2013. november 30.

Kandírozott gyömbér és gyömbérszirup

Már tavaly karácsonykor is szemezgettem Praliné Zsuzsi alkotásával, a kandírozott gyömbérrel, mert nagyon izgatta a fantáziámat. Aztán úgy alakult, hogy nem készítettem, de idén semmiképpen nem akartam kihagyni. Beugrottam a zöldségeshez tojásért és akkor megláttam a gyönyörű gyömbért és nem bírtam ellenállni, vettem 2 szép darabot. Pont elég is volt a Zsuzsi által megadott mennyiséghez, így már semmi sem állíthatott meg.
Az eredmény pedig számomra igen meggyőző és addiktív. Mire kiszáradt, az elkészített mennyiség kb fele el is fogyott, mert a gyerekek is, férjúr is és én is elég rendesen rájártunk. Aki szereti a csípős és az édes párosítását (mint pl a chilis csoki), az mindenképpen próbálja ki!

Hozzávalók:
205 gramm gyömbér megtisztítva
370 gramm cukor
30 gramm golden szirup/ akácméz
5 dl víz
csipet só
cukor a beforgatáshoz 

A gyömbért megpucoltam, lemértem, majd vékony szeletekre vágtam. Egy kis lábasba tettem és felöntöttem annyi vízzel, ami ellepi. Majd forrástól számítva 10 percen át alacsony lángon hagytam gyöngyözve forrni. 10 perc múlva leöntöttem róla a vizet és újabb adag vízzel öntöttem fel, hasonlóan eljárva, mint először. Harmadszor is megismételtem a forralós-leöntős folyamatot, végül felöntöttem a gyömbért 5 dl vízzel, hozzáadtam a cukrot, a mézet és a csipet sót és kb másfél órán át főztem, amíg a gyömbér nem lett opálosan áttetsző és puha.
Még forrón egy kis szűrővel kiszedtem abba a mély tálba, amiben 5 evőkanál kristálycukrot szórtam, majd óvatosan, a tálat rázogatva addig forgattam a cukorban a gyömbérszeleteket, amíg az összeset be nem vonta. Ezután egy sütőpapírral kibélelt tepsibe szórtam és 1 napon át szárítottam. (ha nem szárad ki teljesen, érdemes még ráhúzni 1 napot).
Befőttesüvegbe zártam, szobahőmérsékleten hónapokig eláll.
A hátramaradt gyömbérszirupot kis üvegcsékbe szedtem, egy részük karácsonyi ajándékként végzi, a maradékot tea ízesítésére fogom használni.



2013. november 29.

Néró - blogkóstolóra

Megint blogot kóstoltam, számomra eddig ismeretlen,a Sütéssel próbálkozom blogot kaptam. Körbenéztem és azonnal találtam pár ígéretes receptet. Végül a néró mellett döntöttem, mivel egyrészt még sosem készítettem, másrészt, mert régen imádtam, de már egy ideje nem ettem. Igaz, régen első helyen a csokikrémmel töltött változat állt, de a lekváros rögtön a nyomában száguldozott. És tudtam, hogy a családban is nagy sikert arat, ráadásul, ha jól sikerül, még karácsonyi kínálósütinek is kiváló lesz.
És sikerült. Igaz, nem úgy, hogyan én azt akartam, illetve ahogyan az meg volt írva.

A blogon lévő receptet szóról szóra követve ugyanis egy igen lágy tésztát kaptam, amit még habzsákból ugyan kinyomtam és be is toltam a sütőbe, de a sütőből egy összefolyt, egybefüggő lapként húztam ki. Szerencsére a bekevert adag felét nyomtam csak ki, a másik felét először kinyomtam, majd a tálcát a kinyomott sütivel betoltam a hűtőbe (ahogyan azt később cukrász és blogger barátnőim aktívan helyeseltek is, ugyanis a vajas sütiknek sütés előtt jót tesz egy kis "merevség"). Ez már egy fokkal jobban sikerült, de még így is eléggé összefolyt.
Itt kértem telefonos, illetve netes segítséget és a fent említett barátnőkkel megfejtettük, hogy a tojással van a baj. Merthogy a receptben egész tojás szerepel, viszont a néróba csak a sárgája kell.
Nem hagyott nyugodni a dolog, fél adagot bekevertem csak sárgájával (no és persze az arányokon is módosítottam kicsit), és máris szépséges kekszecskék gurultak ki a sütőmből.
Szóval íme egy isteni néró, remélem nincs harag a módosításokért :-)

Hozzávalók kb 40 darabhoz:
20 dkg puha margarin
18 dkg cukor
4 tojás sárgája
1/2 vaníliarúd kikapart magja
1/2 citrom reszelt héja
30 dkg liszt

baracklekvár
20 gramm étcsokoládé

A puha margarint a porcukorral habosra kevertem, majd egyenként hozzáadtam a tojássárgákat és addig kevertem, amíg sima, selymes krémet nem kaptam. Akkor hozzáadtam a vaníliamagokat és a citrom reszelt héját , majd a lisztet is finoman hozzáadagoltam. Egy viszonylag lágy (tehát nem gyúrható, de mégis masszív) tésztát kaptam, amit habzsákba töltöttem és megpróbáltam egyforma, kb 3 centi átmérőjű kis halmokat kinyomni belőle (több-kevesebb sikerrel).
Ezután ment pihenni negyed órára a hűtőbe, közben a sütőt előmelegítettem 180 fokra. Majd a kis néró-korongokat kb 10 perc alatt készre sütöttem. Vigyázzunk, ha az alaj már elkezd pirulni, készen is van, ki lehet kapni.

Amikor kicsit hűltek, 1-1 teáskanál baracklekvárral összeragasztottam őket, majd szorosan egymás mellé tettem egy alufóliára.
Kis zacskóba tettem 20 gramm étcsokit összetörve, betoltam a mikróba olvadásig, majd a zacskó végéből éppen , csak egy hangyagondolatnyit lecsippentve, szépen becsíkoztam a nérókat.

Dobozban tárolva puha, omlós marad....már, ha marad :-)

2013. november 28.

Vaníliás kacsaleves rizstésztával

A vaníliakivonatomhoz vettem sok-sok vaníliarudat és maradt pár szál. Ezért előkaptam a Szakácsok könyvét, hogy valami vaníliás recept után nézzek, de legyen ám különleges, mégiscsak karácsony közeledik.
Borzasztóan meglepődtem és zavarba jöttem, amikor megláttam egy fura ételt, a vanílisá kacsalevest, de ugyanakkor a bennem rejlő kísérletező boszi azonnal lecsapott rá! Ezaaaaaz. Végigolvastam a  hozzávalókat és mivel igencsak vonzódom a távol keleti ételekhez, ezért szerencsére mindenem volt hozzá.
Nos, ez nem egy egyszerű alapanyagokból álló pikk-pakk leves. Viszont őrületesen izgalmas és eszméletlenül finom. A vanília nem úgy érződik benne, mint a sütikben, hanem kiemeli a kacsa ízét, és, miután lenyeltük a falatot, őrületes érzés lesz úrrá a szánkban. Nem vicc, engem megbabonázott ennek a fűszernek a sós ételben való részvétele, biztosan nem először használom ilyen formában.

