Amaréna meggy

Évekkel ezelőtt, egy olasz étteremben ettem ilyen meggyet egy édesség tetején. Azt hittem ez egy meggyfajta cukorszirupban. Aki már kóstolta, tudja, hogy kellemes, mandulás-vaníliás aromája szinte elbódítja az embert, ha lehetősége van a kóstolásra.
Az amaréna igazi desszertgyümölcs, nem üvegszámnyi befalásra való, még ha fantasztikus íze erre is csábítja az embert.
Őszintén szólva eszembe sem jutott, hogy ezt házilag is elkészítsem. Meglehetősen borsos áron lehet venni különleges csemegéket áruló boltokban, eléggé kis kiszerelésben, így én megelégedtem azzal, hogy párszor éttermekben, Gourmet Fesztiválokon találkozom vele, elkönyvelem, hogy mennyire isteni és kész.
Aztán egyik bloggertársam, Sherpa elkészítette az ő konyhájában és megosztotta velünk is a titkot.
Teljesen bezsongtam. Leszaladtam a piacra, vettem meggyet, persze figyeltem, hogy szép, nagyszemű és sötétbordó meggyet vegyek.
AZtán nekiláttam.

Hozzávalók:
1 kg meggy
1 kg kristálycukor
2 teáskanál mandulaaroma
1 vaníliarúd kikapart belseje és szára

A meggyet megtisztítottam és nagyon alaposan megmostam. Csak a hibátlan szemeket használtam fel belőle.
Egy mély edénybe tettem, ráöntöttem a kristálycukrot, a mandula aromát és hozzátettem a vanília kikapart magját és héját is. Megrázogattam az edényt, hogy mindenhova jusson a cukorból, majd elkezdődött a várakozás. Fél nap múlva még semmi nem történt, így a neten megvitatva az amaréna készítés csínját-bínját, úgy döntöttem: kiszedegetem a meggyszemeket a kristálycukorból és kimagozom. Ugyanis az amaréna készítés lényege, hogy a meggy levet ereszt, ebben a lében felolvad a cukor, majd a meggyből kiszívott savanyú lé helyére ez a mandulás-vaníliás szirup kerül, azaz a meggyszem egy isteni, édes különlegességgé változik.

Nos, innentől felgyorsultak az események: kb 3 óránként alaposan átkevertem a cukros meggyet, amiben a cukor másnap délre teljesen fel is olvadt. Mivel szerencsére lehűlt a konyha, így nem tettem be a hűtőbe, hanem hagytam kint a konyhapulton, fedővel letakarva. Azonban, ha kicsit melegebb van, érdemes hűtőbe tenni, nehogy megbuggyanjon.
A felolvadt cukros szirup innentől elkezdett dolgozni a meggyszemeken: a meggyszemek egyre sötétebbekké és kisebbekké váltak, mintha aszalódtak volna a szirupban. A második napra pedig olyan finom, édes és aromás meggyszemeket kóstolhattam, mintha csak egy olasz étterem édességét habzsolnám.
Érdemes még pár napig érlelni, Andi receptje szerint 3 napig kell várni, de én türelmetlen voltam. 

A fenti adagból nekem egy 580 ml-es befőttesüveg lett tele amaréna meggyel és az azt befedő sziruppal, illetve egy tálkában is maradt még bőven meggyszem, csak úgy, kóstolgatni. Ezen felül maradt még 8 deci amaréna szirupom. Ebből 500 ml-hez hozzákevertem 40 ml nagyon jó minőségű konyakot és üvegbe zárva várja, hogy valamilyen különleges, általam kreált édesség koronája lehessen.
A maradék 3 deci szirupot simán beletöltöttem egy üvegbe és hűtőbe tettem. Ezt fagylaltokra szánom, csak jöjjön újra a hőség :-)

Tejfölös padlizsánsaláta

Ezt a salátát még évekkel ezelőtt láttam a Stahl konyhájában, de persze elfelejtettem felírni a receptet, így muszáj volt rögtönöznöm. Szerencsére az én drága uramnak annyira bejött, hogy azóta minden évben, ha beköszönt a meleg, megkérdezi: mikor csinálsz padlizsánsalátát?
És most bizony itt volt a kánikula rendesen, ráadásul Gyömbérék is emlékeztettek a csodás joghurtos padlizsánsalátájukkal, hogy itt az ideje az enyémet is elkészíteni.
Én általában sült húsok mellé kínálom köretként, de magában is kitűnő saláta.

Hozzávalók 4 személyre:
2 közepes padlizsán
450 gramm zsíros tejföl
2 csipet só
1/2 lime leve
extra szűz olivaolaj
6 gerezd fokhagyma
bors

A padlizsánok végeit levágtam, majd apró kockákra vágtam (a héjjával együtt), majd egy serpenyőbe 2 evőkanál olívaolajat öntöttem, beledobtam a pucolatlan gerezd - tenyérrel kissé megnyomott - fokhagymákat és hagytam 1 percig pirulni. Ettől csodás, fokhagymás olajat kapunk, később pedig én ki szoktam nyomni a megsült fokhagymát a héjából és a padlizsánhoz keverem.
Aztán beledobtam a kockára vágott padlizsánokat, sóztam és alaposan átforgattam, hogy mindegyik kockára jusson egy kevés az olajból. Ha kevésnek találjuk a serpenyőben lévő olajat, lehet még önteni rá, de óvatosan, mert a padlizsán rengeteg olajat képes felvenni.
Kb negyed óra pirítás után a padlizsánkockák megpuhultak és meg is pirultak kicsit. Akkor jó az állaga, ha krémesen puhává válik.
Ekkor átszedtem egy papírtörlővel kibélelt tálra, így a felesleges zsiradék is lekerült róla. Kiválogattam belőle a fokhagymákat és a puha belsőt kinyomtam. Majd, amikor már langyos volt a padlizsán, átszedtem egy mélye tálba, hozzáadtam a kinyomott sült fokhagymákat, a tejfölt, meglocsoltam a lime levével, borsoztam és alaposan összekevertem. Ha kell, még lehet sózni is rajta.
Tálalás előtt érdemes pár órára hűtőbe tenni, hogy igazán hideg legyen és alaposan összeérjenek benne az ízek!

