A spárgáról már sokan, sok helyen leírták az okosságokat (én legjobban a Bűvös Szakács által összefoglaltakat szeretem), jómagam az alábbiakat követem spárga vásárlásakor: akár fehér, akár zöld a színe, fontos, hogy legyen szép fényes. Ha már fakó, az az első jele annak, hogy öreg, fás darabbal lesz dolgunk. Ha már kicsit meg is fonnyadt, gyorsan forduljunk meg és keressünk másik árust!
Fehér spárgáról alkotott véleményem:
Írják az okos magazinok a töréstesztet. (azaz megfogod a spárga két végét - de tényleg a legeslegvégét - és elkezded hajlítani, amíg valahol el nem törik. Az alsó része mehet a kukába, mert fás. A felső, vékonyabb rész friss, azt lehet felhasználni) Nos, ez a tanács remek lehet milliomosoknak, mesterszakácsoknak, de semmiképpen sem piacra járó háziasszonyoknak. Elég ritkán találunk ugyanis friss spárgát, ami az alján törik el, és így csak 2-3 centi megy a kukába. A gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy a spárgák jó fele része fás, így én azt a trükköt használom, miszerint az aljából levágok 2-3 centit, a többit pedig alaposan meghámozom, amíg a fás külső rész el nem tűnik róla. Ezt mindenképpen érdemes betartani, ugyanis a fás rész nemcsak zavaró az étkezésben, hanem rettenetesen keserű ízt is ad a spárgának illetve az abból készült - elvileg - mennyei eledelnek.
Szóval én arra figyelek, hogy frissen nézzen ki, ne legyen fonnyadt, repedezett, aztán itthon jól megpucolom (krumplihámozóval vagy jó éles késsel) és már lehet is használni. A fehér spárga általában 12-15 perc főzési időt igényel enyhén cukros vízben - hogy az esetleges keserű ízt semlegesítse - , ezt érdemes betartani, hogy ne legyen "rágós" a zöldség. Ha továbbfőzzük, akkor viszont egy eléggé trutyis állagú szörnyűség lesz belőle, egyszóval a spárga odafigyelést és törődést igényel, de ha ezt megkapja, akkor fantasztikus ízzel fogja meghálálni.
Ha másnap akarjuk felhasználni, állítsuk kevés vízbe, vagy tekerjük nedves rongyba és tegyük a hűtőbe. 2 napnál tovább nem érdemes tárolni, sokat veszít élvezeti értékéből - és nedvességéből.
Zöld spárgáról alkotott véleményem:
A zöld spárgával kicsit egyszerűbb dolgunk van, nem fásodik annyira, így a pucolásával sem kell annyit bajlódni. Elég, ha a szélén lévő un. pikkelyeket leszedjük, az aljából levágunk 1 centit és már készíthetjük is. A zöld spárgát elég 5-7 percig főzni, sokkal puhább, mint fehér társa.
Fantasztikus sült spárgát lehet belőle készíteni (amit a héten el is készítek, így számíthattok majd a receptre is!)
Ma a piacon 3 féle spárgát vettem 3 féle áron: 2 fehéret 500 és 800 Ft-ért, és 1 zöldet 500 forintért.
A zöld fantasztikusan friss és tényleg nem fás, szóval pénteken csodás sült spárga lesz belőle baconbe (vagy pármai sonkába) tekerve, borjú bécsi mellé - esetleg finom hollandi mártással megbolondítva. (ezt még megtervezem addig)
A fehérek közül a 800 forintos friss volt (megjegyzem, az őstermelőknél vettem), a töréstesztre jól reagált, azaz az aljából viszonylag kevés tört le és frissen kóstolva sem volt elkeserítően keserű. Nos, gyorsan be is tekertem vizes ruhába és irány a hűtő: ők a holnapi rizottóm főszereplői lesznek.
Az 500 forintos iszonyatosan fás volt és mivel a piacon nem nagyon engedik, hogy tapogassam, törögessem, így jól megjártam vele. Nos, ilyenkor mondom azt, hogy nem ám elkeseredni! Ha nagyon fás spárgába botlunk, csináljunk belőle levest!
Hozzávalók 4 személyre:
1 csomag spárga (kb 500 gramm)
1 fej vöröshagyma
20 gramm vaj
1 evőkanál liszt
7 dl húsleves alaplé
5 dl tejszín
só, bors
Ennek tudatában fogtam a spárgáimat és bőszen tisztítani kezdtem: először is mindegyiknek a végéből levágtam kb 2 centit, majd éles késsel akkurátusan meghámoztam, hogy semmilyen fás rész ne maradjon rajta. Aztán a megpucolt spárga aljából próbakóstolást végeztem, ha keserűnek éreztem, visszavágtam addig, amíg végre eltűnt a keserű íz. Szerencsére a kb 20 szál spárgából csak 2 volt ilyen keserű, a többinek csak a fás részével küzdöttem keményen.
Mikor megpucoltam (természetesen a csinos kis rügyalakú végeihez hozzá sem nyúltam - azok frissek, puhák, zamatosak), összevágtam kb 3 centis darabokra. Majd megpucoltam és apróra vágtam 1 fej vöröshagymát és kb 20 gramm olvasztott vajon elkezdtem megfonnyasztani. Amikor a hagyma már üvegesre párolódott, hozzáadtam a spárgadarabokat és 5 percen át pirítottam, de vigyáztam, hogy ténylegesen ne piruljon, ne karamellizálódjon.
Majd felöntöttem 7 dl húsleves alaplével és 15 percig főztem. Amikor a spárga már puha volt, elővettem a botmixert és alaposan krémesre "daráltam" a hagymás spárgadarabokat.
Majd 1 evőkanál lisztet csomómentesen kikevertem 5 dl tejszínnel és ezt is a leveshez adtam. Utána még egyszer felforraltam és maga a spárgaleves már kész is volt.
És hogy ne legyen olyan unalmas (bár egy spárgaleves egyáltalán nem unalmas még magában sem), kb 5 centi szélesre vágott baconszalonna csíkokat megpirítottam - azaz baconchipset készítettem - , majd 8 darab garnélarákot először kevés sós vízben pár percig előfőztem, alaposan megpucoltam és kb 2 centis darabokra vágtam. Ezt követően vajat olvasztottam egy kisebb serpenyőben, és a vajban megforgatva megpirítottam a garnéla-darabokat.
A levest a pirított garnélával és a baconchipsszel tálaltam!
Próbálja ki mindenki, mert az élmény fenomenális volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése