És én minden reggel rávágtam, hogy: "Paradicsomlevest és grenadírmarsot!"
És szegény Nagyikám, ha nem is minden nap, de bizony minden héten egyszer elkészítette az én kedvenc menümet, amit én 16 év alatt egyszer sem untam meg.
A mai napig különös mosollyal az arcomon vonulok ki a konyhába, ha ezt az ételt készítem és közben emlékezem. A régi faházra, az étel illatára, nagyikám ráncos kis kezére, a krumplipucoló csörgésére és a kedvenc részemre, amikor Nagyikám leégette az alját. Na, de nem véletlenül, kizárólag az én kedvemért, hiszen számomra a kicsit égett krumplis tészta darabok voltak a legbecsesebb falatok. Ezeket mindig az ebéd végére tartogattam. Ropogós volt, mint valami chips és sokkal intenzívebb az íze (megjegyzem, én azóta sem tudtam úgy odakapatni, mint Nagyikám az ő "ósdi" lábasában.)
Hozzávalók 4 személyre:
300 gramm kockatészta
4 nagyobb krumpli
1 nagy fej vöröshagyma
2 evőkanál pirospaprika
só,bors
olaj
A krumplit megpucoltam, majd nagyon apróra vágtam. A vöröshagymát szintén megpucoltam, apró kockára vágtam és bő olajon (kb 5 evőkanál) megpuhítottam, majd az apróra vágott krumplit is hozzáadtam. Sóztam, borsoztam és annyi vízzel öntöttem fel, ami félig ellepi. Majd közepes lángon (hogy nehogy az alja odakapjon) puhára főztem. Néha egy villával megkevertem, majd, amikor felszívta a vizet (és közben megpuhult), ezzel a villával finoman össze is nyomkodtam. Hozzáadtam a pirospaprikát és az időközben kifőzött tésztát és alaposan összekevertem. Aztán a legerősebb lángon odakapattam az alját, hogy jó ropogós legyen.TIPP: ha túl száraz a krumplis tészta, amikor a tésztával összekeverjük, önthetünk még hozzá olajat.
Csemegeuborkával kínáltam.
Jó étvágyat hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése