Marhapofa ragu mártogatóssal

Hosszas utánajárás után végre sikerült marhapofát szereznem, és mivel már hosszú hetek óta vártam rá, mire a kezembe vettem, már tudtam is, mi fog belőle készülni. Egy szaftos ízbomba, amit tésztával fogok letakarni, megsütöm és az isteni szaftot azzal mártogatom.

És a etrv be is jött, de még hogy. Csak most sajnálom igazán, hogy nem tudok egy-egy jól sikerült ételemből mindenkinek kóstolót küldeni. Mert ezt egyszer MUSZÁJ mindenkinek megkóstolni. Téééényleg varázslatos és mennyei és nem lehet belőle eleget enni J

Hozzávalók 4 személyre:

60 dkg marhapofa lehártyázva, megtisztítva

2 vékony szelet zsírszalonna

2 közepes fej vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

3 kisebb sárgarépa

1 érett paradicsom

1 dl vörösbor

só

bors

rozmaring

pirospaprika

őrölt kömény

200 gramm apróbb csiperke megmosva és félbe vágva

előre kinyújtott pizzatészta (akinek van kedve, gyúrhat is J

A marhapofát kockákra vágtam. Majd a vöröshagymát és a fokhagymát megpucoltam és apróra vágtam. Ezután a két szelet zsírszalonnát és felcsíkoztam és apró kockákra vágtam. A paradicsomot és a sárgarépát nagyon apróra vágtam össze.

Egy széles, de nem túl magas falú serpenyőben zsírjára sütöttem a szalonnát, majd hozzáadtam a vöröshagymát és közepes lángon üvegesre pároltam. Itt következett a paradicsomkocka és a sárgarépakocka, ezt is kicsit hagytam pirulni. Ezután rádobtam a fokhagymát és átforgattam, majd hozzáadtam a húst is. A lángot feljebb vettem és a húskockákat minden oldaláról megpirítottam.

Közben persze a hús elkezdett levet engedni. Borssal, őrölt köménnyel és rozmaringgal fűszereztem és hozzáadtam 1 teáskanál pirospaprikát a színe kedvéért. Sózni még nem sóztam, hagytam, hogy kicsit rotyogjon a saját levében.

1 dl vörösbort adtam hozzá, csipet sóval ízesítettem, összekevertem, majd fedő alatt hagytam 1 órát puhulni.  (ha kell, vizet is adhatunk hozzá, de még fog belőle kifőni saját leve is, így én meg szoktamvárni, hogy elteljen az 1 óra és utána állítom be a folyadék mennyiségét.)

Ezután adtam hozzá még sót (ízlés szerint), majd következett a félbe vágott gomba és újabb 1 órán át puhult a ragu. (ha kell, pótoljuk a folyadékot, de figyeljünk, hogy ne lepje el teljesen a ragut a folyadék, akkor tud majd jó sűrű, szaftos lenni.

Újabb óra elteltével ellenőriztem (kóstolással) a hús puhaságát és sósságát, majd következett a végjáték: fél óra további párolás után a marhapofa ragu omlós és sűrű szaftos szószos csodaként nézett rám a serpenyőből.

Lezártam alatta a gázt, hagytam kihűlni és most jön a türelemjáték: 1 éjszakára a hűtőbe tettem, hogy még jobban összeérjenek az ízek. Higgyétek el, így lesz az igazán tuti, sokkal durvább ízbomba lesz, mintha frissen ettétek volna.

Másnap a ragut átszedtem egy tűzálló tálba és a pizzatésztával leborítottam, majd a széléről lelógó és levágott tésztadarabokkal díszítettem, végül lekentem a tésztát egy felvert tojással. 180 fokra melegített sütőben kb 40 perc alatt szép aranybarnára sütöttem.

Tálaláskor mindenkinek vágtam egy darabot a tésztából, majd mellé szedtem az isetni, sűrű, omlós-illatos marharaguból.