Vargányás rizottó risoni tésztából

Aki egy ideje olvassa a blogomat, az már tudja jól, hogy olasz étel mániás vagyok. Ráadásul a rizottó a mindenem, szinte minden héten van itthon valamilyen. És hogy ne unjuk annyira, néha variálgatom a rizst és helyette tésztát készítek. Erre az olaszok nagyon okosan kitalálták a risoni (vagy orzo) tésztát, ami szinte még krémesebbé válik a főzés, illetve a folyamatos masszírozgatás során, mint a rizottóhoz való rizs.



És hogy milyen rizottót is készítsek, azt általában a piaci kínálat , na meg persze a kedvem határozza meg. És most végre megjelent a piacon az öreg gombás néni, aki csodás vargányákat terített szét az asztalon. (volt neki rókagombája is még a hajnali 6-os nyitáskor, de "Hol van az már kedveském...") Nem volt neki sok, de azok gyönyörűek és illatosak. Nem bírtam ellenállni, pedig nem 2 fillérért osztogatta, de vettem egy szép nagy és egy kisebb darabot. Összesen 15 dekát nyomtak, gondoltam, pont jó lesz egy finom risonihoz.
És nem tévedtem, hiszen hiába, hogy már sok helyen ettem különleges rizottót, ilyen emlékezetes ízkombinációban csak nagyon kevés alkalommal volt részem. Aki teheti, borsos ára ellenére ne sajnáljon pár forintot legalább 1-2 szép vargányáért! Higgyétek el, maximálisan megéri és az élvezet százszorosan is behozza az árát.

Hozzávalók 4 személyre:
300 gramm risoni tészta
1 liter húsleves alaplé (én most csodás marhahúslevest készítettem, abból öntöttem fel a risonit) 2 evőkanál olívaolaj
30 gramm vaj
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1,5 dl száraz fehérbor
70 gramm vaj a pihentetéshez
12 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez
15 dkg friss vargánya gomba

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágom és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon, lassú tűzön kb negyed óra alatt puhára párolom (de semmiképpen nem pirítom).
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adom először az összevágott vargányát, kicsit összepárolom a hagymával, majd hozzáadom a risonit is,  amit nagy lángon szépen megkapatok, amíg a tésztaszemek kicsit pirulnak. (ez kb 2 perc)

Majd közepesre veszem a lángot, hozzáöntöm a fehérbort és hagyom, hogy a tészta magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott alaplevet merőkanalanként adagolom a tésztához, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergetem, masszírozom a tésztaszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.

Kb 20-25 perc alatt "al dente" lesz, ekkor elzárom alatta a gázt és hozzáadom a hideg 70 gramm vajat és a  parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagyom olvadni, majd alaposan összekeverem.

Felejthetetlen és összekeverhetetlen íz, nekem ez az új kedvencem!