TIPP: A tejfölt le lehet cserélni jó minőségű, sűrű joghurtra is, de mi jobban szeretjük tejföllel, mert valahogy krémesebb.

Meggyes pite

Múlt hétvégén anyósoméknál rengeteg meggyet szedtünk és hatalmas vödrökkel hoztunk haza meggyet és cseresznyét is. Ilyenkor, a rengeteg meggyből anyósom mindig készít legalább egy adagnyi meggyes pitét (de van, hogy kettőt is), mi meg pillanatok alatt befaljuk. A pitéje eszméletlenül egyszerű: mindent egy tálban összekeverni, beönteni a sütőpapírral bélelt tepsibe,megszórni meggyel, majd 40 perc múlva kihúzni a sütőből, várni, amíg kihűl, aztán jól megenni!
Minimális munkával isteni finomság készíthető, viszonylag kevés idő alatt, úgyhogy érdemes kipróbálni. Javaslom a kánikulában inkább az esti órákban megsütni és reggel az egész családot a friss, puha meggyes pite várja az asztalon.

Hozzávalók: (35*25 tepsihez)
450 gramm liszt
280 gramm fruktóz (anyósom receptje 380 gramm cukrot ír, de a fruktóz édesebb, így kevesebb is elég belőle)
1 1/2 csomag sütőpor
150 gramm puha vaj
3 tojás
3 dl tej

60 dkg magozott meggy a tészta tetejére
porcukor a díszítéshez

A hozzávalókat (liszt, sütőpor, fruktóz, vaj, tojás és tej) beletettem a robotgépem táljába, majd a keverővel kb 10 perc alatt csomómentesre kevertem.
Majd egy 25*35 centis tepsit kibéleltem sütőpapírral, beleöntöttem a nyers tésztát és a tetejét jó sűrűn
teleraktam a magozott meggyel. Majd 220 fokos sütőben 35-40 perc alatt aranybarnára sütöttem.
A sütőből kivéve hagytam kihűlni, majd felszeleteltem és porcukorral meghintve kínáltam.

Kefíres sóskaleves

Anyósomtól kaptam egy hatalmas adagot, amit máskor persze finom sült hús mellé készítenék el sóskamártásnak. De ebben a kánikulában nem akartam húst sütni, sőt, még a tűzhelyet sem akartam hosszabb időre beüzemelni, így járt az agyam, mit is kéne, mit is kéne.
Megvan, lesz belőle jó hideg leves. Kinyitottam a hűtőt, de csak epres joghurt meg kefír volt benne. Egy pillanatig elidőztem az epres sóskaleves gondolatán, de el is hessegettem, maradt a frissítő kefír és a savanyú sóska.
Hmmm, ez már jó kis kiindulás - gondoltam. Így készült egy finom, hűs, savanykás frissítő, amit még párszor biztosan el fogok készíteni ebben a kánikulában.

Hozzávalók:
500 gramm sóska megpucolva (szárát én ki szoktam tépni)
300 ml kefír
200 ml tejszín
70 gramm porcukor
csipet só

A sóskaleveleket alaposan megmostam, majd egy lábasban megpároltam (azaz megvártam, míg megpuhul, összeesik.) Ezután elzártam alatta a lángot és hozzáöntöttem a hideg kefírt és a tejszínt, sóztam és cukroztam, majd egy botmixerrel simára turmixoltam. (lehet kicsit utó-cukrozni, ha túl savanyú, és kevés citromlével lehet még savanyítani, ha túl édes lett) Akit zavarnak az esetleges rostok, szűrje át nyugodtan, mi alaposan behűtve, kevés tejszínnel meglocsolva fogyasztottuk.

Sós karamellás trüffel torta feketecseresznye-takaróval

Szülinapomra a család egy ideje már nem próbál meglepni tortával, inkább rám bízzák a választást és a készítést - mindenki jobban jár alapon .-) Ez persze hatalmas bók a családtól, ráadásul tuti a kedvencemet ehetjük mindig. Idén beleszerettem a sós karamellás trüffelkrémbe és megálmodtam vele egy tortát. Nos, irtó tömény, de mennyei finomságot sikerült összehozni. És még a sütőt sem kellett bekapcsolni hozzá! Ez aztán a jó hír a kánikulában, ugye?
A család néma csendben ette, majd mindenki elégedetten hátradőlt és közölték, hogy ez valami káprázatos és lehet még kérni belőle? Naná, mondtam, erre az egész tortát befalták (illetve befaltuk, mert a merénylők közt voltam én is).
Kétségkívül ez lett a legújabb kedvenc, mindenképpen ismétlés kell belőle!

Hozzávalók 18 centis tortaformához:
A fehércsokoládés tortaalaphoz:
100 gramm fehércsokoládé
2 evőkanál zsíros tejszín
1 teáskanál méz (én glükóz helyett használtam)
85 gramm kukoricapehely finomra törve

A sós karamellás trüffelkrémhez:
30 dkg jó minőségű (min 60 %-os kakaótartalmú) étcsokoládé
24 dkg cukor
3 dl habtejszín
60 gramm vaj
2 kávéskanál só

Cseresznyés öntet a torta tetejére:
30 dkg magozott feketecseresznye
2 evőkanál cukor
1 zacskó tortazselé



Először a kukoricapehelyhes-fehércsokis tortaalapot készítettem el. A kukoricapelyhet két kis kezemmel addig morzsolgattam, amíg nagyon apróra össze nem tört (de tiszta konyharuhába téve és becsavarva, párszor egy sodrófával átgörgetve is ez az eredmény érhető el.)
Egy tálba szórtam az összetört fehércsokoládét és ráöntöttem a 2 evőkanál tejszínt, majd vízgőz felett felolvasztottam és alaposan elkevertem, hogy csomómentes legyen. Majd, amikor szobahőmérsékletűvé hűlt, belekevertem a mézet és az összetört kukoricapelyhet. Ezután egy 18 centis  - levehető oldalú, azaz kapcsos - tortaformába nyomkodtam kanállal a csokis pelyhet, aminek a tetejét szépen egyenesre egyengettem, majd betettem a hűtőbe hűlni.