Hozzávalók 4 személyre:
3 kacsacomb
2 közepes lilahagyma vékony karikákra vágva
1 teáskanál mogyoróolaj
5 szem szegfűbors összetörve
1 szem fekete kardamom
1 rúd (kb 6 centis) vanília, hosszában félbevágva
1 liter víz
2 centis gyömbérdarab megpucolva, vékony karikára vágva
4 gerezd fokhagyma, karikára vágva
4 evőkanál mirin (japán rizsbor)
3 evőkanál szójaszósz

100 gramm rizstészta (én 5 mm-est használtam)

3 újhagyma felszeletelve
1 kisebb sárgarépa vékony csíkokra szeletelve
chili, karikára vágva
szezámolaj

A kacsacombokat egy nagyon éles késsel "megnyúztam", azaz lefejtettem róla az összes hájat , és vele együtt a bőrt is. Majd mindhármat kettévágtam a hajlatoknál.
Egy vastagaljú lábas aljába öntöttem a mogyoróolajat és a kacsacombokat barnulásig pirítottam rajta, majd kiszedtem a combokat egy tálba. Az edény alján nekem nem maradt felesleges zsiradék (kb 1 evőkanálnyi volt), de ha nektek több lenne, azt mindenképpen öntsétek le, nem klell túl zsírosnak lenni a levesnek.
Szóval erre a visszamaradt zsiradékra tettem a karikára vágott lilahagymát, a mozsárban összetört borsot, az egészben hagyott kardamom-magot és a hosszában kettévágott vaníliarudat, majd addig kevergettem, amíg a lilahagyma nem karamellizálódott.
Ekkor felöntöttem  1 liter vízzel, hozzáadtam a fokhagyma- és gyömbérszeleteket és 2 csipet tengeri sót. Majd alacsony lángon 70 perc alatt puhára főztem a kacsahúst.
Amikor a kacsa már olyan puha volt, hogy le lehetett szedni a csontról, kiszedtem egy tálba, hagytam kicsit hűlni (közben a leves rotyogott tovább) és villával ügyesen szétmarcangoltam, majd az apró darabokra szedett húst visszatettem a levesbe és ízesítettem a szójaszósszal és a mirinnel. Még 10 percen át hagytam összefőni, végül lezártam alatta a gázt.
Egy lábasban vizet melegítettem (elég, ha forró, nem muszáj forrnia) , majd lezártam alatta a lángot és beletettem a rizstésztát. Negyed óra alatt megpuhult.

Tálaláskor a mélytányér aljába szedtem a rizstésztából, erre került a kacsahúsos leves, majd a tetejét megszórtam újhagymával, répával és chilivel. A tetejét a vaníliarúd darabjával és pár csepp szezámolajjal díszítettem.

2013. november 27.

Csokoládé szalámi

Gyermekkorom kedvence ez, bár nagyikám tett még bele mazsolát, meg zselés cukrot, meg diót is, szóval amolyan mindent bele szalámi lett. De én most lusta voltam elbattyogni a boltba, viszont a többi hozzávalóm megvolt, így nekiestem a csokiszaláminak. Főleg, mert csajbuliba készültem, ahol egyikünk sem veti meg a jófajta édességet. És bizony nem csalódtam magunkban, az egyik felét itthon falta fel a férfinép, a másik felét a buliban mi,  csajok.
Ha becsomagoljuk selyempapírba és átkötjük csinos masnival, még karácsonyi ajándékként is megállja a helyét. De tessék figyelni, az ajándék kibontásakor már legyen kéznél kés és tányér, mivel úgysem bírja ki az ajándékozott, hogy ne kóstolja meg .-)

Hozzávalók:
250 gramm háztartási keksz, apró darabokra törve
250 gramm darált keksz (én készen daráltat használtam)
250 gramm margarin
180 gramm cukor (nekem ennyi bőven elég volt, mert a keksz is édes)
50 gramm kakaópor (a cukrozatlan)
1,5 dl tej

A margarint, a cukrot és a kakaóport egy lábasba tettem és alacsony lángon addig főztem, amíg a  margarin és a cukor elolvadt. Közben folyamatosan kevergettem, hogy a kakaópor is egyenletesen elkeveredjen.
Majd az egészet hagytam kicsit hűlni, aztán hozzáadtam a darált kekszet és az összetört kekszet is (itt lehet még beletenni kevés tört diót, aszalt gyümölcsöket, zselét, amit csak szeretnénk)
Alaposan összekevertem, majd egy asztalra kiterített folpackra kanalaztam a massza felét, elegyengettem kb rúd alakóra és a folpackal ügyesen feltekertem. A másik felével is ugyanígy tettem és 1 éjszakára a hűtőbe raktam pihenni, dermedni a szalámikat.
Másnap kicsomagoltam a folpackból és a munkalapra szórt porcukorban megforgattam, majd szeleteltem a csokiszalámit.
Ilyen egyszerű, mégis nagyszerű édesség ez, remélem kedvet kaptatok hozzá és kipróbáljátok.

2013. november 26.

Blogger karácsony

Az ötlet Dinának, a Dina világa ügyeskezű cukrászának - és egyben jó barátnőmnek - jutott az eszébe, olvassátok a felhívását és jelentkezzetek nála ITT  a karácsonyi játékra!
"Alig egy hónap múlva Karácsony! :)

Az egyik csoportban Tündi kérdezte, vajon van-e idén is bloggerek közti ajándékozás, amihez csatlakozhatna?  Bizony tetszett az ötlet, körül is néztem, de nem találtam gasztrósok közt ilyen "játékot". Viszont nagyon birizgálta a csőrömet, hogy bizony, ennek én is örülnék, szerintem igen kedves dolog. És mivel mind Andi, mind Ildi is azonnal rávágta, hogy "Jó, csináljuk!", hát nem húzom az időt.
Rögtön állítsuk fel a szabályokat, amelyek igen ismerősek lehetnek a Blogkóstoló játék ismerői között. :)
  • A jelentkezési határidő december 2-a 24.00 óra, azaz eddig az időpontig lehet jelentkezni a játékra!
  • 2013. december 3-án egy ellenőrzötten véletlenszerű sorsolással (gyerekeim keze), kisorsolásra kerül a sorrend, amit még aznap ki is hirdetek. Mindenki a sorban alatta lévőnek küld ajándékot, az utolsóként írt játékos pedig az elsőnek.
  • Az ajándék 1000-1500 forint körüli összeg legyen, tehát nem kell megijedni, tényleg csak egy kis apróságra gondoltunk, ám az lenne az igazi, ha ez gasztroajándék lenne! (Nem titkolt szándék, hogy ezzel összefonódjunk kicsit a SAD éppen zajló fordulójával, aminek témája...jé, pont a gasztroajándék! ;) )
  • Az ajándékokat ajánlottan kell feladni legkésőbb 2013. december 17-ig, hogy oda is érhessen a címre. Az ajánlott feladásról szóló szelvény fotóját kérlek juttasd el hozzánk, a DesszertSarok csoport üzenőfalára feltöltve, hogy tudjuk, Te megtetted, elküldted a csomagot.
  • Amint megkaptad a csomagod, kérlek írj róla egy posztot, hadd örüljünk veled a meglepetésnek! :)
  • Kérlek itt, a bejegyzés alatt jelezd részvételi szándékodat, és nagyon jó lenne, ha vinnéd a hírt, azaz kitennéd Te is a blogodban, hogy mire készülünk, hadd érjen el minél több társunkhoz az apró meglepetés okozta öröm! :)

Nagyon várjuk a jelentkezéseteket, gyertek, lepjük meg egymást! :)"

Vaníliakivonat

Nagyon szeretem a vanília ízét az édességekben, de sajnos az igazi vaníliarúd és a vaníliakivonat is aranyárban van. Hacsak az ember lánya nem születik szemfülesnek. De mielőtt belevágnék a közepébe, lássunk egy kis vanília-történetet.
A vanília egy orchideaféle még félérett állapotban leszüretelt termése, amit hőkezelés és szárítás után még hónapokig tárolnak, mielőtt értékesítik. A zöld termésből ezalatt ráncos, fekete, mégis viszonylag magas nedvességtartalmú fűszer válik.
A hossza változik, általában 8-10 centi hosszú és hosszában kettévágva találhatóak benne a kis magok, amik csodás aromát biztosítanak az édességeknek (itt jegyzem meg halkan, hogy egyre több menő étterem szakácsai használják sós ételekhez is)
A kettévágott vaníliarudat alkoholban áztatva kapjuk a vanília-kivonatot, melynek alkoholtartalma sütés-főzés közben elpárolog, de vaníliás íze igen intenzíven érezhető. 1 teáskanállal már ki lehet váltani egy fél vaníliarudat. A vaníliás cukor előállítása is igen egyszerű: a vaníliarudat egészben, vagy a már kikapart, "elhasznált" rudat tesszük por- vagy kristálycukorba, amitől a cukornak finom, vaníliás íze lesz.

Nos, én most egy akciónak köszönhetően nagyon jó áron jutottam vaníliarúdhoz, méghozzá madagaszkári bourbon vaníliához és gondoltam, a karácsony közeledtével kiváló ajándék lehet sütni-főzni szerető barátaimnak, ha készítek házi vaníliakivonatot. Már 3 nap után olyan intenzív volt az illata, hogy az egész család szagolgatta nagy lelkesen. Érdemes elkészíteni, mivel az előállítása olcsóbb, mintha készen vennénk  (és itt most nehogy összekeverjük a kivonatot a mesterséges aromával, aminek nem sok köze van az igazi vaníliához).
Ráadásul nem is kell ipari mennyiség, egy-egy 50 ml-es üvegcse tartalma jó ideig elég a sütéshez.

Hozzávalók:
1 dl jó minőségű vodka
1 vaníliarúd

A vaníliát hosszában kettévágom és magokkal együtt a vodkába teszem, majd 2-3 héten át sötét helyen hagyom ázni, hetente egyszer összerázom. Mielőtt csinos üvegekbe adagolom ajándék gyanánt, leszűröm, majd az üvegcsékbe is csúsztatok 1-1 kisebb darabot a vaníliarúdból. (nekem még csak pár napja ázik, de 3 hét után sötét, borostyánszínű kivonat lesz az üvegben)
A megmaradt (el nem ajándékozott) otthoni készlet folyamatosan feltölthető mind vodkával, mind vaníliarúddal, így egy soha el nem fogyó vanília kivonatot kapunk. (Kb fél év után érdemes a régi vaníliarudakat újra cserélni. A régieket pedig ki lehet szárítani és cukorba csúsztatni)

Voila, kész is az ajándék, nem bonyolult, ráadásul a konyhatündér ismerősök igazán fogják értékelni.
Természetesen az adagot arányosan lehet növelni is. Én karácsonyra 1 liter vodka és 10 rúd vanília segítségével készítek kivonatot.

2013. november 24.

Gevuld speculaas, azaz holland mandulás töltött keksz


Megint kint voltam Hollandiában pár napot, most babalátogatóban. Drága Kriszta barátnőm pedig mindig tudja, milyen édességet kell az orrom alá dugnia, amitől teljesen elalélok. Most is így történt. Ő elment vásárolni, én vigyáztam a kis hercegre, Hunorra, aztán Kriszta befutott és odaadott egy gevulde speculaas feliratú zacskót. Persze azonnal kibontottuk és nekiestünk, hmmm. Omlós, mandulás, édes, mennyei! De tényleg, az egyik legfinomabb sütemény, amit valaha kóstoltam. 
Most, a tél közeledtével eszembe jutott, hogy fűszeres íze kiválóan menne a havas, hideg esték forró teájához. És persze karácsonykor is csodás befejezése lehet a szentesti vacsorának. Íme, a holland finomság, a mandulás töltött keksz!
(recept innen

Hozzávalók (26 centis tortaformához):
a töltelékhez:
500 gramm mandulapaszta ( 250 gramm őrölt mandula+250 gramm cukor+2 tojás) 

    vagy
500 gramm 54 %-os (azaz nagyon magas mandulatartalmú) marcipán
1 teáskanál finomra reszelt citrom vagy narancs reszelt héja
2 teáskanál friss citrom vagy narancslével
1 teáskanál vanília kivonat
1 teáskanál mandula kivonat

a tésztához:
300 gramm liszt
2 ½ teáskanál őrölt fahéj
1 ½ teáskanál őrölt gyömbér
¼ teáskanál frissen reszelt szerecsendió
½ kávéskanál só
½ teáskanál sütőpor
250 gramm sótlan vaj, szobahőmérsékleten
200 gramm barna cukor
1 evőkanál méz
1 nagy tojás
50 ml tejszín

a sütéshez:
kevés liszt a nyújtáshoz
1 tojás sárgája
1 evőkanál víz
csipet só
¼ csésze szeletelt mandula

A tölteléket készítettem el először. Bevallom, én nem bajlódtam mandulapaszta készítésével, hanem az Aldiban vett, 54%-os marcipánt használtam, amihez hozzáadtam a tojást és a többi hozzávalót (reszelt citromhéj, vanília, mandulakivonat, citromlé. Alaposan összekevertem és 1 éjszakára a hűtőbe tettem „érni”. 

