Rebarbarás eper-krémleves

Nálam a május három főszereplőről szól a konyhában: eper, rebarbara és spárga. A többi csak kíséret és körítés, hogy ebből a három fantasztikus alapanyagból kihozhassam a legjobbat. Mellékesen jegyzem meg, hogy egész évben ezek a legnagyobb kedvencek, egész télen a májusról álmodoztam. Az eper isteni, akár édesen, akár savanykásan készítem. A spárga fantasztikus, mert ropogós, mégis lágy és szereti, ha megbolondítom édessel vagy csípőssel. A rebarbara pedig savanykásan kiváló húsok mellé köretnek, de édességként is megállja a helyét.
Nos, ekkora bevezető után már nem is nagyon tudok mit mondani: ma a piacon gyönyörű magyar epret és rebarbarát vettem, amiből olyan finom, krémes levest készítettem, hogy nem tudom, előétel vagy desszert legyen belőle? Minden esetre egy tányérral már elnyalakodtam! Most pedig a hűtőben lapul, hogy mire a fiúk hazaérnek délután, hidegen hűtsék a melegben felhevült férfinépet. (persze ma sajnos jól beborult, de azért jól fog esni így is, ebben biztos vagyok!)

Érdemes mélyhűtőbe tenni pár zacskó eper-rebarbara (megtisztított, összevágott) kombót, hogy a nyári nagy melegben is el lehessen készíteni ezt a finomságot!

Hozzávalók:
500 gramm eper megtisztítva, megmosva
2 rebarbaraszár
5 dl víz
100 gramm cukor (ízlés szerint lehet bele többet is tenni)
negyed citrom leve
3 dl tejszín
4-5 mentalevél

Az epreket megmostam és egy edénybe tettem. A rebarbara szárakat megtisztítottam (azaz a külső, fás részt lehúztam vékonyan) , és összevágtam kb 2 centis darabokra, majd ment az eper mellé a lábasba. Rászórtam a cukrot és ráfacsartam a negyed citrom levét (ez azért is fontos, mert a citromlé segít megtartani a szép piros színt) és alaposan összekevertem. Majd felöntöttem fél liter vízzel és feltetttem kb 15 percre főni. A negyed óra letelte után beledobtam a mentaleveleket is és botmixerrel az egészet alaposan leturmixoltam. Végül felöntöttem a tejszínnel, hagytam felrottyanni és lezártam alatta a gázt. Amikor kihűlt, betettem a hűtőbe.
Tálaláskor friss eperrel kínáltam (de lehet rá még mentalevelet szórni, illetve tejszínhabbal felturbózni)
Jó étvágyat hozzá!

Baconbe tekert sült spárga

Rendkívül bonyolult ételt hoztam nektek, előkészítéssel együtt max 30 perc. Az előkészítés is 1-2 perc, a sütés alatt lehet lábat lógatni, aztán persze pillanatok alatt eltűnik az egész a tányérról, úgyhogy ezt az ételt nevezhetnénk akár szemfényvesztő spárgának is. Mindenesetre nálunk nagy kedvenc, mert keveredik a sós és az édes, a ropogós és a puha.
Mennyei párosítás és a vendégek elismerését kivívó előétel. Pedig ha tudnák, mennyire egyszerű.

Hozzávalók 4 csomagocskához:
12 db zöldspárga
4 csík baconszalonna
kevés méz (elhagyható, de én szeretem)

A zöldspárgák végeiből kb 1-2 centit (a fásabb részt) letörtem, majd hideg víz alatt alaposan megmostam és 3 darabot beletekertem egy baconcsíkba. A betekert spárga-csomagokat jénai tálba tettem és betoltam a 200 fokos sütőbe 15 percre. A negyed óra leteltével kihúztam, a kilógó spárgavégeket és fejeket meglocsoltam kevés mézzel és visszatoltam 5 percre a forró sütőbe.

Próbáljátok ki, igazán izgalmas finomság!

Rakott spárga

Nem titok, imádjuk a spárgát. Főleg a zöldspárgát. Ebben az egytálételben azonban van fehér és zöld spárga is vegyesen, csak hogy tobzódhassunk ebben a finom  zöldségben. A töltelékkel nem variáltam túl sokat: darált húst kevertem paradicsomszósszal, ment bele a fehér spárga, aztán az elmaradhatatlan kedvenc, a köles, aztán már csak össze kellett rakni egy tűzálló tálba és nemsokára ehettük is. Aki szereti a rakott finomságokat, próbálja ki mindenképpen, egy újabb lehetőség egyszerű egytálétel készítésére.