Majd következett a sós karamellás krém: a cukrot beleszórtam egy lábasba és alacsony lángon addig melegítettem, amíg meg nem olvadt és szép barnás színe nem lett (azaz karamellizálódott). Ezután hozzáadtam a tejszínt, amitől a folyós karamell bekeményedett, de újra addig melegítettem, amíg a kemény karamell el nem olvadt és a tejszínnel krémes karamellé nem változott.
Ekkor levettem a tűzről és a még forró karamellkrémbe belekevertem a vajat és a sót, végül az apróra tört étcsokoládét.
Addig kevergettem, míg az összes vaj és csokoládé el nem olvadt, és szép, fényes krém nem lett belőle. Miután kihűlt, a hűtőben lévő fehércsokis tortaalapra öntöttem, a tetejét szintén elegyengettem és visszatettem a hűtőbe dermedni.
TIPP: A krémnek minimum 4 óra kell ahhoz, hogy kellően megdermedjen és a tortának legyen tartása, de legjobb, ha előző este elkészítjük és a cseresznyés öntetet csak másnap tesszük rá. 

Másnap reggel elkészítettem a tetejére a cseresznyés borítást (de aki siet, 4 órás dermedés után is megcsinálhatja). A cseresznyéket kimagoztam, megszórtam a cukorral és hagytam 1 órát állni, hogy levet eresszen.
A levet leöntöttem és ehhez a cseresznyeléhez  hozzákeverve a zacskó tortazselét, a hátoldalán lévő utasítások szerint felfőztem, majd 10 percet pihentettem, miközben párszor megkavartam, nehogy bebőrösödjön. A 10 perc alatt pedig a már megdermedt sós karamellás trüffelkrémre halmoztam a kimagozott, lecsepegtetett cseresznyéket, végül ráöntöttem a cseresznyés zselét és visszatettem a hűtőbe.

Tálaláskor vékony szeleteket vágtam, mert ez a torta bizony nagyon tömény! De egy biztos, feledhetetlenül finom!

Quinoa rizottó harcsapaprikással

A Gourmet Fesztiválon kóstoltam ezt az ételt és annyira megfogott. Szerencsére a szakács elmesélte, hogyan készítik, így megpróbáltam itthon reprodukálni. A család szerint sikerült - én persze nem merek ilyet mondani, de tény, hogy nagyon finom lett! És megszületett az új szerelem is: végérvényesen szerelmes lettem a quinoába! Már múltkor készült quinoás étel, quinoával töltött gömbcukkini (itt részletesebben is írok a quinoa jótékony hatásairól), de ez a mostani rizottó végképp meggyőzött.

Hozzávalók 4 személyre:
300 gramm quinoa
1 liter húsleves alaplé (kockából is lehet csinálni, ha sietünk, de érdemes lefagyasztani egy húsleves-készítésnél)
2 evőkanál olívaolaj
30 gramm vaj
3 szál újhagyma
1,5 dl száraz fehérbor
5 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez
70 gramm vaj a pihentetéshez
1 adag harcsapaprikás

A qouinoát ugyanúgy készítettem el, mintha rizottó rizs lenne. Az újhagymát karikára vágtam és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon pár perc alatt megpároltam (de semmiképpen nem pirítom).
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adtam a quinoát  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a szemek kicsit pirultak. (ez kb 2 perc)
Majd közepesre vettem a lángot, hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a quinoa magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott alaplevet merőkanalanként adagoltam a quinoához, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem a szemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
Kb 10 perc alatt "al dente" lett, ekkor elzártam alatta a gázt és hozzáadtam a hideg vajat és a  parmezánt. Fedővel lefedve 2 percig hagytam olvadni, majd alaposan összekeverem és tálaltam a harcsapaprikással.  

Epres jégkrém

Ezt a fagylaltot Gesztenye blogján láttam meg és annyira gyönyörű volt róla a kép, hogy muszáj volt nekem is elkészítenem. Sajnos a fagyigépem nem volt behűtve, így eljött a pillanat, hogy az Ikea-ban vásárolt jégkrém formákat is kipróbáljam. És bevált, méghozzá tökéletesen. Bár fagylaltgépben nyilván krémesebb fagyit kaptam volna, jégkrémként kifejezetten jól állt neki, hogy kicsit kikristályosodott, a régi, gyerekkori fagylaltozásaim jutottak erről a jégkrémről az eszembe.

A hozzávalókat a nálam itthon megtalálható alapanyagokhoz igazítottam, íme a recept.

Hozzávalók 10 jégkrémhez:
50 dkg eper alaposan megmosva (mivel tudom, hogy már nem nagyon kapni, ki lehet nyitni a befőttet is)
10 dkg kristálycukor+1 dl vízből készült cukorszirup
1 bio citrom leve és héja
2 dl tejszín
250 gramm mascarpone
1 kávéskanál vaníliakivonat

Először elkészítettem a cukorszirupot, azaz a 10 dkg cukrot felfőztem az 1 dl vízzel, majd forrás után kb 1 perccel lezártam alatta a gázt és hagytam kihűlni. Majd az összes hozzávalót egy mély tálba tettem és botmixerrel alaposan összeturmixoltam. Majd  a jégkrémformákba kanalaztam és mélyhűtőbe tettem egy éjszakára. Másnap eszméletlenül epres, finom jégkrémet nyalogathattunk.
Mascarpone helyett ki lehet próbálni tejföllel is, így kicsit gazdaságosabb jégkrémet kapunk.
Jó hűsölést hozzá!

