Vaníliás kacsaleves rizstésztával

A vaníliakivonatomhoz vettem sok-sok vaníliarudat és maradt pár szál. Ezért előkaptam a Szakácsok könyvét, hogy valami vaníliás recept után nézzek, de legyen ám különleges, mégiscsak karácsony közeledik.
Borzasztóan meglepődtem és zavarba jöttem, amikor megláttam egy fura ételt, a vanílisá kacsalevest, de ugyanakkor a bennem rejlő kísérletező boszi azonnal lecsapott rá! Ezaaaaaz. Végigolvastam a  hozzávalókat és mivel igencsak vonzódom a távol keleti ételekhez, ezért szerencsére mindenem volt hozzá.
Nos, ez nem egy egyszerű alapanyagokból álló pikk-pakk leves. Viszont őrületesen izgalmas és eszméletlenül finom. A vanília nem úgy érződik benne, mint a sütikben, hanem kiemeli a kacsa ízét, és, miután lenyeltük a falatot, őrületes érzés lesz úrrá a szánkban. Nem vicc, engem megbabonázott ennek a fűszernek a sós ételben való részvétele, biztosan nem először használom ilyen formában.

Hozzávalók 4 személyre:
3 kacsacomb
2 közepes lilahagyma vékony karikákra vágva
1 teáskanál mogyoróolaj
5 szem szegfűbors összetörve
1 szem fekete kardamom
1 rúd (kb 6 centis) vanília, hosszában félbevágva
1 liter víz
2 centis gyömbérdarab megpucolva, vékony karikára vágva
4 gerezd fokhagyma, karikára vágva
4 evőkanál mirin (japán rizsbor)
3 evőkanál szójaszósz

100 gramm rizstészta (én 5 mm-est használtam)

3 újhagyma felszeletelve
1 kisebb sárgarépa vékony csíkokra szeletelve
chili, karikára vágva
szezámolaj

A kacsacombokat egy nagyon éles késsel "megnyúztam", azaz lefejtettem róla az összes hájat , és vele együtt a bőrt is. Majd mindhármat kettévágtam a hajlatoknál.
Egy vastagaljú lábas aljába öntöttem a mogyoróolajat és a kacsacombokat barnulásig pirítottam rajta, majd kiszedtem a combokat egy tálba. Az edény alján nekem nem maradt felesleges zsiradék (kb 1 evőkanálnyi volt), de ha nektek több lenne, azt mindenképpen öntsétek le, nem klell túl zsírosnak lenni a levesnek.
Szóval erre a visszamaradt zsiradékra tettem a karikára vágott lilahagymát, a mozsárban összetört borsot, az egészben hagyott kardamom-magot és a hosszában kettévágott vaníliarudat, majd addig kevergettem, amíg a lilahagyma nem karamellizálódott.
Ekkor felöntöttem  1 liter vízzel, hozzáadtam a fokhagyma- és gyömbérszeleteket és 2 csipet tengeri sót. Majd alacsony lángon 70 perc alatt puhára főztem a kacsahúst.
Amikor a kacsa már olyan puha volt, hogy le lehetett szedni a csontról, kiszedtem egy tálba, hagytam kicsit hűlni (közben a leves rotyogott tovább) és villával ügyesen szétmarcangoltam, majd az apró darabokra szedett húst visszatettem a levesbe és ízesítettem a szójaszósszal és a mirinnel. Még 10 percen át hagytam összefőni, végül lezártam alatta a gázt.
Egy lábasban vizet melegítettem (elég, ha forró, nem muszáj forrnia) , majd lezártam alatta a lángot és beletettem a rizstésztát. Negyed óra alatt megpuhult.

Tálaláskor a mélytányér aljába szedtem a rizstésztából, erre került a kacsahúsos leves, majd a tetejét megszórtam újhagymával, répával és chilivel. A tetejét a vaníliarúd darabjával és pár csepp szezámolajjal díszítettem.