Hozzávalók:
1 kg zöldspárga
500 gramm fehérspárga
500 gramm darált hús (én csirkéből készítettem)
1 üveg paradicsomszósz (én Dolmio-t használtam)
2 nagy mozzarella golyó felszeletelve
2 marék köles

A zöldspárgák végéből 1-2 centit letörtem, majd alaposan megmostam és félretettem. A fehér spárgát zöldséghámozóval megpucoltam (a csúcsait nem kell), a szárvégből kb 2 centit levágtam és kb 2 centis darabokra vágtam.
A darált húst kevés olívaolajon zsírjára pirítottam, majd hozzáadtam a paradicsomszószt és a fehér spárgát. Kb negyed órát főztem össze, aztán hozzáöntöttem a megtisztított kölest, ráöntöttem 3 dl vizet és negyed óra alatt puhára főztem a kölest is.
Tűzálló tál aljára tettem szépen sorban a zöldspárga felét, majd következett a húsos-köleses töltelék, erre raktam az összevágott mozzarellát, végül a tetejét a zöldspárga másik felével zártam le.
200 fokos sütőben kb 30-40 perc alatt készre sütöttem.

Sprotni-krém

Imádjuk a halat, ez gondolom nem meglepő annak, aki rendszeresen olvassa a blogot. És ez a halimádat kiterjed a reggelikre is. A legnagyobb kedvenc a füstölt sprotni, amiből gondolkodás nélkül megeszünk 4-en 3-4 konzervet is, ezért muszáj volt kitalálnom egy kicsit gazdaságosabb megoldást. Így született a sprotnikrém.
Laktató és finom, letesztelve!

Hozzávalók:
2 konzerv füstölt sprotni
1 evőkanál kapribogyó apróra összevágva
1 kis fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
50 gramm puha vaj
só
bors
negyed citrom

A hagymákat megpucoltam, apró kockákra vágtam. A sprotnikat átszedtem egy tálba, hozzáadtam a vöröshagymát, fokhagymát, kapribogyót és a puha vajat és alaposan elkevertem. Majd ízlés szerint sóztam és borsoztam, meglocsoltam citromlével (ezt óvatosan, mindenki a saját ízlésének megfelelően állítsa be. A kapribogyó amúgy is ad egy alap savanyú ízt a krémnek) és már kész is volt. Pár pillanat múlva pedig már el is fogyott :-)
Próbáljátok ki, egészséges és finom reggeli!

Sült tarja sóskamártással és parázs burgonyával

Említettem a sóskafőzeléknél, hogy anyósomtól szép nagy adag sóskát kaptam. Az egyik fele ugyebár főzelékként végezte, viszont a másik felét mártásnak szántam. Ezt a receptet anyósomtól kaptam, nála kóstoltam először sült hús mellé és fantasztikus volt.
Én hidegen szeretem, de lehet langyossan vagy melegen is fogyasztani, ki kell próbálni. A lgejobb benne, hogy nincs leturmixolva, azaz darabos ezért valahogy sokkal természetesebb (nem emlékeztet a menzás sóskafőzelékre)
A tarja és a parázs burgonya már csak hab volt az isteni mártás mellé, sokat nem is bajlódtam velük, fűszereztem, bedobáltam egy nagy tepsibe és ment is 1 órára a sütőbe.

Na, de a sóskamártás, az bizony igazi magasságokba emelte ezt az egyszerű tepsis vacsorát. Tessék csak kipróbálni, meglátjátok, egészen megváltozik a véleményetek a sóskáról (ha még nem szerettétek). Nekem, a világ egyik legnagyobb sóska-utálójának igazán elhihetitek!!! :-)

Hozzávalók:
1 kg sóskalevél megpucolva (ami azt jelenti, hogy a szára ki van tépve középről)
csipet só
3-4 evőkanál cukor
2 evőkanál liszt
1 dl tej

4 szelet tarja
1 kg parázs burgonya
só
bors
rozmaring
mustár

A sóskaleveleket megpucoltam és alaposan megmostam. Majd nagyobb darabokra vágtam és egy  lábasba gyömöszöltem, egy csipet sóval megszórtam és alacsony lángon hagytam összefonnyadni - közben persze szorgalmasan átkevergettem.
Közben a tejben csomómentesen elkevertem a lisztet és amikor a sóskalevelek már teljesen összefonnyadtak és a levüket is elfőtték, felöntöttem a lisztes tejjel, majd addig kevergettem, amíg be nem sűrűsödött. Végül ízlés szerint cukorral ízesítettem. Ennyi, kész is, itt nem kell lebotmixerezni. Én hagytam kihűlni és hidegen tálaltam, de aki a meleg mártások híve, az még azon melegében rakja a hús mellé.

A tarjákat már előző este megmostam, papírtörlővel letörölgettem és NEM klopfoltam ki. SOkan szokták kiklopfolni, pedig akkor lesz igazán puha és szaftos, ha hagyjuk, hogy a hús között megbújó zsíros részek jól átsisteregjék sülés közben a husit. Viszont, ha vékonyra klopfolom, sokkal szárazabbra sül a hús.
Szóval a szép vastag szeleteket bekentem nagyon vékonyan kevés mustárral, majd sóztam, borsoztam és hagytam1 éjszakán át pácolódni.
Másnap egy tepsibe raktam a megsikált burgonyák kíséretében (amiket sóval, borssal és rozmaringgal szórtam meg), majd az egsézet meglocsoltam kevés olajjal,aláöntöttem 1/2 dl vizet, lefedtem alufóliával és 40 percre 200 fokos sütőbe toltam. A 40 perc leteltével levettem az alufóliát és további 20 percig pirítottam, közben persze megforgattam a husikat és a burgonyákat is, hogy minden oldaluk szépen megpiruljon.

