Közeleg a karácsony és bár még javában tombol az ősz, valljuk be: 5 és fél hét múlva javában zengjük a Mennyből az angyalt. Ezzel a recepttel nem célom előrehozni az ünnepet (ráadásul szeretem kiélvezni a novemberi ősz kicsit szomorkás, esős napjait is), de ez a leves teljes jogú szereplője lehet majd a karácsonyi menünek. És mivel mindössze 30 perc alatt kész (mértem az időt az első krumpli hámozásától az utolsó mozdulatig, azaz a gáz lezárásáig), így igencsak közkedvelté is válhat.
Tudom, ott az a fránya lazac, ami drága, de higgyétek el, egy kisebb darabbal is fantasztikus lazaclevest lehet összerittyenteni. Szóval úgy kezdődött, hogy volt a hűtőben egy kb 200 grammos lazacdarabom (Lidlben akciósan 700 Ft volt), és arra gondoltam , készítek belőle egy finom hallevest. Na, de mégis milyen legyen? Körbenéztem a neten, a leggyakrabban a finn lazaclevest emlegetik. A TarkaBárka levesén megakadt a szemem (náluk az ünnepek közeledtével amúgy is érdemes szétnézni), de kicsit felturbóztam, így született az én ünnepi előételem.
Hozzávalók 4 személyre:
200 gramm lazacfilé
100 gramm füstölt lazac (elhagyható, nekem éppen volt itthon)
2 fej vöröshagyma
2 sárgarépa
1 fehérrépa
5 közepes krumpli (kb 300-400 gramm)
1 evőkanál olaj
diónyi vaj
1 csokor kapor
1 liter hal alaplé (én most ennek híján zöldség alaplét használtam)
2 dl tejszín (a zsírosabbat válasszuk, ha lehet)
A zöldségeket megpucoltam, majd a krumplit kis kockákra, a répákat karikára vágtam. A hagymát is felkockáztam. Egy lábasban az olajon megolvasztottam a vajat (hogy ne égjen oda), rádobtam a hagymát és hagytam kicsit fonnyadni. Majd következett az összevágott füstölt lazac, kicsit átkevergettem, hogy kifehéredjen, ezután dobtam a lábasba a krumplit, a sárgarépát és a fehérrépát. Felöntöttem az alaplével és kb 20 perc alatt puhára főztem (fedő alatt, alacsony lángon).
Amíg főtt az alap, a lazacot megpucoltam (mert volt ám bőre is) és összevágtam csinos kis kockákra.
Amikor a zöldségek megpuhultak, a levesbe tettem a lazacot is és úgy 5 percig főztem, hogy ugyan ne legyen nyers, de ne is főjön szét. A végén még hozzáadtam a szobahőmérsékletű tejszínt, hagytam összerottyanni (kb 1 perc) és már le is zártam alatta a gázt. A legvégén a kapor is ment a levesbe :-)
Egyszerű, de nagyszerű, nálunk biztosan ez lesz a szenteste egyik sztárja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése