2013. december 2.

Konyakmeggy bonbon

Régi nagy álmom vált valóra múlt héten: sikerült saját, kézi készítésű konyakmeggy bonbont gyártanom. És nagyon finom lett, gondolom azt le sem kell írnom, hogy százszor finomabb, mint a bolti. És most már azt is megértem, miért olyan drága a kézműves konyakmeggy. Mert munka, az van vele. És persze izgalom, meg várakozás. De a végén igazi örömmámor, amikor szétvágva a bonbont, az alkoholos lé kifolyik belőle.
Az ihletet férjúr adta, neki ez a kedvenc édessége, pedig nem igazán csokirajongó. De ebből bármikor és bármennyit.
No, mondtam is neki, hogy ezt csak óvatosan, mert csak 20 darab készült és főleg Katalin-napra tartogattam anyósómnak és sógornőmnek. Ugye meg sem lepődtök azon, hogy férjúr türelmetlen volt és meg sem várta az oldódást, az őt baromira nem érdekli. Azon frissiben megevett hármat és csak nehezen tudtam vele megértetni, hogy a jó konyakmeggy bonbon olyan, mint a jó bor: idő kell neki.
Pár darabot azért mélyen eldugtam, így most szombaton volt szerencsénk megkóstolni az immáron kész bonbont. Igazi élmény!

A receptet, trükköket és praktikákat Praliné Zsuzsinál olvastam és ezúton is köszönöm ismét a rengeteg segítséget, amit kaptam tőle! Ha az ő blogja nem lenne, az én bonbonjaim sem virítanának most így. Köszi Zsuzsi, egyszer meghálálom :-)

Hozzávalók 20 bonbonhoz:
20 darab konyakmeggy (ezt én nyáron már eltettem ITT, így most csak ki kellett bontani az üveget)
250 gramm fondant (én a DesszertMesternél vettem por alakban, amit kevés vízzel kellett feloldani)
300 gramm étcsokoládé temperálva
50 gramm étcsokoládé nagylukú reszelőn lereszelve

A konyakmeggyeket papírtörlőre szedtem és 5 órán át hagytam száradni. Ha nem szárítjuk meg, a nedves meggyről lecsúszik a fondanmáz, és nem vonja be rendesen, így nem lesz, ami feloldódjon finom alkoholos-cukros folyadékká a csokoládéban. Szóval érdemes ezt a lépést nem kihagyni, hanem türelmesen kivárni.
Ezután a fondantot elkészítettem a használati utasítás szerint, azaz a porhoz adtam a vizet, összekevertem és megmelegítettem. Lemerült az elem a hőmérőmben, ezért Zsuzsi tanácsát vettem alapul: amikor a fondant olyan állagú lett, mint a majonéz, lezártam alatta a gázt. A meggyszemeket szépen, egyenként megforgattam a fondantban, majd egy sütőpapírra tettem őket száradni. Itt érdemes odafigyelni arra, hogy a fondantot hagyjuk szépen lecsurogni (én egy mártóvillával emeltem ki a meggyszemet a fondanból), különben a sütőpapíron ott fog állni egy nagy fondant-tócsa, a közepén egy árva meggyszemmel. Ha a fondant elkezd megkeményedni az edényben, meg lehet kicsit melegíteni, amíg újra majonéz-állagú nem lesz.
A fondant baromi hamar megszáradt a meggyen, mire az összes meggyet végigmártogattam, az első pár szem már szépen megkeményedett. Ám én biztosra mentem és hagytam őket jó 1/2 órát pihenni.

Aztán csokitalpat készítettem, hogy a bonbonok alja tuti vastag legyen és ne szivárogjon ki az alkohol. Ehhez temperáltam a csokit, azaz 50 grammnyi étcsokoládé kétharmadát felmelegítettem, de vigyáztam, hogy ne legyen forró. Majd folyamatos kavargatás közben hozzáadtam a maradék egyharmadnyi, apróra vágott étcsokoládét és addig kavargattam, amíg a beleszórt csokidarabkák teljesen el nem olvadtak. Ezután a csokit egy kávéskanál segítségével kiméregettem, azaz kis, kb 1 centi átmérőjű "pöttyöket" tettem egy sütőpapírra, szépen egymás mellé (kb 5 centire egymástól). Ezekre a talpakra ültettem a fondantos meggyszemeket, de figyeltem, hogy egyszerre 5 szemnél többnek ne készítsek talpat, ugyanis a jól temperált csokoládé hamar szilárdul.
Szóval egyszerre 5 csokitalp, arra 5 szem meggy, majd újabb 5 talp és így tovább.
(Ha nem szilárdulna eléggé a csokitalp, be lehet kicsit csúsztatni a hűtőbe, de csak a már rajta ülő meggyszemekkel együtt.)

A pihentetés alatt lereszeltem az 50 gramm csokoládét és kis tálba tettem. A maradék étcsokoládét (kb 250 gramm) a fent leírt módon temperáltam és kezdődhetett a móka.

Mivel nekem nem volt meggyszáram, mint Zsuzsinak, így trükkhöz folyamodtam. A fondantos meggyszembe fogpiszkálót szúrtam óvatosan a közepéig (azaz a magig) és megmártottam az olvasztott csokoládéban úgy, hogy teljesen beborítsa a csokoládé. Majd hagytam a felesleges csokoládét lecsöpögni, végül a reszelt csokoládéban is megforgattam a talpát (ez is egyfajta biztonsági lépés, hogy esetleges repedezéseknél se tudjon kifolyni a belső).
EZután gyorsan letettem a sütőpapírral bélelt tálcára és kihúztam belőle a fogpiszkálót. A helyén maradt lukba a fogpiszkáló segítségével pár csepp csokit csepegtettem, így teljesen lezártam a fondantos meggyszemet. Végül, szintén fogpiszkló segítségével az olvadt csokival csigamintát rajzoltam a bonbonra. Itt mondjuk legközelebb várok kicsit, amíg a mártott csoki megszilárdul, mert így kissé összefolytak a csokirétegek, de ez legyen a legnagyobb baj, ugye?
A szilárdulásnál észrevettem pár szemet, ahol volt egy kis szivárgás, nos , ott a fogpiszkáló és az olvasztott csoki segítségét hívtam, így már biztonságban tettem el a bonbonokat egy dobozkába.

Nos, ezután már csak várni kellett 6 napot (szigorúan szobahőmérsékleten, mert a hűtőben a hideg késlelteti a fondant feloldódását), hogy a meggyben lévő alkohol feloldja a fondantot és a jól ismert, alkoholos likőr csordogáljon a meggyszemmel a szánkba.

Magozott változatot még nem készítettem, de hamarosan azt is ki fogom találni. Addig is hajrá, kedves bonbonkészítők és kezdők, lássatok neki, mert nem olyan bonyolult ám, mint ahogyan az hangzik :-)


2 megjegyzés:

  1. Marka! Te aztán tudsz élni! :D Nagyon ügyes vagy! Gratula a kitartásért! Csodás bonbonokat készítettél! :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon ügyes vagy, szépek lettek :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...