Tálaláskor a hús és a burgonya mellé még jutott a finom sóskamártásból is.
 Jó étvágyat hozzá!

Csupacsoki keksz

Ezt a kekszet először a Gasztroblogger találkozón kóstoltam, Colors in the Kitchen keze munkáját dícsérte. Első kóstolásra beleszerettem, ennél csokisabb kekszet még sosem ettem. Az íze mennyei volt, érezhető a minőség és a CSOKI!
Márpedig egy vérbeli csokirajongót pontosan ezzel a kekszel lehet levenni a lábáról, a sok finom csokival. És az külön jól esett, hogy nem az a szájszárítós, morzsolódós száraz keksz volt, hanem omlós és puha.
Amikor megláttam a receptet, tudtam, hogy nekem találták ki. És amikor megtudtam, hogy az ovis anyák napi ünnepségre lehet sütögetni, azonnal beugrott ez a csokicsoda.
Nos, azt hiszem sikere volt, mert ma az utolsó morzsáig elfogyott és többen is kérték a receptet. Úgyhogy ez mostantól örök bónuszsüti marad :-)

Hozzávalók (nekem 50 darab lett belőle):

280 gramm étcsokoládé (mindenképpen jó minőségű, min. 60 % kakótartalmú legyen!)

70 gramm puha vaj

225 gramm nádcukor

4 szobahőmérsékletű tojás

1/2 vanília kikapart magjai (vagy 1 zacskó vaníliás cukor)

100 gramm finomliszt

1/4 teáskanál sütőpor

2 csapott evőkanál kakaó

2 csipetnyi só

150 gramm étcsokoládé apró kockákra vágva (vagy süthető csokicsepp)

A vajat és a tojásokat 1 órával a készítés előtt kivettem a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűek legyenek. Ez azért fontos, mert később a megolvasztott csokoládét a hűtő-hideg alapanyagok gyorsan dermesztenék és a sütőpapírra kanalazáskor elég nehéz dolgunk lenne.

A csokoládét egy tálban (mikróban vagy vízgőz felett) megolvasztottam, de vigyáztam, hogy ne legyen túl forró, majd félretettem hűlni.

Ezután robotgépbe tettem a vajat a cukorral és a vaníliamagokkal (lehet használni vaníliás cukrot is) és habosra kevertem. Majd egyenként hozzáadtam a tojásokat és szintén kikevertem. EZután következett a már langyosra hűlt, folyós, olvasztott étcsokoládé. Majd beleszórtam a keverőtálba a sütőporral összekevert lisztet is, végül óvatosan belekanalaztam a kakaóport és ezt már fakanállal forgattam bele, vigyázva, hogy a kakaó ne szálljon szanaszét.

Végül az apróra vágott étcsoki kockákat is hozzáadtam, elkevertem.

Előre kikészítettem 4, a sütőtálcámmal megegyező méretű sütőpapírt és kiskanállal szedtem rá a kekszhalmokat, amiket kanállal még kicsit megformáztam kör alakúra. Azért fontos szinte egyszerre kiszedni az összes alapanyagot, mert a benne lévő felolvasztott étcsokoládé elég hamar elkezd megdermedni, később már sokkal nehezebben formázható (és persze szedhető).

TIPP: Vigyázzunk, hogy a kis körök sütés közben kicsit szétfolynak, így úgy érdemes egymás mellé tenni, hogy legyen helyük "nőni".

180 fokos sütőben 12-13 percig sütöttem őket ( azért a 10. perctől már nézegettem). Nem kell megijedni, amikor kivesszük, még kicsit puha a tetejük, ha megnyomjuk, de szépen össze fog állni és eszméletlen finom, omlós csupacsoki süti lesz belőle!

Olasz csicseriborsó krémleves

Az inspirációt Stahl Judit adta, ő egy vagány, darabos levest csinált. Én meg gondoltam, kipróbálom krémlevesként. Hú, de nagyon bejött. Ha kevesebb vízzel engedem fel, akkor főzelék, ha több vizet adok hozzá, akkor leves. Ez ám a multikaja :-)

A csicseriborsó amúgy rendkívül egészséges, jót tesz az ereknek, a szívnek és csökkenti a koleszterinszintet is. Ráadásul finom az íze, így egy újabb kellemes-hasznos párosítás a tányéron.

Hozzávalók:
500 gramm csicseriborsó
1 konzerv kockázott paradicsom
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 sárgarépa
fél zellergumó
só
bors
kakukkfű
kolbász
1/2 dl fehérbor
1 és 1/2 liter zöldség alaplé

A csicseriborsót alapos átmosás után már előző este beáztattam (akinek konzerv van, annak elég a leves készítése előtt leszűrni).
Majd másnap leszűrtem és félretettem, amíg elkészítettem a leves alapját.

A vöröshagymát, fokhagymát, zellergumót és répát megpucoltam, majd mindent apró kockákra vágtam és kevés olajon kb negyed óra alatt puhára pároltam. Majd hozzáöntöttem a paradicsomkonzervet és a bort, sóztam, borsoztam és kakukkfűvel megszórtam. Hagytam felrottyanni, végül a csicseriborsót is hozzáadtam 1 liter zöldség alaplé kíséretében.
Fedő alatt kb fél óra alatt mindent puhára főztem és botmixerrel pürésítettem (kicsit darabosra hagytam, hadd örüljenek a gyerekek). Végül még belekockáztam pár szelet kolbászt, amivel még 10 percig együtt főztem a levest, végül tökmagolajjal és pirított hagymával tálaltam.
(igencsak feldobja az ízét, ha tálaláskor minden tényér levesbe 1 evőkanál mascarponét is szedünk)

Ha főzeléket szeretnénk készíteni, kevesebb alaplét kell hozzáadni és máris egy sűrű finomság fog a tányérban gőzölögni. Ekkor a kolbászkák elhagyhatóak, feltétként sült virslit lehet kínálni.

Sóskafőzelék

Hétvégén anyósoméknál voltunk, a kertjük dugig tömve sóskával. Nosza, kaptam is tőle egy hatalmas zacskóval, amiből 4 adag finomságot is készíthetek. Persze 4 különböző finomságot tervezek, ebből az egyik a sóskafőzelék.
Bevallom, én gyerekkorom óta utáltam a sóskát - és a spenótot is - aztán pár éve anyósom a sült kacsához sóskamártást készített. Nem akartam megkóstolni, élénken élt bennem a menzás, lisztcsomós förmedvény, aminek az ízét most inkább nem is ecsetelem.
De anyósom csak erősködött, hogy egyetlen kicsi kanállal próbáljam meg, ha nem ízlik, akkor nem erőlteti tovább. És milyen igaza lett: eszméletlenül finom sóskamártást csinált, egyszerűen nem bírtam abbahagyni, csak ettem és ettem. Ő meg nevetett. Mert csodát csinált. Mi másnak is nevezhetném, ha az ember olyat főz, amit a másik utál, de aztán ezt a  főztöt úgy megszereti a másik, hogy igazi szerelem válik belőle?!
Én azóta minden évben készítek sóskamártást és sóskafőzeléket bőséggel. És valamiért ez az egy "utálom, ami zöld" kivétel a fiúknál is. Talán, mert édes. Talán, mert Mama receptje. A lényeg, hogy nagyon bejövős.

Hozzávalók:
1 kg sóskalevél megpucolva (ami azt jelenti, hogy a szára ki van tépve középről)
csipet só
3-4 evőkanál cukor
2 evőkanál liszt
1 dl tej

A sóskaleveleket megpucoltam és alaposan megmostam. Majd egy nagy lábasba gyömöszöltem, egy csipet sóval megszórtam és alacsony lángon hagytam összefonnyadni - közben persze szorgalmasan átkevergettem.
Közben a tejben csomómentesen elkevertem a lisztet és amikor a sóskalevelek már teljesen összefonnyadtak és a levüket is elfőtték, felöntöttem a lisztes tejjel, majd addig kevergettem, amíg be nem sűrűsödött. Végül ízlés szerint cukorral ízesítettem. Nagyon finom, savanykás főzelék lett a végeredmény, amit tükörtojással tálaltam.

Jó étvágyat hozzá!

SAD XV. forduló: Gesztenyés piskóta

A SAD (Süss,Alkoss,Díszíts) 15. fordulóját ezúttal Gionetta, a Magyar ízek tárháza írója adta meg. Nagyon jó témát talált: "Jaj, de jó a habos sütemény" címmel, hiszen ebbe aztán rengeteg süti belefér, az ember lánykája jól kiélheti magát a konyhában.
Én ezt a sütit anyák napjára készítettem, ugyanis édesanyám él-hal a gesztenyepüréért. Amikor terhes volt velem, mindentől rosszul volt szegény, egyedül a gesztenyepürét bírta el a gyomra. A gesztenye iránt való rajongása pedig a mai napig él. Így kútfőből egy egszerű, de nagyszerű, és egyben ronda, de finom sütit készítettem neki. Elmondása szerint isteni lett, hatalmas tányérral evett és ha nem lett volna előtte két fogás, még repetát is kér.

