Száznapos tojás

Igen érdekes dolgot fedeztem ma fel az egyik, Budán található ázsiai boltban: száznapos tojást. Műkedvelő Hedonista barátomnál már többször is olvastam róla itt, és egy ideje bizony elég rendesen izgatta a fantáziámat. De valahogy nem tudtam rászánni magam, hogy komolyabban utána is járjak és vegyek egyet. Nos, ma konkrétan szó szerint az orrom előtt volt a polcon, nem bírtam nem észrevenni és egy jó nagy levegővétel után úgy döntöttem, hogy veszek egyet és kipróbáljuk - lesz, ami lesz.
Hohóóó, és micsoda szerencse, hogy ma ilyen felfedező kedvemben voltam, hiszen új szerelem született.
De először lássuk csak, mi is az a 100 napos tojás. A Wikipedia ezt írja:

"A száznapos tojás vagy ezeréves/ezredéves/százéves/kínai/fermentált tojás kínai ételkülönlegesség. Alapanyagul nyers kacsatojás vagy ritkábban tyúktojás (esetleg fürjtojás) szolgál, ezt három hónapra egy faszénből, oltott mészből, sóból és vízből álló keverékbe helyezik. Idővel a tojásfehérje zselatinszerű, borostyánszínű masszává alakul át, a tojássárgája pedig túrószerű, krémes konzisztenciát vesz fel és bezöldül. Vannak más konzerválási módszerek is, a felhasznált konzerváló keverék összetevői többé-kevésbé eltérőek lehetnek. Egy a kínai konyhában kedvelt másik keverék hamuból, sóból, citrom(lé)ből és teából áll.
A száznapos tojás hónapokig eltartható (hasonlóan a régen pincében, oltott mészben tárolt görögdinnyéhez). Kínában alapvetően két fajta bőrtojást különböztetnek meg; a félkemény tojássárgájút, amelynek kellemes, könnyű aromája van, utóíz nélkül, illetve a kemény tojássárgájút, amelynek elég csípős, kicsit sós íze van, sokáig megmaradó utóízzel. A kínai konyhában előétel, szójaszósszal ill. ecettel és gyömbérrel kínálják."

Nos, én nem tudtam, mi vár rám a tojáshéj alatt, annyit mondott a kínai árus, hogy vágjam 8 szeletbe és locsoljam meg szójaszósszal. De nem ám akármilyennel, csak a világos a jó! Ok, mondom neki, akkor ajánljon egyet. Nos, a végén egy tojással és egy világos szójaszósszal felszerelkezve mentem haza.

Otthon férjúr kissé száját húzva fogadta a hírt, hogy mi ma 100 napos kacsatojást fogunk kóstolni és megkért, hogy csak a vacsi után bontsam fel, nehogy elmenjen az étvágya. Na, gondoltam, szép kilátások.

Aztán elkezdtem pucolni, mint egy átlagos főtt tojást és meglepődve láttam meg az egészen sötét, borostyánszínű "fehérjét". Amikor végre csupasz volt a tojás, úgy nézett ki, mint egy drágakő. Nem sokat gyönyörködtem, először félbe, majd negyedbe, végül 8 szeletre vágtam és szépen elrendeztem egy tányéron.
Majd a kínai hölgy instrukciói szerint összekevertem a szójaszószt kevés szezámolajjal és rálocsoltam pár kanállal a tojásgerezdekre.
Végül frissen apróra vágott újhagymát szórtam rá és letettem az asztalra.
Kicsit félve és csodálva néztük, forgattuk a fény felé, hogy "Jééé, milyen szép zselés" Aztán én elszántam magam és bekaptam az első falatot. Hmmmm, elsőre, akár egy sima főtt tojás, mégis, azonnal megüt valami ismeretlen íz, közben érzem a szójaszószt és a hagymát is, de mellette ott az a nem túl tolakodó, mégis igen erőteljes csípősség, ami a kemény "sárgájú" tojásokat jellemzi és az egészet körülöleli egy zselés anyag.
Megettem az első falatot és igazi ízbomba maradt a számban még mindig. Csak egyet akartam: még egy szeletkét! 

Férjúr ugyanígy járt, egymás után majszoltuk a falatokat, közben élveztük ezt a szenzációs ízhatást.
Aztán elfogyott. És mi megbeszéltük: ilyet még venni kell. Szóval lesz még folytatás :)