Kecskesajtos sült füge tésztakosárkában

Minap a Sparban járva egyszer csak megakadt a szemem pár csodálatos, nagy lila fügén. Bár nem volt a legolcsóbb kategória, mégis muszáj volt belőle 4 darabot vennem. És már tudtam, végre kipróbálhatom a kecskesajtos párosítással. Ráadásul párom születésnapi vacsorájára kiváló előétel lesz! Úgyhogy ezután elszaladtam a tejesemhez, vettem 2 liter kecsketejet és már szaladtam is haza sajtot gyártani.

Hozzávalók:
10 dkg lágy kecskesajt
4 szép nagy lila füge
1 kiskanál barna cukor
1 csomag levelestészta
1 evőkanál méz

A kecskesajt hamar elkészült.
Ezután a fügét megmostam, majd a tetejénél egy éles késsel 2 bevágást ejtettem rajta, kereszben egymáson, így a sütőben, sülés közben lágyan szétnyílhat. A bevágásba pár szem barna cukrot szórtam, hogy megkaramellizálódhasson, majd egy mélyebb tálon betoltam a sütőbe és kb 20 percig hagytam sülni.
Közben néha benéztem és a keletkezett füge levét leöntöttem egy kis pohárkába.
Amikor a füge már kellően megkaramellizálódott, kivettem a sütőből és hagytam kihűlni.
Aztán szuflétálkák segítségével 4 tésztakosárkát gyártottam úgy, hogy a kinyújtott leveles tésztából 4 négyzetet vágtam, majd a szuflétálakba nyomkodtam és aranybarnára sütöttem. Amikor kihűlt, egyszerűen csak kifordítottam a tálkákból, így a tészta megtartotta "kosárka" alakját.
Ezután már csak össze kellett raknom a finomságot:
A tésztatálka aljába másfél teáskanál kecskesajtot szedtem, annak közepébe kisebb mélyedést készítettem, majd ráültettem a fügét, aminek közepébe kevéske kecskesajt került.
Tálaláskor az egészet meglocsoltam a sütés közben kinyert füge levének és 1 evőkanál méznek a keverékével.
Mennyei élvezet!

SAD 9. forduló: gyümölcspöttyös csokoládétorta

Praliné Zsuzsi írta ki a SAD IX. fordulójának legújabb témáját: "A pöttyös és a csíkos a divat"
Éppen kapóra jött, hogy Férjuram most ünnepli a 36. születésnapját, így gondoltam összekötöm a kellemeset a hasznossal. És mivel Párom imádja a gyümölcsöt, így már meg is volt, hogy a pöttyös divatirányzatot fogom követni a tortámmal.
Így született meg a gyümölcspöttyös csokoládétorta.
Az alapjául Gordon Ramsey csokoládétortája szolgált, amire vastag réteg szederlekvár került amolyan takaróként, majd tejszínhabbal és  rengeteg nyári gyümölccsel díszítettem (kifejezetten erre az alkalomra fagyasztottam le még bő 1 hónapja szedret és áfonyát, málnát pedig kaptam a piacon)

Hozzávalók:
a tésztához:
250 gramm vaj
180 gramm kristálycukor
4 rúd vanília
2 tojás felverve
500 gramm finomliszt
negyed teáskanál só

a krémhez:
egyharmad adag tészta
1 tojássárgája kevés vízzel kikeverve
400 gramm fekete csokoládé (min. 60 %-os)
150 ml tej
250 ml zsíros tejszín
2 tojás felverve

a díszítéshez:
kb 300 gramm szederlekvár (vagy bármilyen piros gyümölcs lekvárja)
500 ml habtejszín
2 evőkanál porcukor
szeder, málna, áfonya

Először a tésztát készítettem el, azaz a vajat és a cukrot kikevertem, majd a vaníliarudak kikapart magját hozzáadtam a cukros masszához és összekevertem. Aztán egyenként hozzáadtam a tojásokat és szintén jól elkevertem.
A lisztet és a sót összekevertem és kis adagokban a tojásos krémhez adagoltam, közben kevertem. Amikor morzsaszerű lett az állaga, szépen átgyúrtam puszta kézzel, 3 részre osztottam, 2 részt lefagyasztottam későbbi csokitortákhoz.

Egyharmad részt tésztát liszttel enyhén megszórt deszkán kinyújtottam és egy 21 centis, sütőpapírral bélelt tortaformába tettem úgy, hogy egy keveset ráhagytam a szélére is (és rá is nyomkodtam). A maradék tésztát félretettem, hiszen Ramsey mester azt javasolta, hogy tegyük félre későbbre az esetleges lukak befoltozására. És igaza lett,sütés után lett pár lukacska, amit pótolni kellett a megmaradt tészta alappal.
Szóval megszurkáltam villával a tészta alját, beborítottam alufóliával, arra ment  súlynak bab és irány a 180 fokra előmelegített sütő 10 percre.
10 perc után leszedtem a tetejéről az alufóliát (és persze a babot), kicsit levágtam a szélekből, pótoltam a réseknél és tovább sütöttem 5 percig. Ezalatt elkezdett színt kapni, szóval gyorsan megkentem a tetejét a vízzel kikevert tojássárgájával, mérsékeltem a hőt 130 fokra és még 3 percig sütöttem.
Közben a csokoládét egy tálba törtem. A tejet és a tejszínt összeöntöttem és felforraltam, majd a forró folyadékkal nyakon öntöttem a csokoládét és addig kevergettem, amíg minden kis kocka el nem olvadt teljesen. Egy újabb tálban felvertem a tojásokat és a csokis szószt ráöntöttem, majd gyors mozdulatokkal elkevertem. Ramsey mester szerint ekkor érdemes a csokikrémet egy finom szövésű szitán átszűrni, hogy teljesen finom, csomómentes legyen, de én ezt a fázist kihagytam (és így is nagyon finom lett a torta.
Szóval ezt a krémet a szépen megpirult tésztára öntöttem és az egészet visszatoltam a 180 fokos sütőbe 25 percre. Ekkorra a töltelék teteje megszilárdult, de a belseje még kocsonyás volt. A sütőt kikapcsoltam és a tortát még ott hagytam melegedni 30 percig. Majd, a sütőből kivéve hagytam kihűlni. Ezután a tetejére kentem kb 300 gramm szederlekvárt. Aztán felvertem a tejszínhabot a porcukorral és a szederlekváros csokitorta tetejére halmoztam. Ezután már csak a díszítés maradt hátra: habzsákból habpöttyöket nyomtam a torta szélére, majd gyümölcsökkel tetszés szerint díszítettem ezt a mennyei finomságot!

Pisztrángkaviár, a hétköznapi csoda

Ma a piacot járva egyszer csak csörgött a telefonom és a kedvenc halasom hívott: ugyan nem tudnék -e odaugrani hozzá, mert friss pisztrángot kapott és pucoláskor kiderült, hogy rengeteg ikrája van. És mivel tudja, hogy nagy ínyenc vagyok, gondolta szól, mielőtt kirakja a pultba.
"Hogyaviharbanetudnééék!"- teljesen belelkesedve rohantam hozzá, nehogy meggondolja magát és lecsapjon rá más.
Na, de az én halasom egy angyal, ott figyelt már zacskóban a 17 pisztráng ikrája, ami kb 10 centi hosszú és 2-3 cm széles, tele apró kicsi ízbombákkal.
Gyorsan fizettem és már azon járt az eszem, mit is készíthetnék belőle: múltkor halászlébe dobtuk a főzés legeslegvégén, kb 1 percre, amíg éppen csak megfő a külseje, de a belseje finom, lágy marad. Aztán nemrég kevés olajon megpirítottam, megsóztam és a gyerekek már el is tüntették.
De most valami különleges kell. Páromnak holnap lesz a szülinapja és beugrott, hogy imádja - velem együtt - a kaviárt. Annak idején Ausztriából hordtuk haza a lazackaviárt, ami lényegesen olcsóbb (bár így is bazidrága) volt, mint itthon. A pisztrángikra ugyan nem olyan nagy, mint a lazacé, de nem sokkal kisebb, így meg is volt: kaviárt készítek!
De hogyan kezdjek hozzá. Az biztos, hogy kell só, na meg mindig olaj fedi a tetejét.
Hazaérve kicsit utánaolvastam az ikrának és a kaviárkészítésnek és máris nem tűnt annyira bonyolultnak. Valaki azt írta róla, hogy ne érintkezzen fémmel, bár utánaolvasva sehol nem találtam az okát. De azért óvatos lettem, műanyag edényt vettem elő.
Majd a kezembe kaptam egy ikrát és elkezdtem szedegetni a kis golyókat a belsejéből (mivel az egészet egy hártya fedi, akár az agyvelőt, és az apró ikragolyócskák is hártyahálóban vannak, amitől meg kell szabadítani)

Reménytelenül nehéz feladat volt, a golyócskák a kezemhez tapadtak, a hártya a golyócskákon maradt, teljesen elkeseredtem. Aztán kicsit beolajoztam a kezem olivaolajjal és máris könnyebben ment a munka. Arra is rájöttem, hogy nem kell az ikragolyókkal hímes tojásként bánni, nyugodtan nyomkodjuk ki izomból a hártyákból, nem lesz semmi baja. Így, a harmadik ikránál már rutinosan ment a dolog:
1. lépés: a kezemet alaposan beolajoztam olivaolajjal
2. lépés: az ikra egyik felét elkezdtem erővel nyomni, aminek hatására a kis golyócskák csak úgy bugyogtak kifele és potyogtak bele a műanyag tálba
3. lépés: a tálba esetleg lepottyanó hártyás - pirosas- részt kikapkodtam még melegében.
4. lépés: minden kinyomott ikra után kicsit megsóztam a tetejét és leöntöttem kevés olivaolajjal.

Így 3, még régről félretett kis kaviáros üvegcsét töltöttem meg 12 pisztrángikra ízbombaként ható golyócskáival, a maradékot lefagyasztottam: jó lesz még halászlébe vagy halikrakrémnek.
A kaviár tetejére olajat öntöttem, ami teljesen elfedte, majd rácsavarva a kupakot, hűtőbe tettem.
Állítólag heteken át eláll, de szerintem a következő hónapot sem fogja megérni.
Legfinomabb, ha pár napot hagyjuk érni, majd megvajazott pirítóson kínáljuk.

Anyukám mondta

Az idei Budai Gourmet Fesztiválon találkoztam először ezzel a névvel: Anyukám mondta. Gondolkodtam is, micsoda egy név ez, de aztán megkóstoltam a ropogós malacfület és innentől nem volt kérdés: egyszer el kell látogatni Encsre.
Szerencsére úgy adódott, hogy a közelben nyaraltunk, így egyik nap felkerekedtünk a Zurammal és meg sem álltunk az encsi Posta mellett. A Posta mögött megbújva találtunk rá az Anyukám mondta étteremre, ami első látásra is nagyon tetszett és tudtam, ez nem lesz melléfogás!
Beléptünk, kedves felszolgáló fogadott, aki körbemutatott, hogy nyugodtan foglaljunk helyet, ahol csak szeretnénk. Először egy ablak melletti asztalt választottunk, de végül átültünk oda, ahonnan kiváló kilátás nyílik a kemencére, a sonkaszeletelőre és a friss, illatos házi kenyérre.

