Rántott csirkeszárny

Igen, jól látjátok, egy hihetetlenül egyszerű étel receptjét teszem közzé. Mielőtt újra megkapnám, hogy ez vajon mitől különb, mint más háziasszony rántott húsa, gyorsan hozzá is teszem, hogy a panír eszméletlenül ropogós és még kihűlve is az marad, nem szottyosodik, mint hagyományos társa.
És hogy mi a titok? Nos, máris megosztom veletek.

A receptet édesanyámnak köszönhetem, gyerekkoromban vasárnaponként ő készítette így a rántott húst. Aztán valahogy feledésbe merült a praktika, én nagyjából mindig a hagyományos módon (liszt, tojás, morzsa) paníroztam. Aztán nemrég beugrott, hogy ettem én már igazán ropogósat (és nem a Mekiben vagy a KFC-ben, de nem ám) , úgyhogy elővettem a trükköt és bizony működik. Férjuram legnagyobb örömére, aki mindig hiányolta az igazán ropogós bundát.

Hozzávalók:
12 csirkeszárny
liszt
2 tojás
1 dl tej
zsemlemorzsa

A csirkeszárnyakat alaposan megmostam, majd szétvágtam a hajlatoknál 3 részre. A szárnyvégeket lefagyasztottam (jó lesz majd levesbe), a második (duplacsontos) és a szárnytő részeket pedig sóztam, borsoztam, majd 2 órára a hűtőbe tettem, hogy jól magába szívja a sót.
Aztán előkészítettem a panírozást: 3 mély tálba tettem a kellékeket. Az egyikbe lisztet szórtam, másikba zsemlemorzsát. A harmadikba pedig 2 tojást ütöttem, amire 1 dl tejet öntöttem és villával jó habosra felvertem. (nem szoktam sózni, a hús éppen elég sós)

A hűtőből kivéve a csirkeszárnyakat, először a lisztbe forgattam őket (nekem olyan mély tálam van, hogy az összes szárny egyszerre belefért és jól át is tudtam őket forgatni, hogy mindenhol lisztesek legyenek. Nekem ez egyszerűbb, mint egyenként forgatni)
Majd következett a tojásos massza, átpakoltam a szárnyakat és jó alaposan megforgattam őket (szintén hatalmas és mély tálam van erre a célra).
Aztán a zsemlemorzsás tálba már egyenként tettem át és forgattam meg a husikat, végül a már bepanírozott szárnyakat egy tálcára szedtem. A zsemlemorzsában éppen csak megforgattam őket, csak annyi morzsa került rájuk, amit a forgatáskor magukra vettek (nem lapogattam, nem ütögettem bele a morzsát a tojásos szárnyba)

Olajat forrósítottam egy mély wokedényben (én ezt az edényt kifejezetten sütésre használom), és amikor tűzforró lett - ezt úgy próbálom ki, hogy kevés zsemlemorzsát morzsolok az olajba és ha elkezd pezsegni, akkor az olaj már biztosan forró. De ha még lesüllyed, akkor bizony várni kell - szépen beletettem annyi szárnyat, ami kényelmesen elfér benne. Nagyon fontos, hogy annyi olajat használjunk, ami sütés közben ellepi a húsokat, valamint csak annyi húst tegyünk bele, amennyit kényelmesen fogunk tudni forgatni. 5 percen át sütöttem az egyik oldalt, majd óvatosan megfordítottam a szárnyakat és újabb 5 percig sütöttem a másik oldalt. Aztán ismét megfordítottam és addig sütöttem-forgattam, amíg csodásan aranybarna színt kapott a panír.
TIPP: Érdemes nem teljesen max lángon sütni, inkább süljön tovább közepes hőfokon, mint hamar megégjen a külseje, a belseje pedig rágós marad.

Ezután egy konyhai papírtörlővel bélelt tálcára szedtem a husikat, vigyázva, hogy egymás mellé kerüljenek. Ha ugyanis egymásra pakoljuk, vagy zárt, mély edénybe tesszük (pláne letakarjuk a melegen tartás végett), akkor szinte biztos a panír puhulása. Higgyétek el, nem fog annyira kihűlni, hogy ehetetlen legyen, viszont a
panírja hihetetlenül ropogós marad.
A papírtörlőn sem tartottam sokáig, mindössze 1-2 percet vártam, hogy beigya a felesleges olajat, majd átszedtem egy tálalótálcára a szárnyakat, továbbra is vigyázva, hogy ne legyenek összezsúfolva, vagy egymásra pakolva. Inkább legyen egyszerre több tányéron/tálcán tálalva, mintsem egymás hegyén-hátán, megpuhult panírral.

Kisütöttem a maradék szárnyakat is a fenti módon, majd tálaltam.
Az eredményt már fent leírtam, mindhárom fiú elégedetten ropogtatta-rágcsálta a ropogós csirkeszárnyakat!