Zölddiós-marcipános bonbon

Nahát, nahát, micsoda csoda! Csak nem egy újabb bonbon? De bizony!
Nem, nem őrültem meg, de ha valaki kipróbálja, akkor nem szabadul, a világ össze bonbonját el akarja készíteni!
Ráadásul nekem rettenetesen beindítja a fantáziámat. Bármit is eszek, azonnal agyalok, hogy hogyan is lehetne bonbonba varázsolni. Persze kezdőként ez annyira nem egyszerű, kell hozzá technikai tudás is, de Praliné Zsuzsi honlapján szinte mindent megtalál az ember, ami technika! (meg ami bonbon, praliné, trüffel....:-)
És persze nézelődni, kutatni kell, tippeket gyűjteni, sok régi bonbonozó honlapját olvasni szorgalmasan. Hogy néhányat említsek, akiket imádok nézegetni: Bonbon Mánia, Levendula és Csokoládé, Katuci konyhája, és Csak a puffin... bonbonjai.

Nos, a legújabb dilim a zölddió. Illetve ez iszonyú régi dilim, még nagyikám tett el kiskoromban finom zölddió befőttet, és idén találtam rá újra a nagyikám -féle zölddió ízre az Édes Napokon. Be is szereztem pár üveggel és mivel elég jót tesz a köhögésnek, így nemrég ki is végeztünk egyet köhécselő gyerekeimmel, éppen csak 1 szem dió és jó sok finom zölddió szirup maradt az üveg alján. Gondoltam, ez pont tökéletes lesz egy finom, különleges bonbonhoz.
De hogyan is tegyem bele? Ha csak simán a szirupot besűrítem és úgy teszem a bonbonba, az nagyon tömény lenne. Tegyem csoki ganache-ba? Vagy marcipánba? Igeeeen, ez lesz az. Megszületett a legújabb drágaság, a zölddiós-marcipános bonbon

Hozzávalók 15 db bonbonhoz:
100 gramm jó minőségű (min. 60 %-os) étcsokoládé

A töltelékhez:
80 gramm marcipán
3 evőkanál zölddió szirup
1 darab, apróra vágott zölddió

Elkészítettem a tölteléket, azaz a marcipánt villával alaposan szétnyomkodtam, majd evőkanalanként hozzáadtam a szirupt és a villával jól elkevertem, pépesítettem. A végén az apróra vágott zölddiót is beletettem, össze kevertem, és már kész is a különleges marcipános belső. (közepesen folyós lett)

A csokihüvelyek elkészítése ugyanúgy történt, mint az előző bonbonoknál, azaz fogtam az étcsokoládét és a háromnegyedét vízgőz felett egy tálban megolvasztottam. A maradék egynegyed részt nagyon apróra vágtam és apránként az olvadt csokihoz adtam, kevergettem, amíg el nem olvadt. Mire az összes aprított csoki elolvadt, a csokoládém 32 fokos lett, ami tökéletes hőmérséklet a bonbonkészítéshez. A kevergetés pedig elengedhetetlenül szükséges a temperáláshoz, azaz a csoki kristályszerkezetének megváltoztatásához, különben a dermedt csoki nem lesz roppanós és fényes, ráadásul pár nap múlva kifehéredik. Ezután a szilikon bonbonformákat egy tiszta ecsettel kikentem az olvadt csokival és a hűtőbe tettem dermedni. Kb 10 perc után megnéztem, a csokihüvely tökéletesen megdermedt, és újra átkentem csokival, nehogy valahol túl vékony legyen és a formából kinyomva összetörjön.

Újabb pár perc dermedés, majd a csokihüvelyekbe beletöltöttem egy kiskanál segítségével a zölddiós marcipánt.
Figyeljünk, hogy a töltelék semmiképpen ne érjen a hüvely fölé, legyen hely a talpnak is!

Ismét hűtőben pihentetés, majd 10 perc múlva (amikor a töltelék kicsit megdermedt, a maradék étcsokit mikróban felmelegítettem, majd jól összekevertem és kiskanállal óvatosan a töltelékekre csorgattam, az ecsettel a tetejét elegyengettem - azaz talpakat készítettem. Ismét hűtő, fél óra múlva pedig szépen kifordítottam a bonbonokat a szilikonformákból.

Nos, ezek a bonbonok sajnos nem lettek tökéletesek (és sajnos ugyanebből a "temperált" csokiból készítettem 15 db gyömbéres-narancsos-karamellás bonbont is), azt hiszem ott rontottam el a dolgot, hogy a temperálásnál, amikor beoltottam a már 46 fokos csokit a maradék, apróra vágott csokival és visszahűlt 32 fokosra,  akkor jött az én drága kisfiam, aki vagy 10 percre elhívott a bonbonoktól (pelenkacsere ügyben, ami ugyebár halaszthatatlan!!!) és ez a  10 perc bőven elég volt arra, hogy a csoki tovább hűljön. Én ezzel a már nagyon sűrű csokival kentem ki a formákat, anélkül, hogy kicsit felmelegítettem volna. A képen látszik, hogy a csoki néhány helyen a szépen csillogó felület helyett matt és foltos.
Khmmmm, az élvezeti értékéből ez szerencsére semmit nem vont le, fantasztikusan különleges, finom marcipános töltelék olvadt el a szánkban a foltos csokival együtt:-)