Fél 3 volt, szerencsére még nem túl sok vendég. Bezzeg, miután leültünk: mintha csak ránk várt volna egy csodás színdarab, hirtelen megtelt az étterem vendégekkel, előkerült Dudás Szabolcs, a séf (és egyben az egyik tulaj). És már dobta is ki a fiókból az előkészített pizzaalapot. Azt hiszem, úgy 10 másodperc alatt papírvékonyra nyújtotta, megkente paradicsomszósszal, rádobott pár kézzel tépett bivalymozzarellát, aztán már ment is a tűzforró kemencébe. 5 perc múlva kivette és a pult tetején lévő friss fűszernövényekkel koronázta művét!
Aztán az asztalunknál termett Dudás Szilárd (a testvérpár másik tagja és az étterem másik tulajdonosa), mosolyogva üdvözölt minket és kérdezte, választottunk -e már? Mondtuk, hogy még gondolkodunk. Ha tudta volna, micsoda bajban vagyunk. Itthon jól kinéztük a neten, mit is fogunk enni. De nem számoltunk a napi ajánlattal. Na itt aztán volt minden, mi szem-szájnak ingere. Végül én egy savanyú káposztás báránylevest választottam, Párom házi tésztát folyami rákkal.

A leves mennyei volt, pont annyira savanyú, amennyire kell, a bárányhús nem volt benne tolakodóan sok, apró kis kockákra vágva teljesítette ki a leves fantasztikus ízét. És a rozmaringos tejfől, hmmmm, igazán jó kiegészítése volt a savanykás levesnek. Na, de a csúcspont a leveshez tálalt házi kenyér volt! Mit is mondjak, hogy ne legyen túl csöpögős? Ha azt mondom, hogy én leveshez sosem eszek kenyeret, de most 3 (!!!) szeletet is bevágtam hozzá, az mindent elmond róla? Ha esetleg nem, akkor még annyit tennék hozzá: ilyen, belül puha, kívül ropogós, ízes kenyeret még életemben nem ettem!Egy dolog elkeserítő: nem lehet megvenni és hazavinni és az egész világnak (vagy legalább az otthon maradtaknak) kínálni, hogy kóstolják meg a legfinomabb kenyeret!

Párom rákos házi tésztája szintén felső kategóriás, muszáj volt belekóstolnom, és bizony a tészta kenterbe veri talián társait. A rák is nagyon finom volt, egyszóval már itt készek voltunk a kulináris élvezettől.

És ekkor jött Páromnak a hideg borjúsült tonhalszósszal és kapribogyóval. Vékonyra szeletelt, puha és omlós falatok voltak ezek, mindegyik szétolvadt a szájban.

Én nem bírtam ellenállni a malacpofának, amit lassan párolnak, ettől omlós és hihetetlenül szaftos lesz. Mellé spenótos-ricottás nokedlit kaptam, ami a malac mellé kínált mártással egyszerűen ellenállhatatlan párosítást képezett! A tányér szélén lapuló céklák már csak habként figyeltek a torta tetején!

Kész voltam. Közben hol egy felszolgáló, hol maga Dudás Szilárd tűnt fel mosolyogva, kérdezték, nincs -e valamire szükségünk? De van!Egy nagyobb gyomorra, hogy még sokat tudjunk enni ezekből a csodákból!
Egy falatot sem hagytunk a tányéron, bár bevallom a malacpofa kifogott rajtam, a három szép darabból csak kettővel bírtam el, szerencsére Párom kisegített a bajból és jóízűen megette.
Jóllakottan ültünk ott egymásra nézve, hogy ilyen nincs: sehol egy kis elsózás, sehol egy rágósabb falat, sehol egy ízetlen köret. Mi ez a hely? Tán csak nem életünk egyik legfantasztikusabb helye, ahova még sokszor vissza kell térni?

Mert bizony még kóstolatlan maradt a bárányburger, a toszkán pacal, a mangalica rilette, a tiszai harcsafilé, a malaccsülök (ami nem mellékesen végig ott sült a kemencében) és persze a kacsazsúr.

Szilárd megjelent, hogy elvigye a tányérjainkat és meggyőzött róla, hogy nekünk most egy igazi házi szörpre van szükségünk. Sőt, nem is egyre, hanem egyből kettőre. És akkor már ne igyuk mind a ketten ugyanazt, legyen egy málnás és egy bodzás.
Hagytuk magunkat, itt tévedni nem lehet, csak jó lesz az eredmény!
És valóban, egymás kezéből kapkodtuk ki a poharat: még egy korty bodza, még egy korty málna!
Végül eldöntöttük: ugyan majd'szétdurranunk, de az édesség köztelező!
Hódoltam csokiimádatomnak és csokoládé pie-t választottam vaníliás tejszínhabbal, Párom sajttortát rendelt golgota gyümölcs szósszal.

Bejött mindkettőnk számítása. A csokis süti már nem lehetett volna csokisabb, a golgotagyümölcs savanyú íze pedig remekül ment a fenomenális sajttortához!

És akkor ugrott be: a pizzát meg sem kóstoltuk. Pedig a vargányás-pármai sonkás és a friss tenger gyümölcseivel tálalt még nagyon izgatott. Talán majd jövőre! Hiszen ide vissza kell jönni, ha van erre dolog, ha nincs!
Kifele menet Szabolcs és Szilárd is elbúcsúztak tőlünk: Szabolcs stílusosan egy laza pizzanyújtás közben köszönt el, Szilárd pedig fizetés előtt jött oda, megköszönve a fogyasztást!

Összességében minden téren csillagos ötös az étterem! A hangulat, a berendezés rendkívül otthonos, egy pillanatig sem éreztem feszengve magam. A sonkaszeletelő, a kemence, az evőeszközökből kirakott csillár, a friss kenyér, az orrunk előtt készülő pizza elvarázsolt teljesen.
A kiszolgálás tökéletes, mindig a legmegfelelőbb pillanatban tűntek fel körülöttünk, hogy teljesítsék bármilyen óhajunkat, ráadásul külön szimpatikus a tulaj közvetlensége.
Az ételekről pedig csak és kizárólag szuperlativuszokban tudok beszélni!
Aki teheti látogasson el az Anyukám mondta Étterembe! Nem fogjátok megbánni!

Kell egy kis áramszünet

A szemfülesebbeknek talán már feltűnt, hogy tegnap "ontottam" a recepteket. Nos, nem véletlenül: a következő 11 napban pihenni fogok.
Egy olyan varázslatos helyen, ahol nincs internet, nincs laptop, nincs telefon, nincs rádió, semmi! Csak a természet: egy szép erdő, közepén egy házikó, kertje végében egy folyó. És mi: férjuram, gyerkőcök és én!
És persze szalonnasütés, bográcsozás, grillezés és könyvek minden mennyiségben!
Szeptember 17-én maximálisan feltöltődve és sok-sok finom bográcsos-grillezős étellel térek vissza közétek!
Addig is mindenkinek jó főzőcskét és hasonlóan szép napokat kívánok!

Marka

Császárzsemle

Előre leszögezem, ez a bejegyzés (és persze a zsemlék) nem jöttek volna létre, ha nincs Limara és az ő Péksége!
Ugyanis a receptet egy az egyben tőle vettem, így abszolút övé az érdem, én csak megcsináltam úgy, ahogy ő részletesen leírta.

A császárzsemléhez való kapcsolatom igen régi, már gyerekkoromban beleszerettem, amikor kb 6 évesen Ausztriában síeltünk és kibéreltünk a pálya közelében egy apartmant. A házinéni helyben sütötte a péksüteményeket, többek közt a császárzsemlét is. "Küche" néni (mi csak így hívtuk, mert mindig egy olyan ajtó mögött tűnt el, amire ki volt írva, hogy Küche - azaz konyha, csak ezt akkoriban még nem tudtuk) fantasztikusan jól értett a tésztákhoz, mindig forró, puha, de kívül ropogós finomságok kerültek az asztalunkra. Mellé persze az elmaradhatatlan igazi vaj és a leheletvékony sonka. Nos, a császárzsemlét azóta is csak így tudom igazán elképzelni, illetve még finom mézzel vagy házi készítésű lekvárral.
Mivel ma sikerült 12 csodaszép darabot sütnöm, így bőven lesz alkalmam kipróbálni valamennyi kedvenc verziómat!

Hozzávalók:
70 dkg BL 80 liszt (én a Stahl.hu-n kaphatót használtam)
2 tk. só
csipet aszkorbinsav (én ezt kihagytam)
250 ml víz
220 ml tej
5 dkg vaj
1 tk. cukor
2 dkg friss élesztő

Pár dologban eltértem Limarától: az első, hogy aszkorbinsav híján ez az összetevő nem került bele a tésztába. A másik: a fent megadott vizet és cukrot alaposan összekevertem, majd az élesztőt ebbe morzsoltam és hagytam kicsit felfutni. Majd így adtam a többi összetevőhöz.
Szóval, vettem a konyhagépem hatalmas keverőtálját és beleöntöttem a lisztet, a sót, a tejet, a cukros vízben felfuttatott élesztőt és az apró kockákra vágott hideg vajat.
Majd beindítottam a gép dagasztókarját, ami 20 perc alatt meghozta a várt eredményt: Limara által leírt állagú tésztát kaptam.
Kelesztőtálam nem volt, így a sütőt bekapcsoltam a legalacsonyabb hőfokon, így az elég meleget árasztott ahhoz, hogy a közelébe téve a tésztát, hamar a duplájára kelt.
Ezután az enyhén lisztezett munkaasztalon 12 kis gombócot formáztam és hagytam 10 percet pihenni a tésztagolyókat.
10 perc után egyenként kezdtem nyújtani, sodorni őket kb 45 centis rúddá. Közben hagytam kicsit pihenni, ahogy Limara javasolta (hogy a sikérszálak nyúljanak, így a tészta nem fog szakadni a további sodrástól)
Majd az alábbi varázslatot végeztem rajtuk: (a képek szörnyűek, ez az éjszakai sütés átka:-)
Először kötöttem rá egy laza csomót:

Majd a bal oldali végét átdugtam az alján:

Aztán a jobb oldali véget alulról betűrtem középre és kicsit megigazgattam:

Aztán sütőpapírral bélelt tepsibe raktam, vigyázva, hogy legyen elég hely kicsit kelni még sütés közben, majd a tetejüket lekentem felvert tojással:

 200 fokosra előmelegített sütőben 30 perc alatt ropogós aranybarnára sütöttem.
Sütés elején bespricceltem kevés vizet a sütő aljába, így gőzben sültek a szépségek!

Remélem Ti is kipróbáljátok!

Diós-csokis brownie

Mint már írtam, nálam bármilyen édesség szóba jöhet, amiben akár egy csöppnyi csoki is van! Nos, a brownie-t - azt hiszem - pontosan nekem találták fel! Édes és csokis és nem túl száraz (mert a száraz sütiket nem szeretem).
És természetesen bármilyen plusz finomsággal lehet ízesíteni.
Nemrégiben készítettem finom ragacsos pillecukrosat, most pedig a hűtőben talált maradék diódarabkákat áldoztam fel a jó ügy érdekében.
Így született meg a csokis-diós brownie.
A recept ismerős lesz, hiszen majdnem ugyanaz, mint a pillecukros brownie-é. No, de az a dió, az igazán feldobja és különlegessé teszi!

Hozzávalók:
Hozzávalók:

200 gramm étcsokoládé
200 gramm vaj
3 tojás
250 gramm cukor (én most xilittel készítettem)
1 teáskanál vaníliakovonat
110 gramm finomliszt
1 csipet só
1 marék apróra tördelt dió

A csokoládét vízgőz fölött összeolvasztottam a vajjal, majd félretettem hűlni.
Eközben egy másik tálban a tojások sárgáját habosra kevertem (fehéredésig) a cukorral és a vaníliával. Amikor a csoki kihűlt (mert ugye nem akarunk csokis rántottát), hozzákevertem a tojásos masszát és alaposan összekevertem. És ezután belekevertem óvatosan a lisztet is, majd beledobáltam a diódarabokat, amit szintén alaposan elkavartam.
Sütőpapírral kibélelt tűzálló tálba öntöttem és 180 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem.

Nem kell megijedni, kívül ugyan kérget kap, de belül ilyenkor még kicsit folyós. De kihűlés után az egész megszilárdul, a belseje ugyan puha marad, de semmiképpen nem folyós.

Én porcukorral meghintve tálaltam, de vanília fagyival is mennyei édesség!

Jó étvágyat hozzá!

Sajtos-köményes rúd extra gyorsan

Amikor vendégek jönnek, vagy csak egyszerűen kiülünk sörözni, mindig jól esik egy kis ropogtatnivaló. Az emberek ilyenkor általában előveszik a jó öreg zacskós chipset, vagy sós mogyorót.
Én pedig előveszem a leveles tésztát. És jön a varázslat: 15 perc alatt kész a sajtos rúd. Finom, omlós, de mégis ropogós, és bármennyit is készítesz , nem fog maradni belőle egy morzsa sem!
Itt is felhívom a figyelmet a kreativitásra! A tésztát bármivel lehet ízesíteni: sajttal, köménymaggal, tepertődarabkákkal, pizzakrémmel, szardelladarabkákkal, olívabogyóval, pirított hagymával, sonkával. A lényeg, hogy csupa-csupa kedvenc borítsa a kis rudakat.

Én most sajtos-köményeset készítettem, íme a hozzávalók:
1 csomag előre kinyújtott leveles tészta (lehet mélyhűtött tömb is és frissen is gyúrhatjuk)
1 marék köménymag
reszelt trappista sajt
1 tojás

A leveles tésztát sütőpapírral kibélelt tepsire fektettem, majd a felvert tojással egy ecset segítségével alaposan megkentem. Erre szórtam a köménymagot, majd éles késsel hosszában és széltében is felvágtam úgy, hogy csinos kis rudakat kapjak (kb 2cm*10cm-eseket)
A felvágás után megszórtam reszelt sajttal és betoltam a sütőbe kb 10 percre (a sajt a tetején szép aranybarna lett.)

Amikor kivettem, vártam hogy kicsit kihűljön, majd óvatosan szétválasztottam a sajtos részen összeolvadt rudacskákat és már tettem is tányérra.

Egy jó hideg sör mellé nincs is finomabb nassolni való!

Kacsatepertő

Imádom a ropogós tepertőt, főleg, ha kacsából vagy libából van. És mivel a kacsazsírnak is nagy rajongói vagyunk, így mindig összekötöm a kellemeset a hasznossal.
Mint már említettem, oltári szerencsém van, hiszen anyósoméknál sok-sok kacsa vár nem igazán vidám sorsára, így mindig akad egy kis háj a mélyhűtőben.
De most úgy alakult, hogy kifogytam, így kénytelen voltam a piacon vásárolni. Na, nem, mintha ez baj lenne, hiszen anyósomék kacsáiből nem szokott sok háj összegyűlni feleslegben, hiszen a kacsasütéshez, illetve a hízott kacsamáj készítéshez általában fel is használják. Szóval a piaci kacsaháj-beszerző helyem sem ismeretlen terep, voltam én már ott nem egyszer hájért könyörögni (igen-igen, valamiért a baromfiárusok nem szeretik a hájat csak úgy magában adni, mindig hozzáteszik, hogy májat is kell ám hozzá vásárolni! Na, persze, arra van nekem minden héten pénzem:-)
Így cselhez szoktam folyamodni, füllentek:"Éppen múlt héten vettem itt kacsamájat, de akkor nem volt háj, most jöttem hozzá hájat venni".
Na, ez a szöveg általában beválik és lőn kacsaháj:-)

Ma szerencsém volt, kaptam is 1 kilót, kemény 600 forintos áron.
Irány haza és neki is estem a zsír és tepertő kinyerésének.

Hozzávalók:
1 kg kacsaháj
1 dl tej
só
bors
majoranna
fokhagyma

A kacsahájat alaposan megtisztítottam a maradék tolldarabkáktól, tokoktól, majd apró kockára vágtam (olyan 3*3 cm-esre). Aztán elkezdtem a lábasba pakolni, közben kicsit megsóztam, borsoztam, kevés majorannát szórtam rá és 2 gerezd zúzott fokhagymát is hozzátettem.
Kevés viezt öntöttem alá (ez kb fél deci lehetett), majd elkezdtem nagyon kis lángon főzni.
1 órán át nem is nyúltam hozzá, csak úgy árasztotta a zsírt magától (közben persze a hozzáadott víz elpárolog). Majd, amikor már kezdett színe lenni, elkezdtem néha megkeverni. Egyre aranysárgábbá vált, én meg egyre csak kevergettem. Amikor kezdett barnulni, már ott álltam mellette folyamatosan, óvatosan kevertem, nehogy a tepertő összetörjön. Nyomáspróbával ellenőriztem, hogy van -e még zsír a hájban, azaz a forró edény széléhez nyomtam egy tepertőt és ha még sercegett, akkor sülhetnek a falatok.
Aztán elért egy olyan barna színt, amikor már nem mertem tovább sütni, így egy nagy jénai tálba átmertem (egy szűrő segítségével) a zsírt. Szűrőt nem muszáj használni, van, amikor benne hagyom a fűszerdarabkákat, úgy is nagyon finom ám!
Amikor már csak nagyon kevés zsír maradt alatta, hozzáadtam a tejet és gyorsan letakartam, mert a forró tepertő nem nagyon szereti a tejet és köpköd ám rá, na meg rám:-)
Szóval a tej azért kell, hogy szép színe és ropogós állaga legyen. Pár percig így pirítottam és lám-lám, már lehetett is hallani a kis tepertőkockákon, hogy fakanállal kocogtatva bizony finom ropogós a külseje.
Szépen kiszedegettem egy tányérba és hagytam (volna) kihűlni. (ha bírtam volna magammal, de nem bírtam és párat megkóstoltam, biztos, ami biztos).

A fűszerektől fantasztikus ízt kapott, a tejtől pedig jó ropogós lett.
Érdemes kipróbálni, a bolti tepertő a házinak még a nyomát sem látja ám!

Brassói aprópecsenye

Nem is tudom, eddig hogyan maradt ki ez a recept. Pedig elég sokszor készítem, egyszerű, finom, talán ezért is nagy kedvenc.
Tavaly Zánkán retteneteset ettünk (elázott, íztelen), azóta még jobban odafigyelek, hogy frissen tálaljam, a krumpli még tényleg sült - és ne ázott - krumpli legyen.
Azt is aláírom, hogy sokan másképp csinálják, nos, én így készítem, ez az én klassz kis aprópecsenyém. Fogadjátok szeretettel!

Hozzávalók 2 éhes személyre:
40 dkg  csirkemell
1 kg krumpli
1 fej vöröshagyma
1 paradicsom
1 paprika
só, bors
majoranna
pirospaprika
őrölt kömény
olaj

Első lépésként készítettem egy klassz kis szaftos pörit a csirkemellből (lehet ám disznóból, vagy amit kedvelünk). A vöröshagymát összevágtam és olajon megpirítottam, majd hozzáadtam a kockára vágott paradicsomot és paprikát és addig főztem kis lángon saját levében, amíg szinte egyszínű narancssárga nem lett (ha nagyon elfőli a levét, akkor lehet rá kevés vizet önteni)
Ezután hozzátettem a kockára vágott csirkemellet, jól megforgattam a pörialapban, kicsit oda is kapattam - mégis csak pörkölt a neve -, amjd, amikor már a hús kiengedte a saját levét, ízlés szerint fűszereztem. (sóval, borssal, majorannával, pirospaprikával és őrölt köménnyel)
Addig főztem, amíg a szaftja sűrű nem lett és a hús meg nem puhult, akkor hozzáöntöttem még 2 deci vizet és 15 percig összefőztem.
Majd olajat melegítettem és amikor az olaj már forró volt, kisütöttem benne a csirkemell kockákkal közel azonos méretű kockára vágott krumplit.
Amikor az össze krumpli kisült és férjuram is megérkezett, közvetlenül a tálalás előtt forgattam össze a krumplit a pörkölttel. (így a krumpli nem ázik el, de kicsit mégis szív magába a szaftból)
Apróra vágott lilahagymával tálaltam.

Jó étvágyat hozzá!

Augusztusi kedvencek

Őrület, ismét eltelt 1 hónap. Szinte még meg sem írtam az előző havi összefoglalót és már megint itt a következő.
Augusztusban valószínű sokan akartatok fondanttal bevont tortát készíteni, mert toronymagasan ezt az oldalt néztétek a legtöbbet.
De ezen kívül sok finom receptet is olvasgattatok.

Ötödik helyen a méltán népszerű zakuszka végzett. Ezt a receptet a Befőzős csoportnak köszönhetem, hiszen itt sokféle, különböző országrészekből - sőt, mi több, országokból - érkező recepttel találkozik az ember. És az erdélyi konyhatündérek megfertőztek minket ezzel a csodás recepttel, így elkészült ez a fantasztikus, kenyérre kenhető finomság.

Negyedik helyen a sült marha oldalas állt, sajnos képet nem sikerült feltöltenem, mert a család pillanatok alatt megette, alig tudtam felocsúdni, és már csak a kiáltásom hallatszott: "a fénykép..!"
Nos, éhes kis népségemet nem érdekelte ez a fontos momentum, de legközelebb már szemfüles leszek!

Harmadik helyen Dizájnmenza dobozos játékára készített Fishmac szendvics-utánzatom áll. Remélem, ez azt jelenti, hogy sokatoknak kedvet hoztam az általam "műkajának" tartott gyorséttermi ételek házi elkészítéséhez!
Akárhogy is történt, egyben biztosak lehettek: aki ezt elkészíti, többet nem fog a mekis ételre vágyni!

Második helyen új kezdeményezésem, a Szakács Szerda első próbálkozása,Gordon Ramsey csodás Csokoládétortája áll. Nos, teljesen megértem, hiszen ez a torta maga a megtestesült csokoládé! Krémes, csokis, lágy és ISTENI! Aki teheti, készítse el, mert mennyei élményben lesz része!

És az első helyezett - nagy meglepetésemre és persze örömömre - az egyik legeslegegyszerűbb receptem lett: Házi chips!
Meglepődtem, hiszen ez annyira könnyű, és egyszerű, hogy gondolkodtam is sokat, hogy egyáltalán közzé tegyem -e. De ezek szerint megérte, jó sok chipsrajongó lehet köztetek! Remélem sikerült rászoktatni Titeket erre az igen egyszerű, de sokkal egészségesebb receptre!

 Ismét köszönöm a sok-sok érdeklődést és igyekszem a következő hónapban is érdekes, izgalmas és könnyen elkészíthető recepteket hozni Nektek, kedves Olvasóim!

Cukkinis-tejszínes lasagne

Gondolom az elmúlt pár hónapban már nyilvánvalóvá vált, hogy nagy olaszkaja és tésztarajongó vagyok. Nem is értem, eddiog miért nem tettem fel lasagne -receptet, hiszen nagyon gyakran készítek: zöldségeset, spenótos-tejszíneset, bolognait, carbonarat, ricottásat, padlizsánosat, nagyjából bármilyet, csak lasagne legyen!
Egyik nagy kedvenc, a cukkinis-kukoricás, ami carbonara sítlusban, tejszínesen készül és még darált húst is teszek hozzá.

Hozzávalók:
30 dkg darált hús
10 deka baconszalonna
1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 cukkini
1 kis doboz  kukoricakonzerv
5 dl tejszín
3 dl tej
2 evokanál étkezési keményítő
só, bors
12 lasagne tésztalap
25 dkg trappista sajt

A vöröshagymát megpucoltam, összevágtam és kevés olajon megfuttattam, majd hozzáadtam a kockára vágott baconszalonnát és a darált húst és alaposan megpirítottam.
Amíg a hús pirult, megmostam és vékony karikákra vágtam a cukkinit, mjd a piruló húshoz adtam a kukoricával együtt. (nem kell megijedni, a cukkini a tejszínt majd sárgásra fogja színezni) Kb 10 percig főztem, majd sóztam, borsoztam és felöntöttem a tejszínnel.
Amíg kicsit összeforrt, a hideg tejben elkevertem az étkezési keményítőt, majd ezt is a szószhoz öntöttem és vártam, hogy felforrjon és kicsit besűrítse a husis alapot.
Közben a sajtot lereszeltem.
Aztán egy téglalap alakú jénai tál aljára öntöttem egy keveset a szószból, majd erre tettem 3 lap lasagne tésztát, majd újra szószt, amit kicsit megszórtam sajttal, erre jött újabb 3 lap lasagne tészta és így tovább, amíg az össze tésztalap el nem fogyott. A tetejét szósszal borítottam és a maradék reszelt sajtot rászórtam.
180 fokos sütőben klb 30-40 perc alatt elkészült. Figyeljünk a tetején lévő sajtra, nehogy megégjen!

Jó étvágyat hozzá!

Szedres rizsfelfújt habkoronában

A rizsfelfújt, vagyis a rizskoch nagy gyerekkori kedvencem, amit nagymamám fáradhatatlanul főzött hétről hétre, amikor csak megkívántam. És forró, házi baracklekvárral tálalta, ami még emelte ennek az amúgy is fantasztikus édességnek a fényét.
Egyébként sokszor meg sem vártam, hogy megsüljön, a keverőtálban maradt kis adagot (ami persze egggészen véletlenül maradt ott) előszeretettel nyalakodtam, addig sem kérdeztem 2 percenként Nagyikámat, hogy "Mikor lesz kész?"

Hozzávalók 6 személyre (6 szufléformába)
250 gramm rizs (én rizottónak valót szeretek használni, krémesebb lesz az édesség)
só
20 gramm vaj
1 rúd vanília/ 1 teáskanál vanília kivonat
1 liter tej
cukor/méz ízlés szerint
1 üveg (250 gramm) szederlekvár
2 tojás sárgája
2 tojás fehérje

A rizst, annyi vízzel, ami éppen ellepi, feltettem főzni. Hozzátettem a vajat is és amikor beszívta a vizet, átkevertem, hogy az olvadt vaj is elegyedjen. Aztán felöntöttem annyi tejjel, ami kétszer lepi el és hagytam takaréklángon, fedő alatt főni, amíg a tejet be nem itta. Aztán kóstolás, és ha még kemény a rizs, 1 pohár tejet hozzáöntök.
Nekem ez a rizs 1 liter tejet szívott fel, de szerintem rizsfüggő a dolog.
Ezután hozzáadtam 1 teáskanál vaníliakivonatot és 3 evőkanál mézet és hagytam kihűlni.
A tojások sárgáját 3 evőkanál porcukorral habosra kevertem, majd a kihűlt rizshez adtam.
Aztán a fehérjét is felvertem 2 kanál porcukorral egészen addig, amíg kemény és fényes nem lett.
Majd elővettem a szufléformákat és mindegyik aljára szedtem 2 kanál rizst. Erre jött 2 kanál szederlekvár, majd újból 2 kanál rizs és újra szeder. A tetejére ismét rizs került, közepén kevés szederlekvárral. Ezt a kis kompozíciót körbevettem a fényes tojásfehérje habbal, majd mind a 6 formát betoltam a sütőbe és 30 percig sütöttem. (ha a teteje nagyon barnul, tegyünk rá egy alufóliát)

Még forrón tálaltam, de másnap, a hűtőből elővéve is mennyei volt!

Sajtos-tojásos kacsazsír-krém

Mint már említettem, anyósomék tartanak kacsát és szerencsére tömnek is egy párat, így van bőven hízott kacsa. Ennek nagy előnye, hogy ha kacsahúst sütök, mindig marad a tepsi alján rengeteg zsír. Úgy vettem észre, hogy ezt az emberek többsége szépen ki is önti, meg sem ismervén a kacsazsír csodáját! Pedig mekkora reggelire egy jó kis kacsazsíros kenyér! Vaaaagy, tepsis burgonya kacsazsírral nyakon öntve és úgy ropogósra sütve.
Egy szó, mint száz:rengeteg felhasználása van a kacsazsírnak, amiből most egy reggelinek való, nagy kedvencemet osztom meg veletek.

Hozzávalók:
2 dl kacsazsír (még kicsit folyós állapotban, de már mindenképpen kihűlten)
1 főtt tojás
1 fej vöröshagyma
5 dkg reszelt trappista sajt
só
bors
majoranna

A kacsazsírt én kétféleképpen készítem. Az egyik, amikor kisütök valami finom sült kacsahusit, ilyenkor megtűzdelem fokhagymával, fűszerezem és ezt a fűszeres kacsazsírt dolgozom fel.
A másik, amikor nem sütök kacsát és veszek külön kacsahájat. Ezt szintén megtűzöm fokhagymával, sózom, borsozom, majorannával megszórom és alaposan kisütöm.
Mindkét esetben hagyom, hogy a zsír kihűljön, közben megfőzöm a tojást, összevágom a hagymát és lereszelem a sajtot.
Majd a kihűlt kacsazsírhoz keverem, jó alaposan összekavarom, hogy minden összetevő elegyedjen.
Ízlés szerint megsózom, majd mehet a hűtőbe. Másnap már lehet is kenyérre kenni!

Jó étvágyat hozzá!

