Néró - blogkóstolóra

Megint blogot kóstoltam, számomra eddig ismeretlen,a Sütéssel próbálkozom blogot kaptam. Körbenéztem és azonnal találtam pár ígéretes receptet. Végül a néró mellett döntöttem, mivel egyrészt még sosem készítettem, másrészt, mert régen imádtam, de már egy ideje nem ettem. Igaz, régen első helyen a csokikrémmel töltött változat állt, de a lekváros rögtön a nyomában száguldozott. És tudtam, hogy a családban is nagy sikert arat, ráadásul, ha jól sikerül, még karácsonyi kínálósütinek is kiváló lesz.
És sikerült. Igaz, nem úgy, hogyan én azt akartam, illetve ahogyan az meg volt írva.

A blogon lévő receptet szóról szóra követve ugyanis egy igen lágy tésztát kaptam, amit még habzsákból ugyan kinyomtam és be is toltam a sütőbe, de a sütőből egy összefolyt, egybefüggő lapként húztam ki. Szerencsére a bekevert adag felét nyomtam csak ki, a másik felét először kinyomtam, majd a tálcát a kinyomott sütivel betoltam a hűtőbe (ahogyan azt később cukrász és blogger barátnőim aktívan helyeseltek is, ugyanis a vajas sütiknek sütés előtt jót tesz egy kis "merevség"). Ez már egy fokkal jobban sikerült, de még így is eléggé összefolyt.
Itt kértem telefonos, illetve netes segítséget és a fent említett barátnőkkel megfejtettük, hogy a tojással van a baj. Merthogy a receptben egész tojás szerepel, viszont a néróba csak a sárgája kell.
Nem hagyott nyugodni a dolog, fél adagot bekevertem csak sárgájával (no és persze az arányokon is módosítottam kicsit), és máris szépséges kekszecskék gurultak ki a sütőmből.
Szóval íme egy isteni néró, remélem nincs harag a módosításokért :-)

Hozzávalók kb 40 darabhoz:
20 dkg puha margarin
18 dkg cukor
4 tojás sárgája
1/2 vaníliarúd kikapart magja
1/2 citrom reszelt héja
30 dkg liszt

baracklekvár
20 gramm étcsokoládé

A puha margarint a porcukorral habosra kevertem, majd egyenként hozzáadtam a tojássárgákat és addig kevertem, amíg sima, selymes krémet nem kaptam. Akkor hozzáadtam a vaníliamagokat és a citrom reszelt héját , majd a lisztet is finoman hozzáadagoltam. Egy viszonylag lágy (tehát nem gyúrható, de mégis masszív) tésztát kaptam, amit habzsákba töltöttem és megpróbáltam egyforma, kb 3 centi átmérőjű kis halmokat kinyomni belőle (több-kevesebb sikerrel).
Ezután ment pihenni negyed órára a hűtőbe, közben a sütőt előmelegítettem 180 fokra. Majd a kis néró-korongokat kb 10 perc alatt készre sütöttem. Vigyázzunk, ha az alaj már elkezd pirulni, készen is van, ki lehet kapni.

Amikor kicsit hűltek, 1-1 teáskanál baracklekvárral összeragasztottam őket, majd szorosan egymás mellé tettem egy alufóliára.
Kis zacskóba tettem 20 gramm étcsokit összetörve, betoltam a mikróba olvadásig, majd a zacskó végéből éppen , csak egy hangyagondolatnyit lecsippentve, szépen becsíkoztam a nérókat.

Dobozban tárolva puha, omlós marad....már, ha marad :-)