Avokádós rákkoktél - Nigella és Gabojsza után szabadon

Ezt a receptet Gabojszánál találtam, aki Nigella egyik könyvéből készítette el. Annyira felizgatta a fantáziámat, hogy vettem gyorsan avokádót és paradicsomot, a többi hozzávaló pedig volt itthon, így el is készítettem. Igazán mennyei és hűsítő finomság ezeken a forró nyári napokon. Ráadásul túl sokat nem is kell vele vacakolni, nagyon hamar elkészül.

Hozzávalók:
1 érett avokádó
1 paradicsom
12 tisztított garnélarák farok
1 teáskanál extra szűz olivaolaj
2 teáskanál sherry ecet
1 csipet só
1 teáskanál korianderzöld


Az avokádót félbevágtam, a magját eltávolítottam, majd egy evőkanállal egyetlen határozott mozdulattal kivájtam a húsát. Az érett avokádónál ez nem okoz problémát, simán egyben lejön a héja, de a kevésbé éretteknél lehet, hogy farigcsálni kell kicsit a kanállal. Az avokádó héját félretettem, mert ebben szeretném a salátát tálalni. (ha nem maradt egyben, akkor kis tálkákban is fel lehet ám szolgálni ) Aztán az avokádó húsát apró kockákra vágtam és meglocsoltam pár csepp citromlével, hogy nehogy megbarnuljon.
A paradicsomot szintén kettévágtam és a magos részét kikapargattam, a húsos részt pedig szintén apró kockákra vágtam.
A megtisztított rákfarkokat kevés olívaolajon 2-3 perc alatt megpirítottam, de nem szabad tovább sütni, mert megkeményedik, rágós lesz.
Majd a rákfarkokat is apró kockákra vágtam. Ezután az avokádót, a paradicsomot, a rákfarkat alaposan összekevertem az olívaolajjal és az ecettel, majd sóztam és a korianderzöldet is hozzákevertem.
Tálalásig hűtőben pihent, majd az avokádó héjába szedve tettem a család elé. Érdemes a fogyasztás előtt nem sokkal elkészíteni, hiszen az avokádó - még a citromlé ellenére is - könnyen és gyorsan megbarnul és akkor már nem olyan esztétikus látvány.

Konyakmeggy

Mint gondolom, sokan tudjátok, idén is folytatódik a befőzős kihívás, amin tavaly részt vettem. Idén is csatlakoztam, bár most nem lehet akármivel nevezni, minden hónapban egy megadott zöldséget és egy megadott gyümölcsöt kell bármilyen tartósítási eljárással elkészíteni.
Júniusban a gyümölcs nem más, mint a meggy, zöldségnek pedig az uborkát kaptuk.
Nos, a meggy részét már teljesítettem is, a csoport nagyasszonyának, Eszternek a konyakos meggyét készítettem el, gondolva a téli hónapokra. Ennek a befőttnek bizony a legfontosabb része a türelem, ugyanis ahhoz, hogy megfelelően "megérjen" , 3 hónapon át kell békén hagyni, lehetőleg sötét, hűvös helyen. (pl a kamra mélyén)
Úgyhogy ennek a bejegyzésnek szeptember közepe felé lesz még egy utóélete, most azt írom le, hogyan tettem el. Remélhetőleg 3 hónap múlva már a csodafinom végeredményről számolhatok be!
És hogy miért is jó ez a finomság? Egyrészt behűtve, csak úgy magában kitűnő édesség. De én persze már gondoltam a karácsonyra is, és ötvöztem a bonbon-készítő dilimmel, így karácsonykor a fa alatt sok szerettem örülhet majd a házi konyakos meggy bonbonnak :-)

Hozzávalók:
meggy
cukor
vaníliarúd
konyak (legyen jó minőségű!)

Pontos mennyiségeket nem tudok írni, attól függ, ki mennyi és mekkora üvegeket használ. A lényeg, hogy a meggyeket alaposan megmostam (kizárólag sérülés, horpadás- és rothadásmentes meggyeket használtam), majd egy üveg aljába tettem egy kb 2 centis darab vaníliarudat és elkezdtem egymás mellé rakosgatni a meggyeket - ahogy Eszter írja:tetrisszerűen. És tényleg, muszáj jó szorosan egymás mellé tenni, hogy jól megteljen az üveg. Majd, amikor már tele lett, a tetejére kanalaztam kevés cukrot (én az 5 decis üvegek tetejére 1 evőkanállal tettem), aztán a kezemmel lenyomtam a meggyeket és szép lassan felöntöttem a konyakkal, hogy a befőttes üveg csurig legyen. Rátekertem a fedőt és a kamrában egy kistányérra tettem. Ez azért fontos, mert a 3 hónap érlelődés alatt előfordulhat, hogy kicsit ereszt a léből, így a tányér ezt felfogja.

(A befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt)

Szeptemberben pedig remélem beszámolhatok egy mennyei konyakos meggyről! Drukkoljatok és készítsétek el ti is! :-)

Tejszínes cseresznyeleves

Ebben a forróságban a jó hideg leveseket részesítem előnyben. A sort nálam a savanykás gyümölcslevesek vezetik, de persze egy jó hideg uborkaleves, vagy egy gazpacho sem kutya ám.
Viszont tegnap anyósoméknál rengeteg cseresznyét szedtünk, amiből egy kb 8-10 kilós adag landolt a konyhámban. És elkezdtem feldolgozni. Elsőként jó hideg, krémes, tejszínes cseresznyeleves készült belőle.

Hozzávalók:
fél kiló cseresznye
1 liter víz
1 csapott kávéskanál citromsav
2 evőkanál pudingpor
5 dl tejszín
cukor (ízlés szerint
1 kávéskanál vaníliakivonat

A cseresznyéket alaposan megmostam, majd kimagoztam, meghintettem 2-3 evőkanál cukorral, majd hagytam 1 órát állni, hogy levet eresszen. Felöntöttem a vízzel, hozzáadtam a citromsavat és feltettem főni. Nem hagytam sokáig, forrás után kb 10 percig főtt. Közben a tejszínt összekevertem egy kézi habverővel csomómentesre a pudingporral, majd a cseresznyés leveshez adtam a vaníliakivonattal együtt és addig kevertem, amíg be nem sűrűsödött amolyan krémes állagúra. Megkóstoltam és még kicsit megcukroztam, majd hagytam kihűlni és a végén hűtőszekrényben hűtöttem le teljesen hideggé.
Vaníliafagyival tálalva még különlegesebbé tehetjük! (főleg, ha gyermekeink nem eszik meg az erre szánt jéghideg nyalánkságot :-)

Tojásos nokedli

Legelslegeslegnagyobb kedvencem, nem is értem, miért nincs róla recept???
Igazából ezt érzésre szoktam csinálni, de múltkor kimértem, szóval most grammra pontos receptet kaptok, bár a hozzáadott folyadék mennyisége megint csak érzés. Mivel itthon a fiúk körében eddig nem volt kedvenc, így ritkán készítettem, de drága Maja barátnőm mindig ellátott, ha éppen készített a családjának, ezért nem szenvedtem őrjítő hiányt. Mivel Maja nokedlije tökéletes állagú számomra, így a tészta bekeverése előtt gyorsan felhívtam, hogy mi a trükk, mire annyit mondott csak barátosném, hogy "hagyd kicsit folyósabbra!"
Nos, így tettem és tényleg nagyon finom lett!

Íme a recept 4 személyre:
25 dkg liszt
2 egész tojás
só
víz

a kész nokedlihez:
5 felvert tojás

A lisztet egy hatalmas tál közepébe mértem, a közepébe mélyedést vájtam az öklömmel és ide ütöttem a két tojást, illetve a sót is ide szórtam, egy nagy csipettel. Majd egy fakanállal elkezdtem kevergetni, közben a másik kezemben már előre kikészített pohár víz várakozott, hogy lassan, apránként beleöntsem. Vigyázni kell vele, mert az elején cselesen úgy tűnik, mintha kevés lenne a víz, de a fakanállal erőteljesen keverve, egyre lágyabb lesz a  tésztánk.
Akkor jó, ha a fakanállal megemelve nyúlik legalább 10 centit és csak utána pottyan vissza a tálba.

Utána már egyszerű dolgom volt: vizet forraltam és nokedliszaggatón beleeresztettem a tésztadarabkákat a forrásban lévő vízbe, majd vártam 5 percet és kiszedtem egy tálba a már kész nokedlit. Én mindig zsírral szoktam tapadás-mentesíteni: megint volt a hűtőben kacsazsír, ezt kevertem bele a forró nokedlibe, amitől még finomabb lett a tészta.

A kész nokedlihez egy mély serpenyőt felforrósítottam, beleöntöttem a nokedlit, amjd, amikor már forró volt, a felvert tojásokat hozzáadtam és addig kevertem, amíg a tojás rántotta állagúra össze nem állt a nokedlin.

Szigorúan fejes salátával kell enni, finom ecetes-cukros lével leöntve a salátaleveleket!

Csokoládéfagylalt

Mint már megírtam a bazsalikomos fagylaltról szóló bejegyzésemben: végre lett egy fagylaltgépem. Imádom! Annyira beleszerettem, hogy el is készítettem benne máris a második fagyit, ami nem is lehetett más, mint a csokoládéfagylalt. Ez a legeslegnagyobb kedvencem egészen pici korom óta, úgyhogy kisebb lámpalázzal láttam neki, mert persze szerettem volna, ha nagyon finom lenne.
Persze a házi főzött fagyinál nincs jobb, így nem is kellett csalódnom: fantasztikusan csokoládés, lágy, krémes fagyit nyalogathattunk vacsora után.
Most már csak ki kell találni, mi mindennel lehet variálni. No, persze ötlet van bőven, csak győzze az ujjam írni a bejegyzéseket :-)
Most egy sima, egyszerű csokoládéfagyi készült, semmi extrával. Hatalmas sikert aratott, úgyhogy visszatérő vendég lesz a mélyhűtőnkben.

Hozzávalók:
3 tojás sárgája
3 dl zsíros (3,6 %-os) tej
200 gramm jó minőségű étcsokoládé
150 gramm cukor (én nádcukrot használtam)
1 vaníliarúd kikapart magjai
2 dl tejszín kemény habbá verve

A tejet egy lábasban feltettem a tűzre melegedni, de nem forraltam fel, csak jó forróra melegítettem. Közben egy kézi habverővel alaposan kikevertem a cukrot és a tojások sárgáját. Majd, amikor a tej már forró lett, folyamatos kavargatás közben a tojásos keveréket a forró tejhez csorgattam. Aztán alacsony lángon addig főztem kevergetve, amíg be nem sűrűsödött. Amikor kész lett (nekem olyan sodó sűrűségű lett), belekapartma  a vaníliamagokat és beletördeltem az étcsokoládét, amit addig kevergettem, amíg teljesen fel nem olvadt a forró krémben. Ezután hagytam az egészet kihűlni. Ezalatt kemény habbá vertem a tejszínt és a kihűlt csokikrémhez kevertem.
4 óra hosszán át hűtőben hűlt, majd 35-40 perc alatt kikeverte a fagyigép.
Tálaláskor mogyoró krokanttal díszítettem.