Hozzávalók:
2 csomag fagyasztott gesztenyepüré
1 csomag vaníliapuding por
4 dl tej
6 evőkanál cukor
1 teáskanál rumaroma
1 csomag (24 darab) babapiskóta

díszítéshez:
tejszínhab
étcsokoládé

A tejet feltettem egy lábasban melegedni, közben a tejből egy pár evőkanálnyit összekevertem csomómentesre a pudingporral és a cukorral. Amikor a tej majdnem forrt, összeöntöttem a porból kikevert cukros masszával, visszahústam a tűzre és addig kevertem, amíg jól be nem sűrűsödött. Miután langyosra hűlt , a két csomag kiengedett gesztenyemasszát is belekevertem, méghozzá csomómentesre.
Elővettem egy téglalap alakú sütőformát  és az aljára babapiskótákat raktam (nekem 8 darab fért el)
Majd erre raktam a krém felét. Ismét babapiskóta következett, majd a krém másik fele. A tetejére helyeztem a maradék 8 babapiskótát és betoltam a hűtőbe hűlni - és szilárdulni.
Tálaláskor tejszínhabbal és reszelt étcsokoládéval díszítettem.

Ratatouille másként

A ratatouille (ejtsd: rátátúj) nem más, mint egy francia zöldséges egytálétel, azaz francia lecsó. Van benne hagyma, cukkini, padlizsán, paradicsom és paprika és isteni! Hozzáteszem, az eredeti francia étel kicsit bonyolultabban készül, mint az enyém, külön-külön meg kell pirítani egy serpenyőben a hozzávalókat, végül összeforgatni, kicsit még együtt rotyogtatni, esetleg kevés időre sütőbe tolni. Nos, én meglehetősen leegyszerűsítettem a dolgot, egyszerre ment minden a sütőbe.

Azzal indult a napom, hogy én ezt megcsinálom. De tekintve a három hihetetlenül telhetetlen férfigyomrot, gondoltam jól felturbózom. Ezért hát kinyitottam a kamrát, majd a hűtőt és megalkottam az én zöldséges egytálételemet. Az alap persze maradt, nem tértem el a hagyományos recepttől, de a hozzáadott plusz alapanyagok igazán fantasztikus magaslatokba emelték a ratatouille-t.

Hozzávalók 4 személyre:
1 fej vöröshagyma
1 szál póréhagyma
4 gerezd fokhagyma
3 közepes cukkini
2 nagy padlizsán
3 közepes burgonya
3 paradicsom
1 kaliforniai paprika
250 gramm bacon szalonna felkockázva
1 camembert sajt
20 dkg reszelt trappista
olívaolaj
só
bors

Minden zöldséget megmostam, majd kb 3*3 centis kockákra vágtam a cukkinit és a padlizsánt. A vöröshagymát felkarikáztam, a póréhagymát is. A fokhagymagerezdeket négyrét vágtam, a paradicsomokat először négybe vágtam, majd minden szeletet még félbe. A kaliforniai paprika is kockákra vágva várt sorsára. A burgonyát meghámoztam és picike kockákra vágtam, mert több idő kell neki a megsüléshez, így kisebb darabként kb ugyanakkor lesz kész, mint nagyobb kockányi cukkini és padlizsán társai.
Minden zöldséget egy nagy, tapadásmentes tepsibe tettem, rászórtam a kockabacont, az apróra összevágott camembert sajtot, végül meglocsoltam olívaolajjal, sóztam, borsoztam és két kezemmel mindent alaposan összekevertem.
200 fokra előmelegített sütőben kb 30 percig sütöttem,  majd kihúztam a tepsit, megszórtam a reszelt trappistával és újabb 10-15 percre visszatoltam (amíg a trappista szépen be nem olvadt a zöldségek közé.

10 perc alatt befalta a siserehad és kérdőn néztek rám: "Nincs több?"

Befőztünk! - 1 éven át

Tavaly áprilisban Damásdi Eszter, az Eszter Befőz blog írója indított egy szuper kezdeményezést, miszerint 1 éven át, havi egy befőzést (vagy bármilyen tartósítási eljárást) készítsen minden jelentkező. A kezdeményezés a "Befőzünk" nevet kapta a Facebookon és bizony sok lelkes jelentkező akadt, aki vagy nosztalgiából, vagy szorgalomból, vagy kíváncsiságból kezdett el 1 évvel ezelőtt  fakanalat ragadni, hónapról hónapra. A feltétel mindössze annyi volt, hogy dokumentáljuk ezt a havi egy ténykedésünket fényképpel és recepttel. Saját blog megléte nem volt feltétel, akinek nem volt blogja, az a receptet tette közzé, a bloggal rendelkezők pedig a bejegyzés hivatkozását.
Naná, hogy muszáj volt azonnal bekapcsolódnom.

Nagymamám rengeteg lekvárt, savanyúságot és kompótot készített, amikor én még csak pici lányka voltam. De soha nem felejtem el azokat az estéket, amikor barackot vagy meggyet magoztunk közben nagyikám mesélt, én meg csodáltam, hogy amíg nekem egy meggymag alig akart kijönni, addig ő vagy tízet is megcsinált.
Aztán ott voltak a savanyúságai, hmmm, azóta is azokat az ízeket keresem mindenhol. És amit ő eltett az még évek múlva is finom volt. Mindig azt gondoltam, ez az egész egy nagy ördöngösség és én soha nem fogok tudni befőzni.
De Eszternek és a csoportnak hála az elmúlt 1 év megváltoztatta az életemet. Mostantól a befőzés egy jól működő praktika lesz nálam. Egyrészt büszke vagyok rá, hogy sikerült végigcsinálnom, másrészt annyi, de annyi érdekességet tanultam.
Mert voltak ugyebár az alap lekvárok, dzsemek, savanyúságok, kompótok és egyszer csak felbukkantak olyan furcsaságok, amikről előtt nem nagyon hallottam.

Áprilisban rögtön belecsöppentem a sűrűjébe, pitypangzselét és pitypang mézet készítettem.

Majd következett a május, fenyőrügyszirup, rebarbarás eperlekvár, akácvirág dzsem és szirup, marcipános eperlekvár és étcsokoládés feketecseresznye lekvár került a kamrám polcaira.

Júniusban chilis medvehagymás  rebarbara chutneyt készítettem, valamint egy igazi különlegesség: levendula szirup is üvegeimbe került.

Júliusban a sárgabaracké volt a főszerep (levendulás és barackpálinkás-marcipános változatban készült). De készítettem erdei gyümölcs lekvárt egy csipet étcsokoládéval, és almáspite lekvárral is próbálkoztam - nagy sikerrel.

Augusztusban feketeszeder lekvár, zakuszka és egy igazi kuriózum, dinnyehéj dulcsáca került a fazékba, majd később a dunsztba. Meg kell mondjam, hatalmas kedvenc lett a dinnyehéj dulcsáca, idén biztosan hatalmas adagot kell készítenem.

A szeptembert egy csokoládés fügelekvárral, azaz a ficocoval nyitottam. Isteni lett, de sajnos pár hónappal később megerjedt, így az utolsó üveg féltve őrzött ficocomat már nem tudtuk megenni. Ez volt az egész befőzős projekt egyetlen kudarca.
Kecskecsöcsű szőlőből fantasztikus szőlőzselét készítettem, sült húsok, máj mellé kiváló kiegészítő volt.

Októberben vaníliás fügelekvár készült a konyhámban, idén jó szolgálatot tett, amikor a Gasztroblogger találkozóra fügelekváros kekszeket készítettem.
Valamint elárasztott a birsalma is: készült birsalmás hagymalekvár, birsalma-pite lekvár és natúr birsalma lekvár. Utóbbinak örülhettek nagyobbik csibészem cspoprttársai az oviban :-)

Novemberben céklazselét tettem el, valamikor a tél folyamán ettük meg, bár eredetileg bonbonba szerettem volna tenni. Sebaj, idén újra készítek, hátha a bonbon is meglesz belőle!

A téli hónapok a citrusokról szóltak, így decemberben sikerült egy csodás és igen mutatós lekvárt, gránátalmás narancslekvárt készítenem.

Januárban fahéjas narancslekvárt készítettem, ugyanis vettem 12 kiló kezeletlen narancsot, így a héjával együtt csodásan kesernyés narancslekvár született. A téli narancsos kekszeim mellé eszméletlenül passzolt, ismétlésért kiált!

Februárban kicsit lelkesedésemet vesztve - és ugyebár alapanyagok terén sem volt bőség zavara - egy ízletes lilahagyma lekvárt dobtam össze. Kár, hogy csak kevés lett, mert sült húsok mellé pillanatok alatt el is fogyott!

A március barbecue szószt termett, egy szaftos, omlós marha oldalasra kentem és mit ne mondjak: az íze egyszerűen zseniális. Büszkén mondhatom, leköröztem ám a boltit is!

Áprilisban pedig egy medvehagyma kencével zártam, ami akár hónapokig is eláll, ha megfelelően le van "zárva" a teteje olívaolajjal.

Amit sajnálok, hogy van pár lekvárom, aminek a receptje nem került fel a blogra (igen, tudom, a saját lustaságomnak köszönhetően). Ilyen volt az áfonyalekvár, a meggylekvár, a paradicsomszósz és a sós citrom. De sebaj, lesz mit megírnom idén :-)

És hogy személy szerint melyik volt a legnagyobb kedvenc? Huhh, egyszerre három jutott eszembe: étcsokis feketecseresznye, narancs és füge. Ezek biztosan ismétlésre várnak! Ja, de még ott az eper, meg a szeder, és persze a barack és a .... :-) A sort lehetetlen befejezni!

És idén újra itt a kihívás, nagy szerencsémre Eszter újra indít egy évet. Idén  - Eszter szavait idézve - "12 hónap, fejenként havi egy eltevés újra. Idén témák köré rendeződünk és staféta is lesz: minden hónapban egy adott gyümölcs illetve zöldség lesz feldobva, és abból készítjük a befőzést és stafétaszerűen átadjuk a téma-felvetést másnak. Mindenki e-szerint VAGY a gyümölcs, vagy a zöldség (vagy együtt a kettő, persze) felhasználásával készült lekvárt/savanyút/befőttet/szárítmányt/stb készítené el"

Kalandra fel és ha kedvet kaptatok, CSATLAKOZZATOK!!! 

Spenótos lasagne

Nagy kedvenc és persze nagy klasszikus ez az étel. Rengetegszer készítettem és persze sokféle receptet kipróbáltam. Végül nekem az egyik legegyszerűbb jött be, ezt osztom most meg veletek.

Nálunk a gyerekek valamiért imádják a spenótot, na persze nem a klasszikus főzeléket, de nem ám!!! Azt valamiért nagyon nem akarják, van a gyerekekben valami velük született gyűlölet a zöld ételek iránt. Nos, ez nálunk is él, de rájöttem, hogy ha van más szín is, akkor nincs baj egyik zöld étellel sem. Így aztán a spenót lett az egyik nagy kedvenc. És mivel a tészta a másik, így nem volt nehéz pár éve megcsinálni és megetetni a legkisebbekkel is ezt a finomságot.
Kevés tejszínnel szelídítve tényleg mennyei, próbáljátok ki, igazi zöldséges, tavaszi tésztaság ez.

Hozzávalók:
500 gramm spenót (én friss levélből készítettem, de a mélyhűtött is jó, ha darabos)
4 dl tejszín
só
bor
szerecsendió
12 lasagne lap
20 dkg reszelt sajt

A spenótleveleket alaposan megmostam és apróra összevágtam. Majd egy mélyebb serpenyőben elkezdtem fonnyasztani. Nem szabad megijedni, eleinte majd'kipotyog a serpenyőből a spenót, de nagyon hamar összeesik és akkor már tényleg kezelhető.
Szóval, miután az apróra összevágott levélkék megfonnyadtak, sóztam, borsoztam, kevés szerecsendiót reszeltem rá és felengedtem 2 dl tejszínnel. Ha nagyon "felveszi" a tejszínt, lehet még hozzáönteni, nekem ennyi elég volt. Kóstolgattam, kicsit még sóztam és borsoztam, picit még forraltam, de lényeg, hogy hagytam, hogy kicsit leveses maradjon. (ebben a lében fog megfőni a lasagne tészta)
Ezután elővettem egy tűzálló tálat, az aljára egy réteg tejszínes spenótot tettem, erre raktam 3 lasagne lapot (nekem pont ennyi fér el egymás mellett a tálban), majd ismét spenót és újra lasagne lap, míg az összes alapanyag el nem fogyott.
A tetejét tejszínes spenóttal zártam, végül a reszelt sajttal megszórtam és 200 fokos sütőben kb 25-30 perc alatt megsütöttem.

Remélem nektek is fog annyira ízleni, mint nekünk. Jó étvágyat hozzá!

Medvehagyma kence

Bizony, nem tévedés, ez egy új bejegyzés, ami nem azonos a medvehagyma pesto-s bejegyzéssel. Ez a medvehagyma levelek hosszabb távú tartósításáról szól anélkül, hogy a medvehagymán kívül másféle ízvilágot is bele kéne vinni (mint pl a pestonál a fenyőmag). Ez a kence erőteljes, csípős és persze medvehagyma ízű, hiszen semmi mást nem tartalmaz, mint medvehagymát, sót és olajat.
A tartóssága letesztelve, tavaly még ősszel is találtam a hűtőben elrejtve egy üveggel, amiről májusban elfeledkeztem - és semmi baja nem volt.
Felhasználhatósága igen sokrétű: én pirítósra kenem (gombás kenyér alá isteni), de ezzel szoktam húsokat is megkenni sütés előtt és tésztákra, rizottókba is remek alap lehet egy kis tejszínnel felturbózva. Itt is a csillagos ég a határ, ha felhasználásról van szó!

Hozzávalók 2 dl-es üveg megtöltéséhez:
4 csomag medvehagyma
só
olívaolaj

A medvehagyma leveleket - szárastól - alaposan megmostam, majd kisebb darabokra vágtam, sóztam, kb fél deci olívaolajat öntöttem rá és botmixerrel alaposan leturmixoltam. Ha túl száraz lenne a kence, lehet még hozzá olajat önteni és átturmixolni. A só mennyisége pedig ízléstől függ, én kb 2 csipetet szoktam bele tenni.
Amikor megtöltöm az üveget, a kence tetejére még pár milliméternyi olajat öntök, és így zárom le.
Remélem, még idejében tudtam tippet adni a hátralévő pár napban még talán szedhető medvehagyma tartósításához.