Nem muszáj ám teljes éjszakára, elég 1-2 óra is, de minél tovább érik, annál finomabb lesz.
Majd másnap következett a tészta.
A száraz hozzávalókat (liszt, fahéj, gyömbér, őrölt szerecsendió, só, sütőpor, cukor) egy tálban összekevertem. Majd a robotgép táljába beletettem a  vajat, a tejszínt, a mézet és a tojást és felvertem. Ezután hozzáadtam a száraz hozzávalókat is és addig kevertem, amíg egyneművé össze nem állt.(kicsit lágy lesz, de nem kell megijedni)
Majd a tésztát két részre osztottam, - az egyik legyen kicsit nagyobb a másiknál - , majd mindkét részt folpackba csomagolva a hűtőbe tettem 1 órára.

Majd előmelegítettem a sütőt 180 fokra és sütőpapírral kibéleltem egy 26 centis tortaformát.
A tésztát kivettem a hűtőből és lisztezett felületen kör alakúra nyújtottam.  A nagyobbikat óvatosan átemeltem a formába és a széleit is szépen a forma széléhez nyomkodtam. Az a jó, ha a szélén kb 3-4 cm magas. Majd beletöltöttem a mandulás tölteléket. és elsimítottam egyenletesen. Végül ráhelyeztem a kisebbik tésztát és óvatosan eligazgattam, a széleket két ujjam közé csippentve összenyomkodtam. A tetejét lekentem tojással, mandulával díszítettem. 35 perc alatt készre sütöttem.


TIPP: Szeletelés előtt mindenképpen várjátok meg, amíg kihűl (én nem tettem, fene a türelmetlen lelkemet :-), különben a melegen még kicsit lágy töltelék sajnos elkezd kifolyni. Pár órás pihentetés után már csodás szeleteket vághatunk.

(A fényképekhez én 14 centis sütőtálat használtam, amibe a fent megadott mennyiség felét használtam egy süti elkészítéséhez.)

2013. november 22.

Zöldséges-gombás bulgurtorta

Egy főzős műsorban láttam a rizstortát, és ebből jött az ötlet: legyen inkább bulgurtorta. Hogy mi is ez a hihetetlen vonzódásom a bulgur iránt? Nos, állagra ugyanolyan, mint a rizs, sőőőőt, még egy kicsit masszívabb is. Viszont: 10-15 perc alatt elkészül. Úgyhogy ez minden dolgozó nő, vagy kisgyerekes anyuka álma. Legalábbis az enyém tutira. És ha még hozzádobálok pár kedvenc alapanyagot és betolom a sütőbe, na az meg aztán álmaim netovábbja: gyors és finom kb fél óra alatt.
Na, kellőképpen felizgattam a gyorsételekre vágyókat?

Hozzávalók:
500 gramm bulgur
1 liter víz
2 bio zöldségleves-kocka
20 dkg mozzarella sajt
1 salátacukkini
25 dkg gomba
10 dkg vaj
2 evőkanál zsemlemorzsa
5 dkg reszelt parmezán
+ diónyi vaj és evőkanálnyi morzsa az edény kikenéséhez

A bulgurt feltettem a vízzel és a leveskockákkal főni, fedő alatt, alacsony lángon kb 10-12 perc alatt az összes vizet beszívta. Ekkor hozzáadtam a 10 dkg vajat, amit addig kevergettem, amíg el nem olvadt.
Száraz, forró serpenyőben az apróra vágott gombát pár perc alatt megpirítottam, sóztam, borsoztam, majd a bulgurhoz kevertem. A salátacukkinit vékony csíkokra vágtam, a csíkokat is apróra összeszeleteltem és szintén a bulgurhoz kevertem. A mozzarellát lazán a bulgurhoz tépkedtem, majd az egészet alaposan összekevertem. Egy tűzálló, kerek jénai tálat kikentem kevés vajjal, majd megszórtam zsemlemorzsával és óvatosan addig rázogattam a tálat, amíg a morzsa mindenhol befedte. Ebbe öntöttem bele a zöldséges-sajtos bulgurt, majd a tetejét is alaposan megszórtam zsemlemorzsával, amitől  isteni ropogós lett! Kevés parmezánt még ráreszeltem és mehetett is a 200 fokos sütőbe. Itt addig sütöttem, amíg a teteje szép aranybarna nem lett.

Ki lehet próbálni rizzsel is, és persze olyan plusz hozzávalókat tehettek bele, amit csak szerettek. Fokhagyma, póréhagyma, bacon szalonna, kukorica...csupa-csupa finomság, ami csak még intenzívebbé teszi ezt a finom egytálételt. 

2013. november 21.

Vörösboros-aszalt szilvás nyúlragu

Hétvégén a Lidlben nagyon jó áron lehetett nyúl színhúst venni, azaz nem nekem kellett otthon bajlódnom a filézéssel, ezt egy szorgalmas húsüzemi alkalmazott már elvégezte helyettem. Először sültben gondolkodtam, aztán persze eszembe jutott a tavaly húsvétkor készített aszalt szilvás nyúlterrine és hogy annak mennyire bejött az ízvilága. Nem is gondolkodtam sokat, máris megvolt a nyúlragu ötlete. A többi hozzávalót a hűtőben lapuló alapanyagok szolgáltatták, nomeg persze a fantáziám dolgozott elég erőteljesen. Biztos vagyok benne, hogy nem én fedeztem fel a spanyolviaszt, de azt bizton állíthatom, hogy ez a ragu életem legfinomabb, legomlósabb, legizgalmasabb raguja.
Jaaa, és a család megszavazta december 25-re karácsonyi fogásnak. Hmmm, kell ennél több?

