Nekem is van pár ilyen, például a kedvenc ételem a granadirmars (fiatal olvasóimnak a gugli a kevésbé elegáns "krumplis tészta" megnevezést fogja kidobni). Imádom az ABBA-t és hangosan, táncolva énekelem a konyha közepén. Kedvenc külföldi szakácsom és példaképem Jamie Oliver, akinek hihetetlen szenvedélyét borzasztóan szeretném nap, mint nap magaménak tudni! Reggelente Rubint Réka "Add önmagad" DVD-jére próbálok ugrabugrálni, miután Réka ismét elmondja, hogy mi ketten leszünk a világ legjobb női (hahaha, te nyertél, Réka:-))
Éééés imádom Stahl Juditot. Nem mondom, hogy minden reggel remegve várom a Főzőműsorát, sőt, még hétvégén sem mindig tudom nézni, de a magazinját és a honlapját bőszen olvasgatom.
Az emberek általában annyit tudnak róla, hogy a híradós csaj, akit felkarolt Friderikusz és lett egy főzőműsora (de hogyan és miért és minek???). Nos, Judit a főiskola mellett cukrászatot tanult és ez adta az alapot és ötletet ahhoz, hogy főzőműsort készítsen (amit szerintem nagyon jól csinál)
És hogy miért is irkálok ennyit róla?
Mert ő adta az ötletet az orzoból készülő "rizottó"-hoz.
Aki már régebb óta olvassa a blogomat, az tudja, mennyire imádom a rizottókat. Hónapokig olvasgattam, nézegettem, kóstolgattam, hogy a végén megalkothassam a tökéletes rizottómat. Mostanra bátran ki merem jelenteni, hogy versenyképes rizottót készítek (olaszországi rizottókóstolásokat alapul véve). És természetesen rettenetesen szerény szakács maradtam!:-D
Visszatérve az orzohoz: az olaszok tésztaőrültek, szerintem nincs nemzet, aki ennyiféle tésztát készítene és még ha csak készítene! De el is nevezik!!! A metéltjeiknek milliméterenként szélesedve más és más nevet adnak. (Stahl magazin 2011 téli és 2012 tavaszi számában van egy kis olasz tésztaképző összeállítás)
Nos, ezek az őrült taljánok úgy döntöttek, nekik nem elég a sima rizs. Elkezdtek rizottóhoz való "Arborio" "Vialone nano" és a "Carnaroli" fajtákat termeszteni. És amikor már ez is megvolt, gondoltak egyet és kitalálták a rizs alakú tésztát!!! Őrület, mennyire bámulatos és irigylésre méltó a fantáziájuk!
Ennek a tésztának az "orzo" nevet adták. Az orzotto pedig az orzoból készített, de ugyanolyan eljáráson átesett egytálétel. Egyesek szerint még jobb is, mint a rizottó, mert hamarabb kész van (kb 10-12 perc) és sokkal krémesebb, lágyabb az íze!
Hozzávalók 4 személyre:
500 gramm orzo
1 liter húsleves alaplé
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 dl száraz fehérbor
100 gramm vaj
2 evőkanál olívaolaj
15 dkg reszelt parmezán sajt
20 dkg gomba
A rizottó készítéséről már ITT írtam egy hosszabb szösszenetet, akit behatóbban érdekel, fogadja szeretettel.
Aki nem akar ennyire belemélyedni, annak rövidre fogom az elkészítést:-)
Elsőként szenteljünk pár percet arra, hogy honnan is szereztem orzot. Sajnos a hétköznapi magyar boltokban nem lehet kapni, így az ember lánya elkezd magyarországi olasz ételek boltjában kutakodni. És akkor jött az internet és Stahl Judit. Ha van orzo-s receptje, akkor biztosan van orzo-ja is a webshopjában. Igen-igen, Stahl Juditnak nem csak TV műsora és magazinja (na meg számtalan könyve) van, hanem internetes boltja is. Nos, ITT találtam rá az orzo-ra, amit gyorsan meg is rendeltem.
Visszatérve a recepthez:
Először a gombát összevágom apró kockára és magas lángon, kevés olajon megpirítom. Sózom, borsozom ízlés szerint és félreteszem.
A vöröshagymát és a fokhagymát apróra vágom és 2 evőkanál olívaolaj és 30 gramm vaj olvasztott keverékében lassan megfonnyasztom (azaz sofritto-t készítek, ami a rizottó/orzottó alapja). Majd magasabbra veszem a hőfokot/lángot és hozzáadom az orzot. Pár percig pirítom, majd hozzáöntöm a bort. Mennyei illatok fognak terjengeni a konyhában (és közben, ha van kedvünk, bele is kóstolhatunk a már megbontott borba)
Ha a bor elpárolgott, elkezdem merőkanalanként adagolni az alaplét. Mindig megvárom, hogy az orzo felszívja a lét, közben persze kevergetem, hogy krémes és lágy legyen az íze!
Kb 10 perc után szorgalmasan kóstolgatom, nehogy túlfőzzem a tésztát.
Amikor már "al dente", hozzákeverem a pirított gombát és lezárom alatta a gázt. Hozzáadom a maradék 70 gramm felkockázott vajat, a reszelt parmezánt, alaposan összekeverem és ráteszek egy fedőt, hogy pár percig még puhuljon és elegyedjen a vajjal és a parmezánnal.
Kb 3-4 perc "pihentetés" után tálalom!
Jó étvágyat hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése