Szedres túrósguba

Gyerekkoromban drága Nagyikám nagyon sokszor készített nekem mákos gubát. Sőt, emlékszem, még saját mákjuk is volt a kertben, de mivel igen kicsi voltam, arra már nem emlékszem, hogyan lett a kertben lévő vicces kis kancsónak kinéző növényből mákos guba. Pedig néha milyen jó lenne újra, felnőtt fejjel visszacseppenni saját nagyikánk konyhájába. Pár évet biztosan odaadnék az életemből, mert nekik valahogy minden olyan simán ment. És mindig minden sikerült. A palacsinta is csak azért "szakadt el", hogy nekem legyen mit kóstolni:-) A lekvár alja is csak azért égett oda, hogy én tudjak mit kikaparni a lábas aljáról (egyszerűen imádtam!!!)
Azon gondolkodom néha, hogy talán azért főzök most ekkora lelkesedéssel, hogy később én is ilyen fantasztikus nagymami legyek:-) Minden esetre próbálom életben tartani az én régi kedvenceimet, bár néha változtatok kicsit. Akár a régi nagy kedvenc, a mákos guba esetében.
Mivel itt a szederszezon (és már csak kb 2 hétig élvezhetjük), próbálom mindenhova becsempészni, ahova csak lehet. Így találtam ki a szedres túrósgubát.
Bevallom, most csináltam először mák nélkül és kicsit izgultam, mi lesz a végeredmény, de nem csalódtam a túró és az erdei gyümölcs kombinációjában: isteni édesség kerekedett belőle!

Hozzávalók:
3 szikkadt kifli
6 dl tej (én kiflinként 2 decit számoltam és kellett is!)
6 evőkanál méz / cukor a tejhez
1 teáskanál vaníliakivonat / 1 zacskó vaníliás cukor
3 tojás
3 evőkanál porcukor a tojásfehérjéhez
500 gramm friss szeder (de szerintem mélyhűtöttből is jó lesz télen:-)))
250 gramm krémtúró (Landmilch)
2 evőkanál méz a túróhoz

Először is elővettem egy nagy tepsit, amibe az összes felkarikázott kifli egymás mellé fért szépen sorban. Majd felforraltam a tejet, hozzáadtam a mézet és a tojások sárgáját és alaposan összekevertem. Ezt az édes tojásos tejet locsoltam nagyon lassan a kiflikarikákra, hogy mindegyiknek legyen ideje alaposan magába szívni az édes nedüt.
Aztán kb negyed órát pihentettem, ami alatt a tojások fehérjét kemény habbá vertem egy csipet sóval és 3 evőkanál porcukorral.
Ezután elővettem a krémtúrót (ha nincs a boltban, akkor sima túróhoz kell 1 kis dobozos natúr joghurtot keverni), belekevertem a mézet (cukor is jó, de nekem vadifriss napraforgómézem van, kb 1 hete pergették:-))).
Aztán kikészítettem egy magas jénait, aminek az aljába tettem a kiflikarikák egyharmadát. Erre jött a túrókrém fele, majd a szeder fele. (itt szólok, hogy még az elején kb 15 szemet érdemes kiszedni a fél kilóból, hogy a tetejére szép szemek kerüljenek díszként.) Aztán a keményre vert tojásfehérje habjának egyharmadát simítottam a gyümölcsökre. Majd ezt borítottam a kiflikarikák másik harmadával, ezután ismét túró, arra gyümölcs, amit hab fedett és a tetejére került a maradék kiflikarika.
Az egsézet a hab maradék harmadával és a szép szem szedrekkel díszítettem és ment is a sütőbe kb 30 percre, amíg a tetején a hab szép aranybarna nem lett!

Isteni, fantasztikus, mennyei!!!
Ha valamit még változtatnék a savanykásabb ízhatás elérésére, hogy az alsó és középső kiflikarika-réteget vékonyan megkenném még erdei gyümölcs lekvárral. Legközelebb azt is kipróbálom.

Jó étvágyat hozzá!