 |
| forrás: rosinante.hu |
A helyszín nem volt meglepetés és újdonság sem, mivel már
jópárszor jártunk a Szigetmonostor mellett található erdei kis fogadóban,
amelynek varázslatos hangulata már az első alkalommal annyira megfogott, hogy
mondtam is férjúrnak: „Ha ismét el akarnál venni feleségül, tuti itt lenne az
esküvőnk!”
Nos, ha nem is ismételt esküvő, de egy csodás, pihenéssel és fantasztikus gasztronómiai élményekkel teli péntek délután, este és szombat reggel adatott meg nekünk.
Már az induláskor a vállunkra telepedhetett egy kisangyal,
mert Pestről úgy jutottunk el Szentendréig, hogy sem dugó, sem lámpák nem
álltak utunkba, úgy haladtunk a Rosinante felé, mint kés a puha vajban: simán,
minden megakadás nélkül.
Kicsit több, mint 1 óra múlva már az ismerős erdei úton
suhantunk és hamarosan megláttuk a parkolót. Rengeteg autó állt ott, de nem ijedtünk
meg, tudtuk, hogy 5-ig csapatépítő tréning van, utána már csendesebb lesz az
élet a kis erdei fogadóban.
 |
| forrás: rosinante.hu |
Bejelentkeztünk, megkaptuk a szobakulcsot, a 18-as
saroklakosztályt kértük. És nem csalódtunk, egyszerű, mégis hihetetlenül
hangulatos és otthonos, igazi stílusos szobában találtuk magunkat. A sarokban
igazi „odaülős” kályha várt minket báránybundával leterítve. Kávé, tea,
vízforraló odakészítve – gondolván a reggeli koffeinfüggőkre, de nem
hiányozhattak a romantikus gyertyák sem. A fürdőszoba tiszta, benne nagy kád és
persze zuhanyzó is. Törölközők és fürdőköpeny, aminek a szaunázásnál és
jakuzzizásnál vettük jó hasznát. A terasz pedig csak hab volt a tortán: a
kertben kirakott töklámpásokat csodálhattuk róla , miköben már javában ránk sötétedett.
A folyosón mindenhol könyvek, ha nem egy éjszakára jöttünk
volna, biztosan kikölcsönzök párat, így csak fájó szívvel nézegettem ismerős
kedvenceket és ismeretlen újdonságokat. Majd legközelebb J
6-ra beszéltük meg a recepción, hogy lemegyünk vacsorázni, de
közben eszünkbe jutott, hogy először inkább welnesszeznénk, utána jöhet a vacsora
egy finom borral kísérve. Természetesen nem jelentett gondot a dolog, szegény
séfúr várhatott ránk, mire sikerült odaérnünk az étterembe.
A szaunát már az érkezésünkkor befűtötték, így igencsak
jólesett kettesben végigfeküdni a forró padokon. A jeges merülőkád tényleg
igazán lehűtött minket, aztán egy kis langyos élményzuhany, majd irány ki a
kertbe, a jakuzziba. Jó fél órás kettesben töltött jakuzzizás után ismétlés:
szauna, merülőkád és jakuzzi.
Ha macska lennék, biztosan doromboltam volna, annyira jól
éreztem magam. A wellnessz részleg tökéletesen felszerelt, hangulatos és
tiszta, igazi felüdülés volt így péntek este. Plusz törölközők és köntösök
vártak, hátha valaki elfelejtette lehozni a szobából.
Majd következett az est fénypontja: a vacsora.
Volt már szerencsénk megkóstolni a mesterszakács , Gál Zsolt
főztjét, hiszen rendszeres látogatói voltunk az elmúlt pár évben a Gourmet
Fesztiváloknak és persze párszor már a Rosinantéban is elköltöttünk egy-egy
ebédet. Sosem csalódtunk a főztjében, igazi élményszámba mennek a kreációi.
 |
| forrás: rosinante.hu |
Most éppen az őszi menühöz volt szerencsénk, ami azt
jelenti, hogy mindig az éppen aktuális, szezonális alapanyagokhoz igazítják a
menüt, így az ember fia és lánya a lehető legegészségesebb és legfinomabb
különlegességeket kóstolhatja végig, már ha bírja. Ugyanis az adagok igen
bőségesek, legalábbis mi a végén már csak szuszogtunk, bár azt igen elégedetten
tettük.
Az étterem rendkívül hangulatos, a fények nem zavaróak,
minden asztalon szolid gyertyafény. AZ étlap számomra tökéletes: a választék
nem zavarba ejtően sok, minden fogásnál 3-4 féle étel közül lehet választani, de
ez bőven elég, hiszen egyrészt mindenki ízlésének próbál megfelelni, ráadásul minden
frissen készül!
Előételnek füstölt hízott kacsamájat választottunk, valamint
egy sárgaborsó ragulevest kaviárlencsével és füstölt malachússal. Mindkettő
remek választásnak bizonyult és itt kell megemlítenem fantasztikus pincérünket,
aki rendkívüli kedvessége és mosolygóssága mellett minden ételről tudott bővebb
felvilágosítást is nyújtani. Igen megnyugtató érzés volt, hogy végre ezen a
helyen nem csak a szakács tudja, mi is kerül a tányérunkba. A pincérünk pedig
olyan lelkesen tudott beszélni a fogásokról, hogy az embernek már előre is
összefutott a szájában a nyál. Nem tagadom, az előétel- és desszertválasztás
neki köszönhető.
Főételnek mindketten a konfitált vaddisznó mellett
döntöttünk, és itt kell megemlítenem, hogy életem egyik legfinomabb – ha nem a
legfinomabb – derelyéjét kóstolhattam: vargányával töltve és a tészta
megpirítva. Hmmmm, egyszerűen mennyei volt, a hús omlós, a rajta és körülötte
lévő vörösboros mártás egészen selymesen egyenlítette ki a vadhús ízét. A már
említett friss vargányás derelye pedig mindent vitt!
Végül – záróakkordként – párom szilvahabos túrós lepényt
kért forró vaníliával, én pedig egy újragondolt, zserbó-gesztenyemousse tortát
háromcsokoládés öntettel. A zserbó zseniális volt, ha becsuktam a szememet,
nagymamám konyhájában találtam magam 5 évesen, amikor is nagyikám felvágta a
zserbót, én meg elloptam egy-egy kockát és élvezettel majszoltam. Nos, köszönöm
ezt az élményt!
 |
| forrás: rosinante.hu |
Párom édessége nem kevésbé volt meggyőző, sőt, a forró
vanília receptjéért azt hiszem, ölni is képes lennék!
Végül egy könnyű borral zártuk az estét, ami tökéletes
befejezése volt egy ilyen királyi lakomának.
Másnap – egy hatalmas alvást követően – büféreggeli várt
minket. És egy saját szakács, aki elkészítette nekünk az egyik legfinomabb
zöldséges-gombás rántottát, amit valaha ettem. Látványkonyha volt a javából,
közben kedélyesen elbeszélgettünk a tegnap esti gasztronómiai élményekről és
kaptunk pár jó tanácsot, legközelebb még mit is kéne megkóstolnunk.
Frissen készített péksütemények, zöldségek, gyümölcsök,joghurtok,
házi lekvárok, felvágottak, sajtok bő választéka. Hal , tojás, sült szalonna,
virsli…itt aztán minden volt, mi szem-szájnak ingere.
Frissen facsart narancslével és egy isteni Hausbrandt
kávéval öblítettük le az ízletes napindító reggelit.
Végül fájó szívvel ugyan, de összepakoltunk és leadtuk a
szobánk kulcsát a recepción.
Természetesen nem távozhattunk üres kézzel: útlevelet is
kaptunk, amit a Stílusos Vidéki Szállodákban töltött éjszakák után tudunk
mindig érvényesíteni. Fel van adva a lecke, irány az ország valamennyi stílusos
kis „mennyországa” és ha csak feleolyan jó lesz, mint itt, a Rosinantéban, már
megérte belekóstolni a Stílusos Vidéki Életbe. (http://stilusosvidekiszallodak.hu/)
Aki pedig részletesebben is szeretne megismerkedni a
Rosinantéval, nézzen körbe a honlapjukon, ahol rengeteg program közül lehet
válogatni. (vasárnapi programok, főzőtanfolyamok, vagy csak egy szombati ebéd
elköltése)
Mi pedig decemberben a gyerkőcökkel fogunk visszatérni az
Adventi Gyereknapra, ahova előzetes regisztráció után várnak mindenkit
szeretettel az ingyenes programokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése