De hétvégenként mindig kinyit a Boszikonyha és sikerül néha kreálnom valami igazán izgalmasat és újat.
Szóval ne izguljatok (már aki izgult értem egyáltalán :)), megvagyok, csak hajtás-pajtás van, és persze most az eddigieknél is nagyobb kincset ér a gyerkőcökkel töltött idő. De nem felejtettem el sem a blogot, sem titeket, így mindig hozok valami izgalmasat, finomat, kötelező megcsinálni-kategóriásat!
Múlt hétvégén például kisebb családi összejövetel volt, sógorom hozta el hozzánk tündéri barátnőjét, akit muszáj volt ugyanolyan fantasztikus dologgal várni, mint amilyen ő maga.
Gyorsan körbenéztem a neten, ekkor jött szembe barátnőm, Era Charlotte-tortája és már villant is a fény: EZ lesz az! Igaz, Era isteni banános-karamellás verziót gyártott, én úgy döntöttem, első charlotte tortámat epresre csinálom. Így született egy hihetetlenül finom, krémes édes-savanykás finomság, amit még biztosan el fogok készíteni sokféle töltelékkel.
Hozzávalók:
1 piskótatekercs (lehet házilag is sütni, nekem most idő hiányában bolti volt)
1 üveg (2,6 dl) házi eperlekvár
500 gramm mascarpone
3 púpos evőkanál porcukor
1 evőkanál vaníliakivonat/ fél vanília kikapart magja
200 ml állati tejszín (hűtőben alaposan behűtve)
(tetszés szerint 1 zacskó habfix - én most nem használtam)
20 szem mélyhűtött eper, vagy eperbefőtt félbevágva
A piskótatekercset óvatosan kitekertem, majd megtöltöttem az eperlekvárral, feltekertem és már ment is a hűtőbe kicsit dermedni, hogy később majd szépen fel lehessen szeletelni.
Amíg a lekváros piskóta pihent, addig elkészítettem a krémet: a mascarponét összekevertem a porcukorral és a vaníliával, majd a tejszínhabot felvertem keményre és nagyon óvatosan összeforgattam a mascarponéval. Végül óvatosan belekevertem a félbe vágott eperszemeet is és voila, a krém már készen is állt.
Elővettem a piskótatekercset és óvatosan kb ujjnyi szeletekre vágtam. Majd elővettem egy mély tálat (nálam ez a salátástál), kibéleltem folpack-al, és ügyesen kiraktam a piskótatekercs-szeletekkel úgy, hogy teljesen beborítsa a tálat. (nyugodtan lehet ám nyomkodni, tömködni finoman, ne maradjon rés sehol!)
A piskótatekercsekből hagytam pár szeletet a tetejére is, és még így is maradt 3 szeletke, aminek a fiúk felettébb örültek és azon nyomban be is faltak :)
Szóval a tál kibélelve várta a krémet, így bele is öntöttem az egészet és szépen elsimítottam, majd lezártam a tetejét a maradék piskótaszeletekkel. Végül a kilógó folpackot ráhajtottam a tetejére és már ment is a hűtőbe egy éjszakára.
Másnap a folpackot szépen lehajtogattam a tetejéről (ami nemsokára az alja lett), rátettem a tál tetejére egy tálcát és az egészet átfordítottam a tálcára, majd a felső folpackot is szépen lehámoztam a tortáról.
Ment vissza a hűtőbe, egészen a vacsora végéig, ajmikor is kitűnően szeletelhető, csodásan krémes, finom szeleteket helyezhettem mindenki tányérjára.
Remélem ti is kipróbáljátok, nagyon egyszerű és nagyon finom, ráadásul különleges, így biztosan minden vendégnek eláll a szava, ha ezzel fogadjátok.
De jó, hogy újra itt vagy (én bizony gondoltam Rád... :-DD), főleg egy ilyen gyönyörűséggel! Örülök, hogy mégis folytatod a blogot a munka mellett, mert mintha a nyáron még azt pedzegetted volna, hogy talán nem(lehet)... A mókuskerék ismerős, én is azt hajtom....:( :)
VálaszTörlésPuszi! Zs.