Resztelt harcsamáj

Annyira szerencsés vagyok, fantasztikus halasom van. Mindig tartogat számomra meglepetést, most éppen harcsamájat. És persze mindig kapok is a különlegességek mellé egy receptet is. Most éppen azt javasolta, készítsek belőle resztelt májat és majd jól meglátom a különbséget.
Hmmm, én annyira nem vagyok oda a resztelt májért, de gondoltam, egy próbát megér. Az uram úgyis imádja, ha nekem nem jön be, majd ő megeszi az én részemet is.
Nos, a harcsamáj annyira finom, szinte mintha libamájat enne az ember. És ha jól van elkészítve, igazi ünnepi fogást tálalhatunk a családnak.
Hölgyeim és Uraim, tessék nyitott szemmel járni és ha a halasnál az ikra és tej mellett láttok valami sötétvörös dolgot, kérdezzetek rá, hogy esetleg nem harcsamáj az?
Én mondom, egyszer az életben érdemes megkóstolni!

Hozzávalók:
2 fej vöröshagyma
2 evőkanál olaj
60 dkg harcsamáj
bors
kakukkfű
pirospaprika
só (kizárólag tálaláskor, különben megkeményedik a máj!!!)

A vöröshagymát megpucoltam és apróra vágtam, majd az olajon megfuttattam. Amikor már jó szottyos lett, rázúdítottam a 2*2 centis kockákra vágott harcsamájat és átpirítottam. Fűszereztem a borssal és friss kakukkfűvel, amjd kb 10 perc alatt készre főztem. Közben persze levet ereszt és a saját levében fog jó puhára főni. Érdemes a vége felé 1 kis kockát kivenni és késsel szétvágni. Ha belül még véres, 1-2 percig pirítsuk tovább, de vigyázni kell, mert ha sokáig készül, megkeményedik. Ugyanez vonatkozik a sózásra is: kizárólag tálaláskor szabad megsózni a májat, különben megkeményedik.
A pirospaprikát is csak a vége felé adtam hozzá, nehogy megkeseredjen.
Tálaláskor barna rizst kínáltam hozzá, de kiváló kísérője lehet a krumplipüré is.

Búzasörös spárgatempura

Ezt a receptet a Stahl Magazinban találtam és első pillantásra megtetszett. Ráadásul pont most vettünk pár doboz búzasört, ami behűtve várt a kánikulára, így viszont az egyik a tempurában végezte.
Annyira gyorsan elkészíthető és laktató is, hogy vacsora helyett, esti sörözéshez, vagy csak úgy, ropogtatnivalóként is fantasztikus.
Az ilyen tempurák lényege a hanyagság, egyáltalán nem kell mindent kikeverni, sőt. Még jót is tesz a ropogós buroknak, ha maradnak benne csomók, attól a sütés után még ropogósabb darabok is lesznek a spárgán. A szezámmag pedig egyszerűen csak jól áll a zöldspárgának.
Én mártogatóst is készítettem hozzá, jó sok újhagymával. Hmmm, még most is csorog a nyálam, ha eszembe jut ez a finomság!

Hozzávalók:
500 gramm vékonyabb zöldspárga
10 dkg finomliszt
5 dkg étkezési keményítő
2 evőkanál szezámmag
1/4 teáskanál sütőpor
1/4 teáskanál só
2 és fél dl hideg búzasör
olaj a sütéshez

a mártogatóshoz:
6 evőkanál majonéz
3 evőkanál tejföl
3 szár újhagyma karikára vágva
só
bors

Először elkészítettem a mártogatóst, azaz a majonézt a tejföllel és a karikára vágott újhagymával elkevertem, majd sóztam, borsoztam és jól elkavartam. Végül kóstoltam, még kicsit sóztam és már kész is volt. Fogyasztásig hűtőbe tettem. (a tejföl-majonéz arányon mindenki saját ízlése szerint változtathat)

A spárgákat alaposan megmostam, a végeiket letörtem (a fás részek hajlításra letörnek), majd kitettem egy papírtörlőre, hogy megszáradjanak.
Eközben gyorsan összedobtam a híg tésztát: a lisztet, a keményítőt, a sütőport, a szezámmagot és a sót összekevertem, majd laza mozdulatokkal elkavartam a sörrel. Ha túlkeverjük, nem lesz roppanós a bunda, szóval csak lazán :-)
Aztán egy széles serpenyőbe kb 2 centi magasan olajat öntöttem, felhevítettem és a tésztában megmártott spárgákat beletettem. Egyszerre csak 5-6 spárgát sütöttem, hogy kényelmesen tudjanak sülögetni. Egy-egy adag kb 1-másfél perc alatt készült el.
Tálaláskor középre tettem a mártogatóst, így mindenki kedvére tunkolhatta a ropogós finomságot!

Marcipános bazsalikomfagylalt rebarbarás eperszósszal és palacsintával

Az úgy volt, hogy vettünk egy fagyigépet. Évek óta fájt rá a fogam, tavaly már megvolt az elhatározás, de lemaradtunk az akcióról, aztán valahogy el is felejtődött. De most összejött. Csodálva nézegettem az én kis gépemet, imádatom tárgyát. Gyerekkorom óta a legkedvesebb édességem a csokival holtversenyben a fagylalt. Amikor nagyon kicsi voltam, mindig mondogattam, hogy én vagy fagyigyáros leszek, vagy apáca. Nos, az apácaságnak már réges-régen lőttek, na de a fagyigyárosság. Hmmm, még ha egész gyáram nincs is, de a fagyigép egészen jó kezdet, azt hiszem :-)

Sherpa konyháján láttam meg ezt az elképesztően izgalmas fagylaltot: bazsalikomfagylalt. Már a neve hallatán is megborzongtam: ezt nekem el kell készítenem! Ahogy elolvastam a receptet és láttam, hogy marcipán is van benne, egy csöppnyi kétely sem maradt bennem. És hogy ütősebb legyen, sütöttem mellé palacsintát, amibe az idei saját készítésű rebarbarás eperlekváromat töltöttem. És kevéske, felmelegített rebarbarás eperlekvárral még meg is locsoltam a bazsalikomos fagyit. Naaagyon jót tett neki!
Nos, aki kétkedik, egyszer kenyerezzen le, hogy "Maaarka, lécci csinálj nekem bazsalikomos fagyit" , és én elkészítem a kóstolót, mert ezt mindenkinek éreznie kell! Isteni!