Hozzávalók:
500 gramm nyúlhús (csont nélkül)
100 gramm baconszalonna
1 fej vöröshagyma
fél póréhagyma
3 közepes sárgarépa
2 kis fehérrépa
2 szál zellerlevél
fél zeller
10 szem aszalt szilva
3 dl száraz vörösbor
2 dl víz

bors
kakukkfű

A nyúlhúst felkockáztam egészen apróra (kb 2*1 centisre), majd félretettem. A vöröshagymát megpucoltam és felkockáztam, a fél póréhagymát hosszában félbevágtam, majd felkarikáztam.
A baconszalonnát is összevágtam apró kockákra, majd 1 evőkanál olajon elkezdtem megpirítani. Amikor a szalonna zsírjának a fele kisült, hozzáadtam a hagymát és a pórét és lassú tűzön félig megfonnyasztottam (kb 5 perc alatt). Közben a répákat és a zellert megpucoltam és összevágtam - a répákat karikára, a zellert kockára.
Az apróra vágott nyúlhúsra egy púpozott evőkanál lisztet szórtam és kézzel alaposan összeforgattam, majd a megfonnyasztott hagymára  dobtam és nagy lángon átpirítottam (ne féljetek, nem fog megégni sem a hagyma, sem a bacon.)
Kb 10 perc pirítás után hozzáadtam a sárgarépát, a fehérrépát, a zellert és a zellerlevelet, végül a félbe vágott aszalt szilvákat és felöntöttem az egészet a borral. Sóztam (2 nagy csipet tengeri só), borsoztam és megszórtam kevés kakukkfűvel, majd fedő alatt hagytam fél órán át párolódni alacsony lángon.
Fél óra elteltével hozzáadtam a vizet is (addigra a bor elég jól besűrűsödött), majd újabb fél órát pároltam fedő alatt.
Érdemes folyamatosan nézegetni, néha megkeverni, nehogy odakapjon az alja. Ha kell, még lehet sózni, bár nekem pont elég volt az a 2csipet :-)  A végén egy omlós, puha, szaftos ragut kaptam, ami nagyon enyhén édeskés, a bortól kicsit savanykás, de alapból sós ízű húsos finomság.
Én bulgurral és hajdinával tálaltam, de szerintem kiválóan illik hozzá a barna rizs vagy a burgonyapüré is.

2013. november 20.

Borkorcsolyák

Főiskolás koromban - és főleg télen - gyakran jártunk össze a barátokkal borozni és megváltani a világot az egyikünk 25 négyzetméteres galériás lakására. Őrületes volt! Akkoriban úgy képzeltük, hogy mi majd elérjük, hogy senki ne éhezzen, legyen világbéke és 10 év múlva persze már kőgazdagon fogunk nevetni az akkori nyomorunkon:-) De ezekhez a világmegváltó beszélgetésekhez és jó borokhoz (főleg kannás és bolti 100 forintos fajták voltak) kellett egy kis harapnivaló is.
És minden alkalommal ugyanazt a menüt csináltuk közösen, összetömörülve a kis konyhában:-) Eszméletlen hangulata volt, talán ezért is lett olyan észvesztően finom! Mert a kaja tényleg minőségi volt!

És a falatkák:

Juhtúróval töltött gomba 4 személyre:
12 szép nagy gombafej
200 gramm juhtúró
1 evőkanál tejföl
bors
kakukkfű
10 szem olivabogyó
1 póréhagyma

A gombafejeket megmosom, papíron megszárítom.
A juhtúrót a tejföllel összekeverem, sóval, borssal és kakukkfűvel fűszerezem. Az apróra vágott olivabogyót és póréhagymát hozzákeverem, majd ezzel a krémmel megtöltöm a gombafejeket. Sütőben pirulásig sütöm.

Baconbe tekert csirkemáj:
500 gramm csirkemáj
csíkozott bacon szalonna

A csirkemájakat baconszalonna-csíkokba tekerem, fogpiszkálóval átszúrom, hogy rögzítsem a bacont és sütőben addig sütöm, amíg a bacon meg nem pirul rajta.

Baconos sült aszalt szilva:
tokaji édes bor
1 csomag aszalt szilva
csíkozott bacon szalonna

Az aszalt szilvát 1 éjszakára tokaji borba áztatom, majd másnap bacon szalonnába tekerem és sütőben kb 10-12 percet sütöm. Vigyázni kell, hogy a szilva ne égjen és ne keményedjen meg, ezért folyamatosan nézegetni kell a sütőben.

Remélem hasonló kulináris élvezetben lesz részetek, mint nekünk akkoriban:-)))

2013. november 19.

Lazacsteak zöldségkörettel

Imádom a lazacot, bármilyen formában is kerül az asztalomra. De a legnagyobb kedvencem a lazacsteak, amit én kicsit rozén szeretek, és persze mellé jó sok grillezett zöldséggel.
És hogy miért olyan jó a lazac?

"A világ egyik legegészségesebb halában sok az A-vitamin és D-vitamin, megtalálható benne a B-komplex, s Omega-3 zsírsavakban igen gazdag. Ezen kívül a lazacban található kalcium, vas, foszfor, niacin és szelén is. A lazac fogyasztásával csökkenthető a szív- és érrendszeri megbetegedések, a stroke kialakulásának, illetve az agyvérzésnek kockázata. A lazac étrendbe való illesztésével csökkenthető a szervezet rossz koleszterin (LDL) szintje is. Az Omega-3 zsírsavaknak köszönhetően a lazac a szemekre is jótékonyan hat, javítja a memóriát, a szellemi kapacitásunkat, véd az öregedés ellen. A lazacfogyasztás felgyorsítja az anyagcserét és segíti a cukor felszívódását is." (mindmegette.hu)

Tudom, nem a legolcsóbb mulatság, de karácsony közeledtével csodás és gyors fogást készíthetünk pár szelet lazacfiléből. És ennyi talán még belefér, ugye? Remélem kipróbáljátok. :-)

Hozzávalók 4 személyre:
4db, kb 200 grammos lazacfilé
5 sárgarépa
2 salátacukkini
olívaolaj

Először megmostam, majd kicsit szárazra törölgettem a lazacszeleteket és sóztam, borsoztam.
A sárgarépát és a cukkinit felnegyedeltem és hosszában is kétfelé vágtam, majd egy grillserpenyőbe 1 evőkanál olajat öntöttem és amikor már forró volt, rádobtam a zöldségeket, hogy szépen megpiruljanak.
Közben egy serpenyőben kevés olajat hevítettem és először 2 percen át sütöttem a lazacok egyik oldalát (amíg a lazac sötét színe el nem kezd a hús feléig rózsaszínné válni), majd megfordítottam és újabb 2 percig sütöttem a másik oldalát.

TIPP: A sütés természetesen függ a hús vastagságától és a hőfokától is. Ha pl a hűtőből kapom ki, akkor nehezebben fog átmelegedni, lehet, hogy kell neki 3 perc is mindkét oldalára, hogy átsülhessen. Vékonyabb szeleteknél pedig elég a másfél perc is. Én mindig azt figyelem, hogy a hús hogyan válik szép rózsaszínűvé. Amikor a másik oldalára fordítás után már mindenhol ilyen szép színt kap, már szedem is ki a serpenyőből, mert nem szeretném kiszárítani az amúgy igen szaftos lazacszeletet.

