2014. november 6.

Rosinante – maga a stílus



forrás: rosinante.hu
Olyan szerencse ért, hogy párom meglepett névnapomra egy kis romantikus kiruccanással.
A helyszín nem volt meglepetés és újdonság sem, mivel már jópárszor jártunk a Szigetmonostor mellett található erdei kis fogadóban, amelynek varázslatos hangulata már az első alkalommal annyira megfogott, hogy mondtam is férjúrnak: „Ha ismét el akarnál venni feleségül, tuti itt lenne az esküvőnk!”

Nos, ha nem is ismételt esküvő, de egy csodás, pihenéssel és fantasztikus gasztronómiai élményekkel teli péntek délután, este és szombat reggel adatott meg nekünk.
Már az induláskor a vállunkra telepedhetett egy kisangyal, mert Pestről úgy jutottunk el Szentendréig, hogy sem dugó, sem lámpák nem álltak utunkba, úgy haladtunk a Rosinante felé, mint kés a puha vajban: simán, minden megakadás nélkül.
Kicsit több, mint 1 óra múlva már az ismerős erdei úton suhantunk és hamarosan megláttuk a parkolót. Rengeteg autó állt ott, de nem ijedtünk meg, tudtuk, hogy 5-ig csapatépítő tréning van, utána már csendesebb lesz az élet a kis erdei fogadóban. 

forrás: rosinante.hu
Bejelentkeztünk, megkaptuk a szobakulcsot, a 18-as saroklakosztályt kértük. És nem csalódtunk, egyszerű, mégis hihetetlenül hangulatos és otthonos, igazi stílusos szobában találtuk magunkat. A sarokban igazi „odaülős” kályha várt minket báránybundával leterítve. Kávé, tea, vízforraló odakészítve – gondolván a reggeli koffeinfüggőkre, de nem hiányozhattak a romantikus gyertyák sem. A fürdőszoba tiszta, benne nagy kád és persze zuhanyzó is. Törölközők és fürdőköpeny, aminek a szaunázásnál és jakuzzizásnál vettük jó hasznát. A terasz pedig csak hab volt a tortán: a kertben kirakott töklámpásokat csodálhattuk róla , miköben már javában ránk sötétedett.
A folyosón mindenhol könyvek, ha nem egy éjszakára jöttünk volna, biztosan kikölcsönzök párat, így csak fájó szívvel nézegettem ismerős kedvenceket és ismeretlen újdonságokat. Majd legközelebb J
6-ra beszéltük meg a recepción, hogy lemegyünk vacsorázni, de közben eszünkbe jutott, hogy először inkább welnesszeznénk, utána jöhet a vacsora egy finom borral kísérve. Természetesen nem jelentett gondot a dolog, szegény séfúr várhatott ránk, mire sikerült odaérnünk az étterembe.
A szaunát már az érkezésünkkor befűtötték, így igencsak jólesett kettesben végigfeküdni a forró padokon. A jeges merülőkád tényleg igazán lehűtött minket, aztán egy kis langyos élményzuhany, majd irány ki a kertbe, a jakuzziba. Jó fél órás kettesben töltött jakuzzizás után ismétlés: szauna, merülőkád és jakuzzi. 

Ha macska lennék, biztosan doromboltam volna, annyira jól éreztem magam. A wellnessz részleg tökéletesen felszerelt, hangulatos és tiszta, igazi felüdülés volt így péntek este. Plusz törölközők és köntösök vártak, hátha valaki elfelejtette lehozni a szobából.

