján. A recept egyszer már fent volt a blogon, de titokzatos módon eltűnt, így ígérem, pótolom nemsokára az elmaradást!)

A csokoládétorta