2012. szeptember 18.

Pisztrángkaviár, a hétköznapi csoda

Ma a piacot járva egyszer csak csörgött a telefonom és a kedvenc halasom hívott: ugyan nem tudnék -e odaugrani hozzá, mert friss pisztrángot kapott és pucoláskor kiderült, hogy rengeteg ikrája van. És mivel tudja, hogy nagy ínyenc vagyok, gondolta szól, mielőtt kirakja a pultba.
"Hogyaviharbanetudnééék!"- teljesen belelkesedve rohantam hozzá, nehogy meggondolja magát és lecsapjon rá más.
Na, de az én halasom egy angyal, ott figyelt már zacskóban a 17 pisztráng ikrája, ami kb 10 centi hosszú és 2-3 cm széles, tele apró kicsi ízbombákkal.
Gyorsan fizettem és már azon járt az eszem, mit is készíthetnék belőle: múltkor halászlébe dobtuk a főzés legeslegvégén, kb 1 percre, amíg éppen csak megfő a külseje, de a belseje finom, lágy marad. Aztán nemrég kevés olajon megpirítottam, megsóztam és a gyerekek már el is tüntették.
De most valami különleges kell. Páromnak holnap lesz a szülinapja és beugrott, hogy imádja - velem együtt - a kaviárt. Annak idején Ausztriából hordtuk haza a lazackaviárt, ami lényegesen olcsóbb (bár így is bazidrága) volt, mint itthon. A pisztrángikra ugyan nem olyan nagy, mint a lazacé, de nem sokkal kisebb, így meg is volt: kaviárt készítek!
De hogyan kezdjek hozzá. Az biztos, hogy kell só, na meg mindig olaj fedi a tetejét.
Hazaérve kicsit utánaolvastam az ikrának és a kaviárkészítésnek és máris nem tűnt annyira bonyolultnak. Valaki azt írta róla, hogy ne érintkezzen fémmel, bár utánaolvasva sehol nem találtam az okát. De azért óvatos lettem, műanyag edényt vettem elő.
Majd a kezembe kaptam egy ikrát és elkezdtem szedegetni a kis golyókat a belsejéből (mivel az egészet egy hártya fedi, akár az agyvelőt, és az apró ikragolyócskák is hártyahálóban vannak, amitől meg kell szabadítani)
Reménytelenül nehéz feladat volt, a golyócskák a kezemhez tapadtak, a hártya a golyócskákon maradt, teljesen elkeseredtem. Aztán kicsit beolajoztam a kezem olivaolajjal és máris könnyebben ment a munka. Arra is rájöttem, hogy nem kell az ikragolyókkal hímes tojásként bánni, nyugodtan nyomkodjuk ki izomból a hártyákból, nem lesz semmi baja. Így, a harmadik ikránál már rutinosan ment a dolog:
1. lépés: a kezemet alaposan beolajoztam olivaolajjal
2. lépés: az ikra egyik felét elkezdtem erővel nyomni, aminek hatására a kis golyócskák csak úgy bugyogtak kifele és potyogtak bele a műanyag tálba
3. lépés: a tálba esetleg lepottyanó hártyás - pirosas- részt kikapkodtam még melegében.
4. lépés: minden kinyomott ikra után kicsit megsóztam a tetejét és leöntöttem kevés olivaolajjal.

Így 3, még régről félretett kis kaviáros üvegcsét töltöttem meg 12 pisztrángikra ízbombaként ható golyócskáival, a maradékot lefagyasztottam: jó lesz még halászlébe vagy halikrakrémnek.
A kaviár tetejére olajat öntöttem, ami teljesen elfedte, majd rácsavarva a kupakot, hűtőbe tettem.
Állítólag heteken át eláll, de szerintem a következő hónapot sem fogja megérni.
Legfinomabb, ha pár napot hagyjuk érni, majd megvajazott pirítóson kínáljuk.

1 megjegyzés:

  1. Nagyon jó, tetszik! Talán még egyszer én is hozzájutok pisztráng ikrához, és akkor kipróbálom!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...