Mire a zöldségek megpirultak (de belül ropogósak maradtak), a lazacszeletek is készen lettek, így egyszerre tálalhattam őket.

2013. november 18.

Baconos-gorgonzolás karfiol

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lusta Marka boszika. Ennek a kis boszilánynak volt a konyhájában egy nagy fej karfiol. Marka bizony imádja a rántott karfiolt...megenni. De elkészíteni nem fűlött hozzá a foga, így aztán kinyitotta a hűtőt és összedobta, amit talált. Így született ez a gyors, finom egytálétel, a baconos-gorgonzolás karfiol.

Hozzávalók:
1 fej karfiol, rózsáira szedve
150 gramm baconszalonna apróra vágva
20 gramm vaj
1 púpos evőkanál liszt
5 dl tej
15 dkg gorgonzola sajt (vagy bármilyen kéksajt)

bors
5 dkg parmezán sajt


A karfiolt szépen , óvatosan rózsáira szedtem és lemostam. Nem dobtam forró vízbe, hogy előfőzzem, mivel a sütés közben sok vizet veszít, ami a sütőedény aljában szépen megfőzi a karfiolt.
A vajat megolvasztottam, hozzáadtam a púpozott evőkanál lisztet és kicsit megpirítottam, majd folyamatosan kevergetve felöntöttem tejjel, sóztam, borsoztam és hagytam besűrűsödni, azaz besamel mártást készítettem. (ha az elején kicsit becsomósodik, ne ijedjünk meg, kézi habverővel kevergetve szépen eltűnnek a csomók)
A még forró besamelbe tördeltem a kéksajtot és lazán átkevertem.
A felkockázott baconszalonnát egy serpenyőben megpirítottam.
Majd elővettem egy jénai tálat, rászedtem szépen, egymás mellé a karfiolt,kicsit sóztam, megszórtam a baconnel, leöntöttem a besamellel és a tetejére parmezánt reszeltem.
180 fokos sütőben addig sütöttem, amíg a teteje szép piros nem lett. (ez nekem kb 35 perc volt)

Bableves után szuper második fogás volt.

2013. november 17.

Rántott erdei gombák (rizike és őzláb)

rántott őzlábgomba
Múltkor írtam egy erdei gombákról szóló összefoglalót, akkor emlegettem az egyik legnagyobb kedvencemet, a rántott őzláb gombát. Pénteken pedig volt akkora szerencsém, hogy a gombaárus néni tartogatott egy kis meglepetést: pult alól húzott elő 3 csodás őzlábgombát. Az egyik két tenyérnyi, a másik kettő egy-egy tenyérnyi volt, szóval nem kicsik.  Vettem még mellé pár rizikét is (mert azóta már ettem ezt is rántott formában és szintén nagyon finom), és már meg is volt a vacsorára való. Nem bonyolítottam, simán kirántottam. A család (főleg a Zuram), meg oda voltak. És persze vissza is. Azt hiszem, idén ez volt az utolsó őzlábgomba, mi pedig méltóképpen búcsúztunk a csodás őszi erdei gombáktól.

Hozzávalók:
3 nagy őzlábgomba
20 dkg rizike
liszt
tojás
zsemlemorzsa

olaj a kisütéshez

rántott rizike
Az őzlábgombát megtisztítottam, azaz kalapjával felfelé óvatosan a nyitott tenyerembe fogtam és finoman megütögettem, hogy az alján lévő lemezek közül kiessenek az esetleges fűszűlak vagy bogárkák. A tetejét finoman átsimogattam, hogy a felpenderedő, száradtabb héj lejöjjön, de ennyi tisztítás elég is az őzlábnak.
Majd felfordítottam, a szárát kitekertem és a redőket besóztam, majd félretettem kicsit állni.
Közben a rizikét is megtisztítottam: általában simán gombakefével - vagy egy erre befogott puhasörtéjű fogkefével - átsikálom a tetejét (kemény gombafajtáról van szó, így tehetünk erősebb mozdulatokat is), de ez most kicsit sáros volt, így víz alatt gyorsan lemostam, de ügyeltem rá, hogy ne ázzon nagyon. Ne ijedjünk meg, ha a gomba narancssárga húsa megsérül, ott azonnal zöld színre vált, de ez nem a mérgező fajta jele, egyszerűen a rizike ilyen.

Szóval gombák megtisztítva, úgyhogy 3 mély tálba tettem lisztet, tojást és zsemlemorzsát, és ilyen sorrendben szépen megmártogattam a rizikéket és a több, kisebb szeletbe vágott őzlábat.
Majd forró olajban pár perc alatt kisütöttem őket.

Kísérőnek összekevertem 3 evőkanál tejfölt 2 evőkanál majonézzel és 3 gerezd zúzott fokhagymával. Ennyi. Semmi fakszni, csak a finom gombák. Amolyan búcsúajándék volt ez az erdőtől, ahol a fél nyarunkat töltöttük!
őzláb
rizike
rizike
őzláb
Köszönöm természet, köszönöm ősz! Jöhet a tél :-)

2013. november 13.

Kapros lazacleves

Közeleg a karácsony és bár még javában tombol az ősz, valljuk be: 5 és fél hét múlva javában zengjük a Mennyből az angyalt. Ezzel a recepttel nem célom előrehozni az ünnepet (ráadásul szeretem kiélvezni a novemberi ősz kicsit szomorkás, esős napjait is), de ez a leves teljes jogú szereplője lehet majd a karácsonyi menünek. És mivel mindössze 30 perc alatt kész (mértem az időt az első krumpli hámozásától az utolsó mozdulatig, azaz a gáz lezárásáig), így igencsak közkedvelté is válhat.
Tudom, ott az a fránya lazac, ami drága, de higgyétek el, egy kisebb darabbal is fantasztikus lazaclevest lehet összerittyenteni. Szóval úgy kezdődött, hogy volt a hűtőben egy kb 200 grammos lazacdarabom (Lidlben akciósan 700 Ft volt), és arra gondoltam , készítek belőle egy finom hallevest. Na, de mégis milyen legyen? Körbenéztem a neten, a leggyakrabban a finn lazaclevest emlegetik. A TarkaBárka levesén megakadt a szemem (náluk az ünnepek közeledtével amúgy is érdemes szétnézni), de kicsit felturbóztam, így született az én ünnepi előételem.

Hozzávalók 4 személyre:
200 gramm lazacfilé
100 gramm füstölt lazac (elhagyható, nekem éppen volt itthon)
2 fej vöröshagyma
2 sárgarépa
1 fehérrépa
5 közepes krumpli (kb 300-400 gramm)
1 evőkanál olaj
diónyi vaj
1 csokor kapor
1 liter hal alaplé (én most ennek híján zöldség alaplét használtam)
2 dl  tejszín (a zsírosabbat válasszuk, ha lehet)

A zöldségeket megpucoltam, majd a krumplit kis kockákra, a répákat karikára vágtam. A hagymát is felkockáztam. Egy lábasban az olajon megolvasztottam a vajat (hogy ne égjen oda),  rádobtam a hagymát és hagytam kicsit fonnyadni. Majd következett az összevágott füstölt lazac, kicsit átkevergettem, hogy kifehéredjen, ezután dobtam a lábasba a krumplit, a sárgarépát és a fehérrépát. Felöntöttem az alaplével és kb 20 perc alatt puhára főztem (fedő alatt, alacsony lángon).
Amíg főtt az alap, a lazacot megpucoltam (mert volt ám bőre is) és összevágtam csinos kis kockákra.
Amikor a zöldségek megpuhultak, a levesbe tettem a lazacot is és úgy 5 percig főztem, hogy ugyan ne legyen nyers, de ne is főjön szét. A végén még hozzáadtam a szobahőmérsékletű tejszínt, hagytam összerottyanni (kb 1 perc) és már le is zártam alatta a gázt. A legvégén a kapor is ment a levesbe :-)
Egyszerű, de nagyszerű, nálunk biztosan ez lesz a szenteste egyik sztárja.

2013. november 12.

Mozzarella in carrozza

Egy tipikus olasz étel - egészen pontosan a nápolyi konyha remeke, amit ma hoztam nektek. Nagyon, de nagyon régóta szemezek vele, végül rászántam magam és annyira bánom, hogy eddig féltem tőle. Miről is van szó: ez az étel tulajdonképpen egy emeletes, töltött bundáskenyér. Két kenyér közé mozzarellát teszünk, majd megmártogatjuk, bepanírozzuk és bő olajban kisütjük.
Én rettegtem, hogy majd kifolyik a sajt és minden odalesz és a végén még egy normál bundáskenyeret sem bírok a család elé tenni, de szerencsére nem így lett!
Úgyhogy ne izguljatok, a sajt marad, a tojásos kenyér kisül és a család majd elégedetten fogja felfalni az egész tállal.

Hozzávalók 2 személyre:
8 szelet kenyér (én most szögletes Pesti kenyeret vettem)
1 gombóc mozzarella (az a lében úszkálós fajta)
2-3 dl tej
4 evőkanál liszt
1-2 tojás

bors

A mozzarellát felszeleteltem, majd 4 szelet kenyeret letettem egymás mellé. Mindegyikre tettem 1-1 szelet mozzarellát úgy, hogy a sajt ne érjen túl a kenyér szélénél. Majd mindegyik sajtos kenyeret leborítottam egy újabb szelet kenyérrel. Eddig kb olyan, mint szendvicset készíteni :-) Most jön a cseles rész!

Három mélytányért kitettem egymás mellé az asztalra. Az elsőbe beleöntöttem a tejet. A másodikba a lisztet. A harmadikba pedig felvertem a tojásokat (én két kisebbet használtam), amit megsóztam és borsoztam is.
Aztán fogtam az első szendvicsemet (kéz remeg ezerrel) és először gyorsan megforgattam a tejben (nehogy túlszívja magát), majd a lisztben és végül a tojásban. (persze az ujjaim közben lisztes-tojásos gombócokká alakultak, de sebaj) Ezután tűzforróra hevített olajba dobtam, és már sült is az én mozzarellás kenyérkém. Legnagyobb meglepetésemre a fordításkor sem buggyant ki az olvadt sajt, így mindkét oldala szép aranybarnára sült.
Érdemes még melegen tálalni, irtó vicces, ahogy nyúlik benne a sajt.

Mi néhányat tejföllel megkenve és lilahagymával megszórva ettük, de volt, amire fokhagymás pirított szegfűgomba került. Magában is isteni ám!

2013. november 9.

Sült libacomb párolt lilakáposztával

Hétfőn Márton nap, de mi ma ültük meg családilag. Volt libacomb ropogósra sütve és hozzá a jó öreg párolt lilakáposzta. És, hogy a férfiak gyomra biztosan tele legyen, főztem egy kis bulgurt is köretnek.
Mit mondjak, morzsa, sőt káposztalevél-darabka sem maradt hírmondónak, úgy elfogyott minden falat. A libacomb belül puha, kívül ropogós lett, a káposzta édes-savanyú és kellemesen roppanós. Kell ennél több, hogy megemlékezzünk Márton napról?

Hozzávalók 6 személyre:
6 libacomb (egyenként kb 35 dkg-osak)
18 gerezd fokhagyma

bors

A lilakáposztához:
1 fej lilakáposzta (nekem 1,5 kg volt)
20 gramm vaj
2 fej lilahagyma
3 evőkanál méz
2 evőkanál fehérborecet
2 csipet tengeri só
bors

A libacombokat sóztam, borsoztam és belülről, a húsuk felől megtűzdeltem mindegyiket 3-3 gerezd fokhagymával úgy, hogy egy éles kést beleszúrtam a húsba és a kés helyére betoltam a fokhagymát. 
Így hagytam pihenni a húsokat pár órát, majd alufóliával letakarva 2 órán át párolva sütöttem 160 fokos sütőben, végül levettem róla a fóliát és 220 fokon még fél órát pirítottam. Közben persze locsolgattam, egyrészt, hogy ne száradjon ki, másrészt, hogy jó ropogós legyen a bőre.

Amíg a combok sültek, a káposzta külső leveleit lehúztam, a káposztát negyedeltem és kivágtam a torzsát is, majd vékony csíkokra vágtam a felnegyedelt részeket.
Egy mélyebb serpenyőben felolvasztottam a vajat, amin a kockára vágott lilahagymát megpároltam, majd sóztam, borsoztam és beletettem a csíkokra vágott káposztát is. Meglocsoltam a mézzel és a fehérborecettel, alaposan összekevertem és mérsékelt lángon, fedő alatt kb 20-30 perc alatt megpároltam. Mi úgy szeretjük, ha a káposzta nem puhul meg teljesen, hanem kicsit roppanós marad. Ezen kívül a méz-fehérborecet adagolásánál érdemes a saját ízkombinációt kikísérletezni, mi jobban szeretjük, ha kicsit savanykásabb, de azért az édes is érződjön.

Tálaláskor a lilakáposztát és a bulgurt meglocsoltam egy kevés kisült libazsírral is.

2013. november 6.

Szilvás rétes

Egyik hétvégén a Normafánál kirándultunk és természetesen muszáj volt betérni a z egyik rétesezőhöz.
Legnagyobb csodálkozásomra kisebbik fiam nem az édes máűkos vagy gesztenyés rétest, hanem a savanykás szilvásat kérte és rögtön kettőt megevett belőle. A harmadikért úgy kellett újra sorban állni. El is döntöttem, otthon újra elkészítem, hadd örüljön a kis drága.
Finom, szaftos rétest kaptam (sütés közben a kicsorgó szilvalé kicsit el is áztatta a rétes alját, de csöppet sem bántuk, az egészet megettük.

Hozzávalók 2 réteshez:
3-3 lap rétestészta
50 gramm vaj
1/2 kg szilva
barnacukor
fahéj
darált dió


A szilvát megmostam, kimagoztam, megszórtam barnacukorral (én kb 2 evőkanállal használtam), majd 1 teáskanál fahéjjat is rászórtam és kézzel alaposan összekevertem. Ezután félretettem, állni hagytam.
Majd  50 gramm vajat felolvasztottam, az első réteslapot kiterítettem egy nedves konyharuhára, és alaposan megkentem az olvasztott vajjal. Erre tettem a következő lap rétestésztát, amit szintén megkentem a vajjal, majd következett az utolsó réteslap. A kikenésre azért van szükség, hogy a lapok ne ragadjanak össze sütés közben és jó ropogóssá váljanak. Nos, a réteslap egyik hosszú oldalára halmoztam a szilvák felét és alaposan megszórtam darált dióval. Majd óvatosan feltekertem a rétest, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem és a feltekert réteseket is megkentem az olvasztott vajjal.

200 fokos sütőben kb 15-17 perc alatt szép ropogós aranyszínűre sültek. Kevés levet ugyan eresztettek, de nem bántuk, mert kisanállal a levét is szorgalmasan kikanalaztuk. AZonban, ha nem szeretnénk, hogy a szilva levet eresszen, darált dió helyett/mellett zsemlemorzsával vagy búzadarával is meg lehet szórni a szilvát, az magába zárja a nedvességet.


2013. november 1.

Sütőtökös csokoládés süti narancsos mascarponekrémmel

Sütőtök és csokoládé, no és ez az egész sütiben? Na neee! Nem nagy kedvencem a sütőtök, ha valaki süt nekem, éppen elkóstolgatom, de magamnak tuti nem látnék neki. Amikor megszületett a nagyobbik fiam, akkor bizony rákényszerültem a sütésére, mert imádta. Aztán becsatlakozott a kicsi is. De az évek múlásával az ő imádatuk is kopott, én meg próbálok baromi egészséges gyerekeket nevelgetni, ezért kitaláltam, hogy bizony az én csemetéim meg fogják enni a sütőtököt.
És így is történt, ebben az eszméletlenül csokoládés süteményben egyáltalán nem érződik a sütőtök. Pedig van benne bőven. A gyerkőcök mégis úgy falták, hogy alig tudtuk leállítani őket. Nemkülönben az "ősök",azaz mi is úgy rácuppantunk, hogy még egy adagot ki kellett sütnöm. Azt hiszem, még sosem kellett 1 óra leforgása alatt 2 adag sütit is elkészíteni, mert az első olyan rohamosan fogyott.
Aki fél, legyen bátor, vágjatok bele, és garantálom, hogy a csokoládé ízén kívül nem fogtok mást érezni! A süti pedig omlós, a sütőtök miatt pedig egy kicsit sem száraz! A narancsos mascarponekrém pedig tényleg már csak hab volt a tortán.
A receptért köszönet Hédinek és ízharmónikus blogjának, aki guszta képeivel felkeltette az érdeklődésemet és el mertem készíteni ezt a csodát!


Hozzávalók:
100 gramm olvasztott vaj
250 gramm cukor (tudom, kicsit több, mint az eredetiben, de mit tegyek, imádom az édeset!)
2 tojás
1 csomag vaníliás cukor
200 gramm sütőtök püré
125 gramm liszt
100 gramm holland kakaópor (vagy 200 gramm olvasztott étcsokoládé - a második adagot már ezzel csináltam)
1 teáskanál szódabikarbóna
fél csomag sütőpor
1 csipet só
50 ml tej

a krémhez:
250 gramm mascarpone
4 evőkanál porcukor
3 evőkanál narancslekvár (én a sajátomat használtam)


Először a sütőtökpürét készítettem el. Vettem 2 negyed nagydobosi sütőtököt (nálunk a piacon szétvágva - felezve, negyedelve - is lehet venni), otthon evőkanállal kikotortam a magjait, lemostam a héját, majd betoltam 180 fokos sütőbe és kb 1 óra alatt jó puha lett. Majd , miután kihűlt, egy evőkanállal kikotortam a puha belsejét és villával kicsit szétnyomkodtam. Nekem a két negyedből szinte pontosan 500 gramm sütőtökpürém lett, így sikerült végül a dupla adag készítése.
No, de maradjunk az első sütésemnél.

A keverőtálba kimértem a lisztet, a cukrot, a vaníliás cukrot, hozzáadtam a csipet sót, a szódabikarbónát, a kakaóport és a sütőport, majd kicsit átkevertem egy kanállal. És jöhettek a nedves hozzávalók: az olvasztott vaj (de biztosan jó a szobahőmérsékletű, csak nekem nem volt időm kivárni, ezért olvasztottam), a tojások és a sütőtökpüré, no meg a tej.
A robotgép keverőjével az össze hozzávalót pár perc alatt alaposan összedolgoztam, majd egy sütőpapírral kibélelt, 28*16 centis tepsibe öntöttem és 180 fokos sütőben 30 perc alatt készre sütöttem.

Amíg hűlt, addig összekevertem a mascarponét a porcukorral és a narancslekvárral, végül a kihűlt sütire kentem és így szeleteltem.

Aztán következett a második adag, ebből már muffint csináltam és kakaópor helyett olvasztott étcsokoládét használtam. A tésztából mindegyik formába 1 evőkanálnyit tettem (hogy csak a papírforma feléig legyen), majd 180 fokos sütőben kb 16 perc alatt készre sütöttem. Így 20 darab sütőtökös csokoládés muffint kaptam, amit szintén narancsos mascarponekrémmel kínáltam. Bátran mondhatom, elsöprő sikert aratott.

Következő tervem ugyanez a tészta tortaformában megsütve, belül lime-os mascarponekrémmel töltve  és csokoládéganache-al leöntve kívül. Hmmm, jövő hétvégén talán meg is csinálom :-)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...