Lilahagymás gomolya

Végre megérkezett az oltóm (állati eredetű enzim, ami segít a tej alvadásában és szétválasztja a fehérjét a savótól), amit sajtkészítéshez rendeltem. Eddig ugyebár ecettel készítettem, ami ugyan nagyon-nagyon finom, mégis az oltó valahogy "valóságosabb" sajttal kecsegtetett.
Rengeteg oldalt végig"lapoztam", hogy nehogy valamit rosszul csináljak. Sok-sok jó ötletet kaptam, amiket most néhány pontban összefoglalok, hogy világosabb legyen ez a sajtkészítő-mítosz:-)


A legfontosabbak:
Paneer sajt (ecettel készülő, túrószerű indiai sajt) esetén:
1. Mindenképpen magas - legalább 3,6 %-os - zsírtartalmú tejet használjunk. Ha jó a tejünk, akkor 1 literből 10-12 deka sajtot kinyerhetünk akár ecettel, akár oltóval.
2. Ecettel való készítéskor a tejet forraljuk fel és közvetlenül forrás után tegyük bele az ecetet. Ha krémesebb sajtot akarunk, a forralás után tegyünk bele a tejbe joghurtot és utána az ecetet. Ezzel egyrészt a joghurt miatt is krémesebb lesz, másrészt a joghurt miatt alacsonyabbá váló hőmérséklet miatt is. Ha a még bugyogóan forró tejhez adjuk az ecetet, akkor keményebb sajtot kapunk
3. Akár ecettel, akár oltóval dolgozunk, mindig adjunk időt a tej megalvadásának. Ecettel való készítésnél elég 5-10 percet várni, majd gézben (textilpelenkában) alaposan kicsavarni a savót (vigyázat, nagyon forró még ilyenkor, könnyen megégethetjük magunkat).
4. Ecettel készült sajt esetén az ízesítést a gézbe való átöntés és a savó nagy részétől való megszabadulás után végezzük. Ha a tejet sózzuk, annak nagy része a savóval úgyis távozni fog és a maradék sajt sajnos íztelen marad.
5. A gézben lévő sajtot házitejszín hozzáadásával krémesíthetjük, lágyíthatjuk, így kenhető krémsajtot is készíthetünk.
6. A már kicsavart sajtot érdemes még 10-20 percig lógatni, hogy az utolsó csepp savó is kijöjjön belőle. Utána lehet formázni akár szufléformában, akár csészében, akár kis szitában.
Hűtőben 7 napig kiválóan eláll.

Gomolya sajt (oltóval készülő, a paneernál keményebb sajt) esetén:
1. mindenképpen forralatlan tejet használjunk, illetve , ha nem vagyunk biztosak a tej tisztaságában vagy már felforraltuk - és nem ecettel, hanem oltóval dolgozunk -, akkor be kell hozzá szereznünk CaCl2, azaz kalcium-kloridot, ami a forralás során magas hőfokon elvesztett Ca ionokat pótolja (ez a tej alvasztásához elengedhetetlenül szükséges)
2. mindenképpen magas - legalább 3,6 %-os - zsírtartalmú tejet használjunk. Ha jó a tejünk, akkor 1 literből 10-12 deka sajtot kinyerhetünk akár ecettel, akár oltóval.
3. Oltó használatakor mindig az oltó jellegének - és használati utasításának - megfelelő hőmérsékletre melegítsük a forralatlan, nyers tejet (ez általában 32-38 fok között van), majd ezután adjuk hozzá az oltóanyagot.
4. Ha fajtasajtot akarunk készíteni (pl trappista, edami, gouda, camembert, brie, parenyica), akkor az oltó után a megfelelő sajtkultúrát is adjuk a tejhez, illetve ezután a sajtnak megfelelő hőmérsékleten és módszerrel érleljük tovább.
5. Akár ecettel, akár oltóval dolgozunk, mindig adjunk időt a tej megalvadásának. Oltóval való készítésnél 20-50 percet érdemes várni (a tej minőségétől függően), majd összevágni az alvadékot és kevergetni, hogy minél több savót le tudjon adni. Minél többet keverjük és ezáltal egyneműbb alvadékot kapunk, annál egyenletesebb lesz a sajt szerkezete is. 1/2 órát csepegtessük, majd súllyal lenyomva 24 órán át szobahőmérsékleten hagyjuk összeérni a sajtot. Hűtőben 10 napig is eláll.

Nos, az én oltós sajtom így készült:
Elmentem ismét jól bevált tejesemhez és megvettem a forralatlan tehéntejet.(most 2 literrel kezdtem, nem akartam, hogy bibi esetén sok menjen kárba)
Itthon aztán felmelegítettem a tejet 32 fokra és beletettem az oltót (nekem folyékony oltóm van, ebből 0,4 ml kellett). Figyelni kell, mert ha túl sok oltót teszünk a tejbe, akkor a sajt keserű lesz!
Szóval az oltó a tejben, fedő a lábason és vártam 30 percet, majd meglestem, hogy mennyire alvadt meg a tejecském. Csodásan összeállt, így az alvadékot egy késsel felvagdostam, mint egy tortát,így elősegítve, hogy még több savó kijöjjön az aludt tejből. Aztán nekiláttam keverni, hogy minél kisebb darabkákra essen szét, így még több savó jön ki belőle. Kb 2 perc kevergetés után újra lefedtem és negyed órát hagytam pihenni. Ezután egy merőkanál segítségével könnyen le lehetett szedni a tetejéről az összegyűlt savót. (semmiképpen ne  öntsétek ki,mert nagyon sok mindenre felhasználható, pl kenyérkészítéshez, kényeztető fürdőhöz) Ezután újabb 10 perc várakozás következett, mert ezalatt is rengeteg savót lead az alvadék. Majd az egészet egy textilpelenkával kibélelt szűrőbe öntöttem és hagytam kicsit lecsepegni egy lábas fölött. Aztán ízesítettem sóval és apróra vágott lilahagymával (de bármi mással is lehet, pl fokhagymával, kaporral, köménymaggal, dióval, aszalt szilvával, újhagymával, medvehagymával, kakukkfűvel), majd a kis csomagot fél órára felakasztottam csöpögni.
Utána gézestül beletettem egy akkora szűrőbe, amibe éppen belefért, ezt lefedtem egy tányérral és 1 kilós súlyokat pakoltam rá, összesen 3 kilónyit.
Másnapig hagytam összeállni és préselődni, persze közben csepegett belőle a savó:-)
24 óra elteltével egy nagyon finom, gomolya jellegű sajtot kaptam, ami hűtőben akár 10 napig is eláll.

TIPP: sózni nem csak az alvadékot lehet, hanem a kész sajtot úgynevezett sófürdőbe tenni. Ehhez 20 %-os sófürdőt kell készíteni és ebben tárolni a sajtot órákon át. (1kg sajtot kb 8 órán át kell sófürdőben tartani.)