Lazacsteak rozmaringos újburgonyával és mézes-borsos zöldspárgával

Három nagy kedvenc egy tányéron, ez aztán a fantasztikus vacsora.
Maradt a múltkori lazacból 4 szép szelet, amit lefagyasztottam és most itt volt az ideje, hogy megegyük. Szerencsére az állagán nem rontott a fagyasztás, eszméletlenül szaftos steaket sikerült varázsolni belőle. Ráadásul semmi ördöngösség nincs benne, bárki belevághat.
Ééééés végre-valahára megjelent az igazi, finom magyar spárga is a piacon, hatalmas adagot adtak 500 forintért, nem is bírtam ellenállni neki. Mellette ott figyelt az újburgonya, mondtam is a néninek, tessék még kimérni nekem 1 kilót.
Itthon aztán pikk-pakk összedobtam a vacsorának valót.

Hozzávalók 4 személyre:
4 szelet lazacfilé

1 kg újburgonya
só
bors
rozmaring
olívaolaj

500 gramm zöldspárga
só
bors
olívaolaj
2 evőkanál virágméz

Először egy kefével megsikáltam az újburgonyákat (felesleges pucolni, hiszen még olyan zsenge a haja) , majd egy papírtörlőn kicsit megszárogattam, meglocsoltam olajjal, sóztam, borsoztam és megszórtam friss rozmaringgal, végül két kezemmel nagyon alaposan összeforgattam és 200 fokos sütőben kb 30-40 perc alatt szép ropogós aranybarnára sütöttem.
Amíg a krumpli sült, a spárgák szárának végéből kb 2 centit levágtam, folyó víz alatt alaposan megmostam, meglocsoltam kevés olajjal, sóztam, borsoztam és összeforgattam, hogy mindenhova jusson belőle. Végül egy jénai tálra terítettem és 2 evőkanál mézet óvatosan keresztbe-kasul csorgattam rá. Amikor a krumpli megsült, 15 percre betoltam a spárgát is a sütőbe.
Ez a 15 perc pedig pont elég volt arra, hogy előkészítsem és kisüssem a lazacot.
Először is kicsit szárazra törölgettem a szeleteket, majd sóztam-borsoztam és 10 percig állni hagytam.
Végül egy serpenyőben kevés olajat hevítettem és először 2 percen át sütöttem a lazacok egyik oldalát (amíg a lazac sötét színe el nem kezd a hús feléig rózsaszínné válni), majd megfordítottam és újabb 2 percig sütöttem a másik oldalát.

TIPP: A sütés természetesen függ a hús vastagságától és a hőfokától is. Ha pl a hűtőből kapom ki, akkor nehezebben fog átmelegedni, lehet, hogy kell neki 3 perc is mindkét oldalára, hogy átsülhessen. Vékonyabb szeleteknél pedig elég a másfél perc is. Én mindig azt figyelem, hogy a hús hogyan válik szép rózsaszínűvé. Amikor a másik oldalára fordítás után már mindenhol ilyen szép színt kap, már szedem is ki a serpenyőből, mert nem szeretném kiszárítani az amúgy igen szaftos lazacszeletet.

A jó időzítésnek köszönhetően együtt tálalhattam a lazacsteaket a sült spárgával és az újburgonyával. Eszméletlen finom a szaftos lazac a ropogós-rozmaringos újburgonyával és a mézes-sós roppanós spárgával. Hollandi mártással, vagy tejfölös-petrezselymes-majonézes szósszal lehet még finomabbá tenni!

Mediterrán risoni

Szeretem a risonit, ez egy tésztafajta, ami rizsszem alakú és ugyanúgy készítem el, mintha rizottó rizsből tenném. Amolyan ál rizottó, de az íze ugyanolyan finom. Ezért tehát ezt az ételt nyugodtan készíthetitek akár rizottórizsből, akár risoni tésztából, a végeredmény szinte ugyanaz: hatalmas ízrobbanás.
Ez a mediterrán párosítás remek választásnak bizonyult, mivel a kapribogyó és az olajbogyó csak úgy szétrobban a számban, mellé a füstölt lazac pedig szinte csiklandozza a szájpadlásomat! Próbáljátok ki, ha valami igazán különleges kulináris élvezetre vágytok!

Hozzávalók 2 személyre:
1/2 adag lazactatár
3 marék risoni "rizsszem" tészta
10 dkg vaj
2 evőkanál olívaolaj
1 kis fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
500 ml húsleves alaplé
1 dl száraz fehérbor
5 dkg reszelt parmezán
30 dkg hideg vaj a pihentetéshez

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam és 10 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon pár perc alatt megpároltam (de semmiképpen nem pirítom).
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adtam a risonit,  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a tésztaszemek kicsit pirultak. (ez kb 2 perc)

Majd közepesre vettem a lángot, hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a tészta magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott alaplevet merőkanalanként adagoltam a tésztához, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem a tésztaszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
Kb 20 perc alatt "al dente" lett, ekkor elzártam alatta a gázt és hozzáadtam a hideg vajat és a  parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni, majd hozzáadtam a lazactatárt, alaposan összekeverem és tálaltam.