Hozzávalók:
10 dkg fehér csokoládé
15 dkg reszelt marcipán
1 dl tej
nagy csokor bazsalikom
1,5 dl tejszín

A fehércsokoládét mikróban megolvasztottam, majd belereszeltem a marcipánt és alaposan összekevertem.
A tejet és a bazsalikomleveleket botmixerrel leturmixoltam, majd a fehércsokis-marcipános masszához adtam és újra összeturmixoltam.
Végül a tejszínt habbá vertem és óvatosan összeforgattam a bazsalikomos krémmel, majd hűtőbe tettem pár órára.
Fagylaltgépben kb 20 perc alatt selymes, krémes állagú fagylalt keveredett, amit a rebarbarás-eperlekváros palacsintával mind be is faltunk.
Ha nincs fagylaltgép, akkor sem kell ám megijedni, csak be kell tenni a masszát egy jól záródó edényben a fagyasztóba, óránként átkeverni, majd a kívánt állag elérésekor szépen megenni!


A fenti adagból kb 10-12 gombóc fagylalt készíthető.

Fasírt

Misike 5. szülinapjára zsúrt hoztam össze, meghívtuk a legjobb barátokat, így összesen 6 kis lurkónak kellett kitalálnom valamit, amit gyorsan be tudnak kapni két szaladgálás között. Így jött az ötlet, hogy minifasírtot készítek, méghozzá anyósom jól bevált, finom fokhagymás fasírját gömbölyítem egészen picire. Mivel ezt már évek óta készítem, gondoltam, valamikor biztosan a blogra is feltettem, de hiába kerestem, nyoma sincs. Hogy lehet ez? Pedig ez a fasírt nálunk az "utazós husi", mindig ezt visszük magunkkal, amikor pl nyaralni megyünk és egész nap a kocsiban ülünk, csak néha állunk meg egy kis pihenőre valamelyik autópálya mellett. Ilyenkor előkerül a hajnalban frissen kisütött fasírt, mellé a puha kenyér, pár szem paradicsom és paprika és máris minden a helyére kerül.
Nos, ez a csodafasírt került most a gyerekek elé, bár azt hiszem, a szülők többet ettek belőle, mert nagyon ízletes kis falatkákat tettem a tálcára.

Hozzávalók:
1 kg darált hús (én marha- és sertésből szeretem legjobban - fele-fele arányban)
1 nagy fej vöröshagyma apróra vágva
6 gerezd fokhagyma apróra vágva vagy zúzva
3 zsemle
tej
1 csokor petrezselyemlevél
3 egész tojás enyhén felverve
só
bors
2 teáskanál pirospaprika
olaj a sütéshez

Első lépésként a zsemléket összevágtam apróra, majd kevés tejjel leöntöttem és kézzel elkezdtem a zsemlét és a tejet összemasszírozni. Akkor jó a massza, ha nem lehet kinyomkodni belőle tejet, mégis minden kis része szívott be folyadékot, tehát jól átázott. (ha több tejet adtunk hozzá véletlenül, akkor alaposan nyomkodjuk ki belőle, különben a fasírt túl puha lesz és szétesik sütés közben)
A darált húst beletettem egy nagy tálba, majd hozzáadtam az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát, a 3 egész tojást (amit előtte egy kis tálkában enyhén felvertem), a zsömlemasszát, az apróra vágott petrezselyemleveleket, majd sóztam , borsoztam, a pirospaprikával is meghintettem és nagyon alaposan átkevertem, átgyúrtam az egészet. (én szeretem kézzel csinálni, de lehet ám fakanállal vagy evőkanállal/villával is)
Amikor minden jól elkeveredett, kisebb (kb 5 forintos nagyságú) golyókat formáztam belőle és forró olajban aranybarnára sütöttem. Amikor kihűlt, mindegyik tetejére vágtam egy kis kockányi sajtot és fogpiszkálóval rögzítettem. Így a gyerekek is gyorsan a szájukba tehették anélkül, hogy folyton törölgetni kelljen a kezüket :-)

TIPP: ha nem eseményre készítjük, hanem sima házi használatra, ahol nem fontos a külcsín, akkor nyugodtan lehet akkora gombócokat készíteni, amilyeneket csak akarunk. Persze ne gőzgombóc nagyságút, de egy golflabda méretű pont jó lesz!

Blogkóstoló 9. forduló: cseresznyés clafoutis

A Blogkóstoló 9. fordulója Rubinnál van, aki Nassoló Naplopót sorsolta nekem. Ebben a játékban mindenki kap egy párt, akinek a blogjáról ki kell választani valami finomságot és elkészíteni.
Én nem győztem válogatni a sok jó recept között, először egy máktortára fájt a fogam, végül - mivel tegnap nagyobb mennyiségű fekete cseresznyéhez jutottam - a cseresznyés clafoutis, azaz pite mellett döntöttem.
A recept Michel Roux Tésztavarázs című könyvéből való, így tudtam, hogy nem lesz semmiféle melléfogás, mivel magam is nagy gyakorisággal használom ezt a csodás szakácskönyvet. A tejes pite elkészítése nagyon egyszerű, ne féljetek tőle, csak lássatok neki. Az eredmény pedig egy nagyon cseresznyés, omlós, krémes pite, eszméletlen finom tésztaburokban. Ahogy az egy Michel Roux-tésztától elvárható.

Hozzávalók egy 23 centis, kapcsos tortaformához:

240 gramm paté brisée (hozzávalók lejjebb)

2 tojás

80 gramm liszt

80 gramm vaj felolvasztva, langyosan

1 ek cseresznyepálinka (én kihagytam)

60 gramm kristálycukor

150 ml hideg tej

1 rúd vanília magjai

600 gramm magozott cseresznye

porcukor

 

A paté brisée-hez (ha nem használjuk fel azonnal, folpackba csomagolva tároljuk a hűtőben):

250 gramm finomliszt

150 gramm puha vaj, kis kockákra darabolva

1 teáskanál só

1  nagy csipet kristálycukor

1 tojás

1 evőkanál hideg tej

 

A lisztet kimértem, majd a közepébe mélyedést vájtam. Ide tettem a vajat, a sót, a cukrot és a tojást és összedolgoztam morzsás masszává. Majd a tejet is hozzáadva összegyúrtam, amíg sima tésztát nem kaptam. Majd kinyújtottam kör alakúra (kb 3 mm vastagságúra) és a tortaformába tettem. Hozzáteszem, nekem elég szakadós volt a tészta, de nagyon szépen össze lehet dolgozni a tortaformában is. A forma szélén kb 2,5 cm magasságban csináltam neki peremet. Majd villával megszurkáltam az alját és a hűtőbe tettem 20 percre pihenni. Ettől a művelettől még omlósabb lesz a tészta, miután kisült.

Amíg a tészta pihent, megcsináltam a tejes tölteléket is. A tojásokat egy mély tálba ütöttem, hozzáadtam a lisztet és kézi habverővel lazán összekevertem. Majd jöhetett az olvasztott vaj (itt lehetne a pálinkát is hozzáadni), végül beledolgoztam a cukrot és a tejet is. Aztán már csak a vaníliamagok következtek, alaposan elkevertem és félretettem.

 

A sütőt előmelegítettem 170 fokra, majd a hűtőben pihenő tésztát kivettem, kibéleltem egy sütőpapírral, amibe sütőbabot raktam és un. vakra sütöttem 15 percen át. A negyed óra elteltével kivettem belőle a babot és a sütőpapírt és további 5 percen át sütöttem, immáron 180 fokon.

 

Majd kivettem az elősütött tésztát a sütőből, az alján egyenletesen elrendeztem a kimagozott cseresznyét és ráöntöttem a tejes masszát (ami nagy szerencsémre pont a tésztaperemig ért).

 

A sütő hőfokát 200 fokra emeltem, betoltam a pitét és 25 percig sütöttem, amíg a teteje szép, aranybarnás színű nem lett. A legbiztosabbra akkor megyünk, ha késpróbát végzünk: ha egy kést a közepébe szúrunk és tisztán húzzuk ki belőle, akkor kész a piténk.

A sütőből kivéve levettem a tortaforma kapcsos oldalát, majd óvatosan átemeltem egy tálcára és bőségesen megszórtam porcukorral. Ha lehetséges, még melegen tálaljuk, mert úgy az igazán finom.

Zöldséges quinoával töltött gömbcukkini

Nagy divat lett a cukkini ezen gömbformája, a piacon is sok árusnál láttam. A Lidl meg tele van vele már hetek óta. Egy darabig tudatosan ellenálltam: márpedig nálam a cukkini hosszúkás. Végül a fiaim csaptak le a kis gömbökre és túlkiabálva egymást harsogták, hogy "Anya, legyen ez a vacsora". Mit is tehettem volna, megadtam magam és vettem 6 szép darabot (gondolván a feneketlen bendőjű férfinépre)
A töltelék most kizárólag zöldségből állt, a fiúknak először nem is szóltam róla, csak amikor már elégedetten hümmögve falták a finomságot. Nos, a gömbcukkinik mind egy szálig (akarom mondani gömbig) eltűntek.

És hogy miért is írtam, hogy kizárólag zöldség a töltelék? Hiszen akkor mit is keres benne a quinoa? A quinoa igazából egy álgabona, ami a paraj és céklafélék családjába tartozik, így bátran nevezhetjük zöldségnek, magját mégis gabonaként hasznosítjuk. A quinoát érdemes beiktatnunk heti étrendünkbe, hiszen az egyik legtöbb vitamint és ásványi anyagot tartalmazó "gabonazöldség". Kiváló fogyókúrás étel, valamint lúgosító hatású és gluténmentes is. Az meg már csak hab a tortán, hogy minden esszenciális aminosavat tartalmaz.
És hogy hol is lehet beszerezni?
Nos, én az Aldiban szoktam feltölteni quinoa-készletemet. Ezután már nincs kifogás, bizony ki kell próbálni :-)

Hozzávalók:
6 gömbcukkini
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
100 gramm gomba (én barna csiperkét használtam)
2 paradicsom
150 gramm quinoa
só
bors
pirospaprika

A gömbcukkiniket megmostam, majd a tetejükről levágtam egy csinos kis kalapkát és egy evőkanál segítségével kivájtam a belsejüket annyira, hogy a héjon csak egy vékonyka cukkinihús-réteg maradjon. Ezt a belsőt aztán kockákra vágva félretettem.
A hagymákat megpucoltam, összevágtam apróra és kevés olajon megfuttattam. Majd hozzáadtam az összevágott gombát (én kockákra vágtam azt is, de lehet vékony szeletekre is) és hagytam, hogy a gomba levet eresszen. Majd rádobtam a szintén kockákra vágott paradicsomokat, sóztam, borsoztam, pirospaprikával meghintettem és fedő alatt addig főztem, amíg egy jó szaftos alapot nem kaptam. Ezután beleraktam a félretett cukkini-belsőt és kb 10 percen át pároltam fedő alatt (vagy amíg a cukkini-belső meg nem puhul). Végül hozzáadtam a quinoát, hozzáöntöttem még másfél deci vizet és addig főztem, amíg a qoinoa félig meg nem puhult (ez elég rövid idő, kb 7-8 perc).
Beledobáltam az összetépkedett mozzarellát és átkavartam a tölteléket.
Aztán egy kanál segítségével mindegyik gömbcukkinit megtöltöttem töltelékkel (én még tettem mindegyik tetejére egy finom, camembert-típusú sajtot is) és 200 fokos sütőben kb 25 perc alatt készre sütöttem.