Majd következett az est fénypontja: a vacsora.
Volt már szerencsénk megkóstolni a mesterszakács , Gál Zsolt főztjét, hiszen rendszeres látogatói voltunk az elmúlt pár évben a Gourmet Fesztiváloknak és persze párszor már a Rosinantéban is elköltöttünk egy-egy ebédet. Sosem csalódtunk a főztjében, igazi élményszámba mennek a kreációi.
forrás: rosinante.hu
Most éppen az őszi menühöz volt szerencsénk, ami azt jelenti, hogy mindig az éppen aktuális, szezonális alapanyagokhoz igazítják a menüt, így az ember fia és lánya a lehető legegészségesebb és legfinomabb különlegességeket kóstolhatja végig, már ha bírja. Ugyanis az adagok igen bőségesek, legalábbis mi a végén már csak szuszogtunk, bár azt igen elégedetten tettük.
Az étterem rendkívül hangulatos, a fények nem zavaróak, minden asztalon szolid gyertyafény. AZ étlap számomra tökéletes: a választék nem zavarba ejtően sok, minden fogásnál 3-4 féle étel közül lehet választani, de ez bőven elég, hiszen egyrészt mindenki ízlésének próbál megfelelni, ráadásul minden frissen készül!
Előételnek füstölt hízott kacsamájat választottunk, valamint egy sárgaborsó ragulevest kaviárlencsével és füstölt malachússal. Mindkettő remek választásnak bizonyult és itt kell megemlítenem fantasztikus pincérünket, aki rendkívüli kedvessége és mosolygóssága mellett minden ételről tudott bővebb felvilágosítást is nyújtani. Igen megnyugtató érzés volt, hogy végre ezen a helyen nem csak a szakács tudja, mi is kerül a tányérunkba. A pincérünk pedig olyan lelkesen tudott beszélni a fogásokról, hogy az embernek már előre is összefutott a szájában a nyál. Nem tagadom, az előétel- és desszertválasztás neki köszönhető.
Főételnek mindketten a konfitált vaddisznó mellett döntöttünk, és itt kell megemlítenem, hogy életem egyik legfinomabb – ha nem a legfinomabb – derelyéjét kóstolhattam: vargányával töltve és a tészta megpirítva. Hmmmm, egyszerűen mennyei volt, a hús omlós, a rajta és körülötte lévő vörösboros mártás egészen selymesen egyenlítette ki a vadhús ízét. A már említett friss vargányás derelye pedig mindent vitt!
Végül – záróakkordként – párom szilvahabos túrós lepényt kért forró vaníliával, én pedig egy újragondolt, zserbó-gesztenyemousse tortát háromcsokoládés öntettel. A zserbó zseniális volt, ha becsuktam a szememet, nagymamám konyhájában találtam magam 5 évesen, amikor is nagyikám felvágta a zserbót, én meg elloptam egy-egy kockát és élvezettel majszoltam. Nos, köszönöm ezt az élményt!
forrás: rosinante.hu
Párom édessége nem kevésbé volt meggyőző, sőt, a forró vanília receptjéért azt hiszem, ölni is képes lennék! 
Végül egy könnyű borral zártuk az estét, ami tökéletes befejezése volt egy ilyen királyi lakomának.
Másnap – egy hatalmas alvást követően – büféreggeli várt minket. És egy saját szakács, aki elkészítette nekünk az egyik legfinomabb zöldséges-gombás rántottát, amit valaha ettem. Látványkonyha volt a javából, közben kedélyesen elbeszélgettünk a tegnap esti gasztronómiai élményekről és kaptunk pár jó tanácsot, legközelebb még mit is kéne megkóstolnunk.
Frissen készített péksütemények, zöldségek, gyümölcsök,joghurtok, házi lekvárok, felvágottak, sajtok bő választéka. Hal , tojás, sült szalonna, virsli…itt aztán minden volt, mi szem-szájnak ingere.
Frissen facsart narancslével és egy isteni Hausbrandt kávéval öblítettük le az ízletes napindító reggelit.

Végül fájó szívvel ugyan, de összepakoltunk és leadtuk a szobánk kulcsát a recepción.
Természetesen nem távozhattunk üres kézzel: útlevelet is kaptunk, amit a Stílusos Vidéki Szállodákban töltött éjszakák után tudunk mindig érvényesíteni. Fel van adva a lecke, irány az ország valamennyi stílusos kis „mennyországa” és ha csak feleolyan jó lesz, mint itt, a Rosinantéban, már megérte belekóstolni a Stílusos Vidéki Életbe. (http://stilusosvidekiszallodak.hu/)
Aki pedig részletesebben is szeretne megismerkedni a Rosinantéval, nézzen körbe a honlapjukon, ahol rengeteg program közül lehet válogatni. (vasárnapi programok, főzőtanfolyamok, vagy csak egy szombati ebéd elköltése)
Mi pedig decemberben a gyerkőcökkel fogunk visszatérni az Adventi Gyereknapra, ahova előzetes regisztráció után várnak mindenkit szeretettel az ingyenes programokra.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...